Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. Tamás

feat. Tamás

Volt már szó itt a blogon régebben a Last.fm-ről, úgyhogy csak röviden: ez egy közösségi oldal, ami alapvetően a zenei ízlés köré szerveződik. Felraksz egy plugint a zenelejátszódhoz, ami innentől kezdve folyamatosan küldi a Last.fm szerverének, hogy mit hallgatsz, az pedig megjelenik a saját Last.fm-es profiloldaladon, és boldogság van. Eddig kb annyi értelme van, mint az iWiW-nek (azaz semmi). A dolog ott kezd izgalmas lenni, amikor egy kicsit elkezdjük analizálni ezt a rengeteg adatot, ami ily módon összegyűlik a Last.fm szerverein. Pár hete volt némi időm és elszórakoztam az oldallal egy keveset; ha érdekel, hogy mi jött ki, olvass tovább.

Disclaimer: ebben a bejegyzésben gitárbuzulás és hasonló extrém viselkedésformák nyomonkénti megnyilvánulása tapasztalható. Erre kevésbé fogékony emberek nyugodtan ignorálhatják az egész bejegyzést, jól.

Emlékszem, tizenéves kis tök voltam és alig egy éve fogtam gitárt a kezembe először, amikor Gy. haverommal (hasonlóan kezdő gitáros volt akkoriban) azon elmélkedtünk Fehérváron egy tízemeletes ház tetején egy üveg vörösbor (talán Koccintós^TM), valamint a ház csöppet alkoholistának kinéző gondnoka társaságában, hogy mekkora szélsőséges exhibicionizmus kellhet ahhoz, hogy valakiből gitárvirtuóz legyen. Gy. ekkoriban jött rá arra is, hogy a gitár valójában nem is szigorúan pengetős hangszer, mert a műanyaghúros gitárján a húrokat felülről bal kézzel merőlegesen ütlegelve is lehet dallamot játszani, csak nagyon idiótán hangzik. Néhány percre rá megbeszéltük, hogy ha majd egyszer iszonyat drága és minőségi elektromos gitárunk lesz, akkor írunk olyan számot, amiben egyszer sem kell megpengetni a húrokat jobb kézzel, csak ballal ütögetni, és az milyen fancy dolog lesz. (Akkor még hallani sem hallottam a gitárhúrok egyéb kreatív alkalmazási módjairól, pl vonóval is kiválóan lehet rajta játszani (ld. Kjartan Sveinsson), sőt egy időben kedvenc szórakozásommá vált az, hogy a méregdrága slide-gyűrűt sörösüveggel helyettesítem játék közben). A projekt pár napra rá persze feledésbe is merült, mint a legtöbb tinédzserkori fellángolás (mifelénk a ráérő fiatalok első számú szórakozása volt, hogy alapítanak egy punkzenekart vagy valami hasonlót), amíg pár napja rá nem találtam a címben említett úriember egyik videójára a YouTube-on. Cordero nevére egyébként méltatlan módon a Google jelenleg a magyar weben egyetlen találatot hoz, az is egy beindexelt angol levlistán található, úgyhogy ezen két esemény együttállása kiváló apropót biztosít arra, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten változtassak. (Cicerói körmondatok ezennel beszüntetve, ígérem).

Őszintén szólva meglepett, hogy igény van arra, hogy a PhD képzés részleteiről írjak, de hát ha már így alakult, örülök a lehetőségnek Jómagam a BME Informatikai Tudományok Doktori Iskola virtuális padjait koptatom, így hát a tapasztalataim főleg innen adódnak, de nem hinném, hogy ez hátrány lenne, tekintve, hogy a blog olvasóközönsége is nagyrészt ilyen érdeklődésű. Hangsúlyozom, hogy az itt leírtak akkor voltak érvényesek, amikor én szembekerültem velük (tehát a felvételi követelmények pl 3 éve), és most nem ellenőrzöm, hogy teljesen up-to-date-ek-e az információim, majd valaki kijavít kommentben, ha nem így van.

A PhD képzés hivatalosan 3 éves. Azért írom, hogy hivatalosan, mert ritkaság, ha valaki három év alatt be is fejezi, és ezzel nagyjából mindenki tisztában is van. Nem lehetetlen, de elég nehéz - viszont nem nehezebb, mint bekerülni államilag támogatott PhD-képzésre. Ugyanis ebből is van államilag támogatott, illetve költségtérítéses változat. Én az állami képzésen vagyok, de messze nem egyértelmű, hogy így jár-e jobban az emberfia. Vegyük sorra, mi is kell ahhoz, hogy állami képzésre kerüljön az ember, avagy miből is áll a PhD-felvételi a BME-n:

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

• Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
• Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
• Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
• Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

• Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
• Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
• Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
• Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...