Mióta protektorokban közlekedek, annyival változott a rossz helyen közlekedő gyalogosok reakciója, hogy nem némán és lassan állnak odébb, hanem ijedten ugranak el, és nagy arányban bocsánatot is kérnek 
Vicces.
Egyébként nem közlekedek agresszívan. A gyalogos egy alapjáraton buta állatfaj. A kijelölt biciklisávokat abszolút nem érzékeli, vagy ha mégis, akkor következetesen a saját oldala helyett az enyémet preferálja. (Különösen zavaró ez a gyalogos és biciklis átkelőknél.) Ha rá is jön, hogy rossz oldalon megy, hátranézés nélkül változtat pozíciót, amikor a kerülő manőverem már folyamatban van. Szűk utcán persze. A haladóbbak a babakocsit tolják be elém. Tudhatnák, hogy a biciklis gyorsabb náluk, hátranézniük indokolt lenne.
). Ha autózom (vagy nagynéha bringázom), akkor sem csapok el senkit, pedig sok olyat láttam aki megérdemelné. Előzékenység, ez a varázsszó.
Tényleg így lenne logikus, de az a baj, hogy ezzel az előnnyel mifelénk a gyengébb nem él, hanem visszaél. (
)
