Haszprus überblog

Haszprus überblog

Megint egy elég sikeres évet tudhatok magam mögött, időnként úgy érzem hogy a csúcs felé közeledek.

• Egy éve dolgozom a Mátrixban, hullámzó kedélyállapottal, most egy ideje újra eléggé elégedett vagyok vele. Rengeteg energiát merítek belőle és élvezem amit csinálok.
• Linz/Hagenberg Software Parkban angolul továbbképzés, első nagyobb utam autóval, nulla rutinnal, külföldön, fizetős autópályán, tökismeretlen helyen, tökegyedül, határidővel és célpontokkal, sikeresen teljesítve.
• A Projekt
• Hollandia 7 nap nyaralás Juditéknál, ennek végülis jelentős részéről egyszerűen lusta voltam felpakolni a képeket
• Barátokkal rengeteg kontakt (messze nincs minden a blogon, nemtom feltűnt-e bárkinek), mélyebbre szövődő kapcsolatok (Rita, Mainframe, GuNN, Balage, WiZARD, Anett, Gabi és a többiek.)
• Jelentős önbizalomnövekedés, nyitás mások felé, spontaneitás növekedése, optimizmus megjelenése a gondolkodásomban, imidzsváltás, komplett személyiségcsere
• Bea
• Fejvadászok és egyéb állásajánlatok, két vezető fejlesztő pozíció, nem hagynak nyugodni (01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11)
• BME tavaszi félévben 35 kredit (munka mellett)
• Különlakás (erről nem írtam semmit, szóval most mondom: nagyjából külön vagyok)

Amúgy meg boldog új évet mindenkinek

dec. 28. 16:09 Képek! Egy csomó dologról nem készült kép (vagy nem publikus), de amiről igen, arról összedobtam egy tematikus kollekciót. Enjoy. (Lehet, hogy kéne vennem egy minél kisebb hiperkompakt fényképezőt, ami azért rendelkezik vakuval meg nem annyira gáz mint a teló, a 350D-hez meg egy külső vakut.)

dec. 29. 19:00 vettem sony w170-et, majd írok róla.

• 2007 évösszegzés

Tegnap erre kolbászoltunk (Schloddi, ScoobyZoli, Gabi). Aztán gyereknap alkalmából felmentünk a HHH-ra, meg ki Csepelre.

Előzőleg este megbeszéltük, hogy akkor másnap túra. Tali 8:15-kor a Borároson. 8:11-kor sikerült is felébredni. Azt a pánikot, amit ez okozott…

Kiégetett, leszívott ez a nap is. A 20 km alatt húsig feltört sarkamról most nem közölnék fotót.

Haszprus után én is eljutottam Párizsba, igaz 4 év késéssel, de addig is jártam egy csomó más izgalmas helyen. Idén is a barátnőmmel vágtam neki a nagy utazásnak, szokásunkhoz híven egy nagy autóval és egy (később két) sátorral. Hogy miért döntöttünk az autó mellett, és miért nem mentünk repülővel? Erre nagyon egyszerű válaszolni. Egyrészt szeretünk utazgatni, nézelődni útközben, megállni, meg az egésznek van egy feelingje. Másrészt, ha nem is volt olcsóbb az út, de mindvégig oda mentünk autóval ahová csak akartunk, nem kellett bérelni. Harmadszor annyi cuccot vihettünk amennyi csak jól esik. S végül a negyedik érv, ami mellette szól, 1 hét után átmentünk az 500km-re fekvő Amszterdamba még egy hetet lazítani, és megnéztük azt amire tavaly nem jutott idő. Így összesen 3800km-ert utaztunk és 210 liter gázolajat égettünk el az út során, közben pedig láttuk fél Európát, abszolút megérte.

Ha valaki kedvet kapna az autós utazáshoz, itt van némi információ, amit jól jöhet: Párizs Budapesttől pontosan 1500km-re van, az út nagyjából 15 óra alatt megjárható teljesen kényelmes tempóban, sok pihenéssel. Autópályadíjat csak itthon, Ausztriában és Franciaországban kellett fizetni, igaz az utóbbiban majd 20 eurót (csak oda).

Párizs nagyszerű város, rengeteg látni való van, több mint bárhol máshol ahol eddig jártam. London és Róma kutyafüle volt ehhez képest. 5 nap minimum szükséges, hogy alaposan szemügyre vegyük, annyi látnivaló van. Párizs megismerésében a legnagyobb segítség, hogy hatalmas metróhálózata van, 14 különböző vonalon járnak a szerelvények és azok is sok helyen kettéválnak. Továbbá van még a 3 R.E.R. vonal, ami magyarul emeletes HÉV-et jelent, de nem olyanra kell gondolni ami itthon van, hanem egy kétszer hosszabb vonatra, ami hasonlóan, mint a metró átszeli Párizst a föld alatt, így ha kedvünk van, akár a Diadalívtől is eljuthatunk Disneylandbe átszállás nélkül. Mellesleg a jegyünk addig érvényes, amíg a föld alatt vagyunk, így egy jeggyel elmehetünk akárhová, sőt, ha feljöttünk a felszínre, akkor még további egy órát utazhatunk vele a buszon. Az utóbbi szolgáltatásait azonban egyszer sem vettük igénybe, mert tényleg mindenhová el lehet jutni a föld alatt. Gondolom ott nem 40 évig tart egy metró project, mint nálunk. S ha már kicsit eltereltem az irányt a tömegközlekedésre, szeretnék pár szót szólni az ellenőrökről. Nincs belőlük túl sok, viszont ha egyszer megjelennek valahol, akkor azt minimum 10-en teszik. A jegyellenőrzést nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy az alul iskolázott oda lép hozzád és elkezdeni mondani a szokásos mondandóját, végül vagy kineveted, vagy oda adod a jegyet. Nem-nem, itt halálosan komolyan kell venni őket, mert az alapfelszerelésük, most tessék figyelni: a kezeslábas, bakancs, bilincs, pisztoly, gumibot és kutya! Egy szóval tiszteletet parancsolóak és persze ők is megadják a tiszteletet az utasnak, nem úgy, mint itthon. Ha elkapnak nincs menekülési lehetőség , mert diszkréten körbe állják azt az 5-6 embert aki bliccelni mert, minden menekülési utat elzárva, közben pedig az egyik ott vár a kutyával.

Nem húzom tovább a számat, jöjjenek a képek és némi tudnivaló hozzájuk:

Champs-Élysées és a Concorde tér: Az előbbi a világ egyik legszebb és leghíresebb sugárútja, ahol minden valamirevaló márka képviselteti magát. Itt tartják a Tour de France befutóját, július 14-én itt tartják a katonai dísszemlét, és még sok minden mást is, amire a franciák büszkék. A Concorde tér pedig Párizs egyik legnagyobb tere, középen egy obeliszkkel, amit egyenesen Egyiptomból szállítottak ide.

Arc de Triomphe: I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle téren.

Eiffel-torony és környéke: A torny csúcsára két féle módon lehet feljutni. Az egyik lehetőség, hogy a földszintről a második emeletig lifttel visznek fel minket, ahol Párizs egyik legdrágább étterme is található. Vagy gyalog fel a második emeletre, igaz ez sokkal fárasztóbb, de így a jegy csak fele annyiba kerül. Onnan viszont csak lifttel lehet tovább menni a csúcsra. Sajnos sokszor kell sorba állni, így a látogatás kb. 3 órát vesz igénybe.

Louvre: Egyszerűen hatalmas, sokkal nagyobb és szerintem több több dolog is van itt, mint a British Museumban. Mi csak 3-4 órát tölthettünk ott, rengeteg híres festményt és szobrot láttunk, de mikor kijöttünk azt hittem meghalok a sok sétától. Pedig alig a harmadát járhattuk be.

A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője. Többek között itt van eltemetve Jim Morrison, Moliere, Lafontaine, Chopin, Oscar Wilde és még sok-sok ismert ember.

Bastille: A híres börtön helyét mára már csak egy oszlop örzi, illetve a járdán jelölik az egykori várfal vonalát.

Remélem tetszett a beszámoló és sikerült kedvet csinálnom a város meglátogatásához. Majd a késöbbiekben lesz még pár fotó ömlesztve, mert nem fért bele minden.

Az elmúlt néhány hetet Franciaországban illetve Hollandiában töltöttem. Mivel Párizsról Haszprus írt már régebben egy összefoglalót, Amszterdamról meg én tavaly ezért úgy döntöttem, hogy a beszámolókat (remélem lesz időm többre is) a Párizstól nem messze lévő Disneylanddel kezdem.

Az egész úgy kezdődött, hogy vegyes érzelmekkel indultam el EuroDisney-be, mert úgy hallottam, hogy ez a park inkább kisgyerekeknek szól, és ha jól akarok szórakozni felnőttként, akkor menjek inkább a nem túl távoli Asterix Parkba. Ezt az érzést tovább rontotta, amikor kifizettem a hév megállóban a 12 eurós oda-vissza jegyet, azaz kettőnkért 24 eurót. Nagyon ideges voltam, mert ennyi pénzből simán kimehettünk volna autóval és még a világ legdrágább parkolója se tehetett volna túl ezen az áron, nem beszélve arról, hogy ezerszer kényelmesebb, nem kell állva nyomorogni a héven s este 10-kor, amikor az ember hulla fáradt szívesebben visszaérne a szállásra 1,5 óra helyett 20 perc alatt.

A parkba belépve az érzéseim nem sokat változtak túl sok kis gyerek, béna Disney figurák,és sok várakozás a kisvonatra, ami körbe visz minket a parkban. Azonban amikor leszálltunk róla és elmentünk a Space Mountain nevű hullámvasúthoz teljesen megváltozott a véleményem. Először azt hittem ez is valami kis béna hullámvasút lesz, még gondoltam le is kamerázom az egész menetet, mert abban a tévhitben éltem, hogy gyorsul egyet az emelkedőn (kívülről ennyi látszódott) aztán vége is az egésznek. Igen ám az elképzelés első fele meg is valósult, csak azzal nem számoltam, hogy ebben a viszonylag kis épületben egy marha nagy hullámvasút van kiépítve, ami mindvégig a sötétben megy. Így nyakamban a fényképezőgéppel jobb kezemben a telefonnal száguldoztunk végig, sokat nem láttam csak néha éreztem, hogy a fejem nem fent van, hanem vagy fejjel lefele, vagy a talajjal párhuzamosan. Rettenetes volt, mert ugye kapaszkodni se tudtam a fejem rázkódott össze-vissza, ez meg közben ment, mint az állat és sehogy sem akart vége lenni. Az eredmény egy kisebb fajta hányinger, de ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt, és ha tehettem volna, még egy körre benevezek, de sajnos idő híján erre nem volt esély. Szóval ez utána a menet után teljesen másképpen gondolkodtam és alig vártam, hogy a következő hullámvasútra is felülhessek.
Sajnos egész Disneylandre az jellemző, hogy mindenhol marha nagy sorok vannak, minimum felet, de inkább egy órát kell várni a jobb játékokra. Ennek a hosszú sorban állásnak a kiküszöbölésére a park ilyen quick pass automatákat helyezett ki a népszerű játékokhoz. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy a mágnes csíkos belépődet belé dugva kapsz egy időpontot, hogy mikorra menjél vissza és így egy külön kapun el lehet kerülni a hosszú sorban állást. Általában az adott időponttól 1-1,5 órával későbbre adtak jegyet, azonban volt olyan játék is, amire már délután egykor is csak este 11-re volt szabad hely. Így nem volt más választásunk itt szépen ki kellett állni az 1 órás sort. Egyébként nagyon jó ötlet szintén a vezetőktől, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy kb. milyen hosszú a sor, így könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e most beállni vagy jöjjek vissza később. Amit kiírnak egyébként meglepően pontos, mert amikor beálltunk a Big Thunderhöz az volt kint, hogy a sor 50 perc hosszú és tényleg, 52 perc múlva már a hullámvasúton ültünk.
Most nem szeretnék abba bele menni, hogy melyik játék milyen, melyik a legjobb, mert akkor még holnap is itt ülnék és írnám a bejegyzést. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor a 49 eurós (1 parkos) belépőért valóban megkapom azt a szolgáltatást, amit az ember elvárhat. Látszik, hogy mindenre rengeteg pénzt költöttek, nem sajnálták semmire. Minden nagyon modern és látványos. Naponta kétszer van ilyen kisebb fajta parádé Disneylandben, ahol végig vonul ilyen kis kocsikon az összes mesebeli figura és élőlény, este pedig tűzijáték (ezt nem vártuk meg).

A park alapterülete egyébként hatalmas, az ember nem győzi sétával, mi a nap végére majdnem elaludtunk a héven olyan fáradtak voltunk, de úgy láttam mások is teljesen kikészültek. Hogy adjak egy sanszot, hogy kb. mekkora a park, van benne egy marha nagy tó, aminek a közepén van egy hullámvasút (oda a víz alatt száguld át) és ezt körbe lehet hajózni a part mentén egy rendes, nagy 3 szintes oldallapátos hajóval, ami szerintem a Balatonon is nagynak számítana. Ha valaki esetleg arra felé jár, ezt semmi esetre se hagyja ki, egyszerűen fantasztikus volt az út és közben jókat lehet romantikázni.

Röviden összefoglalva, ha valaki Párizs környékén jár és megengedheti magának, hogy ellátogasson ide, semmi esetre se hagyja ki a park meglátogatását. Egy teljes nap feltétlenül szükséges hozzá, ha Disneyland Studioba is el akarunk látogatni, akkor inkább vegyünk két napos jegyet, ami nem sokkal drágább, mert egy nap alatt a kettőt meglátogatni képtelenség, csak rohangálás és idegeskedés lenne a vége és akkor elveszik az egésznek a varázsa.

Az a nagyon-nagyon weirdo dolog tűnt fel a képek kapcsán, hogy Rotterdamban nincsenek emberek. Resident Evilt láttátok?

Na, volt egy kis időm, hogy az első két nap fotóiból megmunkáljak néhány arra érdemeset.

Első nap, 'S-Hertogenbosch. (Rotterdam csak akkor jön, ha jól viselkedtek. )

Görbe házakhoz egy kis komment. Az előttük lévő tó full mesterséges, alatta pedig mélygarázs. Nice.

Majd lesz még kép amúgy. Gondolom. Csak lassan, mert mással foglalkozom, meg nem igazán vagyok elégedett velük.

Ja, a szék nagyon tuti, a tömeged helyezgetésével tudsz rajta forogni, a kontrafékes kéziféktelen (ergo első fék nélküli!) bringa pedig übergáz, abszolút nem ajánlom Megszenvedtem vele, és szerintem egy nyolcast is raktam bele

Hol volt, hol nem volt, volt egy hét Hollandia.

Csak h tudjátok. Hajnalban megyek és éjjel jövök.

És az megvan, hogy a Magosz blokáddal fenyegeti a nagyfelvásárlókat és a feldolgozókat, ha nem emelik a gyülölcsök felvásárlási árát? Erről csak nekem jut eszembe a védelmi pénz intézménye, vagy a közönséges zsarolás/terrorizmus (persze ez is csak amolyan suttyó lightweight nyugatbalkáni módon)? Meg amúgy alapjáraton is a belem fordul ki az ilyen primitív, erőből történő megoldásoktól. Ez nem a kőkor, hogy van nagy traktorom, akkor elállom az utat, és én vagyok a jani. Nem tartom szerencsésnek, hogy lassan 20 éves kapitalizmusunkban a gazdák még mindig úgy érzik, valami kiemelt rangjuk van, és nekik járnak olyan pénzek, jogok, juttatások, amik senki más ugyanolyan egységsugarú kereskedőnek nem. Ők kapnak kártérítést mindenféle környezeti tényező alapján, stb. Miért, ha egy cégvezető meglép a kasszával, és emiatt elveszítik az értéküket a tőzsdén lévő részvények, akkor a brókereket kárpótolják? (ha igen, akkor is hosszas pereskedés és huzavona után) Vagy a tűzijátékon kitört vihar áldozatául esett kézműveseket, akiknek odalett több havi munkájuk, kárpótolták?

Most éppen az a Magosz problémája, hogy szerintük a gyümölcsfelvásárlók kartell-gyanúsan tartják alacsonyan az árakat. Namost ezzel kapcsolatban két dolog: Ők meg nem pont kartell-gyanúsan (és akkor még számba sem vettük a blokádot) próbálják felverni az árakat? Akkor most ki dönti el hogy ki csinál rosszat? Óvónéni? Illetve: nem lehet, hogy azért csak ennyiért veszik meg a felvásárlók, mert más helyről kicsit drágábban, de ugyanúgy beszerezhetnék? (külföld, stb.) Ennek sem az a megoldása, hogy hőbörgünk meg elálljuk az utakat traktorral, hanem hogy felhozzuk a termelési színvonalat (támogatás, juttatás, stb., és azért nyilván valahogy majd el lesz adva az a gyümölcs, annak az árát is be lehet forgatni) európai szintre, hogy versenyképesek legyenek az itthoni árak, nem? Ha meg ez annyira lehetetlen, akkor sajnálom, de lehet hogy más után kéne nézni. Nem véletlen hogy Uganda kevés szilíciumchipet gyárt. Ha nálunk drágán megy a mezőgazdaság, akkor vagy megoldjuk hogy versenyképesek legyenek a termékeink (alacsony ár és/vagy jó minőség), vagy becsődölünk. Kapitalizmus, az van. Meg kéne vele barátkozni, mert mi akartuk.

(A téma előmoderált, kérjük mellőzzük a köcsöggyurcsányozást (értem ezalatt az összes már unásig csépelt aktuálpolitikai kirohanást), és kíséreljünk meg az adott problémával foglalkozni. Lehet benne Gyurcsány ha muszáj, de legyen értelme, plz.)

Úgy alakult, hogy külföldről be kellett szerezzünk valamit a fejlesztéseinkhez, és egybeköthettem ezt egy kis továbbképzéssel. Természetesen számomra utóbbi volt a lényeg.

Igazából nincs jelentős vezetési rutinom, ezer éve nem kommunikáltam angolul, külföldön sosem voltam egyedül, pláne nem autóval kombinálva. Úgyhogy kihívásnak ígérkezett a dolog, és megragadtam az alkalmat. Nagyon helyesen tettem.

23-kor érkezés a hotelbe, Linzben (Ausztria). Tervezetten 436 km, ennél valszeg kicsit többre sikerült, és egyéb problémák is akadtak. A hotel elég szép volt, közvetlen kilátás a Dunára, panoráma-függőfolyosó, HD TV (lekötött vagy 10 mp-re), kihasználatlan francia ágy. Elalvás paplanon, ruhában. Reggel tali a cég embereivel, akiket követtem Hagenbergbe, a Software Parkba, ami ugyanolyan mint az itthoni BME I épület és környékére ráhúzódó Infopark, azzal a különbséggel, hogy az embernek elég szegényes érzése támad a hagenbergi változatot látva. Nem is akarok többet írni erről, beszéljenek a képek magukért. (Mondjuk az tény, hogy az infopark üzleti épületeiben még nem voltam.)

IRCQuote fight! In the ring:

(privacy power)	hogy vagy?
	istenien elégedetten önelégülten a világ tetején és fáradtan de átszellemülten a gondok felett egy álomvilágban

Update 14:38: Megcsináltam valamit, aminek eddig a közelében sem jártam.

Végre élesben is kipróbálhattam ma az új bringát / rugóstagot, így két hónappal a frissítések után asszem ideje volt A rugóstag egy álom, isteni! Voltunk Gabival a Katlanban (kurvajó volt!), meg a János-hegy aljától induló hosszú vonalon. Fogassal terveztünk felmenni, de Gabinak nem volt jegye a bringára (csak nyolcezer forintos havibérlete - anyátok), az ellenőrök meg nem tágítottak, úgyhogy végül az Istenhegyin mentünk fel. Érdekesség, hogy nekem elfogadták a Combinón/metrón kezelt jegyemet (még csak nem is lyukasztott volt, hanem nyomtatott dátumos, lol), neki viszont a héves jegyét nem, hiába próbáltam Jedi trükkökkel nyomást gyakorolni az ellenőrre, hogy a lyukasztási formáció márpedig megegyezik Amúgy ez mekkora már, hogy elfogadta a nyomtatottan kezelt jegyet, pff…

Istenhegyitől egyébként a halálomon voltam, idén azt hiszem egyszer mentem egy Solymár-kört, de ezt leszámítva nem voltam még semmilyen emelkedőn, a Margit-hídig is csak max tízszer jutott időm elmenni. Na majd most.

Csináltunk pár videót egyébként a telómmal, kritikán aluli pixelhalmaz-minőségben. Egy ideje gondolkodom valami divájszon, ami tudna jobb minőségű videókat készíteni. Nem lenne rossz. A kérdést könnyebb lenne eldönteni, ha vinnék magammal táskát az útjaimra, de mivel nem viszek, így kizárólag a zsebemben elférő eszköz jöhet szóba. Ami viszont minőségi kompromisszumot jelent.

ps. tudom, hogy brutálgázok ezek a mobilos képek (látnátok a videókat… ), most akkó mi legyen?

Az elmúlt héten volt szerencsém ellátogatni Londonba 5 napra, amelyről gondoltam írok most egy kis rövid beszámolót. Ez a poszt inkább a saját tapasztalataimra fog épülni, és nem arról fog szólni, hogy merre jártam, mit csináltam.

Először is az utazásról pár szót. Mielőtt valaki neki indulna repülővel Londonnak, és valamelyik fapados járatot választaná, netalántán Lutonra akarna érkezni, azt mindenképpen számolja bele, hogy Luton Londontól, nem túlzás, ha azt mondom, rohadt messze van. Busszal 1,5 óra a Viktória állomás. A transzfer elég drága, így mindenféleképpen érdemes neten foglalni, akár 3 nappal előtte is, mert akkor 6-8 fontra kijön, míg a helyszínen fizetve 12 font az GreenLine-nál, ami ugyanaz, mint az EasyBus.

London egy nagyon sokszínű város, amely mára már elérte a 7 millió főt. Legszembetűnőbb dolog azonban az, hogy az igazi őshonos angolok lassan kezdenek kisebbségbe kerülni. Egy metrós utazásom folytán elkezdtem számolgatni, hogy a velem szemben ülő sorban hány bevándorló lehet. 10 emberből legalább 4-5 valamilyen más nemzetiségű volt, fekete, indiai, kínai, vietnámi, turbános pakisztáni, stb. Nem tudom, hogy bírják szerencsétlen angolok ezt a sok bevándorlót, de az biztos, hogy ha Magyarországon ennyi kisebbségi lenne, akkor engem marhára idegesítenének.
Szerencsére mi ennek a veszélynek nem vagyunk ki téve, hisz ki akarna ide jönni?

Amellett, hogy ennyi embert kell eltartani, London eléggé kulturált város. Nincsen annyi eldobált cigarettacsikk, mint itthon, a falak nincsenek összefirkálva, szép rendezett minden és rend van mindenhol. Hajléktalant is csak egyet láttunk az öt nap során, illetve valószínűleg volt még egy, csak hát az a McDonalds-ban vacsorázott és nem volt olyan áporodott ótvaros, mint az itthoni csövik, de azért látszódott, hogy az volt. Mellesleg a meki ugyannyiba kerül, mint itthon, így nem számít luxusnak, sőt inkább ilyen gagyibb helyként tartják számon, mert 4,5 font egy menü, míg az utcán egy szendvicsért is elkérnek ennyit. A minimálbér meg több, mint négyszerese mint itthoni, azaz kb. olyan, mint ha Magyarországon egy menü 350 forintba kerülne. Szóval bárki megteheti, hogy ott eszik, ezért is láthattunk csövest a mekiben.

A közlekedés egyszerűen fergeteges. Metróval szó szerint mindenhová el lehet jutni. Alig van pár olyan megálló, ahol nem lehetne átszállni másik járatra. A felszíni közlekedés nem is nagyon ajánlott, mert a buszok rendszerint a dugókban araszolnak, míg a metró relatíve gyorsan eljut mindenhová. Sajnos mivel régen fúrták az alagutakat eléggé keskenyek, így sok helyen a metró kocsik is azok, és ha nem figyelünk rendesen, akkor könnyen oda zárhatja a fejünket az íves ajtó. Persze ez nem minden vonalra igaz, de a nagy része ilyen. A szerelvények kb. 2 percenként követik egymást és mindig tartják a menetrendet. Néhány tömött állomáson vannak olyan emberkék, mint a vasútnál, akik jelzik a vezetőnek, ha mindenki felfért és zárhatja az ajtókat. Közben pedig valaki mikrofonnal a kezében bemondják mire és hova lehet átszállni, illetve, hogy vigyázzanak, mert az ajtók záródni fognak. Nagyon jól van ez kivitelezve szerintem, és az utóbbi minden állomáson van. A metró a budapestivel ellentétben szép tiszta és kényelmes, sokszor karfa választja el az utazókat egymástól.

A másik jármű, ami nagyon tetszett nekem még Londonban, az a DLR volt, más néven az ottani HÉV. Persze ez se olyan szar, mint ami itthon van, nagyon gyakran jár, fent a város fölött, mint magas vasút, ja és majdnem kihagytam, nincs rajta vezető, az egészet számítógép vezérli. Így amikor elöl ültünk a barátnőmmel közvetlenül az ablak mögött olyan érzésünk volt, mint ha a vidámparkban valamelyik hullámvasúton ülnénk.

Másik dolog, ami még jó volt és most lehet, hogy ezért hülyének fogtok nézni, az a WC-k. Kérem szépen budi az mindenhol van. Nem egy, nem kettő, hanem sok. Most nyilván azt gondoljátok, hogy aha, biztos jó drágán, de nem. A WC-k mindenhol ingyenesek és viszonylag kulturáltak. Jó persze nem olyan, mint egy szállodában, de azért mégse olyanok, mint itthon, hogy amikor elkezded megközelíteni és megcsap a szag, hírtelen nem csak pisilned kell, hanem rögtön hánynod is. A kulturáltsághoz még hozzátartozik, hogy természetesen mindenhol van WC-papír, kézszárító, szappan, és ami a legdurvább, hogy még meleg víz is! Ha a sulimban nincs meleg víz a mosdóban, akkor ott, hogy lehetséges, hogy az utcán a föld alatt esetleg a park közepén a semmiben van? Egy van még hová fejlődnünk… Ja, Waterloo állomáson meg 20 penny-ért olyan klotyó van, hogy csillog-villog, a kézszárító meg ilyen hightech valami, amibe bele kell dugnom a kezem majd fel-le húzogatni és lefújja pár másodperc alatt a vizet, mint az autómosóban az autóról. Kelenföldön meg olyan a WC, hogy a nyanyának adok 100 forintot, aztán mehetek a pottyantósba és még kezet se tudok mosni, mert mondjuk 20 éve elzárták a vizet. Ehhheh.

Azt hiszem túl hosszúra sikerült a post, pedig még lenne pár dolog amiről tudnék írni, de erre már csak legközelebb fog sor kerülni, vagy nem. Ki tudja? Mindenesetre várom az észre vételeket komment formájában.
Most pedig jöjjenek a képek:

IRCQuote fight! In the ring:

Na, hát olyan még nem volt, hogy autó motorháztetőjére felugorjak és onnan dobjak egy seggest, de megfelelő mennyiségű alkoholnak köszönhetően most már ez se hiányzik a listáról (Anett-féle forralt bor, Mainframe-féle ütős és fincsi szőlőlé, Tibi-féle Becherovka, saját csokilikőr, ennyi amire emlékszem). Ami még volt: autót stoppolni az út közepén (éjjel 1-kor nyilván felvesznek három részeget), fogalmazási kihívásokkal küzdve beszélni három sofőrrel (az egyiket nem sikerült meggyőzni, a másik egy taxis volt aki 8 rongyért vitt volna fel minket Bp-re, egy kurvajóarc csaj viszont felvett és elvitt minket Vácra, továbbá kérdésemre elmondta, hogy azért elég para volt megállni nekünk ), mávos jegypénztár kis pénzkiadó pultjára felülni, majd a pultos váratlan dühkitörése miatt onnan lekászálódni, csövesként aludni egy lepusztult mávos vasútállomás várótermében, igazi csövesektől 3 méterre, bank kamerája előtt kukát baszogatni, a 3-as metró egyik állomásán megint csövesként aludni, hangoskodni a nagyvilágba. Igazából bejönne ez az életstílus, lehet hogy elmegyek csövesnek.

Ez azután volt, hogy 6 fős éjszakai túránk 2x3 fősre szakadt, tekintve hogy Tibi, Montana és Mainframe hazajöttek a Kismarosi vonatmegállóból Budapestre. Akik ott maradtunk: Olthyer, adamo és jómagam. Személy szerint igen nagyot néztem és erősen magam alá kerültem, amikor az eltávolodó vonat túloldalán nem bukkant fel három túratársunk.

Zúzni egyébként teljesen fun dolog, mindenkinek ki kell próbálni, ha még nem tette. Aminek kurvára örültem, az az, hogy adamo és Anett nem fogta fel tragédiaként a dolgot, vagy legalábbis ennek nyoma se látszott rajtuk.

Egyébként kurvajó idő volt, se szél, se eső, se sár (a vonaton legalábbis ), ergo egy kurvajó túra lehetett volna. Szerintem.

21:40-es vonattal mentünk oda, végül 7-re értem haza.

Ma ismét egy úti beszámolót kaptok tőlem, habár az előzőt se fogadta olyan nagy érdeklődés, vagy csak nem tudattátok velem comment formájában. Tehát tessék hozzászólni valamit, hogy tudjam nem feleslegesen írtam e sorokat!

Szóval a mai napra két holland város bemutatását tervezem, mégpedig Hágát és Rotterdamot.

Hága Hollandia közigazgatási központja, itt lakik és dolgozik a királynő, itt található meg a parlament, az összes minisztérium, valamint a Nemzetközi Bíróság is. Azonban ez az oda látogatónak eszébe se jutna, ha valaki nem közölné velük, hogy „hékás, itt vagyunk a fővárosban!” A városka annyira kicsi és kihalt, mint Magyarországon egy átlagos vidéki kis város. Mondjuk nem is véletlen, hogy nincs túl nagy forgalom arrafele, mert a lakosság a fél milliót se éri el (~475 000 fő), emellett turista paradicsomnak se mondanám, mint pl. Amszterdamot, ahol egymást tapossák a külföldiek. Nincsenek hatalmas szórakozóhelyek, bárok, éttermek, amik magukba szippantanák a külföldieket, komolyan esküszöm olyan az egész, mint ha szombat délután Győr sétálóutcáján járkálnék. Autóforgalom is szinte nulla. Ami viszont mégis emlékeztet minket, hogy a fővárosban járunk, az a magas felhőkarcolók, a parlament, ami lényegében egy vár, a királynő rezidenciája, valamint a Nemzetközi Bíróság épülete. Van még továbbá szép tengerpart jó hideg vízzel, hangulatos utcácskák és 4-5 euró/órás parkolási díj.

Rotterdam viszont egészen más, mint Hága. Vélhetően ebben nagy szerepet játszott, hogy a második világháborúban az egész belvárost porig bombázták, amit mindössze néhány épület élt csak túl. Így a háború után az egész várost újra kellett építeni, úgyhogy lényegében csak újépítésű épületeket találunk.
A másik érdekesség, hogy itt található meg Európa legnagyobb kikötője az Europort. Sokáig a világ legnagyobb kikötőjeként is tartották számon, azonban mára Sanghaj és Szingapúr is beelőzte. Azonban nekem ebből nem sok tűnt fel. Vagy jól elrejtették, vagy csak nehéz oda találni. Messziről látszik néhány daru, meg pár nagyobb hajó, de mi valahogy nem botlottunk bele a kellős közepébe, sőt az útikönyvek se írtak arról semmit, hogy merre láthatunk olyasmit, amit pl. a Discovery-n szoktak mutogatni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, látogasson el ezekbe a városokba, feltétlen érdemes, egy napot megér!

• Istállóskő, Szalajka-völgy, Szilvásvárad - saját képeim

A 4. napon (csütörtök)

• BME
• Olasz
• Mátrix
• Rambo - The GuNN

Az 5. napon (péntek)

• BME - Tibi, Olthyer, Aston, Viktor, Andor, megalapítottuk az szmmfUnclubot (szoftverminőség és menedzsment labor négyfős csapat ), Takó, Gatza
• Mátrix
• Polárvétel
• Esti kurvajó bringa - most először éreztem jól magam nagyon hosszú idő óta bringázás közben (nem szeretem a telet és nem is vagyok kondiban)

A 6. napon (szombat)

• Bringa - kormánycsavaró szél, 0 fok, de a frizura mégis tart: elegendő volt az aláöltöző, két rövid mez, és a polár. Nomeg maszk persze, termogatya, térdmelegítő, és egy alsó aláöltöző (hétfőn újítva). A téli tekerés roppant megerőltető, el is aludtam utána

A 7. napon (vasárnap)

• Istállóskő - Norby, Gabi, Schloddi

A 8. napon (hétfő)

• BME - Aston, Takó, Andor; amőba 3:2 Takónak (Évek óta nem játszottam, de bejött )
• Mátrix

A 9. napon (kedd)

• BME
• Mátrix - megint letettem valamit az asztalra Kaptam feladatot, főnök kérdezte mikor lesz kész. Mondom 1 nap. Na jó max 2 nap. Kérdezi a főnök, hogy a héten biztosan készen lesz-e, mondom igen-igen. Elkezdtem csinálni, fél óra után azt hittem hogy pénteken kénytelenek leszünk visszaállítani a projekt keddi állapotát, mert annyira átláthatatlan és reménytelen lesz addigra az egész. Ehhez képest 3 óra alatt meglettem vele Örültem ám.

A 10. napon (szerda)

• Mátrix
• Tali Schloddival
• BME - Grafika: Anett, Montana, Tibi, Carl0s; önlabkonzi: kibiri kibaszott jó volt (vázoltuk hogy kb. mik a félévi irányelvek; kiderült hogy a konzulensem pont az egyik olyan céggel szeretne szorosabb kooperációt, akinek ismerem az alapítóját (öö igaz a másik cégnek is ismerem az alapítóját ) (a port.hu-ról és az index.hu-ról van szó btw, csak ugye utóbbiban Nyírő már nincs ott) ); utána még Orcával dumáltam egy fél órát
• Este kibiri kibaszott jó hírek fogadtak a mátrixból

A 11. napon (csütörtök)

• BME - első szabtech gyak, egész jó volt; Aston (symfony), Andor, ++
• Olasz - kibiri kibaszott jó volt, részletek
• Mátrix - azzal a hírrel fogadtak, hogy amit kedden újraírtam, és tutira lezsíroztuk hogy A módon kell, és nem B módon, azt most megint újra kéne írni B módon, mert a megrendelő mégis inkább B-t akar. Vahz! De tökjól oldottam meg korábban, úgyhogy kb. 20 perc alatt kész voltam az átírással is (Előzetesen elképzelt idő: minimum órák, illetve voltak kétségeim hogy vajon a hétfői bemutatóra fog-e egyáltalán rendesen működni )
• Tanulás - végre tanultam egy kicsit, konkrétan matlaboztam.
  _{Ezt is lehet ám szeretni}
• Cserébe éjfél lesz 2 perc múlva, ma is alszom vagy 5 órát

Busszal akartunk volna Bélapátfalvára menni, ám a 8-ról gyorsan 4 fősre redukálódott csapat autóba is befért, úgyhogy reggel a buszpályaudvarról gyorsan el a kocsihoz (1 óra plusz), összességében pedig nyertünk szvsz sok kényelmet, és kb. 3-4 óra menetidőt Aki ott volt: Norby, Schloddi, Gabi, jómagam. Fotóim:

Kiváncsi vagyok, ma lesz-e valami Bélapátfalvára megyünk.

Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

Ha valakit megérintett a város és szeretné látni, ahogy Colin Farrel legyilkolássza a rosszfiúkat itt, tudom javasolni a februárban megjelenő In Bruges c. amerikai akció-vígjátékot, melynek mottója: „Először lőj, aztán jöhet a városnézés”.

Ezúttal félúton le kellett szállni, mert egy utas rosszul lett. Sikerült bő két órás kését begyűjteni, imádtam. (Arról nem is beszélve, hogy reggel fél háromkor keltem, brrr.) Most már komolyan csak a gépeltérítés hiányzik. De megérkezve akkora csokor virág várt, hogy alig bírom el.

Időpontszavazás és a túrha topicja itt!

Ha meg tudod nézni, meg vagy hívva

Na ha látod ezt a topicot, az azt jelenti hogy meg vagy hívva túrázni! Itt a blogon vagyunk már elegen ahhoz, hogy összejöhessen egy ilyesmi, ráadásul egy csomóan bme-sek vagyunk, szóval noha még nem mindenki ismer mindenkit, de adja magát hogy most már szervezzünk itt valamit...

Ha van kedved jönni, akkor az alábbi két szavazáson csekkold be az összes megfelelőnek tűnő időpontot, és meglátjuk mi lesz.

1. Melyik éjszakai túrára lenne kedved és lehetőséged jönni?
2. Melyik nappali túrára lenne kedved és lehetőséged eljönni?
3. Szavazás rossz idő esetére

Kommentbe egyéni megjegyzések, lelkesítő szövegek, meg bármi releváns jöhet. Az is királyos lenne, ha itt a blogon is jeleznéd, hogy van kedved jönni, nemcsak a doodle-ön. A doodle azért jó, mert megkönnyíti a szervezést, a blog meg azért jó mert személyesebb, mindenki szívesen látja itt is, hogy jössz te is!

Ha tudod hogy nem jönnél, dobj lécci egy privmsg-et. Nincs sértődés nyilván, és sokkal jobb, mintha nem jeleznél vissza semmit.

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

• Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
• Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
• Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
• Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

• Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
• Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
• Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
• Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...