Haszprus überblog

Haszprus überblog

Úgy különösebben nincs ingerenciám évösszegzést készíteni, úgyhogy csak röviden kinézem a blog történelmi bejegyzéseiből, hogy mi volt 2006-ban…

• Átjöttem állami finanszra a bme-n. Ez egyelőre nem tett jót a tanulmányaimnak, de jót tett minden másnak.
• Változtattam az étrendemen (ami azóta lényegesen egészségtelenebb mint akkoriban, de még így is sokkal jobb mint korábban).
• Eljártam úszni (amíg nem volt konkurenciája ).
• Fogytam 13,6 kilót (75,5->61,9), majd pedig visszaszedtem egy kicsit, a végleges tömegem még nem alakult ki, de nagyjából ilyesmi szeretnék maradni (67).
• Vettem egy bringát májusban, amit számomra is meghökkentő mértékben (és célokra - 1 2) kezdtem használni.
• Kurvajól töltöttem a nyaramat.
• Megismerkedtem új arcokkal, szerveztem pár eseményt, köztük pár rendhagyóbbat is (éjszakai gyalog- (1 2) és bringatúra) és megejtettem az első házi szervezésű külföldi utamat is. Na nem mintha túl messzire mentünk volna, de a külföld az külföld
• Év vége felé elkezdtem (komolyabban) kondizni, amit legalább jövő májusig szándékozok folytatni. A későbbiekről nem gondolkodom.
• Kaptam pár megbízást. Pl. felkértek bme-n számítógép labor 5-ből laborvezetőnek. Erről eddig nem írtam publikusan (meg a többiről sem), úgyhogy most megemlítem. Az nem biztos, hogy be tudom vállalni.

Ezek mellett még történtek dolgok amiket akár meg is említhetnék, mert nem csak ennyi volt idén, de nem teszem. Akit érdekel, egy részüket megtalálja az archívumban

Röviden és lényegretörően: ez egy kurvajó év volt.

Nektek pedig BÚÉK!

• 2005 évösszegzés

Három kesztyűben padlófékkel egész jó volt lefelé. Fogason rajtam kívül három bringás (konkrétan dh-s). Egy kisbaba elbőgte magát mikor meglátott maszkban. Egész Buda só és homok.

Normafa is back (illetve I'm back to Normafa, vagy amit akartok). Ez annyit tesz hogy nyomtam egy gyors kondit a schönherzben (!), majd itthonról felmentem aszfalton bringával és lejöttem erdőben… a jóidő elmúlta óta először.

Tapasztalatok: feljutni halál volt ennyi kihagyás után, nomeg ilyen időben. Rengeteget pihentem és szégyenletesen alacsony sebességben tekertem fel még így is A fogas svábhegyi megállójához közeledve kénytelen voltam megválni a szemüvegemtől mert már többet rontott a látási viszonyokon, mint amennyit javított. Ehhez levettem a hátizsákot a hátamról, és voila, mintha kigyulladtam volna, első ránézésre hatalmas füst csapott fel hátulról, aztán rájöttem hogy ez csak pára, de elég emberes mennyiségben (a hátizsákom is gőzölgött rendesen). Ami a hegyet illeti, odafent itt-ott be van fagyva a föld, a maradék rész nedves, képlékeny. Vastag levéltakaró fedi, a fékút ennek megfelelően alakul. A hegytetőn két hosszúujjú kesztyűre váltottam (ezekből az egyik kifejezetten téli bringás), de lefelé így is majd szétfagyott a kezem, pedig padlófékkel jöttem le az imént vázolt problémák miatt (nomeg mert a bringám ebben a hőmérsékletben merevvázassá varázsolja magát)…

Ez a századik bejegyzés a sport kategóriában. Ebből 2003-ra jutott 4, 2004-re 2, 2005-re 5, és hát 2006-ra 89 (eddig ), de asszem még ez se jellemzi eléggé a sporthoz való hozzáállásom megváltozását

P.s. Boldog Karácsonyt!

Majd egyszer lesz ajaxos live privmsg search. (Ez most teljesen alfa és csak ajax-próbálgatás végett készült, most nyúlok a technikához először.)

A msg-ek törzsében keres szótöredéket, illetve teljes névegyezés esetén ehhez egy feladóra/címzettre szűkített eredményhalmazt is hozzávesz.

Update 2006. dec. 11. 01:00: kicsit csiszolgattam rajta, én most már nem tapasztalok bugokat Firefox 2 alatt, illetve IE-kompatibilissé is tettem de ott nem teszteltem túl mélyrehatóan. Szóljatok ha ti még tapasztaltok hibákat.

Csak a ház körül és csak negyed órát de atomkirály volt! Intenzívre vettem a figurát, szóval gyorsítás lassítás ezerrel, telótesztelgetés, csillapítás-cöcögtetés, rendesen kimelegedtem mire hazaértem. Iszonyat mozgékony ez a gép, mindig meg kell állapítsam, akárhányszor ülök rá hosszabb kihagyás után (igaz, ez eddig többnaposat jelentett, most meg ugye október közepén voltam utoljára). Mindenki kedve szerint esküdhet PC-re vagy Macre, én azt mondom, ez a legjobban elköltött forint!

Kint a Forecastfox szerint 10 fok van, nem tudom, ez kb. helytálló lehet. Ami rajtam volt: szokásos cipő, farmer, rövidujjú póló, kapucnis dzseki vagy miez, vékony sál, sapka, és mindkét bringás kesztyűm. A torkomon kívül nem fázott semmim, a torkomat viszont érzem rendesen.

Mint látható, ez a konfiguráció egyrészt bukósisak-mentes (mivel nem fér be alá a sapkám, sapka nélkül viszont halál), másrészt hosszútávon megöli az ujjatlan bringás kesztyűmet és összeolajozza a farmeromat.

Ja, és december 8 van, bár pár napja melegrekord volt és a mai sem egy tipikus téli nap, bár ez a 2006-os sem egy tipikus tél.

ps. ilyen időben ajánlom minden négy fal közül sóvárgó nyári bringafannak a tekerést.

Üdv! Hosszú csend után újabb újoncként jelentkezem a fedélzeten! Külön bejegyzést nem terveztem írni beköszönés címszóval. Nem az az ember vagyok aki feleslegesen szaporítja a szót vagy aki a posztolási ranglistán fog az élre törni ettől függetlenül azért igyekszem egyszer-egyszer valami érdekesebbnek ítélt témával hozzájárulni a blog életéhez mondjuk fotózás, life, film, hwsw témákban (meg bármiben ami éppen jön ) Hát, akkor jöjjön is az első bejegyzésem ezekről a fantasztikus háziállatokról!

Gondolkoztam, hogy miként mutassam be az állatkákat.. de még most sem tudom pontosan úgyhogy kezdjük az elejéről, képekkel illusztrálva...

2005. május végén került hozzám négy borsónyi kis állatka, mert gondoltam, ha ilyen baromi picik és sérülékenyek(nek kinézők) akkor lehet nem mind éli túl a költözést. Ez (sajnos *) nem így lett, mind a négy elkezdett iszonyat tempóban nőni, zabálni a salit, uborkát és a szépiát amiből a házukat építgetik (a fehér cucc a képeken).

* mert azóta is négyen esznek ki minden vagyonomból és szaporodnak mint a nyulak.. ehh még ha csak úgy szaporodnának a nyulak elbújhatnak mögöttük de erről még késöbb írok

Alig egy hónap alatt már pár centisre gyúrták fel magukat és szorgosan pusztítottak el minden zöldet vagy kevésbé zöldet amit eléjük raktam. Tehát jól megvoltak, éldegéltek mint a befőtt. Útközben a kezdeti kis műanyag doboz helyett kaptak egy nagyobb üveg tálat is pár centi földdel amibe boldogan ásták be magukat. Sajnos ezek után sötétebb idők következtek, kicsit el lettek hanyagolva, én beköltöztem Budapestre ők maradtak otthon. Ezt annyira zokon vették, hogy jól le is hibernálták magukat és kb szeptember közepétől 8 hónapnyi alvás következett egészen 2006. májusig...

... amikor is hazaköltöztem és újra kezelésbe vettem őket. Mint mindent, a felkelést is baromi gyorsan csinálták. Már kezdtem azt hinni fél óra ébresztgetés után, hogy ezek beleszáradtak a házukba és buktam a csigákat.. de nem! alig fél/háromnegyed órával a melegvízbe mártogatásuk után kilökték és megették az ideiglenesen épített ajtót, sőt sajnos még a házukat is visszarágták 1-2 centit azt hiszem kicsit mész hiányosok voltak, de nem vagyok csigológus tehát nem tudom pontosan. (Mint utólag kiderült amúgy is szeretnek pár hetes/hónapos téli álmot aludni, mert itt kicsit hideg van nekik, hiszen Afrikában őshonosak. Kellő fűtéssel ugyan megakadályozható a bealvásuk de sokan jónak tartják, ha hagyjuk pihenni kicsit az állatkákat.)

A lényeg, hogy nagy nehezen felkeltek és birtokba vették az új, szép nagy terráriumukat fahánccsal, fűtőlappal, páratartalom mérővel, vízspriccelővel, esztétikus kék műanyag tányérral és minden földi jóval együtt. Tehát újra kezdődhettek az éjszakai zöldséghabzsolások (mert éjszakai állatok amúgy), földtúrkálás, lobogó szemmel rohangálás meg minden amit egy csiga csinálhat. Pár új tevékenységet is elkezdtek, ilyen például az üvegen házcsúsztatás aminek éjszaka elég rémisztő hangja tud lenni főleg amíg nem jön rá az ember, hogy mi a fene az

A másik új hobbijuk a roppant erotikus nász tánc lejtés lett aminek az eredményét is megtapasztalhatja a boldog csiga tartó úgy 2 havonta/"fő". Ez esetemben azt jelenti, hogy átlag kéthetente kapom az első képen látható kis csomagokat a föld alá ásva, majd pár héttel ezután jön a CSIGA ÖZÖN.. Nem kicsit, nagyon! Volt már olyan, hogy elajándékoztam ~180 pici csigát, de másnap úgy nézett ki a teró mintha egyetlen egy sem hiányozna. Azt hiszem ezek alapján megalapozott az előző kijelentésem miszerint a nyulak sehol nincsenek ezekhez képest...

Mostanában is jól elvannak.. bár annyira nem örülnek az új talajnak amit alájuk raktam.. de majd megszokják

Ha ezek után bárkit érdekel pár kis csiga keressen meg nyugodtan (Mainframe-et már megfertőzték )

Update 2006. nov. 02. 13:44: Még egy érdekes számolgatás eszembejutott a csiga özönnel kapcsolatban...
2 csigától 6,8 x 10³⁶ utód 5 év alatt... a nyulak még mindig messze vannak..

Tömeg, testzsír, testvíz. A fogyásnak két hónapja vége. Hogyan tovább? Nem közöltem összegző grafikonokat sem. Pótlom.

Voltam megint a Sixsixone-nál, és a múltkorival együtt most ezekkel nyomom:

• Sixsixone 2x4 alkar- és könyökvédő (ez van múltkorról, már az éjszakai túrán hasznát vettem)
• Sixsixone Race sípcsont- és térdvédő
• Sixsixone Pro Bomber undershort, középső gatya mindenféle párnával ill. műanyag védelemmel
• Axo Padlock 2007 teljesen fedő kesztyű

A viseletükről. Mielőtt nyeregbe pattantam volna, eltöltöttem bennük egy kis időt. A sípcsont- és térdvédő nem javasolható utcai viseletnek Elég kényelmetlen. Az alkar- és könyökvédőt már kétszer használtam bringán, az teljesen oké, illetve bringáról leszállva sem fog el a vágy, hogy lekapjam őket, valójában tényleg nagyon kényelmes viselet. Lehet, hogy lábra is ilyet kellett volna vegyek (Race helyett 4x4), de a Race nagyobb védelmet nyújt (legalábbis elöl), mert keményebb. Cserébe kényelmetlen, meleg, és hátul nem véd, bár szerintem amitől hátul a 4x4 megvéd, az amúgy is csak optikai sérülés lehet. A Pro Bomber undershort elsőre ülés közben elég fura (mármint széken, nem bringán), mert a hatalmas merevítések nyomják kicsit a csípőt, de nem nagyon para. Állva abszolút semmi gáz, és a bringán ülés inkább az állásra hasonlít, a lábak helyzete miatt. Az Axo Padlock kesztyűt csak az előző Scott Endurance-hoz tudom hasonlítani, értelemszerűen az egy sokkal jobban szellőző valami volt, nemcsak ahol nem fed, hanem az egész. Ezt el kell fogadni, de a teszttekerésemen nem okozott problémát. Ami az általa nyújtott védelem szintjét illeti, fenntartásaim vannak (nincs szilikonbetét a tenyerén), de majd kiderül. Sajnos félúton rámszakadt az ég, úgyhogy csak 8 km-t tekertem, és erdőbe nem jutottam el.

Mindezekben a cuccokban nyáron elég kínkeserves lehet menni, ez a megvételük előtt is nyilvánvaló volt, úgyhogy egy részüket a hűvösebb napokra érdemes tartalékolni, vagy rá kell szánni az időt és a helyszínen beöltözni.

A fentiek alapján úgy tűnhet, mintha egy protektornak az lenne a lényege, hogy kényelmes legyen. Nyilván nem ez az elsődleges cél, viszont egyelőre nem voltam bennük erdőben, nem estem, úgyhogy csak erről tudok nyilatkozni. Ezek alól kivételt képez a könyök és alkarprotektor, ami nagyon jól vizsgázott, azért is lelkesültem be és vettem meg a többit is.

Update, egy nappal később. Nos voltam a Normafán, lejöttem, eléggé le van már darálva a hátsó kerekem (szerintem rendesen meghosszabbodott a fékutam is és hamarabb farol ki a kerék, de lehet hogy csak képzelődöm), fel van ázva a talaj, és éppen kátrányt kenegetnek a durva dh bejáratánál lévő aszfalton, utoljára két hónapja voltam ott, meg még sötétedett is, úgyhogy most nem kockáztattam meg azt a részt, pedig alapvetően azért mentem. Viszont betonon is lassabban megyek, nemtom, lehet hogy nincs meg a megfelelő nyomás a kerekekben, valahogy instabilnak érzem az egész gépet, félek hogy kanyarban vagy fékezésnél kicsúszik alólam, szóval tök óvatos vagyok, de lehet - sőt biztos - hogy beparáztam az elmúlt napokban elszenvedett balesetsorozatom miatt. Meg kicsit féltem is a protektorok épségét. Majd ha elmúlik az újdonság varázsa, meg veszek új külsőt, meg felszárad a talaj, meg egy darabig megúszom esés nélkül… Addig meg nyomom így lájtosan és szokom a protektorokat. Egyébként szerintem nyáron még 35 fokban se izzadtam le így, mint most ~22-ben a védőcucc alatt, pedig felfelé nem is tekertem, vitt a fogas.

Egyelőre nem tudok pozitív tapasztalatokkal szolgálni tehát, csak a könyök-/alkarvédőről, mert abban estem, és megtapasztaltam hogy milyen sokat ért, a többivel még nem, csak a macerát éreztem eddig Na majd változik ez, és írok újra.

	szerda	csütörtök
tekerési idő	0:25	0:58
megtett út	8,34 km	20,45 km
átlagsebesség	20 km/h	20,9 km/h
max sebesség	29,3 km/h	58,7 km/h
szept 1 óta	227,1 km	247,6 km

IRCQuote fight! In the ring:

	most jöttem éjszakai downhillből btw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken)
	bazeg beteg állat kivel voltatok?
	életre szóló élmény volt két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi
	De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben?
	hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy

OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee

_{(Schloddi az osztálylistára)}

Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.

de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!

Még ilyet!

nrg-vel - aki 3-4 éve űzi az ipart - nyomtunk egy - nemlájtos - Hármashatár-hegyet. Persze az ő állítása szerint nyilván lájtos volt, de ne higgyetek neki A térképen a halálfejnél felnyaltam a földet - kicsit kifejtve, ez volt a 8. vagy 9. esésem, egyben az eddigi legdurvább (de még mindig semmi komoly), de szerencsére itt is negyed óra alatt megszűntek a fájdalmaim. Egy nyomvályúban mentem, vagy abba tévedtem, vagy valami ilyesmi, az oldalfalán kibillentem az egyensúlyból, bringa kormánya be a földbe, két tenyerem, a jobb vállam és az állam szintén. A sisakomról is el kellett távolítanom néhány levelet. Komolyabb baj nem történt, relatíve puha talajra érkeztem, és a kesztyűm szilikonpárnái is jó munkát végeztek. (Szilikon rulez!) A lámpám viszont leesett, és részben eltört a gyorscsatlakozója Mégiscsak jó döntés volt, hogy a km-órám a stucnin van, nem pedig a kormányon.

Kéne egy fullface. Meg sokminden, de ez egy kemény világ (főleg mert nem találok egy normális választékkal rendelkező bringaboltot).

tekerési idő	2:07
összidő	~3:30
megtett út	35,26 km
átlagsebesség	16,5 km/h
max sebesség	44,4 km/h
szept 1 óta	183,3 km

Most már tudok defektet javítani, de amit utána gondoltam, az az volt, hogy soha, soha többet.

Szerintem elég kellemetlen munka, alapvetően írtózom mindenféle fizikai munkától (incl. a saját szgépem szerelése), meg a kosztól is, namost ez mindkettőből ad rendesen, azonban egy dolog kétségtelen, éspedig hogy nem könnyű elfelejteni az itt szerzett tapasztalatokat, azaz legközelebb ha lerobbanok, és van defektjavító készletem akkor semmi sem áll utamba, egy dolgon kívül: a kosz sosem lesz kevesebb. Ha az erdő közepén nem tudsz 5 percenként kezetmosni (sőt még ritkábban sem), akkor lehet hogy olajos lesz a ruhád, ami anyagilag máris nagyobb bukta, mint szerelőre bízni a dolgot, kivéve ha szexinek találod az olajfoltot a fehér pólód közepén.

Vajon ha van nálam defektjavító készlet és mondjuk tudom hogy 5 perc tolással elérhetek egy bringaboltot, nekiállnék-e foltozgatni a kerekemet? Nem tudom, ez nehéz kérdés. A defektjavító készlet viszont nem nehéz, úgyhogy a táskában ott a helye. A pótbelső helyzete már más, mert az sajnos iszonyat sokat nyom, már ahhoz képest, hogy milyen gyakran van rá szükség.

Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):

Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.

Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.

• 2003-ról is csináltam ilyen táblázatot

Voltam most egy órát (+ út oda 36 perc, vissza nemtom) camponai funboxokon. Q yo volt Levettem a sárvédőt és lejjebb toltam kb. 6 centivel az ülést. Rengeteget számított, így relatíve könnyedén - bár sajnos még mindig nem akadálymentesen - le tudok csúszni az ülés mögé, ami iszonyat stabil lejövetelt tesz lehetővé a boxokról (az eddigihez képest). Magas üléssel elég parás az ügy, orrabukás esélyes. Ettől függetlenül még mindig túl magas az ülés, ezügyben muszáj lesz lépnem valamit, ha komolyabban gondolom ezt az ugrálgatást. És sikerült egy ugrás közben a pedálról is leesnem, eredmény egy kis vér meg horzsolás a sípcsont tájékán. Kéne sípcsontvédő is… Ha gyakran mennék, tuti nem hezitálnék rajta, de így… Mondjuk igaz, hogy dh-hoz is jól jönne. Hm. Ezek szerint már csak ki kéne választani a megfelelő modellt és boltot.

Milyen márkák jöhetnek szóba, ha elégedett akarok lenni a cuccal?

Tegnap este már megírtam, hogy az idei tűzijáték véleményem szerint botrányos volt. (Szeretném, ha fejek hullanának, amiért ez megtörténhetett, bár egyelőre úgy néz ki, hogy nem ment tönkre a fényképezőm.) Lássuk a képeket, amiket a tűzijáték alatti 6 perc 45 másodperces (exif) kint tartózkodásom alatt sikerült készítenem.

A tavalyiak jobbak voltak. Mert egy szinttel feljebb is találtam állványhelyet, 30 percem volt megfelelő beállításokat keresni, és nem állt be egy paraszt se a képbe.

Legkésőbb a jövő évi tűzijáték előtt azt hiszem, venni fogok egy távkioldót. Marha jól jött volna.

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

Gabival már egy hónapja meg akartuk mászni a Sas-hegyet (bringával), de úgy adódott, hogy Normafa lett belőle. Most pótoltuk a hiányt, ráadásul a Sas-hegyen még nem is voltam, vagy legalábbis azt hittem, aztán kiderült hogy mégis. De a legtetején, ami elzárt természetvédelmi terület, ott nem, de most igen. Egyébként a kilátás marhajó, lőttem is innen 40 képet, amiből most ötöt láttok. Az első két képet ajánlom a zoomátfogás szemléltetésére. Mindkettőn megtalálható a BAH csomópont, csak egyiken jobban, másikon kicsit elbújt a kép közepén 10 mm vs 125 mm (x 1,6 a 350D miatt). Az uccsó három képen a Csillebérci erdő első méterei láthatók. Nem mentünk beljebb, mert az esőzések miatt eléggé sáros volt, ami emelkedőn különösen kellemetlen.

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István² alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István² is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.

• Velencei-tó 2nd attack

Éjjeli kondi után maradt még némi erőm, hogy bringára pattanjak. Ami azt illeti, megint nem tudom, merre jártam, de azért nagyjából próbáltam megtippelni egy gps-es turistatérkép és a jó öreg utcakereső alapján. Feltehetően tehát egy Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Újlaki-hegy - Vihar-hegy - Tábor-hegy - Mátyás-hegy útvonalat tettem meg, de erre semmi garancia.

Hajnali 5 körül indultam itthonról, a Szabadság hídnál lőttem egy napfelkeltét, és ezzel együtt röpke 52 perc alatt odaértem a Hűvösvölgyi erdő bejáratához, ami ismét jelentős javulás az eddigi teljesítményeimhez képest, főleg beleszámolva a fotózást.

Az erdőn belül a Határ-nyerget 14 perc alatt értem el, ami nekem jó. Legfőképp azért sikerült ennyi idő alatt mert a szúnyogoktól nem tudtam lepihenni út közben Szerencsére a Határ-nyeregnél valami okból kifolyólag kevesebb van belőlük. Itt pihentem egy csomót, a nap közben egész jól felkelt, majd tovább indultam, ám megint kétségek közt. Most nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen jelzéseket láttam, na mindegy, végülis többször megtettem felderítés gyanánt egy könnyebb útszakaszt, közbeiktatva egy nehezebbet, amit a múltkor nem volt merszem megkezdeni, és most se jutottam túl soká, mert nem éreztem úgy hogy a biciklitologatós emelkedőnek rövid időn belül vége lenne. (Megj.: képen sokkal kevésbé érezni az emelkedést vagy lejtést.)

Szóval visszatértem a könnyebb szakaszra, amin nagysoká eljutottam egy kék vonal általi keresztezéshez, amire örömmel rácsatlakoztam. A kék vonal (vagy zöld vonal?) elvitt a Nelli pihenőhöz, majd tovább tekerve csodás kilátásom nyílt az Árpád hídra, ill. az Északi összekötő vasúti hídra - leszámítva az iszonyatos párát ami miatt lényegében alig lehetett kivenni valamit

Rendkívül kellemes (karbantartott?) erdei utakon elérkeztem a nem tudom hova, ahol ez a roppant informatív tábla volt. Jobb mint a semmi, de azért ráírhatnák hogy mégis hol van a kedves turista éppen. Itt szintén. Utóbbi táblánál úgy döntöttem, a Mátyás-hegy felé veszem az irányt, amit végülis nem bántam meg, de az addigi rendkívül kellemes túrába beiktatta a biciklitolást és halálfélmet a lejtőkön Mert nincs annál rosszabb lejtő, mint amelyiken a kövek gördülnek ki a kereked alól és szélessége körülbelül fél méter, oldalról mindenféle bokrokkal megtámogatva, a bizonytalanságot beláthatatlan kanyarokkal fokozva. Elég para volt. Így értem el ehhez a kőfejtéshez. Nem sokkal lejjebb kb. 4-5 lépcsőszakasszal találkoztam, amik közül az elsőnél anyáztam egy sort, mert bringáról csak közelről (1-2 méterről) válik láthatóvá, megadva az esélyt egy nem túl kellemes utolsó nagy downhill-élménynek.

Ami pedig a biciklitolást illeti, a Mátyás-hegyre vezető kis emelkedőt sajnos nem fotóztam le, részben azért mert képen úgyse érzi senki a mértékét, részben meg mert szóban el tudom mondani: tolnád a biciklit a kormánynál fogva, és ahelyett hogy előrehaladna, a háta emelkedik levegőbe. Szóval kemény volt. Egyértelműen nem bicikliút, de szerintem emberek se nagyon látogatják azt a szakaszt (a lépcsők ellenére), mert az ösvényen kétoldalról végig a növényzet abuzálta a karomat/sisakomat.

Ja, és 10-kor értem haza, úgyhogy kb. 5 óra volt az út, ebből erdőben 3-3,5 órát töltöttem.

Update 2006. júl. 09. 13:13: még egy térkép az útvonal egy részletéről, de arról a részletről a legpontosabb.

Ez egy olyan bejegyzés, ahova update-ek formájában fogom nyomni hogy mikor kondiztam, így nem zavarok vele senkit, mégis vhol követhető. Excel táblázatot ennek nem akarok, bár akkor frankón lehetne havi kimutatásokat nyomni hogy mennyit kondiztam meg ilyesmi… Hmm.

1. 2006. júl. 02.
2. 2006. júl. 04.
3. 2006. júl. 05. - a vádligép eredménye néhány elpattant ér a vállamban (itthon tűnt fel)
4. 2006. júl. 07. - a) elfelejtettem italt vinni, b) kiváncsi vagyok mekkora alak edzhetett előttem, mert a 150-200 kilós vádligépet odébb tolta hogy jobban beférhessen a sarokban levő lábtológéphez, amire pedig a terhelést a maximális 100 kilóra állította de még pluszba rádobott 60 kiló korongot is
5. 2006. júl. 10.
6. 2006. júl. 12. - fekvepados izgalmak, 40 kiló a hasfalon. Ennyivel hagytam abba végülis a nyári kondit egy csuklósérülés miatt.
7. 2006. okt. 09.
8. 2006. okt. 25. borzalmas fáradtság lett úrrá rajtam. szálkásítani próbáltam. a fekvepad végig foglalt volt
9. 2006. okt. 27.
10. 2006. okt. 31. fekvepadon 35 kiló, ennyivel hagytam ott a sch-et, és mentem át a Vidába.
11. 2006. nov. 03. dankoival a Vidában
12. 2006. nov. 04. dankoival a Vidában. Banyek a mai edzés rendesen lefárasztott. Kaptam egy háromnapos edzéstervet. Vettem kondis kesztyűt. Kár, hogy messze van a Vida. Ha közelebb lenne, lehet hogy mennék akár heti 5-6x, nagyon megtetszett a dolog. Ülő vádligép 15 kg atomdurva lábremegés mellett.
13. 2006. nov. 06. dankoi @ Vida, vettem egy havibérletet, fekvepadon egy sorozat 45 kilóval.
14. 2006. nov. 07. dankoi @ Vida, értelemszerűen
15. 2006. nov. 10. @ Vida. Elvileg hátas nap, de a végén többek közt fekvepadoztam is, 35 kilóval nyolcas sorozatok, jónéhány (6+, nemtom pontosan). Segítő nélkül egyelőre, nomeg ilyen fáradtan nem merek feljebb menni.
16. 2006. nov. 11. félig dankoival @ Vida
17. 2006. nov. 13. dankoi @ Vida, fekvepadon egy 8-as sorozat 50 kilóval, bár az utolsót csak segítséggel tudtam kinyomni
18. 2006. nov. 14. dankoi @ Vida. Lábfeszítőgépen 2 10-es sorozat 40 kg-mal.
19. 2006. nov. 17. dankoi @ Vida
20. 2006. nov. 18. dankoi @ Vida. Álló vádligépen 2 15-ös sorozat 35 kg-mal. Ülő vádligépen egy 15-ös sorozat minimális remegéssel 45 kg-mal. (Asszem.) Scott-pad 10 kg, erőlködve, de ha van idő még akkor nem ez a vége. Kéne valami táblázatba logolni ezeket a dolgokat.
21. 2006. nov. 19. @ Vida, hétfőn megszokott programmal. Fekvepadon egyedül 3x10x40 kg. + álló vádligép 3x15x35kg, ülő vádligépes sorozatok csak 35 kg-mal. Úgy látszik fáradt volt a lábam tegnapról. Ja ezen sorozatok mellett nyomtam kisebb súlyokkal is de azokat nem írom le.
22. 2006. nov. 20. @ Vida. Először lábnapi program (kihagyva: lábhajlítás állva, meg kevesebb sorozat néhány dologból), aztán néhány egyéb cucc. Ülő vádligépen 15-ös ismétlésszámmal 25, 35, 40, 45, 50 kg. Ez eddig rekord pedig tegnap és tegnapelőtt is vádliztam. Fog ez menni hamarosan még feljebb is egyébként, szvsz, de nem rohanok sehova. Fekvepadon a max: 2x8x45kg (segítő nélkül). Gyanítom, ment volna még tovább is, csak feladtam a pad védelmét . Nembaj, ez nem a fekvenyomós nap. Összenyomás impander géppel ha jól emléxem max 65 kilóval. Triceps előrenyomás csigán max 1x8x20kg (eddig minden sorozatot 15 kilóval nyomtam).
23. 2006. nov. 21. @ Vida. Nyomtam egy ülő vádligépet, egy sorozat sikerült 55 kilóval.
24. 2006. nov. 22. @ Vida. Biceps scott-padon 1x8x12,5 kg. Vállvonogatás 4x20x19 kg (eddig 4x20x16kg).
25. 2006. nov. 25. dankoi @ Vida, kombinált nap
26. 2006. nov. 26. @ Vida, hétfői program
27. 2006. nov. 27. dankoi @ Vida, hétfői program harangozással: 1x40, 3x60 kg; fekvenyomás: 20x20, 10x35, 8x40, 8x50 (segítség nélkül!), 8x45 kg.
28. 2006. nov. 28. dankoi @ Vida, pénteki program (hát, derék) - eheti lábazás skipelve. Lehúzás szélesen tarkóhoz: 10x35, 8x40, 8x45, 8x50 kg, méghozza sztem elég szépen. Eddig 8x45 volt a max. Vállfeszítés L-karos gépen: 12x35, 10x40, 10x45, 10x50. Asszem itt eddig 45 volt a max.
29. 2006. dec 2. dankoi @ Vida. Bikkibu 8x8kg; nyakból nyomás állva (új gyak) 2x20kg, 2-3x8x25kg; biceps állva 3x8x20kg de nem megy teljesen szabályosan; scott-pad 10x10kg, 3x8x15kg; biceps állva 3x10x8kg; ülő vádligépen 15x55kg (ilyen már volt), de asszem ment volna tovább is némi pihenéssel.
30. 2006. dec. 18. dankoi @ Vida, kicsit több mint két hét kihagyás után. Vettem új bérletet. István bíztatására kipróbáltam fekvepadon a 60-at. Azt mondta, ha egyszer kinyomom, az oké. Megvolt kétszer, a második minimális segítséggel. Én azonban egyáltalán nem éreztem a segítség mértékét, nem tudtam rá figyelni, azt hittem hogy sokkal többet segített, úgyhogy a harmadiknak inkább nem is mentem neki, azt hittem nem lenne meg. Na majd legközelebb.
31. 2006. dec. 19. dankoi @ Vida. Lábazós nap, mindenből fejlődtem egy csomót. Vádli állva 35->40 kg; Vádli ülve 55->60 kg; Lábnyújtás gépen 40->45 kg; Lábtolás gépen 35->50 kg; Guggolás 30->37 kg; Lábhajlítás fekve 25->35 kg. A lábhajlítás ülve+állva gyakorlatokat kihagytuk mert hulla voltam.
32. 2006. dec. 22. dankoi @ Vida. Nyakból nyomás: 25->30 kg; Vállvonogatás kézi súllyal: 19->24; Biceps állva: 20->25; Biceps kézi súllyal: 9->10.
33. 2006. dec. 24. @ sch. Banyek itt ugyanazok a súlyok teljesen más nehézségűek Pl. álló vádligépet 75 kilóval nyomom simán (vs 40), és bedurran egy sorozattól a vádlim, míg a vidánál ez a hatás egyáltalán nem így jelentkezik, ill. terheli a hátamat/gerincemet, míg a sch-nél szinte egyáltalán nem. Érdekes. Aztán triceps lenyomás csigán 55 kilóval simán (vs 40)…
34. 2006. dec. 27. dankoi @ Vida
35. 2006. dec. 28. dankoi @ Vida. Lábazós nap. Vádli állva 40->45; Vádli ülve 60->75 (úgy emlékeztem baszki hogy 65-tel nyomtam múltkor és arra rátettem merészen egy 10-est... hát ezexerint 15-öt tettem 60-ra atyaisten mennyi tartalékom lehet még??); Lábnyújtás gépen 45->50; Guggolás 37->40 (megpróbáltam 45-öt de egy kilengés miatt abbahagytam a második kinyomás után); Lábhajlítás ülve 55->70 (és itt sok tartalékot gyanítok még)
36. 2006. dec. 29. @ Vida, hát/derék, decemberben először. Siettem mert közelgett a zárás, viszont k. fáradt voltam, mert ma is voltam normafázni. Az a helyzet hogy a kondi meg bringa egy napra k. sok. Viszont vittem magammal a logomat, és amiből tudtam, megpróbáltam rápakolni még. Ígyhát: Lehúzás szélesen tarkóhoz: 50->55 (igazából ebben most nem vagyok biztos hogy az utolsót is meg tudtam-e csinálni); Evezés melltámaszos gépen: 45->55; Vállfeszítés L-karos gépen: 50->65 (ez viszont eléggé könnyedén). Az utolsó két gyakorlatot kihagytam mert kifutottam az időből meg amúgy is hulla voltam.
37. 2006. dec. 30. dankoi @ Vida. Dőlt oldalemelés padon: 8->9; Vállvonogatás kézi súllyal: 24->26; meg volt még néhány egyéb előrelépési kísérletem is, de ezekhez még idő kell. Ez volt hát 2006 utolsó kondija. Teljesítménygrafikon november-decemberről.

• Kondilog 2007q1

Na, vettem még félév elején erre a félévre egy kondibérletet a SCH-be 5000 Ft-ért (bruttó), most kezdem használni, évközben nem is akartam volna. Így nyáron teljesen kényelmes késő este a hűvösben átsétálgatni, kinyitni a termet, nincs benn senki, minden eszköz az enyém, nincs konfrontáció. A SCH konditerme szűkös, az az igazság. Nagyon. De így este jó. Úgyhogy most az idei év első alkalmával már kapásból 1 óra 50 percet voltam lenn, és igazából meg se kottyant. Némi túlzással. De semmi hasonló nincs ahhoz, mint ami tavaly volt (remegő karok, stb, pedig legjobb emlékeim szerint akkor egy órát se voltam lenn). Hiába, az itthoni minimáledzés, az úszás és a bringázás megteszi a maga hatását.

Egy valamit sajnálok, de marhára - hogy nem kezdtem átjárni korábban, mert valami hihetetlen jó volt ma, járni fogok ezerrel. És kéne szerezni a MAFC-hoz is egy bérletet (uszoda), csak az lényegesen macerásabb sport és nincs nyitva éjjel az ilyen aszociális alakok kedvéért.

Egyébként most azért mentem át, mert tegnap és ma megtapasztaltam, hogy egyszerűen már nem bírom ezt a mennyiségű bringázást, muszáj pihenőnapokat tartsak, mert mindkét alkalommal visszafordultam a Normafához vezető úton, egyszerűen túlzottan megterheltem a lábaimat.

Láttam 70 ezerért az Extreme Digitalnél valami fotós minisátrat ami minden oldalról visszaveri a fényt. Ez itt három darab lámpa, egy kompakt 15W + két hagyományos 60W-os izzóval, háttérben fehér papírlap. Az alábbi képek rawba fotózva, minimális és nagyon egyszerű utólagos tuninggal, ISO800, 1/200sec, F5,6 beállítások mellett készültek. Nem a legjobb körülmények, de mielőtt rohantok venni ilyen fotós sátrat, tudjatok róla, hogy otthonra azért vannak olcsóbb megoldások

Nyilván ha állványt használnék, az ISO800 sem lenne szükséges, és a mélységet is lehetne növelni.

Az is nyilvánvaló, hogy profi vagy gyakori felhasználásra megvan annak a sátornak az előnye.

05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.

Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )

Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.

Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.

Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.

Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.

Erre jártam:

(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)

Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.

Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.

71 nap terméke: 75,5 kg -> 70,0 kg. Közreműködött:

1. Egészséges étrend
2. Úszás
3. Bringázás

Nemrég eldöntöttem, hogy mivel ilyen jól haladok, megyek még lejjebb is. 67 kg-ot tűztem ki új célul.

(Egyébként 177 cm a magasságom.)

Hűvösvölgy. Valami fantasztikus az a hely. Nem mintha durva lenne a terep (vagy más bringával az?), de tényleg lehet menni ezerrel. Sajna mire oda elértem, már eléggé készen voltam, úgyhogy csak 2x mentem egy erdei ösvényen oda-vissza (értsd: 4x). De kell még ilyen, mert atomkirály volt, testen kívüli élmény, meg amit akartok. Most fáj mindenem és hulla vagyok, asszem a mai tanulás - is - elmarad

Valami retardált kis pöcs egyébként megpróbált ellökni a bringaúton, egyszerűen hihetetlen mik vannak.

Ja, és amíg egy zebránál vártam a zöldre, egy kocsiból meg kiüvöltöttek nekem három nyomdafestékkel inkompatibilis szót, minden ok nélkül, de már nem emléxem rájuk. Asszem nem minden autós szereti a bringásokat, vagy ez a vagiság új mércéje, egy autóból beszólni a járókelőknek.

Ja, és még egy vén faszi is beszólt amikor jött ki a lépcsőházból, amiért nem nyitottam ki neki az ajtót. Kintről kulccsal nyílik, bentről egy gombbal. Kint ott volt nálam egy húszkilós bringa, nála nem volt semmi. Grat.

Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.

Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek

Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.

• Bringa harmadik megközelítésben

Megvan a kicsike

Köszönöm a bátorítók véleményeit

• Bringa második megközelítésben

Szeva, én vagyok a Haszprus ÜberTeam (továbbiakban HÜT) legújabb tagja. Azt hiszem, némileg eltérő színt jelentek itt a blogon belül több szempontból is, egyrészt a kollegáktól eltérően, nekem lövésem sincs az informatikáról, éppen ezért jogásznak készülök, másrészt pedig én vagyok az, aki ezen blog keretein belül a trusted level összes szintjét bejárta, kezdve a legalacsonyabbal és mint láthatjátok - hála a diplomáciának - eléggé felküzdöttem magam, így éppen az überblogger státuszban tetszelgek. Ez egyszer jó nekem, hiszen végre eleget tudok tenni az Ej, erről de beszámolnék valahol rángásaimnak, aztán pedig jó Neked, hiszen még akár jót is írhatok, ami esetleg elnyeri a tetszésed. Mondjuk amíg nem írtam sehova, valahogy biztos voltam benne, hogy némely gondolatomat szuperul meg tudnám osztani a külvilággal és milyen érdekfeszítő és lebilincselő tudnék lenni, aztán most valahogy mégis izé, izgulok. Na, de majd csak elmúlik.

Szóval véleményem szerint kicsit talán másfajta postokra számíthattok majd tőlem, mint a többiektől, de persze az sincs kizárva, hogy olykor-olykor valami technikai jellegű témához is hozzászóljak. Végülis techblog vagyunk vagy mifene. Mindenesetre az biztos, hogy tőlem ritkán fogtok a kódolásról vagy a Macről olvasni. Inkább élményekről, gondolatokról, ötletekről, remélve, hogy jó hallgatóságra találok bennetek és esetleg én is plusz egy okot szolgáltatok majd arra, hogy idelátogass. Na, kezdetnek ennyi, drukkoljatok!

És persze én is szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, a barátaimnak, de legfőképpen Haszprusnak, aki lehetővé tette, hogy mindez megtörténjen.

Kb. fél éve újra időről időre eszembe jut, hogy kéne venni valami bringát. Valami össztelós montit. Most éppen egész tartósan - napokig - így gondolom. Nem nagyon vannak megalapozott elképzeléseim, és nem is kenem a témát. Egy valami tuti. A Scott Ransom bringa szép (legalábbis a weblapon). Árát nem láttam*. Valszeg nem az az árkategória, ami szóba jöhet De attól még szép. És ügyes. Ügyes dolog a kormányra tenni egy kapcsolót, ami a teleszkóp útját állítja a kedvednek megfelelően zéróra, 90 mm-re, vagy 165-re.

Update 05:39: utánanéztem, valami 1,5m

Az a probléma, hogy eddig még nem sikerült találnom egyetlen épkézláb site-ot se magyar árakkal, úgyhogy gyakorlatilag vak vagyok. A bicikli.lap.hu egy kalap sz**. Vagy lehet hogy a téma nem generált normális site-okat, nem tudom.

Én is egy újonc vagyok (nem tudom hányan vagyunk/leszünk, szám szerint a harmadik beköszönő vagyok). Eddig nem sokat látogattam a blogot (más blogokat sem), és blog ellenes voltam, értelmetlen dolognak tartottam. Most picit emiatt gondban is vagyok, mert Haszprus kérte (najó, felajánlotta), hogy írhatok ide, ha akarok, és egyfelől akarok, másfelől picit az eddigi gondolataimnak ellentmondok ezzel. Szóval nem ígérem 100%-ra hogy rendszeresen írogatni fogok, de első lépésnek ez jó . (ja és a html dolgokkal nem vagyok teljesen tisztában, szóval lehet hogy néha vicces dolgokat fogok alkotni)

Magamról néhány szót: pár éve a BMF-en kezdtem informatikát tanulni, sikerült ezzel-azzal elcsúszni, így egy ideje ott tanulok, és egy ideig még várat magára a diploma . Mellesleg időközben rájöttem hogy az informatika mégsem érdekel annyira, mint ahogy régen gondoltam, és főleg nem akarok egész életemben gép előtt görnyedve informatikusként dolgozni, így valami mást is kellene tanulni. Lövésem se volt, hogy mit tanuljak, alapvetően semmi sincs, ami nagyon érdekelne, illetve ami olyan lenne, abból nem feltétlen lehet jól megélni, én elég pénzorientált vagyok, így ez fontos volt. Végül a BGF-Külkernél (angol KG) kötöttem ki, mint jó hírü iskola, egy jól hangzó képzéssel, ami még számomra elvégezhetőnek is tünt. A BMF-en ez a negyedik évem, Külkeren pedig az első, eddig elégedett vagyok a döntésemmel.

Szabadidőmben sok extrát nem csinálok, alszok, számítógépezek, mozizok, ilyesmi. Dolgozok is (már amennyire ezt munkának lehet nevezni), egy ismerős cégénél rendszergazda vagyok (haha), valamint a Mellesleg.hu-nak fotózok bulikban, meg kattintgatok pénzért bárkinek bárhol bármit . Hogy miről fogok írni, az jó kérdés. Filmek (+házimozi), fotózás, sulikról, néha pc, meg ami épp eszembejut.

Hát én lennék az egyik újonc. Először is köszönöm Haszprusnak a megtiszteltetést, hogy összerondíthatom a remekül összetákolt oldalát, igyekszem képességeimhez mérten élni és nem visszaélni a lehetőséggel. Az első jótékony hatása már meg is volt a dolognak: rábeszéltem magam, hogy megkeressem, hol lehet OS X alatt átváltani magyar billentyüzetkiosztásra.

Egyelőre még nem írok semmi komolyabbat, csak egy kis bemutatkozást, meg hogy kb mit lehet várni tőlem. Aki nem ismerne személyesen: tavaly végeztem a BME-n müszaki informatikusként, most ugyanott csinálom a PhD-képzést, ezzel párhuzamosan pedig éppen Londonban tengetem napjaimat két különböző egyetem research assistant-jeként. A londoni élményekről külön valószínüleg nem ide fogok írni, annak megvan a maga helye, de időről időre eddig mindig adódtak olyan témák, amiket le szerettem volna írni valahova, csak oda nem illettek be. Lelkes linuxbuzerátor és open source-hívő vagyok, néha gitározom és elborult izlandi, norvég és finn zenekarok még elborultabb dalait szoktam hallgatni, ily módon kellemes kontrasztot alkotva Haszprus ízlésével informatikai és zenei téren egyaránt

A többit meg majd meglátjuk.

Üdv az újoncoknak, majd kiderül, hogy kik is ők Még nincs véglegesítve, ezért nem nyilatkozok Annyit, hogy valószínüleg rajtam kívül időnként még más respektált júzerektől is olvashattok időnként egy-egy gondolatot

• Főttkrumpli
• Paradicsom
• Spenót
• Lágytojás
• Alma (sok!)
• Sajt
• Spenótos (!) izé. Az a péksütemény Nem jut eszembe a neve. Spenót (!) van benne. Igen, így árulják. Igen, én is meg vagyok lepve.

Majd még lesz ilyen élelmezési bejegyzés a közeljövőben, mert egy-két hete teljesen lecseréltem az étrendemet, csak sokmindenről még nem lőttem képet.

Na nyilván lehetett erre számítani, de azért említsük meg, hogy a php laborházim 14+45 = 59 pont lett, ez a maximum amit el lehet érni, és egyébként 32-től már amúgy is ötös (Igen, 32-től!) Mondjuk azt nem vágom, hogy hova tűnt a valid xhtml-ért, error_reporting e_all-ért és register_globals off-ért járó +4 (vagy +6?) pontom, valszeg a javító úgy volt vele hogy nincs rá nagy szükségem

Gratulálok. Talán a legprofibb megoldás, amit eddig láttam. Látszik, hogy volt már tapasztalatod a témában. [...]

Na jó, mit verjem magam, tényleg elég sokat foglalkozom a témával. Akik esetleg ezt szeretnék az orrom alá dörgölni egy hozzászólás formájában, hagyják ki, tisztában vagyok vele.

Meg kell mondjam, nagyon emberségesnek tartom az Adatb laborházik javítását, nem volt még olyan házi amihez ne gratulált volna a javító. Persze lehet hogy ez az ő egyéni érdeme. Mindenesetre respect & thx, jólesik.

Szóval, volt ma ilyen szakiránybemutató, és…

És jóhangulatú volt, sokmindenkivel beszéltem. Ezek pozitívumok. De meginogtam abban, hogy melyik szakirányra is akarok menni, ez pedig negatívum. Igaz, a dékánhelyettes úgy kezdte, hogy végülis mindegy melyik szakirányt választjuk. Aztán úgy fejezte be, hogy jól gondoljuk meg, mit választunk.

Nem láttam az 1.1-es szakirány - kóderek - standját. Íllítólag nincs benne perspektíva. Tény, hogy a kódgenerálás szó, amit évek óta hallok, elég aggasztóan hangzik, és tény az is, hogy az assembly óta készült nyelveknek köszönhetően egyre többek számára érthető a programozás, ami egy telített piacot eredményez. Voltam viszont az 1.3-asén, és valamennyire tetszett. Vagy csak inkább P@taricza előadásmódja megnyerő? Szintén tetszett az, amelyiknél az APEH elnökhelyettese beszélt az informatikai eszközeikről, mint pl. adatbányászat, a web folytonos figyelése, annak megállapítása hogy ki az aki sokkal tartozik ÉS könnyű behajtani tőle - mert ugye a behajtási költségeket alacsonyan kell tartani. A HP-től jött csávó is igen megnyerő szöveget nyomott le, az 1.2-es szakirányhoz tartozóan. Ennek ellenére az ő standjukra valahogy mégse voltam kiváncsi. Na jó, ebbe belejátszott az is, hogy előzőleg hallottam egy nem túl megnyerő véleményt az 1.2-ről Igazából odamentem, de éppen nem túl érdekfeszítő részt tárgyaltak, úgyhogy eljöttem.

BTW a lehetőségek a következők:

• Informatikai technikák és eszközök szakirány 1.1.
• Rendszerfejlesztési szakirány 1.2.
• Informatikai infrastruktúra tervezése szakirány 1.3.
• Újgenerációs hálózatok szakirány 2.1.
• Infokommunikációs rendszerek biztonsága szakirány 2.2.
• Internet és infokommunikációs alkalmazásai szakirány 2.3.
• Médiainformatika szakirány 2.4.
• Autonóm rendszerek információ technológiája szakirány 3.1.
• Integrált intelligens rendszerek szakirány 3.2.
• Elosztott energetikai rendszerek információtechnológiája szakirány 3.3.
• Üzleti informatika szakirány 4.1.
• Integrált vállalatirányítási rendszerek szakirány 4.2.

Ma egy olyan kurvajó úszással indítottam a napot, hogy mindjárt megint ellátogatok a Kondorosiba és lesz*rom hogy mennyien vannak. Jövő héten pedig veszek egy MAFC bérletet, állítólag van időszak, amikor nincsenek olyan rengetegen.

Tegnap átvettem a sch-es kondibérletet, de azt még nem tudom mikor veszem használatba, mivel a teremnek egyszerűen nincs öltözője.

Update 17:59: két óra közel folyamatos úszás gecc, királysirály volt! Határozottan kell még ilyet

Eljött az idő, hogy a legutoljára 2003 április elején frissített konfigomat (memóriabővítést, monitorcserét leszámítva) kicsit felhozzam a kornak megfelelő szintre. Az alábbiakat rendeltem.

• AMD Athlon 64 3500+ Socket 939 CPU + gyári hűtő
• Asus A8N-E Socket 939 alaplap
• Seagate 300 GB SATA 7200 rpm 8 MB cache
• Sapphire ATI Radeon X300SE 128 MB TV/DVI PCI-Express

Nem játszom úgyhogy a videokártya konkrétan úgy lett kiválasztva hogy a legóccsóbb PCI-Expresseset kérem. A mostani karim (Gef2 Ti 64) nem viszi a Vista felületét. Ez meg feltehetően igen, legalábbis így gondolkodtam a boltban, aztán itthon szerencsére megerősítést is kaptam.

For the record, az előző (mostani) konfigom: Athlon XP 1700+, MSI KT4-Ultra, Seagate 3*80GB PATA, Inno3D GeForce2 Ti 64 MB AGP. A vinyókkal nem igazán tudom, hogy mi legyen, éppenséggel nincs szükségem 540 gigára, de elférnek. Remélem hogy a csere megszünteti a 3 éve tartó fagyásaimat, crc-errorjaimat, defragmentálhatatlanságomat is.

Ha a csere sikeresen lezajlik akkor majd beajánlom a boltot is jól, mert nagyon korrektek és segítőkészek (hosszú évek óta), nem elhajtják a vevőt a búsba, semmire se azt mondják hogy nem tudom, hanem zsírul utánanéznek a termékek infóinak weblapon, nyomtatnak árajánlatot, meg amit akarsz.

Elkezdem átírni a blogmotort objektumorientáltra valamikor.

Fölösleges energiák, szevasztok!

Na ennyi volt a vizsgaidőszak, a végső bűvös szám 4,50. Következményei rendkívül kellemesek. Most ennek nem csinálok splash screent meg ilyesmi, az előző félévi 4,30 szép teljesítmény volt, ez viszont nem az. Halál a ratyi tárgyakra. Következő félévben ismét 38 kreditnyi hardcore tárggyal plusz két szigorlattal nyomulok. Meg is óhajtom csinálni mindet, kivéve talán az szglab6-ot, mert ott elképzelhető hogy az adatb tárgy hiánya miatt elvágnak félév közben (a tárgyi honlap erősen javasolja az adatb vizsgajegyet, miközben én még csak nem is hallgattam adatb-t).

Oh yeah, végre egy korrekt* órarend, egyedül kedden van lyukas órám, és ami még ennél is jobb, hogy nem nyúlik az éjszakába.

ZH-t asszem ötször írok a hétfő délutáni időpontban. Beágy házikkal a tárgyi adatlap szerint heti 4 órát kell szenvedni. Szglab6-ról nem szól a fáma, csak hogy két részből áll, egyiknél 5 beadandó (vagy beugró?) van, másiknál meg 3 alkalommal kell megjelenni. Úszást nemtom skippelem-e, végén tényleg emiatt nem lesz diplomám Kódelm problémás, jelekkel ütközik. Ennél talán nagyobb baj, hogy az adatb is ütközik a jelekkel. Nemgáz. Csak még nem tudom, melyikre kéne bejárnom. Naívan az adatbázisokról azt gondolnám, hogy nem fog gondot okozni, de ahogy az előző félévi eredményeket elnéztem, ez nem ilyen egyértelmű. (Ha van olvasóm aki túlvan ezen az adatbázisokon (márpedig van ), kérem próbálja megsaccolni hogy vajon a webhez kötődő adatbázis-manipulációs tevékenykedésem mennyiben segít hozzá ennek a tárgynak az elvégzéséhez.)

* Ezt korrektnek nevezni? Azt hiszem, lejjebb mentek az igényeim az évek során, hisz végülis 3 ütközésem van

4,17

Kész. (archív progress-o-meter)

Opcionálisan hátra van még egy jelek és egy korszop vizsga, amik már csak javíthatnak a helyzeten.

Update 2006. feb. 03. 12:00: 4,50

Megjött az email a mai szghálók eredményről. Hármas. Ami azért jó, mert a levlistán totál beparáztattak hogy megcsinálhatatlan meg mittomén. És itthon rájöttem hogy a 75 pontos vizsga első 20 pontos feladatát úgy ahogy van tök másról írtam, mint amit kérdeztek Így azon ment a para, hogy egyáltalán meglesz-e. Erősen kételkedtem. És hármas. Szóval örök pesszimizmus.

Mit jelent ez számunkra. Azt, hogy 2,50 a pillanatnyi ösztöndíjindexem. Jövő héten van 5 (ha úgy tetszik 4) vizsgám. Utána van még egy hét a vizsgaidőszakból, amin egy házileadás kivételével valamennyi még hátralevő vizsgát meg tudom ismételni ha jövő héten valami nem a terv szerint alakulna. Akárhogy is számolom az átlagomat, úgy néz ki, sétagalopp lesz a 4,0. Csak nehogy pont ezen bukjak el, egyszer már sikerült elbízni magam.

A következő forgatókönyvvel számolok, minimálisan.

hátralevő tárgy	remélt minimáljegy
netpol	5
webprog	5
mi	3
korszop	1
jelek	1
minimális ösztöndíjindex a fentiek alapján	4,17

Szóval nagy veszély nem fenyeget, mert korszopból amúgy se hiszem hogy karót kapnék, bár nem sok kedvem van őszintén szólva 1000 angol oldal elolvasgatásához, lehet hogy ha már így alakult az átlagom akkor a korszopot dobni kéne, és jelekre ráfeküdni, még ha netán nem is jön össze.
Igazából ha tökéletesen biztos lehetnék abban, hogy a fenti három tárgyból meglesz az 5+5+3, akkor tökegyértelműen dobnám akár egy sikertelen jelekért is a korszopot.

Eljő egy szebb világ, hol a betonházak között nő majd virág.

Update 18:45: osztottam szoroztam és kibaszott idegesítő de nem merem eldobni a korszerű oprendszereket mert hátha beüt a ménkű és nem lesz meg az MI… Na ezen még filóznom kell, basszus. Korszop helyett mondjuk tanulhatnék MI-t pl és akkor MI meglenne… És ha mégse lesz meg? Faszkivan. Na ez a kurvanagy szopás ebben a 4,0-s minimumban, hogy az ember 20 évet öregszik mert akkora a stressz hogy mi van ha nem lesz meg… Nem ajánlom senkinek.