film - 2006 október - mainframe bejegyzései - 2 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére. mainframe ezekben a témákban írt:


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2009
-
-
-
-
-
-
-
-
mainframe

Asterix & Obelix 2: A Kleopátra-küldetés

©   mainframe   |   film

Astérix & Obélix: Mission Cléopatre - 2002. Nos, ez az a film, amit ha megemlítek, az emberek háromnegyede elfintorodik. Aztán megkérdezem: láttad? És erre kiderül, hogy nem, csak az első részt, és az után már meg sem nézték a másodikat. Oltári nagy hiba! Az első rész valóban gagyi volt, de én valami csoda folytán véletlenül fordított sorrendben néztem meg őket, ezért nem volt bennem előítélet.

Az első fontos dolog: szinkronnal nézzétek. Hihetetlen jóra sikerült a magyar szinkron, végig rímekben beszélnek, mint annak idején a Romhányi-féle művekben. Ez bárgyúnak hangozhat, és olyan Frédi & Béni-s fílinget kelthet sokakban, de megintcsak azt kell mondanom: nem, ez nem olyan! A poénok jól ülnek, a sztori is pörgős lett, a szereplők sem akárkik, itt már az amúgy is fajsúlyos Depardieu és Clavier páros mellé jött Monica Bellucci (aki egyébként is nagy kedvencem, annak dacára hogy filmes téren néha mellényúl), és a Caesart alakító Alain Chabat is jó, mint ahogy a két főgonosz, az egyiptomi főépítész és a légiós is. (meg mindenki más is, egészen az olyan kis szerepekig, mint a szakszervezetes nő és a bérgyilkos) Talán a kalózos vonalat kihagytam volna a filmből, egyrészt semmi relevanciája, másrészt kicsit gyerekszintre viszi a poénkodást, de ennyi belefér. A látványvilág képregényszerű, színes és irreális, de ez alapvetően ugye képregényadaptáció, ráadásul még vígjáték is.

Arra az esetre, ha valaki megnézné, a két kedvenc poénom az, amikor a légióscsávó meséli hogy mit álmodott, és amikor az ostromgépeknél ácsorgó légiósok az erőszak szükségességéről beszélgetnek. Az ilyen apró, mégis hatalmasat durranó poénok tették a szememben ezt a filmet a vígjáték skála tetejére. Már láttam vagy 10-szer, de még mindig nem untam meg. 10/10, és mint ilyen: Highly Recommended.

mainframe

Las Vegas, végállomás

©   mainframe   |   film

Leaving Las Vegas - 1995. Hát, srácok nem tudom mire kapta ez a film az Oscart. Nem érzem indokoltnak. Néztem. Nem voltam álmos. Próbáltam együttérezni vele. Nem ment. Pedig általában fogékony vagyok. Röviden annyi, mint az outline: Nicolas Cage egy alkoholista, aki beleszeret egy prostiba, holott az eredeti terve az volt, hogy halálra issza magát Vegasban. Történés nem nagyon van benne, és nem tudunk meg sokat a két főszereplő múltjáról sem, pedig sok utalás van rá. Zavarosan kezeli a film a sztorit is, ide-oda kapkod időben és térben, nehéz követni, de azért meg lehet oldani, de nem élvezetes semmiképp sem. Hogy ne mainstream romantikus film legyen, van benne egy-két erőszakos jelenet, de ennyi.(tisztázzuk: nem az erőszakot hiányolom a filmből, hanem a bárminemű történést) A film 85%-ában azt látjuk, ahogy Cage iszik, vagy épp ájultam fekszik (Persze fimes módra alkesz ám ő is, például csak egyszer hány az egész film alatt, soha nem nő meg túlzottan a borostája, illetve a ruhája is csak mértékkel koszos annak ellenére, hogy pl. épp az utcán aludt Vezetni meg pengén tud holtrészegen is.), vagy a csaj könnyes szemmel téblábol az utcán. Ez nekem kevés, sorry.