Bevezetés a számításelméletbe c. tárgyat ma egy idősebb prof tartotta, nem S#monyi. A szokásos órákhoz képest ez egy felüdülés volt, nem másolásoktatással telt az óra, hanem azzal, hogy BSZ-t tanultunk. S#monyi óráin végig kaparunk ezerrel, hogy meglegyen amit leír a táblára. Közben csak kevesen fogják fel, hogy miről is van szó. Most, hogy nem kellett az írással foglalkozni, hanem egyszerűen csak figyelni kellett, az utolsó 1-2 percen kívül mindent értettem.
Fizika óra dögunalomnak indult. Valószínűleg épp ezért Füst#sst – a fizika tanárt – soha nem tapsoljuk meg. Szemléltetésként ide teszem ezt a képet:
Viszont átvette az óra második felét az a tanár, aki mindenféle kísérleteket szokott mutatni, melyek rendszerint minimum érdeklődésre tartanak számot, általában nevetni is szoktunk rajtuk, baromi jó kísérletei vannak tényleg. Nem részletezném hogy ma pontosan mik voltak, tényleg elképesztő dolgok, a hangtan világából.
Azt hiszem, az óra ezen részének hangulatát talán jellemzik a fenti képek, valamint az hogy a tanár fizikatanár létének ellenére kapott tőlünk egy tapsot 
Jah, és hogy 14:00-kor lett volna vége az órának, de 14:06-ig mindenki csöndben és érdeklődéssel figyelte az előadást egészen addig míg be nem jelentette a tanár, hogy vége mára.
