Haszprus überblog

Haszprus überblog

Úgy néz ki, július 1-től 8-ig fotóművészeti nyári egyetem, Sopronban. Nekem ez a megnevezés roppant ellenszenves egyébként, de asszem nem ez a lényeg, hanem hogy remélhetőleg jó móka lesz

• Fotóstábor 2004 ep2
• Fotóstábor 2004 ep1
• Fotóstábor 2003

Update 2006. jún. 09. 17:17: projekt törölve.

Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.

My precious (Scott G-Zero FX)

Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek

Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.

• Bringa harmadik megközelítésben

Voltunk The GuNN kollégával megvizsgálni ma egy bringát. (A buszon egy ad-hoc überblog-találkozó szerveződött, mert beleakadtunk Orcába is ) Szóval milyen bringát néztünk. Egy megfelelő darabot. Nem volt hiba benne. Azaz hogy egy probléma mégis akad. A bringa jobb mint én. Kétségtelenül. De hisz hogy is ne lenne az, pillanatnyilag egy Tesco Bájk™ is többre képes, mint amit én ki tudnék használni ennyi év kihagyás után. Azonban célom felfejlődni. De ez a bringa még így is többre képes, mint amit egyáltalán el óhajtok érni.

Úgy esett 2002-ben, hogy alapos tájékozódás után kinéztem egy fényképezőgépet, és megvettem abban a szellemben, hogy majd fotózgatok mindenféle jelentéktelen marhaságot. De mihelyt kezemben volt a gép, kinyílt a szemem, olyan dolgokat láttam meg az utcán, amik mellett addig elmentem. Mindenhova vittem magammal a gépet, és gyakran nyomtam le a kerek ezüst gombot. Megtanultam kezelni, kihasználtam tengernyi manuális beállítását, hamar eljutottam arra a pontra, ahol már kevés volt az eszköztára. Éveken keresztül új gép után sóvároghattam.

Nem vagyok – még – nagy bringás. Egykor az voltam. Régen. De most úgy gondolom, nem fogok rajta évekig fejleszteni semmit. Egy olyan gép kell, amiben bízhatok, hogy nem az fogja számomra a limitet jelenteni, csak saját magam.

A végső döntés még hátra van, és egyáltalán nem könnyű.

• Bringa első megközelítésben

A legenda szerint Worf agyából pattant ki az ötlet, hogy mekkorát robbanna egy ilyen _újság_. Aztán amikor nagyjából két éve összehívott hármunkat a második emeleti 1 szobás bútorozatlan lakásába, előadta. Előadta, hogy arra gondolt, hogy kellene egy olyan újságot csinálni amilyen még nincs. Legyen mondjuk informatikai, hiszen ehhez még értünk is valamennyire. Aztán legyen mondjuk az átlagnál igényesebb, hogy ha valaki meglátja az utcán és kicsit is foglalkozik kompjúterrel, akkor a kezébe akarja venni. Aztán legyen mondjuk ingyenes. Mekkorát fog pukkanni, te jó ég, ingyenes informatikai magazin ami mindennek a tetejébe nem a szokásos wc papírra van nyomva, hanem igényes, csillivilli papiruszra. Szóval mutogatta ott a képeket közben csillogó szemekkel áradozott róla, A mérete ilyen lesz, hogy ezzel is feltűnést keltsen, ennyi oldal lesz, a dizájn is kész, tessék, szerintem szupi meg amúgyis, most mi baj lehetne. Ez jellemző volt rá. Ez a sugárzó, sokszor már-már buta és irrealalisztikus optimizmzus, persze ezt akkor még nem tudtuk. Talán ezért is hittünk neki. Hirtelen ott abban a pici lakásban négyen elhittük, hogy Worf valami hatalmas ötlettel állt elő és ha akarjuk, hamarosan újságkiadó lesz belőlünk.

Don't know how to break out.

Szeva, én vagyok a Haszprus ÜberTeam (továbbiakban HÜT) legújabb tagja. Azt hiszem, némileg eltérő színt jelentek itt a blogon belül több szempontból is, egyrészt a kollegáktól eltérően, nekem lövésem sincs az informatikáról, éppen ezért jogásznak készülök, másrészt pedig én vagyok az, aki ezen blog keretein belül a trusted level összes szintjét bejárta, kezdve a legalacsonyabbal és mint láthatjátok - hála a diplomáciának - eléggé felküzdöttem magam, így éppen az überblogger státuszban tetszelgek. Ez egyszer jó nekem, hiszen végre eleget tudok tenni az Ej, erről de beszámolnék valahol rángásaimnak, aztán pedig jó Neked, hiszen még akár jót is írhatok, ami esetleg elnyeri a tetszésed. Mondjuk amíg nem írtam sehova, valahogy biztos voltam benne, hogy némely gondolatomat szuperul meg tudnám osztani a külvilággal és milyen érdekfeszítő és lebilincselő tudnék lenni, aztán most valahogy mégis izé, izgulok. Na, de majd csak elmúlik.

Szóval véleményem szerint kicsit talán másfajta postokra számíthattok majd tőlem, mint a többiektől, de persze az sincs kizárva, hogy olykor-olykor valami technikai jellegű témához is hozzászóljak. Végülis techblog vagyunk vagy mifene. Mindenesetre az biztos, hogy tőlem ritkán fogtok a kódolásról vagy a Macről olvasni. Inkább élményekről, gondolatokról, ötletekről, remélve, hogy jó hallgatóságra találok bennetek és esetleg én is plusz egy okot szolgáltatok majd arra, hogy idelátogass. Na, kezdetnek ennyi, drukkoljatok!

És persze én is szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, a barátaimnak, de legfőképpen Haszprusnak, aki lehetővé tette, hogy mindez megtörténjen.