Haszprus überblog

Haszprus überblog

Ezúttal félúton le kellett szállni, mert egy utas rosszul lett. Sikerült bő két órás kését begyűjteni, imádtam. (Arról nem is beszélve, hogy reggel fél háromkor keltem, brrr.) Most már komolyan csak a gépeltérítés hiányzik. De megérkezve akkora csokor virág várt, hogy alig bírom el.

Időpontszavazás és a túrha topicja itt!

Ha meg tudod nézni, meg vagy hívva

Na ha látod ezt a topicot, az azt jelenti hogy meg vagy hívva túrázni! Itt a blogon vagyunk már elegen ahhoz, hogy összejöhessen egy ilyesmi, ráadásul egy csomóan bme-sek vagyunk, szóval noha még nem mindenki ismer mindenkit, de adja magát hogy most már szervezzünk itt valamit...

Ha van kedved jönni, akkor az alábbi két szavazáson csekkold be az összes megfelelőnek tűnő időpontot, és meglátjuk mi lesz.

1. Melyik éjszakai túrára lenne kedved és lehetőséged jönni?
2. Melyik nappali túrára lenne kedved és lehetőséged eljönni?
3. Szavazás rossz idő esetére

Kommentbe egyéni megjegyzések, lelkesítő szövegek, meg bármi releváns jöhet. Az is királyos lenne, ha itt a blogon is jeleznéd, hogy van kedved jönni, nemcsak a doodle-ön. A doodle azért jó, mert megkönnyíti a szervezést, a blog meg azért jó mert személyesebb, mindenki szívesen látja itt is, hogy jössz te is!

Ha tudod hogy nem jönnél, dobj lécci egy privmsg-et. Nincs sértődés nyilván, és sokkal jobb, mintha nem jeleznél vissza semmit.

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

• Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
• Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
• Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
• Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

• Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
• Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
• Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
• Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...