Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. Balage

feat. Balage

Nem tudom mennyire ismeritek a Memento Parkot, régebbi nevén a Szoborparkot, de én úgy vettem észre, hogy mi, magyarok többsége nem is tud a létezéséről, vagy ha már hallott róla azt se tudja mi az, és hogy merre van. Azonban ha már itt lakom a környéken, akkor gondoltam írok róla pár sort, hátha valakinek kedve támadnak meglátogatni, ha nincs ötlete, hogy hová menjen.

Helyileg a régi balatoni (más néven 70-es) út mellett van, közvetlen Budapest határában a Tétény-fennsík közvetlen szomszédságában, nagyjából 6-7km-re a Budaörsi úttól.

A múzeum nagyszerű hely az idősebbeknek a régi ifjúságuk felidézésére, a fiatalok pedig rengeteg új ismeretet szerezhetnek a szocializmusról, ha már középiskolában úgyis kimaradt ez a rész. Gondolom mindenki emlékszik arra, hogy negyedik évvégén mindig lóhalálában próbálják meg a tanárok befejezni a második világháborút, esetleg még tartanak 1-1 órát 1956-ról, aztán huss, vége az évnek, jöhet az érettségi. Ennek a hiánynak a pótlására remekül alkalmas ez a kiállítás.

Két részből áll a Memento Park: az egyik az 1993-ban megnyitott szoborpark, ahová a rendszerváltás után eltávolított kommunista szobrok, jelképek, táblák és szimbólumok kerültek. A másik pedig egy kortörténeti kiállítás, ami végig vezet minket a történelmen 1956-tól 1990-ig. Itt mindenféle fotó van, megemlíti a fontosabb eseményeket, valamint leírja a szocializmus jellemzőit.

Sajnos szerintem a Sztálin csizma előtti Tanú térre, meg a tribünre elfogyhatott a pénz, mert úgy tudom, hogy a teret valamilyen burkolókővel be kéne fedni, meg hát szerintem se teljesen van rendjén az, hogy tisztára úgy néz ki az egész, mint ha még most is építenék. Másrészt elég nevetséges, hogy a tribün betonja 1,5 év után nem bírta a hideget és kezd szétmállani, vélhetően valaminek kéne még kerülnie rá, ami megóvja és szebbé varázsolja.

Összefoglalva érdemes ide kilátogatni, ha valaki kicsit retrózni szeretne, vagy csak új ismeretekre szert tenni. Sajnos a jegyára nem túl olcsóak, ahhoz képest, hogy fél óra alatt végig lehet járni az egészet. Felnőtteknek 1500 Ft, diákoknak 600 Ft, a családi jegy pedig 2000 Ft. Nyitvatartás 10-től sötétedésig.

Ma ismét egy úti beszámolót kaptok tőlem, habár az előzőt se fogadta olyan nagy érdeklődés, vagy csak nem tudattátok velem comment formájában. Tehát tessék hozzászólni valamit, hogy tudjam nem feleslegesen írtam e sorokat!

Szóval a mai napra két holland város bemutatását tervezem, mégpedig Hágát és Rotterdamot.

Hága Hollandia közigazgatási központja, itt lakik és dolgozik a királynő, itt található meg a parlament, az összes minisztérium, valamint a Nemzetközi Bíróság is. Azonban ez az oda látogatónak eszébe se jutna, ha valaki nem közölné velük, hogy „hékás, itt vagyunk a fővárosban!” A városka annyira kicsi és kihalt, mint Magyarországon egy átlagos vidéki kis város. Mondjuk nem is véletlen, hogy nincs túl nagy forgalom arrafele, mert a lakosság a fél milliót se éri el (~475 000 fő), emellett turista paradicsomnak se mondanám, mint pl. Amszterdamot, ahol egymást tapossák a külföldiek. Nincsenek hatalmas szórakozóhelyek, bárok, éttermek, amik magukba szippantanák a külföldieket, komolyan esküszöm olyan az egész, mint ha szombat délután Győr sétálóutcáján járkálnék. Autóforgalom is szinte nulla. Ami viszont mégis emlékeztet minket, hogy a fővárosban járunk, az a magas felhőkarcolók, a parlament, ami lényegében egy vár, a királynő rezidenciája, valamint a Nemzetközi Bíróság épülete. Van még továbbá szép tengerpart jó hideg vízzel, hangulatos utcácskák és 4-5 euró/órás parkolási díj.

Rotterdam viszont egészen más, mint Hága. Vélhetően ebben nagy szerepet játszott, hogy a második világháborúban az egész belvárost porig bombázták, amit mindössze néhány épület élt csak túl. Így a háború után az egész várost újra kellett építeni, úgyhogy lényegében csak újépítésű épületeket találunk.
A másik érdekesség, hogy itt található meg Európa legnagyobb kikötője az Europort. Sokáig a világ legnagyobb kikötőjeként is tartották számon, azonban mára Sanghaj és Szingapúr is beelőzte. Azonban nekem ebből nem sok tűnt fel. Vagy jól elrejtették, vagy csak nehéz oda találni. Messziről látszik néhány daru, meg pár nagyobb hajó, de mi valahogy nem botlottunk bele a kellős közepébe, sőt az útikönyvek se írtak arról semmit, hogy merre láthatunk olyasmit, amit pl. a Discovery-n szoktak mutogatni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, látogasson el ezekbe a városokba, feltétlen érdemes, egy napot megér!

Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

Ha valakit megérintett a város és szeretné látni, ahogy Colin Farrel legyilkolássza a rosszfiúkat itt, tudom javasolni a februárban megjelenő In Bruges c. amerikai akció-vígjátékot, melynek mottója: „Először lőj, aztán jöhet a városnézés”.

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz tőlem, mert egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek ezt a gyöngyszemet. A történet pedig úgy szól, hogy Jimmy Kimmelnek van egy beszélgetős műsora az egyik nagy amerikai csatornán és előszeretettel idegesíti Matt Damont azzal a dumával, hogy Apologies to Matt Damon, but we ran out of time... – Azaz bocsi Matt Damonnak, de kifutottunk az időből… Egyszer azonban végre bejutott a stúdióban, ahol szépen felkonferálták, meséltek róla ezt-azt, majd mielőtt megszólalt volna ugyanezzel a dumával zárta le a műsort, így Matt hoppon maradt. Azonban ez már sok volt neki is, így vörös fejjel hisztizve és káromkodva rohant ki a stúdióból.