Haszprus überblog

Haszprus überblog

Helyett.

Kurvára elegem van már a túraszervezésből. Annyi időt emészt fel, mint állat.

Vácrátóti arborétumban jártam a minap, fotózási célokból.

Hogy örvendezzetek és helyreálljon a világbéke, a képeket most kivételesen nem a szokásos programommal automatizáltan állítottam elő leméretezve (valóban elég tré minőséget állít elő), hanem fullmanuálisan, illetve kombinálva 2 külön ezen alkalomra gyártott makróval. Miután erre ráment 50 percem, így elég valószínűnek látszik, hogy nem fogom ezt még egyszer eljátszani, marad az automatizált módszer.

Egynémely képet megvágtam, egynémely képet színkorrigáltam. Minden képre ráismerne az anyja. A vágásokra nem azért volt szükség, mert fölösleges részek vannak a képen (nem baj ha a téma levegőhöz jut), hanem azért mert igazából csak az eredeti méretben jön ki frankón hogy atyaég, milyen részletek vannak rajta. Eredeti méretet nem pakolok fel (sztem nem lenne rá érdeklődés, szóljatok, ha tévedek), így marad a vágás, azzal segíthetek egy kicsit a dolgon.

A 15-16. sorszámú kép a polárszűrő egyik alkalmazási lehetőségét mutatja be. Gyk: a 15-ös kép polárszűrt.

Ajánlom figyelmetekbe a kecskeméti, egymást etető verebeket a megszokottnál kicsit nagyobb felbontásban. Egyébként nemtom milyen felbontásban kéne így 2005 tájékán tolni a képeket.

(Várom a hasonló verebes, kompakt géppel lőtt fotókat azoktól, akik - véleményük szerint - kompakttal is jobb képeket lőnek )

Update 23:15: úgy döntöttem, egyik madaras képemet be is küldöm a fotózz.hu-ra, az alábbi formában.

Tartalmilag nem ez a legjobb kép, hanem a verebesek közül a második, de az sajnos be van mozdulva, ez viszont technikailag az én szememmel nézve nehezen kifogásolható. Jó, majd biztos jön valaki aki megemlíti hogy a bal veréb környéke beégett, nagyszerű Sőt, hogy még további tippeket adjak, jobb lett volna ha nincs az a rózsaszín folt a háttérben. Remek.

Update 23:25: bammeg a fotózz.hu-n máris kritizálják a rózsaszín lófaszt. persze oké, még én is észrevettem. nem időben :'(

Múlt hét kedden kezdtem szervezni egy túrát vagy strandot a mai napra. Akkor még nem lehetett tudni, hogy milyen idő lesz. Végül túraidő lett 9-25 fok között, elvileg záporral, gyakorlatilag anélkül

Sajna sokan nem értek rá előzetes egyeztetések ellenére, úgyhogy csökkentett létszámmal (Gabi, Zsófi, ScoobyZoli, Haszprus), de szerencsére megtartottuk a túrát Csobánkára. Vagy Csobánkáról, ahogy tetszik. Királyság.

El sem tudjátok képzelni, hogy egy olyan túra szervezése, ahol a potenciális résztvevők nagyrésze dolgozik vagy másokkal nyaral, micsoda kifogyhatatlan forrása a kihívásoknak, nem is beszélve a belefektetett időmennyiségről. Mert a telefon messze nincs ingyen, a netes kommunikáció pedig nagyon súlyos időráfordítást igényel.

Készítettem egy excel táblázatot arról hogy ki mikor ér rá. Ebbe mindenki bemondásos alapon lökte az infókat. Volt ki helyes infót szórt, volt ki kamuzott, és persze volt aki magasról le se szarta az egészet és nem válaszolt a kérdésre.

Mindezek után kinéztem a dátumot, ami a rendelkezésre álló információk alapján ideális volt, mert maximális számú ember tudott részt venni rajta. Itt derült ki hogy van aki mégsem ér rá, hiába mondja.

A szervezés megkezdése után egy héttel - a túra előtti napon - kiderült, hogy akit megkértem, hogy sms-t szórjon pár embernek, és mondta hogy rendben, az elmulasztotta ezt megtenni, mert elromlott a telefonja 3 napra (ezen információért nem tudok felelősséget vállalni). Igazából 5 napja volt sms-t küldeni, tehát 2 napunk eltűnt valamiféle fekete lyukban. Persze ez csak akkor derült ki, amikor rákérdeztem, hogy az sms-eket elküldte-e egyáltalán, nehogymár értesüljek arról hogy még van kit hívni.

Felhívtam tehát a kimaradt emberünket a túra előtti napon, persze ekkor már nem tudta úgy szervezni a napját, hogy jöhessen velünk. Így jártunk.

Minden egyes túraszervezés után levonom a konzekvenciát: én többet túrát nem szervezek. És mégis, különben nem lenne túra.