A Boráros-téren találkoztunk 06:30-kor, én sajna nem tudtam kiszámolni hogy mikorra érek oda, meg hátha van valami, stb, szóval kis ráhagyással indultam, úgy gondoltam, 6:20-ra fogok odaérni, hát ebben tévedtem, ott voltam 6:05-kor, úgyhogy vártam negyed órát egyedül, aztán megjöttek a népek. Jó volt velük újra találkozni, sok jóarc ember. Nyugatiból indult a vonatunk, és ott láttuk az új Siemens vonatot is, amiről hiányoltam, hogy XTR nem írt részletesebben, holott utazott vele. Mi nem utaztunk vele, mi egy lepukkant régi vonattal mentünk, de tökmindegy, mert legalább fűtés volt. (Azért mindenben lehet találni valamit aminek örülhetünk, ha nagyon igyekszünk 
A vonatunk 08:30-kor indult, és olyan 09:25 körül értünk le Kismarosra (digitális képek EXIF információi rule), közben megvitattuk a digitális fényképezőgépek tulajdonságait töviről hegyire M szakkomentárjaival
Előkerült még a valóságshow-k fikázása is, persze nem részemről, de amikor 5 percen belül kiderült hogy mindenki hozzá tud szólni a témához és pontosan vágja hogy ki mit csinált az elmúlt részekben, megejtettem azt a megállapítást, hogy akármennyire mondja mindenki azt hogy nem hiszik hogy 2 millióan nézik, meg hogy ennyit szavaznak, hát ez bizony kis csoportunk példája alapján nagyon is elképzelhető
Miután azzal szembesültünk, hogy a telefonos tájékoztatás ellenére nem jár a Gyermekvasút (vagy miarák, mindegy), gyorsan benyomtunk némi (3 ember * 3 dl) forralt bort a helyi hmm büfében vagy miben. Az üzemeltető helyesírását szemlélteti a kilenc kiválasztott kép közül az egyik. A bor pocsék volt, minden korty után hányhatnékunk volt tőle, ketten meg se bírtuk inni az utolsó 1 centit a pohár aljáról. Hatása viszont egyáltalán nem volt. De legalább óccsó vótt (120 Ft). No ezt csak viccből írtam, igazából önkínzás volt meginni.
Elslattyogtunk a helyi buszmegállóba amivel helyettesíteni kívántuk a kisvasutat, és letelepedtünk. Vártuk a buszt. És mások is jöttek és vártak. A dolog ott kezdett gyanús lenni amikor a 10 várakozó emberből az idő folyamán 7-et elvittek autóval. Felmerült hogy nem is buszmegállóhelyen vagyunk, hanem stoppolóhelyen
, és buszra itt aztán hiába várunk De azért megjött az is, 2 óra várakozás után. Khirályság. (Menetrend le volt tépve, vandalizmus rulez)
Ennyi idő alatt simán legyalogoltuk volna azt a negyed órát amit a busz tett meg. Bár nekem speciál tetszett hogy egy helyen voltunk és dumálgattunk, mer szeretem az ilyesmit.
Legnagyobb meglepetésemre elérkeztünk Királyrétre, ahol egy osztálykirándulás volt néhány évvel ezelőtt. A hely arról nevezetes, hogy nincs térerő. Jellemző párbeszédek tehát a suliban:
- Hol is voltunk x. osztályban kirándulni?De egyébként szép hely, van egy gyönyörű tó, meg erdő, meg ilyenek. Most láttunk őzeket is, igaz bekerítve, de legalább le tudtuk őket fotózni, már ahogy.
- Királyréten.
- Öööö.. nem rémlik...
- Tudod ahol nem volt térerő...
- Ja igen!
Ezután pedig kezdetét vette az egyre keményebb túra, G - a túravezető - nem laza tempót diktált úgyhogy végig a földet néztem nehogy elbukjak a zúzós terepen. A dolgot kezdtem nem élvezni, N pedig mondta hogy ő haza fog jönni majd valahol félúton, mert dolga van este. Amikor elköszönt a többiektől, úgy döntöttem, hogy én itt teljesen kifulladtam, és nincs kedvem szívni tovább, úgyhogy hazaindultam vele. 40 perc múlva jött is a telefon egyik túratársunktól, hogy nem tud-e még utólérni bennünket De ez teljes képtelenség lett volna, úgyhogy ő nem fordult vissza.
Hazafelé pokoli jót dumáltunk, akár legutóbb, a szalagavatón.
Egy dolog azért nem tetszett. Milyen már az hogy a vonat WC-jéből kilátok menetközben a sínekre, fúj a wc-kabinban a szél mint állat, és mindezek után kiderül hogy nincs víz? 
(Hogy a folyékony szappant és a kéztörlés bármiféle lehetőségét már ne is említsem. Van ilyesmi az új Siemens vonatokban? Aki tudja, írja meg!)
