Haszprus überblog

Haszprus überblog

• Kamera által homályosan (A scanner darkly). Nem jött be.
• Felvéve (Accepted). Nem jött be, fél óra után kinyomtam.
• A Karib-tenger kalózai 2. - Holtak kincse (The Pirates of the Caribbean: Dead Man's Chest). Voltak jó és rossz részei. A végén azért már eléggé szenvedtem, bár az első háromnegyed órában elég sok a poén. Asszem nem ártott volna kicsit jobban emlékeznem az első rész történéseire.
• Harcosok klubja. Még mindig jó.
• Kranked 6 - egy újabb bringás film, roamhoz némileg hasonló, szép erdei/hegyi részekkel, épített pályákkal, néhány eséssel. 40 perc, bringafanoknak simán ajánlható, de nálam a Roam az etalon, valszeg nehéz lesz felülmúlni Ebben a filmben pl. a Roamnál tökéletesen látható sebességet hiányoltam.

Saving Private Ryan - 1998. Egy lélegzetelállító, könnyfakasztó történet, amelyet mindenkinek látnia kell és elgondolkodnia rajta. Csak szuperlatívuszokat tudnék róla beszélni, mély érzelmeket hozott ki belőlem, látványban és színészi alakításban is páratlan a film.

Roam - na ennek nem találtam az imdb-s oldalát (ellenben a linkbáron szerepelt a teasere, itt meg a film honlapja - ahol jobb minőségű teaser is van). Ez egy bringás film, háromnegyed óra, van benne többek között dh (+ dirt, street, xc), gyönyörű tájakon, fantasztikus operatőri munkával, egyszerűen meseszép, királyság! Ajánlott mindenkinek, nemcsak bringásoknak. Anyámat és apámat is lenyűgözte, ami ritkaság, és külön kérték hogy ne csak az általam legjobbnak ítélt jeleneteket mutassam meg

Eredetileg ezt is hozzá akartam csapni a 2006 őszi filmösszefoglalóhoz, de ez a film megér egy külön bejegyzést Állat. Tényleg kötelező.

Thx 2 nrg.

Ezeket láttam a már dokumentáltakon kívül az elmúlt 2 hónapban, de nem írok róluk külön.

• Távkapcs (Click - 2006). Gáz. Szokásos Adam Sandler gagyiság. A vége jó.
• Nagy durranás 2 (Hot Shots! Part Deux - 1993). Régen jó volt, ma már nem.
• House of the Dead 2: Dead Aim - 2005. Nagy rakás szar, semmilyen körülmények között ne nézzétek meg.
• Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Master and Commander: The Far Side of the World - 2003). 6,5/10. Nemrossz, sőt elég jó.

The Departed - 2006. Egy középesen jónak mondható történet, kellemes alakítások, igényes képi világ, de a dramaturgia szerintem nagyon gyenge. Különös, meghökkentő fordulat nincs is a filmben, pedig lehetett volna még jobban fejére állítani a történetet. Viszont nem unatkoztam a cirka 140 perces játékidő alatt, ami az akció jeleneteknek köszönhető. Összességében az alkotás mondanivalója lehangoló, és nagy igazságok vannak benne.

The Scorpion King (2002) - Hát, srácok, ez kib@ gyenge eresztés. Képzeljetek el egy Xena-típusú világot, amit megpróbáltak annyira ókorira (5000 BC) csinálni, hogy az egész rendszer összeomlott, és láthatunk acélkardot, puskaport, katapultot, láncinget, alabárdot, miegymást. Gondoltam leírom tételesen mik a gondok a filmmel, de ez még az első tíz percben volt. Azóta rájöttem, hogy arról külön blogot nyithatnék. Ha ránéztek az imdb-n, ott fel lesz sorolva jónéhány, az tuti. De amúgy elmondható, hogy a film hozza amit ilyenkor vár az ember: olyan egyszerű sztorit mint egy képeskönyv, hasonlóan bonyolult karakterekkel (szokásos idegesítő sidekick, jónő, kissrác kombó megvan), és ráadásul olyan eredetiséget, hogy bármelyik pillanatban megállítva a filmet ki lehetne találni a következő 10-15 percet. Még a bucinagyember-beöltözik-háremhölgynek trükköt is eljátsszák benne, pedig az már a Looney Toonsban is bárgyú volt. Ja, meg az is tetszett, hogy a gonoszkatonák egy tetszőleges akcióval kivonhatóak a forgalomból. Ha az az akció a szökőkútba (5000 BC, teccikérteni) lökés, akkor az. A katona csöndben ottmarad a szökőkútban. Ja, és egy félkilós ilyen kis parázstartó háromlábat eldobva egyszerre 4-5 katona döthető le a lábáról. Ezt is most tanulhattam meg. Ejj, egy az egyben Xena...

Ilyen gyökeresen elbaszott, ostoba, bárgyú filmet keveset látni. Műértő társasággal sírvaröhögős, egyébként csendbenszánakozós. Kibiri-kibaszott nagy 1-es a 10-ből. Na jó, 2-es, mert a csaj tényleg jó benne, és izgi a ruhája.

UI: Jaj, egyvalami még, ki ne hagyjam már: Ti is úgy tudtátok, hogy I.e. 5000-re az akkádok már kihaltak?

Még tán Müller Péternél olvastam, hogy az embert egyedül az különbözteti meg az állattól, hogy az ember undorodik a saját testétől. De lehet, hogy nem nála, igazából lényegtelen. A lényeges az, hogy szentül meg voltam győződve róla, hogy ez az állítás ha mindenki másra igaz is, rám biztos nem. A Taxidermia megtekintése után viszont kénytelen voltam alapos revíziónak alávetni, hogy hogyan is viszonyulok én az emberi testhez.

Valamennyire sejtettem, hogy nem lesz egyszerű darab, olvastam egy-két novellát Parti-Nagy Lajostól (az ő novellái adták az alapot a filmhez), számítottam groteszk jelenetekre, polgárpukkasztásra, de mégis... Ritkán lát az ember ennyire kegyetlen filmet - kegyetlenség alatt nem azt értve, ami a szereplőkkel történik a vásznon, hanem azt, ami velem történik közben. Nem ültem még olyan filmen moziban, ahol a nézők kivétel nélkül végigülik a stáblistát - nem azért, mert olyan rohadt érdekes, hanem mert nem tudnak megmozdulni a döbbenettől, az utolsó néhány perctől. (Nem fogom leírni, még spoilerben sem, nekem pont azért ütött nagyot, mert nem tudtam, mi lesz a vége). Ami biztos: a film abból a szempontból tökéletesen van felépítve, hogy fokozatosan mutat egyre naturalistább, kendőzetlenebb és cenzúrázatlan képeket az emberi létnek arról az oldaláról, amit jobb szeretünk elhallgatni. Maszturbációról, vérről, testnedvekről, belsőségekről, olyan precizitással, hogy háromnegyed óra után azt vettem észre magamon, hogy szinte megkönnyebbültem, amikor csak azt kellett végignéznem, ahogy az éppen megszületett csecsemő disznófarkát egy késsel levágják.

A történetről igazából nincs mit írni, illetve lehetne, de ebben a filmben majdnemhogy deklaráltan nem a történet a lényeg. Tekinthetjük próbatételnek, durva szembeállításnak azzal, hogy mennyire nem bírjuk elviselni mindazon különféle nedvek látványát, amelyek amúgy bennünk vannak. Tekinthetjük egyfajta groteszk és túlhangsúlyozott válasznak arra a tendenciára, ahogy a filmeknek egyre többet és többet kell mutatniuk ahhoz, hogy a néző érdeklődését felkeltsék. Tekinthetjük kiáltványnak az ellen az álságosság ellen, ami engedélyezi, hogy embereket lőjenek halomra egy filmvásznon, miközben egyúttal egy szimpla f@sz látványából már egyenesen következik a tizennyolcas korhatárkarika és a közfelháborodás a szexualitás öncélú ábrázolása miatt. És mondhatjuk szimplán azt is, hogy Pálfi György egy elmebeteg és kár volt erre a filmre bármiféle állami támogatást adni, meg egyáltalán, hova jut ez a világ, ha ilyen csúnya dolgok a vászonra kerülhetnek. Meg hogy hülye művészfilmek. Lehet vitatkozni azon, hogy vannak-e olyan témák, amiket csak ilyen eszközökkel lehet bemutatni, lehet vitatkozni azon, hogy ez művészet-e vagy öncélú megbotránkoztatás. Rá van bízva mindenkire. De függetlenül attól, hogy a film kinek tetszett vagy kinek nem tetszett, az biztos, hogy senki nem felejti el egykönnyen. Én azóta se bírok ránézni a boltban egy Sport szeletre úgy, hogy ne jutna eszembe ez a másfél-két óra. Aki megnézi, érteni fogja, hogy miért

Superman Returns - 2006. A főcím mekkora atom már, a zenét és az animációt szerintem remekül eltalálták. Aztán ott van ez az sztk-keretes szemüveg, amit meghagytak, ki tudja miért, elég idiótán áll, de nem ez az egyetlen idióta dolog, hanem pl. az újságíró kolléga vmint Superman hétköznapi viselkedése - mi szükség van erre a debilitásra? Kevin Spacey nem rossz, már amennyit egy ilyen világuralomra törő nagyongonosz fehérgalléros bűnöző szerepből 2006-ban gyerekkompatibilisen ki lehet hozni. Összességében nekem bejött minden butaságával együtt (a fizika és a józan ész tökéletesen paranormális működése ellenére), csak kissé hosszúra nyúlt. Talán 7/10.

Szombat este belenéztem a két kereskedelmi tévéadó hasonlatos (táncos) műsoraiba. Azt már megszoktam, hogy amikor az egyik társaság elindít egy új műsorsorozatot, akkor a másik is előáll egy hasonló alternatívával. Ezzel még alapjában nem is lenne baj, hiszen kemény verseny folyik a nézők meghódításáért és a készítőket akár minőségi produkciókra is ösztönzhetné. De mint tudjuk, annyira alacsonyan van a színvonal, hogy a gagyi alapanyag szép becsomagolásával tömegeket lehet leültetni a képernyő elé.

Az RTL klub féle Szombat esti láz szereplői szambát táncoltak, ami egy tradicionális és értékes műfaj, de ebből keveset adtak át. Egyfelől a zenekar egyáltalán nem a klasszikus szamba műveiből játszott, hanem néhány kifutott slágert (pl. Ricky Martin vagy Shakira dalai) adtak elő, melyeknek véleményem szerint semmi köze a fent említett műfajhoz. Másfelől olyan igénytelen hangszerelésben szólaltak meg a számok, hogy egy átlagos vendéglátózó együttes is különbet produkál. Mindennek tetjében még ott van Stohl buci, akinek jelenlétét a médiában erőltetettnek és károsnak tartom.

A TV2 Megatánca jobban tetszik, lelkes fiatalok versengnek, van benne némi dárma, de összességében keveset lehet megtudni a táncról. A műsorszámok elején kiírják, hogy pl. bluest táncolnak, de még egy rövid ismertetés sem hangzik el az adott műfajról, annak jellegzetességeiről. Ha döntenem kellene a kettő között, akkor nálam a mérleg nyelve erősen a TV2 műsora felé hajlana, de egyiktől sem vagyok elragadtatva.

The Core - 2003. Ez ilyen katasztrófás film. Nemrég ment TVben, oszt' megnéztem. Akkor lássuk tételesen, dugig spoilerrel:

Kaján vigyor jelenik meg az arcomon mindig, ahányszor csak úgy kezdi valaki egy adaptációval kapcsolatban a post experience-t, hogy Nem ismertem az alapsztorit., még akkor is, ha ezt a Józsi mondja (írja). Hiszen ilyenkor jogosan merül fel a kérdés az olvasó individuumban; vajon akkor mégis mit vár a filmtől az adott esztéta? Mert én speciel az Odüsszeusz c. filmtől sem azt vártam anno, hogy Homéroszt (illetve barátját Odüsszeuszt) bevarázsolja 1997-be, hanem azt, hogy ami már megvan könyvben x ezer éve, azt most láthassam filmen is (miután ismertem az alapsztorit, teszem hozzá). Szóval az, aki csak azért mert 2006 van, megkérdezi Odüsszeusztól, hogy mit lámázik annyit azzal a kurva hajóval, az már bocsánat a szóért, de fogalom nélkül van.

Szerény meglátásom szerint egy _adaptáció_ pont azért az ami, hogy 2006–ban (or wheneva’) visszaadja nekem azt, ami nem 2006–ban lett megírva, elképzelve. Éééés igen, amikor beülök az 1898–as War of the Worlds _adaptációra_ akkor pontosan azt várom, hogy jöjjön a sok butuska de hatékony warmachine, pusztítson, gyújtson, taposson, az összes puhatestű meg szaladjon és sikoltson ahogy bír. Legyen káosz, legyen rombolás, aztán pedig egy pillanat alatt tűnjön el minden és lőn világosság. EZÉRT FIZETTEM, EZT VÁROM A WAR OF THE WORLDS-TŐL, és nem pedig azt, hogy mivel most már 2006-ot írunk, a film vége felé egyszer csak eszébe jusson valakinek, hogy mivel lehet kiírtani a gonosz erőt és megelőzni a fenyegető igát. Éppen ezért nem tudom elfogadni azt a teóriát sem, hogy Spielberget leírhatnánk egy impotens kóklernek, főleg nem egy olyan életmű után, mint az övé. Hiszen nem csinált mást az arc jelen esetben sem, mint fogott egy könyvet, ami tetszett neki (és még rengeteg más szerencsétlennek) és áttette az ő idejébe az ő elképzeléseivel, amibe nyilván nem fér már bele, hogy megváltoztassa azt, ami körül az egész matéria realizálódott. És guess what, ha Spielberg szobrász lenne, akkor egy életnagyságú tripod szobrot csinált volna 2006-ban, úgy, ahogy azt ő a könyvben olvasta. (gyk: ha elmegyek egy depeche mode koncertre akkor utána nem írom meg, hogy bazmeg, nem ákos énekelt)

Adaptáció a kulcsszó, amit kerestek drága feleim. Alapigazság ez, melyet nem szabad szem elől téveszteni hosszú útunkon ami ezen a koszos és görbe ösvényen vezet.

Függöny!

The Crow: City of Angels - 2006. A klasszikusként emlegetett Holló első részét sajnos még nem láttam, de az Angyalok Városában tetszik a borongós-, sötét hangulatot teremtő képi és a zenei kifejezőelemek. A színészek alakítása jó, de nálam a történet elégge gyenge, egyáltalán nem mondható fordulatokban gazdagnak. 5/10

Super Size Me - 2004. A filmet azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel az egészségtelen táplálkozás, a multinacionális cégek térhódítása és a termékek globalizálódása, valamint foglalkoztatja az, hogy milyen lehet egy átlagos amerikainak a táplálkozási szokásai.

Ez egy dokumentumfilm, de a szomorú valóságot néhol a humor eszközeivel mutatja be, ezért megdöbbentésnek és némi szórakoztatásnak is kitűnő.

Megismerhetünk például egy olyan fickót, aki egy évben több mint 700 BicMacet eszik meg, eddig összesen kb. 18.000-et fogyasztott el, és ráadásul még büszke is erre a rekordjára.

The Break-Up - 2006. A közös lakás eladásáig eltelő két hétben filmbeli párunk szereplői megpróbálják pokollá tenni egymás életét. Valamiért én azt hallottam erről, hogy jó. De megragadom az alkalmat, hogy ezt cáfoljam, poénból ugyanis van egynéhány, azonban eléggé szórványosan, és megvallom őszintén, hogy a poklot is egy kicsit durvább helynek képzelem el. A film 80%-ában nyafogás, siránkozás, viccesnek szánt kellemetlen pillanatok, az elején meg idegesítő üvöltözés. Vince Vaughntól az Ünneprontók ünnepe alapján többet vártam volna. 5/10.

Üdv! Hosszú csend után újabb újoncként jelentkezem a fedélzeten! Külön bejegyzést nem terveztem írni beköszönés címszóval. Nem az az ember vagyok aki feleslegesen szaporítja a szót vagy aki a posztolási ranglistán fog az élre törni ettől függetlenül azért igyekszem egyszer-egyszer valami érdekesebbnek ítélt témával hozzájárulni a blog életéhez mondjuk fotózás, life, film, hwsw témákban (meg bármiben ami éppen jön ) Hát, akkor jöjjön is az első bejegyzésem ezekről a fantasztikus háziállatokról!

Gondolkoztam, hogy miként mutassam be az állatkákat.. de még most sem tudom pontosan úgyhogy kezdjük az elejéről, képekkel illusztrálva...

2005. május végén került hozzám négy borsónyi kis állatka, mert gondoltam, ha ilyen baromi picik és sérülékenyek(nek kinézők) akkor lehet nem mind éli túl a költözést. Ez (sajnos *) nem így lett, mind a négy elkezdett iszonyat tempóban nőni, zabálni a salit, uborkát és a szépiát amiből a házukat építgetik (a fehér cucc a képeken).

* mert azóta is négyen esznek ki minden vagyonomból és szaporodnak mint a nyulak.. ehh még ha csak úgy szaporodnának a nyulak elbújhatnak mögöttük de erről még késöbb írok

Alig egy hónap alatt már pár centisre gyúrták fel magukat és szorgosan pusztítottak el minden zöldet vagy kevésbé zöldet amit eléjük raktam. Tehát jól megvoltak, éldegéltek mint a befőtt. Útközben a kezdeti kis műanyag doboz helyett kaptak egy nagyobb üveg tálat is pár centi földdel amibe boldogan ásták be magukat. Sajnos ezek után sötétebb idők következtek, kicsit el lettek hanyagolva, én beköltöztem Budapestre ők maradtak otthon. Ezt annyira zokon vették, hogy jól le is hibernálták magukat és kb szeptember közepétől 8 hónapnyi alvás következett egészen 2006. májusig...

... amikor is hazaköltöztem és újra kezelésbe vettem őket. Mint mindent, a felkelést is baromi gyorsan csinálták. Már kezdtem azt hinni fél óra ébresztgetés után, hogy ezek beleszáradtak a házukba és buktam a csigákat.. de nem! alig fél/háromnegyed órával a melegvízbe mártogatásuk után kilökték és megették az ideiglenesen épített ajtót, sőt sajnos még a házukat is visszarágták 1-2 centit azt hiszem kicsit mész hiányosok voltak, de nem vagyok csigológus tehát nem tudom pontosan. (Mint utólag kiderült amúgy is szeretnek pár hetes/hónapos téli álmot aludni, mert itt kicsit hideg van nekik, hiszen Afrikában őshonosak. Kellő fűtéssel ugyan megakadályozható a bealvásuk de sokan jónak tartják, ha hagyjuk pihenni kicsit az állatkákat.)

A lényeg, hogy nagy nehezen felkeltek és birtokba vették az új, szép nagy terráriumukat fahánccsal, fűtőlappal, páratartalom mérővel, vízspriccelővel, esztétikus kék műanyag tányérral és minden földi jóval együtt. Tehát újra kezdődhettek az éjszakai zöldséghabzsolások (mert éjszakai állatok amúgy), földtúrkálás, lobogó szemmel rohangálás meg minden amit egy csiga csinálhat. Pár új tevékenységet is elkezdtek, ilyen például az üvegen házcsúsztatás aminek éjszaka elég rémisztő hangja tud lenni főleg amíg nem jön rá az ember, hogy mi a fene az

A másik új hobbijuk a roppant erotikus nász tánc lejtés lett aminek az eredményét is megtapasztalhatja a boldog csiga tartó úgy 2 havonta/"fő". Ez esetemben azt jelenti, hogy átlag kéthetente kapom az első képen látható kis csomagokat a föld alá ásva, majd pár héttel ezután jön a CSIGA ÖZÖN.. Nem kicsit, nagyon! Volt már olyan, hogy elajándékoztam ~180 pici csigát, de másnap úgy nézett ki a teró mintha egyetlen egy sem hiányozna. Azt hiszem ezek alapján megalapozott az előző kijelentésem miszerint a nyulak sehol nincsenek ezekhez képest...

Mostanában is jól elvannak.. bár annyira nem örülnek az új talajnak amit alájuk raktam.. de majd megszokják

Ha ezek után bárkit érdekel pár kis csiga keressen meg nyugodtan (Mainframe-et már megfertőzték )

The Da Vinci Code - 2006. Nem sok filmen alszom el, de ennek a végére egy félidei kávészünet ellenére is sikerült. Maga az alaptéma megvallom nem izgat. Ezzel együtt azért annyira nem rossz, köszönhetően nem kis részben Ian McKellen és Paul Bettany alakításának. A magyarázatok szemléltetésére szolgáló animációk alatt jómagam is átélhettem Silas szenvedéseit, viszont a sok csavarnak köszönhetően volt némi izgalom is. Mindenki döntsön saját ízlése szerint, nálam 5/10.

Desperado - 1995. Action, crime, drama, thriller. Antonio Banderas a bosszúálló, Salma Hayek a szexi könyvtáros, Mexikó ahol nincs kereslet könyvekre, egy ideges helyi maffiafőnök, és a rosszfiúk, akik kicsit töketlenebbek a kelleténél. Az első fél óra alapján ez egy oltári nagy film, hatalmas poénokkal és szituációkkal, meg Quentin Tarantino vendégszereplésével Kötelező! A maradék pedig egy szokásosnál sokkal jobb akciófilm, immáron komikum nélkül. (9/10)

Astérix & Obélix: Mission Cléopatre - 2002. Nos, ez az a film, amit ha megemlítek, az emberek háromnegyede elfintorodik. Aztán megkérdezem: láttad? És erre kiderül, hogy nem, csak az első részt, és az után már meg sem nézték a másodikat. Oltári nagy hiba! Az első rész valóban gagyi volt, de én valami csoda folytán véletlenül fordított sorrendben néztem meg őket, ezért nem volt bennem előítélet.

Az első fontos dolog: szinkronnal nézzétek. Hihetetlen jóra sikerült a magyar szinkron, végig rímekben beszélnek, mint annak idején a Romhányi-féle művekben. Ez bárgyúnak hangozhat, és olyan Frédi & Béni-s fílinget kelthet sokakban, de megintcsak azt kell mondanom: nem, ez nem olyan! A poénok jól ülnek, a sztori is pörgős lett, a szereplők sem akárkik, itt már az amúgy is fajsúlyos Depardieu és Clavier páros mellé jött Monica Bellucci (aki egyébként is nagy kedvencem, annak dacára hogy filmes téren néha mellényúl), és a Caesart alakító Alain Chabat is jó, mint ahogy a két főgonosz, az egyiptomi főépítész és a légiós is. (meg mindenki más is, egészen az olyan kis szerepekig, mint a szakszervezetes nő és a bérgyilkos) Talán a kalózos vonalat kihagytam volna a filmből, egyrészt semmi relevanciája, másrészt kicsit gyerekszintre viszi a poénkodást, de ennyi belefér. A látványvilág képregényszerű, színes és irreális, de ez alapvetően ugye képregényadaptáció, ráadásul még vígjáték is.

Arra az esetre, ha valaki megnézné, a két kedvenc poénom az, amikor a légióscsávó meséli hogy mit álmodott, és amikor az ostromgépeknél ácsorgó légiósok az erőszak szükségességéről beszélgetnek. Az ilyen apró, mégis hatalmasat durranó poénok tették a szememben ezt a filmet a vígjáték skála tetejére. Már láttam vagy 10-szer, de még mindig nem untam meg. 10/10, és mint ilyen: Highly Recommended.

The Fast and the Furious: Tokyo Drift - 2006. Láttam az első és a második részt is. Hogy láttam az elsőt, arra azért emlékszem, mert egy videopartin láttam. Hogy láttam a másodikat, azt meg azért tudom, mert rákerestem a blogon Ennek megfelelőek voltak a várakozásaim a hárommal szemben is: sejtettem hogy az ég világon semmiről nem fog szólni, csak kapunk pár szép autót, amire különösebben nem izgultam rá mert nem vagyok rajongója a témának. Nos szerintem autókból még ehhez mérten is kevés volt, a főszereplő csávó idétlen fogsorvillantásaiból viszont annál több, gyakorlatilag nem volt párbeszéd, ami ne úgy végződött volna, hogy a faszi bevág egy colgate-vigyort, már csak a reklámszlogen hiányzott tényleg. Valami sztorit azért mégiscsak kanyarítottak, de aki ilyen jellegű izgalmak miatt ülne be a filmre, az nagyon el van tévedve. (3/10)

Intolerable Cruelty - 2003. Miként szerezhetjük meg életünk párja vagyonának lehetőleg minél nagyobb hányadát ügyvédek és egyéb trükkök segítségével - nagyjából ezen kérdés körül forog a sztori. Fel vagyok háborodva, ez a film egyszerűen olyan mértékben szar. Másfél óra George Clooney világítóra fehérített fogsorából, teljesen képtelen párbeszédekből, lehetetlen szituációkból, illogikus cselekvésekből, szegény szerencsétlen gazdagokból. Üres. Időpocsékolás. Majdnem félbeszakítottam, pedig ilyet igen riktán teszek. Utólag már tudom, hogy meg kellett volna lépnem. (1/10)

Shallow Hal - 2001. Hal a nőkben csak a külsőt figyeli, míg nem egy napon valami guruval beszorul a liftbe, aki egy varázslattal megváltoztatja Hal szemléletét - mostantól a belső szépséget látja. Ebből fakadnak aztán vicces szituációk, ugyanis Hal innentől külső szemlélő számára érthetetlenül úgy viselkedik, mint akibe eggyel több inverter került, kifejezetten a reménytelen esetekre kezd bukni, és erről még csak nem is tud. A filmet már évekkel ezelőtt láttam, de akkor még nem blogoltam. Másodjára is atomkirály volt, kötelező vígjáték (10/10)

Over the Hedge - 2006. Téli álomból felébredő állatok egy frissen felépült lakópark közepén meghagyott egyetlen talpalattnyi erdőrészben találják magukat, élelem nélkül, ám jön a mosómedve, aki - hátsó szándékoktól nem mentesen - megmutatja, miként lehet az emberektől kaját lopni, az apró közösség szellemi vezetőjévé avanzsálva. Több helyről ajánlották, hogy jó. Én régóta nem bírom a gyerekfilmeket, meséket, kevés kivételtől eltekintve (Shrek 1, Némó nyomában), úgyhogy fenntartásokkal ültem le ez elé is. Oké, hát ez is sajnos egy gyermeteg mozi, rendkívül egyszerű sztorival, de legalább van benne sok jó poén (meg sok idegesítően gyenge, többek között a Jégkorszak makkmentő patkányának szenvedéseihez hasonlók). A saját korosztályomnak épp ezért nem ajánlanám. 5/10.

Hotel Rwanda - 2004. A modern kor afrikai Schindler listája, mondják a szakírók. Ez a hasonlat igencsak helytálló, amiért azonban nem ér fel ahhoz a filmhez, az négy dolog.

1. Később készült. Been there, done that, sorry.
2. Rusesabagina személy szerint is veszélyben állt, a saját és családjának bőrét is mentette, nomeg a szomszédokét, míg Schindlernek gyakorlatilag semmiféle személyes érdeke nem fűződött az ügyhöz, amit tett, arra pusztán elvek, erkölcs és együttérzés motiválta.
3. Elmarad a filmvégi katarzis, ami pedig a Schindlerben igen emlékezetesre sikerült.
4. A Schindlerben egy szép ívű fejlődéstörténetet látunk, itt az emberünk viszont a film elejétől végéig lényegében változatlan módszerekkel operál.

Ettől ez bizony még egy atomjó film, Don Cheadle kiváló alakításával. Ajánlom mindenkinek. (8/10)

Trapped - 2002. Végletekig feszített váltságdíjas film, ahol bár az emberrablók vezére nagyon profinak érzi és képzeli magát, azonban ez a profizmus nincs olyan megfelelően alátámasztva, mint pl. a belső emberben. Ezért, és mert a tuszejtőinknek is vannak kedvelhető emberi vonásaik, a néző tövig rághatja a körmét, hogy ki meddig éli túl, ugyanis mindenki mindenkit bármikor letámadhat, az erőviszonyok könnyen átrendeződhetnek bármelyik pillanatban, ha a játszma valamely szereplője épp tökösebbnek érzi magát. A Csapdában egy erősen ajánlható film azoknak, akik szeretnének másfél órát fokozott stresszben eltölteni (6,5/10)

The Barber of Siberia - 1998. Egy igazán megható történet, amelyen keresztül ízelítőt kapunk a 19. század végi Oroszország kultúrájából és berendezkedéséből. Egyáltalán nem az a film, amelyhez komolyabb történelmi ismeretek kellenek az adott korról, nincsen teli zavaró évszámokkal és utalásokkal.

A film hemzseg a vicces, kedves jelenetektől, de ugyanakkor kemény érzelmek vannak előtérben, nagyon látványos, egyszerűen zseniális.

Annak ellenére, hogy a film 160 perces, nincs benne üresjárat, a történet végig a képernyő elé szegez.

Nálam a 10 pontból 10.

Régen, amikor még csak annyit írtam 1-1 filmről, hogy jó v. nemyo, idéztem mindig az imdb-ről adatokat, meg a plot outline-t, időnként a user commentet is, ha egyetértettem vele, vagy kellően tartalmasnak ítéltem.

Most, hogy a blogon egészen mások a filmajánlók, nevezetesen nem 1-2 szóra korlátozódnak hanem hosszú sorokat tesznek ki, szükség van-e még az imdb-ről copyzott angol összefoglalóra?

Az én privát véleményem az, hogy nincs, de nagyon érdekelne mások véleménye.

Leaving Las Vegas - 1995. Hát, srácok nem tudom mire kapta ez a film az Oscart. Nem érzem indokoltnak. Néztem. Nem voltam álmos. Próbáltam együttérezni vele. Nem ment. Pedig általában fogékony vagyok. Röviden annyi, mint az outline: Nicolas Cage egy alkoholista, aki beleszeret egy prostiba, holott az eredeti terve az volt, hogy halálra issza magát Vegasban. Történés nem nagyon van benne, és nem tudunk meg sokat a két főszereplő múltjáról sem, pedig sok utalás van rá. Zavarosan kezeli a film a sztorit is, ide-oda kapkod időben és térben, nehéz követni, de azért meg lehet oldani, de nem élvezetes semmiképp sem. Hogy ne mainstream romantikus film legyen, van benne egy-két erőszakos jelenet, de ennyi.(tisztázzuk: nem az erőszakot hiányolom a filmből, hanem a bárminemű történést) A film 85%-ában azt látjuk, ahogy Cage iszik, vagy épp ájultam fekszik (Persze fimes módra alkesz ám ő is, például csak egyszer hány az egész film alatt, soha nem nő meg túlzottan a borostája, illetve a ruhája is csak mértékkel koszos annak ellenére, hogy pl. épp az utcán aludt Vezetni meg pengén tud holtrészegen is.), vagy a csaj könnyes szemmel téblábol az utcán. Ez nekem kevés, sorry.

When a Stranger Calls - 2006. Egy tinédzser bébicsősznek gazdag szülők gyermekeire kell vigyáznia egy luxusvillában, aznap este ismeretlen hívásokat kap, amelyek szép lassacskán a tapasztalt felvigyázót is rettegésbe ejtik. A film utolsó harmadában megjelenik a gonosz, és elkezdődik az élet-halál harc. A filmnek vannak igazán félelmetes jelenetei, a hangulat végig feszült, amit részben a jó vágások, a zene és a hangeffektek okoznak. Összességében brutális jelenetet a film végefelé látunk, azt megelőző gyilkosságokra csak utalások vannak,a vér is minimális. A történetben kevés az unalmas jelenet, nagyjából végig fordulatokkal teli a cselekmény. Aki szereti a horrort az ne hagyja ki, mert félni is lehet, de mellette elgondolkodtató is!

Az IMDB-n jelenleg 4,4 pontja van, nem értem miért. Igazán ezt a műfajt annyira nem ismerem, meg különösen nem is kedvelem. Lehet, hogy a horror kategóriában eléggé gyenge alkotás?

the way of The GuNN - 2000. A magyar címnek semmi köze a filmhez. Egy béranyát tuszul ejt két piti bűnöző. A családról úgy mellesleg kiderül, hogy kemény maffiózók, és innentől egy nem épp hétköznapi váltságdíjas filmmel állunk szemben. A párbeszédek számomra itt-ott követhetetlenek voltak. A cselekmény és a képanyag atomdurva. Ajánlható, nem fogsz rajta unatkozni.

Mission: Impossible III - 2006. Tom Cruise szállítja az esti adrenalinadagot, ezúttal szó szerint, fecskendőben. Elég feszes kis akciófilm, de túl sok limonádéval. Tetszett, amikor az ipari kamera elé betéve a saját kis polaroid fényképezőjét lőtt egy képet a tájról, majd a gyorsan elkészült fotót beragasztotta a kamera elé. Aztán a fókusztávolsággal mi lesz, he? (gy.k.: szegény kamera nem fog látni semmit a képből…)

Az igazat megvallva feltehetően nem ez volt az egyetlen marhaság a filmben, de én ezen a területen értek szak

The Omen - 2006. Akárhogy is nézem, ez azért elég gyenge volt. A képi hatások jók, a hanghatások nagyon jók, de egyrészt kevés volt belőlük, másrészt inkább a szereplők hitelességével volt problémám, valahogy nem igazán vette be a gyomrom a történésekre adott reakcióikat. Pl. nem hiszem hogy négy ember - közűlük kettő ráadásul pap - győzködése elég lenne ahhoz, hogy a fiamat a sátán szülöttjének higgyem. Aztán ott volt az újságfotós, aki az irodájában több TFT monitor mellett 2006-ban analóg géppel lövöldöz. Persze. Ja és még egy. A gyerek. Azon meg tud bukni egy ilyen film. Egy kb. szelíden néző gyerek akárhogy vicsorog és kevernek alá hülye hangeffekteket, nem fog senkit megrémiszteni…

The Lake House - 2006. Hétfő este néztem meg a filmet és a következő napon is hatása alatt voltam. Műfaját tekintve romantika, misztikum és fantázia elegyéből áll. A fent említett kategóriájú filmeket kevésbé kedvelem, de ez az alkotás mégis más. Egy tóparti ház első tulajdonosa üzenetet kap, amelyből az derül ki, hogy már lakott valaki a kéróban. Tehát mielőtt a földhivatal hibájával vagy illegális házfoglalással magyaráznánk a helyzetet, el kell mondani, hogy az egyik szereplő 2006-ban a másik pedig 2004-ben él. A két különböző korban élő ember közti összekötőkapocs a ház postaládája, ahová üzeneteiket rakják, és kibontakozó szerelemük alapját ez a kapcsolattartás alapozza meg. A film hemzseg a rejtett és szimbolikus üzenetektől. Elgondolkodtató, tipikusan az a film, amit, ha többször nézel meg, akkor is találsz benne újdonságot és sokféleképpen értelmezhető. Egyetlen negatív kritikám az utolsó 8-10 percet illeti, amikor (spoiler) hirtelen minden megoldódik és a két szerelmes egymásra talál. Egy gondosan felépített történetet teljesen bezárnak, talán ezt nem kellett volna, de mint tudjuk az amerikai nézősereg az ilyet szereti...

Rég láttam már ilyen beteg filmet... (Tegyük hozzá, rég láttam már bármiféle filmet, de mivel most a Moziünnep miatt 350 Ft volt a mozijegy, úgy voltam vele, hogy ennyit még nekem is megér egy esetlegesen szar film is). Ez egy iszonyatosan morbid humorral megáldott, minimálköltségvetéses tragikomédia két belga fickóról, akik egymás halálos ellenségei egészen addig, amíg egy bizarr traktorbaleset miatt mindketten meg nem bénulnak deréktól lefelé, és egész hátralévő életüket tolókocsiban kell leélniük. A történet folytatásaként Finnország felé veszik az útjukat, hogy az Aaltra traktorgyártól valamiféle kártérítést kényszerítsenek ki a baleset miatt, de még Belgiumban ellopják az összes pénzüket, és így kénytelenek tolókocsival stoppolva Németországon át valahogy eljutni Finnországba... A többit nem lövöm le, filmrajongók valamiféle road movie-t képzeljenek el, csak a szokásos klisék helyett két, önmagában és együtt is unszimpatikus és végtelenül röhejes tolókocsis figurával (akiket azért a film végére persze egész megkedvel az ember, főleg a végső csattanó után, amit tényleg bűn lenne elárulni, mindenesetre fentebb említett filmrajongók itt ismerhetik fel az egyik szereplőben Aki Kaurismäki finn rendezőt - hiába, mondtam, hogy minimálköltségvetéses!), irodalmár lelkeknek meg azt mondhatnám, hogy a két főszereplőről leginkább Vladimir és Estragon ugrik be Beckett: Godot-ra várva című drámájából, mind a helyzetkomikumok finomságát, mind az egész történet látszólagos értelmetlenségét tekintve.

Mindenesetre annak ellenére, hogy két testi fogyatékosról szól a film, nem egy olyan alkotás, ami bármiféle együttérzésre akarna indítani vagy direkt könnyeket akarna csalni az ember szemébe; és nem is olyan, amitől az ember a combját csapkodva dőlne a röhögéstől, de az egész után mégis egy érdekes keserédes hangulat marad emlékül, ami miatt szerintem érdemes megnézni a filmet - kivéve ha valaki abszolút immunis a morbid helyzetekre és képtelen nevetni olyanon, amin egyébként normális esetben inkább sírni lehetne. A Művész moziban és a Cirkogejzírben biztos adják még egy ideig.

La Haine - 1995. IMDB-n 8,1/10, 8912 szavazattal. Igaz ugyan, hogy ez egy kiváló átlag, de az átlaghoz képest meglehetősen kevés a szavazó. Rétegfilmről lenne szó? Passz, nem vagyok szakértő, de szerintem igen. Én ajánlásra néztem meg, de csak bámultam ki a fejemből. A Visszafordíthatatlan jutott eszembe közben. Bár a kettőről nem ugyanaz a véleményem, de megvan az esély rá, hogy ajánlás nélkül ezt se néztem volna végig. Itt is minden mondat elismételve háromszor - ötször - tízszer, a párbeszédek fele káromkodás - ezektől jobban üt?

Dehogy akarlak meggyőzni arról, hogy ez egy rossz film (már csak az imdb miatt is nehéz lenne), de nekem nem jött be.

Failure to Launch - 2006. Csávókánk 35 évesen még otthon lakik, ezért szülei felbérelnek egy nőt aki azzal foglalkozik hogy az ilyen otthonrekedt eseteket kirobbantsa a szülői házból. Az utolsó negyed óra alig kibírható, de addig nagyon jó, sztem Van benne downhill is (Értelemszerűen az a film csúcspontja )

Bandidas - 2006. Megvolt augusztus 23-án. Al Bundy azt mondaná: dudák, és ehhez nem tennék hozzá most semmit.

Munich - 2005. Megvolt augusztus közepén, azóta se lett kedvem véleményt alkotni róla, viszont most már publikálni kell. Nemrossz amúgy.

Jeepers Creepers - 2001. Hogy ez mekkora egy szar. Az első fél órában rendesen félős, aztán kiderül, hogy miféle lény áll a dolgok mögött, amitől ez inkább scifi, mint horror. És a zenéje? Nemtom mit akartak ezzel elérni, de abszolút mellényúltak vele.

Edison - 2005. Sztori egy mondatban: amatőr újságírónk néhány segítővel lebuktatni szándékozik a korrupt zsarukat. Sokan szidták a filmet, mondván hogy Justin Timberlake alakítása nem hiteles. Kétségtelen, hogy azok a jelenetek, amikben Morgan Freeman, vagy különösen Kevin Spacey feltűnik, sokkal több energiát hordoznak, a különbség tisztán érezhető. Sajnos a film szerintem egy kicsit hihetetlen mértékben eltávolodik a realitástól több ízben, példának okául mikor a speciális kommandós alakulat feje egy beosztottat fejbelő az irodában egy nézeteltérés rendezése gyanánt, vagy mikor 2 menekülőre 20 profi kommandós lő gépfegyverből egy tűzharcban szüntelenül olyan 5 percen keresztül, és persze véletlenül se találják el őket… Egyszer nézhető.

Never Been Kissed - 1999. Drew Barrymore alapból sem az esetem, de itt a szerepéből fakadóan egy elég idegesítő/lúzer csajt játszik, amiből nem biztos hogy kiváncsi vagyok 107 percre. Egyszer nézhető. De gyenge. Ja és nemtom hány ugyanerre a sablonra épülő filmet láttam már, persze lehet hogy azok későbbiek (új béna csaj a suliban, befogadja a többi bénacsaj, de a csajnak pártfogója lesz a suli menőcsávója, mire a csaj is kikupálódik, befogadják a jócsajok, de a jócsajok felszínesek, végül mindenki bekaphatja, the end). Nézzétek inkább a Not Another Teen Movie-t, akár sokadjára, ha már megvolt párszor

Presumed Innocent - 1990. Régi, lassú, hosszú (127 perc! teljesen érthetetlen), de van benne egy meglepetés, ami sokat dob rajta

Find Me Guilty - 2006. What the fuck? - gondoltam magamban 125 percen keresztül. Iszonyat kegyetlen végtelennek tűnő szenvedés, 90%-ban egy tárgyalóteremben. Vin Diesel - 30 évre lesittelt maffiózó, és önmaga ügyvédje szerepében - mond harmatgyenge poénokat és az esküdtszék szakad a nevetéstől mindegyik után. A tanúktól teljesen irreleváns dolgokat kérdez. Nem is magát védi, hanem őket támadja. Mi köze ennek az ügyhöz? Végül felmentik a 20 tagú maffiabandát, hisz nekik is van családjuk és gyerekeik, az tökmindegy hogy mellette droggal kereskednek, embereket ölnek. Mi volt ennek a filmnek az értelme? Hogy ért el 7,0-t az imdb-n?

This movie was the worst junk I've ever seen. First of all, if a movie is 2 hours long it should be entertaining from time to time - which this movie REALLY is not. (imdb fórum)

Silent Hill - 2006. Nem tudtam, de film közben volt egy olyan érzésem, mintha kicsit videojátékosra vettek volna egy-két jelenetet. És utánaolvasva, valóban, a Silent Hill egy játék (volt valamikor). IMDB-n láttam, hogy mystery/horror (6,6-os átlag 18e szavazattal), amiből egész másra számítottam őszintén szólva, mint amit kaptam, de ez se rossz. Nem félős meg ilyesmi, ellenben roppant különleges, szokásostól eltérő sztori, hihetetlen látványvilággal és eszméletlen jó hanghatásokkal. Asszem ezt újra megnézem majd.

Update 2006. aug. 20. 16:00: na megnéztem újra, jobb minőségben. Asszem mostanában ha valaki látvány/hang tech demót akar (pl. kiváncsi, mire képes a mélyládája), akkor a Lord of the Rings után a Silent Hill a következő, amihez érdemes nyúlni… Ott a helye minden gyűjteményben, de semmiképp se dvdripként (messze áll a megfelelő minőségtől).

Welcome to Collinwood - 2002. Ez bizony óriási A filmben a plakát sugallatával ellenben George Clooneynak ugyan vajmi kevés szerep jut, de azt nagyon jól játssza, és a többiek is kitűnőek Remek sztori, remek poénok, pörög végig az egész, bátran ajánlom.

An American Haunting - 2005. Már az első percekben libabőrös tőle a karom. Így kell ezt, tökéletes munka. De vajon miként reagálja le az ember, ha sok horrort néz? Megszokja, emelkedik az ingerküszöbe? Ezt a kérdést szegezték nekem nemrég. A kérdés jó. Vajon azért nem rettegtem a film alatt, mert megszoktam már, vagy mert egyszerűen csak gyenge volt a film? Nem tudom. Objektíven szemlélve - ami persze nem igazán lehetséges - jónak tűnt pedig. Atmoszféra, környezet, színészi játék, hang és képi effektek, mind a helyükön voltak…

Shallow Grave - 1994. Gyenge darab. Ewan McGregor must die.

Sahara - 2005. Na nem tudtam milyen filmet fogok látni, eleinte valami háborús témának tűnt, aztán kincsvadászat mindenféle poénokkal, meg persze küzdelem a nemes ügyért, de egy idő után legalábbis számomra leült a dolog és olyan erőltetetten messzire rugaszkodott a valóság talajától, ahova nehezemre esett követni (az imdb fóruma alapján nem vagyok egyedül). Ezzel együtt nemrossz, egynek elmegy.

Proof - 2005. Tetszett a realizmusa.

City by the Sea - 2002. Rendőrapa elhagyott drogos gyermeke gyilkosságba keveredik. Jobbféle Robert de Nirós krimi/dráma.

I.Q. - 1994. Einstein szintén zseni unokahúgába beleszeret egy autószerelő, Albert és a haverok pedig kisegítik, hogy kicsit jobb fényben tűnjön fel a csaj előtt… Loller kis vígjáték, remek alakításokkal.

Kinky Boots - 2005. Nem egy szokásos sztori - a családi konzervatív minőségi cipőgyár legújabb örököse transzvesztitáknak szóló csizmák tervezésébe fog. Ebből akár egy térdcsapkodós vígjáték is lehetne, de ez egy szolídabb fajta, mindenesetre jó szórakozást nyújt, nézhető. Ha nincs más. Kiemelném még a zenéjét, amiben viszont tényleg van néhány fülbemászó szám

The Dark - 2005. A helyszín, a díszlet, az atmoszféra nagyon rendben van, de a másfél órás film utolsó harmada iszonyat szenvedés, végig sír és sikoltozik mindenki, áá, borzalmas, tényleg, kerüljétek el.

Sympathy for Mr. Vengeance - 2002. Vérben és brutalitásban nem szenved hiányt a film, van egy-két kezet ökölbeszorítós jelenet, mindazonáltal not my taste, nem tudom ajánlani semmilyen jóérzésű embernek.

Walk the Line - 2005. Különösebb benyomást nem tett rám, javasolnám inkább a Rayt, ami viszont igazi remekmű.

Lucky Number Slevin - 2006. Csavaros, csavaros, de nekem momentán nem az tetszett benne, hogy a végén hű, hanem egyszerűen jó volt a sztori, izgalmas, feszült, nem volt előre látható. Ajánlom.

Shaun of the Dead - 2004. Apám, ez mekkora! Hihetetlen, hogy mennyire feldobja és megújítja a zombis alapötletet, hogy egy percig sem próbál komoly lenni. Ez kőkeményen comedy, de abból nagyon jó. Igaz, a poénok nagy része fárasztó, de az újszerű környezetben mind jól ül. A karakterek sokszínűek és érdekesek. A miliő (angol kertváros) és lakói annyira tipikusak, hogy öröm nézni. Rengeteg helyzetkomikum származik ebből. És a sztori vége, az valami frenetikus. Érdemes megnézni, mert zombis filmnek sem utolsó. Spoiler: Én például olyat még nem láttam, hogy egy szereplőt vágás nélküli jelenetben kibeleznek a zombik. Remekül hozza a hangulatot annak dacára, hogy ezek bizony az oldschool zombik: vontatottan csoszognak, morognak, és lassan reagálnak. Igazi veszélyértékük csak akkor lesz, amikor már tömegekben tűnnek fel, és ezzel együtt nő a feszültség is, egyre nyomasztóbb a hangulat. Remek film, no. Én kiírom, gondolván a jövőre, és az valamit csak jelent már...

Scary Movie 4 - 2006. Rengeteg jó poén, bár elég sok beverem a fejem a plafonba/polcba típusú, de vannak hihetetlen ütős részek, én pl. a millió dolláros bébi paródiáján sírtam a röhögéstől… Ja és a felirat amit láttam nemtom mennyire hivatalos, de a (spoiler) do not vs don't-ot szerintem vs sztem-nek fordítani áá überlol volt, mármint tényleg nagyon jól eltalálták a magyar szövegkörnyezetbe tökéletesen illő és egyúttal poénos fordítást

The Yards - 2000. Betekintést nyújt a nagy tendereztetések mögött álló mocskos rivalizálásba egy srác drámáján keresztül. Kicsit szenvedős, lassú. Kihagyható.

She's the One - 1996. Egyszer elmegy.

The Mask of Zorro - 1998. Kicsit gyermeteg, de nem vészes, tűrhető. Igaz, miközben ment, ki-be mászkáltam, szal kb. a feléről lemaradtam, de azér jó vót Nah, nem kötött le különösebben. Talán a második résszel nagyobb szerencsém lesz.

Érdemes tudni, hogy én nem azon filmekről írok bejegyzést, amiket arra érdemesnek tartok, hanem az összes filmről, amit megnézek.

Top Secret! - 1984. Kicsit féltem, mert hogy régi meg minden, de végülis javarészt elég jó volt

My Cousin Vinny - 1992. Régi ám jó vígjáték, nem is írnék többet, pótolja akinek kimaradt.

Edward Scissorhands - 1990. Na most már ez is megvolt. Kicsit későn. Gyermeteg nagyon. Nem jött be.

The Ringer - 2005. Csávókának jó cél érdekében pénzre van szüksége, és ráveszik, hogy induljon a paralimpián (amit a magyar szinkronban valami okból kifolyólag végig paraolimpiának mondanak). És innentől kapunk egy jó bő órát a fogyatékosok rosszabbnál rosszabb vicceiből, amik hatására a főhőssel együtt én is csak néztem ki a fejemből, hogy mi va'? Szvsz borzalmas.

Ginger Snaps - 2000. Mi lehet kellemetlenebb egy szép lassan farkasemberré változó nővérnél? Ennek a filmnek az utolsó 10 perce mindenképpen. Bűn rossz. Alacsony költségvetésű filmekből könyörgöm hagyjuk ki a szörnyek megmutatását, inkább elhisszük hogy létezik, de 2006-ban nem akarok vicsorgó gumibábukat nézni percekig…

Final Destination 3 - 2006. Az első részt még egy videopartin láttam és marhára bejött mindannyiunknak. Egy low budget movie-ról volt szó sztárok nélkül, és mégis tarolt, nincs is erre jobb bizonyíték, mint az imdb-n elért 22 ezres szavazatszám. A második részt nagyon vártam, ám kicsit erőltetettre sikerült, és a harmadik résztől ebből fakadóan nem vártam sokat. Talán ez volt a szerencsém? Legnagyobb meglepetésemre igen kellemes kis thrillert kaptam, már ami az első órát illeti, mert a vége felé kezdett kicsit sok lenni. Ettől függetlenül simán ajánlom. Akik pedig az első részről lemaradtak volna, azok feltétlen pótolják.

Inside Man - 2006. A bankrablós filmek egyébként is gyakran érdekesek, és maga a rablás minél brilliánsabban van kitervelve, a film is annál jobb lesz. Ez egy remekmű, végig feszült, nem előre láthatók a történések, és a végére is jutott egy kis meglepetés. 100%-ig ajánlott, az elmúlt hónapok egyik legjobb, ha nem a legjobb filmje.

Harry Potter and the Prisoner of Azkaban - 2004. Nemtom, nagy vagyok én ehhez vagy passzolom hogy mi, három részletben voltam képes megnézni, mondjuk már az első Harry Potter - mármint a bölcsek köve - se jött be. Mindenesetre valamikor megnézem a negyediket.

Freddy vs. Jason - 2003. Nem tudom sírjak vagy nevessek, kaszabolásból és vérből van elég, csak valahogy hiányzik az izgalom, nincs a filmnek semmi felfutása. Nemtom ezzel a produkcióval kb. egyenértékű lett volna kiállítani sorba 30 embert és szépen szétkaszabolni őket 2 perc alatt, megspóroltunk volna másfél órát. Persze a Péntek 13-sorozat kedvelőinek nyilván be fog jönni ez is. Én abból egy darabot nem láttam, és asszem nem is fogok. Beteg dolog nagyon.

Az IMDB filmajánlója nem tudom pontosan, milyen elven működik (azt hiszem valami social alapon), de érdekes módon a LOTR 3-mat ajánlja ehhez a filmhez. LOL?

The Exorcism of Emily Rose - 2005. Pakolhattak volna bele kicsit több effektet. Mert az Emily Rose-t alakító Jennifer Carpenter a film alapján még úgy különösebben hajlékonynak sem mondható, pedig próbáltak rámenni mindenféle hülye pózra, mint a megszállás jelére. Emily kicsavarodik az ágyban, Emily kicsavarodik a padlón, kár hogy ha leállítjuk a filmet akkor láthatjuk hogy voltaképpen olyan nagyon nincs is kicsavarodva, csak megfelelő szögből vették a jelenetet. Kis lájtos horror, nem rossz amúgy.

A Man Apart - 2003. Egész tűrhető akciófilm Vin Diesellel. Egyebet nem tudok.

It's All Gone Pete Tong - 2004. A film nem Pete Tongról szól, ő csak egy pillanatra szerepel benne. A központi figura Frankie Wilde, a süket DJ. No persze nem volt ő mindig süket, egykor sztár volt ibizán, aztán egyre szarabbak lettek a setjei, nem is csoda, mivel lassacskán teljesen fogalom nélkül kezdte keverni a számokat. De hogy mászik ki ebből, meg a drog és alkoholfüggőségéből? Egy áldokumentumfilmmel van dolgunk egyébként, based on a true story, mondja a felirat a legelején, olyan sztárok nyilatkoznak mint Carl Cox, Paul Van Dyk, Tiesto, és még sokan mások. Valódi fejlődéstörténet, olyan, amilyennel már rég találkoztam.

Ajánlom a fenti előadók kedvelőinek. Amúgy vígjáték.

Death Tunnel - 2005. Morajló basszus, kórterem, véres szike, csípő, harapó, fúró eszközök, omladozó falak, hiányos festés, plafonról csöpögő nyálka, beázó épület, víziók, kulccsal lezárt maszk, kísértetjárta hely, hirtelen szobát rázó mély dobbanás, dobhártyaszaggató sikoly.

Akinek bejön az ilyesmi, annak A halál alagútja szállítja a másfél órás dózist.

Egy idézet a filmből:

- bazd meg haver
- bazd meg te
- bazd meg
- bazd meeeeg!!

A film ereje nem a dialógusokban rejlik, hanem a képi világban, az atmoszférában.

Valahogy elmulasztottam az imdb ratingre vetni a szemem, mielőtt megnéztem, a film közben pedig tortilla chipset toltam, aminek a ropogása azt hiszem elég sokat elvett a parás hangokból. Mindegy, szal szerintem az éjszaka rettegni vágyóknak simán fogyasztható, annak ellenére, hogy imdb-n 590 szavazattal 2,9. Amin rendkívül meg vagyok lepődve.

Firewall - 2006. Harrison Ford most épp bankinformatikai biztonságtechnikával foglalkozik. Mivel a színész 64 éves, így számomra alapból nem tűnt kifejezetten hihetőnek a dolog, hogy ennyi idősen kb. hackeri/linuxbuherátori/hardkór programozói képességekkel rendelkezzen, dehát ugorjunk. Ford családját foglyul ejti egy profi banda, a szabadulásukért a banktól kell egy kisebb összeget (100 millió dollárt) észrevétlenül leakasztani különféle informatikai eszközökkel. Apróbb sérülésektől eltekintve a film bátran nézhető egy unalmas éjszakán.

The Squid and the Whale - 2005. Két tesó, szüleik minden előjel nélkül egyszercsak szétköltöznek. Ez itt az alapprobléma, és ezt olyan szinten nem tudják feldolgozni hogy innentől a kis hülye öcsike mindenhova odaveri meg hasonlók. 40 percnél megelégeltem a dolgot, és mindenkit arra kérek hogy saját épsége érdekében kerülje ezt a filmet (is).

Sick people make me sick.

Dawn of the Dead - 2004. Itt valami klasszikus remake-jéről van szó, imdb-n 7,3-mat kapott 25e szavazattal, ami horror terén kiemelkedően jó teljesítmény. Kicsit félek is hozzányúlni emiatt a témához, de megteszem, mert valakinek meg kell mondania a frankót. Ez a film egyszerűen unalmas, sablonos. Ahogy az egyik karaktertől elhangzik: mondjanak valami olyat, amit még nem tudunk. Megint kihagyták azokat a szereplőket, akikért a néző aggódhatna. Mindekiben van valami hiba, ami miatt nem igazán drukkolhatunk az életben maradásáért. Egy csaj kivételével, de őt meg az egész filmben sehol nem fenyegeti veszély. Végül kapunk egy teljesen izgalommentes félórás lövöldözést zombikra, ami kb. annyira volt érdekes mint a Black Hawk Down.

(Huh, ezzel a bejegyzéssel két legyet ütöttem egy csapásra.)

Joy Ride - 2001. Állítólag ez is egy horrorfilm, a változatosság kedvéért. Kicsit rágyúrtam a témára. Két hülyegyerek cb rádión átejt egy fazont, ám később kiderül hogy nem jól tették - itt kezdődik az idegölő hajsza az országúton, kukoricásban, motelekben. A film felének köze sincs a horrorhoz, a maradék meg számomra ingerküszöb alatt maradt.

Egyszer elmegy.

Haute tension - 2003. Francia film, ezzel tulajdonképpen akár már be is fejezhetnénk az értékelést, de tovább megyek. A cím szerintem elhibázott, az ember nem szereti, ha másvalamit kap, mint amire számít. Eléggé edzett idegekkel rendelkezem horror terén, emiatt a rettegés hazavágásához számomra az is elég volt, hogy az őrült gyilkos szemszögéből is kaptunk pár percet a filmben, legfőképp a zenén keresztül. Egy horrorfilmbe ne tegyenek már mulatós/zúzós zenéket plz. Mondjuk nem tudom enélkül vajon félelmetes lett-e volna, vér meg húspép az van rendesen, de attól az ember legfeljebb undorodik. Én még azt se. A végén meg olyan meglepetést tolnak az arcunkba az alkotók, amit nyilván meghökkentő fordulatnak szántak, csak sajna nem igazán passzol az addigi sztorihoz, meg amúgy is már kismilliószor ellőtték.

Végítélet: szerintem gyenge, kihagyható, de a baltás/pszichó darabolós műfaj kedvelőinek bejöhet.

A film kapcsán zenei ajánlat:

• Muse - New Born

Red Eye - 2005. Csaj (Rachel McAdams) a repülőjáraton tudja meg, hogy a mellette ülő csávókának nem a mosolya kell, és addig nem ereszti az ő apukáját, amíg a kérését nem teljesíti. Hát nagyjából ebben merül ki a sztori, érezték ezt az alkotók is hogy kevés lesz, 85 percet hoztak ki végül a dologból, annak ellenére, hogy meglehetősen hosszas rávezetéssel jön a most már számotokra is ismert nagy csavar…

Pay It Forward - 2000. A belem kifordul a deviáns/alkoholista szülőktől/emberektől, úgyhogy legnagyobb sajnálatomra nem tudtam szorítani egy happy endért. Ja és a vége… Kicsit Hollywood.

Wallace & Gromit in The Curse of the Were-Rabbit - 2005. 22 évesen asszem már kinőttem ebből, de gyerekeknek atomállat szórakozás, jópofa figurákkal meg ilyesmi. Ötletes, igényes, teljesen eredeti, felnőtteknek pedig tartalmaz pár utalást olyan klasszikusokra mint pl. King Kong, Frankenstein.

Ice Age - The Meltdown - 2006. 25 percig bírtam, aztán véget vetettem a szenvedésnek. Mondjuk nekem már az első rész se jött be.

Shamalt kolléga felvetéséből származik az ötlet, hogy az ÜberBlog teamje üljön le együtt megnézni valamilyen filme(ke)t. Közben igény szerinti alkoholfogyasztással lehetne súlyosbítani a helyzetet. Vitassuk meg, mit nézünk, mit iszunk, mi a célunk az egésszel! (az első pár komment áthelyeződött a Robotok c. bejegyzésből)

Robots - 2005. Megnéztem, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat. Szerintem ez kisebbeknek készült, mert mind a karakterek, mind a sztori nagyon gyermeteg és egyszerű. Ezt az aminációs filmet is a szinkronnal akarták befuttatni, elég nagy sztárokat sikerült hozzá megszerezni, de rápacsáltak, mert én szinkronnal néztem, mint ahogy szerintem a nézők 90%-a szintén. (lévén kis gyerekek) A poénok is megmaradnak tízéves szinten (...gépséges hölgyem...), és van persze naaaaagy tanulság, hogy sosem szabad feladni az álmainkat. Lesz egyszer olyan mese, amiben nem lesz a szánkba tömködve valami veretes bölcsesség? Nálam ezért vezet magasan az anime, mert ott ha van is valami konzekvencia, levonhatod magad, nem mondja el helyetted a fél szereplőgárda egymás után. (Itt igen. Súlyozottan igen. Zavaróan igen.)

A látványvilág szép, nagyon meg van csinálva minden, de tök illogikus az egész. Egy robot világban miért előírásszerű, hogy MINDEN robot legyen? Ilyenekre gondolok, mint dob, vagy tűzcsap. Mert itt az ilyesmi is robotból van. A tömegközlekedési módszereket hosszasan és látványosan taglalják, de én már a harmadik flikk-flakknál és röpködésnél a fejemet fogtam. Legyen elég annyi, hogy ezeket a robotokat olyan mérnökök rakták össze, akik nem tanultak sem Matematikai Logikát, sem Mesterséges Intelligenciát. Szóval megkapjuk a szokásos karaktereket, a szokásos sztorival (a világuralomra törő gonosz gyáros droiddal), a szokásos vonalvezetéssel (pl. utazás, menekülés, belógás rendezvényre, népfelkelés...), szokásos poénokkal. Kezdem azt hinni, hogy a komputeranimációs filmek egy szoftverrel készülnek. Rákattintanak egy .exe-re, feljön egy varázsló, ott paraméterezik a dolgokat, majd ráhúznak egy skint (lássuk csak mi nem volt még: legyen a következő bútoros! Vagy várjunk, mégsem, a konkurrencia csinált egy méhecskéset, akkor mi meg csinálunk egy darazsasat.), majd a gép 2 óráig renderel, aztán kiköpi a filmet. Majd lekódolok egy ilyet, és ez lesz a diplomamunkám.

Nem akarom senkinek elvenni a kedvét (de. akarom.), de azt kell mondjam, nem tudom ajánlani a cuccot. Mondjuk fáradtam néztem, nem is az én korosztályomnak volt szánva, de akkor is kevésnek találtam. Gyenge 4-es a 10-ből.

Date Movie - 2006. Mindenfelé csak negatív kritikát lehet olvasni erről a filmről, úgyhogy itt megszakítanám a sort, mert szerintem elég jó. Momentán kapásból kétszer néztem meg, ami nem szokásom. A nyitány óriási, Kelis erőt és magabiztosságot sugárzó Milk Shake zenéjére (ami már önmagában is zsír) próbálja a nemkicsit túlsúlyos főszereplő csaj elcsábítani az utcán kószáló pasikat, csekély sikerrel, ellenben annál röhejesebben. Az a tánc, amit levág, valami eszméletlen Már önmagában ezért megéri megnézni.

Amit ezzel a filmmel kapcsolatban meg szoktak említeni, hogy kissé gusztustalan már itt-ott amiket poén címen leadnak. Ezt alátámaszthatom, de nem sok van ezekből. Idegesítően sok jutott viszont Sophie Monkból, aki bár nem néz ki rosszul, de a színészkedéshez nem sok köze van.

Dark Water - 2005. Remekül kidolgozott, sztorival (drámai vonallal) rendelkező horror iszonyat nyomasztó helyszínnel, de nem a székben ugrálós fajtából. It's all about atmosphere - és valóban, mestermű, nekem nagyon bejött.

The Man - 2005. Óriási, bazz, Samuel L. Jackson & Eugene Levy. A magányos utcai harcos FBI ügynök kénytelen bevonni az akcióba a balfék dumagép fogorvost, akinek persze nem igazán van ínyére a dolog. Nem szoktam filmeken hangosan röhögni de ezen simán

Rumor has it - 2005. Katasztrofális. IMDB rating alapján akár egy jó vígjáték is lehetne, a stáblistában több nagyobb színész is szerepel (kinek mi számít nagynak), gyakorlatban azonban nehezen bírtam hogy az utolsó háromnegyed órában mást se kaptam, csak kisírt szemeket, nagy egymásraborulásokat. A LOTR3 végét juttatta eszembe… Azt gondoltam, hogy ennek megfelelően majd nemek szerinti bontásban egészen eltérő rétingeket fogok látni az imdb-n, de legnagyobb meglepetésemre a hímek és a nőstények szavazatai átlag 0 pontos eltérést produkáltak. A lényeg, hogy szerintem nagy ívben kerüljétek.

16 Blocks - 2006. Nem túl izgalmas, nem túl hihető, nem túl eredeti, és Bruce Willis elég hülyén néz ki bajusszal. Ha Mos Def nem szövegelne egész végig, a film teljesen üres lenne.

The Hills Have Eyes - 2006. Oké, nem tudtam miről van szó, csak Balage ajánlotta hogy jó fosatós, meg imdb-n láttam hogy 6,4, 7000+ szavazattal, ami tekintve a horror/thriller műfajt, meglehetősen jónak számít. Namost ahogy az első képkockákból már látni lehetett, hogy itt valami gonosz torzszülöttek vérengzéséről lesz szó, nem sok jót reméltem. Miért kéne egy torzszülöttnek feltétlenül gonosznak is lennie? A texasi láncfűrészesben bevesszük, hogy gonosz, mert ugyan miért ne lehetne valaki egyszerre torz és gonosz. De hogy egy fél falunyi torzszülött egy kivétellel mind gonosz legyen… Szal itt bukik az alapsztori, innentől hiteltelen az egész, sajnálom, mert nagyon kiváncsi voltam rá pedig.

Pozitívumként megemlítem, hogy a film végére azért lesz egy főszereplőnk is aki bár eredetileg egy unalmas nulla, végül mégis sikerült elérnie hogy drukkolj neki

Osztán ajánlom-é? Nem igazán, de ha kedveled a gonosz torzszülötteket akkor tuti be fog jönni.

Hoppá hoppá mire bukkantam. Indiana Jones and the Temple of Doom - 1984, written by George Lucas. Ez az első Star Wars epizód után 7 évvel készült. A bárban a film legelső pár jelenete játszódik, majd miközben Dr. Jones menekül egy pillanatra villan be csak a neontábla Ben Obi-Wan Kenobi nevével, én is csak véletlenül vettem észre. Mindenesetre érdekes.

update: A Wikipedián is megemlítik, hogy a neve feltűnik a filmben

Kung Fu Hustle - 2004
Genre: Action / Comedy / Crime / Fantasy
Tagline: A new comedy unlike anything you have seen before
Plot Outline: In Shanghai, China in the 1940s, a wannabe gangster aspires to join the notorious Axe Gang while residents of a housing complex exhibit extraordinary powers in defending their turf.
User Comments: Freaking fantastic.
User Rating: 7.8/10 (17,852 votes)

No ezen is túlvagyunk, de őszintén szólva nem látom, miért is akkora jó cucc ez. Pedig nagyon hypeolták, valami díjat is nyert, és állítólag frankón formabontó.

Spoiler is van benne, ha meg akarod nézni, ne olvasd el!

Hitch - 2005. Az utolsó félórás szenvedést leszámítva végig pörgős és szórakoztató. Ajánlom.

The Waterboy - 1998. Jaj de nehézkesen fejlődő hőssztoriról van szó itten. Vígjáték? Ja, olyasmi, de nem a térdcsapkodós fajtából. Csak azt nem teljesen vágom, hogy mire föl a 20 ezer imdb-szavazat.

Miért van az, hogy Adam Sandler majdnem mindig gagyi filmekben játszik gagyi alakokat gagyi poénokkal? (Kivételek: Spanglish, 50 First Dates.)

Olyat tettem, mint amit már nagyon régóta nem. Leültem filmet nézni.

Tudni kell rólam, hogy szökőévente nézek filmeket, akkor is egyfajta alig leplezett kultúrsznobizmustól vezérelve szinte mindig olyat, aminek semmi köze Hollywoodhoz. A blogon elemzett filmek nagy többségéről még soha nem is hallottam (leszámítva a Donnie Darko-t meg a Dogville-t, most több nem jut eszembe), úgyhogy ebből kiindulva könnyen megeshet, hogy amiről most írni fogok, arról meg a Tisztelt Olvasóközönség nem hallott soha. A Mőbiusz című filmről van szó, legalábbis feltételezem, hogy ez a magyar címe, ugyanis angolul volt hozzá szerencsém. (Nem nyert a magyar címe az, hogy A Moebius-metró - Haszprus)

A Soundtracken felbuzdulva megnéztem a magyar filmipar fent említett termékét... Hát srácok, egy fontos tanulság lejön belőle:

Ha filmet forgatnak az unalomról, a sodródásról és az üresjáratról, akkor a film is unalmas, sodródós, és üres lesz. Ha létezik bloatware, akkor léteznie kell bloatfilmnek is, és ez az. Kemény fél-egy perceknek kell eltelnie, hogy valami történjen. És ez a dialógusokra is igaz. Komolyan, hosszú 5-10 másodpercek telnek el, mire válaszol a beszélgetőpartner. Tehát a film tele van buta hallgatással. Ha pedig történik valami, annak sincs semmi jelentősége, nagyrészt. Megnézzük, ahogy a csaj elmossa a poharat, ahogy a srácok egy sörösdobozzal fociznak, vagy hogy ülnek a mezőn. Hurrá. A film története is olyan (ezért bloat), hogy az más filmekben elmegy egy 20-30 perces epizódnak, aztán tovább. Erről a semmiről (mert arról szól a film) képesek 1,5 órán át értekezni. Minden apró kis rezzenésből konfliktust akar sejteni az ember agya, mindegy mit, csak történjen már valami! Ennek ellenére egyetlen feszült szituáció van, az utolsó 15 percben. De az is csak úgy van, a semmiben.

Ha a film neadjisten életérzést kívánt volna átadni, nos üzenem: nem sikerült. Egy-két helyen be van vágva a soundtrack, ami jó, de abból is a legérdektelenebb részeket tették be. Ha meg nem az megy, akkor naaaagy csönd, a rendes IRL háttérzajjal (csörömpölés, léptek hangja). A realisztikus set-up megvan. A karakterek annyira nem sikerültek, hogy pár emberről még a végén sem tudtam, hogy kicsoda, és mi is a köze a sztorihoz. Az érzelmi mondanivalóval rendelkező jelenetek kb. annyira jönnek át, mint egy cserebogár az IFA szélvédőjén. Mert gondolom a félperces egymásszemébenézések azok az érzelmi tartalmat voltak hivatottak átadni...

Igazából félidőtől, amikor elkezdtem sejteni, hogy ebből film már nem lesz, elkezdtem negatív rekordkísérletként kezelni a dolgot. De ez még annak is csőd, annyira unalmas és semmilyen. Így nálam a Legyőzhetetlen Aranycitrom marad az Apám Beájulna. De higgyétek el istenbizonyra, hogy a magyar filmipar eme sajnálatos szemete méltó egy különdíjra...

Donnie Darko - 2001. Izé, szóval asszem ez a második film életemben, amire aszondom hogy nem értettem. Az első a Mulholland Drive volt (by David Lynch), amit már menet közben se értettem. Itt menet közben még vágni véltem a dolgokat, aztán lehet hogy mégse. IMDB top#99-es filmről beszélünk egyébként. Spoilerek (kijelölöd, olvashatod): Volt ez a time travel téma, meg szörnynyúl, de végülis ki volt ez a nyúl és hogy a manóba került a sztoriba egy időutazás? Meg úgy általánosságban se vágom, nem az időutazik, aki benne ül a fémszerkezetben? De Donnie nem ült benne, mint ahogy az egész világ sem, szal I'm pretty confused. Ki volt Frank? Mi idézte elő, hogy az egész világ 28 napot visszazökkenjen az időben? Az időutazás után Donnie miért aludt otthon?

Aeon Flux - 2005. Már volt erről egy sorozat '95-ben, de azt nem láttam. Charlize Theron az én ikozaéder alakú szívem egyik csücske, ezért mindenképpen meg kellett tekintenem a filmet. De sajnos csalódás volt. A színészi játék, a látványvilág, minden! Pedig roppantmód optimistán szoktam hozzáállni az ilyesmihez, de itt nem tudok felhozni semmit. Sci-fi-ről van szó, ahol egy utópisztikus városállamban él minden megmaradt ember, és az abszolút hatalmat a Goodchild dinasztia birtokolja már évszázadok óta. És akkor vannak ugye a jófiúk, a Monican-ok, akik a titkos ellenállók. Aeon Flux pedig a legjobb bérgyilkosuk. Elmegy megölni Trevor Goodchildot. De persze a helyzet korántsem ilyen egyszerű, mint amilyennek látszik. Az egész sztori kitalálható 5-10 perc alatt, szóval ne várjon senki katarzist.

Ha már sci-fi, akkor kell ugye hihetetlen technika, meg implant, meg tudomisén. No, van. De nem fogjátok megköszönni. Az egyik ellenálló csajnak például a lába helyén is kéz van, mert így ügyesebb. Aeon spécije (többek között) a szeme, mert a rendes szeme mögött van egy fekete, második is, amivel ilyen hiperlátása lesz. Szerintem ez is elég gusztustalan lett. Ilyen és hasonló bio-borzalmakra gondoljatok, ha a technikára vagytok kíváncsiak. Meg persze mennek a már megszokott 50 ütés után felkelések, egymozdulatos nyakeltörések, tölténykiszedés a sebből kézzel, többszázméteres esések, irreális triplaszaltók és felesleges flikk-flakkok. Mindezt még megfűszerezik egy kis flashbackeléssel, hogy még élvezhető se legyen. A képi világ is amolyan összehányt, seilyen-seolyan. Folyamatosan koncentrálnom kellett, hogy most mi is történik. A szereplők feléről ordított, hogy kétmondatos kiegészítő vagyok!, olyan kidolgozatlanok voltak. A színészi játék nulla. De tényleg. Aeon faarccal néz, Trevor elnézően mosolyog, és selymes hangon magyaráz, Oren (Trevor öccse, az iggazzy gonosz) pedig elvetemülten néz. Amin kicsit mosolyogtam, az Freya, Trevor személyi mittoménkije (testőrnő? titkárnő?), akihez nem illik ez az akrobatikus szétrúgom-a-segged-te-fehér-liba-stílus. Lehet, hogy az alakja jó, de a kerek arca miatt nekem valahogy mégis végig olyan érzésem volt, hogy egy molett csaj ugrándozik le emeletekről, és rugdos fejmagasságban. Szerintem nem is nagyon tudta megcsinálni, mert a harcjelentet olyan szinten vágták meg, hogy egy videoklipp sebessége ahhoz képest döglött ló.

Summázva az egészet, nem tudom rekommendálni a dolog megtekintését. Még Charlize Theron-rajongóknak sem, mert itt ő is kiábrándító. Szép, szép, de nem csinál semmit. Inkább töltsetek le róla egy képet, és nézzétek 5 percig. Az élmény ugyanaz, de nem kerül 1,5 órába.

Transporter 2 - 2005. Irritál, ha a fizika legelemibb törvényeit figyelmen kívül hagyják. Plz ne ugráljunk már abban a repülőben fölfelé, ami éppen most csapódik be 1000 km/h-val a tengerbe… És még számos hasonlót említhetnék (Frank a levegőben lekapatja a bombát a kocsi aljáról, 40 emberrel 2 perc alatt egyesével végez, stb). A film látványos volt, de sajnos a jelenetek legtöbbjét a néző realitásérzéke egyszerűen nem veszi be. Ha filmet nézek, akkor nem egy tech demót akarok látni arról, hogy mire képes manapság a filmgyártás, hanem egy hihető sztoriba akarom beleélni magam, aggódni akarok a szereplőkért, de ugyan hogy aggódhatnék olyasvalakinek az épségéért, aki láthatóan a fizika törvényein is felülkerekedik, ha a szükség úgy hozza?

Derailed - 2005. Személyes érintettségem okán nem tudok objektív kritikát írni a filmről, de ilyennel eddig se próbálkoztam, úgyhogy elvileg nincs ebből gond. Jó családapa lúzercsávó a vonaton megismerkedik egy helyes hölgyikével, majd egyet ugorva a sztoriban (spoiler) leütik ill. megerőszakolják őket - az egészséges nézők elvárásainak megfelelően konkrétan Clive Owent ütik le, és Jennifer Anistont erőszakolják meg. Ennél többet elvből nem lövök le, csak annyit súgok meg, hogy a film 100%-os rekommendációmat élvezi. Pörgős, izgalmas, csavaros.

X-Men: The Last Stand - 2006. Szóval Jean Greynek azért kell meghalnia, hogy Főnix feltámadhasson . Azt javaslom, hogy csak az menjen el moziba és nézze meg a filmet, aki utána nem azzal kezdi, hogy mekkora hülyeség az egész. Igen, az egyik repülni tud, a másiknak kék a színe, a harmadik meg mozgatja a fémet. És akkor mi van? Ez képregény, annak pedig nagyon jó. Látványvilágban jobb, mint az előző kettő, és a sztori sem elcsépelt. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti a MARVEL-t, aki szereti az X-Ment és aki szereti az akciódús, de néha meseszerű képregenyeket (a francba is, a képregénynek az a dolga, hogy meseszerű legyen).

The Amityville Horror - 2005. Ez egy '79-es film remake-je, bár azt nem láttam. A 2005-ös verzió egy mai horrortól elvárható modern képi világgal rendelkezik. A feszültséget itt-ott megjelenő flashekkel és hanghatásokkal próbálja megteremteni, meglepetéseket ilyen téren nem nyújt, és szerintem azt sem képes elérni, hogy másfél órát rettegj a fotelben. Nem kifejezetten ajánlom, de egynek elmegy.

Underworld: Evolution - 2006. Láttam az első részt, őszintén szólva nem emléxem, hogy tetszett-e, de ez nem. Közben rájöttem hogy anno írtam róla: nem tetszett az sem Szóval másfél órába belezsúfolni ennyi célváltoztatást, visszaemlékezést, egyik percben még undorító lények, másikban szoft pornó, nemtom, azt gondolom, túltelített volt ez a film, ennek ellenére pont annyival előre kiszámítható, hogy az elimináljon minden izgalmat. Ja és hát az animációk, iszonyat lowcost. Ha nincs rá zseton, inkább tegyetek bele kevesebb effektet, de Pistike vérfarkasait senki se akarja nézni másfél órán keresztül.

Kötelező darab. Nem csak Clive Owen es Jennifer Anniston miatt, hanem a sztori miatt is. Tipikus példája annak, hogy hogyan kell viselkedni az életben. Vannak akik csendben hagyják, hogy keresztül menjenek rajtuk és vannak, akik bármi áron, de elégtételt vesznek. És persze vannak azok, akik tettetik, hogy balekok, aztán bármi áron elégtételt vesznek.

Minden igaz, amit mondtatok róla, de annál még több is. Igen, 2,5 évembe került eljutni oda, hogy megnézzem.

X2 - 2003. Látványos, mozgalmas, szórakoztató, remek szereplőgárdával*, és itt-ott néhány jó poénnal megspékelve. De hogy Jean Greynek miért kellett meghalnia, az teljesen rejtély. Várom a harmadik részt. Tulajdonképpen a másodikat is csak a harmadik miatt néztem meg

* nem mintha az első részben nem ugyanők lettek volna, de az valahogy mégse nyerte el tetszésemet. Talán mert tékából vettem ki egy szétnyűtt kazettán.

Betmen és társai, avagy mit nem tudnánk szuperhősök nélkül?

1. Minden tudós gonosz (még ha csak tudat alatt is), kivéve a galambősz nagypapa- és a bomba nő-típusúakat. Utóbbiak közül mindnek szuperhős a barátja, előbbiek az utóbbiak apái. A kevés kivétel, aki nem ilyen, de jó, az első félórában/10 oldalon meghal.
2. Az egyre fejlettebb, pöpecebb, high-tech szuperhős-kellékek csak úgy termelődnek vagy fejlesztik magukat a (negatív) hős szekrényében, mindenfajta emberi segítség nélkül. (Pókember is egy szál tűvel varrta a pókruhát. A Pingvin ujjak nélkül fabrikálta volna a trükkös esernyőit? Az egyetlen kivétel Batman, akinek saját tudóscsapata volt.)
3. A szuperhősnek szuper-járgány dukál, ami ha lehet, minél feltűnőbb, hogy a gonoszok egyből kiszúrják. (mondjuk fura lenne amint Batman kiszáll egy Chevy Novából…)
4. Miért akar egy szuperhős segítőt (sidekick), illetve miért akar bárki segítő lenni, ha annak az összes tevékenysége, hogy ki kell menteni a pácból, amibe a hősködés miatt került, vagy simán hülyét csinál magából, és a legvégén legtöbbször meghal? (Batman 3 Robint használt le képregényben)
5. Mindenki tökéletesen elfedheti kilétét egy kb. 2 cm széles, szemkörnyéket elfedő maszkkal. (Pl. a környék menőcsávója hirtelen eltűnik a partiról egy félreeső szobába, majd egy pillanat múlva megjelenik a helyi szuperhős, csont ugyanabban a cuccban, a _maszkkal_, és jön a „Hű, ki lehet eeez?” effektus. [Zorro és Batman a legjobb példa])
6. Minden testi torzulás, vagy baleset elmebajt és bűnöző hajlamot von maga után. Szélsőséges esetben egy kisebb csalódás is akár. Csak a főhősnél nem. (Kétarc, Poison Ivy, Rébusz, Madárijesztő, Pingvin… gyakorlatilag az összes Batman-gonosz)
7. A szuper-gonoszok első dolga egyedi ruhatár összeállítása. (Teljesen általános szabály!)
8. Mindenki, amikor szuper-gonosszá válik, félelmetes képességek birtokosa is lesz egyben. Lsd.: Harvey Dent „Kétarc” egyszerű ügyvédből félnehézsúlyú öklöző, és háborús veteránokat megszégyenítő géppuskás lesz egy csapásra, mert megmarta az arcát a sav. (Kiegészítés: Aki erős lesz, az egyből harcművész és akrobata is, nézd csak meg Pókembert és a Goblint)
9. Minden gonosz, akinek saját ruhatára és/vagy testi torzulása van, hirtelen egy kiterjedt, jól felszerelt, profi, és olajozottan működő bűnszövetkezet élére kerül, akik feltétel nélkül tisztelik őt. Arról nem is beszélve, hogy a gonosz ruhatára „hirtelen” a bandatagokra is érvényes lesz. („Kezicsókolom, 60 darab függőlegesen kettéosztott piros-fekete símaszkot szeretnék varratni…” „Varrjá’ nekik Jolikám, biztos valami hokicsapat vezérszurkolói…!” Példák: Kétarc, Joker, Pingvin…)
10. Minden gonosznak világrengető tervei vannak. Nem csalnak adót, nem hajtanak át a piroson (csak a magasabb cél érdekében), az snassz. A minimum a helyi város/ország teljes uralma, vagy egy kisebb háború, és persze egy halott szuperhős.
11. Minden (katonai) kísérlet instabil, és ennek ellenkezőjét az összes fejlesztő tudós úgy akarja bizonyítani, hogy saját magán próbálja ki. Ha nem, akkor spontán laborbaleset áldozata lesz. Nincs menekvés. Mindkettő eredménye közismert. (Megjegyzendő, hogy egyedül ezeknek a tudósoknak általában nem is lesz magán-hadseregük. Goblin, Mr.Freeze, Poison Ivy… sokáig lehetne sorolni)
12. Egy szuperhős (és a legtöbb szupergonosz) nem jár gyalog. Nagy távoldágokra ott a hiperjárgány, a szomszéd utcába azonban repülve/ugrálva/falon mászva/egyéb extrém módon megy. Nehogy már elvegyüljön a tömegben…
13. Egy gonosz (és/vagy serege) csak és kizárólag high-tech fegyverekkel/egyéb eszközökkel van felszerelve (ide tartoznak a különböző titkos képességek is!), VAGY teljesen old timer a küzdőstílusuk. A kornak megfelelő haditechnika számukra nem elképzelhető. (Dobtáras gépfegyver a ’90-es évek végén? Miért ne? Biztos könnyű töltényt venni hozzá… A neonfény meg szériatartozék, hogy jól lássa őket a hős!)

A History of Violence - 2005. Lassú kezdés, egy váratlan fordulat, néhány jó jelenet, feszültség, kétségek, egy darabig a néző sem tudja, mit gondoljon, megfelelő kiloccsanó agyvelő/perc ráta. Mindez másfél órában, amit nehezen értek, mert azért lehetett volna még ezt tovább csavarni. Az egyetlen bajom a filmmel, hogy rövid volt, a felmerült problémára nem adott kielégítő megoldást.

Update 13:16: ja igen, 100%-ig ajánlott.

Wedding Crashers - 2005. Az első óra térdcsapkodós, utána halálos csönd, amin Will Ferrell feltűnése segít egy kicsit, de… Végítélet: abszolút ajánlott, az első óra tényleg nagyon jó.

Ígérem leszállok a filmekről, csak még ezt hadd. Kiss Kiss Bang Bang -2005. Először valamiért meg sem akartam nézni, aztán persze hamar rájöttem, hogy nagy hiba lett volna kihagyni. A sztori üt, a szereplők hibátlanok, de az egészben a legjobb a szöveg. Olyan dumákat lenyomnak, hogy tapsoltam a röhögéstől. Spoilert nagyon nem akarok, úgyhogy jobban nem is mennék bele, csak ajánlani szerettem volna mindenkinek, aki eddig esetleg nem látta volna.

Perry: [Leaving Party] I'm talking money...
Harry: A talking monkey?
Perry: Talking monkey, yeah. Came here from the future, ugly sucker, only says 'ficus'.

Genre: Action / Comedy / Crime / Mystery / Thriller
Plot Outline: A murder mystery brings together a private eye, a struggling actress, and a thief masquerading as an actor.
User Rating: 7.9/10 (9,125 votes)

Na, gondoltam írok én is egy filmes élményemről, hátha. Szóval V for Vendetta - 2005. Egyesek szerint ellentmondásos, szerintem viszont perfekt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az imdb-n nem véletlen az a 8.2-es átlag. A Mátrix alkotói hozták a szokott színvonalat és minőséget a főszereplő kiválasztásáról nem is beszélve, ahogy Mr. Smith szaval, az valami isten (és azért van benne akció is bőven). Szóval a HÜT értékelése: különösen ajánlott.

Remember, remember, the fifth of November, gunpowder treason and plot. I see no reason why the gunpowder treason should ever be forgot.

Genre: Action / Drama / Sci-Fi / Thriller
Plot Outline: A shadowy freedom fighter known only as V uses terrorist tactics to fight against his totalitarian society. Upon rescuing a girl from the secret police, he also finds his best chance at having an ally.
User Rating: 8.2/10 (39,704 votes)

The Sleeping Dictionary - 2003. Hát ez katasztrofálisan sz*r volt, kb. 2/3-ánál feladtam a küzdelmet.

Pet Sematary - 1989. Már jó ideje meg akartam nézni ezt a filmet, a South Parkos paródia alapján nagyon pozitív várakozásokkal ültem le a tévé elé. És valóban, a korához képest egész tartós borzongást képes előidézni. Azt gondolom, hogy egy ilyen rég megjelent filmnél nem annyira gáz, ha spoilerezek, úgyhogy most kicsit belemennék. Van gagyi része is. Egy egyéves kisgyereket lehetőleg ne próbáljanak már rávenni hogy a kamera előtt vérszomjas agresszív zombiként viselkedjen, mert megeshet, hogy nincsenek meg hozzá a megfelelő színészi kvalitásai, és lehet hogy a mosolygó gügyögő gyermek nem adja el magát túl hitelesen vérszomjas agresszív zombiként. De persze ez csak az én inkompetens laikus személyem egyéni szubjektív megkérdőjelezhető véleménye.

Ami azt illeti, a South Park tizedik szériája valahogy elég gyengén muzsikál. Korábban kb. havonta jelentek meg új részek, most meg hetente. Tartok tőle, hogy az alkotók egyszerűen nem tudják tartani a minőséget. Ez van.

A másik lehetséges magyarázat, hogy Al Gore és Oprah Winfrey tevékenységére kevésbé látok rá, mint ahogy azt az új részek megkövetelnék…

Lord of War - 2005. Nicolas Cage vezetésével kaphatunk bepillantást a világméretű fegyver-kereskedelembe. A főszerepben egy üzletember, aki elvek nélkül biztosítja a saját meggazdagodását, miközben látszólag távol tartja magát attól, amire a fegyvereket használják. A téma laikus szemmel nézve elég jól kidolgozott, itt-ott mókás üzleti trükkök tárulnak elénk, a film végére pedig elég komolyan ráhangolódunk a dolog erkölcsi aggályaira.

A komolyabb témák kedvelőinek erősen ajánlott. (imdb 7,6/10)

ps. a magyar cím kiábrándítóan egész másvalamit sejtet, mint amilyen a film hangulata.

The Island (2005) - Megnéztem vasárnap reggel, és arra jó is volt. Ugyanazt tudom mondani, mint a lopakodóról, hogy persze-persze, egylövetü film, és van benne elvi hiba is bőven, de jó nézni. Mert szép. Jól meg van csinálva. És Scarlett Johansson is nagyon csini. A sztori engem meglepően emlékeztetett az Equilibriumra, ám ez itt kicsit konkrétabb, és kevesebb benne a hiba. De Sean Bean van benne. Csak itt gonosz. Ennél a szerepnél ő sokkal jobb, nem tudom miért vállal el ilyen sz@rságokat. Már a James Bondban (Goldeneye) sem tetszett. Boromirként viszont állat volt!

Genre: Action / Drama / Sci-Fi / Thriller
Tagline: They don't want you to know what you are.
Plot Outline: A man (Ewan McGregor) goes on the run after he discovers that he is actually a harvested being, and is being kept along with others in a utopian facility.
User Comments: Just Make Sure You Don't Think While You Are Watching It
User Rating: 6.9/10 (25,287 votes)

Roxx. A legjobb évad. Kurvajó!

- People sense you're weak, they see an opportunity.
[...]
- People see only what you allow them to see.

Hostel - 2005. Quentin Tarantino mint executive producer (a nyolc közül az egyik), igen, de ettől még rendkívül gyenge. Rendkívül. Gyenge. Legalábbis az eleje. Értsd: az első fele. A második felében beindul a téma, de nem mutat semmi eredetit, zavaróan lapos. A vége felé izgulhatsz hogy mi lesz, de… Láttunk már jobbat. Alig vártam, hogy vége legyen.

Ajánlott… kihagyni.

Lola rennt - 1998. Vannak érdekes és vicces részek. De a Pillangóhatás már lelőtte a lényegét. (Megj: Lola rennt 1998, Butterfly Effect 2004, de én utóbbit láttam előbb.) Kultfilm? Meg vagyok lepődve. Szerintem nehezen bírható, lassú, túl sok benne az ismétlés, annak ellenére, hogy röpke 81 perc. Lehet, hogy elviselhetőbb lett volna a Pillangóhatás nélkül.

Don't Come Knocking - 2005. Sirály.

Elvitték Vágótól az első 40 millás bankkártyát. Risztekpa.

Donnie Brasco - 1997.

The Dukes of Hazzard - 2005. Jessica Simpson rulez, a film ratyi.

Hostage - 2005. Szokásos túszfilmekhez képest némiképp akciódúsabbra sikerült, a látványvilág remek, azonban valami miatt mégis kissé unalmas…

Fun with Dick and Jane - 2005. Jól érezték a fordítók, hogy a Fun szó nem állja meg a helyét e filmmel kapcsolatban if u know what i mean.

The Weather Man - 2005.

Nem tudom.

The Dark Hours - 2005. Iszonyat durva és sokkoló, csakis erős idegzetűeknek.

The Descent - 2005. Balage ajánlására néztem meg. Horror. A durvábbik fajtából. IMDB-n 7,4/10, 7181 szavazattal, ami a kategóriában ugye kiemelkedően jónak számít (tipikusan 5 és 7 közé pozícionálódnak az efféle alkotások az imdb-n). Én ugyan nem sikoltoztam film közben de tény, hogy végig ökölben volt a kezem

A műfaj kedvelőinek kötelező darab.

Kár hogy a Creepben szerintem ugyanígy nézett ki a gonosz. (Ennél többet írni spoiler lenne, a creepet meg szerintem kevesen láttátok. Sorry, de én a magam részéről minden film cselekményét, szereplőit a filmre kívánok hagyni, mert növeli az élményt ha meglepetésként érnek a dolgok. Ebben a szellemben rögzítem a filmekkel kapcsolatos tapasztalataimat is. Leszámítva a szar filmeket, mert ott nincs mit elrontani.)

Mélyelemzés következik.

Jó. Gyenge pillanatokkal.

(Bewitched - 2005. Nicole Kidman, Will Ferrell.)

Roppant kellemes meglepetés volt. Egyébként a többi King Kong filmet nem láttam, de erős a gyanúm, hogy ez volt az első, amiben a középső egy óra egyáltalán szerepelhetett.

(Amikor a többiek még nem látták, hogy mi vár rájuk a fal túloldalán)
Carl Denham: Bring the tripod and all of the film.
Herb: Want to switch to the six-inch lens?
Carl Denham: The wide-angle will do just fine.

Whoa. Emlékeztek erre? Sirályzsír sorozat volt régen (valamikor 11-21 éve) valamelyik (vagy az egyetlen?) királyi adón. Éééés most szert tettem rá. Ééééééés kurvajó zenéje van. Ofkorsz a szöveg iszonyat gyermeteg, 21 évesen elég fájdalmas, de gyerekként elég jó volt Megnéztem most a sorozat első részét, durva hogy milyen színvonalat le lehet nyomni a gyerekek torkán

Volt, nem is olyan rég, egy szép világ,
most már nyoma sincs a föld színén,
ám, ha te jössz, meg lehet menteni,
vár Spartacus, Bob, Rebeca.
Úgy fáj, hogy az élet szörnyű most ott lent,
várják, süssön fel a napsugár.
Jöjj, vigyük el nekik a drága fényt,
és újra víg dal száll.

Vár egy rút, sötét világ,
nincs ott fény, nincs virág.
Indulj el, és utazz velünk,
hogyha jössz, mi vezetünk.
Hozz új fényt, boldogok leszünk
és felderül a nagy világ.

[...]

Agyalapnak hívnak a társaim,
Kalózok ők tengerek habjain.
A vezérük én vagyok, Maxigáz,
Ha zsákmány jön gázt bele, maxigáz!
Az én nevem egyszerű Zsebpiszok,
Gyertyalángként néha csak pislogok.
Felkiáltok: hó, hajó, támadás!
Égszakadás, fosztogatás!

[...]

Természetesen elhatárolódok a szövegtől, csak a felidézés kedvéért nyomtam ide

Durva, van egy brutális index topic is a témában

Volt még valami másik rajzfilm is, nem sorozat, szintén mindenféle technikai kütyükkel. Passzolom a címét (össz 1x láttam). Valami víz alatti létesítmény volt, ennyi rémlik Tippeket kommentbe

Ja és ha már így belejöttem, volt valami rajzfilm, ami az emberi testben játszódott, a főszereplők a vörös vérsejtek voltak meg ilyesmi, na az még király volt Visszasírom a gyerekkort

Update 15:10: b+ azért a Simpsons rendesen odab*sz, sírva fetrengek néha a röhögéstől Ezt is tegnap fedeztem fel újra (17-es sorozat, 06-os rész, vmint elődei, angolul - elég jó nyelvgyakorlat, lényegesen durvább mint a south park tévedtem, csak meg kellett szokni)