Haszprus überblog

Haszprus überblog

Kicsit faraszto ez a szombati tanitas amikor alapvetoen a faraszto hetet kene kipihennem.

Sikerült kicsit túlterhelni magam megint. -> árpa.

Megküldték az első embert akit én fogok interjúztatni power izzad a tenyerem — feeling excited at EPAM Hungary

Nos egy ideje húzom be a kéziféket, mert időcsapdába kerültem. Lett egy csomó új ember, társaság körülöttem, és legfőképp elkezdtem az MBA képzést. Az EPAM-ban is sokkal pörgősebbé váltak az események.

Időcsapdába kerültem.

Rengeteg mindennel szoktam tölteni az időmet úgy általában, és ezzel nem is lenne gond, most azonban megjelent egy olyan dolog, ami ha hiányt szenved, az nem jó. Ez pedig a tanulás.

Tanulásra muszáj időt szakítanom valahogyan, és nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz ügy lesz. Nem tudom még, hogy hogyan fogom megoldani.

MBA-n választhat az ember hogy pénteken vagy szombaton akar bejárni. Ez eddig rendben, de ahogy én látom, heti egy full napot minimum rá kéne allokálni a tanulásra, és akkor még csak kb. egy vagy két tárgyra készültem (kvantitatív módszerekre amiből házi feladatok vannak, valamint üzleti gazdaságtanra, amiből eddig volt egy olvasási teszt, ma-holnap elővizsga, két hét múlva pedig még egy olvasási teszt, de addigra már meglesz az első tárgyunk vizsgája is, a többi meg hamarosan követi).

Szóval tegyük fel, az emberünk szombatonként jár be, és öt napot dolgozik. Marad a hétből egy nap, amikor tanulni kéne. Ezt hogy lehet két éven át kibírni?

Még nem jöttem rá.

Ja igen, az első diplomám utolsó 2 évét én is meló mellett végeztem, de addigra alig voltak kreditjeim, és a tempóban rendesen benne voltam.

Szóval egyelőre még nem teljesen egyértelmű, hogy ezt hogy is fogom megoldani az életem kb komplett feladása nélkül.

Ma kurvajól haladtam/-tunk a projekten, ah. (angular, js.)

2014.09. - Olivér rájön, hogy nem kötelező annyit inni, amennyi alkohol fér az emberbe.

egyetemi napokon voltam koncerten, nem vártam meg a végét, jöttem kifelé, kérdezem a secu nénit, hogy vissza tudok-e jönni a karszalaggal

aszondja:

MIÉRT AKARSZ KIMENNI? MEGMONDOM ÉN MIÉRT! HOGY NEKÜNK PLUSZMUNKÁT CSINÁLJ!

így néztem rá 2 mp-ig hogy felgyújtsam-e helyben, de végül csak kijöttem néma zenmesterként.

Hatalmas volt

Ami a táborban történt az a táborban marad

Amúgy q jó volt Plusz rájöttem hogy egyik haverom Balatonfenyvesen nyaralt, úgyhogy hozzájuk is kiszöktem éjjel még egy kis ráadás partiért

Szürreál.

Tényleg állat volt. Szóba került, hogy jövőre újra menni kéne Mondjuk nekem a vetélkedő nem volt a szívem csücske (legalábbis második nap már nem akartam annyit inni), de q jó volt a társaság és az idő 90%-ában inkább dumálgattunk.

Hát kurvára nem bántam meg, hogy mentem

ScoobyZoli alias Zotya papával a Dera-patak szurdokvölgyében jártunk, Pilisszentkereszt, Dobogókő, Pomáz közelében, és kipróbáltuk a Canon 70D-t.

Elso benyomasok. Ma irtam egy rakas tesztet Cucumberben (megpedig a Ruby implementacioban), es az a benyomasom keletkezett, hogy ez kurvajo Nekem legalabbis tetszik. Most eloszor irtam ilyet, es egy alapos mentalis rakeszules utan nagyon egyszerunek es kellemesnek talaltam a dolgot, kulonosen hogy a Jetbrains IDEA felkinal autocomplete-et a lehetseges angol nyelvu mondatokhoz az alapjan, hogy mely mondatokat implementalta mar valaki Rubyban. Mert igye a dolog ugy mukodik, hogy a mondatok mogott kodok vannak, amiket neked kell implementalni. Amig nem probaltam ki, addig erosen kerdeses volt, hogy ennek vajon mennyi ertelme lehet. Most igy tapasztalat alapjan szerintem fasza.

Canon 70D + 18-135 IS STM megvéve élőben ED-ben. Nem bírtam tovább.

Oh, MBA-hez is van mester golyatabor jeah, akarok menni aug 9-10

Ilyen hetem volt

• Kedd megnéztük a leendő autómat szervizben, körbevezettem Petyát az EPAM-ban
• Szerda egy ajánlat, lefoglalóztam a leendő autómat, este Zolival sör
• Csütörtök Márk Levi Black-cab hambi, írtam a PHPStorm Cookbook könyv első fejezetéről egy reviewt a kiadónak (tervezett megjelenés decemberben), este Orca Bea sör @ Shakesbeer, eredményhirdetés, felvettek MBA-re, utána még Grundon sör
• Péntek projektebéd @ Trattoria, körbevezettem Csabát az EPAM-ban, Emarsys-EPAM-Prezi sör @ Kamra
• Szombat sütögetés & sör @ Kismaros Dunapart, este bográcsozás & sör @ Molnár sziget, majdnem spontán lementünk a balcsira de végül csak csónakáztunk egyet a Dunán
• Vasárnap Pas meet, PHPStorm Cookbook chapter 2 review, telek (Új bluetooth hangfalakkal )

Projektsütögetés Kismaroson:

Felvettek MBA-re, vuhúúú Tegnap beültünk Orcával sörözgetni, eredményhirdetést várni, es hát már el se hittem, amikor kiderült, hogy felvettek még most sem egészen ocsudtam fel

• Milyen tárgyak lesznek BME MBA-n?

Amiota elkezdtem angularozni meg ujra blogot fejleszteni, egyszeruen ejjel 2-kor is csak nagy nehezen teszem le a billentyuzetet, es akkor is csak azert mert masnap melo van. Imadom, basszus, kurvajo es tok erdekes dolgokat lehet csinalni, kesz kis kulon alkalmazasok szuletnek a blogon belul, egyedul azt sajnalom - de azt nagyon -, hogy ez az egesz amin ugykodok, csak nehany felhasznalonak lathato.

Hú ez kurvajó!

YOULOG, te mindenre gondolsz! <3

update, lett egy kezdetleges realtime kereső is, itt még nem jöttem rá mindennel az angularral.

Konkrétan amit akarok egyébként, és ezt angularral egyelőre nem tudtam megoldani, hogy az item.classes változómat akkor tegye rá classként egy elemre, amennyiben az (item.items|filter: userFilter).length > 0 kifejezés értéke true. Na ezt tudja-e valaki, hogy hogy lehet?

Tehát valami ilyesmit szeretnék, teljesen pszeudo kód, még csak nem is angular style-ben írtam egy részét, de sztem így érthetőbb:

<div class="if ((item.items|filter:userFilter).length > 0) {
    item.classes // ez egy string típusú változó, valami classnevekkel
} else "">

Sőt még az if és az else ágban is oda akarom rakni azt a classt hogy "day". Persze ezt már körbe tudom trükközni, de gondoltam megemlítem. Valaki esetleg?

16:39 YESS YESS YESS összeállt fejben amit kerestem

<div ng-class=' (item.items|filter: userFilter).length > 0 ? "day " + item.classes : "day"' ng-repeat="item in dates">

De durva

Ez ilyen musthave, ki kellene próbálni. Mekkora állat!

Bevállalnád?

Na jó, az lesz, hogy összehozok egy local environmentet mégiscsak a blognak. Erre az alapkésztetés az, hogy nagyobb feature-ök lefejlesztésére nagyobb hajlandóságot éreznék, ha nem lenne folyton a nyakamban az, hogy elcseszek valamit productionben.

A második nagy késztetés, hogy előbb-utóbb portolni kell újabb php verzióra a blog motorját, és ez nem annyira frankó élőben.

Amúgy a dolog marha izgalmas, csomó deprecated dolog időközben kivezetésre került, úgyhogy jönnek a factoryk és a különféle elágazások környezet mentén.

Muy excitement, mucho power! Sose gondoltam volna, hogy egyszer lesz ez még ennyire izgalmas.

Most pedig péntek este van, sörre fel!

Mai állat fejlesztésünk: youlog.

Mint tudjuk régóta csinálok fancy naptárat magamnak arról, hogy miket csináltam. Most egyelőre az van hogy fel tudom címkézni a blogon a napjaimat faszán.

Aztán hosszú távon szeretném megcsinálni vele ugyanazt, amit most excelben tudok:

A cucc egyelőre a saját useremre van limitálva, de lehet hogy felkínálom még valakinek érdeklődés esetén.

Ami nagyon fontos, és ami a fő motiváció, hogy motiválni akarom magam, hogy csináljak dolgokat. Pl. kondizzak, fejlesszek, ilyesmi.

A háttérben meg mellesleg csináltam hozzá egy kis ActiveRecord implementációt szórakozásból.

/** * Class Diary * @property int id * @property string date */ class Diary extends HfModel { protected $table = "hb_diary"; protected $fieldsPrefix = "d"; /** * @var array */ public $fields = array( "id", "date", ); ?>

A fenti kód már önmagában validálja az id és a date mezőket, dob kivételt ha nem jók, stb. Nyilván a HfModelben van a lényeg, csak megmutattam hogy ilyen kis lightweight cuccka lett, a használata pedig:

$diary = new Diary(); $diary->date = $_REQUEST['date'] ? $_REQUEST['date'] : date("Y-m-d"); $diaryId = $diary->save();

Oh, I heart PHP!

Ha van olvasóm a szombati leánybúcsúból, dobjon már rám egy üzenetet pls

Mai productivity eredmény: melóban egyértelműen jobban haladtam fb nélkül, itthon pedig leporoltam a januárban félbehagyott scala play blogengine projektemet (Elavultak a cuccok alatta, már nem fordult IntelliJ-ben (ez nem egészen tudom hogy hogy lehet, habár gondolom úgy, hogy a play konzol valamit update-elt magán, az IntelliJ meg nem követte), rendbe kellett rakni. Ráment kb. 2 óra, de megérte. )

A miranda ng-t pedig még tovább customizáltam, egész barátságos lett. (Atom minimál.)

23:02 Na még egy gyors bejegyzéslájkolós feature lefejlesztése belefért. 0.1-es verzió, egyelőre lehet lájkot leadni, és kiírja hogy hányan lájkolták eddig a bejegyzést. Oje! Majd lesz fullosabb később. (Ja és csak ha belépett user vagy.) Igen, igen, tudom hogy volt már hasonló, de ez kicsit másmilyen lesz, meg jobbabb is lesz.

Mai fejlesztéssel töltött idő itthon: 3-4 óra. Roxx! Istenem, végre.

(Mert persze be kellett tolni egyből egy új 0-ról írt frameworköt is az új feature alá, nem lehet csak úgy. Rég nyúltam a blog kódjához na, és már mások az elképzeléseim.)

Ja és itt kikúrt continuous delivery van ám, annyira hogy nincs localhoston meg sehol tesztszerverem, a blog úgy jó egyből ahogy megírom.

Nem tesztelni kell, hanem jó kódot írni, basszátok meg.*

* A szerző a pókerarcos humor hazai élharcosa. Ismeri és gyakorolja a TDD-t, de ez itt most nem az a projekt, itt tényleg izgibb egyből productionön futó kódot írni. Ennek is megvan a szépsége, ha valaki nem hiszi, próbálja ki dev/test környezetek nélkül fejlesztenie az akármilyen rendszerét.

Növelni akarom a hatékonyságomat, mert a béka segge alá értünk. Kibaszom az időmet mindenféle fölösleges szarságra, fb, stb.

Kezdetként ma csináltam pár dolgot amihez marhára nem füllött a fogam, de ezzel erősítem az akaraterőmet.

Elkezdem újra használni a mirandát, ami egy pici és hatékony üzenetküldő program, hogy ne kelljen folyton nyitva legyen a facebook és a gmail.

Tegnap javítottam egy apró bugot a blogon és lehet hogy csinálok 1-2 új feature-t, meglátjuk.

Back to life.

• Ne facebookozzál

helló
ma két döntést hoztam
az egyik amit talán olvastál máshol, hogy csillát letiltottam még a nézelődős accountomon is, h ne nézzem
a másodikat pedig ebben a percben: letiltottam a többi exemet is akiket onnan megnéztem időnként
túl sok időm ment el ezekre a dolgokra és azt hiszem tejlesen fölöslegesen kötik le az agykapacitásom akárhány százalékát
fölösleges dolgokkal foglalkozom egyfolytában. ezzel még nem számoltam fel ezt a tényt, de legalább csökkentettem egy kicsit.
meg kell tanulnom leállni dolgokkal.

Erre valók a testvérek. Hogy szekálják egymást, hogy megnehezítsék egymás életét. A gyerekek ebben nőnek fel, és ettől edződnek meg. Ez adja az alapot a felnőtt élethez.

Azon gondolkodom, vajon rábasztam-e, hogy nincs tesóm.

Mármint van két féltestvérem akiket kb pár évente látok, de az nem hiszem h számít bármit is.

Egy pillanatra elgondolkodtam hogy lehet hogy sokkal sikeresebb lehetnék megint, ha leraknám a fbot.
Ha teljesen eltűnnék róla.
Azt a sok kibaszott időt kénytelen lennék VALAMIRE fordítani.
Mint régen.

Csak sajnos nem lehet lerakni, mert az olyan mintha 2014-ben nem lenne telefonod.

Jöttem ki a corvinból öltönyben és egy cigányasszony menet közben letaperolta a mellkasomat, és azt mondta, jaj de szép vagy.

Célközönséget tévesztettem.

Bizony.

What is MBA?

15:20 hát ez kurvajó volt! Nyomatni kell ezerrel Tetszett a felvételi beszélgetés, voltak haverok is, remélem csupa jó arc lesz. Váááá kezdjük már, alig várom!

konkrétan az volt amúgy hogy először a csaj még csak ajánlotta h ne jim hanem jack legyen a whisky kólámban
utána ti elmentetek
és leszólítottak ott mellettünk
elkezdtek dumálni
bemutatkozás stb
mondtam a csajoknak h mennem kell sonickal
(mer jött a bnője)
csajok nem akartak elengedni!
nem hitték el h visszajövök 20p múlva
mondjuk tlg nem is mentem vissza
de kurvára nem akartak elengedni
egyfolytában agresszíven fel akarnak szedni bulik környékén már egy ideje

múltkor (nem sokat járok bulizni mostanában) villamoson volt kb ugyanez, két csaj leszólított és nem hagytak békén
nemtom ez mennyire jellemző

Bevittek a tárgyalóba négyen vészjóslóan azzal a szöveggel, hogy beavatásom lesz, és főnököm elkezdte kicsatolni az övét... szakadtam

Szerintem tök könnyen le tudnék fogyni ha nem ennek ennyire szélsőségesen szart és sokat... Egyfolytában degeszre zabalom magam, konkrétan fáj a hasam, annyira teleeszem magam. Ma megint kétszer ebedeltem, reggeliztem is, utána mekiben vacsi... Katasztrófa. Persze végig junk food.

Mérlegen reggel 80,0 kg. Ami önmagában nem okvetlen lenne gond, de ahogy most csoportosodik [pocak], az igen.

Fáradt vagyok sportolni Meg minden máshoz is.

Pár hete egy napon át akartam gondolni h melyik az a barátom akire büszke vagyok és rájöttem h csupa ilyen barátom van.

Köszi srácok!

ezek az emberek szeretnek itt dolgozni egyébként én is szeretek... kellemes... nincs basztatás, nincs atom stressz, tanulok egy csomó mindent, csinálom a dolgomat, kész... szoktam fütyörészni meg dudorászni, jól érzem magam... scalazhatok... meg úgy közlekedek utcán h kilátsszon az epamos belépőm nyakbaakasztója büszke vok rá h itt vagyok... nem érzem elitnek a helyet, de ezzel együtt szeretem... igazából kicsit elitnek érzem mégiscsak

Kurvara el kéne kezdjek újra sportolni. Rajtam van a késztetés. But there are so many other important things to do. Like biz, scala, work, tutoring, friends, personal development... And junk food is so tasty. Ennyire még soha nem éreztem telerakva magam, mint most. Soha nem is voltam.

Haszprus: 2014 elején egy cég fizette az utamat Gibraltárra egy állásinterjú kapcsán, én magam rég voltam már külföldön, és rájöttem most, hogy tiszta hülye vagyok, kell menni ezerrel. Megkérdeztem hát Mf-et hogy van-e kedve valamerre, és gyorsan kitűztük Krakkót.

Miért pont Krakkó?

Lengyelországban még nem voltam, autóval elérhető, közel van viszonylag, úgy számoltuk hogy kb. 6 óra autóval megvan. Összeszokottak vagyunk vezetésben. (Mf: Dettó. Lengyelország totál kimaradt, Varsó messze van, Krakkóban van ismerősöm.)

Pénteken rám írt Mf most már nem nyugodtan, hogy fel bírtam-e rakni az iGO-t, de persze nem, mert nagy ívben.. ömm, ellustultam a készülést, péntek estére maradt még a holmijaim összepakolása is, iGO nem lett, 3 nap külföld az most már lepkefing, nem kell más csak egy póló. Szinte. (Mf: Én is megdöbbentem a cuccom minimálságán pakoláskor. Telefon, töltő, pár ruha, iratok, tisztálkodószerek, ennyi. Normál hátizsákban ide-oda lötyögött az egész, olyan kevés volt.)

Azért a legfontosabbak, mint a hajzselé, labello és fogkefe persze kötelezően kimaradtak, és az iGO-t se sikerült felszenvedni a telóra. Az Eurotrippen Mf-nek kb. megolvadt az ablakba tett telefonjában az akksija, de reméltem hogy ez most nem fog megismétlődni és elég lesz egy darab iGO. (Mf: Igazából két hete rágtam már Haszprus fülét, mióta egyáltalán terveztük az utat, hogy legyen backup navi, mert anélkül _meghalunk_. Aztán amikor éjjel a hegyi szerpentineken előre mutatta a kanyarokat, illetve a kicsit sem triviális, városban kanyargós úton, hogy merre kéne mégis, akkor ezt Haszprus kénytelen is volt elismerni. Ez volt az a szomorú helyzet, amikor két világvárost olyan tanyasi színvonalú út köt össze, hogy az vállalhatatlan.)

Na szóval péntek este találkoztunk és persze ahogy tőlem megszokott, hulla fáradtan indultam neki az útnak, konkrétan úgy nyilatkoztam hogy hamarosan elalszom. Ennek ellenére azért levezettem 5 órát különböző szerpentineken, mert Krakkóba a létező legkisebb falvakon meg városokon át vezet az út, van ahol már-már földút kategórián keresztül, és fizetős szakaszból mindössze 20 percnyi van az egész úton, szóval nem bajlódtunk a matricával. Fél háromra sikerült is odaérni a szállásra, ami egy Ibis hotel volt, teljesen korrekt, a már Bruges-ből megismert színvonal alatt egy kicsivel, cserébe két főre két éjszakáért 20e Ft abszolút díjnyertes. (Mf: Reggelivel meg méginkább.)

Az otthon felejtett hajzselét, fogkefét és labellót nyilván pótolni kellett, ezért kerestünk egy Rossmannt.

Kicsit hozzászoktam most a külföldi árakhoz, mert Gibraltár kapcsán 4x ültem repülőn, egy csomó mindent reptereken vettem, nem lep meg ha 2000 Ft-ot otthagyok egy fél literes üdítőért meg egy szelet csokiért.

A cuccok ára 5-20 EUR között váltakozott, amire kicsit húztam a számat, de mindegy, aztán amikor már minden a kosaramban volt, Mf felvilágosított hogy hé Haszprus, ezek itt amúgy nem euró árak hanem zlotyi Mondom ja bazz? Akkor mindenből jöhet a minőségibb (1 euró 300 Ft, 1 zlotyi 70 Ft) Lengyelország igazából kurvaolcsó ha az ember úgy érzi hogy külföldön van. Az árak egyáltalán nem nyugat-eu jellegűek, el se hittem hogy ilyen olcsón megkaptunk mindent.

A városnak főleg az óváros részét néztük meg, hatalmas parkok, várak, templomok, ilyesmi, és a lényeg, a harisnyák, brutális kurvás harisnyák minden mennyiségben. Láthatóan a csajok itt elég nagy figyelmet fordítanak a hosszú combok kihangsúlyozására, abszolút legnagyobb örömünkre. (Mf: Ellenben mániájuk még egy rendkívül visszataszító műbőr miniszoknya is, legalább 5-10 jött belőle szembe. Na, az nem baj, ha nem gyűrűzik be majd hozzánk. (Haszprus: na ebben egyetértek ) Mf: Ja, a harisnyákat, ha kell, gyalog importálom, csak hordják plz.) Haszprus: segítek, négykézláb, arcon pörögve. (Mf: A buliból is így jöttél haza (‹ Haszprus: no homo!!!), mégsem hoztál harisnyát. Meg vagyok sértve. ) Haszprus: (Mf: Yes, absolutely no homo.)

Hot or Not alkalmazásra felmenve egyszerűen nem bírtam a számat befogni az ájulástól, a magyar felhozatalt messzemenően meghaladó minőségű húspiac tárul elénk, nem tudom minek köszönhető, itthon ciki a hot or not, kint meg menő, vagy nem tudom mi lehet, de kurvajó csajok voltak, és az utcán is alapvetően ugyanez.

Találkoztunk Mf-ék egyik hölgyismerősével szombat este, aki bevitt minket a bulinegyed bugyraiba, ahol óriási pörgést tapasztaltunk, és sztem nagyon durva nyitottságot, szóval amennyire látom ide csaj úgy jön, hogy a bepasizás / ismerkedés egyértelmű és nem idióta módon szégyellnivaló cél. A magam részéről thumbs up, maximálisan tetszett a dolog.

Néhány helyi italspecialitás (almás vodka rox) (Mf: Żubrówka almalével a titkos recept, és Tatanka névre hallgat) után átmentünk egy zeneileg hozzám közelebb álló helyre, ahol konkrétan már minimal house-t nyomtak mire odaértünk, megkérdeztem a pultnál mellettünk ülő arcot hogy mi a cucc amit isznak, mondta hogy Sweet shot (ismeretlen recept), és mire észbe kaptam volna, már meg is voltunk hívva, fel is hörpintettem, remélve hogy nem valami party rape drugot iszok. A piák olcsóak amúgy, átszámoltuk, hogy 1400 a sweet shot, majd Mf közölte, hogy de Haszprus, 1400 Ft nem egy pohár hanem három adag volt. OMG. Vicc, megtaláltam magamnak az országot ahol úgy érzem magam mint amikor a német turisták idejönnek magyarországba kirúgni a hámból. (Mf: Később egyébként annyira tetőfokára hágott a pult mögött is a hangulat, hogy míg előzőleg 16-ért kaptunk három shotot, egy következő körben már 14-ért 4-et. Megkedveltek minket?) (Haszprus: ja, ez kurvanagy volt nagyon pozitív)

Igazából kurvajó volt a hangulat, az emberek közvetlenek, minden faja volt, de mire kellőképpen megalapoztam hogy ropjak egy csárdást, a DJ pont kijött a pultból, és beült bár részhez. Más se kellett, rögtön összepacsiztam vele hogy megtudjam hogy játszik-e még, de sajna már nem, úgyhogy ajánlott nekünk másik helyet, ahova a magam részéről ATM-ből kivettem egy kisebb vagyont hogy ha már külföldön vagyunk akkor csapjunk oda rendesen, de a helyen épp VIP buli volt és nem engedtek be minket (nem voltunk meghívott vendégek (Mf: de csak mert nem ért el hozzájuk elég gyorsan a hírünk)), úgyhogy javasoltattam magunknak más helyet, oda is átmásztunk, de Mf addigra már fáradt volt és hazapályázott inkább, én viszont bementem csapatni. Tekintve hogy kint is “népszerű” a műfaj, a közönség már megint kb. én voltam (meg még kb. 0 és 10 között változó létszámú további néhány csaj meg csávó), gondoltam, megkérdezem udvariasan hogy egy kis minimal house-hoz mit szólnának a tisztelt DJ urak de kb körbe lettem röhögve, hát semmi gond, ha nem kell közönség, hát nem kell.

Valahogy sikerült hazateleportálni, reggelre semmi hangom nem volt, ellenben happy vagyok hogy megvolt életem első külföldi bulija és aftere egyben, ráadásul részben minimal house stílusban, DJ-kkel is megismerkedtem, helyiekkel is, igazából kurvajól éreztem magam, great success, Mf-fel meg végigdumáltuk az utat, részemről ismételendő. A külföldi trippelés állat, a krakkói csajok brutálok, az idő remek volt, én meg egy csomót nyíltam az elmúlt években és egy vadidegen közegben sikerült remekül érezni magam Örülök. Nálam 10/10-es hétvégi trippke volt. (Mf: Nekem is tetszett, nyitott vagyok hasonlókra alkalomadtán.)

IRCQuote fight! In the ring:

Csaj	te nem gondoltál még arra, hogy könyvet írj? szerintem álnéven simán írhatnál a sztorijaidról én kérem az első dedikált példányt!!! tök jól írsz, ezzel kéne kezdeni valamit, nem? nincs hozzá kedved amúgy?
	hát nézd én most be fogom valahova idézni amiket írtál
Csaj	hát tedd azt kíváncsi vagyok a reakciókra

Az a helyzet hogy az utóbbi 3,5 évben kurva pozitívan változott az epam, legalábbis a szememben. Csütörtökön voltam Beerlessonön, kurvajó volt. Szerintem kurvajó az első emeleti iroda is. Fasza 2x24 monitor by default, Scala, cutting edge etc, kurvasok jóarc csakúgy mint régen. A székek is le lettek cserélve faszákra, ahogy rákerestem neten 140e-be kerülőkre. Total satisfaction.

Csáó

Itt vagyok az EPAM-ban, egyelőre minden atomfasza

Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv

Pénteken jövök haza Gibraltárból Párizson keresztül, Párizsba 09:25-kor ér a gépem, és 16:45-kor száll fel a Párizsból Bp-re jövő. Mit kezdenétek a checkinnel és helyi utazással meg ráhagyásokkal együtt 7 órával Párizsban?

MBA-zni akarok, erre jutottam viszonylag rövid gondolkodás után.

Leadtam a jelentkezést, befizettem mindent, még motivációs levelet is írtam (!), most kezdődik a várakozás. Next step május végén, amikor is lesz a felvételi vizsga.

Addig meg happiness.

Illetve tegnap elfogadtam egy cég állásajánlatát végre.

& much more

Végül úgy döntöttem hogy igénylek idénre is sch kondibérletet, habár idáig azt terveztem, hogy ezt a félévet skippelem. Valaki még? Szerdán lesz bérletátvétel.

Vélemény erről?

Eheti feladványunk: találjátok meg az alábbi képen melyik kollégáé a fenti konfiguráció.

(Kolléga gyűjtése.)

Néha rácsodálkozom hogy mennyi jó csaj van, teszemazt legutóbb amikor moziban néztem A Wall Street farkasát, rengeteg csaj volt, és jók, vékonyak, hosszú combbal, feszes ruhában, meg minden, ami kell. Csodálkoztam. Valahogy olyan távolinak tűnik már ez az egész.

Hogy valaha is bnőm lehetne.

Igen fura visszaolvasni 2011-et, mintha egy másik ember lenne. Na nem, mert emlékszem ezekre az időkre, de szinte hihetetlen hogy ez is én voltam. Hiányzik ez a fajta energia. Ugyanakkor félig tudatos hogy nincs senkim. Direkt. De pont itt a gond. Miért célom ez?

Sikerült ma kb. 11 órát aludnom, ezzel együtt olyan hulla fáradt vagyok, hogy nem igaz. Elég nagy lelki nyomás amúgy ez a bizonytalanság a munkával kapcsolatban. Mit a munkával kapcsolatban, az életemmel kapcsolatban. Fogalmam sincs hogy az elkövetkezendő 2-3 évet a családom tervezésével fogom-e tölteni, vagy száműzetve Londonba vagy Berlinbe…

Nehezemre esik a légzés, olyan mintha egy ólommellény alatt próbálnék levegőt venni, és leginkább elaludnék bármikor, lefordulok a székről a súlytól. Dönthetnék persze úgy, hogy itthon maradok, ez egy teljesen reális alternatíva, állásajánlataim is vannak (pl. az Arkonhoz is már csak bólintanom kéne), de meglátjuk mi vár kint, nem tudok rábólintani egyelőre semmire, mert nincs olyan extrém jó ajánlat ami igazán fasza lenne, semelyik sem az.

Más kérdés, hogy itthon egyébként azon gondolkodom, hogy csináljak valami kis vállalkozást, és eddig elég pozitívak a visszajelzések, még a végén életképes is lenne. Erről beszélhetnék bővebben is. A lényeg, hogy valami fejlesztői cég alapításán gondolkodom. És ez momentán hosszútávon akár egész jól be is jöhetne, és talán korban is vagyok ott hogy nagyjából ideje is lenne meglépni, bár pár évem még biztosan van vele.

Te szoktál néha arra gondolni, hogy a gyerekeddel majd mit hogy csinálsz, mit hogy szeretnél, milyen felnőtté szeretnéd nevelni, mt szeretnél megadni neki, és mit nem, stb?

Ha a pénz nem számítana, akkor ti milyen operációs rendszerrel ellátott mobilt vennétek és miért?

Köszönjük, hogy kitöltötted online szintfelmérőnket. A részletes eredményeid:

Összes kérdés: 60
Ebből helyes: 45
Elért eredmény: 75.00 %
Elért szint: felsőfokú (C1)

Ponthatárok:
[...]
28-40 pont között, XI-XV., azaz haladó (B2) szint;
41-60 pont között, XVI-XIX., azaz felsőfokú (C1) szint.

Ez itt mi?

Szilveszterkor 39, tegnapelőtt 29e Ft-ot hagytam ott buliban. Ugyanakkor nem veszek meg dolgokat, pl tabletet vagy ssd-t, mondván hogy drága. Ez valahol elég fura, nem? Egy tablethez elég lenne kihagynom 4 bulit... Mondjuk ahogy így leírom hogy NÉÉÉGY BULIT KÉNE KIHAGYNOM, mintha a fogamat húznák