Haszprus überblog

Haszprus überblog

Felkértek, hogy reviewzzak egy készülő könyvet, a PHPStorm Cookbookot

Csáó

Itt vagyok az EPAM-ban, egyelőre minden atomfasza

Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv

Nem volt az sosem kizárva, hogy a BME műinfó MSC-re ráhúzzak valamit. Újabban elkezdtem szemezni a BME MBA mesterképzéssel. Mi a véleményetek erről, mire lehet használni, milyen a megítélése stb? Az én szememben jó presztízse van, de nem tudom megéri-e, bejuthatok-e vele helyekre ahová máshova nem, stb.

Egyébként just for fun jó mókának tűnik.

Ma voltam tájékoztató előadáson Orcával és Beával, számomra impresszív volt, jól szervezett stb. Szó szerint a fun a legjobb szó amit most tudok mondani vele kapcsolatban. Persze nyilván elég kemény meló jól elvégezni, és az a kemény meló másba is lenne fektethető. Mindig úgy gondoltam, hogy aki jó a szakmájában, annak inkább abba érdemes energiát fektetni, semmint újabb papírok szerzésébe. Igazából az MBA mesterképzés számomra nem annyira a papírt jelentené, hanem a tudásom kiterjesztését menedzsment/gazdasági/üzleti irányba, ami jól jöhet akár egy vállalkozás futtatásánál, akár egy multinál a menedzsment régióba jutásnál.

Azt hiszem meg fogok kérdezni konkrét cégeket is, esetleg HR-es ismerősöket a dologról, és majd leírom hogy mire jutottam. Ámde addig is, ti mit gondoltok?

_{Click to see the result}

Yeah

Scala, Play, ScalaAnorm

Egyelőre az van hogy van egy Scalás MVC keretrendszer feltéve, ő a Play ugye, és már tudok vele MySQL kapcsolatot létrehozni, adatokat lekérdezni, van szép layout, ilyesmi. Power Katt a képre.

Folyt köv, kommentekkel

Sose jártam nyelvi magántanárhoz, vagy nyelvtanfolyamra, de hosszú évek óta tervben van, hogy majd egyszer, és most végre létrejött, egy arccal beszélgettem Skype-on, aki NY-ban született, és jelenleg is Amerikában lakik, és kifejezetten foglalkozik ilyesmivel. Ennél bár nem tudok konkrétabbat, de a csávóval tényleg jól el lehet dumálgatni, javasol nyelvi fordulatokat stb, korrigál, én meg nagyjából pont ezt kerestem, illetve nem tudtam hogy mit keresek, de most ez tökéletes. Jepp. Amúgy szerintem fogok keresni még további arcokat, rá akarok feküdni önmagam képzésére keményen. Ma vettem két angol nyelvkönyvet is, Scalaztam is (Play frameworköt feltettem, mysql-hez kapcsolódtam, lekérdeztem, csináltam benne routolást, új controllert, új actionnel, új template-tel), eredményes napot tudhatok magam mögött. Valahogy így képzelem a közeljövőt is. Power

Mint azt egy korábbi bejegyzésben említettem, a tudásom valahol felsőfok környékén van egy szintmérő teszt szerint (melóhoz napi szinten kellett is beszélnem angolul), a célom nem az hogy megtanuljam a nyelvet, hanem hogy tovább finomítsam és tökéletesítsem. Régen kifejezetten informatikai angolt szerettem volna tanulni, mostanra úgy gondolom, hogy azzal semmiféle problémám nincs, úgyhogy inkább az általános angol felé fordult az érdeklődésem, informatikára gyakorlatilag elég nehéz találni bárkit is, mert aki tud fejleszteni az aligha angolórákkal fog foglalkozni. A fejlesztés jobban fizet.

Egyébként ami a nyelveket illeti, 3+4 évet tanultam németül, ezzel párhuzamosan 4 évet latinul, később 4 évet középhaladóval kezdve angolul és 4 évet spanyolul. Angolból eredetileg a felsőfokot szerettem volna kapásból letenni, de beparáztattak hogy ott atomerőművek belsejéről kell beszélni meg ilyenek, úgyhogy középfokkal megelégedtem 12. osztályban. Később belekóstoltam még a franciába mp3-ak formájában, de pár lecke után elmúlt az érdeklődésem. Néha gondolok rá, hogy a többi nyelvemet is fel kéne eleveníteni, mármint a németet és/vagy a spanyolt. Bár mivel ezeken a nyelveken nem jön szembe semmi (se meló, se film, se slágerek, se semmi), így ezek aktívan tartása elég nagy kihívás lehet mind időben, mind pénzben, ami erőforrásokat lehet hogy jobban megtérülő dolgokba is be lehet fektetni.