Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. mainframe

feat. mainframe

Elgondolkoztam hogy mi van ha egy addig szűkös erőforrásból hirtelen sok áll rendelkezésre. Bár a jelenség lehet időszakos, az erőforrás mégis elveszti a szűkös jellegét. Lássuk a borotvák példáján, mert a vezérfonal nélküli filozofálásból secperc alatt egzisztencializmus lesz.

Villanyborotvát használsz. Egy van, ha az nincs, nincs mivel borotválkozni. Nincs lehetőséged sok ilyet venni (hiánycikk, drága, nincs időd elmenni megvenni, akármilyen okot kitalálhatunk), ezt csak azért hogy valóban szűkös erőforrás legyen. Ennek megfelelően vigyázol rá, használod minden nap, ilyesmi. Aztán egy nap mittudomén, rádjön az ötperc, és veszel 10 csomag eldobható borotvát. Vagy kapsz. Mindegy, lesz. Elkezded azt használni. Az eldobhatósága predesztinálja hogy állsz hozzá: nem (annyira) tisztítod, tartod karban mint a villanyt. Nem tragédia ha véletlenül egy másikat veszel ki a csomagból mint amit eddig használtál, mert igazából mindegy is hogy melyik van épp a kezedben, a végén úgyis mind kidobódik. Amint a legkisebb hibája lesz, nem keresel rá megoldást (szerelés, szervizbevitel, akármi), hanem kidobod, mert hiszen van még egy csomó. Ezt az egyetlen villanyborotváddal nem feltétlenül tennéd meg. Aztán az is érdekes hogy mi lesz azzal a villanyborotvával. Mert ugye az eldobhatókat használod, és alapesetben mondjuk be is jönnek. Nincs már szükséged a villanyra, vagy inkább pontosítanék: a villany már semmiben nem különbözik akármelyik eldobhatótól. Esetleg az adhat hozzá valamit a villanyhoz, hogy ha még emlékszel rá hogy milyen sokba került anno. De ha ez megfelelően régen volt, vagy megfelelően jók az eldobhatók, igazából lehet hogy fel sem merül, és mivel nincs rá szükséged, porosodik a polcon, vagy eladod, esetleg ki is dobod.

Na, ma erre lehet rácsavarodni filozófiailag. Ha nem tetszik, lapozz tovább.

Azt még leszögezném hogy ennek a bejegyzésnek nincs köze senkihez a blog közönségéből, mielőtt még valaki magára venné.

Az index képein némelykor jókat lehet derülni, itt már a képaláírás önmagában adja az ívet, az alt tagot nem is feltétlenül kellett volna a megfelelő helyről előugrasztani.
Ha még nem láttátok az előző hasonlót, akkor mars megnézni.

A pletyka többé nemcsak a restek és a gonoszok kenyere, hanem üzletté vált, amit ipari méretekben, pimaszul űznek.(...) Csupán azért, hogy az érzéketlen és lusta emberek elfoglalhassák magukat valamivel, hasábok tömegét töltik meg meddő pletykával.

Ezen a téren – mint az üzleti élet más ágazataiban is – a kínálat teremti meg a keresletet. Az ily módon illetlenül ellesett pletyka minden egyes cseppje maggá válik, amiből még több sarjad ki, és a terjesztéssel egyenes arányban rombolja az erkölcsöt és a társadalmi normákat. Még a látszólag ártatlan pletyka is sokat tud ártani, ha széles körben és kitartóan terjesztik. Lekicsinyít és eltorzít. Kicsinyít azáltal, hogy ellenkezőjére fordítja a dolgok viszonylagos fontosságát, eltörpítve az emberek gondolatait és törekvéseit. Amikor az egyes személyekre vonatkozó pletyka a nyomtatás révén mintegy magasabb rangot kap és elfoglalja a közösség szempontjából valódi érdeklődésre számot tartó dolgok helyét, nem csoda, hogy a tudatlan és mások iránt tapintatlan emberek eltévesztik, mi fontos és mi nem az. Mivel a pletykát könnyű megérteni, és az emberi természetnek azt a gyenge oldalát veszi célba, ami sohasem huny szemet egészen mások botlásai és balszerencséje fölött, nem lepődhetünk meg azon, hogy a tehetséges elmék érdeklődését is kiváltja. Banalitásával lerombolja a gondolatok szilárdságát és az érzések finomságát egyaránt. Hervasztó hatása alatt semmiféle lelkesedés vagy elragadtatás sem szökkenhet szárba, és nem juthat kellő táplálékhoz semmiféle emelkedett, nemeslelkű fellángolás.

Warren & Brandeis: A magánszférához való jog (1890)

Vannak dolgok amik kihozzák belőlem a trágár állatot, és további dolgok egyenesen radikalitásba hajló megoldásokat ültetnek el a gondolataim közé, de ami ma történt, azért legszívesebben személyesen osztanék ki pár kedvezményes veselerúgást. Kaptam ugyanis karácsonyra egy kifejezetten drága felsőkategóriás esernyőt (ötjegyű összeg), amit ma az egyetemen a gépterem elől (tanfolyam közben) egész egyszerűen elloptak. Száradni tettem ki a reggeli eső után, a többi 20-30 másikkal egy kupacba. Valószínűleg egyetemista vitte el, mivel csak az enyém hiányzott (ha külsős jött volna be kifejezetten lopás céljából, akkor már mindet viszi). Valószínűleg egyenesen valaki a gépteremből ahol a tanfolyam van, ugyanis végig nyitva volt az ajtó, és semmi gyanús mozgást nem érzékeltünk a terem előtt. Szerintem amikor kimentünk szünetre, vagy amikor valamelyik késő megjött, az látta, megtetszett neki, és eltette mert miért ne.

Több visszautat is biztosítottam az elkövetőnek hogy kihátráljon a helyzetből, mert megkérdeztem a társaságot amikor együtt volt hogy ugyan nem keverte-e össze valaki a sajátjával, nézzék meg. Ekkor simán visszaadhatta volna hogy bocsi, vak vagyok, senki meg se szólja érte. Utána mondtam hogy oké, ha valaki szándékosan tette el, akkor csak tegye vissza ugyanúgy a terem elé valamikor (mondjuk ebédszünetben amikor senki sem látja), nem lesz retorzió. Ez sem valósult meg. Ezután még nekiállhattam volna rendőrséggel meg motozással meg mindennel fenyegetőzni mint egy megfaszult kisnyugdíjas, de inkább eltekintettem attól hogy megalázzam magam nyílt színen, és elkönyveltem hogy ez egy ilyen hely.

A BME, 2009-ben, Magyarország elit egyeteme, Európa szívében. És a hallgatók egymástól lopnak. Gratulálok hozzá.

Az ilyen és hasonló esetek váltják ki nálam azt a reakciót hogy amint jön egy külföldi állásajánlat, úgy hagyom itt ezt a mélységesen alja szar országot és benne ezt a mocskos rohadék társaságot mint a szél. Mert milyen már hogy ha van egy átlagon felüli bármid, azt mindig két kézzel kell fognod (komolyan az első alkalom volt hogy szem elől tévesztettem az ernyőmet) különben a saját kollégád lop meg, akivel együtt ülsz előadáson, együtt állsz sorba büfében, talán reggelente kezet is fogtok, és súgsz neki vizsgán. Ha szép autód van, felejtsd el az utcán parkolást, mert meghúzzák (irigységből, hepajból, akármiből), lenyúlják, letörik a tükrét, stb. És ugyanez az analógia alkalmazható kb. mindenre. Járj mindenféle ütött-kopott, gagyi szarral, azokat hátha nem teszik még jobban tönkre, nem lopják el, nem basszák szét. Amíg csak a szokásos bűnöző elemek keverik a bajt, akiktől minden normális ember távol tartja magát, addig rendben van. De ez már elfogadhatatlanul beteg helyzet hogy az lop meg aki mellettem ül előadáson.

Nemrégiben magára vonta a figyelmem ez a cég, és elkezdtem filózni pár dolgon. Például hogy ez tipikusan egy olyan márka, ami azért drága mert megteheti (és akkor itt hatszámjegyű drágáról beszélünk, ami öt, az valószínűleg hamisítvány). Semmi plusz esztétika, alapanyag, minőség, funkció, vagy bármi. Értem és tudom hogy az Adidas cipők is drágák, mert Adidas, de akkor a név már feltételezi hogy különleges és/vagy magasabb minőségű anyagokból, csúcstechnológiával készített, tartós, szép árut fogok kapni. A LV esetében már simán szemre is sérül ez a sor, ugyanis a táskáik nagy része bűnronda, olyan mint a legszarabb kínai gagyik akárhol. Anyagukra nézve nem arany meg platina csatok, csincsillaprém díszek és kaméleonbőr külső, hanem a szokásos réz, marhabőr meg műszálas belső.

Kitaláltam egy olyat, hogy gyárthatnák a cuccaikat egyenesen műbőrből, valami hangzatos állatvédő szlogen mellett, és a sok csökött celeb simán kicsengetné érte a félmillát változatlanul, sőt, még szívesebben, mert hát ez így állatbarát, éééérteeeed? A tömegek meg nyilván tömött sorokban követnék őket. Az LV meg röhögne a markába, mert eladta a műanyagtáskát kínai dizájnnal százezrekért. Reális? ...Sajnos az. Rábukkantam a termékskálájukban egy olyan táskára (lehet hogy több is van, én az elsőig jutottam el, tovább nem érdekelt), ami lélegző olasz műbőr. Gratulálok, és csak azt sajnálom hogy nem a felsővezetésükben dolgozom, mert egy kerékre jár az agyunk.

A következő ötletem az volt, hogy a hamisítás elkerülésére kifejleszthetnének vmi azonosítós-hologramos-regisztrált-faszomtudja eredetiségigazoló cuccot. Aztán szépen átnyergelnék a gyártást kizárólag erre a cuccra, és ládaszám adhatnák el a kínai hamisítóüzemeknek, akik a fél karjukat odaadnák érte. Talán még jobban jövedelmezne mint a mostani dolgaik, és lényegesen kevesebb melóval.

És ami végül totál betette az ajtót LV-ügyben, az ez a hír volt. Értitek, LV-éknál összehordták egy kupacba a selejtes táskákat, vmi éhbéren dolgozó munkásuk összevarrta belőlük ezeket a szörnyeket, megkértek egy ügyeletes menő designert hogy adja hozzá a nevét, és piacra dobták. És ha már csak 29-et sikerült kiszenvedni, akkor már miért ne 7,2 millióért. Beyonce volt az a szerencsés agyhalott celeb aki azonnal állt is sorba egyért. Igazi idiótának néz ki azon a képen az elbaszott óvodai szakkörös relikviájával, ahogy vigyorog mert van neki olyan.