Mint tudjátok, The GuNN is bringavásárlásra adta a fejét, még ha nem is a kinézett darabot vette meg, mert az épp elfogyott a közértben. Kedden alkalmam nyílt lecsekkolni a Margit-szigeten, hogy milyen érzés is egy 6 kiló össztömegű országútin ülni. Nos először is percekig hezitáltam, mire egyáltalán el mertem vele indulni. Egészen fura. Apró, ingatag, az én monstrumom után olyan, mint egy játékbicikli, a kerék vastagsága kb. az ujjamhoz hasonlítható, mégis van benne valami, ami miatt most már meg tudom érteni, hogy miért választ valaki országútit a monti helyett
A szigetről az irányt közvetlenül Érd felé vettem, ahol maradék erőmből tekertünk egy lájtosat Orcával. Érdben az a jó, hogy a mellékutcák tökéletes downhill pályaként viselkednek, köszönhetően az aszfalt által érintetlen földnek és kavicsnak, a gyér forgalomnak, az erróziónak, és annak a ténynek, hogy Érd nem annyira sík, mint amennyire kocsiból annak tűnik A magasparthoz most nem mentünk fel, talán majd egyszer, ha nem szúr az oldalam. (Ilyet egyébként bringázásaim alatt még egyszer se tapasztaltam.)
Itt lőttem egyébként néhány fotót, amit majd egy külön bejegyzésben…
Hazafelé elkapott egy olyan eső, amiben csak éreztem a sebességről meg a menettulajdonságokról, hogy több centis vízben tekerek, merthogy a kerékig se láttam el… Miután így letekertem pár megállót, úgy döntöttem hogy bölcsebb lesz - többek közt a hátamon helyet foglaló fotóscucc érdekében - bevárni egy buszt és arra felszállni. Itt jegyzem meg, hogy a bkv-n amúgy nem szállítható kerékpár, csak a fogaskerekű és a hév kijelölt szerelvényeiben, de szerencsére nem dobtak le - mondjuk ha a hajléktalanok vígan a hajlékuknak tekinthetik a hátsó ülést, akkor én is felszállhatok bringával. (Az esőről az Origón vannak videók.)
Ja tényleg, ez se maradjon már le: reggel 9-kor 64,7 kg voltam, 19-kor pedig 62,9, ami legjobb ismereteim szerint 1,8 kg fogyást jelent 10 óra alatt. Tudom, tudom, úgy nézek ki, mint valami etióp bringás, főleg miután leadtam 13 kiló izmot