Angels&Demons (2009) - A Da Vinci Kód sem jött be, a könyv lehet hogy hűdejó volt, nem olvastam (bár látatlanban ilyen áltudományos ponyva kategóriába dobnám), a film egész egyszerű Nemzet Aranya-ripoff lett (na nem mintha az olyan közel állna a szívemhez), kifejezetten vontatott és béna megoldásokkal. Na, a folytatás
sem lett jobb, sőt. Egy-két jobb jelenettől eltekintve végig csak azt kapjuk ahogy mindenki Tom Hanks-et szivatja, senki nem kooperál, senki nem segít, mindenkinek könyörögni kell (holott ugye pont ők kérették őt oda a Vatikánba hogy megmentse a várost a pusztulástól). Ezen kívül persze mindenhonnan mindenhova rohannak, semmire nincs idő. (Csak arra hogy a csajjal a levéltárban kedélyesen megvitassák Galilei élettörténetét, amit már egy ötödikes is kívülről tud, majd ezután az egyik többszázéves könyvből a csaj lazán kitépi a szükséges lapot, a szokásos Nincs időnk
felkiáltással...) Aztán bebasszák magunkat a nagy fekete autóba, és felhörgetik a motort a kamulatin kórusra, mert ez adja a fílinget, ugye.
További idióta nonszensz is várható, én pl. nem vagyok meggyőződve hogy az antianyag robban, illetve hogy ejtőernyővel kiugorva a robbanás előtt megúszható-e egy olyan detonáció, amivel egész Vatikánt akarták a földdel egyenlővé tenni. (Igen, spoiler. Igen, leszarom.) Emellé jön még az, hogy szánnivalóan kiszámíthatóak a történések. (Figyeljétek meg hogy sosem az a gonosz aki végig geciskedik a főhőssel, hanem aki a legtöbbet segíti. Remélem egyszer Hollywood képes lesz túllépni ezen a klisén, de félek hogy én azt már nem érem meg.) Ennek okán a végkifejletet majdhogynem végigaludtam, és megváltásként üdvözöltem a stáblista elejét.
Összességében be kell látnom hogy félig a műfajtól való ódzkodásom okozza a negatív benyomásokat, tehát valószínűleg a film jó egy random szombat estére, de ki kell hozzá kapcsolni az agyat, és elvárásokat sem szabad támasztani. Nálam ér egy ötöst, imdb-nek hetest. Szenzációhajhász B-múvi, semmi több.
