art - 2007 augusztus - 8 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2009
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2008
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2003
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-

Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)

Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.

Stockholm: a város

Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak

Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.


nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.

Hamarosan jön Stockholm második fele.

Haszprus

Skandinávia: Svédország

©   Haszprus   |   350d art fotózás külföld skandinávia történelem túra

Malmö

Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.

A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.

Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben

Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.

Vadstena

Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.

Uppsala

Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.

A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.

Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.

Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.

Göteborg

Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.

Drezda

Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.

Komp: Rostock-Trelleborg

* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót.

A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.

Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…

A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.

Haszprus

Skandinávia felé: Prága

©   Haszprus   |   350d art fotózás külföld skandinávia történelem túra

Prága

Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:

[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.

Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.

Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.

Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.