No, az előző rész sikerén felbuzdulva gondoltam megosztom Veletek egy régebbi agyrémemet, ami nem olyan komplikált, mint a múltkori, egyszerűen csak ennyi: élettárs.
Szóval ettől a szótól is futkos a hideg a hátamon. Ám az előzővel ellentétben ez alapvetően normális jelentésű szó is lehetne, ergo jelenthetné azt, amit tényleg jelent. De neeeeem... 
Ezt a szót, kedves feleim, a társadalom rontotta meg velejéig. Alapvetően mit is jelent? Azt a személyt, aki nem a házastársad, de vele tartósan együttélsz (noha szerintem nem feltétlenül egy háztartásban, de ez részletkérdés), törvénybe nem ütköző módon. A barátnőd, hogy pestiesebben szóljak. Igen, a Tiéd is. Jogi értelemben élettárs. De ugye Te sem szívesen mondod a barátnődről, kedvesedről, hogy az élettársad? Akkor lássuk, hogy miért is.
Elsősorban azért, mert az élettárs fogalommal legtöbbször a Kékfényben találkozunk, késeléses kontextusban. Ekkor ugye a jogi nyelvet kénytelenek használni, és ezért az összes ilyen áldozat élettárs
. De ugye milyenek is ezek az áldozatok? Ezek az esetek túlnyomórészt vidéken (méghozzá a sötét-sötét mélyvidéken) történnek, a benne szereplő személyek színvonala is olyan, amilyen. (No nem azért, hogy a vidékieket bántsam. Ha Bp-en van ilyesmi, akkor sem jobbak, spt van hogy rosszabban a résztvevők) Nyilván ha Monica Bellucci lenne az élettársam (hogy kicsit hazabeszéljek, az asszony meg úgyse' olvassa a blogot... 
), akkor nem késelném meg. (Amit tennék az egy másik büntetőjogi kategória, de bízom benne hogy nem jelentene fel érte... ha már egyszer az élettársam 
) Egy beszélgetésünk alkalmával Judit kollegina fejtette ki igen lényegretörően az élettárs fogalmát. Már nem emlékszem pontosan a szavaira, de a lényeget könnyű összefoglalni. Egy élettárs nem szép. Valójában öreg. Inkább nagymama (vagy annak néz ki), mint anya-korú. De ha fiatal, (30-as) abban sincs köszönet. Mert ronda. Foghíjas, otromba felépítésű és arcú, a haja csak azért van, mert nőtt neki olyan, félretaposott papucs van rajta, és dohányzik.
Egyszer láttam egy ilyen Mónika-show-t. Szerintem isteni igazságszologáltatás volt, hogy pont akkor kapcsoltam be a TV-t. Elrettentő volt. Erről a már említett mélyvidékről származtak ezek a derék emberek, és a klasszikus megcsalós
set-up volt műsoron, de valami nememberi mércén. A falu Don Juan-ja olyan volt, mint egy sztenderd alkesz bármelyik pesti talponállóból. Az élettársa engem Jabbara emlékeztetett a Star Warsból. A szeretője meg Manyika a vegyesbótbó'. Fél óra (vagy mennyi egy ilyen) tömény tájszólásos káromkodás, ordítás és anyázás után a kamera végre mutatta Mónikát, aki a műsor eleje óta ugyanolyan megkövült arccal meredt az előtte zajló majomházra, majd megkérdezte: ...És...Ti hogy tudtok így élni?...
A szívemből beszélt az az áldott lány.
Szóval ilyen a médiavisszhangja az élettársnak. Már önmagában ezért érthető lenne a fogalomtól való elidegenedésünk. De tovább is van. Ugyanis az élettárs a nevében hordja funkcióját: van, mert lennie kell. Van, mert nincs jobb. Bár erre is láttam már ellenpéldát, valami Fókusz jellegű műsorban állították párhuzamba valami testépítő sikerember, és egy szakadt panel-házmester egy napját. Na, akkor mondta az az erősen Szalacsi-beütésű jómunkásember, hogy: Nincs élettársam... Minek az?
Nem tudom nem ellenkezett-e valamilyen fizikai törvénnyel, hogy láttam a műsort, holott végig a kezembe volt temetve az arcom...
Egy élettársnak nem sok funkciója van: főz-mos-takarít (lehet, hogy ettől néz ki úgy, ahogy), néha kicsit szexualizál (bár erre jobb nem megfelelő szót keresni), tűri hogy a 'zura kocsmázzon, meg ilyesmi (elvégre nem a felesége, he!), de mindenekfelett: van. És ennyi. A szóban impicite benne van, hogy itt szeretetnek, szerelemnek nyoma nincs! Nehogymá', hát annak házasság a vége! Egy élettárs általában gyereket sem szül, észrevettétek? Mert az ugyanide vezet.
Egyszer valami telefonos hülyeséget voltam szíves végigválaszolgatni, kettőnk nevében barátnőmmel. És a végén megkérdezték, hogy a házastársam-e. Hát persze hogy nem. Akkor az élettársa!
- vágta rá a választ a telefonoskisasszony. De velem nem lehet ám ilyen egyszerűen zöld ágra vergődni. Mondtam is neki, hogy nem. Írjon mást. Barátnő, kedves, élete értelme, nyuszikája, faszomtudja, írjon mást. Monta, h nem lehet, mert ez a két opció van. (házas-/élettárs) Akkor mondom sztornó az egész, és letettem. Ennyire felbaszta az agyamat ez az egyetlen pici szó. Keményebb volt, mintha lekurvázták volna a barátnőmet. Ti is éreztetek már ilyet? Nosza, kommentoljatok!
