Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére. ScoobyZoli ezekben a témákban írt:
Saving Private Ryan - 1998. Egy lélegzetelállító, könnyfakasztó történet, amelyet mindenkinek látnia kell és elgondolkodnia rajta. Csak szuperlatívuszokat tudnék róla beszélni, mély érzelmeket hozott ki belőlem, látványban és színészi alakításban is páratlan a film.
The Departed - 2006. Egy középesen jónak mondható történet, kellemes alakítások, igényes képi világ, de a dramaturgia szerintem nagyon gyenge. Különös, meghökkentő fordulat nincs is a filmben, pedig lehetett volna még jobban fejére állítani a történetet. Viszont nem unatkoztam a cirka 140 perces játékidő alatt, ami az akció jeleneteknek köszönhető. Összességében az alkotás mondanivalója lehangoló, és nagy igazságok vannak benne.
Szombat este belenéztem a két kereskedelmi tévéadó hasonlatos (táncos) műsoraiba. Azt már megszoktam, hogy amikor az egyik társaság elindít egy új műsorsorozatot, akkor a másik is előáll egy hasonló alternatívával. Ezzel még alapjában nem is lenne baj, hiszen kemény verseny folyik a nézők meghódításáért és a készítőket akár minőségi produkciókra is ösztönzhetné. De mint tudjuk, annyira alacsonyan van a színvonal, hogy a gagyi alapanyag szép becsomagolásával tömegeket lehet leültetni a képernyő elé.
Az RTL klub féle Szombat esti láz szereplői szambát táncoltak, ami egy tradicionális és értékes műfaj, de ebből keveset adtak át. Egyfelől a zenekar egyáltalán nem a klasszikus szamba műveiből játszott, hanem néhány kifutott slágert (pl. Ricky Martin vagy Shakira dalai) adtak elő, melyeknek véleményem szerint semmi köze a fent említett műfajhoz. Másfelől olyan igénytelen hangszerelésben szólaltak meg a számok, hogy egy átlagos vendéglátózó együttes is különbet produkál.
Mindennek tetjében még ott van Stohl buci
, akinek jelenlétét a médiában erőltetettnek és károsnak tartom.
A TV2 Megatánca jobban tetszik, lelkes fiatalok versengnek, van benne némi dárma, de összességében keveset lehet megtudni a táncról. A műsorszámok elején kiírják, hogy pl. bluest táncolnak, de még egy rövid ismertetés sem hangzik el az adott műfajról, annak jellegzetességeiről. Ha döntenem kellene a kettő között, akkor nálam a mérleg nyelve erősen a TV2 műsora felé hajlana, de egyiktől sem vagyok elragadtatva.
The Crow: City of Angels - 2006. A klasszikusként emlegetett Holló első részét sajnos még nem láttam, de az Angyalok Városában tetszik a borongós-, sötét hangulatot teremtő képi és a zenei kifejezőelemek. A színészek alakítása jó, de nálam a történet elégge gyenge, egyáltalán nem mondható fordulatokban gazdagnak. 5/10
Super Size Me - 2004. A filmet azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel az egészségtelen táplálkozás, a multinacionális cégek térhódítása és a termékek globalizálódása, valamint foglalkoztatja az, hogy milyen lehet egy átlagos amerikainak a táplálkozási szokásai.
Ez egy dokumentumfilm, de a szomorú valóságot néhol a humor eszközeivel mutatja be, ezért megdöbbentésnek és némi szórakoztatásnak is kitűnő.
Megismerhetünk például egy olyan fickót, aki egy évben több mint 700 BicMacet eszik meg, eddig összesen kb. 18.000-et fogyasztott el, és ráadásul még büszke is erre a rekordjára.
The Barber of Siberia - 1998. Egy igazán megható történet, amelyen keresztül ízelítőt kapunk a 19. század végi Oroszország kultúrájából és berendezkedéséből. Egyáltalán nem az a film, amelyhez komolyabb történelmi ismeretek kellenek az adott korról, nincsen teli zavaró évszámokkal és utalásokkal.
A film hemzseg a vicces, kedves jelenetektől, de ugyanakkor kemény érzelmek vannak előtérben, nagyon látványos, egyszerűen zseniális.
Annak ellenére, hogy a film 160 perces, nincs benne üresjárat, a történet végig a képernyő elé szegez.
Nálam a 10 pontból 10.
When a Stranger Calls - 2006. Egy tinédzser bébicsősznek gazdag szülők gyermekeire kell vigyáznia egy luxusvillában, aznap este ismeretlen hívásokat kap, amelyek szép lassacskán a tapasztalt felvigyázót is rettegésbe ejtik. A film utolsó harmadában megjelenik a gonosz, és elkezdődik az élet-halál harc. A filmnek vannak igazán félelmetes jelenetei, a hangulat végig feszült, amit részben a jó vágások, a zene és a hangeffektek okoznak. Összességében brutális jelenetet a film végefelé látunk, azt megelőző gyilkosságokra csak utalások vannak,a vér is minimális. A történetben kevés az unalmas jelenet, nagyjából végig fordulatokkal teli a cselekmény. Aki szereti a horrort az ne hagyja ki, mert félni is lehet, de mellette elgondolkodtató is!
Az IMDB-n jelenleg 4,4 pontja van, nem értem miért. Igazán ezt a műfajt annyira nem ismerem, meg különösen nem is kedvelem. Lehet, hogy a horror kategóriában eléggé gyenge alkotás?
The Lake House - 2006. Hétfő este néztem meg a filmet és a következő napon is hatása alatt voltam. Műfaját tekintve romantika, misztikum és fantázia elegyéből áll. A fent említett kategóriájú filmeket kevésbé kedvelem, de ez az alkotás mégis más. Egy tóparti ház első tulajdonosa üzenetet kap, amelyből az derül ki, hogy már lakott valaki a kéróban. Tehát mielőtt a földhivatal hibájával vagy illegális házfoglalással magyaráznánk a helyzetet, el kell mondani, hogy az egyik szereplő 2006-ban a másik pedig 2004-ben él. A két különböző korban élő ember közti összekötőkapocs a ház postaládája, ahová üzeneteiket rakják, és kibontakozó szerelemük alapját ez a kapcsolattartás alapozza meg. A film hemzseg a rejtett és szimbolikus üzenetektől. Elgondolkodtató, tipikusan az a film, amit, ha többször nézel meg, akkor is találsz benne újdonságot és sokféleképpen értelmezhető. Egyetlen negatív kritikám az utolsó 8-10 percet illeti, amikor (spoiler) hirtelen minden megoldódik és a két szerelmes egymásra talál. Egy gondosan felépített történetet teljesen bezárnak, talán ezt nem kellett volna, de mint tudjuk az amerikai nézősereg az ilyet szereti...
