Haszprus überblog

Haszprus überblog

Oh yeah lenyomtam 05:xx és 05:50 között egy hajnali suhanást. Odafelé kicsit ráléptem a pedálra (igazából majd megszakadtam), úgyhogy a margit hídig sikerült egy 24,3-as átlag (!). (Ez annyit tesz hogy a dunaparti bringagyalogút nagyrészén 28-30 között jöttem, nem tudom vajon mitől csak 24,3 így az átlag.) Persze a dolognak megvolt a maga hatása, visszafelé már inkább csak gurultam (vízszintes a dunapart úgyhogy azért nem).

Lőttem volna pár hajnali fotót de a napkelte még csak 1,5 óra múlva lesz

Ugyanakkor sajnos ezúttal ez a bejegyzés kimeríti a heti bringa rovatot is

Más: ez volt a térdmelegítő második bevetése, ezúttal bringás termonadrág alatt, a múltkorinál jóval feljebb húzva. Sztem most egy centit se csúszott le, rulz.

Más: a kedvenc gyrososomat ideiglenesen bezárták valami szabálytalanság miatt. Akarom tudni, mit ehettem eddig?

hétfő normafa

kedd reggel Schumival jános-hegy tetejéről mentünk ilyen erdei lépcsős - kellemetlen - részen aztán kiértünk a szokásos útvonalra.

szerda este Vár

szombat délben János-hegy classic, előtte vettem pearl izumi térdmelegítőt (Pearl Izumi Therma Fleece Knee Warmers). lecsúszik? le. mint állat, nyélen rakáskor. de egyébként is. megoldás lehet egy tépőzár a gatyára varrva. vagy gomb. vagy nemtom, majd még kísérletezek, esetleg ha feljebb húzom az egészet. rövidgatyás használat esetén amúgy sem megoldás a tépőzár/gomb, hacsak nem csináltatok valami combpiercinget.

Lehet hogy tényleg el kéne gondolkodnom egy boltbajárós bringán? A bkv atomszar, röhejes alternatíva. Ami út bringával kétszer negyed óra (kiszámíthatóan, pontosan, sportolva), az bkv-val kétszer fél (legalább, stresszelve), a bökkenő pusztán annyi hogy a normál bringámat nyilván nem hagyom ott sehol. Éppenséggel van is egy másik bringám, csak nem itt, és persze atomszar (baumaxos 15e-es), talán pont amilyen kellene. Az egyetlen probléma az, hogy a lakásban így egy helyett két bringa foglalná a helyet…

Szerdán felmentem a Normafára ismét, egy bmw-s 10 perces előadást tartott nekem arról hogy az Istenhegyi út igazából iszonyat forgalmas, és hogy a por leülepedési ideje 12 perc, és hogy totál egészségtelen felmenni. Ebben abszolút van is valami, de hogy az Istenhegyi forgalmas lenne, azt nem mondanám. Mindenesetre onnantól kezdve mást se éreztem egész úton fölfelé, csak a tömény szmogot Szerencsére a helyzet péntekre normalizálódott. Mindegy, szóval szerdán nyomtam egy Normafa classicot és jártam a DDH-n is, ahol ofkorsz sikeresen kontaktoltam az anyafölddel már megint. Önjutalmazó rendszer: csirkés gyros.

Csütörtök este Kolosy térig gondoltam egy kis 23 órai tekerést, ez meg is lett, ám végül az est lényege inkább az Erzsébet híd körül található lépcsősorok lettek Csirkés gyros.

Pénteken Schumit elnavigáltam a Katlanba, ahol a vége felé már lassúnak éreztem a dolgot (lejthetne picit jobban), de annyira kész voltam izomzatilag, hogy nem bírtam ennél jobban gyorsulni (tekeréssel). Max itt: 49 km/h. Utána visszamásztunk a János-hegy lábához (útközben találtunk egy pici sündisznót, tök jópofa volt ) ahonnan a hosszabbik úton ereszkedtünk lefelé a DDH aljáig. Ezen a szakaszon sok helyen egész jó tempót sikerült menni (47 km/h), bár volt rész ahol ezúttal se mertem lejönni, pedig Orcával már megvolt Mindegy, majd máskor (ráérek). Igazából lábadozok, nyáron alig tekertem és kijöttem a gyakorlatból. Csirkés gyros, bealvás.

Szombaton tiszta izomlázam volt, nem tudom mitől, hiszen ezen a héten csak háromszor voltam… Igaz a lépcsőzés relatíve megerőltető, mert nem lehet ülve

Hétfőn Katlan, defekt.

Szerdán Katlan, egyben tekertem fel mindkét nap.

Pénteken HHH teteje - Solymár. Megfixáltam a km-órámat, úgyhogy adataim is vannak: tekerési idő: 2:38, út 39,72 km, átlag 15,0 km/h, max 46,1 km/h (nemtomhol de van egy olyan gyanúm hogy nem aszfalton)

Szombaton Schumi-val (aki a blogom alapján kezdte járni a HHH-t ) tali a Gellért téren. Budafoki úton észrevettem hogy egy olyan foszlás indult a gatyámon hogy ha nem megyek haza cserélni akkor egy óra múlva már egy szál ****-ban tekertem volna… Schuminál meg nem volt telefon, úgyhogy adrenalin kicsit felszökött, hazatekertem. Lépcsőházunk ajtajában persze szokás szerint egy öreg mammer elállta az utam és addig nem eresztett be, amíg ki nem faggatott, hogy én vagyok-e a Csaba és hogy hova viszem a motort… Itthon meg naná, hogy egy olyan gatyát vettem fel ami éppen megmunkálás alatt volt, úgyhogy újabb csere, végül 7 perc késéssel sikerült odaérnem. Tibivel tali a Fenyőgyöngyénél, onnan raktuk a HHH tetejéig, ahonnan most nem a durva kavicsos részen szálltunk alá, hanem egy erdei kanyargós ösvényen, amit anno már nrg is megmutatott félig. Az út többi része a szokásos Solymár-kör volt. Tibi gépével lett egy-két fotó:

A Solymár-kör után pedig várt a gimnáziumi ötéves osztálytalálkozóm…

Amikor most azt mondom, hogy az Istenhegyin feltekertem egyben, akkor persze nemcsak az Istenhegyire gondolok, hanem itthonról egészen a Normafa tetejéig (rétesező), de ez jellemzi az utat leginkább. Csak a piros lámpáknál álltam meg. Megtettem tegnap és tegnapelőtt is. Lefelé pedig Katlan (az egyik legjobb út: nagyon gyors, kellően rázós, csak marha rövid, igaz, az egyik leghosszabb tekerés nélküli szakasz van itt), elég jó tempóban Tegnapelőtt kaptam egy defektet is, és mivel az utóbbi időben még csak táskát sem hordok, nemhogy defektjavító cuccokat, így kénytelen voltam hazatolni, illetve felnin gurulgatni Gazdagrét tetejétől (időráfordítás: 70-80 perc, ennyit nekem simán megér évente max 2 alkalommal, hogy ne kelljen táskát vinnem állandóan). Kiváncsian vártam, hogy lesz-e valami következménye, de nem, az ég világon semmi baja nem lett a keréknek ill. a külsőnek. Na jó utóbbi nyilván kopott egy kicsit, de mindegy, mert még csak nem is a gördülő felületen.