zene - mainframe bejegyzései - 6 megfelelő bejegyzés

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére. mainframe ezekben a témákban írt:


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2009
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2007
-
-
-
-
-
-
-
-
2006
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
mainframe

Ha már lúd...

©   mainframe   |   howto hwsw net szánalmas zene

Úgy kezdődött az egész, hogy beszívtam egy vírust, ami az USB-s adathordozókat támadja. Mivel jött? Egy Mininováról töltött ISO-editorral, amivel épp WIndowst akartam telepíteni a pendriveomra. Hogy ezt miért nem vette észre a Norton 360, rejtély. Mindegy, a megoldás egyszerű volt, sikerült pusztakézzel megküzdeni a vírussal. De ugye a baj nem jár egyedül, hanem csőstül jön. Ezért mindjárt azzal folytatódott a dolog hogy a Norton egyszercsak kitalálta hogy aktiváljam újra, addig ő nem működik (lehet hogy a vírust is már ezért nem észlelte). Ennek az a hibája, hogy nem tudom aktiválni (az indokokat találd ki magad), csak telepítéskor ügyesen. Az meg már mikor volt, a fájlok azóta hol járnak...

Szóval itt álltam védelem nélkül, és nekem márpedig kellett volna a PartitonMagic teljes verziója, mert össze akartam vonni két partíciót, amiből az egyik megüresedett a 1,5TB-s külső vinyóm megérkeztével (majd mindjárt lesz ez is, nyugi...). Végül sikerült, de paráztam hogy nehogy megint vírus legyen a vége. Szép türelmesen megvártam míg összemergeli a két partíciót, aminek a végén kedvesen-udvariasan hibával leállt a szentem. Újraindítottam, és hát látom hogy az egyik partíció helyén csak formázatlan üres hely van. Szerintetek melyik helyén? Naná hogy annak amelyik tele volt. Ez 50GB zenét jelent, ami most nagyrészt archiválatlanul csak úgy huss, eltűnt a semmibe. Ezután egy félperces művelettel összeraktam a két meghajtót, hiba nélkül. Persze hogy csak akkor basz be a ménkű ha az jelentős adatvesztéssel is jár. Potyára nem, mert minek. Hálisten megmaradt a winamp playlistje, tehát tudom mit kéne beszerezni újra, de a mininova nem volt elérhető se tegnap, se ma. Bármi egyéb igen, csak az nem.

Aztán ott van ez a külső vinyó. Ez egy olyan állat, hogy ha indításkor be van dugva, akkor a Windows nem indul, mert inkább ezzel szöszmötöl (erről akar indítani, vagy nemtom...). Nem, nincs benne a bootszekvenciában, sőt, amennyire én látom, a gépem nem is tud USB-s eszközről bootolni. Megpróbáltam átdugdosni az összes létező USB portba, hátha valamelyikre nem izgul, de sajnos ugyanaz van minddel. Úgyhogy bekapcsolásonként dugdoshatom ki-be. Mondjuk ettől eltekintve tökéletes, és ugye ez sem a meghajtó hibája, ugye... Továbbá itt az új monitorom. Lecsekkolom pixelhibáért amint hazaértünk vele barátnőmhöz, semmi gondja. Aztán hazahozom magamhoz, beépítem a végső helyére, belövöm, miegymás, és másfél napi használat után látom hogy van egy fekete alapon kék pixel a jobb szélén. Szerintetek most menjek tönkre idegileg, vagy mi...? A hab a tortán csak egy apróság: dual display-es felállásban a Chrome az elsődlegesnek kijelölt monitor felbontását használja teljes méretnek, akármelyik monitoron van is helyileg. Lol?

A legszebb az ilyenekben, hogy sosem egyenként, időben jól elosztva történnek, hanem ilyen burst-ös jelleggel. Szóval már nem érne felkészületlenül ha holnap akár be se kapcsolna a gépem, mert miért ne... Kérdéseim hozzátok, hogy értelme is legyen a posztnak, ne csak a nyivákolás:

  • Mit ajánlotok Norton 360 helyett? Olyasmi kéne ami nem nyaggat folyton, és van benne tűzfal, víruskereső és -irtó, illetve valami optimalizációs eszköz (defragmentálás, ilyesmi) is.
  • Aki ismerős ilyen témákban, az javasolhatna valamit a külső vinyó problémájára, hogy hogy lehetne mindig bedugva.
  • Végül, de nem utolsó sorban mondjátok meg, az isten szerelmére, ugye nem csak velem baszik ki a mininova, hanem mindenkinél szar?
Köszi előre is.

mainframe

King's X

©   mainframe   |   zene

A King's X nevű zenekarral való megismerkedésem elég kalandosnak és sorsszerűnek mondható, ugyanis egy használt CD-ket (is) árusító boltban lettem figyelmes a tok nélküli, minden 100-as szekcióban árválkodó, amőgy vizuálisan baromi jól kinéző lemezre. Naranccssárga alapon vörös kelta fonat volt a látványterv a korongon (és emellett semmi felirat), ott helyben kicsit bele is hallgattam, de nem is figyeltem rá oda igazán, csak nem akartam hogy hülyének nézzenek amiért nem is érdekel mi van a CD-n amit megveszek. Én ugyanis látványelemnek szántam, valahová dekorációnak. Elő is készítettem mindenféle szerszámot otthon hogy akkor feldolgozzuk a nyersanyagot, de gondoltam egyet, és egy búcsúpörgést engedélyeztem a cuccnak, annyira csak nem lehet borzalmas ami rajta van. Életem egyik legjobb döntése volt. Rég hallottam ilyen dallamos, azonnal megragadó zenét. Akkor még nem tudtam, de a texasi King's X 1996-os, Ear Candy című albumát halásztam ki a zavarosból.

Ám ez még utána sokáig titok is maradt előttem, ugyanis mint azt fentebb említettem, semmi felirat nem volt a CD-n. Csak úgy hívtam: az én zeném. És csak évekkel (komolyan, több évvel) később kerestem rá pár dalszövegre ami alapján kiderült hogy mit is hallgatok. Miután kiderült, szereztem pár egyéb albumot is tőlük, és bár addigra már ezerszer meghallgattam, mégis ez maradt a kedvencem. Saját magukat Rock-zenekarként definiálják, de ez az a régebbi stílusú, ha úgy tetszik puhább rock. Ami nem is baj. Amit még ki tudok emelni, az a 2000-es Please come home... Mr. Bulbous album.

Ez a kettő nagyjából egyezik stílusában, a többi, amennyit sikerült belőlük hallgatnom, kicsit más, de azok is jók. Mindre jellemző az egyéni stílus, és a lendület. Néhány számnak kicsit szokni kell a dallamvilágát, de a kiemelt két album abszolút ajánlható mindennapi fogyasztásra is.

A beszerezhetőségéből azt kellett leszűrnöm, hogy azért annyira nem elterjedt a dolog, de érdemes utánajárni kicsit. Ha másért nem, akkor azért hogy velem megoszthassátok amit találtatok, ugyanis még sokminden hiányzik tőlük. Most hogy nézem kicsit a találatokat neten, látom ám hogy az E-klubban is felléptek '99-ben. Egy igen jó mondat róluk, innen: A három magas kvalitású zenész tehetségét senki nem vitatja, sőt, ódákat zengenek róluk, ám az igazi átütő siker sok-sok lemezzel a hátuk mögött sem érte el őket. Minőségi albumok sorával a hátuk mögött azt hiszem ma már azért elégedettek sorsukkal - és be kell valljam, szerintem nem is illene hozzájuk a megasztárság.

mainframe

Szeretném kérni a...

©   mainframe   |   zene

És az milyen már, hogy az ilyen 'mainstream' zenéknek újabban kilométerhosszú neve van? Gondolok itt arra a megoldásra, hogy XY versus N featuring Z (FG remix). El tudom képzelni a jelenetet, amint a szórakozóhelyeken (természetesen a hangos zenét túlüvöltve) próbál a nép egyszerű gyermeke zanét kérni a Dj-től.
Szeretném kérni a...(és jön a félórás számcím) - pontosabban jönne, ha azalatt nem tenne be már három másik számot a lemezlovász. Na ja, trendnek kell lenni...! (Igen, kondi közben roxyt hallgatok és nemszeretem. )

Update, kommentekből átemelve: A mainstream egyre inkább arra áll rá, hogy feldolgozás, meg remix, meg ha nincs jóhangú énekesünk, akkor cápázunk egyet, aki ráér… És ez nem jó szerintem. Ha zenekar, akkor legyen egyben, készen, és tudjon saját számokat írni, amiket nem kell ötször újrakeverni, hogy kibírjanak egy hetet a köztudatban.

mainframe

Ghymes - Messzerepülő

©   mainframe   |   zene

Srácok, nem tudom hogy ez csak az újdonság varázsa-e, de szerintem ez az egyik legjobb Ghymes album. Tudom hogy már nem forró aktualitását tekintve, de én kb. egy hónapja jutottam hozzá.

13 számról van szó, amik talán a régebbi, ütősebb Ghymes-hangot hozzák többnyire. A múltkori Héjavarázs kicsit leülős album volt, de persze a maga nemében jó. Ez visszatalál a Rege világához, egyből az indító Regölés c. számmal indul a hangulat, és szerintem talán ez a legjobb szám is az albumon. Annak ellenére hogy 5 és fél perc körüli, a ciklikus szöveg miatt elég hosszúnak tűnik (ami ebben az esetben jó ). Azt szeretem a Ghymesben, hogy többarcú. Akár egy albumon belül is tudnak mutatni legalább 3-4 féle hangulatot. Így a pörgős Regölés mellé felzrkózik a Hú, hú c. lendületes darab, a Csengőcsángó, és a Teremlakó is a maga szigorú ritmusával. Emellett ott vannak azonban a lassabb, szomorú (?) dalok is, mint a Holnapután (ami engem rettentően emlékeztet a Héjavarázsról a Január-ra), a Nyugtató, az Álom Elé, és a címadó Messzerepülő. Van egy-két költőibb, vagy tradicionálisabb hagvételűbb darab is, az Életvíz, és Szép Jel, és a Kördal konkrétan. És van még két szám, a Szimkópé, ami szerintem inkább a Ghymes zenei agymenései közé sorolható, mert dallamilag és szövegileg annyira nem zászlóvivő. A végére hagytam a Csillagreggae-t, ami az Üvegtigris 2 egyik emlékezetes jelenetének aláfestő zenéje volt, és ezzel kiegészülve mindig mosolyra húzza a számat ha hallgatom.

Összességében talán azért jön be nagyon az album, mert a Héjavarázsból hiányzó dobok itt nagyon határozottan tértek vissza a pörgős számokban. Kezdtem azt hinni, hogy a Ghymes inkább költői, lírai, melankólikusabb vonalak felé fog tendálni, meg megijesztett Szarka Tamás szólóalbuma (Minden feloszlás így kezdődik...), de a Messzerepülővel visszaegyensúlyoztak az eredeti, általam megkedvelt stílushoz, és egyúttal megmutatták, hogy még mindig tudnak újat mondani, játszani. Csillagos ötös!

mainframe

Värttinä - Ilmatar

©   mainframe   |   zene

A Värttinä nevű finn zenekar majdnem teljes repertoárját végighallgatva (ami nem kevés) arra a végeredményre jutottam, hogy a sok jó album közül a legjobb és egyben a legfogyaszthatóbb is az Ilmatar című, 2000-es alkotás. A zenéjük határozottan folk, és egyes albumait nem is ajánlanám bárki fülének, mert hajlamosak néha elmenni a visítós hardkór népzene irányába. Ám ez az album tudja megfelelően ötvözni az egyes elemeket úgy, hogy nem esik át a ló másik oldalára, és nem lesz belőle valami Nox vagy Crystal-szerű átlagpop. Természetesen így is erős rétegzene marad a cucc (bár ezzel a kifejezéssel próbálok óvatos lenni, mióta múltkor a Deleriumot tituláltam annak (mondjuk arról is kiderült közben hogy a nép nagyrésze csak a remixeit ismeri, de mindegy... )), tekintve hogy végig finn nyelven tolják, és hát ugye népzenei alapokon.

Kedvenc trackjeim a 03.Laiska, ami leginkább engem munkadalra emlékeztet, ezáltal szigorú ritmusa van, és magával ragadóan hömpölyög végig mind a 4 percen. Tetszik hogy egyenként léptetik be az elemeket, ezt sok zenéjüknél játsszák el. Elkezdi egyszál magában egy szólóénekes, jön alá egy ritmus, majd egy szólóhangszer, majd egy kórus, majd a többi hangszer, esetleg mégegyfajta ritmus, és egy második kórus. (Kis eltérésekkel így van pl. a 06.Aijo-ban, ami másik nagy kedvencem.) Én nem értek a zenéhez, lehet hogy ez valami alap trükk, csak én nem ismertem, de bejött. További kötelezően meghallgatandó számok: a 04.Liigua, és a 08.Linnunmieli, illetve még a 11.Meri, az utóbbi azért, mert ez egy sirató, és egy részben a sirató asszony magyarul beszél, bár elég nehezen kivehető ha az ember nem figyel oda direkt.

No, egyszóval a teendő: hallgassátok meg ezt az albumot. Ha ez nem jön be, ez nem a Ti zenétek. Ha ez viszont bejön, érdemes megpróbálkozni az együttes többi művével is (11 album, hajrá! ). Második lépésként talán az Oi Dai című albumot ajánlanám. Végső konklúzió: nagyon kellemes kis cucc, nem túl népi, de azért összességében népi, és mint olyan, legalábbis érdekességként érdemes egy próbára.

mainframe

Delerium - Nuages du monde

©   mainframe   |   zene

Rétegzene-ajánló következik, hogy lássátok: én is hallgatok ilyet, nem csak Tamás. Sznobizmus rulz.

Szóval Delerium. Ez a zene leginkább chillout/ambient kategóriába sorolható (bár mindig is hadilábon álltam a kategóriákkal), szóval nem hallgatnivaló, hanem inkább háttérzenének felel meg. Az aktualitás ami a látómezőmbe sodorta, az az új albumuk (Nuages du Monde = A Világ Felhői) megjelenése volt. Ennek ügyén legálisan elmentem egy legális CD-boltba, ahol legálisan megvettem az eddigi legális albumaikat legálisan. (Hofi Géza, szeretünk ) Kicsit ambivalens a stílusuk. Karma című korábbi albumuk hasonlít leginkább erre a mostanira, sok benne a folkos elem, nincs kellemetlenül meggépesítve (legalábbis nem hallatszik rajta). Egészen izgalmas hatások vannak benne, még én is élveztem pedig nem vagyok erre a stílusra hangolódva.

Ami még megvan tőlük, az a Syrophenikon, de az közelébe sem ér a fenti kettőnek. Zavaróak az effektek, sok szám inkább ritmikus zaj, mint zene. Nem igazán értem, hogy tudnak ennyire kétfélét produkálni. Van még bőven albumuk, csak a többi nem volt meg éppen a CD-boltban, de majd később hoznak talán. Ha azok is meglesznek, update-elem a bejegyzést. De addig is leszűröm: mindenképpen érdemes meghallgatni, ha mást nem hát a Karmát és a Nuages du Monde-ot biztosan!

update 2007.01.19.: Meghallgattam a Poem-et is, az is állatkirály. A Chimera is jó, van rajta jópár nyerő szám, de összességében elmarad a többitől. (Syrophenikonnál így is mérföldekkel jobb!)