franciaország - 10 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2014
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2009
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2008
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2004
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Haszprus

Gibraltár 2014 - első felvonás

©   Haszprus   |   energiablog franciaország gibraltár haszpra olivér külföld life spanyolország történelem túra

Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv

Haszprus

Gibraltár, Párizs

©   Haszprus   |   franciaország külföld life túra

Pénteken jövök haza Gibraltárból Párizson keresztül, Párizsba 09:25-kor ér a gépem, és 16:45-kor száll fel a Párizsból Bp-re jövő. Mit kezdenétek a checkinnel és helyi utazással meg ráhagyásokkal együtt 7 órával Párizsban?

Balage

Franciaország: Párizs, ami kimaradt

©   Balage   |   fotózás franciaország külföld
Balage

Franciaország: Párizs

©   Balage   |   fotózás franciaország kocsi külföld life

Haszprus után én is eljutottam Párizsba, igaz 4 év késéssel, de addig is jártam egy csomó más izgalmas helyen. Idén is a barátnőmmel vágtam neki a nagy utazásnak, szokásunkhoz híven egy nagy autóval és egy (később két) sátorral. Hogy miért döntöttünk az autó mellett, és miért nem mentünk repülővel? Erre nagyon egyszerű válaszolni. Egyrészt szeretünk utazgatni, nézelődni útközben, megállni, meg az egésznek van egy feelingje. Másrészt, ha nem is volt olcsóbb az út, de mindvégig oda mentünk autóval ahová csak akartunk, nem kellett bérelni. Harmadszor annyi cuccot vihettünk amennyi csak jól esik. S végül a negyedik érv, ami mellette szól, 1 hét után átmentünk az 500km-re fekvő Amszterdamba még egy hetet lazítani, és megnéztük azt amire tavaly nem jutott idő. Így összesen 3800km-ert utaztunk és 210 liter gázolajat égettünk el az út során, közben pedig láttuk fél Európát, abszolút megérte.

Ha valaki kedvet kapna az autós utazáshoz, itt van némi információ, amit jól jöhet: Párizs Budapesttől pontosan 1500km-re van, az út nagyjából 15 óra alatt megjárható teljesen kényelmes tempóban, sok pihenéssel. Autópályadíjat csak itthon, Ausztriában és Franciaországban kellett fizetni, igaz az utóbbiban majd 20 eurót (csak oda).

Párizs nagyszerű város, rengeteg látni való van, több mint bárhol máshol ahol eddig jártam. London és Róma kutyafüle volt ehhez képest. 5 nap minimum szükséges, hogy alaposan szemügyre vegyük, annyi látnivaló van. Párizs megismerésében a legnagyobb segítség, hogy hatalmas metróhálózata van, 14 különböző vonalon járnak a szerelvények és azok is sok helyen kettéválnak. Továbbá van még a 3 R.E.R. vonal, ami magyarul emeletes HÉV-et jelent, de nem olyanra kell gondolni ami itthon van, hanem egy kétszer hosszabb vonatra, ami hasonlóan, mint a metró átszeli Párizst a föld alatt, így ha kedvünk van, akár a Diadalívtől is eljuthatunk Disneylandbe átszállás nélkül. Mellesleg a jegyünk addig érvényes, amíg a föld alatt vagyunk, így egy jeggyel elmehetünk akárhová, sőt, ha feljöttünk a felszínre, akkor még további egy órát utazhatunk vele a buszon. Az utóbbi szolgáltatásait azonban egyszer sem vettük igénybe, mert tényleg mindenhová el lehet jutni a föld alatt. Gondolom ott nem 40 évig tart egy metró project, mint nálunk. S ha már kicsit eltereltem az irányt a tömegközlekedésre, szeretnék pár szót szólni az ellenőrökről. Nincs belőlük túl sok, viszont ha egyszer megjelennek valahol, akkor azt minimum 10-en teszik. A jegyellenőrzést nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy az alul iskolázott oda lép hozzád és elkezdeni mondani a szokásos mondandóját, végül vagy kineveted, vagy oda adod a jegyet. Nem-nem, itt halálosan komolyan kell venni őket, mert az alapfelszerelésük, most tessék figyelni: a kezeslábas, bakancs, bilincs, pisztoly, gumibot és kutya! Egy szóval tiszteletet parancsolóak és persze ők is megadják a tiszteletet az utasnak, nem úgy, mint itthon. Ha elkapnak nincs menekülési lehetőség , mert diszkréten körbe állják azt az 5-6 embert aki bliccelni mert, minden menekülési utat elzárva, közben pedig az egyik ott vár a kutyával.

Nem húzom tovább a számat, jöjjenek a képek és némi tudnivaló hozzájuk:

Champs-Élysées és a Concorde tér: Az előbbi a világ egyik legszebb és leghíresebb sugárútja, ahol minden valamirevaló márka képviselteti magát. Itt tartják a Tour de France befutóját, július 14-én itt tartják a katonai dísszemlét, és még sok minden mást is, amire a franciák büszkék. A Concorde tér pedig Párizs egyik legnagyobb tere, középen egy obeliszkkel, amit egyenesen Egyiptomból szállítottak ide.

Arc de Triomphe: I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle téren.


Eiffel-torony és környéke: A torny csúcsára két féle módon lehet feljutni. Az egyik lehetőség, hogy a földszintről a második emeletig lifttel visznek fel minket, ahol Párizs egyik legdrágább étterme is található. Vagy gyalog fel a második emeletre, igaz ez sokkal fárasztóbb, de így a jegy csak fele annyiba kerül. Onnan viszont csak lifttel lehet tovább menni a csúcsra. Sajnos sokszor kell sorba állni, így a látogatás kb. 3 órát vesz igénybe.

Invalidusok temploma: Itt található Napóleon sírja.

Luxembourg-kert
Moulin Rouge
Louvre: Egyszerűen hatalmas, sokkal nagyobb és szerintem több több dolog is van itt, mint a British Museumban. Mi csak 3-4 órát tölthettünk ott, rengeteg híres festményt és szobrot láttunk, de mikor kijöttünk azt hittem meghalok a sok sétától. Pedig alig a harmadát járhattuk be.

Notre Dame

Panthéon (nem nagy szám)

A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője. Többek között itt van eltemetve Jim Morrison, Moliere, Lafontaine, Chopin, Oscar Wilde és még sok-sok ismert ember.

Pompidou központ

Sacré-Coeur

Bastille: A híres börtön helyét mára már csak egy oszlop örzi, illetve a járdán jelölik az egykori várfal vonalát.

Szajna part
Végül a közlekedésről pár fotó

Remélem tetszett a beszámoló és sikerült kedvet csinálnom a város meglátogatásához. Majd a késöbbiekben lesz még pár fotó ömlesztve, mert nem fért bele minden.

Balage

Franciaország: Disneyland (EuroDisney)

©   Balage   |   film fotózás franciaország külföld

Az elmúlt néhány hetet Franciaországban illetve Hollandiában töltöttem. Mivel Párizsról Haszprus írt már régebben egy összefoglalót, Amszterdamról meg én tavaly ezért úgy döntöttem, hogy a beszámolókat (remélem lesz időm többre is) a Párizstól nem messze lévő Disneylanddel kezdem.

Az egész úgy kezdődött, hogy vegyes érzelmekkel indultam el EuroDisney-be, mert úgy hallottam, hogy ez a park inkább kisgyerekeknek szól, és ha jól akarok szórakozni felnőttként, akkor menjek inkább a nem túl távoli Asterix Parkba. Ezt az érzést tovább rontotta, amikor kifizettem a hév megállóban a 12 eurós oda-vissza jegyet, azaz kettőnkért 24 eurót. Nagyon ideges voltam, mert ennyi pénzből simán kimehettünk volna autóval és még a világ legdrágább parkolója se tehetett volna túl ezen az áron, nem beszélve arról, hogy ezerszer kényelmesebb, nem kell állva nyomorogni a héven s este 10-kor, amikor az ember hulla fáradt szívesebben visszaérne a szállásra 1,5 óra helyett 20 perc alatt.

A parkba belépve az érzéseim nem sokat változtak túl sok kis gyerek, béna Disney figurák,és sok várakozás a kisvonatra, ami körbe visz minket a parkban. Azonban amikor leszálltunk róla és elmentünk a Space Mountain nevű hullámvasúthoz teljesen megváltozott a véleményem. Először azt hittem ez is valami kis béna hullámvasút lesz, még gondoltam le is kamerázom az egész menetet, mert abban a tévhitben éltem, hogy gyorsul egyet az emelkedőn (kívülről ennyi látszódott) aztán vége is az egésznek. Igen ám az elképzelés első fele meg is valósult, csak azzal nem számoltam, hogy ebben a viszonylag kis épületben egy marha nagy hullámvasút van kiépítve, ami mindvégig a sötétben megy. Így nyakamban a fényképezőgéppel jobb kezemben a telefonnal száguldoztunk végig, sokat nem láttam csak néha éreztem, hogy a fejem nem fent van, hanem vagy fejjel lefele, vagy a talajjal párhuzamosan. Rettenetes volt, mert ugye kapaszkodni se tudtam a fejem rázkódott össze-vissza, ez meg közben ment, mint az állat és sehogy sem akart vége lenni. Az eredmény egy kisebb fajta hányinger, de ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt, és ha tehettem volna, még egy körre benevezek, de sajnos idő híján erre nem volt esély. Szóval ez utána a menet után teljesen másképpen gondolkodtam és alig vártam, hogy a következő hullámvasútra is felülhessek.
Sajnos egész Disneylandre az jellemző, hogy mindenhol marha nagy sorok vannak, minimum felet, de inkább egy órát kell várni a jobb játékokra. Ennek a hosszú sorban állásnak a kiküszöbölésére a park ilyen quick pass automatákat helyezett ki a népszerű játékokhoz. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy a mágnes csíkos belépődet belé dugva kapsz egy időpontot, hogy mikorra menjél vissza és így egy külön kapun el lehet kerülni a hosszú sorban állást. Általában az adott időponttól 1-1,5 órával későbbre adtak jegyet, azonban volt olyan játék is, amire már délután egykor is csak este 11-re volt szabad hely. Így nem volt más választásunk itt szépen ki kellett állni az 1 órás sort. Egyébként nagyon jó ötlet szintén a vezetőktől, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy kb. milyen hosszú a sor, így könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e most beállni vagy jöjjek vissza később. Amit kiírnak egyébként meglepően pontos, mert amikor beálltunk a Big Thunderhöz az volt kint, hogy a sor 50 perc hosszú és tényleg, 52 perc múlva már a hullámvasúton ültünk.
Most nem szeretnék abba bele menni, hogy melyik játék milyen, melyik a legjobb, mert akkor még holnap is itt ülnék és írnám a bejegyzést. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor a 49 eurós (1 parkos) belépőért valóban megkapom azt a szolgáltatást, amit az ember elvárhat. Látszik, hogy mindenre rengeteg pénzt költöttek, nem sajnálták semmire. Minden nagyon modern és látványos. Naponta kétszer van ilyen kisebb fajta parádé Disneylandben, ahol végig vonul ilyen kis kocsikon az összes mesebeli figura és élőlény, este pedig tűzijáték (ezt nem vártuk meg).

A park alapterülete egyébként hatalmas, az ember nem győzi sétával, mi a nap végére majdnem elaludtunk a héven olyan fáradtak voltunk, de úgy láttam mások is teljesen kikészültek. Hogy adjak egy sanszot, hogy kb. mekkora a park, van benne egy marha nagy tó, aminek a közepén van egy hullámvasút (oda a víz alatt száguld át) és ezt körbe lehet hajózni a part mentén egy rendes, nagy 3 szintes oldallapátos hajóval, ami szerintem a Balatonon is nagynak számítana. Ha valaki esetleg arra felé jár, ezt semmi esetre se hagyja ki, egyszerűen fantasztikus volt az út és közben jókat lehet romantikázni.

Röviden összefoglalva, ha valaki Párizs környékén jár és megengedheti magának, hogy ellátogasson ide, semmi esetre se hagyja ki a park meglátogatását. Egy teljes nap feltétlenül szükséges hozzá, ha Disneyland Studioba is el akarunk látogatni, akkor inkább vegyünk két napos jegyet, ami nem sokkal drágább, mert egy nap alatt a kettőt meglátogatni képtelenség, csak rohangálás és idegeskedés lenne a vége és akkor elveszik az egésznek a varázsa.

Haszprus

La Défense 2004 július

©   Haszprus   |   art coolpix fotózás franciaország külföld történelem túra
La Défense negyed, mely Párizs körül található. Ez a galéria a párizsi galéria (2004 július 27 - augusztus 1) része is lehetne, de a nagy képszám miatt különszedtem. 2004 július 30-án estefelé, és 31-én, délelőtt jártunk itt, előbbi alkalommal fakultatívan a szabadidőnkben, utóbbi pedig szervezett túra volt, bár meg kell mondjam, hogy szomorkás vagyok, mert a negyedet azért kerestük fel mindössze, hogy az Auchanban (ejtsd: o/ósán) vásároljanak a népek kaját a visszaútra, meg szuvenírsajtot, meg ilyenek. Ofkorsz mi nem oda mentünk hanem pl. felmentünk a Grande Arche-ra ('nagy ív'), ami a Défense negyed nevezetessége, a modern diadalív, és remek kilátás nyílik róla Párizs bizonyos részeire, valamint persze magára a negyedre. A Grande Arche 110 méter magas, 300 ezer tonna súlyú, stbstb, és asszem 4 panorámalift visz fel beléje.

No, a képek ömlesztve:

Haszprus

Párizs 2004 július

©   Haszprus   |   coolpix fotózás franciaország külföld történelem túra
Párizs, 2004 július 27 - augusztus 1. Ez elvileg 6 nap volna, de a busz odafelé elvitt tranzitszállással másfél napot (reggel 6-tól másnap 18-ig utaztunk Párizsba), hazafelé pedig péntek 16-tól szombat 13-ig hosszabb megállás nélkül. Ami maradt, az a csütörtök-péntek, valamint kedd este, és a szombat 16-ig. Viszont elég dús programunk volt, az idegenvezető hajtotta a csoportot ezerrel, ami szabadidőnk maradt, azt meg mi magunktól kihasználtuk. A szállásra általában éjfél körül érkeztünk meg.


Általános utcakép


Esti Eiffel-torony, New York-i Szabadság-szobor kicsiben, és egy üvegnegyed Párizs belsejében. Érdemes itt megjegyezni, hogy a párizsiak úgy döntöttek, hogy ne legyenek üvegmonstrumok a városban, ezért építették 83-tól a La Défense negyedet, ami egy irodanegyed Párizson kívül. Manapság 70 ezren dolgoznak ott, és teljesen modern, etc, szentelek is neki egy külön galériát nemsoká mert teljesen el vagyok tőle ragadtatva.


Notre Dame és környéke


Louve belső üvegpiramis a föld alatt. Ez a shopping center (centre?) rész.


Louvre-részletek. Ha emlékeim nem csalnak, a Louvre-ban 500 ezer kiállított mű található. Másfelől az idegenvezető azt mondta, hogy ha fél percet töltünk egy mű előtt, akkor napi 24 órában 2,5 hónap lenne bejárni a Louvre-ot. Az meg csak 200 ezerre jön ki. Konfúzálttá tesz ez a dolog.


Louvre shopping center rész, nagyon bejött kinézetre, ezért készítettem róla panorámát.


Louvre


Invalidusok temploma (Napóleon sírhelye) és a környék


Rodin Múzeum kertje


Panoráma az Eiffel-toronyból


Eiffel-torony panorámakép, 3 képből összerakva, mert ilyen közelről másképp nem tudtam lencsevégre kapni


Eiffel-torony aljánál kis parkocska


Eiffel torony, részlet. Ez az építmény őrületesen nagy. Ajánlom figyelmetekbe a kép alján látható emberek méretét a viszonyítás végett.


Eiffel torony aljánál


Esti panoráma a Diadalívről. A jobb képen a legjobban vöröslő út a Champs-Elysées


Lépcső a Diadalívben, ill. a Diadalív alulról, már amennyit befogott az objektív. Az építmény amúgy 50 méter magas.


Végül maga a Diadalív, és szerény személyem


Lakónegyed Párizs egyik külső kerületében, részlet. Érdekes megoldás.


Metró. 17 metrójuk van és pompásan el lehet jutni vele minden felkeresendő helyre. Amíg lent vagy a metróban, érvényes a metrójegyed, tehát ha úgy tetszik, lent utazgathatsz a föld alatt egész nap 1 jegy 1 euró, ha 10-es gyűjtőt veszel.


Trocadero, és a kilátás


Közkívánatra


Orsay Múzeum. Eszetlen méretek, high-tech, etc, elragadó. Egyébként az eszetlen méretek egész Párizst jellemzik.


Van gyalogos-hídjuk is, és nem úgy, hogy lezárják egy hétvégére az autósok elől az egyik hídjukat, mint egyes helyeken


Concorde tér, obeliszk, és a kilátás a Diadalív felé.



A Louvre parkja


Kis-diadalív


Louvre-piramis (übercool)


Metró újra

Elérkeztünk péntek estéhez, amikor is magánszorgalomból a Louvre-park mellett (után) felkerestük a La Défense negyedet is. Itt egy rakás fotót készítettem, és egyébként a negyed nem is igazán illik a párizsi képek közé, úgyhogy különféle megfontolásokból azt egy külön galériába teszem.


Sacré Coeur


Sikló a Sacré Coeur-nél


Kilátás a Sacre Coeur-től


Montmartre


Versailles (dögunalom)


Versailles-ban egy a jó, hogy a buszról lelépő turistákat tényleg megrohamozzák a marokkóiak mindenféle cuccost árulva, magyarul mondva hogy mit árulnak, stb. Tiszta röhej amint 15 fekete kettőhúsz magas csávó lerohanja a csoportot és megpróbálja ránk tukmálni a portékáját Némelyikekkel jól el lehet szórakozni, vannak köztük jóarcok


Reims

Haszprus

Franciaország 2003 augusztus-szeptember

©   Haszprus   |   art coolpix fotózás franciaország külföld túra
Franciaország, 2003. augusztus-szeptember. Nos, tettünk egy kirándulást Monacoba is, de annak megtekintéséről inkább egy külön galéria gondoskodik, tekintve hogy a kettőből együtt nem nagyon tudtam 92 alá vinni a kiválasztott képek számát. Viszont ennek közel a felét Monaco teszi ki. Gyönyörű szép az az ország [az építészete miatt], eszetlen gazdagság, stb.

Az eredetileg itt következő monacoi képek egy külön galériában találhatók, mivel arról az egy napról 40 képet válogattam be a franciaországi utamról szóló képgalériába.