Na, zúztam megin Hűvösvölgyben, kurvajó az a hely, komolyan mondom, ISTEN. Most egy hosszabb úton mentem, lehet tekerni mint állat, bár azért óvatosságból a féket is használom olykor. Első menet után legnagyobb meglepetésemre ott kötöttem ki, ahol tegnap. Sajna nem tudtam minden utat feltérképezni, a második kísérletem ott mondott csődöt hogy x%-os emelkedőn sárban feladtam a felfele tekerést egy idő után (úgyse tudtam volna zúzni lefele, elővigyázatossági okokból), a harmadik kísérletem ott mondott kudarcot, hogy elzúgtam egy 20 centis fellazult mocsaras humuszban. Ekkor a következő gondolatok futottak át az agyamon:
- Faszomgeci
- Eltört-e a lábam (nem)
- Sérült-e a bringám (nem)
- Elszakadt-e a pólóm (nem)
- Feltétlen kell vegyek kesztyűt, mert véraláfutásos tenyérrel nem annyira jó tartani a kormányt
De végülis ez nem zavart abban, hogy zúzzak még egy kört az erdőben 
Komolyan mondom, nem evilági móka ez. Hazafele debil módon végigvigyorogtam az utat. Kurrrrrrvayó!
(A városi bringázás 2 hét után viszont már elég uncsivá kezdett válni, pont kezdtem úgy érezni, hogy na jól beszoptam ezt a bringa témát, és akkor jött Hűvösvölgy… 
