Elhatároztuk, hogy a következő olyan napon, amikorra nem mondanak esőt (és nem hétfő), kirándulni megyünk. Na ennek kb. másfél hónapja.
Két úticélunk volt: a VOC hajó és a Heineken-múzeum.
Vonattal mentünk, egy óra körül értünk A’damba. Rácsodálkoztam az országimázs-plakátra, majd a Nemo Science Center felé vettük az irányt. Itt van kikötve a VOC ( Holland Kelet-India Társaság) egyik kereskedőhajójának a másolata. Nem teljesen valósághű, kicsit turistásítottak rajta. De roppant igényesen van megcsinálva, nem gagyi. 
Van néhány fős személyzet, korhű ruhákban jönnek-mennek, időnként rögtönöznek egy-egy performaszot is. Itt találtam meg álmaim állását: A srác nem csinált mást, mint 1. gitározott, 2. meghúzott egy harangot 3. feküdt a függőágyban (és hagyta, hogy lefényképezzem) (valami hajóinas - féle lehet a szerepe).
A navigációs helyiségben a párom kipróbálta a szeksztánst, én pedig kicsit kíváncsiskodtam egy kicsit a konyhában meg a spájzban (és megállapítottam, hogy már a 18. században is +25% volt a szörpösüvegre írva).
Villamossal indultunk tovább, a megállóban mellettünk állt egy párocska. Csak a következő nem passzolt a képbe: Mindekettő lány volt, és az egyik terhes. A villamoson is érdekes élményben volt részünk: Felszállt egy 6-7 fős angol csoport, és jegy nélkül hátramentek a vili végébe. A vezető (nő) konstatálta, hogy ezek bizony lógnak, és rákezdte: „Is this tram free?! Am I working free?!” Erre persze előrement egyikük, hogy akkor vesz jegyet. (Nyilvánvalóan nem akartak lógni -angolok, csak nem tudták, mi merre hány méter.) De a sofőr csak nem hagyta abba a kiabálást. „In Amsterdam you have to pay for everything, even for the sun!” (Képzeld bele a jó kemény rrrr –eket, haláli volt. Ívön forrr dö szán!)
Heineken - főzde, hát igen. A régi sörfőzde épületében van a kiállítás, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Szépen végignéztük, hogy készül a sör: Semmi olyan nem kell hozzá, amit ne sejtene az ember, de a recept felénél sajnos elvesztettem a fonalat. A legjobb rész egy ilyen mozizós dolog volt: egy kicsi helyiségben vetítettek egy filmet, ami a palack szemszögéből nézve mutatta meg a sörösüveg útját a palackmosástól a felbontásig a partin, és az üveg mozgásának megfelelően mozgatták alattunk a padlót! Ezután mehettünk abba a terembe, ahol ténylegesen folyt a sörkészítés, ki vannak állítva az eredeti réz üstök, csapok, csövek és kallantyúk. A túra végén óriási, teremnyi érlelőtartályok belsejében mászkáltunk, fura volt elépzelni annyi sok sört egyben. Hogy mégse maradjunk szomjan egy sörgyárban, volt két kocsma is: A bejáratnál kapott zsetonokat váltottuk folyadékra. (Összesen 3X2 deci ital volt a belépő árában, plusz egy apó ajándék –sörnyitó.) Persze a végén ajándékbolt, sok jó cucc, de horror árak.
Ezután gyalog indultunk vissza a központba. Még a hazaindulás előtt tettünk egy elhibázott lépést: gyors kaja reményében bementünk a mekibe. Háromnál többen nem álltak előttünk, mégis vagy húsz perc múlva kerültünk sorra. Egyesével hozták ki a konyhából a szendvicseket, vazz… Egyébként fura, de olcsó kajáért érdemes a McDonaldsba menni. Persze a sültkrumplit nem übereli: Majonézzel, hagymával, nyamm.
A nap tanulsága, hogy minden szélmalom az óramutató járásával ellentétes irányba forog.
(A mai nap tanulsága pedig, hogy ha a beírod a google-ba, hogy I love Holland, nem feltétlen a várt eredményt adja.)
