life - 2006 - Tamás bejegyzései - 7 megfelelő bejegyzés.

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére. Tamás ezekben a témákban írt:


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2008
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2007
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Tamás

Lakásvásárlás saga #1

©   Tamás   |   biznisz life

Igazából azt nem értem, hogy így 2006-ban, az úgynevezett [buzzword]információs társadalom[/buzzword] küszöbén miért kell majd nekem lakásvásárláskor x millió forintnyi készpénzzel a zsebemben rohangásznom a banktól az ügyvédig a szerződéskötés idején. (Mielőtt sötét sikátorban lesnétek rám: majd, nem most ). Miért nem lehet azt megcsinálni, hogy:

  1. Előkészítem a tranzakciót (pénzátutalás a tulaj számlájára) a netbankban, amire kapok egy egyedi tranzakció-azonosítót.
  2. Elmegyek szépen az ügyvédhez, viszem magammal a tulajdonost, a bank pedig kiküld egy megbízott munkatársat.
  3. Amikor a szerződés megköttetett, a munkatárs szépen betelefonál a bankba, megadja az általam közölt egyedi tranzakció-azonosítót, és ezzel engedélyezi az előkészített tranzakciót.

A módszer nyilván technikai pontosításra szorul még, de nem látom be, hogy ezt miért nem lehet megcsinálni. Komolyan, ahhoz a bankhoz fogom vinni a pénzem a jövőben, aki ezt először implementálja.

(Mellesleg nem tudom, hányan vannak a környéken, akik mostanában terveznek majd lakást venni, de ha van rá igény, majd szívesen beszámolok a tapasztalataimról.)

Tamás

World Wide Waiting

©   Tamás   |   fáradtság külföld life

London Luton reptéren ülsz a tranzitban. 25 órája ébren vagy. A géped 6 (!) órát késik. Már megetted az összes kajádat, megittál három sört, elolvastad az összes könyvet, amit a kézipoggyászodba tettél és végigtapiztad az összes notebook-ot, amit a Dixon's-ban árulnak, a laptopod pedig 20 perc múlva lemerül. Mit teszel?

Adjatok tippeket vagy szórakoztassatok el valamivel

Update 10:40: a Luton Airport honlapján már 14:50-et írnak indulásra. Előbb még 11:50 volt. Ez egyre aggasztóbb.

Update 11:09: építjük az országimázst. A gépen utazna egy komplett cigányzenekar is, ők most éppen live unplugged show-t adnak a váróteremben a környékbeliek nagy örömére. Nekem meg mindjárt lemerül a laptopomban az akkumulá

Update 12:53: bedugtam a laptopot stukiban egy fali konnektorba, úgyhogy megint online vagyok. Az unplugged koncertnek hálistennek vége. A 14:50-es indulás tényleg bejött, most már a kijelzőn is az van. Úgy látszik, eddig nem merték bevallani, szerintem titokban lázadástól tartanak. De én résen vagyok, innentől kezdve árgus szemekkel figyelem a neten lévő információkat, és ha megint eltolják három órával az indulást, megkérem a zenekart, hogy egy kicsit alakítsák át a reptér berendezését is.

Update 14:54: köcsög BT Openzone elvette az IP-címemet és nem adta vissza egészen mostanáig. Egyébként rájöttem, ez az egész a Starbucks, a Dixons, a Burger King meg a többi shop összeesküvése, így maximalizálják a bevételüket. Amióta itt vagyok, annyi pénzt vertem el várakozás közben, mint Londonban két nap alatt. Ebbe mondjuk bejátszik az, hogy reggel kaptunk 8 font értékben kajajegyet a W***Air-től, hogy ebből reggelizzünk meg, de azt nem mondták, hogy osszuk be lehetőleg estig... Egyik utastársunk már a magyar tévéket hívogatja, hogy melyikőjüket érdekli a sztori.

Update 15:02: elfogyott a sör a bárban. Duplaplusznemjó.

Update 2006. júl. 04. 08:35: miután kiittuk Lutont az összes sörből, nem voltam már olyan állapotban, hogy bejegyzést írjak, de a lényeg az, hogy hazaértem épségben, összesen 8 óra 10 perc késéssel. A késés oka egyébként állítólag az volt, hogy vasárnap az esti varsói gép lerohadt, és a mi reggeli pesti gépünkkel vitték el a reptéren rekedt lengyeleket Varsóba. (Nincs ezeknek tartalék gépük, vagy mi?). Mondjuk gyanakodhattam volna, amikor hajnali négykor a check-in pult felé tartva lépten-nyomon lengyelekbe ütköztem, akik"W***Air is shit" és Don't go with W***Air felkiáltásokkal próbáltak eltéríteni a szándékomtól az ősi lengyel-magyar barátság jegyében. Nyilván ők már tudták, mi lesz a reggeli budapesti járat sorsa. Nyilván a check-in pult mögötti leányzó tudta és ezért nem fizettetett a 12 kg túlsúlyért sem. Nyilván mindenki tudta, csak nekünk nem szóltak indulásig. Sebaj. Most már ezt is kipipálhatom életem todo-listáján.

Tamás

"Hülye ángolok, ángol hülyék!" - avagy miért tanuljunk idegen nyelveket?

©   Tamás   |   life

Tegnapi hír a londoni Evening Standard-ból: két angol szurkoló Németországban egyszerűen elvesztette a kocsiját. Történt ugyanis, hogy a meccsre igyekezvén leparkolták a kocsit egy eldugott kis utcában, aminek persze előrelátóan megjegyezték a nevét - legalábbis ők úgy gondolták. Meccs után azonban csodálkozva vették észre, hogy Németországban ezen a környéken bizony minden második utcát úgy hívnak, hogy Einbahnstrasse.

Magyarul: egyirányú utca.

Tamás

Ukrán tinilányok, szevasztok!

©   Tamás   |   hwsw life

Az utóbbi három napban négy tökismeretlen ex-szovjet (értsd: ukrán, orosz, kazah stb.) leányzó kattintott rám ICQ-n. Egyiknek sem válaszoltam, de elgondolkoztam, hogy ennek az az oka, hogy a valaha volt Szovjetunió területére bevezették-e végre a szélessávú netet (lásd még Malajzia: hét-nyolc éve az összes nemzetközi IRC csatorna ráérő maláj tinikkel volt tele), vagy pedig valamiféle újfajta spambottal állunk szemben, amely ukrán kurvának adja ki magát. Úgyhogy feltenném a körkérdést ICQ-zó férfitársaimnak: nálatok is ez van most, vagy a spammermaffia megszerezte az ICQ-számomat? Esetleg azzal van összefüggésben a dolog, hogy az adatlapomon pár napja ott van, hogy United Kingdom, és azt hiszik, hogy valami gazdag angol pasit fogtak ki a képemben?

Tamás

A magyar oktatási rendszerről

©   Tamás   |   life

Olvasgatom sHaMaLt blogján a bejegyzést az érettségiről, és vegyes gondolatok kavarognak bennem. Egyrészt egyetértek, mert tényleg, az utóbbi évek érettségi feladatait nézve valahogy úgy érzem, hogy nevetségesen könnyüek ahhoz képest, amikor nekem kellett átesnem rajta. Másrészt pedig nem értem, mi az oka, hogy ennyien, ilyen vehemensen szidják a magyar oktatási rendszert, holott még mindig mérföldekkel magasabb színvonalon állunk, mint a nagy nyugati országok, beleértve Angliát, az USA-t és mondjuk úgy egész Európát, talán a skandináv államokat leszámítva. Igaz, hogy ha így folytatjuk, tíz-tizenöt éven belül mi is sikeresen fel fogunk zárkózni a nyugati színvonalhoz, és mielőtt politikai irányba vinnénk el a dolgot: ennek semmi köze ahhoz, hogy éppen melyik párt adja az oktatási minisztert, ennek kizárólag ahhoz a tipikus magyar mentalitáshoz van köze, ami most kezd begyürüzni az általános- és középiskolákba. Arra célzok, hogy mi magyarok imádjuk, ha a lehető legkisebb erőfeszítéssel lokálisan a legnagyobb előnyt tudjuk kicsikarni egy helyzetből - például ha a lehető legkevesebb tanulás befektetésével tudjuk elérni azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy az ember végigcsinálja az alapoktatást. Nem tudom, hogy ennek az időzítésnek van-e köze ahhoz, hogy most kezd felnőni és domináns szerepet kapni az iskolákban az a generáció, amelynek a tagjai már gyakorlatilag egy az egyben a rendszerváltás után élték az életüket - de mindenesetre nem hinném, hogy véletlen lenne. Húgom jövőre fog érettségizni, és néha látom rajta, hogy finoman próbálgatja, mi az a minimális tanulási mennyiség, amivel éppen meg tudja ugrani azt a szintet, amit a környezete elvár tőle (szerencsére ez a szint elég magasan van, de ez más kérdés).

Mindenesetre egyelőre még nem értem a fanyalgást. A magyar oktatási rendszerben megszerezhető általános müveltség (ami szerintem nem csak müveltségi vetélkedőkbe jó, hanem arra is, hogy egy átlagosnál kifinomultabb ízlésü társaságban az embert ne tekintsék síkparasztnak) még mindig nagyságrendekkel szélesebb, mint amit mondjuk egy angol diák kap meg itt Angliában. Volt már, aki megkérdezte tőlem, hogy Magyarország még mindig a monarchia része-e, vagy már függetlenedtünk. Volt, aki azt hitte, hogy disszidálnom kellett, hogy Angliába jöhessek. Néha többet tudok az angol irodalomról, mint az angolok maguk, pedig nem angol költők életrajzait olvasom nap mint nap. És nem tudom igazából, hogy például mit lehet elvárni egy külföldi tudásától Magyarországgal kapcsolatban, de azt hiszem, annyit legalább illene, hogy mondjuk össze tudják kapcsolni Magyarországot Budapest nevével - de van, akinek még ez is nehézséget okozott. Nem mondom, hogy nem voltak pozitív tapasztalataim, de negatív is volt bőven, és én egyelőre még nem temetném a magyar oktatási rendszert és nem akarnám sürgősen megreformálni. Egyelőre még jól állunk, legalábbis a többiekhez képest. Nem mondom, hogy nem lehetne jobbá tenni, de vészharangokat kongatni vagy éppen a rendelkezésre álló emberanyag silányságát felemlegetni felesleges. Nem vagyunk mi még annyira öregek, hogy azon nosztalgiázzunk, hogy bezzeg a mi időnkben...

Az egyetemi oktatás már merőben más kérdés. Több helyen is kifejtettem már (de azt hiszem, itt még nem), hogy Angliában már eljutott a rendszer abba a fázisba, hogy boldog-boldogtalan kaphat diplomát, csak a megfelelő(en szar) egyetemet kell kiválasztania, és megfelelő mennyiségü pénzt lepengetnie. Itt ugyanis nem ingyenes a felsőoktatás, és az ösztöndíj fogalma is ismeretlen (legalábbis olyan formában, ahogy nálunk otthon van). És mivel diplomával nem megy az ember ablakot pucolni, pincérkedni meg vízvezetéket szerelni, az így kieső munkaerőt Kelet-Európából, Afrikából, Ázsiából pótolják. Nekik könnyü, megtehetik, és igazából rá kellett jönnöm, hogy nem merő jófejségből nyitották meg a munkaerőpiacukat az új EU-s tagállamok munkavállalói előtt, hanem mert iszonyatosan rá vannak szorulva. A gond az, hogy otthon is ugyanez a folyamat zajlik le, és tíz év múlva nekünk is lehet, hogy külföldről kéne importálni a szakmunkásokat. Akik egyébként semmivel nem érnek kevesebbet, mint egy diplomás mérnök vagy éppen müvelődésszervező. A probléma ott lesz, hogy nekünk majd nem lesz honnan importálni, addigra Románia és Ukrajna is EU-tag lesz, és ha én a helyükben lennék, biztos nem Magyarország lenne az első, ahova dolgozni mennék.

Tamás

Beköszönés

©   Tamás   |   life történelem

Hát én lennék az egyik újonc. Először is köszönöm Haszprusnak a megtiszteltetést, hogy összerondíthatom a remekül összetákolt oldalát, igyekszem képességeimhez mérten élni és nem visszaélni a lehetőséggel. Az első jótékony hatása már meg is volt a dolognak: rábeszéltem magam, hogy megkeressem, hol lehet OS X alatt átváltani magyar billentyüzetkiosztásra.

Egyelőre még nem írok semmi komolyabbat, csak egy kis bemutatkozást, meg hogy kb mit lehet várni tőlem. Aki nem ismerne személyesen: tavaly végeztem a BME-n müszaki informatikusként, most ugyanott csinálom a PhD-képzést, ezzel párhuzamosan pedig éppen Londonban tengetem napjaimat két különböző egyetem research assistant-jeként. A londoni élményekről külön valószínüleg nem ide fogok írni, annak megvan a maga helye, de időről időre eddig mindig adódtak olyan témák, amiket le szerettem volna írni valahova, csak oda nem illettek be. Lelkes linuxbuzerátor és open source-hívő vagyok, néha gitározom és elborult izlandi, norvég és finn zenekarok még elborultabb dalait szoktam hallgatni, ily módon kellemes kontrasztot alkotva Haszprus ízlésével informatikai és zenei téren egyaránt

A többit meg majd meglátjuk.