Hangember

Eset

Reggel 8 előtt kicsivel egyetemre igyekszem, a szokásos helyen (nem az egyetemnél, még jóval előtte) leparkolom az autómat egy újságosbódé mellett, a parkoló autók sora mögött. A helyzetet tisztázandó megjegyzem hogy ott nincs járda, kuka, tűzcsap, akármi, semmi. Még csak kitaposott gyalogösvény sem, amire ráállnék. Az ok, amiért oda állok annyi, hogy más nem szokott, mivel nem fér be a parkoló autók között hogy felálljon oda, és, mivel a környéken igen sokan parkolnak arrafelé, elég limitált a helyek száma.
Na, történt ma reggel hogy ez valakinek nem tetszett. Ez egy ilyen tipikus nagyhangú baromállat volt (Figyelj, hallod...?), aki sérelmezte a parkolásom módját. Igaz fél szóval sem fejtette ki hogy miért, csak annyit mondott hogy ennyire ismerem a kreszt, ennyi eszem van (mármint nekem). Én még az udvariasság keretei között kérdeztem hogy ugyan kit és miben zavar az hogy ott állok (kérdeztem ezt többek közt azért, mert a közeli intézményeken történt építési munkák során sokféle nehézgép is közlekedett az utcában, és hátha azoknak valami n-edik dimenziós manőverébe lógnék bele (és a tagra pont illett a nehézgépkezelő már-már klisébe hajló alakja), bár ez a parkoló autók sora mögött elég kérdéses. Erre ő nem tudott érveket felhozni, csak megkísérelt azzal beparáztatni hogy ő bizony szól a haverjainak az örsön, és mire visszajövök nem lesz itt az autó. Ekkor jegyeztem meg az arcát, öltözékét, autójának (=az autó ami mellett állt, egyébként legalább 20 méterre tőlem, mondom ezt azért hogy ne higgye senki hogy elálltam az útját, vagy ő pályázott a helyre, vagy akármi) rendszámát. Majd mivel láttam hogy ez a beszélgetés nem problémamegoldási, hanem balhézási célzattal kezdődött, otthagytam, hadd gizdázzon magában, kinéztem belőle hogy neki úgy is megy. Ekkor még azt a nyomós indokot tudta felhozni a helyzet árnyalására, hogy olyan vagyok mint egy majom, legalábbis ezt üvöltötte utánam, de csak miután (mintegy magának) megjegyezte hogy Lófarkas... (Kitűnő megfigyelő - gondolta Stirlitz). Namost ez a majmozás ő szájából nem a legszerencsésebb beszólás volt, mindenki találja ki miért. Meg hogy a lófarokból hogy deriválta le magának a majmot, ezt sem értettem. Egy kurva anyád, az még ment részemről, és otthagytam, mert engem várt a Médiatechnológiák előadás, őt meg a szórólaposztás, mondaná a rossz májam, ha ma jött volna le a falvédőről (totál képzavar, de lentebb még kifejtem, nyugi).
Nyilván egész nap paráztam hogy otthagytam a köcsögöt az autómmal, azt csinál vele amit akar, de meglepő happy enddel végződött a dolog, ugyanis amikor délután hazajöttem, ott is volt az autó, és semmi baja nem volt, körbevizslattam rendesen. Szóval a fazon nem csak hogy rőfös nagy faszkalap, de még hangember is, ráadásul (aminek ebben a helyzetben nyilván örülünk, pláne hogy ez ebben a rétegben nem általános, sőt).

Vélemény

Tökéletesen egyértelmű volt a tag hozzáállásából, hangjából, stílusából, hogy kötözködni jött oda, és az egésznek semmi köze ahhoz hogy én hol és hogyan parkolok. Mindenki találkozott már ezzel a pufidzsekis Helyi Menő Csávó típussal, na ő abszolút ez volt. Az eset elgondolkoztatott erről az emberfajtáról. Mert ugye mondtam hogy szórólapozni megy, ám ez nyilván nem így van. Ugyanis itthon ez a fajta érvényesül a legjobban, ennek megy jól (annak dacára, hogy van 8 általánosa, esetleg egy közepes érettségije). Voltaképpen megéri ilyen bunkó tapló parasztnak lenni, mert hát divatos (igen, az), menő, mindent megkaphat amit akar (Mit tudok tenni ha bekúrja minden üvegemet és kiszúrja a kerekeimet amíg egyetemen vagyok? Ugye hogy semmit.), senki nem szól vissza neki, mondjuk ki kereken: ők a helyi császárok. Amíg nem szaladnak túl egy ponton, és nem valami ukrán keresztapa házatáján tesznek rossz fát a tűzre, addig bizony semmi megállító erő nincs. Se a környezet (család, barátok, gyanítom mind ugyanilyen), se a társadalom (aki ugye ezt most menőnek tartja, vagy ha nem, hát igyekszik másfelé nézni, igen, én is), de a bűnüldözés részéről (akik ezt az embertípust egész addig nem tartják fenyegetésnek amíg literekben nem folyik a vér, ami nem is feltétlenül következik be, de ettől még rengeteg ember mindennapjait keserítik meg). Sajnos megint elő kell húznom a Baj van az országgal kártyát, és azt mondani hogy ez az elmebeteg helyzet csak nálunk (és olyan ritka helyeken ami még balkánabb mint kishazánk) képes tartósan fennállni. Erre most jöhet mindenki a különböző ellenvéleményekkel, de majd megnézem az arcát amikor a kölyke először hazaállít majd egy ilyenekből álló baráti társasággal, mert hát ők a menők, velük éri meg jóban lenni, érted. És ő is ilyen akar majd lenni, mert neki megvesznek mindent, neki van kocsija, neki van a legjobb nője (a szokásos agyatlan kurva aki az ágy-anyósülés vonalon gondolkozik a jövőjéről), ő jár partizni a legjobb arcokkal, szóval...

Tanulság

Arra jutottam hogy ilyen helyzetekben a jelenlegi arzenálommal nem tudok jót lépni. Aki balhézni akar, az balhézni fog, akármivel is próbálom erről lebírni. Azt minden 5 évnél idősebb ember tudja hogy ilyennel szemben az érvelés azonnal felejtős stratégia, a fizikai erőszak meg nemcsak hogy kétesélyes (mert még ha le is verném, amire egyébként semmi garancia, nincs kedvem monoklival, vérző orral, hasonlókkal menni egyetemre), de jó eséllyel ha nyerem a dolgot, még mehetek is rendőrségre, amilyen realisztikus a jogrendünk. (Ld. pl. Mortimer esetét Józsikával.) Ha otthagyom, kiszolgáltatom neki az autómat. Ha nem hagyom ott, tovább indukálom a helyzetet. Ha rendőrt hívok rá, az már a telefonban ki fog röhögni. (Meg egyáltalán mire hívom ki? Hogy valaki tönkre fogja tenni a kocsimat?) Szóval ezzel a fajta l'art pour l'art, nyers, parttalan aggresszióval nem tudok mit kezdeni, mint ahogy a többi, 'békés', 'rendszerető' állampolgár sem.
Ezért időleges megoldásként arra jutottam, hogy vennem kéne valamilyen önvédelmi pisztolyt. Ilyen gáz-riasztó, tudjátok. Ebben a helyzetben egyből nincs az a kínzó tehetetlenség, odamegyek, betolom a szájába a fegyvert de torokig, aztán végzek egy félórás megfigyelést hogy tényleg magánhangzókban beszél-e az ember pisztolycsővel a szájában, mialatt elmagyaráztatom vele hogy mégis pontosan hogy gondolta ezt a kora reggeli szituációt, ami nem tudom eléggé hangsúlyozni hogy mennyire nem hiányzik nekem. Megvárom amíg egy kisebb diszperzitesvödörnyit izzad, aztán elzavarom a halál faszára, mert azért mégsem vagyok én olyan kegyetlen.
És ez nem a szokásos fejben erősködés, meg menőzés, meg a gangszta életstílus, ezekre én totál nem vágyom. Csak és kizárólag arra vágyom, hogy az ilyen alakokkal nekem ne kelljen interakcióba lépnem. Mert ha én tudom úgy szervezni az életemet hogy elkerüljem őket, akkor legyenek szívesek és ne türemkedjenek bele erőszakkal, mert az ilyen lépésekre késztet. Szerintem a balhémentes életre való igény normális és érthető. Az viszont már totál nem normális és nem érthető, hogy ennek elérése egyedül úgy érhető el ha az ember maga is beszáll a balhéba. Mert annyira még én sem vagyok naiv, hogy azt higgyem, egy lőfegyvert hordó ember nem számít már per definitionem veszélyes elemnek. Én pedig minden akarok lenni, csak veszélyes elem nem. Én akarok lenni Buddha 1024. reinkarnációja, az élet stabil kis központja, az új messiás, vagy bánom is én, és erre inkább egy mázsás fasz kötözködését kell elviselnem hajnalok hajnalán.
Páran biztos felfigyeltek, hogy időleges megoldást mondtam. Ezzel arra próbáltam utalni, amivel rendszeresen megfenyegetem ezt az országnak nevezett kalap szart, hogy az első adandó alkalommal húzok innen a picsába. Méghozzá ebben a konkrét esetben éppen azért, mert különben a saját szintjére aljasít ez a réteg. Most mindenki zsebében kinyílt a bicska, látom előre. Beszólt nekem egy reguláris köcsög egy reggel, erre én egyből leszarozom az országot, és itt nyafogok öt oldalt, stb. Nos, aki így gondolja, az ne tegye ki a két dolog közé az egyenlőségjelet, mert nem úgy van. Egy incidens kapcsán végiggondoltam hogy mégis hogy megy ez, és rádöbbentem hogy ez a helyzet, amit leírtam. Aki pedig erre azt meri mondani, hogy nem így van, az köpjön fel és álljon alá, mert a saját szemébe hazudik, kezicsókolom.

Még így a végén megjegyezném (bár gyanítom pont a kiszűrendő mélyirodalmár réteg pont nem fog idáig olvasni), hogy a téma előmoderált, tehát ha a véleményed nem szalonképes és/vagy értelmes, akkor felületre kerülés nélkül megy a süllyesztőbe, és még csak meg sem siratja senki.

14 hozzászólás