Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. Tamás

feat. Tamás

Az ilyen köcsögökkel mit lehet csinálni? (Most kaptam emailben):

Tisztelt Címzett,

ezuton szeretném ajánlani adatgyûjtõ, valamint email ellenõrzõ, kiküldõ programjainkat:

Email cím kiküldõ: a program segítségével könnyedén és bárhonnan kiküldheti meglévõ címlistájára leveleit, ajánlatait. A program kólün is használható email címek valódiságának ellenõrzésére, így akár folyamatosan ellenõrízheti címlistáinak aktualitását. Az email cím kiküldésének sebessége: 30.000 email/ óra.

Email cím, telefon-, faxszám, valamint weblapgyujtés: a program segítségével az interneten böngészve órák alatt összeállíthatja az Ön érdeklõ címlistát, legyenek azok vállakozások, vagy más adatok, bármilyen terület szerint. Email címeket nevekkel, de ugyanakkor telefon-, faxszámokat, valamint weblapcímeket is tud keresni. A programot használhatja meghatározott (Önt kiemelten érdeklõ weboldalakon), valamint akár egyszerre több ezer oldalon is tud keresni.

A programok ára: 8.000 HUF/ program, a kettõ együtt pedig 12.000 HUF.

Szállítási költség: 2.000 HUF

Üdvözlettel,

Molnár Zsolt

(E-mailcím a szerkesztőségben, örömmel megadom bárkinek, elvégre ő se kérte el az enyémet. Az IP-cím szlovák, *.91-127-188.t-com.sk, nem tudom, hogy a srác gépe-e vagy csak egy felnyomott zombigép.)

És az a mém megvan, hogy minden webkettes logóban Trebuchet MS Bold betűtípus van, az alján helyes kis tükröződéssel, az utolsó betű kötelezően r, és más színnel kell megjelennie? Na, az egyik ügyfelemnek is megvolt.

Olyannyira megvolt neki, hogy kitalálta, hogy ilyen cikkfejléceket akar a portáljára. Ez ugye maga után vonja, hogy bármi is van a cikk címébe írva, annak ilyen giccses tükröződéssel kell megjelennie. A dolog első megoldásaként arra gondoltam, hogy ezt már biztos megírta valaki (így kódol a lusta programozó), úgyhogy elkezdtem keresni a weben kész implementációk után. Nem találtam. Illetve van egy Reflection.js nevezetű cuccos, ami nagyon ügyesen megcsinálja a trükköt JavaScript bűvészkedéssel, de sajnos csak képekre, szövegre nem. (A trükknek egyébként itt annyi a lényege, hogy normális böngészők alatt egy CANVAS tag által létrehozott területre rendereli a cuccot az eredeti kép alapján, Internet Explorerben meg DirectX effektekkel szimulálja ugyanezt). Kitaláltam, hogy akkor majd a szövegből generálok képet egy PHP script segítségével on-the-fly, és akkor azt tükrözöm, de ez meg azért nem jó, mert a baseline alá lelógó betűk miatt hülyén néz ki az egész (ott kezdődik a tükröződés, ahol a lelógásnak vége van, nem a baseline-on). Találtam még egy Web2.0 Logo Creator nevű csodát is (sHaMaLt blogjából kiindulva, köszi!), ez jó lett volna, de ennek meg nincs forráskódja. Úgyhogy körülbelül másfél órányi hekkeléssel (beleértve a GD library használatának megtanulását is), összehegesztettem egy ilyet:

PHP script, a logóra kattintva letölthető, haszna egyébként kb nulla, kivéve ha valaki pont ugyanebbe a problémába fut bele, mint én. (Lehet vele pl blogbejegyzésekhez fancy címeket generálni, vagy ilyesmi). Majd egyszer írok hozzá dokumentációt is, de úgyis fel van kommentezve szépen.

Már két hete megjött Angliából az új MacBook-om, de csak most lett időm nekiállni és kicsit tüzetesebben megnézni (eddig albérletet kerestem). Ahogy valamelyik régebbi bejegyzésemben megígértem, a HÜB közönsége most első kézből tájékozódhat a dzsunkaPC-Macintosh és a Linux-Mac OS X váltás eredményeiről.

• Az OS X egy helyzabáló állat. A 60 Gbyte-os vinyóból az első telepítés helyből elfoglalt vagy 10 Gbyte-ot, sejtelmem sincs, mivel. Ugyanennyiből kijön egy komplett Linux telepítés az összes fejlesztőeszközzel, amire szükségem van, erre meg még föl kell pakolnom az Xcode-ot, újabb verziójú Python-t, Ruby on Rails-t, az Eclipse IDE-t, kellett rá egy rendes instant messenger (Adium X), meg persze a Firefox.
• Rá kellett jönnöm, hogy az inteles Mac-eken futtatott Firefoxban el van cseszve az antialiasing, mert még a régi QuickDraw library-t használja, és nem a Quartz-ot (amit az OS X többi része), ezért nagyságrendekkel rondább, mint mondjuk a Safari (pedig pont a szép smooth antialiasing volt az egyik, ami miatt megtetszett az OS X). A jelenséget a flickr.com-on egy kép is illusztrálja. Egyelőre a Shiira nevű böngészővel próbálkozom, majd meglátjuk, beválik-e. Mindenesetre ebben szép az antialiasing.
• A Linux-futtatás egy kicsit még hazárdos: az Ubuntu live CD-n lévő egyprocesszoros Linux kernel ugyan vígan felismert mindent (kivéve az iSight kamerát, de ahhoz van kernel modul, csak le kell fordítani), de a többprocesszoros SMP kernel első bootoláskor bepánikolt, és azóta is kb minden negyedik alkalommal indul el. Szóval egyelőre ezzel még várunk, mindenesetre az Ubuntu azért ott figyel tartalékban a második partíción - de legalább így kipróbálhatom, milyen is az élet OS X-en, ha rá vagyok kényszerítve, hogy azt használjam.
• Update: időközben úgy döntöttem, mégse kell nekem Ubuntu egyelőre, legyalulom. Gondoltam én. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű a BIOS-t leváltó EFI architektúra miatt, ez ugyanis magával hozta a partíciós tábla formátumának a változását is. Jelenleg a MacBook az Intel GPT (GUID Partition Table) formátumát használja, és azon oprendszerek számára, amely ezt nem ismeri, replikálja a GPT partíciós táblát az MBR-ben (Master Boot Record), mint ahogy azt a dzsunkaPC-ken szokás. Ennek olyan vicces következményei vannak, hogy ha Linux alól szerkesztem a partíciós táblát, akkor az MBR-t szerkesztem, ezt pedig az OS X leszarja, ő a GPT-t olvassa ki, és még a régi partíciós szisztémát látja, az Apple beépített Disk Utility-je viszont csak úgy tud újraparticionálni, ha legyalulja az összes volume összes tartalmát. Így külön macera megszabadulni az Ubuntu partícióitól (a Boot Camp sem tudja visszacsinálni). A megoldás: le kell szedni a GParted nevű Linux alapú open source live CD-t, ami ismeri a GPT és az MBR formátumot is, így ezzel megoldható a felesleges partíciók törlése. Most már csak vissza kell méreteznem az OS X partícióját a teljes merevlemez méretére.
• A QuickTime player nem játszik DivX-es AVI-kat. Elvileg a 3ivX codec OS X verziója megoldaná a problémát, a gyakorlatban feltettem és nem oldotta meg. Szerencsére a kiváló VLC player mindenféle codec-bűvészkedés nélkül játszik mindent (platformfüggetlen, open source!), és a még kiválóbb MPlayer-nek is van OS X portja, amit még nem próbáltam. Mindenesetre a VLC egyelőre jónak tűnik.
• Nem jöttem még rá, mi a jobb Alt megfelelője az OS X magyar billentyűkiosztásán. Ez marha zavaró, ha mondjuk magyar HTML-szöveget írok, mert a tagek miatt vissza kell váltanom angol kiosztásra. Hasonlóképpen hiányolom a compose funkcionalitást, amit Windows meg Linux alatt megszoktam. Ez az a szolgáltatás, amikor az ékezetből és a betűből két leütéssel komponálod össze a kiírni kívánt karaktert - így egyelőre nem tudok magyar kiosztásról kiosztásváltás nélkül finn karaktereket (pl. ä) gépelni. Biztos van rá megoldás, csak még nem találtam meg.
• A beépített levelező minden erénye mellett egy igen zavaró hibával is rendelkezik: ha SSL-en keresztül csatlakozom egy olyan levelezőszerverhez, aminek self-signed tanúsítványa van, akkor mindig rákérdez, hogy biztos csatlakozni akarok-e hozzá. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, ha felvesszük a tanúsítványt kézzel a saját keychain-ünkre, mivel nincs Remember my decision gomb. Ehhez a figyelmeztető ablakban meg kell nyomni a Show Certificate gombot, majd az Option nyomvatartása mellett kihúzni a tanúsítvány ikonját a munkaasztalra, ahol egy PEM fájl keletkezik belőle. Ezek után a Finder-ben az Applications / Utilities / Keychain Access ikonjára rá kell húzni a PEM fájlt, a megjelenő ablakban kiválasztani az X509 Anchor-t a listából és leokézni. Ha mindent jól csináltunk, a Mail legközelebb már nem fog panaszkodni, a PEM fájl pedig törölhető. (Forrás: Apple Knowledge Base).
• A Front Row überfasza. Életemben nem volt még olyan médiacenterem, amit távirányítóval tudok vezérelni a fotelből, szép, látványos és gyors is. Pillanatok alatt megszerettem.

A további kálváriáimról szerintem ezt a bejegyzést frissítgetve fogok beszámolni, mert biztos lesz még. De az is lehet, hogy újat kezdek. Még nem tudom. Szavazzátok meg

Van ez a Basecamp nevű remek kis projektmenedzsment alkalmazás. Tényleg nagyon korrekt, AJAXos, webkettőpontnullás, van RSS támogatása is, meg minden olyan, ami trendi mostanában (talán csak tag-ek nincsenek benne). Egy ideje a free verzióját használom a saját todo-listáim, projektjeim, határidőim nyilvántartására, mert ismerem magamat annyira, hogy tudom, hogy egyébként mindent elfelejtenék. Egyedüli gond az vele, hogy a free verzió nem használható komolyabb feladatokra (mivel van benne egy olyan limit, hogy csak egy projektet hozhatsz létre, így hiába akarom, nem tudom a teendőimet projektek szerint szétválogatni). És itt jön a rejtély, amit egyszerűen nem értek: hogyhogy valaki nem másolta le még egy az egyben ezt az alkalmazást és nem adta ki nyílt forráskóddal? Nem hiszem, hogy olyan egetverően nagy meló lenne - maga a Basecamp tulajdonképpen nem más, mint egy többfelhasználós blog (ugyanúgy lehet kommentezni a taskokat, milestone-okat, mint egy rendes blog bejegyzéseit), csak hozzáraktak egy todo-lista modult, fájlfeltöltési lehetőséget, e-mailes figyelmeztetést, egy egyszerű jogosultságkezelő rendszert, és kész. Ruby on Rails alapokon nem hiszem, hogy két hónapnál tovább tartana megírni - főleg mivel az eredeti Basecamp is RoR alapokon készült. Sőt, igazából a Ruby on Rails keretrendszer pont a Basecamp fejlesztése során született meg, és a fejlesztők saját bevallása szerint sem tartott tovább két hónapnál, hogy a Basecamp első verzióját implementálják.

Könyörgök, nincs odakint valaki ráérő programozó, aki gyorsan lekoppintaná a Basecamp-et és kiadná a forrását? Nem kell nekem innováció meg semmi ilyesmi, csak szeretnék benne néhány idegesítő hülyeséget kijavítani, hogy nekem jobban kézre álljon, és kész. És nem, nem akarok havi 12 dollárt fizetni azért, hogy használjak egy olyan rendszert, ami már majdnem teljesen kézre áll, de mégse tökéletes. Long live open source, amit úgy tudok széjjelcsesztetni, ahogy csak akarom.

Ez az egyik. A másik meg, ha már így szóba került, egy körkérdés. Ti hogyan tartjátok rendben az életeteket, hogyan tartjátok fejben a határidőket, hogyan jegyzitek fel a kósza kis ötleteket valahova úgy, hogy ne vesszenek el? PDA? Notesz? Moleskine? Okostelefon? Csillivilli AJAXos webalkalmazás? Outlook? Hogy csinálja a világ azt, hogy soha senki nem felejt el semmit, csak mindig én?

Az utóbbi három napban négy tökismeretlen ex-szovjet (értsd: ukrán, orosz, kazah stb.) leányzó kattintott rám ICQ-n. Egyiknek sem válaszoltam, de elgondolkoztam, hogy ennek az az oka, hogy a valaha volt Szovjetunió területére bevezették-e végre a szélessávú netet (lásd még Malajzia: hét-nyolc éve az összes nemzetközi IRC csatorna ráérő maláj tinikkel volt tele), vagy pedig valamiféle újfajta spambottal állunk szemben, amely ukrán kurvának adja ki magát. Úgyhogy feltenném a körkérdést ICQ-zó férfitársaimnak: nálatok is ez van most, vagy a spammermaffia megszerezte az ICQ-számomat? Esetleg azzal van összefüggésben a dolog, hogy az adatlapomon pár napja ott van, hogy United Kingdom, és azt hiszik, hogy valami gazdag angol pasit fogtak ki a képemben?

Egy linuxos egy kicsit úgy érzi magát az öltönyös IT-menedzserek között, mint egy metálos a drága és igen igényes dance-klubban.

(Gyuszk @ HUP fórum)

Hogy neki mennyire igaza van

Ennek a bejegyzésnek két apropója van. Az egyik, hogy Mainframe beszólt, hogy szétoffoljuk a bejegyzését az alternatív PDF-nézegetők témájában. A másik pedig az, hogy úgy veszem észre, hogy egyre nehezebb olyan Windows alkalmazást találni, amelyet nem kell telepítgetni, nincs ezernyi sallangja és nem háromszáz megát foglal, funkcionalitástól függetlenül. Ebben a bejegyzésben szeretném négy kis hasznos windowsos programocskára felhívni a figyelmet négy különböző felhasználási területen, amelyek pont azzal szerettették meg magukat, hogy baromi kicsik és mégis ugyanazt a funkcionalitást tudják nyújtani, mint bloatware társaik.

• Foxit Reader - alternatív PDF-nézegető, a telepítője 1 Mbyte-nál kisebb (hadd ne mondjam, hogy az Adobe Reader mekkora), és a PDF fájlok túlnyomó többségével megbirkózik, még az Adobe-val hozzáfűzhető kis sárga jegyzetlapokat is meg tudja jeleníteni. Igaz, nincs plugin-változata, tehát Firefoxba nem tud beépülni, de ez nekem nem hátrány.
• Miranda Instant Messenger - multiprotokollos instant messenger program, tud ICQ-t, AIM-ot, MSN-t, IRC-t, Yahoo Messenger-t, kicsi, nincs túlcsicsázva, ezernyi kis pluginnel bővíthető, telepíteni nem kell, akár pendrive-on is hurcolhatjuk magunkkal mindenhova, nyílt forráskódú, mi kell még?
• µTorrent - 1 Mb-nál kisebb BitTorrent kliens a régi szép idők MFC library-jeinek felhasználásával, kb 160 kbyte, memóriából sem eszik többet 8 Mbyte-nál, és teljes értékű BitTorrent kliensprogramként funkcionál, gyakorlatilag különösebb állítgatás nélkül. És szintén hurcolható pendrive-on is.
• Media Player Classic - ezt azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek, a név magáért beszél. Az eredeti Media Playert idéző kis médialejátszó alkalmazás, ellátva a ma már kötelezőnek számító funkcionalitással (pl DVD-lejátszás), és nyílt forráskóddal.

Aki ismer még ehhez hasonló kicsi és hasznos programokat Windows alá, ne tartsa magában!

Hogy a jó életbe' tarthat egy egyszerű J2EE+JSP alkalmazás fordítása 2 perc 14 másodpercig??? Valami Java szakértő felvilágosíthatna, hogy ez miért olyan fasza, mint amilyennek kikiáltják.

Update: csak a teljesség kedvéért, mielőtt valaki azzal kezdené, hogy szar a gépem, igen, tényleg szar. 1.4 GHz Centrino, 512 MB RAM. Na de könyörgöm, ez majdnemhogy egy Hello World! szintű program mindössze... Akkor számoljunk egy picit utána. Szokásos edit-compile-test fejlesztési módszert feltételezve ez azt jelenti, hogy ha extrém gyorsan editálok, akkor is két és fél perc, amíg lefordul a program, utána még másfél perc, amíg a tesztelésnél az alkalmazásszerver lefordítja a JSP oldalt (mert azt a deploy során nem teszi meg), és így kb négypercenként jutok el oda, hogy újból szerkeszthessem a programot. nem számolva a swappeléssel járó időkiesést, ami minimum további fél perc, ugyanis a fordítás és a deploy kitol gyakorlatilag mindent a memóriából a swapre, beleértve a Firefoxot is, amiben tesztelek. Azt hiszem, nem ezt hívják rapid application development-nek.

Elérhető lett végre a Google Web Toolkit, amely segítségével állítólag egyszerűbben készíthetünk webes AJAX-os alkalmazásokat (feltételezem, hogy ugyanennek a toolkit-nek a forkja van a GMail vagy a Google Calendar mögött is). Úgyhogy most már semmi akadálya az Überblog AJAX-alapú újraírásának, igaz, Haszprus?

Egy ideje már kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy ki kéne próbálni egy Mac-et, elvégre ugyan nagy a hype körülötte, de valahol minden hype-nak a mélyén azért csak kell lennie egy igazságmagnak, ami elindítja az egészet, különben soha nem lenne belőle hype. De miután vetettem egy röpke pillantást a Mac árlistákra, rögtön elment tőle a kedvem. Kb egy hónapja viszont munka céljából hozzám vágtak egy PowerBook G4-est, ami ugyan nem a legújabb modell, de arra ideális, hogy leteszteljem, tetszik-e nekem ez a maces világ és érdemes lesz-e rá valaha váltanom.

Összefoglalva: tetszik is meg nem is, és ha valaki ettől a bejegyzéstől azt várja, hogy majd Józsi-módra megmondom, hogy milyen jó ez a Mac (vagy ellenkezőleg, leírom, hogy milyen szar), akkor akár abba is hagyhatja az olvasást. Ilyen ugyanis nem lesz. Nincs határozott véleményem róla.