Voltunk The GuNN kollégával megvizsgálni ma egy bringát. (A buszon egy ad-hoc überblog-találkozó szerveződött, mert beleakadtunk Orcába is ) Szóval milyen bringát néztünk. Egy megfelelő darabot. Nem volt hiba benne. Azaz hogy egy probléma mégis akad. A bringa jobb mint én. Kétségtelenül. De hisz hogy is ne lenne az, pillanatnyilag egy Tesco Bájk™ is többre képes, mint amit én ki tudnék használni ennyi év kihagyás után. Azonban célom felfejlődni. De ez a bringa még így is többre képes, mint amit egyáltalán el óhajtok érni.
Úgy esett 2002-ben, hogy alapos tájékozódás után kinéztem egy fényképezőgépet, és megvettem abban a szellemben, hogy majd fotózgatok mindenféle jelentéktelen marhaságot. De mihelyt kezemben volt a gép, kinyílt a szemem, olyan dolgokat láttam meg az utcán, amik mellett addig elmentem. Mindenhova vittem magammal a gépet, és gyakran nyomtam le a kerek ezüst gombot. Megtanultam kezelni, kihasználtam tengernyi manuális beállítását, hamar eljutottam arra a pontra, ahol már kevés volt az eszköztára. Éveken keresztül új gép után sóvároghattam.
Nem vagyok – még – nagy bringás. Egykor az voltam. Régen. De most úgy gondolom, nem fogok rajta évekig fejleszteni semmit. Egy olyan gép kell, amiben bízhatok, hogy nem az fogja számomra a limitet jelenteni, csak saját magam.
A végső döntés még hátra van, és egyáltalán nem könnyű.