2006 április - Tamás bejegyzései - 3 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére. Tamás ezekben a témákban írt:


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2008
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Tamás

A magyar oktatási rendszerről

©   Tamás   |   life

Olvasgatom sHaMaLt blogján a bejegyzést az érettségiről, és vegyes gondolatok kavarognak bennem. Egyrészt egyetértek, mert tényleg, az utóbbi évek érettségi feladatait nézve valahogy úgy érzem, hogy nevetségesen könnyüek ahhoz képest, amikor nekem kellett átesnem rajta. Másrészt pedig nem értem, mi az oka, hogy ennyien, ilyen vehemensen szidják a magyar oktatási rendszert, holott még mindig mérföldekkel magasabb színvonalon állunk, mint a nagy nyugati országok, beleértve Angliát, az USA-t és mondjuk úgy egész Európát, talán a skandináv államokat leszámítva. Igaz, hogy ha így folytatjuk, tíz-tizenöt éven belül mi is sikeresen fel fogunk zárkózni a nyugati színvonalhoz, és mielőtt politikai irányba vinnénk el a dolgot: ennek semmi köze ahhoz, hogy éppen melyik párt adja az oktatási minisztert, ennek kizárólag ahhoz a tipikus magyar mentalitáshoz van köze, ami most kezd begyürüzni az általános- és középiskolákba. Arra célzok, hogy mi magyarok imádjuk, ha a lehető legkisebb erőfeszítéssel lokálisan a legnagyobb előnyt tudjuk kicsikarni egy helyzetből - például ha a lehető legkevesebb tanulás befektetésével tudjuk elérni azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy az ember végigcsinálja az alapoktatást. Nem tudom, hogy ennek az időzítésnek van-e köze ahhoz, hogy most kezd felnőni és domináns szerepet kapni az iskolákban az a generáció, amelynek a tagjai már gyakorlatilag egy az egyben a rendszerváltás után élték az életüket - de mindenesetre nem hinném, hogy véletlen lenne. Húgom jövőre fog érettségizni, és néha látom rajta, hogy finoman próbálgatja, mi az a minimális tanulási mennyiség, amivel éppen meg tudja ugrani azt a szintet, amit a környezete elvár tőle (szerencsére ez a szint elég magasan van, de ez más kérdés).

Mindenesetre egyelőre még nem értem a fanyalgást. A magyar oktatási rendszerben megszerezhető általános müveltség (ami szerintem nem csak müveltségi vetélkedőkbe jó, hanem arra is, hogy egy átlagosnál kifinomultabb ízlésü társaságban az embert ne tekintsék síkparasztnak) még mindig nagyságrendekkel szélesebb, mint amit mondjuk egy angol diák kap meg itt Angliában. Volt már, aki megkérdezte tőlem, hogy Magyarország még mindig a monarchia része-e, vagy már függetlenedtünk. Volt, aki azt hitte, hogy disszidálnom kellett, hogy Angliába jöhessek. Néha többet tudok az angol irodalomról, mint az angolok maguk, pedig nem angol költők életrajzait olvasom nap mint nap. És nem tudom igazából, hogy például mit lehet elvárni egy külföldi tudásától Magyarországgal kapcsolatban, de azt hiszem, annyit legalább illene, hogy mondjuk össze tudják kapcsolni Magyarországot Budapest nevével - de van, akinek még ez is nehézséget okozott. Nem mondom, hogy nem voltak pozitív tapasztalataim, de negatív is volt bőven, és én egyelőre még nem temetném a magyar oktatási rendszert és nem akarnám sürgősen megreformálni. Egyelőre még jól állunk, legalábbis a többiekhez képest. Nem mondom, hogy nem lehetne jobbá tenni, de vészharangokat kongatni vagy éppen a rendelkezésre álló emberanyag silányságát felemlegetni felesleges. Nem vagyunk mi még annyira öregek, hogy azon nosztalgiázzunk, hogy bezzeg a mi időnkben...

Az egyetemi oktatás már merőben más kérdés. Több helyen is kifejtettem már (de azt hiszem, itt még nem), hogy Angliában már eljutott a rendszer abba a fázisba, hogy boldog-boldogtalan kaphat diplomát, csak a megfelelő(en szar) egyetemet kell kiválasztania, és megfelelő mennyiségü pénzt lepengetnie. Itt ugyanis nem ingyenes a felsőoktatás, és az ösztöndíj fogalma is ismeretlen (legalábbis olyan formában, ahogy nálunk otthon van). És mivel diplomával nem megy az ember ablakot pucolni, pincérkedni meg vízvezetéket szerelni, az így kieső munkaerőt Kelet-Európából, Afrikából, Ázsiából pótolják. Nekik könnyü, megtehetik, és igazából rá kellett jönnöm, hogy nem merő jófejségből nyitották meg a munkaerőpiacukat az új EU-s tagállamok munkavállalói előtt, hanem mert iszonyatosan rá vannak szorulva. A gond az, hogy otthon is ugyanez a folyamat zajlik le, és tíz év múlva nekünk is lehet, hogy külföldről kéne importálni a szakmunkásokat. Akik egyébként semmivel nem érnek kevesebbet, mint egy diplomás mérnök vagy éppen müvelődésszervező. A probléma ott lesz, hogy nekünk majd nem lesz honnan importálni, addigra Románia és Ukrajna is EU-tag lesz, és ha én a helyükben lennék, biztos nem Magyarország lenne az első, ahova dolgozni mennék.

Tamás

PowerBook G4 tapasztalatok

©   Tamás   |   apple hwsw

Egy ideje már kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy ki kéne próbálni egy Mac-et, elvégre ugyan nagy a hype körülötte, de valahol minden hype-nak a mélyén azért csak kell lennie egy igazságmagnak, ami elindítja az egészet, különben soha nem lenne belőle hype. De miután vetettem egy röpke pillantást a Mac árlistákra, rögtön elment tőle a kedvem. Kb egy hónapja viszont munka céljából hozzám vágtak egy PowerBook G4-est, ami ugyan nem a legújabb modell, de arra ideális, hogy leteszteljem, tetszik-e nekem ez a maces világ és érdemes lesz-e rá valaha váltanom.

Összefoglalva: tetszik is meg nem is, és ha valaki ettől a bejegyzéstől azt várja, hogy majd Józsi-módra megmondom, hogy milyen jó ez a Mac (vagy ellenkezőleg, leírom, hogy milyen szar), akkor akár abba is hagyhatja az olvasást. Ilyen ugyanis nem lesz. Nincs határozott véleményem róla.

Tamás

Beköszönés

©   Tamás   |   life történelem

Hát én lennék az egyik újonc. Először is köszönöm Haszprusnak a megtiszteltetést, hogy összerondíthatom a remekül összetákolt oldalát, igyekszem képességeimhez mérten élni és nem visszaélni a lehetőséggel. Az első jótékony hatása már meg is volt a dolognak: rábeszéltem magam, hogy megkeressem, hol lehet OS X alatt átváltani magyar billentyüzetkiosztásra.

Egyelőre még nem írok semmi komolyabbat, csak egy kis bemutatkozást, meg hogy kb mit lehet várni tőlem. Aki nem ismerne személyesen: tavaly végeztem a BME-n müszaki informatikusként, most ugyanott csinálom a PhD-képzést, ezzel párhuzamosan pedig éppen Londonban tengetem napjaimat két különböző egyetem research assistant-jeként. A londoni élményekről külön valószínüleg nem ide fogok írni, annak megvan a maga helye, de időről időre eddig mindig adódtak olyan témák, amiket le szerettem volna írni valahova, csak oda nem illettek be. Lelkes linuxbuzerátor és open source-hívő vagyok, néha gitározom és elborult izlandi, norvég és finn zenekarok még elborultabb dalait szoktam hallgatni, ily módon kellemes kontrasztot alkotva Haszprus ízlésével informatikai és zenei téren egyaránt

A többit meg majd meglátjuk.