Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. Balage

feat. Balage

Az elmúlt néhány hetet Franciaországban illetve Hollandiában töltöttem. Mivel Párizsról Haszprus írt már régebben egy összefoglalót, Amszterdamról meg én tavaly ezért úgy döntöttem, hogy a beszámolókat (remélem lesz időm többre is) a Párizstól nem messze lévő Disneylanddel kezdem.

Az egész úgy kezdődött, hogy vegyes érzelmekkel indultam el EuroDisney-be, mert úgy hallottam, hogy ez a park inkább kisgyerekeknek szól, és ha jól akarok szórakozni felnőttként, akkor menjek inkább a nem túl távoli Asterix Parkba. Ezt az érzést tovább rontotta, amikor kifizettem a hév megállóban a 12 eurós oda-vissza jegyet, azaz kettőnkért 24 eurót. Nagyon ideges voltam, mert ennyi pénzből simán kimehettünk volna autóval és még a világ legdrágább parkolója se tehetett volna túl ezen az áron, nem beszélve arról, hogy ezerszer kényelmesebb, nem kell állva nyomorogni a héven s este 10-kor, amikor az ember hulla fáradt szívesebben visszaérne a szállásra 1,5 óra helyett 20 perc alatt.

A parkba belépve az érzéseim nem sokat változtak túl sok kis gyerek, béna Disney figurák,és sok várakozás a kisvonatra, ami körbe visz minket a parkban. Azonban amikor leszálltunk róla és elmentünk a Space Mountain nevű hullámvasúthoz teljesen megváltozott a véleményem. Először azt hittem ez is valami kis béna hullámvasút lesz, még gondoltam le is kamerázom az egész menetet, mert abban a tévhitben éltem, hogy gyorsul egyet az emelkedőn (kívülről ennyi látszódott) aztán vége is az egésznek. Igen ám az elképzelés első fele meg is valósult, csak azzal nem számoltam, hogy ebben a viszonylag kis épületben egy marha nagy hullámvasút van kiépítve, ami mindvégig a sötétben megy. Így nyakamban a fényképezőgéppel jobb kezemben a telefonnal száguldoztunk végig, sokat nem láttam csak néha éreztem, hogy a fejem nem fent van, hanem vagy fejjel lefele, vagy a talajjal párhuzamosan. Rettenetes volt, mert ugye kapaszkodni se tudtam a fejem rázkódott össze-vissza, ez meg közben ment, mint az állat és sehogy sem akart vége lenni. Az eredmény egy kisebb fajta hányinger, de ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt, és ha tehettem volna, még egy körre benevezek, de sajnos idő híján erre nem volt esély. Szóval ez utána a menet után teljesen másképpen gondolkodtam és alig vártam, hogy a következő hullámvasútra is felülhessek.
Sajnos egész Disneylandre az jellemző, hogy mindenhol marha nagy sorok vannak, minimum felet, de inkább egy órát kell várni a jobb játékokra. Ennek a hosszú sorban állásnak a kiküszöbölésére a park ilyen quick pass automatákat helyezett ki a népszerű játékokhoz. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy a mágnes csíkos belépődet belé dugva kapsz egy időpontot, hogy mikorra menjél vissza és így egy külön kapun el lehet kerülni a hosszú sorban állást. Általában az adott időponttól 1-1,5 órával későbbre adtak jegyet, azonban volt olyan játék is, amire már délután egykor is csak este 11-re volt szabad hely. Így nem volt más választásunk itt szépen ki kellett állni az 1 órás sort. Egyébként nagyon jó ötlet szintén a vezetőktől, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy kb. milyen hosszú a sor, így könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e most beállni vagy jöjjek vissza később. Amit kiírnak egyébként meglepően pontos, mert amikor beálltunk a Big Thunderhöz az volt kint, hogy a sor 50 perc hosszú és tényleg, 52 perc múlva már a hullámvasúton ültünk.
Most nem szeretnék abba bele menni, hogy melyik játék milyen, melyik a legjobb, mert akkor még holnap is itt ülnék és írnám a bejegyzést. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor a 49 eurós (1 parkos) belépőért valóban megkapom azt a szolgáltatást, amit az ember elvárhat. Látszik, hogy mindenre rengeteg pénzt költöttek, nem sajnálták semmire. Minden nagyon modern és látványos. Naponta kétszer van ilyen kisebb fajta parádé Disneylandben, ahol végig vonul ilyen kis kocsikon az összes mesebeli figura és élőlény, este pedig tűzijáték (ezt nem vártuk meg).

A park alapterülete egyébként hatalmas, az ember nem győzi sétával, mi a nap végére majdnem elaludtunk a héven olyan fáradtak voltunk, de úgy láttam mások is teljesen kikészültek. Hogy adjak egy sanszot, hogy kb. mekkora a park, van benne egy marha nagy tó, aminek a közepén van egy hullámvasút (oda a víz alatt száguld át) és ezt körbe lehet hajózni a part mentén egy rendes, nagy 3 szintes oldallapátos hajóval, ami szerintem a Balatonon is nagynak számítana. Ha valaki esetleg arra felé jár, ezt semmi esetre se hagyja ki, egyszerűen fantasztikus volt az út és közben jókat lehet romantikázni.

Röviden összefoglalva, ha valaki Párizs környékén jár és megengedheti magának, hogy ellátogasson ide, semmi esetre se hagyja ki a park meglátogatását. Egy teljes nap feltétlenül szükséges hozzá, ha Disneyland Studioba is el akarunk látogatni, akkor inkább vegyünk két napos jegyet, ami nem sokkal drágább, mert egy nap alatt a kettőt meglátogatni képtelenség, csak rohangálás és idegeskedés lenne a vége és akkor elveszik az egésznek a varázsa.

Suliból hazafele jövet a Budapest című brazil-portugál-magyar film forgatásába sikerült botlanom, melynek főszereplője Leonardo Medeiros és Hámori Gabriella. Az egész nem is lenne olyan érdekes, ha nem lenne a film kelléke egy hatalmas Lenin szobor, amelyet éppen ott jártamkor úsztattak le a Dunán, és persze hol máshol, mint a parlament előtt. Ha pedig már itt járunk, akkor megemlíteném, hogy a film operatőre Lula Carvalho aki előző munkájáért (Elit osztag - Tropa de Elite) kapta az idei berlini filmfesztivál Arany Medve díját.
Persze én se tudom kik ezek, de legalább elmondhatjuk, hogy megint van „híres emberes” post a blogon.

Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

Ha valakit megérintett a város és szeretné látni, ahogy Colin Farrel legyilkolássza a rosszfiúkat itt, tudom javasolni a februárban megjelenő In Bruges c. amerikai akció-vígjátékot, melynek mottója: „Először lőj, aztán jöhet a városnézés”.

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz tőlem, mert egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek ezt a gyöngyszemet. A történet pedig úgy szól, hogy Jimmy Kimmelnek van egy beszélgetős műsora az egyik nagy amerikai csatornán és előszeretettel idegesíti Matt Damont azzal a dumával, hogy Apologies to Matt Damon, but we ran out of time... – Azaz bocsi Matt Damonnak, de kifutottunk az időből… Egyszer azonban végre bejutott a stúdióban, ahol szépen felkonferálták, meséltek róla ezt-azt, majd mielőtt megszólalt volna ugyanezzel a dumával zárta le a műsort, így Matt hoppon maradt. Azonban ez már sok volt neki is, így vörös fejjel hisztizve és káromkodva rohant ki a stúdióból.