Őszintén szólva meglepett, hogy igény van arra, hogy a PhD képzés részleteiről írjak, de hát ha már így alakult, örülök a lehetőségnek 
Jómagam a BME Informatikai Tudományok Doktori Iskola virtuális padjait koptatom, így hát a tapasztalataim főleg innen adódnak, de nem hinném, hogy ez hátrány lenne, tekintve, hogy a blog olvasóközönsége is nagyrészt ilyen érdeklődésű. Hangsúlyozom, hogy az itt leírtak akkor voltak érvényesek, amikor én szembekerültem velük (tehát a felvételi követelmények pl 3 éve), és most nem ellenőrzöm, hogy teljesen up-to-date-ek-e az információim, majd valaki kijavít kommentben, ha nem így van.
A PhD képzés hivatalosan
3 éves. Azért írom, hogy hivatalosan, mert ritkaság, ha valaki három év alatt be is fejezi, és ezzel nagyjából mindenki tisztában is van. Nem lehetetlen, de elég nehéz - viszont nem nehezebb, mint bekerülni államilag támogatott PhD-képzésre. Ugyanis ebből is van államilag támogatott, illetve költségtérítéses változat. Én az állami képzésen vagyok, de messze nem egyértelmű, hogy így jár-e jobban az emberfia. Vegyük sorra, mi is kell ahhoz, hogy állami képzésre kerüljön az ember, avagy miből is áll a PhD-felvételi a BME-n:
- Le kell adni a jelentkezési lapot. Ennek már rögtön van több alkövetelménye, pl meg kell mondanod, hogy melyik PhD-témára jelentkezel (ez azt engedi sejtetni, hogy a tanszékek kiírnak PhD-témákat és az emberek arra jelentkeznek, pedig lehet fordítva is: bemész egy szimpatikus tanszékre, ahol már ismersz embereket, és keresel valakit, aki elvállalja, hogy a konzulensed lesz majd abban a témában, amit csinálni szeretnél. Végül megkéred az illetőt, hogy írja ki a témát hivatalosan, amiről szőnyeg alatt mindenki tudni fogja, hogy majd a tied lesz). Szerezni kell befogadó nyilatkozatot is egy tanszékről, ahol majd a kutatásaid végzed - ez igazolja, hogy a tanszék el tud téged vállalni, tud neked asztalt meg számítógépet adni, meg ilyenek. Ezzel nem szokott probléma lenni.
- Megnézik az eddigi tanulmányi eredményeid. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy ez hogyan történik, ha az ember más egyetemről jön ide, vagy éppen már jó régi a diplomája. Ebből max. 25 pontot lehet szerezni, és a szigorlati eredmények, a záróvizsgák valamint a diploma eredménye nagyobb súllyal esik latba, tehát nem para, ha valaki elcseszte az első pár évét az egyetemen, ha a végén belehúzott és írt egy jó diplomamunkát, valamint a záróvizsgái is jól sikerültek. Ez egy elég objektív komponense a felvételinek, nem sokat lehet variálni, megvannak a fix pontszámítási szabályok.
- Megnézik a nyelvtudásod. Itt is 25 pont a maximum, emlékeim szerint a két középfokú C típusú nyelvvizsgámra meg is kaptam a maximum pontot, jól, tehát kb erre a szintre érdemes lőni. Nem lehetetlen bekerülni egy középfokúval sem, de a PhD-fokozat feltétele a két középfokú nyelvvizsga (vagy egy felsőfokú és egy alapfokú), tehát jobb hamar túlesni rajta. Rémlik valami olyan, hogy a középfokú C 16 pont, felsőfokú 24 pont, alapfokú meg 8, de nem biztos, hogy így van, és most fél perc Google után nem találtam meg.
- Megnézik az eddigi tudományos tevékenységed (meglepetés: 25 pontért). Ez már kicsit szubjektívebb, ide számítanak be a TDK- és OTDK-munkák, eddigi tudományos publikációk (ha vannak, bár ez persze ritkaság), konferenciaposzterek (ez kevésbé, ha az ember PhD-zni akar, akkor ezt általában már a diplomamunka előtt eldönti, és elkezd valami kutatómunkát egy intézetben vagy tanszéken, utána meg már könnyen összejön egy konferenciaposzter), esetleg szabadalmak (nem olyan ördöngös dolog, mint amilyennek hangzik). Van valamiféle pontozási rendszer, de nem tudom, mennyire tartják be, van ugyanis egy spéci feature, amit én kihasználtam: Pro Scientia aranyérmesként én erre a pontra automatikusan megkaptam az elérhető maximális 25 pontot. (Egyébként minden OTDK-győztes pályázhat Pro Scientia aranyéremre, onnan meg szerintem egy jó adag Gauss-zaj és pofafaktor függvénye, hogy valaki megkapja-e).
- Van egy felvételi elbeszélgetés, ami szintén 25 pontot ér. Abszolút szubjektív elem a felvételi eljárásban, de nem hiszem, hogy bárkit nagyon lehúznának ebben a szakaszban. Amire kíváncsiak, az az, hogy megvan-e benned a
kutatói habitus
, ami aztán persze bármit takarhat. Fontos, hogy meg tudd különböztetni a kutatói munkát a fejlesztői munkától, ugyanis az előbbit kell végezned majd a PhD során, és nem az utóbbit. A különbséget nem egyszerű megfogni. Fejlesztői munka általában az, amikor megvan, honnan kell elindulnod, hova kell eljutnod és milyen út vezet oda, ugyanis az adott feladat megoldására már jól bevett mérnöki módszerek léteznek. Ilyen például az, hogy írj egy kétszázhetvenharmadik portál engine-t a világon meglévő kétszázhetvenkettő mellé, ez tipikus fejlesztői munka. A kutatói munka során azonban legtöbbször csak az van meg, hogy honnan indulsz és hova kell eljutnod (néha még az sem ). Kutatói munka például az, hogy határozd meg, hogy a HIV vírus proteáz és reverz transzkriptáz szekvenciáiban mely pozíción lévő mutációk mely pozíciókra hatnak, vagy hogy alkoss fuzzy alapon működő klaszterezési eljárást gráfokra (igen, a saját kutatási irányaim közül soroltam, mondjuk ezek egyike sem tartozik a hivatalos
témámba). A mérnöki gyakorlatban kutatómunkának számít az is, ha valamely, már elvileg megoldott problémára adsz mérnökileg hatékonyabb, pontosabb, jobb megoldást (teszemazt, videojel rank-szűrése hatékonyan, FPGA-ból, vagy FFT eljárás lépésszámának csökkentése). Rákérdeznek arra is, hogy milyen más kutatókat ismersz arról a szakterületről, amivel foglalkozni szeretnél, milyen eredményekről tudsz, olvasod-e az ide vonatkozó folyóiratokat (IEEE Transactions on izémizé sorozatok). Mivel az én témám eléggé ortogonális volt a tanszék fő csapásirányára, ezért ez utóbbit nem firtatták túlzottan.
Az állami képzés felvételi pontszáma változik, de ritkán van 90 pont alatt (100-ból). Az én időmben 96 volt. Ha a ponthatár fölött vagy, akkor állami képzésre kerülsz, ha alatta, akkor költségtérítésesre. (Utóbbihoz is meg kell ugrani egy minimális pontszámot, de az nem túl nehéz). A ponthatár szerintem azért ilyen magas, mert egyrészt bőkezűen osztogatják a pontokat a felvételin, másrészt viszonylag kevés államilag finanszírozott hely van (évi 25-30 db). Látszólag aki költségtérítésesre kerül, az szív, de ez így nem teljesen igaz, két okból sem:
- Az államilag támogatott képzésen is van tandíj, csak kevesebb, mint a költségtérítésesen. Ez a mi időnkben papíron heti 4 óra oktatási munkával kiváltható volt, tehát ha oktatsz, akkor nem kell fizetned. Ha nem oktatsz, akkor viszont igen. Ez azért van így, mert a felsőoktatási törvény szerint a doktoranduszok nem kötelezhetőek oktatási munkára. A költségtérítéses képzés tandíja is kiváltható oktatással, csak ahhoz asszem heti 6 óra kell. Ezek igazából csak papíron létező számok, a valóságban úgyse lehet így lebontani az oktatási munkát, mert ha nem labort tartasz, akkor ZH-k, pótZH-k és vizsgák környékén sűrűsödik be a dolog, és van olyan, hogy egy nap 8 óra hosszat együltő helyében csak vizsgát javít az ember.
- Ha állami képzésen vagy, akkor az egyetem köt veled egy főállású munkaszerződést. Ez havi kb 90eFt ösztöndíjat jelent (minimálbérhez van kötve, mindig annak a valahány százaléka), ami 3 évre szól, adómentes és tanulmányi eredménytől független, de az adóalapot növeli, ergo ha dolgozol mellette, megeshet, hogy más adósávba csúszol át miatta és fizethetsz plusz pénzeket az éves adóbevallásoddal. A főállású munkaszerződés másik mellékhatása, hogy nem lehet mellette másik főállású (napi 8 órás) munkahelyed. Mivel havi 90eFt-ból elég nehéz megélni, ha az ember önálló életet él, ezért az állami doktoranduszok is sokszor kénytelenek dolgozni egyetem mellett, de az imént említett ok miatt csak mellékállásban. Költségtérítésnél nincs ilyen para, vállalhatsz napi 8 órás munkát is, csak akkor meg felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen mikor fogsz kutatni, ha egész nap dolgozol. Íme az egyik oka annak, hogy miért vannak nagyon kevesen azok, akik három év alatt fejezik be a PhD-t.
Ennyit arról, hogy hogyan lehet oda bekerülni. A kommentekből azt vettem le, hogy ezen kívül még az érdekli a T. Mindenkit, hogy megéri-e. Erre nem egyértelmű a válasz, és még a saját tapasztalataimról sem tudok igazán beszélni, mert még én sem végeztem. Annyiból biztosan megérte, hogy én valószínűleg nem bírtam volna egy rendes
munkahely légkörét (bejárni időre, projektek, határidők, marketing bullshit, T. Ügyfelek, szokásos lószarbingó-partik minden értekezleten és egyebek), így viszont találtam egy egérutat
, ráadásul a PhD-képzés idehaza a belépő az egyetemi hierarchiába, tehát aki egyetemen akar a későbbiekben komolyabb munkát találni, az nem ússza meg a PhD-t úgyse. Mindemellett pedig szeretek olyan problémákkal pepecselni, aminek a gyakorlati haszna nem mindig látszik, de még senki nem oldotta meg előttem. Jó érzés olyat csinálni, amit a világon nem sokan csinálnak rajtam kívül, és ez nem lenne elmondható egy akármilyen webfejlesztői melóról (amit nem degradálni akarok, csak érzékeltetni, hogy hosszú távon nem kötne le). A saját perspektíváimat tekintve optimista vagyok, voltam kint fél évet Londonban egy British Academy-pályázatból fizetve, jól éreztem magam ott, szereztem néhány ismerőst, szakmailag is fejlődtem, és így nem hinném, hogy túl nehéz lenne kimennem PhD után két évre úgy, hogy ne mosogatnom kelljen a Gardener's Arms-ban Southfields legszélén. (Odakint is egyetemi vagy egyetem-közeli állást szeretnék majd magamnak, de még nem puhatolóztam sokat). Ugyanakkor sejtelmem sincs róla, hogy itthon egy munkaadó HR-ese mennyire becsülné meg a PhD-met, meg hogy egyáltalán mennyit érnék vele az iparban
. Valószínűleg többet, ugyanakkor ez csak érzés és nem tapasztalat, amit első kézből szereztem volna. De mivel nem céges karriert képzelek el magamnak, ez egyelőre nem nagyon mozgat.
Volt olyan kérdés is, hogy lehet-e ezt úgy csinálni, hogy mondjuk 5 év munkavállalói tapasztalat után kezdi el az ember. Lehet, de szerintem ha az embert egyszer elkapja a gépszíj, akkor nem fog önszántából elmenni PhD-zni, max ha a főnök kéri a cég presztízsének növelése végett (mert jól néz ki, ha a céges tablón a munkatársak neve előtt majdnem mindig ott van, hogy Dr.
). Most képzeld el: átlagos informatikusként is simán megkeresel havonta 300eFt-ot nettóban, ha már jó ideje kitartasz egy cégnél. Ezt kéne feladnod, havi 90eFt-os állami ösztöndíjért. Hacsak a cég nem támogatja a dolgot (pl megtart papíron félállásban, vagy felajánlja, hogy átvállalja a költségtérítést, ha cserébe olyan kutatási témán dolgozol, amit a cégnél amúgyis csinálnod kellene - ehhez persze olyan cégnél kell lenned, ahol kutatási és nem csak fejlesztési tevékenység van), nem hinném, hogy sokan vállalkoznának erre. Így is kell egy jó adag elhivatottság, hogy valaki PhD-zni menjen, munka után ez talán még nehezebb.
Körülbelül ezek az én eddigi szubjektív tapasztalataim, remélem, a tényszerűbb részeknél nem írtam nagy hülyeségeket, a szubjektív részekkel meg talán nem gyalogoltam bele senki lelkivilágába... Mindenesetre ha kérdés van, kommentben szívesen válaszolok, vagy ha olyan kérdés merül fel, amit részletesebben ki kell fejteni, akkor kiegészítem a bejegyzést.
Bár igazából nem nagyon motivál semmi, hogy egyáltalán azt megcsináljam.
