Haszprus überblog

Haszprus überblog

Ígértemhez híven folytatom az amerikai élménybeszámolómat, ezúttal a Grand Canyonról. Las Vegastól nincs túl messze ez a természeti csoda, így ha már ott jártunk eldöntöttük, hogy elmegyünk a kanyonhoz. Először kicsit hezitáltunk rajta, mert a legolcsóbb egynapos út is fejenként közel 100$ volt, de végül nem bántuk meg. Több napig kutattuk a netet, de végül nem találtunk a mi útunknál olcsóbb megoldást, így aki arra felé jár, tudom ajánlani azt, amin mi is részt vettünk.

Sokat nem kell elvárni ettől az úttól, de amit kaptunk az eléggé minőségi volt. Háztól házig vittek és még kaja is volt az árban, igaz az utóbbi lehetett volna kicsit több is. Mivel csomagban benne van, hogy oda jön a busz a szállodához, ezért a foglalás visszaigazolása után fel kellett hívni őket, hogy elmondják hány órára kell majd lemennünk a szállásunk busztermináljához. Nagyjából elsőként vettek fel bennünket, így elég korai időpontot kaptunk, reggel 6 órát. Amin viszont meglepődtem, hogy aznap hajnalban, amikor indultunk, a szállodai szobában reggel 5-kor csörgött a telefon és ébresztettek bennünket, hogy véletlenül se aludjunk el, pedig még a szobánk számát se adtuk meg. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk ráfaragni ezzel az úttal és vélhetően nem amatőrökhöz van dolgunk.

Pontban 6-kor ott is volt értünk a busz. Mint kiderült, szerencsére nem csak egy busz végezte az emberek összegyűjtését, így maximum 45-60 percet kacsáztunk Vegasban, majd elvittek bennünket a központba, ahol be kellett jelentkezni, illetve lehetett módosítani a csomagot, esetleg plusz extrákat kérni, mint például helikopteres repülést, vagy imax vetítést. Gyors és szegényes reggeli után megindultunk első megállónkhoz, a Hoover-gáthoz, ahol mindössze 15 percet töltöttünk, hogy lefotózzuk. Itt egy kicsit csalódott voltam, mert szerintem pont a rossz oldaláról fotózhattuk a gátat, meg egy kicsivel több időt is szerettem volna itt tölteni.

Ezt követően útunk következő állomása kb. 400 km-re fekvő Grand Canyon városához vezetett, ahol kaptunk Pizza Hutos pizzát és innivalót, majd akik kértek helikopteres repülést, azokat elvitték a közeli reptérre, a többiek addig meg a National Geographic imax mozijában néztek egy filmet a kanyonról. Itt már viszonylag közel voltunk a South Rimhez, mindössze 10-15 km-re, úgyhogy nem kellett már sokat utaznunk.

Amikor elértük az első kilátópontot a busszal az időjárás kicsit meglepett, mert melegre számítottam itt a sivatagban, aztán megértettem, miért fázunk, mert mint kiderült a kanyon pereme több mint 2000 méteres magasságban van, és ha meleget akarok, akkor le kell menni az aljára, ahol 40-50 fok van. Fent viszont csak alig volt 20-22 fok.
Amikor végre megpillanthattuk a kanyont az egyszerűen döbbenetes volt. Pont olyan volt, mint a filmekben, vagy a képeken, azzal a különbséggel, hogy olyan hatalmas és mély az egész, hogy egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy ez tényleg itt van előttem és nem pedig egy képeslapot nézegetek megint. Tényleg az egész olyan volt, mint egy festmény, egyszerűen döbbenetes volt. Először azt hittem nagy mázli kell ahhoz, hogy kondorkeselyűt lássunk, de tényleg ott repkedtek hatalmas szárnyaikkal, ami a buszvezető elmondása alapján akkorák, hogy ha széttárják szélesebb, mint maga a busz. Olyan érzésem volt, mint ha egy dokumentumfilmet néznék, egyszerűen csak széttárták a szárnyukat, nem is csapkodtak és úgy repültek, mint egy vitorlázó repülő keresve a légáramlatokat és közben nulla erőfeszítéssel szálltak egyre csak feljebb, miközben kőröztek. Visszatérve a kanyonra képtelenség felfogni a méreteket, de ha igazán akarok egy jó összehasonlítást, akkor a legjobb a Colorado folyóval összevetni. A kanyont ugye maga a folyó mosta ki ilyenre, ami mára már akkora lett, hogy az alján a folyót magát nem is látni, csak azt, hogy van egy kis zöld terület, ahol a víznek köszönhetően van némi élet is. Egyébként a folyó maga létezik, csak a nagy méreteknek és távolságoknak köszönhetően szinte semmit se látni belőle.

A következő megállónk kb. 10 km-re volt, ahol szintén hasonló látvány fogadott bennünket, amit nem is ragoznék. Itt már egy jobban kiépült infrastruktúra volt a turisták számára, volt vonatvégállomás, szálloda, sok-sok indián és egyéb szuvenír bolt, ja és persze rengeteg holló és mókus.

Azt hiszem egészen fél 6-ig voltunk itt, majd elindultunk vissza Las Vegasba. A busz egyébként meglehetősen kényelmes volt, pedig utálok busszal utazni, de ez esetben tűrhető volt. Valószínűleg közrejátszik ebben az a tény is, hogy az amerikai kresz nem tesz különbséget autó, busz és kamion között, így busszal is lehet döngetni egészen 65mph-ig, és nem 80-nal vánszorogni, mint Magyarországon. Másik érdekesség, hogy azt mondják az amerikaiak nem előítéletesek. A Hoover-gátra csak egy „alapos” ellenőrzés után lehet felhajtani, megállni rajta meg szigorúan tilos. Jön fel a katona a buszra, kb. senkire se nézett rá, csak rohan végig rohant, majd meglátta a mögöttünk ülő indiait, akinek persze hogy egyből belenézett a csomagjába is. A mellette ülő angol házaspár egyből mondta is, hogy a katona biztos rasszista volt.

Ennyi lett volna röviden összefoglalva az egynapos kirándulásunk, remélem a képek visszaadják valamennyire azt az élményt amiben részünk volt ott.

A nyári munkát követően jöhetett a jól megérdemelt nyaralás. Az első megállónk a keleti parton volt, Las Vegas. Itt négy éjszakát töltöttünk, ez alatt bejártuk a nagyjából az egész Stripet éjszaka és nappal is egyaránt. Voltunk a Mandalay Bayben Green Day koncerten, az utolsó előtti nap pedig elmentünk a Grand Canyon-hoz (erről majd egy másik bejegyzésben).

Nem fogom túl sokáig húzni a számat, mert szakdolgozatot írok egy ideje és már kezd elegem lenni az írásból, de azért írnék pár érdekességet, vagy hasznos tanácsot, ami jól jöhet másoknak is. Az egyik érdekesség, hogy a képek alapján mindenki azt gondolná, hogy Las Vegas drága hely, ami félig meddig helytálló, de valójában, ha nem bevásárló túrára érkeztünk és nem is kaszinózni akarunk, akkor a város az USA egyik legolcsóbb „üdülőhelye”. A szállodák hihetetlenül olcsón adják a szobáikat, mert az üzleti stratégia az, hogy minél többen jöjjenek, a vendégek majd úgyis jól elszórják a pénzüket a kaszinóban. Sajnos ez a mi esetünkben nem jött be, mivel csórók voltunk, veszteni meg nem igazán akartam. A Stripen hétköznap akár már 20$-tól is kapunk szobákat 3-4 csillagos hotelekben, az hogy hányan szeretnénk ott aludni nem számít, mert csak a szobát kell kifizetni. Sajnos hétvégén ezek az árak megkétszereződnek, de még akkor is nagyon jó árakon lehet hozzájutni egy penge szobához. Érdemes a Strip közepe felé szobát foglalni, mert ha nem így tesszük, akkor jó kis sétálás vár ránk. Hiába néz ki úgy, hogy közel van a többi szálloda, valójában csak a hatalmas méreteik miatt tűnnek úgy.

A másik dolog, ami érdekes volt: tudtam, hogy meleg lesz, de hogy ennyire, azt még elképzelni se tudtam. Első nap éjszaka, amikor megérkeztünk a repülővel még pulóver volt rajtam, amitől aztán gyorsan meg kellett szabadulnom, mert olyan meleg volt éjfél körül, hogy amikor kiszálltunk a gépből azt hittem megdöglök. Utólag kiderült, hogy aznap este 33-34 fok volt, a következő éjszaka pedig 38 fok. Soha ilyen meleget nem éreztem még éjszaka, sőt nagyon napközben sem, brutális volt. Ennél már csak az volt durvább, amikor még aznap napközben elmentünk a Strip egyik végéből a másikba, mindezt 42 fokban. S mivel Las Vegasban nem igazán van park, vagy hasonló, csak beton és aszfalt, ez még többnek érződött. A vásárolt jéghideg ásványvizünk 10 perc után ihatatlanul meleg lett…

A harmadik dolog, ami érdekes volt számomra azok a méretek és a giccsparádé. Soha életemben nem láttam még ekkora szállodákat, ilyen csillogást, rengeteg pénzt ölhettek ezekbe a tulajdonosok, ami úgy néz ki még így is sokszorosan megtérül. Fantasztikus milyen dolgokra képesek, a Venetian Hotelben pl. egy egész kis Velence van kialakítva, még gondolázni is lehet. A szálloda előtt pedig ott van a Szent Márk téren látható harangtorony méretarányos másolata.

Többet nem is írok, mert úgy se tudom visszaadni azt az élményt ami ott várja az embert, a képek sokkal beszédesebbek szerintem. Ha valaki Amerikában jár, minden képen ajánlom Las Vegast, egy feledhetetlen élményt nyújtott számunkra. Ilyen csillogást és igényesen kivitelezett giccset nem lát máshol az ember. Ráadásul a repülőjegy sem drága New Yorkból 100 és 200$ között van az ára egy irányba, ami majdnem egy 6 órás út és gondolom, nem kell mondanom, hogy nem olyan a szolgáltatás színvonala, mint az európai fapados repülőkön. Jetblue-n ennyiért jár az ingyen snack és pia, valamint a 40 csatornás műholdas tévé és még a lábam is elfért.

_{Paris Las Vegas The Mirage The Venetian belülről The Venetian}

_{Szent Márk tér Treasure Island The Venetian kívülről}

_{Riviera Hotel Egyik legújabb szálloda, Wynn & Encore Caesar's Palace bevásárlóközpontja, csigalépcsős mozgólépcsővel}

_{Trevi-kút Caesar's Palace Caesar's Palacem, 5 épületből áll The Palms, Playboy hotel, a kinyúló részek medencék}

_{Monte Carlo Resort & Casino New York New York Hotel & Casino The Strip}

_{Welcome to Fabolous Las Vegas Mandalay Bay Luxor}

_{Paris Las Vegas Paris Las Vegas belülről, útba az Eiffel-toronyba Kilátás az Eiffel-toronyból}

_{Bellagio és az előtte lévő szökőkút}

_{Bellagio Ocean's 11}

_{Eiffel-torony Caesar's Palace hallja Caesar's Palace Casinojának egy része pénzesebb ügyfeleknek}

nov. 17. 12:58

Hétfőn sikerült eljutni a Niagara-vízeséshez, szinte pontosan 1000mf (1600km) volt az út, de abszolút megérte. A tábor kisbuszával mentünk 12-en, így csak 13$ volt a benzinpénz (oda-vissza 250liter kellet), a szállás pedig 14$ volt fejenként, reggelivel, medencével. Mindez köszönhető Petra remek szervezői készségének és az én remek vezetési tudásomnak

Folytatom az ázsiai történetet, és most a kint tartózkodás hétvégéit veszem sorra.

Az első hétvégi célpontunk a Bangalore-tól 150km-re lévő Mysore városka, a maga 1.5 milliós lakosságával nem számít nagynak. A köztársaság kikiáltása előtt (melynek évfordulójának köszönhetően hétfőn se kellett dolgoznunk) 25 maharadzsa követte egymást a trónon. Hatalmas vagyonokat harácsolhattak össze, csak úgy sorakoztak a téli-nyári paloták. Közülük a híres Tippu Szultán történetét osztotta meg az idegenvezetőnk: négy csatában állt ellen a gaz brit gyarmatosítóknak. Biztos készült róla egész estés Bolywoodi film is róla, benne árulással, csillogó palotákkal és csodalámpával.

_{Tippu kertje mail server aka galambduc cobra 11}

_{zsúfolt templomtető Maharadzsa körforgalom photoshop!}

A nyári palota után felszállítattuk magunkat a Chamundi hegyen lévő templomhoz. Itt hatalmas sorban álló tömeg fogadott minket, így a templom belsejét kihagytuk. A körülötte lévő árusok, tehenek viszont lekötöttek rendesen volt háromszínű tehénke, banánzabáló és kókuszlopó majom. Egyik utcai árus kitartóan erősködött, így 500 pengő helyett, negyed órás közbeszerzési tárgyalás után vettem tőle kemény száz rúpiáért egy elefántfejű faszobrot (Ganesha), így megnyugodott. Nyomogatva a fényképezőgépet, pár helyi arc odatüsténkedett és felkértek egy közös képre, majd lelkesen mutogatták a társaiknak

Következő program a szultáni palota volt, buszról lelépve egészen a jegypénztárig megrohamoztak a szegény népek: kislányával karjában kéregető néni (kígyó nélkül), legyezőt/sakktáblát/napszemcsit/műholdat rádsózni próbáló geschäftsman. Egy kígyóbűvölőt oldalról megvakuztam - kollégák szerint majdnem utánamszalajsztotta a kobráját, mert fizetés nélkül távoztam. Palotába mesztilláb engedtek csak be, így kb. végigsúroltuk a teljes padlózatot. Ami a görögöknél a mészkő-ionoszlop az itt vasból volt, nem spóroltak az anyaggal, rákentek egy réteg aranyat, oszt jó napot. Hatalmas park dukált a palotához, körbejárásától eltekintettem, inkább letelepedtem a népet csodálni.

_{Mysore Palace}

_{Mysore Palace éjjel}

Az indiai köztársaság kikiáltásának szent ünnepén mosolygós nap virradt ránk. Ezt törte derékba a szállodánkkal szemközti galéria-látogatásunk: bent maharadzsa festmények lombozták a hangulatot, alig vártam, hogy továbbállhassam. Főleg úgy, hogy csónakázás volt a következő program, a mysore-i Karanji tónál béreltünk evezőst/vizibiciklit. A parton terjedelmes madárketrecbe pakoltak tisztes mennyiségű szárnyas jószágot: pávák, tukánok, galambok, kacsák ezrei várták a turistákat. Indulás előtt megismerkedtünk a cukornádsajtolás alaptechnológiájával: a nagyszüleimnél használt szüreti présgép mintájára facsarta ki az emberünk a nádrudakból az éltető nedűt. Isteni íze volt, úgyhogy végül rendeltünk egy második kört is, az otthoniak egészségére…

Folyt. köv: Delhi+Agra párossal

Hétfőn tettünk egy kirándulást Bostonba, sajnos az idő nem volt éppen a legalkalmasabb fotózásra, ezért kénytelenek lesztek beérni ilyen minőségű képekkel Véleményem szerint nem volt olyan nagy cucc Boston, nem túl sok látnivaló volt, a Harvardon és a belvároson kívül, de ha valaki másképpen gondolja cáfoljon meg. Mindenesetre egy napot megért, többet nem hiszem.

3 hónapra, na de hová?

Snowboardoztunk péntek reggeltől vasárnap estig Ramsauban Erikával, a céggel (thx ), meg egy saját sí- és snowboard-oktatóval, összesen 11-en. Kurvajó volt, péntek reggel indultunk Péterrel (ügyvez) és Balázzsal (haverja), délutánra megérkeztünk, kaja, pihi, másnap reggel indultunk a pályára, tanulórész, csakhamar bedurrantak az izmaim és elég keményen szívás is állandóan fel le csatolgatni a deszkára a bakancsot. Úgyhogy a napsütésnek köszönhetően kidőltünk a hóba egy kis pihire, a magam részéről úgy éreztem mintha tengerparton nyaralnánk, még a sülő bőr kellemes illata sem hiányzott. Mondjuk ez látszik is a képeken, elég keményen leégtem estére. Páran elmentünk még egy éjszakai szánkózásra, ahova ugyan alig találtunk oda, de végül a kb. félórás majdnem nonstop csúszás (értsd: iszonyat hosszú, kivilágított szerpentines szánkópálya a hegyoldalban, amin még versenyeztünk is) azt hiszem abszolút felejthetetlen élménnyel szolgált. Főleg a végén amikor belecsapódtunk egy hófalba. Erről sajnos nincsenek képek, amúgy videó kéne, mert iszonyat jó móka volt, meg sebességérzet néhol elég keményen, főleg ahol a pálya hullámai a levegőbe dobtak minket.

Vasárnapra már elég keményen fájt mindenünk a folyamatos esésektől, de azért pár jót is sikerült csúszni, főleg Erikának már elég jól ment. A magam részéről meg úgy gondolom, hogy ha még egy napot maradtunk volna, akkor én is egész jól belerázódtam volna. Talán legközelebb.

_{Péterék jellegzetes vezetési stílusa, a kép mindent elmond, figyeljük meg ahogy éppen felborulóban vagyunk}

Üdv on board!

A tél leghidegebb részét, az elmúlt öt hetet Indiában töltöttem, thx to Haszprus megosztom pár élményemet. Egy kedves indiai céget felvásárolta az Oracle nagy testvér és hozzájuk látogattunk tréningezni 15 fiatal kollégával. A messze-távoli, kontinensnyi országot Párizsi átszállással közel 12 órás utazás után értük el. Ezután előretekertük az óránkat 4,5 órával és kezdődhetett a csodálkozás.

_{(r) hindi Kacsalábú első épület Noé bárkája}

Közlekedés
A szállásunk és a cég közt naponta ingáztunk kisbusszal, így beépülhettünk a közlekedésnek nevezett forgatagba. Hatféle közlekedési eszköz van jelen az indiai utcákon: bicikli, robogó, motor, riksa, autó és a tömött-busz. Pontosan úgy viselkednek, mint a folyadék: kitöltik a rendelkezésre álló helyet. Abban a pillanatban, hogy felszabadul egy talpalatnyi hely, a rendelkezésre álló résen gond nélkül befurakodnak eléd. Jellemzően minél nagyobb doboz van körülötted annál nagyobb tiszteletnek örvendesz. A sávok teljesen ki vannak töltve: nem ritka, hogy a buszunkkal úgy előzünk egy riksát jobbról, hogy az épp egy robogóst nyomott le oldalról . Közben persze átlógunk a szembe sávba, és a szemből jövők veszettül villognak/dudálnak. Persze, ahhoz, hogy mindez gyakorlatilag baleset mentes legyen (az elmúlt hetekben egyetlen egy karambolt, koccanást nem láttam) az átlagsebesség 20 km/h körül lehet. Az utak áteresztő képessége véges és rengetegen vannak, mérhetetlen sok riksa és robogó, autó alig-alig. A kétütemű robogók és riksák okádják a füstöt és a teljes útat a szmog lepi be, esténként a fényszórók hasítják is rendesen. Elvétve kendőt tekernek az arcukra a népek, de alapvetően nyelik monoxidot.

_{Dugó Motor temető Riksa folyam Alkalmi árusok útközben}

_{Piros suziki az ő autójuk is Ambassador Startra készen, első sor felkészül! Nightmare}

Közlekedési lámpa csak elvétve, ahol van is ott is fehér cowboy kalapos rendőrbácsi tereli a folyamot. A KRESZ guruk fejcsóválva vennék tudomásul a jeleket: semmi közük az ott tanultakhoz. Le vannak egyszerűsítve a legegyszerűbb mozdulatokra: vagy felédint, hogy jöhetsz, vagy csillapít, hogy nyughass a helyeden (néha egy-egy kisebb egység átszökik a még így is kialakuló réseken, ezeket sípszóval távregulázza a tag, következmény nélkül).

Kaja
Az itthoni elbeszélések és várakozások szerint a legnagyobb kihívás az étkezés terén volt várható, mindez idővel be is igazolódott. Az első hetekben én magam mértékkel ugyan válogatás nélkül fogyasztottam a dél-indiai konyha remekeit. Jellemzően fillérekért tudtunk vásárolni az utcán narancsot, körtét, szőlőt, fincsi déli gyümölcsöket. A fertőtlenítésük a csapvízbe vetett bizalom hiányában nagyrészt külön e célra rendszeresített tablettás víz segítségével történt, de a banánt, ananászt bontás után gond nélkül fogyasztottuk. Ebédidőben viszont a nagy választékban gyakran elvesztünk A grilles cuccokat igencsak kedvelik, a hal mellett csirkét vagy bárányt választhatunk a citromos vöröshagyma szeletek mellé. Ezekből általában a képeken látható alapmennyiség nyugodt szívvel el is fogyasztható egy félliteres lónyál coke segítségével. A repetát azonban egyetlen alkalommal se tolerálta a gyomorom, betelt a csípősséget tároló puffer és kész, nem ment tovább . Aztán 12/24/48 órás regenerálódás után újra hadra fogható voltam ez kb. a harmadik hétre jött elő és próbáltam felváltva Mc és indiai közt naponta cserélgetni. Végül ahogy közeledett a hazaút egyre inkább maradt a McChicken menü néha egy adag tésztás-csirke (chicken noodles) kínai módra.

_{Pali Bácsi a zöldséges Halacska grillezve Chicken Tikka (nyárson készült) Mozgóárus}

_{grillezett csirke és sajt, vöröshagymával és zöld trutymóval, hozzá kenyér szerű naan Ráksaláta BB módra Cukornád sajtoló üzem Lökd ide a sört}

Külön figyelmet érdemel a márkanév: Kingfisher. Sör, ásványvíz, légitársaság! alkotja a konzorciumot, az indiai nép alapvetően anti-alkesz így a sör ára borsodihoz képest horribisnak is tekinthető De a KF meg volt brandelve rendesen és a kihagyhatatlan egészségügyi pálinkázás (aka gyomorfertőtlenítés) előtt után gurítottuk a hordókat tucatszámra. Többé kevésbé európainak tűnő ebédek is előkerültek:

_{Steak IT Mc Maharaja menü Csipetnyi csípős pizza}

Folyt köv. a begyűjtött városnézésekkel: Mysore, Delhi, Agra, Goa.

Kicsit megkésve, de úgy gondoltam, hogy ebben a ronda téli időben megpróbálom feldobni a hangulatot néhány nyári fotóval, ami kimaradt a Párizsos összefoglaló írásomból. Remélem ti is érdekesnek találjátok őket, nem csak én.

_{La Défense negyed Grande Arche}

_{Grande Arche-ról fotózva, szemben a Diadalív Temető a felhőkarcolók szomszédságában Modern panell dzsungel}

_{Európa legnagyobb üzleti negyede}

_{Roland Garros Court n°1 Center pálya: Court Philippe Chatrier}

_{Roland Garros Szabadság-szobor Diana emlékhely Ott halt meg bent}

_{TGV Nem MÁV Camping, a piros sátor (is) a miénk}