Vasárnap megvettem (ezúttal tényleg) Tarjányi Péter könyvét, és mivel igen rövid, fél nap alatt abszolváltam. A tapasztalataim róla röviden alább.
Első ránézésre a könyv igényes kivitelű, bejön hogy a lapok széle feketített, bár ez a két, símaszkból kandikáló szem nekem kicsit amatőr hatást kelt a borítón, mindegy, a tartalom a lényeg. Azonban egy kötelező kört kénytelen vagyok tenni arrafelé is, hogy egy 162 oldalas, puhakötésű (oké, van benne pár kép) könyvért 2500ft-ot elkérni rablás. Mondjuk én tudom hogy a családban, ismerősök közül jópáran el akarják majd olvasni, így az ára arányosan csökken, de akkor is.
Tartalmilag pont hogy jót tesz neki a rövidség, nem nyújtja túl a nem mindenki számára apró részletekig érdekes témát, megmarad a közérthetőség szintjén, és csak a lényegre szorítkozik. A cím és az alcím (Meglátni és megveretni - Székházlángok, Utcai csaták, Terrorizmus) kicsit talán félrevezető, én legalábbis amíg nem olvastam bele (például a neten lévő ízelítőbe), volt egy olyan gyanúm hogy ez is egy vádirat lesz a rendőri túlkapások ellen, stb. De ez egyáltalán nincs így, sőt. Keményen elítéli az utcán folyó történéseket, de nem ragad le a konkrét randalírozóknál, hanem a mögöttes okokra is kitér, mind a rendőrség, mind a politikusok szintjén.
A tartalom hangulatosan van ívelve, elindulunk a 2006-os MTV székházas incidenstől, aztán a bevezetés után elkezdődik a téma az elejéről, a rendszerváltástól (nagyjából innentől, illetve az író karrierjének kezdetétől). A 2. fejezetben a karrier történetének előrehaladtát kisebb sztorikkal teszi színessé az író, számomra ez volt talán a legélvezetesebb rész, egyébként is kedvelem az ilyen rövidebb, történetmesélős, valami nem túl közismert témát körüljáró könyveket. A 3. fejezet kicsit komolyabb témát érint, sorra veszi a rendszerváltás óta a rendőri vezetőket, kiássa a mélyben futó szálakat, összefüggéseket. Én ezen gyorsan végigszaladtam, mert anno még egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a témával, ezért a legtöbb név ismeretlen volt, nem tudtam összekötni a dolgokat. Aki ismeri ezeket a köröket, annak érdekesebb lesz, gondolom. A 4. fejezet az itthon tipikus bűnözői életutakat, típusokat járja körül, itt is olvastam pár, eddig számomra ismeretlen, nyugtalanító dolgot. Az 5. fejezetben főleg személyvédelemről van szó, ez a rész is inkább a kisebb történeteké. Tetszik, hogy minden témában nagyon régi, és nagyon friss eseteket (ilyenekre kell gondolni, mint a nemrég Gyurcsány felé játékpisztollyal hadonászó ember, stb.) is tárgyal, néhol már-már vakmerő pontosággal (pl. a névtelenül körülírt résztvevőkről is elég gyorsan ki lehet találni hogy ki kicsoda). A 6. fejezet járja körül részletesen a 2006 óta rendszeres utcai zavargásokat (a legutóbbi, még csírájában elfojtott próbálkozás ha jól éreztem kimaradt), illetve a rendőrség jelenlegi helyzetét, megintcsak veszélyesen hangzó dolgokat felszínre hozva. Végül az egészet a 7., utolsó fejezet tetőzi be, amelyben a lehetséges közeljövő a téma, főként a potenciális terrorizmus, ami az író szerint itthon is könnyen realitássá válhat, ha nem cselekszik a hatalom még idejében.
Azzal együtt hogy érdekes, élvezetes olvasmány volt, sok ijesztő dolog derült ki belőle, amit eddig (lehet hogy csak az átlagon felüli naivitásom miatt) nem tudtam. Ahhoz pont elég visszafogottan tárgyal minden kényes témát, hogy ne legyen belőle bulváros felhangú botránykönyv, de épp eléggé belemenős ahhoz hogy le legyen érdektelen. Ha az igen borsos áron túljutunk, egy érdekes olvasmányt tisztelhetünk benne, és mint ilyet, én feltétlenül ajánlom.
