Nos, sokan próbálták már definiálni. Sok magyar oldalon is láttam már definíciót rá. Azonban nehezen mondanám bármelyikre is, hogy igen, jól megfogták a lényeget. Ez több dologból is adódhat, melyek közül az egyik az - és ez ellen még én sem tudok mit tenni -, hogy a 2.0-s verziószámból következően az ember konkrét újdonságok pontos leírását várná, de ezt nyilván nem kaphatja meg, mivel nem volt egy dátum amikor a Webet fejlesztő cég kiadta a 2.0-s verziót ilyen és ilyen új feature-ökkel.
Következzen az, amit én a magam részéről a web 2.0 lényegének tartok, kitérve pár apróbb dologra.
Olyan szolgáltatások, amiknél nincs központi irányítás. Minél többen használják a szolgáltatást, annál jobb lesz. A web 1.0-s alkalmazásokban a nagyobb adatmennyiség több emberi overheadet jelentett (gyk: adminisztrációs munkát), a web 2.0 alkalmazások viszont nem igénylik egy központi szerkesztőgárda ténykedését. Például a Google annál jobban működik, minél több oldalt indexel. Míg a régi konstrukciók (directoryk) a web növekedésével egyre nehezebben kezelhetők voltak, a szerkesztő gárda nem tudta rendesen karbantartani a dolgokat. Más példák: digg, delicious, stb, ahol social tagging működik. Minél többen használják, annál jobb lesz a hírek vagy linkek sorrendezése, illetve a Google-nél a talált oldalak relevanciája.
Social/kollaboratív vonulat. Oszd meg könnyen, működj közre könnyen, publikálj könnyen. A tartalomszolgáltatás kikerül a kevés hozzáértő guru kezéből, beszállnak az informatikához nem értők. Blogok, wiki-jelenség. Nemcsak a Wikipedia. A BME VIK-en is a központilag szerkesztett infosite (hallgatói segédletek gyűjteményének oldala) mellett megjelent egy wiki, ahol maguk a hallgatók pakolhatják fel a segédleteket, feladatmegoldásokat, és könnyedén belekorrigálhatnak egymás munkáiba. (SzaMáék egy TDK munkát is készítettek az infosite-wiki témáról, ami a GTK Innováció és jövő szekciójában I. díjat nyert.)
Könnyített információáramoltatás: RSS. A tartalom többé nincs egy adott laphoz vagy megjelenési formához kötve. A formát a felhasználó választhatja meg, ugyanazon tartalmakat olvashatja tucatnyi RSS olvasóban, legyen az kliens oldali szoftver, vagy webes alkalmazás, netán PDA, vagy mobiltelefon. Sok esetben ha utazunk valahova, a beállításaink is követnek minket (netvibes).
Értelmes szolgáltatások: a web már nem pusztán statikus ill. önmagukon belül dinamikus lapok halmaza, hanem ezek az oldalak olykor igen alaposan kooperálnak egymással. Például keress a Google-ben arra, hogy movie: jim carrey, és megtalálod Jim Carrey filmjeinek weben fellelhető értékeléseit, átlagolva. Hasonlóképp értelmes szolgáltatásként említhetném a testreszabott rss feedeket, amelyek általad szabadon megadott kulcsszavakat figyelnek bizonyos híroldalakon vagy a weben, és értesítenek, ha van valami fejlemény.
És végül még egy dolog, ami pillanatnyilag kevés nagyobb horderejű alkalmazást termelt ki: az AJAX. Igen, az AJAX fontos lehet, mert segítségével webalkalmazásokat lehet létrehozni. Egy szoftver vagy funkció usabilityjében rendkívül fontos a válaszidő. AJAX-szal olyan oldalakat alkothatunk, amik az interakció sebességét lényegesen közelebb viszik a kliens oldalon futó szoftverhez, illetve az ember számára elfogadhatónak tartott válaszidőhöz. Legjobb példa a GMail, mely a méretes tárkapacitáson kívül nyilvánvalóan az AJAX-os felületének köszönheti népszerűségét.
Összegezve: statikus, vagy önmagukon belül dinamikus weblapok helyett (mellett) szolgáltatások, melyek új lehetőségeket adnak az emberek kezébe, hatékonyabbá teszik az információáramlást és -szortírozást, bevonják a tartalomszolgáltatásba azokat is, akik eddig informatikai ismeretek (vagy az offline világban anyagiak) hiányában nem tudtak volna publikálni.
Nyilván mindenkinek más és más dolog fontos a web 2.0-ból. Szerintem a fentiek adják a lényeget.
Egy apró megjegyzés még a végére. A Web 2.0 név tökéletesen ellentmondásban áll a Web 2.0 tréfásan egyik újdonságának nevezett dologgal - az örök bétával. Az örök béta nem azt jelenti, hogy az adott weblap egy végleges kiadás előtt álló verzió, pusztán arra utal, hogy folyamatosan fejlődésben van, a felmerülő hibákat folyamatosan korrigálják, az új funkciókat folyamatosan vezetik be. Véglegesnek kimondott verziószámoknak ebből fakadóan nincs értelme, a lapok napról napra fejlődnek, mint ahogy a web is. A web 2.0 elnevezés egy nagy önellentmondás.
