Haszprus überblog

Haszprus überblog

Még tán Müller Péternél olvastam, hogy az embert egyedül az különbözteti meg az állattól, hogy az ember undorodik a saját testétől. De lehet, hogy nem nála, igazából lényegtelen. A lényeges az, hogy szentül meg voltam győződve róla, hogy ez az állítás ha mindenki másra igaz is, rám biztos nem. A Taxidermia megtekintése után viszont kénytelen voltam alapos revíziónak alávetni, hogy hogyan is viszonyulok én az emberi testhez.

Valamennyire sejtettem, hogy nem lesz egyszerű darab, olvastam egy-két novellát Parti-Nagy Lajostól (az ő novellái adták az alapot a filmhez), számítottam groteszk jelenetekre, polgárpukkasztásra, de mégis... Ritkán lát az ember ennyire kegyetlen filmet - kegyetlenség alatt nem azt értve, ami a szereplőkkel történik a vásznon, hanem azt, ami velem történik közben. Nem ültem még olyan filmen moziban, ahol a nézők kivétel nélkül végigülik a stáblistát - nem azért, mert olyan rohadt érdekes, hanem mert nem tudnak megmozdulni a döbbenettől, az utolsó néhány perctől. (Nem fogom leírni, még spoilerben sem, nekem pont azért ütött nagyot, mert nem tudtam, mi lesz a vége). Ami biztos: a film abból a szempontból tökéletesen van felépítve, hogy fokozatosan mutat egyre naturalistább, kendőzetlenebb és cenzúrázatlan képeket az emberi létnek arról az oldaláról, amit jobb szeretünk elhallgatni. Maszturbációról, vérről, testnedvekről, belsőségekről, olyan precizitással, hogy háromnegyed óra után azt vettem észre magamon, hogy szinte megkönnyebbültem, amikor csak azt kellett végignéznem, ahogy az éppen megszületett csecsemő disznófarkát egy késsel levágják.

A történetről igazából nincs mit írni, illetve lehetne, de ebben a filmben majdnemhogy deklaráltan nem a történet a lényeg. Tekinthetjük próbatételnek, durva szembeállításnak azzal, hogy mennyire nem bírjuk elviselni mindazon különféle nedvek látványát, amelyek amúgy bennünk vannak. Tekinthetjük egyfajta groteszk és túlhangsúlyozott válasznak arra a tendenciára, ahogy a filmeknek egyre többet és többet kell mutatniuk ahhoz, hogy a néző érdeklődését felkeltsék. Tekinthetjük kiáltványnak az ellen az álságosság ellen, ami engedélyezi, hogy embereket lőjenek halomra egy filmvásznon, miközben egyúttal egy szimpla f@sz látványából már egyenesen következik a tizennyolcas korhatárkarika és a közfelháborodás a szexualitás öncélú ábrázolása miatt. És mondhatjuk szimplán azt is, hogy Pálfi György egy elmebeteg és kár volt erre a filmre bármiféle állami támogatást adni, meg egyáltalán, hova jut ez a világ, ha ilyen csúnya dolgok a vászonra kerülhetnek. Meg hogy hülye művészfilmek. Lehet vitatkozni azon, hogy vannak-e olyan témák, amiket csak ilyen eszközökkel lehet bemutatni, lehet vitatkozni azon, hogy ez művészet-e vagy öncélú megbotránkoztatás. Rá van bízva mindenkire. De függetlenül attól, hogy a film kinek tetszett vagy kinek nem tetszett, az biztos, hogy senki nem felejti el egykönnyen. Én azóta se bírok ránézni a boltban egy Sport szeletre úgy, hogy ne jutna eszembe ez a másfél-két óra. Aki megnézi, érteni fogja, hogy miért

Superman Returns - 2006. A főcím mekkora atom már, a zenét és az animációt szerintem remekül eltalálták. Aztán ott van ez az sztk-keretes szemüveg, amit meghagytak, ki tudja miért, elég idiótán áll, de nem ez az egyetlen idióta dolog, hanem pl. az újságíró kolléga vmint Superman hétköznapi viselkedése - mi szükség van erre a debilitásra? Kevin Spacey nem rossz, már amennyit egy ilyen világuralomra törő nagyongonosz fehérgalléros bűnöző szerepből 2006-ban gyerekkompatibilisen ki lehet hozni. Összességében nekem bejött minden butaságával együtt (a fizika és a józan ész tökéletesen paranormális működése ellenére), csak kissé hosszúra nyúlt. Talán 7/10.

Szombat este belenéztem a két kereskedelmi tévéadó hasonlatos (táncos) műsoraiba. Azt már megszoktam, hogy amikor az egyik társaság elindít egy új műsorsorozatot, akkor a másik is előáll egy hasonló alternatívával. Ezzel még alapjában nem is lenne baj, hiszen kemény verseny folyik a nézők meghódításáért és a készítőket akár minőségi produkciókra is ösztönzhetné. De mint tudjuk, annyira alacsonyan van a színvonal, hogy a gagyi alapanyag szép becsomagolásával tömegeket lehet leültetni a képernyő elé.

Az RTL klub féle Szombat esti láz szereplői szambát táncoltak, ami egy tradicionális és értékes műfaj, de ebből keveset adtak át. Egyfelől a zenekar egyáltalán nem a klasszikus szamba műveiből játszott, hanem néhány kifutott slágert (pl. Ricky Martin vagy Shakira dalai) adtak elő, melyeknek véleményem szerint semmi köze a fent említett műfajhoz. Másfelől olyan igénytelen hangszerelésben szólaltak meg a számok, hogy egy átlagos vendéglátózó együttes is különbet produkál. Mindennek tetjében még ott van Stohl buci, akinek jelenlétét a médiában erőltetettnek és károsnak tartom.

A TV2 Megatánca jobban tetszik, lelkes fiatalok versengnek, van benne némi dárma, de összességében keveset lehet megtudni a táncról. A műsorszámok elején kiírják, hogy pl. bluest táncolnak, de még egy rövid ismertetés sem hangzik el az adott műfajról, annak jellegzetességeiről. Ha döntenem kellene a kettő között, akkor nálam a mérleg nyelve erősen a TV2 műsora felé hajlana, de egyiktől sem vagyok elragadtatva.

The Core - 2003. Ez ilyen katasztrófás film. Nemrég ment TVben, oszt' megnéztem. Akkor lássuk tételesen, dugig spoilerrel:

Kaján vigyor jelenik meg az arcomon mindig, ahányszor csak úgy kezdi valaki egy adaptációval kapcsolatban a post experience-t, hogy Nem ismertem az alapsztorit., még akkor is, ha ezt a Józsi mondja (írja). Hiszen ilyenkor jogosan merül fel a kérdés az olvasó individuumban; vajon akkor mégis mit vár a filmtől az adott esztéta? Mert én speciel az Odüsszeusz c. filmtől sem azt vártam anno, hogy Homéroszt (illetve barátját Odüsszeuszt) bevarázsolja 1997-be, hanem azt, hogy ami már megvan könyvben x ezer éve, azt most láthassam filmen is (miután ismertem az alapsztorit, teszem hozzá). Szóval az, aki csak azért mert 2006 van, megkérdezi Odüsszeusztól, hogy mit lámázik annyit azzal a kurva hajóval, az már bocsánat a szóért, de fogalom nélkül van.

Szerény meglátásom szerint egy _adaptáció_ pont azért az ami, hogy 2006–ban (or wheneva’) visszaadja nekem azt, ami nem 2006–ban lett megírva, elképzelve. Éééés igen, amikor beülök az 1898–as War of the Worlds _adaptációra_ akkor pontosan azt várom, hogy jöjjön a sok butuska de hatékony warmachine, pusztítson, gyújtson, taposson, az összes puhatestű meg szaladjon és sikoltson ahogy bír. Legyen káosz, legyen rombolás, aztán pedig egy pillanat alatt tűnjön el minden és lőn világosság. EZÉRT FIZETTEM, EZT VÁROM A WAR OF THE WORLDS-TŐL, és nem pedig azt, hogy mivel most már 2006-ot írunk, a film vége felé egyszer csak eszébe jusson valakinek, hogy mivel lehet kiírtani a gonosz erőt és megelőzni a fenyegető igát. Éppen ezért nem tudom elfogadni azt a teóriát sem, hogy Spielberget leírhatnánk egy impotens kóklernek, főleg nem egy olyan életmű után, mint az övé. Hiszen nem csinált mást az arc jelen esetben sem, mint fogott egy könyvet, ami tetszett neki (és még rengeteg más szerencsétlennek) és áttette az ő idejébe az ő elképzeléseivel, amibe nyilván nem fér már bele, hogy megváltoztassa azt, ami körül az egész matéria realizálódott. És guess what, ha Spielberg szobrász lenne, akkor egy életnagyságú tripod szobrot csinált volna 2006-ban, úgy, ahogy azt ő a könyvben olvasta. (gyk: ha elmegyek egy depeche mode koncertre akkor utána nem írom meg, hogy bazmeg, nem ákos énekelt)

Adaptáció a kulcsszó, amit kerestek drága feleim. Alapigazság ez, melyet nem szabad szem elől téveszteni hosszú útunkon ami ezen a koszos és görbe ösvényen vezet.

Függöny!

The Crow: City of Angels - 2006. A klasszikusként emlegetett Holló első részét sajnos még nem láttam, de az Angyalok Városában tetszik a borongós-, sötét hangulatot teremtő képi és a zenei kifejezőelemek. A színészek alakítása jó, de nálam a történet elégge gyenge, egyáltalán nem mondható fordulatokban gazdagnak. 5/10

Super Size Me - 2004. A filmet azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel az egészségtelen táplálkozás, a multinacionális cégek térhódítása és a termékek globalizálódása, valamint foglalkoztatja az, hogy milyen lehet egy átlagos amerikainak a táplálkozási szokásai.

Ez egy dokumentumfilm, de a szomorú valóságot néhol a humor eszközeivel mutatja be, ezért megdöbbentésnek és némi szórakoztatásnak is kitűnő.

Megismerhetünk például egy olyan fickót, aki egy évben több mint 700 BicMacet eszik meg, eddig összesen kb. 18.000-et fogyasztott el, és ráadásul még büszke is erre a rekordjára.

The Break-Up - 2006. A közös lakás eladásáig eltelő két hétben filmbeli párunk szereplői megpróbálják pokollá tenni egymás életét. Valamiért én azt hallottam erről, hogy jó. De megragadom az alkalmat, hogy ezt cáfoljam, poénból ugyanis van egynéhány, azonban eléggé szórványosan, és megvallom őszintén, hogy a poklot is egy kicsit durvább helynek képzelem el. A film 80%-ában nyafogás, siránkozás, viccesnek szánt kellemetlen pillanatok, az elején meg idegesítő üvöltözés. Vince Vaughntól az Ünneprontók ünnepe alapján többet vártam volna. 5/10.

Üdv! Hosszú csend után újabb újoncként jelentkezem a fedélzeten! Külön bejegyzést nem terveztem írni beköszönés címszóval. Nem az az ember vagyok aki feleslegesen szaporítja a szót vagy aki a posztolási ranglistán fog az élre törni ettől függetlenül azért igyekszem egyszer-egyszer valami érdekesebbnek ítélt témával hozzájárulni a blog életéhez mondjuk fotózás, life, film, hwsw témákban (meg bármiben ami éppen jön ) Hát, akkor jöjjön is az első bejegyzésem ezekről a fantasztikus háziállatokról!

Gondolkoztam, hogy miként mutassam be az állatkákat.. de még most sem tudom pontosan úgyhogy kezdjük az elejéről, képekkel illusztrálva...

2005. május végén került hozzám négy borsónyi kis állatka, mert gondoltam, ha ilyen baromi picik és sérülékenyek(nek kinézők) akkor lehet nem mind éli túl a költözést. Ez (sajnos *) nem így lett, mind a négy elkezdett iszonyat tempóban nőni, zabálni a salit, uborkát és a szépiát amiből a házukat építgetik (a fehér cucc a képeken).

* mert azóta is négyen esznek ki minden vagyonomból és szaporodnak mint a nyulak.. ehh még ha csak úgy szaporodnának a nyulak elbújhatnak mögöttük de erről még késöbb írok

Alig egy hónap alatt már pár centisre gyúrták fel magukat és szorgosan pusztítottak el minden zöldet vagy kevésbé zöldet amit eléjük raktam. Tehát jól megvoltak, éldegéltek mint a befőtt. Útközben a kezdeti kis műanyag doboz helyett kaptak egy nagyobb üveg tálat is pár centi földdel amibe boldogan ásták be magukat. Sajnos ezek után sötétebb idők következtek, kicsit el lettek hanyagolva, én beköltöztem Budapestre ők maradtak otthon. Ezt annyira zokon vették, hogy jól le is hibernálták magukat és kb szeptember közepétől 8 hónapnyi alvás következett egészen 2006. májusig...

... amikor is hazaköltöztem és újra kezelésbe vettem őket. Mint mindent, a felkelést is baromi gyorsan csinálták. Már kezdtem azt hinni fél óra ébresztgetés után, hogy ezek beleszáradtak a házukba és buktam a csigákat.. de nem! alig fél/háromnegyed órával a melegvízbe mártogatásuk után kilökték és megették az ideiglenesen épített ajtót, sőt sajnos még a házukat is visszarágták 1-2 centit azt hiszem kicsit mész hiányosok voltak, de nem vagyok csigológus tehát nem tudom pontosan. (Mint utólag kiderült amúgy is szeretnek pár hetes/hónapos téli álmot aludni, mert itt kicsit hideg van nekik, hiszen Afrikában őshonosak. Kellő fűtéssel ugyan megakadályozható a bealvásuk de sokan jónak tartják, ha hagyjuk pihenni kicsit az állatkákat.)

A lényeg, hogy nagy nehezen felkeltek és birtokba vették az új, szép nagy terráriumukat fahánccsal, fűtőlappal, páratartalom mérővel, vízspriccelővel, esztétikus kék műanyag tányérral és minden földi jóval együtt. Tehát újra kezdődhettek az éjszakai zöldséghabzsolások (mert éjszakai állatok amúgy), földtúrkálás, lobogó szemmel rohangálás meg minden amit egy csiga csinálhat. Pár új tevékenységet is elkezdtek, ilyen például az üvegen házcsúsztatás aminek éjszaka elég rémisztő hangja tud lenni főleg amíg nem jön rá az ember, hogy mi a fene az

A másik új hobbijuk a roppant erotikus nász tánc lejtés lett aminek az eredményét is megtapasztalhatja a boldog csiga tartó úgy 2 havonta/"fő". Ez esetemben azt jelenti, hogy átlag kéthetente kapom az első képen látható kis csomagokat a föld alá ásva, majd pár héttel ezután jön a CSIGA ÖZÖN.. Nem kicsit, nagyon! Volt már olyan, hogy elajándékoztam ~180 pici csigát, de másnap úgy nézett ki a teró mintha egyetlen egy sem hiányozna. Azt hiszem ezek alapján megalapozott az előző kijelentésem miszerint a nyulak sehol nincsenek ezekhez képest...

Mostanában is jól elvannak.. bár annyira nem örülnek az új talajnak amit alájuk raktam.. de majd megszokják

Ha ezek után bárkit érdekel pár kis csiga keressen meg nyugodtan (Mainframe-et már megfertőzték )

Update 2006. nov. 02. 13:44: Még egy érdekes számolgatás eszembejutott a csiga özönnel kapcsolatban...
2 csigától 6,8 x 10³⁶ utód 5 év alatt... a nyulak még mindig messze vannak..

The Da Vinci Code - 2006. Nem sok filmen alszom el, de ennek a végére egy félidei kávészünet ellenére is sikerült. Maga az alaptéma megvallom nem izgat. Ezzel együtt azért annyira nem rossz, köszönhetően nem kis részben Ian McKellen és Paul Bettany alakításának. A magyarázatok szemléltetésére szolgáló animációk alatt jómagam is átélhettem Silas szenvedéseit, viszont a sok csavarnak köszönhetően volt némi izgalom is. Mindenki döntsön saját ízlése szerint, nálam 5/10.