Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. mainframe

feat. mainframe

Titkos fegyverkísérletek az I épület tornyában?

_{"A magyarok lézerétől ments meg uram minket!"}

Vannak dolgok amik kihozzák belőlem a trágár állatot, és további dolgok egyenesen radikalitásba hajló megoldásokat ültetnek el a gondolataim közé, de ami ma történt, azért legszívesebben személyesen osztanék ki pár kedvezményes veselerúgást. Kaptam ugyanis karácsonyra egy kifejezetten drága felsőkategóriás esernyőt (ötjegyű összeg), amit ma az egyetemen a gépterem elől (tanfolyam közben) egész egyszerűen elloptak. Száradni tettem ki a reggeli eső után, a többi 20-30 másikkal egy kupacba. Valószínűleg egyetemista vitte el, mivel csak az enyém hiányzott (ha külsős jött volna be kifejezetten lopás céljából, akkor már mindet viszi). Valószínűleg egyenesen valaki a gépteremből ahol a tanfolyam van, ugyanis végig nyitva volt az ajtó, és semmi gyanús mozgást nem érzékeltünk a terem előtt. Szerintem amikor kimentünk szünetre, vagy amikor valamelyik késő megjött, az látta, megtetszett neki, és eltette mert miért ne.

Több visszautat is biztosítottam az elkövetőnek hogy kihátráljon a helyzetből, mert megkérdeztem a társaságot amikor együtt volt hogy ugyan nem keverte-e össze valaki a sajátjával, nézzék meg. Ekkor simán visszaadhatta volna hogy bocsi, vak vagyok, senki meg se szólja érte. Utána mondtam hogy oké, ha valaki szándékosan tette el, akkor csak tegye vissza ugyanúgy a terem elé valamikor (mondjuk ebédszünetben amikor senki sem látja), nem lesz retorzió. Ez sem valósult meg. Ezután még nekiállhattam volna rendőrséggel meg motozással meg mindennel fenyegetőzni mint egy megfaszult kisnyugdíjas, de inkább eltekintettem attól hogy megalázzam magam nyílt színen, és elkönyveltem hogy ez egy ilyen hely.

A BME, 2009-ben, Magyarország elit egyeteme, Európa szívében. És a hallgatók egymástól lopnak. Gratulálok hozzá.

Az ilyen és hasonló esetek váltják ki nálam azt a reakciót hogy amint jön egy külföldi állásajánlat, úgy hagyom itt ezt a mélységesen alja szar országot és benne ezt a mocskos rohadék társaságot mint a szél. Mert milyen már hogy ha van egy átlagon felüli bármid, azt mindig két kézzel kell fognod (komolyan az első alkalom volt hogy szem elől tévesztettem az ernyőmet) különben a saját kollégád lop meg, akivel együtt ülsz előadáson, együtt állsz sorba büfében, talán reggelente kezet is fogtok, és súgsz neki vizsgán. Ha szép autód van, felejtsd el az utcán parkolást, mert meghúzzák (irigységből, hepajból, akármiből), lenyúlják, letörik a tükrét, stb. És ugyanez az analógia alkalmazható kb. mindenre. Járj mindenféle ütött-kopott, gagyi szarral, azokat hátha nem teszik még jobban tönkre, nem lopják el, nem basszák szét. Amíg csak a szokásos bűnöző elemek keverik a bajt, akiktől minden normális ember távol tartja magát, addig rendben van. De ez már elfogadhatatlanul beteg helyzet hogy az lop meg aki mellettem ül előadáson.

Észleltem egy olyan személyes levélnek álcázott típusú spamet ami valahogy átjutott a szűrőn, és mindjárt keresetlen válaszra is méltattam (naivan bízva abban hogy nem spambot csinálja, és ezúttal be is igazolódott a gyanúm), majd továbbküldtem a Homárnak. Igaz, nem az én bejelentésem alapján, de lehozták a dolgot. A spammerem azonban gyorsabb volt, és válaszolt. (Ami azért nem mindennapos, ezért is gondoltam hogy megírom ilyen backstage-finomság gyanánt a levelezésemet vele.)

Csak egy apró figyelmeztetés mindenkinek, aki a BME/ELTE felé a hídfőtől vezető sétálóutcán kialakult kis ideiglenes karácsonyi vásárban közlekedik a közeljövőben: egy szcientológus kirendeltség is kitelepült oda, Ingyenes stressz teszt álnéven. E-méter, Dianetika, Lronhubbard, ami csak kell. Szóval mielőtt még akármilyen okból is megáll ott akárki, gondolkodjon el jó-e az ha kapcsolatba kerül a szcientológiával (=nem).

Hívjátok fel erre barátaitok, ismerőseitek, vagy bárki figyelmét, aki úgy érzitek, erre rászorul (pl. épp ott áll a bódéjuknál), mert a szcientológia veszélyes.

dec. 01. 21:37: Van backtrack-ünk egy kontra-szcientológia blogon, nézzétek meg, ott képek is vannak. (Igen, én csináltam, még ma... Már félek is hogy milyen szörnyű haraggal sújtanak majd le rám a hubbardiánusok. )

Egy rövid idézet ((C) egon) abből az időből, amikor még régi jó neptununk volt, és nem tudtuk megbecsülni:

"Majd ha bevezetik a Neptun.NET-et... Hmm, fincsi lesz..."

Amikor ezt olvastam olyan érzésem volt, mintha a Terminator N+1-ben találna a főhős egy megégett újságcikket a romok között, hogy A nép izgatottan várta a Skynet mai üzembehelyezését. Egyfelől lol, másfelől omg.

Van egy ilyen tárgy hogy Speciális Anyagszerkezetek, és amellett, hogy sok érdekeset lehet ott hallani, még van 3 laborgyakorlat is (a sok gépész nézett is rám unott arccal hogy mi a rákért lelkesedem én ennyire egy egyszerű mágneses anyagok laborért, vagy miért érdekel így az elektronmikroszkóp... na ja, én lehet hogy soha többé nem látok ilyen jó kis játékokat), sőt, még van egy field trip is, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe (KFKI). Ez Csillebércen található, festői helyszínekkel tartkított hosszas buszúttal közelíthető meg. Kb 3 órás programot szerveztek nekünk, körbevezettek, megmutattak mindent, csak ami igazán fájt az én kicsi szivemnek, hogy semmit nem kapcsoltak be.

Amúgy a hely maga is eléggé őspark jellegű, néhol elszórva egy-két épülettel. Egyáltalán nem ilyen hardkór kutatóintézet látszatát kelti, sokkal inkább egy szabadidőközpontét. Az egyetlen ipari jellegű épület (amivel találkoztunk) az atomreaktor volt, ahová nem is vittek be, mert oda annyira szigorú a beléptetés, hogy csak az ott dolgozóknak szabad, nekik is csak indokolt esetben. Egyébként a túránk kezdetén, belépéskor nekünk is rögzítették e névsorunkat és a személyi igazolvány számunkat. Szigor és fegyelem. Egy ilyen helyen kell is.

Röviden: láttunk tisztatereket, ahol mindenféle chipeket gyártanak, és ehhez kell ugye a tisztított víz, a szűrt levegő, esetenként a fény megszűrése, és a rázkódásvédelem, szóval egy egészen hatalmas és specializált gépház szolgálja ki azt az épületet. Ezután megmutatták nekünk a pásztázó alagútmikroszkópot, és messzebb, egy sötét szobában ott figyelt az elektronmikroszkóp is, de olyat már láttam a BME-n is. Majd még érdekességnek megnéztünk különböző amorf fém-szalagokat, meg mágneses erőtér-detektort (aminek az előbbi fontos komponense), majd jött a nap fénypontja: az ionimplanter.

De a továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:

_{A bejárat Tűzjelzős alaprajz Kutatóhölgy munkában A kékláb-törzs hadiösvényen Park Pásztázó alagútmikroszkóp Fizikusbácsi detektorral Ionimplanter kezelőfelülete Az ionimplanter személyesen ...okosan néz.}

Hétfőn az alábbi történést sikerült lefotóznom Jelek előadáson:

/*politically correct verzió, pártatlan tudósítás a lövészárokból*/

Tegnap indult az indexfelvétel, 12:30-tól a KTH-ban. Gondoltam ha kezdésre odamegyek, csak nem lesz akkora halál. Odaértem, és de... R épület aulája dugig emberekkel, várják mikortól lehet sorszámot kérni. Előrecápáztam két ismerőshöz, akik már egy ideje ott állhattak. Az elméleti kezdési időpont után vagy 10 perccel kijött egy ügyintézőhölgy, és közölte hogy a gép nem működik (ezt mondta, hogy ez alatt mit kell érteni, rejtély), de rögvest megcsinálják. Tapsviharral jutalmazta a tömeg, nekem meg már akkor rossz előérzetem kezdett lenni... Újabb 5-10 perc után kijött, hogy hát ez nem megy. De egyből jött is a válságforgatókönyv, aminek kihirdetéséhez ki is sétált az aula közepére, majd kinyilatkoztatta, hogy jól nyissuk ki a fülünket, mert csak egyszer mondja el... Egy döbbent csönd közepette történő még döbbentebb összenézésnél nem futotta többre.

A terv az volt, hogy rendesen, régimódi sorba kellett állni egy-egy szoba előtt, karonként. Ennek a kivitelezhetőségéről ekkora skálán nem akarok értekezni. Egy a lényeg, hogy a tömeg odacsődült a lengőajtóhoz, és én ekkor láttam meg azt, ami végleg elborzasztott: azért nem haladunk tovább, mert a szobák előtti folyosó is dugig van emberekkel. Ez volt az a pont, ahol én feladtam. Legalábbis egy időre.

Ugyanis egy gyors kondi után (~2,5 óra) visszanéztem, hogy mi lett azóta. Olyan kép fogadott, mint egy menekülttáborban. Mindenki elgyötört arccal ül amin csak lehet, ha nincs min, a fal mellett. Maradék helyeken embertömegek ácsorognak. És minden ÁLL. Semmi jövés-menés, vagy ilyesmi. A sorszámkiadó automatára ragasztott A4-es lapra pedig az van írva, hogy karonként az adott sorszám után (alább felsorolva) már nem szolgálnak ki senkit aznap. Mindez mondjuk fél 4-kor, szóval örüljünk hogy még nyitva voltak. Mehettem haza, remélve hogy a szerdai jegybeiratásomig azért valahogy majd hozzájutok az indexemhez. Nincs happy end.

Update 2006.12.12.: Ma sikerült felvennem. Letéptem egy számot, elmentem a dolgomra, visszamentem háromnegyed óra múlva, és már le is voltam hagyva 4-5-tel. De nem hagytam annyiban, bementem, és kedveskedtem egy sort az ügyintézőlánynak, mire ő betett a sorba, még mosolygott is. Pedig az elején komolyan morcos volt...