Anyám jár kézimunkaszakkörbe. (Nem röhög! Komolyan.) Karácsonykor mindig szoktak egymásnak valami apróságot vinni, de persze ilyen helyre nem lehet boltban vett dolgot, kézzel kell, hogy készüljön. Anyám idén marha egyszerűen elintézte: Montana.igazi.neve, ugye megcsinálod?
Mindegy, hogy mi, legyen 14 egyforma ajándék. Így esett, hogy a hétvégét gyertyaöntéssel töltöttem. Na de azért nem volt ez ilyen egyszerű.
Első körben beszereztem egy kupac kicsi poharat. Aztán kezdtem dilemmázni, zselé vagy viasz, viasz vagy zselé? Zselé lett. Elmentem hobbiboltva, vettem egy kupac zselét, meg mindenféle dísznek belevalót. Ánizscsillag, kicsi fehér kúp alakú termés, nagyobb bordó gömbölyű termés. Kanóc: viaszolt, talpas. Pénztár, anyázás, drága játék ez, gyerekek. Az itthoni készletből a következőket tettem hozzá: szegfűszeg, szemes kávé, egész fahéj.
Itthon vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam. Az első darab elkészülte után meglepődve vettem észre, hogy az ilyen csiszolt pohár egy cseppet sem látszik át, és ez eléggé agyoncsapja azt az igyekezetemet, hogy áttetsző zselégyertyát készítsek. Még jó, hogy vettem belőle 3x6 darabot...
Szerencsére van nekem egy mindig ugrasztható bonniem, felhívtam, hogy másnap ha jön haza, hozzon 14 egyforma borospoharat. Kicsit furcsán nézett, de becsületére legyen mondva, ez csütörtök este nyolckor volt, és pénteken délután háromkor ideadta a poharakat.*
Szombat reggel Montana újra beköltözött a konyhába. 
Következő az algoritmus: Egy edényben vizet kell forralni, abba egy másik edényt kell állítani, amiben a zselé van. Így fel lehet melegíteni az anyagot, míg folyékonnyá nem válik. Az előmelegített, de már száraz poharakba belállítottam a kanócot, és belepakoltam mindenféle díszítőelemet. Mikor a zselé már rendesen folyik, beleöntöttem a poharakba. Eközben és -után a következő dolgokkal kell megküzdeni: a belső
edényről mindenfelé csöpögő forró viz egyrészt ne égessen meg, másrészt még véletlen se kerüljön a poharakba. A kanóc maradjon középen és függőlegesen. Azon a díszek, amiket az üveghez közelre szántam, maradjanak a helyükön, és lehetőleg semi ne legyen a kanóc közvetlen közelében. A könnyű díszek ne ússzanak fel, és ne képződjön túl sok buborék. Fogpiszkálóval folyamatosan nyomogattam vissza a felúszni készülő piros bogyókat, és szurkáltam ki a lufikat. Zselét újra melegíteni, közben új poharakat előkészíteni, mindezt addig, amíg el nem fogy: jó esetben a pohár, rossz esetben a zselé. Nálam a második következett be hamarabb, így az utolsó már igazi viasszal készült, amit egy speciális színező pasztillával kékre festettem. Ez így egy kicsit kilóg a sorból, meg nem is lett olyan szép, de egynek jó.
Nehezített pálya: mindezt úgy, hogy a saját tűzhelyünk kölcsön van adva, így egy kétlapos villanyrezsó áll rendelkezésre. Ezen úgy negyed óra alatt fel is forr a fél liter víz.
*ugyanitt 16 db féldecis pohár átadó vagy csokira/somlóira cserélhető!
Upd.: 18, mert az elbaltázottakat is sikerült megmenteni.
), de akkor megsértődnél. 
