Egyik este egyik haverommal dumálgattunk valami bulit tervezgetve, és valamiért egy sültcsirke volt usb kábelen a gépéhez csatlakoztatva. A sült csirke egy pen drive-ként viselkedett, szóval fájlokat lehetett róla másolgatni usb mass storage-ként. Megdumáltuk hogy másnap találkozunk a Campona előtt a többiekkel.
Eljött a másnap, mentem a találkozóra, de iszonyatosan gyenge voltam, izomsorvadásom volt meg ilyesmi {erről tegnap egy blogban olvastam, ill. egy hétig izomlázam volt fekvőzéstől nemrég}, megpillantottam a többieket, sok régi osztálytársamat, és amikor leszálltam a buszról, alig bírtam a többiekkel lépést tartani. Ők valamiért azt találták viccesnek ha engem lehagyva egy idő után egy árokban vagy fél kilóméteren át felsorakozva várnak rám. Közben sokan szalagavatós öltönyben voltak, olyanok, akiket nem is ismertem {nemrég egyik haverom húgának szalagavatós képeit nézegettem neten}.
Na végül az árok mellett odaértem azokhoz akiket ismertem és elindultunk a kajálda felé, ami valami hosszú egysávos út végén volt, az út két szélén fákkal. Egy idő után egy busz jelent meg mögöttünk, s meglepődve vettük tudomásul, hogy itt járműves közlekedés zajlik. A többiek rohantak, én viszont az izomsorvadás miatt csak behajtott térdekkel, a térdeimen tudtam futni
Úgy néztem ki, mint akinek amputálták a lábszárát. Az út két oldalán már a vendéglő vendégei ültek, akik szintén azt hitték hogy itt valami súlyosan rokkant ember fut Próbáltam így-úgy variálni a lépéseimet, de nagyon lassú voltam. {A többiekhez képest lassú menekülés időnként visszatérő probléma az álmaimban}
Mikor megérkeztem a már ebédelő társaimhoz, azt kérdeztem a havertól, akinek a leveses tányérjában egy sültcsirke volt, hogy végülis error handlingre használják-e a csirkét és néztem hogy van-e rajta usb csatlakozó.
Ezt álmodtam
Valószínűsíthetően a hülye álmaim egy része betudható annak hogy valami szar ágyam van ami elvileg csak egy kanapé és állandóan szétcsúszik én meg félig-meddig beleesek egy mélyedésbe a hátsó részénél rá a fabordákra. Nem lenne rossz egy normális ágy, ez régi project, de nem igazán tudom, hogy milyet kéne.
Eljött a másnap, mentem a találkozóra, de iszonyatosan gyenge voltam, izomsorvadásom volt meg ilyesmi {erről tegnap egy blogban olvastam, ill. egy hétig izomlázam volt fekvőzéstől nemrég}, megpillantottam a többieket, sok régi osztálytársamat, és amikor leszálltam a buszról, alig bírtam a többiekkel lépést tartani. Ők valamiért azt találták viccesnek ha engem lehagyva egy idő után egy árokban vagy fél kilóméteren át felsorakozva várnak rám. Közben sokan szalagavatós öltönyben voltak, olyanok, akiket nem is ismertem {nemrég egyik haverom húgának szalagavatós képeit nézegettem neten}.
Na végül az árok mellett odaértem azokhoz akiket ismertem és elindultunk a kajálda felé, ami valami hosszú egysávos út végén volt, az út két szélén fákkal. Egy idő után egy busz jelent meg mögöttünk, s meglepődve vettük tudomásul, hogy itt járműves közlekedés zajlik. A többiek rohantak, én viszont az izomsorvadás miatt csak behajtott térdekkel, a térdeimen tudtam futni
Úgy néztem ki, mint akinek amputálták a lábszárát. Az út két oldalán már a vendéglő vendégei ültek, akik szintén azt hitték hogy itt valami súlyosan rokkant ember fut Próbáltam így-úgy variálni a lépéseimet, de nagyon lassú voltam. {A többiekhez képest lassú menekülés időnként visszatérő probléma az álmaimban}Mikor megérkeztem a már ebédelő társaimhoz, azt kérdeztem a havertól, akinek a leveses tányérjában egy sültcsirke volt, hogy végülis error handlingre használják-e a csirkét és néztem hogy van-e rajta usb csatlakozó.
Ezt álmodtam
Valószínűsíthetően a hülye álmaim egy része betudható annak hogy valami szar ágyam van ami elvileg csak egy kanapé és állandóan szétcsúszik én meg félig-meddig beleesek egy mélyedésbe a hátsó részénél rá a fabordákra. Nem lenne rossz egy normális ágy, ez régi project, de nem igazán tudom, hogy milyet kéne.
