Haszprus überblog

Haszprus überblog

Gyerekek, megcsináltam a harmadik tesi aláírásomat… igaz, még nincs bevésve, de szerintem nyugodtan gratulálhattok, hiszen már-már úgy tűnt, hogy emiatt nem lesz diplomám… (Igaz, a D még hátra van, de most hogy rájöttem erre a kondi témára, asszem nem lesz gond.)

• Üdvözlet Gasztronómiából - 2006.04.12.
• 70,0 - 2006.05.29.
• Nemtóók leállni - 2006.06.26.
• Az átalakulás vége - tömeg, testzsír, testvíz - 2006.10.10.
• Kondilog 2006 - 2006.12.30.

Gyúrok a Kármánban tesi aláírásért, és logolom.

1. nov 10. Visszatérés a vasak világába kb. 8-11 hónap kihagyás után… Fekvenyomás 35kg. Egy hét konstans izomláz.
2. nov 18. A múltkori izomlázam még nem teljesen múlt el, de a tesi aláírás miatt menni kell. Fekvenyomás 35kg, álló vádligép 55kg. Harmadnap alig bírtam lábra állni Megkérdeztem egy portást hogy mehetek-e 07:00 előtt: nem.
3. nov 20. Fekvenyomás 35kg, álló vádligép 55kg, ülő vádligép 40kg, mindkettő lesz majd sokkal több, de nem akarom jobban bedurrantani a vádlimat, mert így is alig bírok lábra állni (nemvicc, nyújtanom kell minden egyes lábra állás előtt, és utána is még húzom a lábam), tricepsz lenyomás csigán 35kg (asszem). Megkérdeztem egy másik portást hogy mehetek-e 07:00 előtt: igen. Update, pár órával később: na már nem tudom lerakni járáshoz a sarkamat, egyáltalán Pedig az egyórás konditerem alatt végig nyújtottam.
4. nov 22. Harmadik portás 6:30-kor: csak 7.00 után lehet ingyen bejönni… Felülés 4x20, bicepsz kézi súllyal 8kg, evezés csigán 35kg, tricepsz előre nyomás csigán 30 kg (asszem… amúgy ez vidánál 20kg-mal ment max), ismeretlen tricepsz gyakorlat csigán ~30kg , vállvonogatás kézi súllyal 20kg. Most visszafogottabb voltam, okulva az eddigi izomlázproblémákból
5. dec 01. Fekvenyomás 35->40 kg.
6. dec 02. Álló vádligépen megpróbáltam egy 70 kilós sorozatot bemelegítés nélkül (valaki ott hagyta): ment. Ülő vádligép 40->50 kg (ment volna feljebb is, de különösen a nov 20-i eset után inkább úgy gondoltam, hogy csak mértékkel emelek).
7. dec. 08. Nagyjából az új edzéstervem szerint. Tetszik.
8. dec. 09.
9. dec. 10.
10. dec. 11. Na kész, ez volt az utolsó kondi az aláírásért. Ettől még nem tervezem abbahagyni, de mégis lehet, hogy a bringa fogja átvenni a helyét, azt ugyanis az utóbbi hetekben teljesen hanyagoltam.
11. dec. 15. Fekvenyomás 40->45 kg.
12. dec. 16.
13. dec. 17.

• Kondi ismét
• Kondilog 2007q1

Na kipróbáltam a bringát esti havasesőben. Érdekes volt. Főleg hogy az út második felében a láncom bizonyos sebességekben állandóan ugrott. Nem tudtam vajon mi az égtől, aztán itthon felfedeztem hogy egy-egy szép jégtömb állt az első és hátsó tányérokon Egyébként a sárvédőt felrakhattam volna, mondjuk elölre nincs, de azért a hátsó is megvédett volna egy kisebb beöntéstől… Zoknimból itthon facsarni lehetett a vizet, a lépéseim pedig szuttyogós hangot adtak, elég durva volt Asszem extrém élménynek ilyenből ennyi most elég is volt egy időre

Hahaaj! Az úgy volt, hogy amikor átvettem a Kármános kondibérletemet 8000 Ft-ért, lecsekkoltam rögtön a termet, éppen fullon volt, nem volt túl szimpi. Meglepődve tapasztaltam, hogy nincs semmi előtere, ahol öltözni lehetne, mondom mi a szösz, felmentem a bérletosztókhoz és rákérdeztem:

- Külsősöknek hol lehet öltözni?
- A wc-ben.
- …

Nos ez volt kb. 8 hete, azóta valahogy nem sok kedvem volt átmenni. Mostanra viszont éppen esedékessé vált egy tali Istvánnal és akkor mondom összeigazítom ezt egy kondizással: de mikor vannak a legkevesebben? Így történt hogy túlvagyok egy gyúráson a Kármánban, és meg kell mondjam, kurvajó volt! Fogok járni ismét és megszerzem a harmadik tesi aláírásomat is ahah. (A hajnali 7-es úszás valahogy kevésbé jött be, lehet hogy nem azt kellett volna választani félévről félévre? ) A wc pedig egy kacsalábon forgó kastély egyébként (tegyétek félre minden koliwc-sztereotípiátokat), ettől függetlenül azt is megtudtam hogy a teremben szoktak öltözni (hatalmas párkány van és ott vannak a padok is) úgyhogy no more para.

Hajnali négykor kelek (és 20-kor ill. 20 előtt fekszem… illetve feküdnék). Hétfőtől. Eddig kétszer sikerült ennek köszönhetően bringáznom reggel. Először hétfőn, aztán ma (szerdán). 4 illetve 6 fokban. Ma a szél is fújt, elég cudar volt (éreztem térdnél megerősített téli termogatyán és térdmelegítőn keresztül ). Kedden sajnos nem volt elég a 4-től 12-ig (akkor van előadásom) eltelő idő, hogy elinduljak.

A dolog főcélja egyébként nem az, hogy reggelente bringázni menjek, de egyelőre ez valósult meg. További fejlemények később.

Update nov. 08. 05:52: ma esett az eső úgyhogy bringa elmaradt. Nembaj, csinálok mást, úgyse a bringa a cél.

Voltam a Normafánál az imént, és valami eszméletlen szép színekben pompázik az erdő, a talaj nagyrészét egybefüggő levéltakaró borítja, sárga, zöld és vörös színekből, a fákon is bőségesen van még levél. Egyszerűen fantasztikus, abszolút fotótéma. Mivel igen gyönyörű napsütés volt és kellemes idő, a Normafa és a János-hegy közti rész kész turistaparadicsommá vált, ami persze az én perspektívámból nézve bringás poklot jelent. Az éjszakát leszámítva most először voltam kénytelen aszfalton menni ezen a szakaszon, mert az erdőben egyszerűen olyan tömeg volt, hogy csak gyökkettővel lehetett haladni, már ahol egyáltalán lehetett. Na nem mintha az aszfalton nem kellett volna bőségesen kerülgetni a turistákat. Menjetek kirándulni.

Oh yeah lenyomtam 05:xx és 05:50 között egy hajnali suhanást. Odafelé kicsit ráléptem a pedálra (igazából majd megszakadtam), úgyhogy a margit hídig sikerült egy 24,3-as átlag (!). (Ez annyit tesz hogy a dunaparti bringagyalogút nagyrészén 28-30 között jöttem, nem tudom vajon mitől csak 24,3 így az átlag.) Persze a dolognak megvolt a maga hatása, visszafelé már inkább csak gurultam (vízszintes a dunapart úgyhogy azért nem).

Lőttem volna pár hajnali fotót de a napkelte még csak 1,5 óra múlva lesz

tekerési idő	0:34:09
megtett út	10,66 km (ennél kicsit több mert pár perccel indulás után nulláztam)
átlagsebesség	18,7 km/h
max sebesség	40,3 km/h (síkon! vajon hol jöhettem ennyivel?)
2006 szept 1 óta	nemtom pontosan, bőven 2000 km fölött (2000-2500)

Ugyanakkor sajnos ezúttal ez a bejegyzés kimeríti a heti bringa rovatot is

Más: ez volt a térdmelegítő második bevetése, ezúttal bringás termonadrág alatt, a múltkorinál jóval feljebb húzva. Sztem most egy centit se csúszott le, rulz.

Más: a kedvenc gyrososomat ideiglenesen bezárták valami szabálytalanság miatt. Akarom tudni, mit ehettem eddig?

hétfő normafa

kedd reggel Schumival jános-hegy tetejéről mentünk ilyen erdei lépcsős - kellemetlen - részen aztán kiértünk a szokásos útvonalra.

szerda este Vár

szombat délben János-hegy classic, előtte vettem pearl izumi térdmelegítőt (Pearl Izumi Therma Fleece Knee Warmers). lecsúszik? le. mint állat, nyélen rakáskor. de egyébként is. megoldás lehet egy tépőzár a gatyára varrva. vagy gomb. vagy nemtom, majd még kísérletezek, esetleg ha feljebb húzom az egészet. rövidgatyás használat esetén amúgy sem megoldás a tépőzár/gomb, hacsak nem csináltatok valami combpiercinget.

Lehet hogy tényleg el kéne gondolkodnom egy boltbajárós bringán? A bkv atomszar, röhejes alternatíva. Ami út bringával kétszer negyed óra (kiszámíthatóan, pontosan, sportolva), az bkv-val kétszer fél (legalább, stresszelve), a bökkenő pusztán annyi hogy a normál bringámat nyilván nem hagyom ott sehol. Éppenséggel van is egy másik bringám, csak nem itt, és persze atomszar (baumaxos 15e-es), talán pont amilyen kellene. Az egyetlen probléma az, hogy a lakásban így egy helyett két bringa foglalná a helyet…

Szerdán felmentem a Normafára ismét, egy bmw-s 10 perces előadást tartott nekem arról hogy az Istenhegyi út igazából iszonyat forgalmas, és hogy a por leülepedési ideje 12 perc, és hogy totál egészségtelen felmenni. Ebben abszolút van is valami, de hogy az Istenhegyi forgalmas lenne, azt nem mondanám. Mindenesetre onnantól kezdve mást se éreztem egész úton fölfelé, csak a tömény szmogot Szerencsére a helyzet péntekre normalizálódott. Mindegy, szóval szerdán nyomtam egy Normafa classicot és jártam a DDH-n is, ahol ofkorsz sikeresen kontaktoltam az anyafölddel már megint. Önjutalmazó rendszer: csirkés gyros.

Csütörtök este Kolosy térig gondoltam egy kis 23 órai tekerést, ez meg is lett, ám végül az est lényege inkább az Erzsébet híd körül található lépcsősorok lettek Csirkés gyros.

Pénteken Schumit elnavigáltam a Katlanba, ahol a vége felé már lassúnak éreztem a dolgot (lejthetne picit jobban), de annyira kész voltam izomzatilag, hogy nem bírtam ennél jobban gyorsulni (tekeréssel). Max itt: 49 km/h. Utána visszamásztunk a János-hegy lábához (útközben találtunk egy pici sündisznót, tök jópofa volt ) ahonnan a hosszabbik úton ereszkedtünk lefelé a DDH aljáig. Ezen a szakaszon sok helyen egész jó tempót sikerült menni (47 km/h), bár volt rész ahol ezúttal se mertem lejönni, pedig Orcával már megvolt Mindegy, majd máskor (ráérek). Igazából lábadozok, nyáron alig tekertem és kijöttem a gyakorlatból. Csirkés gyros, bealvás.

Szombaton tiszta izomlázam volt, nem tudom mitől, hiszen ezen a héten csak háromszor voltam… Igaz a lépcsőzés relatíve megerőltető, mert nem lehet ülve

Hétfőn Katlan, defekt.

Szerdán Katlan, egyben tekertem fel mindkét nap.

Pénteken HHH teteje - Solymár. Megfixáltam a km-órámat, úgyhogy adataim is vannak: tekerési idő: 2:38, út 39,72 km, átlag 15,0 km/h, max 46,1 km/h (nemtomhol de van egy olyan gyanúm hogy nem aszfalton)

Szombaton Schumi-val (aki a blogom alapján kezdte járni a HHH-t ) tali a Gellért téren. Budafoki úton észrevettem hogy egy olyan foszlás indult a gatyámon hogy ha nem megyek haza cserélni akkor egy óra múlva már egy szál ****-ban tekertem volna… Schuminál meg nem volt telefon, úgyhogy adrenalin kicsit felszökött, hazatekertem. Lépcsőházunk ajtajában persze szokás szerint egy öreg mammer elállta az utam és addig nem eresztett be, amíg ki nem faggatott, hogy én vagyok-e a Csaba és hogy hova viszem a motort… Itthon meg naná, hogy egy olyan gatyát vettem fel ami éppen megmunkálás alatt volt, úgyhogy újabb csere, végül 7 perc késéssel sikerült odaérnem. Tibivel tali a Fenyőgyöngyénél, onnan raktuk a HHH tetejéig, ahonnan most nem a durva kavicsos részen szálltunk alá, hanem egy erdei kanyargós ösvényen, amit anno már nrg is megmutatott félig. Az út többi része a szokásos Solymár-kör volt. Tibi gépével lett egy-két fotó:

A Solymár-kör után pedig várt a gimnáziumi ötéves osztálytalálkozóm…

Amikor most azt mondom, hogy az Istenhegyin feltekertem egyben, akkor persze nemcsak az Istenhegyire gondolok, hanem itthonról egészen a Normafa tetejéig (rétesező), de ez jellemzi az utat leginkább. Csak a piros lámpáknál álltam meg. Megtettem tegnap és tegnapelőtt is. Lefelé pedig Katlan (az egyik legjobb út: nagyon gyors, kellően rázós, csak marha rövid, igaz, az egyik leghosszabb tekerés nélküli szakasz van itt), elég jó tempóban Tegnapelőtt kaptam egy defektet is, és mivel az utóbbi időben még csak táskát sem hordok, nemhogy defektjavító cuccokat, így kénytelen voltam hazatolni, illetve felnin gurulgatni Gazdagrét tetejétől (időráfordítás: 70-80 perc, ennyit nekem simán megér évente max 2 alkalommal, hogy ne kelljen táskát vinnem állandóan). Kiváncsian vártam, hogy lesz-e valami következménye, de nem, az ég világon semmi baja nem lett a keréknek ill. a külsőnek. Na jó utóbbi nyilván kopott egy kicsit, de mindegy, mert még csak nem is a gördülő felületen.

Hulla fáradt vagyok. Az új telóm megöl

1. Kedd este eltekertem a Kolosy-térig, meg vissza.
2. Szerda délben felmentem a Normafához, lejöttem Gazdagréthez a Katlanon keresztül.
3. Csütörtök este GuNN-nal és Lacival mentünk fel a HHH-re. Ők országútival nyomják és ráadásul edzésként fogják fel a dolgot, úgyhogy iszonyatosan paráztam hogy mi lesz, de eléggé tolerálták a sebességemet és így szép lassan felcsorogtunk Külön extremitás, hogy mindössze egyetlen helyen kellett megállnom, éspedig a Fenyőgyöngye buszvégállomásnál. Aztán most rájöttem hogy ez nem teljesen igaz, mert párszáz méterrel feljebb az első kútnál is megálltunk, és tanakodtunk hogy menjünk-e tovább egyáltalán. (GuNN-nál nem volt lámpa, világítás pedig nincs, és ez egy necces kombináció outival.) Végül csak felmentünk a tetőre, ahonnan elég zsír az éjszakai kilátás. Lehet, hogy nyomunk még ilyet.
4. Pénteken megint feltekertem a HHH-re és lejöttem a tetőről a durva kavicsos részen. A délelőtti eső miatt viszont tiszta sár volt minden, úgyhogy az egyik szárazon is csúszós lejtőre gondolva inkább visszafordultam a reptéren át Hűvösvölgy felé. A bringát előtte levő nap nyaltam tisztára, nem biztos hogy megérte
   
5. Szombat hajnalban pedig Tibivel indultunk egy Árpád-kilátó - HHH - Solymár túrára, amiből az első kettőt végülis kihagytuk mert iszonyat izomlázam volt már az aszfalton is, úgyhogy inkább a reptéren átnyergelve mentünk a Virágos-nyereghez, majd onnan Solymárra. Van útközben egy nagy kövekkel telerakott ösvény, ahol eddig mindig centizgettem a kerékkel hogy nehogy elessek, hiszen az előző telóm egy merevvilla volt gyakorlatilag. Most azt tök simán vettem, nem tudom vajon mennyivel mentem, de kellemes tempóban, amiben már nem egyszerű ügy megállni illetve a tereptárgyak közti navigációra sincs idő. Ez nagyon pozitív élmény volt

Most jöttem a Katlanból. Felfelé az Istenhegyi úton tekertem (jó régen nem voltam már, szerintem idén csak télen mentem fel 1x-2x félig, akkor se teljesen). De kb. egy óra alatt felértem, egyetlen rövid pihenővel. A trükk az áttétel, alacsony sebesség. Tibitől pedig kaptam kölcsön pumpát, úgyhogy kicsit lejjebb vettem a telóban a légnyomást, hogy puhább legyen. Így jöttem le a Katlanon. Iszonyat királyság volt! Idén nem voltam még ott (kivéve februárban sárban dagonyázni), ennek ellenére ezerrel tudtam tépni, a Rock Shox Revelation teleszkóp nagyon jól mozog, ha nem emlékeznék, akkor nem is tudnám, hogy tavaly vajon miféle kormányrángásra panaszkodhattam

Szóval van a Hármashatár-hegy tetejénél kicsit lejjebb egy olyan durva kavicsos lejtő, ami hát elég para a kezdő bicajosnak, azaz nekem. Vízmosások futnak rajta át itt-ott, akár 40 centi mélyen, a kövek meg másznak ki a kerék alól, és persze elég rendesen lejt az egész, úgyhogy izomból kapaszkodni kell a fékbe, ami egy ilyen hosszú út esetén már önmagában is megterhelő a kéznek, pláne ha még a kormány is rángat. Na ez utóbbi problémán egész sokat segített a Rock Shox Revelation. (Nem titkolt SEO-zás zajlik.) Nem mondhatnám, hogy azon a lejtőn túl sokszor jöttem volna le, ha minden igaz, most negyedszer, viszont hosszúsága miatt a combom/kezem mindig totál kikészült rajta, csak sok apróbb szakaszban tudtam lemenni. Na ez szombaton leredukálódott 3 szakaszra, ebből a középső csak 3 méter volt, és a felső se volt hosszú. Lényegében mondhatjuk, hogy fent egy technikai problémától eltekintve egyben le tudtam ereszkedni, és az eddigiekhez képest egész jó tempóban. A technikai problémát egy vízmosás jelentette, aminek nem mentem át időben a bal oldalára, a jobb oldalán meg elfogyott a járható út. Oké, keresztezzük a vízmosást, csak majdnem bukfenc lett belőle a beakadó első kerék miatt, úgyhogy ott megálltam egy kicsit kipihenni az izgalmakat.

Mire leértem ezen a lejtőn, már annyira kész voltam, hogy úgy döntöttem inkább visszafordulok hűvösvölgy felé, úgyis el kellett hoznom a Probike-ból a régi teleszkópomat, ahhoz meg célszerű volt odaérni zárásig. Iszonyatosan lefáradtam mindenesetre.

Mivel még nem is ebédeltem, és igencsak 18 óra volt, itthon rendeltem egy Vesuvio pizzát a Pizzaboy pizzériától (bocs, SEO) (sonka gomba kukorica), 60 perc után jött is. Kinyitom a dobozt: bab, bacon. Telefon pizzaboynak, oké, hozzák soron kívül a pizzámat. Újabb 45 perc (!) múlva itt is volt. Sajnos a bab/baconöset elvitték viszont Vajon mit csinálhattak vele, valakinek kiszállítottak egy három órás már-már oszló félben levő pizzát? A Vesuviot a Cool Túrából okulva alapos szemrevételezés után jóízűen elfogyasztottam

Igazából nem vagyok ennyire rákattanva az éjszakai bingázásra (nem mintha rossz lenne), de elég későig volt suli, úgyhogy csak így volt megoldható hogy tegnapelőtt is tekerjek egy kicsit Normafa Classicot nyomtam le, ami annyira nem az erdő közepe, meg nem is túl hosszú (napközben kb. 7 perc lejönni rajta), de kellemes, erősen lejtős, brutálisan gyorsulós rész. Mióta nem jártam ott, az igen meredek ösvény végére betelepítettek pár korlátot, gondolom hogy a dh-s arcok ne fussanak rá a közelben levő iskolás gyerekekre (nem tudom vajon történt-e ilyen egyébként, én 1-2 kivétellel még sosem láttam a most megvédett helyen embert). Rossz látási körülmények között, vagy bármilyen kormányzási hiba esetén garantált tolószék. Én aszondom: ha már mindenképpen kell nekik oda az a korlát, akkor rakták volna pár méterrel lejjebb, ahol már vízszintes a hely, és biztosa(bba)n meg lehet állni. (Jó, még éjjel is meg tudtam állni, nade egy meredek erdei ösvényre teljes szélességben berakni egy korlátot az milyen dolog már?)

Szóval lejöttem a szokásos útvonalon a Normafánál éjjel koromsötétben az erdőben egyedül bringával. Para volt? Mi az hogy? Nagyon is! Júúúj viszont láttam őzikét nagyon hosszan, először csak egy szempár meredt rám (ilyen fényvisszaverődés mint a macskáknál tudjátok), az út szélén álldogállt, aztán közel értem és akkor már láttam hogy mi ő, beljebb ment a fák közé de még úgy is láttam, pici volt és aranyos Tényleg. Láttam menyétet is. Mindkettőt még az út elején (a Normafától az Erzsébet-kilátó felé vezető aszfaltút mentén), úgyhogy gondoltam na itt szívni fogok ha lépten nyomon állatokba botlok majd az erdőben, ráadásul ha mondjuk nem akarnak elmenni az utamból egy keskeny ösvényen, neadjisten beagresszorkodnak…

Mindegy, begurultam a susnyásba. 20 perc után már időnként artikulálatlan szavak jöttek az erdőből, elég para volt. Persze nyilván csak a képzeletem nem hagyott unatkozni. Egyébként hál' az atyaúristennek hogy nem támadt rám semmi állat (kutya meg kitudja mi minden van még arrafelé, én pl. őzet se gondoltam volna, nappal a madarakon kívül semmilyen állatot nem látni), mert azért benne volt egy ilyen találkozás a pakliban Bár valami egyszer megragadta a hátsó kerekemet Csövesek dettó, de a részeg fiatalok olykor még rosszabbak (Amikor Tibivel voltunk pár napja, meg is fenyegetett minket egy társaság a rétesezőnél, pedig csak elhaladtunk mellettük.)

Én aszondom, hogy aki telibe akarja phosni a gatyáját egy fél óra erejéig, az keressen fel egyedül éjjel egy hosszú erdei ösvényt és ereszkedjen le rajta

Elég extrém élmény volt.

Végre, istenem, egy teljes év kellett elteljen mire megléptem, de megléptem és oh yeah. Bizony rögtön sokkal gyorsabban tudok hajtani a rázósabb szakaszokon, pedig ma még csak egy bemelegítő kört mentem egy nagyon laza részen (ráadásul teljesen kijőve a gyakorlatból), de még ott is jól jött. Az igazi különbség majd a Katlannál ill. a HHH-en lesz érezhető. (Meg még egy-két helyen, gondolom/remélem )

• Rock Shox Revelation 426 Dual Air U-Turn
• Telólog #1 & krízisszámláló - ajánlott bejegyzés

Update 17:54: marha kiváncsi vagyok vajon a HHH tetejéről induló kavicsos lejtőn mennyit fogok nyerni a dologból… nem feltétlen elsőre, de majd ha megszoktam, néhány próbálkozás után.

Lehet hogy ez lesz, nagyon közel állok hozzá. All Mountain teló, csupa pozitív értékeléssel, és a neten találtam is egy g-zero vázról képet ezzel a telóval, ami tovább erősít a döntésben. Most már csak azt kell kifundálni, hogy hol vegyem meg. Házhozszállítós netbolt nem játszik.

mtbr.com Average Rating: 4.68/5, # of Reviews: 28. Ez nagyon jónak tűnik.
testbike.hu Teljesítmény érték: 5,0, Ár/teljesítmény arány: 4,75, vélemények száma: 4. Ez így nem mérvadó.

Paraméterek:

Legnagyobb megdöbbenésemre a Cateye HL-EL530 irgalmatlan erős fénnyel rendelkezik. Olyannyira erőssel, hogy kicsit meg is tépázta az éjszakai bringatúrának a lényegét: nevezetesen hogy úgy mész a sötétben, hogy igazából marhára nem látsz az orrodnál tovább Így aztán elég komoly sebességgel tudtunk haladni, és hamar le is jutottunk. Szóval fene se gondolta volna, de lehet hogy az ilyesminek inkább gyengébb lámpával érdemesebb nekivágni

Ja, a bokorban leledző lények viszont azért hozták ránk a parát rendesen

Update 16:20: a HL-EL530 rögzítése:

Update 21:51: később még jól jöhet, hogy megfigyelésem szerint kb. 18 fokban indultam el itthonról, nyilván közben is hűlt a levegő, az utolsó fogassal mentünk fel, odafelé volt rajtam egy hosszúujjú felső aláöltözék (aznap vettem), egy rövidujjú mez, egy hosszúujjú mez, a könyök-/alkarprotektor, és fáztam. Fent felvettem még egy rövidujjú mezt, de ez nem sokat segített, karra kellett volna még valami, sőt, a hosszúujjú nyári bringáskesztyűnek is túl jó volt a szellőzése. Lábra is egyértelműen jöhetett volna még valami, és fejre is a bukó alá. Annyira nem volt gáz egyébként, de azért kicsit fáztam.

Idén keveset tudtunk bringázni ezért egy barátommal elhatároztuk, hogy csinálunk egy hosszabb, nyárbúcsúztató tekerést. A táv: Budapest - Zalaegerszeg. Szombat reggel 6 óra 30 perckor indultunk innen, a Kodály Köröndről még hárman. Csabi (a képen kék-fehér szerelésben) csak Sukoróig tudott velünk jönni, neki ugyanis másnap indult a vonata Horvátországba és csak ennyire volt ideje (értsd: ő onnan visszajött egyből). Egyébként Sukorón álltunk meg először egy hosszabb (~15 perces) pihenőre majd onnan irány Siófok. Siófokra 13 órakor értünk be és egy 60 perces pihi után mentünk tovább. Szerencsére a Balatonparton végig tudtuk hozni a 35 km/órás átlagot utána viszont már jelentősen gyengültünk és lassultunk. Sármellékre érve nekem már nagyon fájt a bal térdem és az állapotom miatt is izgultam kicsit, a társam pedig pont addigra lett jobban (neki Siófok után volt nehezebb visszaülni a bringára). Ott ismét egy hosszabbat pihentünk (~30 perc) majd mentünk tovább Zalacsány felé. Sajnos közben eléggé sötét lett és hát a 7-es út nem annyira kedvez a bringásoknak a kivilágítatlan falvak között. Hiába volt onnan nevetségesen kicsi a távolság Egerszegig, addigra már fáztunk, sötét is volt és sok helyen emelkedett az út, örültünk ha a 20-as átlagot tartani tudtuk. A végén 22:45 körül értünk be Zalaegerszeg centrumába. A 16 óra 5 perc menetidőből 11 óra 50 perc volt az, amit tisztán a nyeregben, tekeréssel töltöttünk, a maradék (igen jelentős idő) pedig a kisebb-nagyobb pihenők. A vége egyébként 248,68 km lett, ami szerintem nem annyira kevés így egy napra tekintve, hogy minimális felkészüléssel vágtunk neki. Jövőre talán jobb lesz.

Zalaegerszegre egyébként bejött értünk unokatesóm, aki a közelben egy faluban lakik, nála aludtunk az utolsó képen a kosár szőlőt ő adta, nyilván nem volt nálunk lefele .

Idén nyáron időnként fel szoktam tekerni a Hármashatár-hegyre éjjel, általában 0 és 3 óra között. Igaz nem teljesen, csak félig, a Fenyőgyöngye buszvégállomást szoktam valamennyire megközelíteni, de általában előbb elunom/feladom. Ma sem volt ez másképp, megyek, zötykölődök fölfelé éjfél után a hepehupás emelkedőn 9 km/h-val, lejjebb kutyaugatást hallottam fentről, amit nem tekintettem jó jelnek, de no para… egy ideje már vizslatom a bokrokat, alig látni be, akár homelessek is lakhatnának ott, vagy bármilyen állatok (amúgy talán laknak is, ki tudja, a hűvösvölgyi sorompó előtt egyik éjjel egy homeless ült a föld közepén törökülésben, inkább másfelé mentem), egyszercsak a bokorból hang alapján rohadt nagy vérszomjas sorozatgyilkos kutya veszetten félig teli szájjal rámhörög, talán éppen kiköpi előző emberáldozatának alkarját a gyorsabb vágta érdekében, és hatalmas ágrecsegések közepette rohan felém, friss hús reményében… sosem gondoltam volna hogy 30-cal is tudok fölfelé tekerni… az a szívdobogás bazz… fuh… egy fél perc után úgy véltem hogy ha még mindig üldözne akkor már elkapott volna, úgyhogy visszafordultam… lefelé eddig 55,6 volt a rekord, ezt talán a bekeményítve hagyott rugóknak köszönhetően most feljavítottam 58-ra

éjjel bontották a margit hidat. Update 18:59: így

Délutánra egész jó idő kerekedett, úgyhogy le akartam tesztelni éles bevetésen a kontakt lencsét. Ami egyébként egész tűrhetően szuperál már, kb. 13-tól 20-ig benn is volt. Szóval a Dunaparton a Margit-hídi átjárónál tökvéletlenül na kibe botlottam bele? Bizony, a nyolcadik utasba, aki nem más, mint xtr, a rejtőzködőművész, ezúttal országútin (Olyat is mondhatnék hogy egykori internews-szerző, stb.) Kicsit dumáltunk. Például arról, hogy kevés a blogkontent mostanság. (A beszélgetés többi része a privacy homályába vész.)

Eredetileg a HHH-re gondoltam feltekerni tisztán edzés gyanánt, de a Kolosy tértől fölfelé a Szépvölgyi úton olyan rohadt dugó volt, hogy inkább kihagytam. Egyébként a Budafoki úton is dugó volt, állt az egész, és noha sosem szoktam járdázni de most kivételesen inkább felmentem, mert az autók nem hagytak helyet maguk mellett rendkívüli szomorúságomra. Mindegy, visszajöttem, aztán a Móricztól feltekertem az Istenhegyi úton pont addig mint éjjel. Nem volt egyszerű, de megcsináltam, aztán ledöngettem fékezve 50-nel (beláthatatlan kanyarok ugye). Jó volt.

tekerési idő	1:27
megtett út	25,92 km
átlagsebesség	17,8 km/h
max sebesség	51,9 km/h
2006.09.01. óta	1466+ km*

* azért 1466+ mert valszeg legalább egy utat elfelejtettem iktatni, továbbá a km-óra teljesen megbízhatatlanul működik, télen nem mért semmit, és pl. éjszaka is a teljes lefeléútból 2 percet érzékelt csak. Cateye Micro Wireless rulez.

Na jó ez nem teljesen igaz. Viszont tegnap éjjel (0 óra körül) elindultam itthonról egy kis edzés jellegű útra, és csak a piros lámpáknál álltam meg, nettó 33 perc kerékforgással fenn is voltam a fogas Gyöngyvirág út nevű megállójánál, az Istenhegyi úton, ahol időnként fel szoktunk szállni. A nettó 33 perc ugye azt jelenti hogy ehhez hozzájön valamennyi idő, ameddig a pirosaknál álltam (mondjuk 5 perc). Ez nem rossz teljesítmény, tekintve hogy elvileg nem különösebben vagyok kondiban, örültem is magamnak. Feljebb nem volt kedvem menni, mert ott asszem teljes útlezárásos útfelújítás van. Lefelé viszont halál volt, ugyanazt az utat tettem meg, hát majd' lefagyott a kezem. 18 fokban indultam el, nemtom hány fokban értem haza, volt rajtam egy rövid meg egy hosszúujjú bringás felső, hosszúujjú kesztyű, de esküszöm sokkal rosszabb volt mint a legzordabb téli fagyokban tekerni Vacogtam.

A fejlődésre a magyarázat egyébként valszeg az lehet hogy a HHH-ra felmenni sokkal nagyobb kitartást igényel, valamint némileg kisebb sebességbe kapcsoltam mint amilyenben tavaly szoktam menni, így gyors kifulladás helyett kényelmesen feltekerésztem.

Solymár jó hely, eljutni oda jóság*. Tegnap Gabival tettünk egy körutat a Hármashatár-hegy csúcsán keresztül. Tudtátok hogy a HHH-en illetve Budapest külső részein működik egy csomó kút? Az ember kicsit megmoshatja a kezét, arcát, újratöltheti a kulacsát, meg ilyenek, ami elég jól tud jönni 30 fokban napsütésben (a napon lévő hőmérőnk az ablakban 45 fokot mutatott reggel 8-kor). Vérmadár (héja) ezúttal nem volt. Az út sokkal lájtosabbnak tűnt, mint csütörtökön, igaz, rövidebb is volt egy picit, de jobban bírtam a strapát, nem remegett a lábam (annyira), valszeg visszatért belém az erő, és a vízmosások ill. kövek miatt is kevesebb problémám akadt. Mondjuk így is 6,5 órát elszórakoztunk, de ebben benne volt egy sajtos-tejfölös lángos is

* Az egyetlen probléma, hogy az Alsó-jegenye-völgyben irdatlan méretű civilizálás indult meg, mindenféle építkezés formájában. A patakon átvezető hidakkal még nincs gond, mert az kell. De támfalak, korlátok, elterelő kerítések és hasonlók garmadáját építik most arrafelé, ami szerintem jelentősen lecsökkenti a hely élvezeti értékét. Hamarosan gondolom az ösvényre aszfaltot öntenek és felfestik a sávokat is… Miért kell azt a maradék kevés természeti értékünket is eltűntetni?

Szóval most hogy a telóm túl van egy olajcserén és még mindig olyan szar mint az atom, hamarosan le fogom cserélni. Nem megyek bele hogy milyenre - valamilyenre. Ez még hosszas mérlegelés tárgya, mert részben el is ment már a kedvem az erdei durvulásoktól, és az sem teljesen tiszta számomra hogy ennek vajon egyedüli oka a mozgáskorlátozott teló, vagy egyébként is ráuntam. Ez egy elég erős tényező ugyanis abban, hogy mennyit kéne költeni az utódra.

Tegnap nyomtunk Tibivel meg Orcával egy túrát, négy alternatívából végülis a második legnehezebbet választottuk, így jártunk Hűvösvölgyben, az Árpád-kilátónál, a Hármashatár-hegy oldalában, a Virágos-nyeregnél, végül Solymáron az Alsó-jegenye-völgyben (majd pedig vissza). A km órám időnként kihagy (fogalmam sincs miért, tegnap cseréltem benne elemet), úgyhogy ezek nem teljesen pontos adatok, hanem egy alsó becslés: 3:02 tekerési idő, 45,52 km, 14,9 km/h-s átlag, 44,8 km/h max. Elég rendesen lefárasztott, főleg hogy már nagyon rég tettem hosszabb utat.

* not!

A legutóbbi biciklis témához írt kommentekből ollózok. (Az volt a kérdés, hogy itt hogy állnak az emberek a biciklizéshez illetve az időjáráshoz.)

Az égiek itt nem igazán kedveznek a fedetlen közlekedésnek, egyrészt a szél, másrészt a sok eső miatt. Most éppen 8 napja minden nap esik, és a következő hat napban sem lesz ez másképp. (Utána se, de azt még nem írja az időjárásjelentés.) Emellé 12-19 fokos nappalok vannak, pedig itt is június vége van. De azt kell mondjam, a rossz idő nem gátolja meg a hollandokat abban, hogy biciklizzenek ugyanúgy, mint normális időben.
Persze van mindenféle vízhatlan ruha: Legjobb a teljes testet fedő, oldalt patentos overall, az alatt tuti nem ázol meg. Második leghatékonyabb a leszarom tabletta: Szoknyában, zokni nélkül, esetleg a fejen valami nejlon fityulával járnak a legtöbben, kit érdekel, hogy esik-e. Esernyővel is szoktak próbálkozni, de azt könnyen kifordítja a szél.

De akkor vajon miért ennyire népszerű mégis a kerékpár?

Biztonságos, egyrészt mert van rendes bicikliút-hálózat, lehet tudni, hogy akárhová mész, nem kell kétsávosnál nagyobb utat lámpa nélkül kereztezned. Amint azt Balage említette,

Hollandiában kéremszépen 6000km kerékpárút van, a leghosszabb pedig 230km (Elfstedenroute).

Mindez 41.528 km² -en, aminek 18,41% -a víz. Másrészt mert az autós nem fog fellökni, ugyanis betartja a szabályokat. Egy átlag holland nem tudja elképzelni, hogy egy szabályt megszegjen, és felháborodik, ha más megteszi. Pl. Hiába ül a buszon a legelső ülésen, és hiába nem száll fel senki elöl, akkor is a hátsó ajtónál száll le, mert az van kiírva. És persze kiszámíthatóan közlekedik: nem parkol tilosban vagy kerékpárúton, nem megy át a piroson, nem megy gyorsabban a megengedettnél. (Viszont ha mégis megtenné, nem csak szégyenében süllyedne el, de rommá is büntetik.) Hozzájön még, hogy autós-biciklis baleset esetén 99%, hogy az autóst büntetik meg. Emiatt egyrészt autóval baromira kell vigyázni, másrészt sokan ész nélkül bicikliznek. Nem kell körülnézni, hisz elsőbbségem van.

Nagyon sok kiegészítő kapható, amitől könnyebb az élet két keréken. Vehetsz mindenféle táskát, amivel akár nagybevásárolni is lehet, és ha kinnhagyod a biciklin, nem viszik el. (A táskát. a biciklit de, ha nem zárod le. Nem nagyon lopnak errefelé semmit, de biciklit, azt nagyon.) Számtalan féle biztonságos gyerekülés van, így az se gond ha a kölyköket is viszed. Külön lámpa van mindenhol, ami a te sebességedre van beállítva, előremehetsz a piros lámpánál, és erre külön felfestés is van. A benzinkúton van külön bicikliszelepes kompresszor. Egyszóval egy csomó olyan körülményre fel vannak készülve, amiről otthon álmodni sem merünk.

Kényelmes, mert a legnagyobb emelkedők a gátak és a hidak, illetve itt nálunk az autópálya fölötti híd. Jellemző, hogy a faluból, ahol lakom, kétféleképp lehet bejutni a városba: biciklivel és autópályán. 10 km alatt nem nagyon ülnek autóba. Az emberek, főleg az idősebbek sokkal jobb kondiban vannak, mint egy hasonló korú magyar. (A fiatalok viszont kövérebbek! )

Miért jó még biciklizni? Nem kell buszra várni vagy parkolódíjat fizetni. (Meg buszjegyet venni és parkolót keresni se.) Útiköltség-térítést akkor is kaphatsz, ha biciklivel kvázi nincs útiköltséged. (Nyilván kell költeni egy kerékpárra is, de nem lehet megmondani, hogy egy oda-vissza út mennyibe kerül.) Sőt, van olyan cég, ahol x idő után jár céges bicikli. Egy jó láncvédő, és már öltönyben is tekerhetsz, szóval nyakkendős munkahelyre is simán járnak bringával. Nem az a presztízs, hogy milyen Audival jársz -mert az van minden jöttmentnek- hanem, hogy van-e 2500 euros biciklid. Kényelmes mert nincsenek nagy emelkedők, mert van hova lezárni, a munkahelyeden van lehetőség lemosakodni, ha úgy adódik. Amíg az asszony vásárol, lehet sörözni, ez fontos szempont. Itt vidéken nincs éjszaki tömegközlekedés, ezért bulizni is érdemes biciklivel menni. (Taxi jó drága.)

És hogy miért alakult így? Ha valahol, akkor itt muszáj volt alternatívát találni az autóra: kicsi ország, sok ember, vagyis kevés a hely az utakon és a parkolókban is. Az ország környezetvédelmi stratégiája pedig azon alapul, hogy legalább arra vigyázzunk, amit eddig nem sikerült tönkrevágni, emiatt is fontos hogy ne füstöljön boldog-boldogtalan. Plusz képzeld el Budapest levegőjét Amszterdam levegőjének páratartalmával. Kézenfekvő megoldás: 16 millió ember, 16 millió kerékpár.

Maradt még indok az autó mellett? Képzeld el, hogy elindulsz hétvégén kirándulni, és eszedbe sem jut megnézni előtte, van-e arra bicikliút. Mert biztos hogy van, és úgy ki van táblázva, hogy nincs szükség térképre. Vagy ha mégis, akkor az rajta van a táblán.

A németek a 2. világháborúban porig bombázták (többek között) Rotterdamot, lakónegyedestül-mindenestül. De a hollandok nem ezt sérelmezik máig, hanem hogy hadizsákmányként elvitték az összes biciklit, amit találtak. Állítólag tavaly a foci eb-n a holland szurkolók el-elkötöttek néhány német bringát, és a helyére tettek egy táblát: Visszaszereztük!

Upd: Youtube: lol
Arról van szó, hogy mekkora problémát okoz a rengeteg kerékpár nap mint nap, kezelhetetlen dugókat, meg minden. És micsoda borzasztó, hogy akinek nincs megszokott helye egy biciklitárolóban, annak már nem is jut, és kénytelen az utcán, tilosban parkoltatni a bringáját. Amit utána persze elszállítanak, ha nem sokáig nincs gazdája. És hogy nagyon kell vigyázni, mert ha csak úgy otthagyod valahol, akkor lehet, hogy ellopják előled. Az egyik komment vicces volt, kb: Most három zárral van ugyanaz, mint ötven éve zár nélkül.

• Tömegközlekedés holland módra

Tudjátok mire szolgál szombat éjjel a Margit hídi bringasáv? Naná hogy taxis parkolónak. Mivelhogy pontosan olyan széles mint egy autó. Nem fél méterrel szélesebb, hogy legalább leszállva elférjünk, neeem. Olyan 10 centivel kb, aztán passzírozzad át magad az elkerítő oszlopok döntögetésével az autó oldalán. Először csak azt kérdezte a taxis, hogy bringázás lesz?, majd amikor látta hogy szépen végighúzom magam és a bringát a taxija oldalán, akkor felháborodásának adott hangot: törd le nyugodtan… [az antennát/tükröt]. Amit egyébként minden további nélkül megtehettem volna, de nem ilyen a mentalitásom. Sajnos/szerencsére (ki tudja).

Amúgy a helyzet megoldása annyi lenne, hogy a bringasáv elejére beraknak egy beton vagy vas sávfelezőt, és kész, onnantól nincs az az autó ami oda beparkol. Ezt miért nem oldották meg? Összeesküvéselmélet-kedvelőknek: csak nem a taxis társaságok lobbizták ki a bringasávot? Igazán ötletes fedőakció lenne részükről.

Update jún. 26. 00:06: ajánlott olvasmány a holland biciklis közlekedésről: Montana #19-es hozzászólása.

Úgy kaptam vissza a Hajdutól a bringát, hogy a bal kormánymarkolat (ahol egyébként lecseréltettem a váltókart egy Shimano Deoréra, mivel az előzőről letört a borítás) vége lifegett a levegőben (nomeg tiszta olaj volt az egész). Na mondom, a jómunkásemberek biztos előbb rögzítették a karokat mint ahogy a markolatot felhúzták, és így végül nem maradt hely a markolatnak. Itthon leszedtem, és a váltó+fékkart jobbra tolva, helyet csinálva, beljebb akartam húzni a markolatot, de nem jött, ugyanúgy lifegett fullra felhúzva. Leszedtem, és rájöttem, hogy valami van a végében: a kormányrúd belsejéből egy kis műanyag lezáró beragadt a markolatba, amiatt nem lehetett teljesen felhúzni. De hogy ezt a szervizesek nem vették észre / nem tudták helyrehozni, vagy neadjisten nem érdekelte őket…? Elképesztő.

Voltunk pénteken Orcával megin Normafánál (kipróbáltam új olajjal a telót, egész jól mozgott amíg le nem értünk, de rugót nem cseréltek benne mer mittomén mondtak valami hülye kamuindokot, valszeg büdös a munka), hihetetlen mennyiségű szúnyog van. De valami eszméletlen, gyakorlatilag a levegőben egy egybefüggő szúnyogmasszában kell hasítani. Folyamatos hunyorgás, szájcsukvatatartás, és lábról, ruháról söprögetés. Atomot a normafai szúnyogokra! Mert ez nem állapot

Kedden viszem a telót [bringát] szervizbe. Utóbbi két HHH-túrán úgy beállt 25 fokban + napsütés alatt, hogy 2-3 centit mozgott, azt is úgy, hogy ránehezedtem teljes testsúllyal és szép lassan lesüllyedt. Az meg ugye nem nevezhető mozgásnak, mert ha ilyen a reakcióideje (2 másodperc környéke), akkor aligha megyek vele bármire 20-50 km/h mellett. De most talán vége. Imádkozzunk.

Nyomtunk Tibivel egy HHH-t, ellátogattunk Solymárra, aztán a II. kerület külsőbb részein át jöttünk vissza. Egész elképesztő az a környék, mintha nem is Bp lenne, hanem valami üdülőtelep. Csak onnan tudod, hogy mégis Bp, hogy van bkv-s buszmegálló Nagyon kellemes. Solymár felé pedig van egy Alsó-Jegenye-völgy nevű hely, amiben egy patak kacskaringózik végig, atomszép az is. Lőttem pár mobilos képet, de majd egyszer kell normális géppel is fotózni ott. A mobilos képeket nemtom mennyi értelme van feltenni, akit mégis érdekel, az csekkolhatja őket.

Még pár érdekesség: enyhe izomláz a karomban; 1,3 kg fogyás a túrán; utána tápoltam aztán bealudtam egy pillanat alatt.

37 km, 13,1 km/h avg, 47,2 km/h max, 2:37 tiszta tekerés.

Voltunk Orcával a Hármashatár-hegyen (idén először), mellesleg el is tévedtünk, de mindegy, voltak atomjó csapatós részek. A hátsó kerekemről az egyik prizma az első lejtőzés után elveszett, a másik pedig kettétört, úgyhogy a maradványtól magam szabadítottam meg a gépet. Hang alapján azt hittem ott fog szétesni alattam a bringa 50km/h-nál (valójában csak 48,3), de szerencsére azt nem olyan fából faragták.

Előtte vettem egy hosszúujjú mezt, kicsit megkésve, de jön még ősz/tél/hűvösebb napok. Maszat pedig ma többször megkísérelte megenni a fülhallgatómat (!).

39,35 km, 2 óra 54 perc tekerés, összesen pedig kb. 4-5 óra. Hulla fáradt vagyok.

Is nice. I like. Überállat design és vélhetően jó szellőzés. Egyes vélemények szerint viszont törik mint a ropi.

Mindegy mert nem aktuális a dolog, csak úgy találtam ezt a képet.

Volt este egy Geronimo, ScoobyZoli, Schloddi, Kicsi és Pedro társaságában. For the record. Mikor megérkeztem, Schloddi már fejre volt állva fél sörtől

Napközben meg Orcával nyomtunk egy normafa classic + ddh-t, ahol Orca taknyolt egyet lejövet közben, de csak bokrokon át láttam, így nem volt teljes az élmény Majdnem fejlődtem is egy kicsit, de végül lebeszéltem magam róla, mondván hogy ej ráérek arra még. És valóban. Így ugyan lassabban jutok egyről a kettőre, de egyrészt biztonságosabb, másrészt végülis nem sietek sehova.

A mai labveztali ismét q yo volt.

Legközelebb lejövök azon a kib* dupla letörésen!

Nem lesz sokkal nagyobb bukás, mint amikor kicsit följebb bukfenceztem egyet (Ott egyébként lejöttünk pl. múlt hét szerdán.)

Tulajdonképpen majdnem teljesen olyan mint a funboxok. Csak sokkal riszkesebb. Kéne egy fullface mert állal földetérni [vagy sziklát] sehogy se tűnik jó poénnak. Mondjuk a helyzet az, hogy annyira nem nagy a szintkülönbség, hogy tényleg valami atomkomoly baj történhessen ott. (Bár ki tudja, összességében azért van vagy 3 méter, de kis lépcsőkre szétosztva.)

Hatalmas sikerélmény és előrelépés lenne lejönni.

Hát egyébként meg lehet hogy ráérek még ezzel, végülis akik pro szinten nyomják a témát, azok mögött általában ott van jópár év tapasztalat.

De asszem meg fogom próbálni.

Ha eleget stíröljük a durvadh-t [azon belül a duplaletöréses és a visszafordítós részt], akkor előbb-utóbb le is merünk jönni rajta Reméljük.

Ja és felfedeztünk ma egy új utat a János-hegy tetejéről, ahol előbb én taknyoltam egyet, aztán Orca majdnem [ő a földetéréstől megmenekült, de a bringán ő se maradt rajta ], úgyhogy onnan inkább gyalog toltuk tovább egy darabon.

Egyébként volt ma egy kis fejlődés aminek örülök. Lejöttünk egy olyan szakaszon ahol eddig nem (amit eddig inkább megkerültünk), illetve egy másik szakaszon meg sokkal gyorsabban vágtattam át mint eddig. Az első telóm meg atomszar, szeméttelepre való, meg se moccan, full merev. 15 fokban. Ami azt jelenti hogy az évnek kb. 3/4-ében nem jó semmire, ami nyilvánvaló limitációt jelent, sebességben, kormányozhatóságban, úttartásban. Kurvaélet!

Logikusan gondolkodva viszont most kibírom még egy kicsit, nyáron meg már fog működni rendesen (vagy ha nem akkor szerviz), aztán talán az őszi/téli akciókban veszek vmit.

Nemtom mi legyen. 7-én lejár a bérletem. Korábban azt terveztem hogy nyárig gyúrok ezerrel, de egyrészt hulla fáradt vagyok tőle (aznap garantáltan használhatatlan), másrészt elég sok feladatom van ebben a félévben, és úgy néz ki hogy a tavasz is igen kiváló lesz bringázáshoz, ami annyit tesz hogy interferálni fog a kondival, nem tudom azt megjátszani, mint novemberben. Szóval úgy néz ki, hogy a kondi ebben a formájában júliusig nem nagyon fog működni. Sajnálom, mert lenne kedvem hozzá, csak borzalmasan rabolja az időt. Lehet hogy egy lazább edzéstervvel működőképes lenne, ami nem fáraszt le ennyire, de azt meg ugye egyedül kéne nyomnom, ami no-go.

Voltunk Gabival meg Orcával a Normafánál. Először elvittem őket a Katlanhoz, ahol legnagyobb meglepetésemre az ugratós részek után valami borzalom sár volt, ott egyszer meg is csúsztam, Orca meg majdnem rám, de szerencsére nem, viszont ő ekkor térdig sáros lett. Úgy döntöttünk visszafordulunk és lejövünk egy másik útvonalon is. Szóval mentünk felfelé, a békés erdei kutyával kirándulós népeknek az édibédi kutyulija pedig megharapta Orcát. Persze rá lett szólva édes hangon a tulaj által: [Bélaaa], nem szabaaad! (Ahol Béla a kutya neve.) Semmi elnézést vagy ilyesmi. Fölfelé egyébként pörgött ki a sárban a kerekünk rendesen.

A tetőn betoltunk némi rétest (ami egyébként elég jó volt), közben szétfagytunk (szél volt, meg q hideg), úgyhogy forró csokival / forralt borral enyhítettük fájdalmainkat.

Lefelé pár helyen egész jó tempót jöttem, most is fejlődtem egy kicsit. Mondjuk tegnapelőtt gyorsabb voltam sok helyen de mindegy, a mai az ugye bevárós társas nap volt.

Lefárasztott a túra rendesen.

BTW tavaly évvége felé rendesen rá voltam gerjedve a telócsere témájára amolyan ábrándozás szinten. Elsősorban jobb mozgást akartam, és akkoriban úgy véltem hogy ez a nagyobb telóúton keresztül valósítható meg. Nos nem. A jó mozgáshoz nem feltétlen kell nagy telóút, tulajdonképpen semmi köze hozzá. A teló témáról rég lejöttem már, de végülis a hidegben való működésképtelensége miatt tényleg lehet hogy érdemes lenne már idén telót cserélnem. Nem tudom. Egyrészt kezd kicsit elszabadulni a bringás költekezés, másrészt ilyen időben túl sokat úgyse megyek hegyre. Gondoltam egykor. Dehát ha egész évben ilyen 10 fokok vannak akkor azért mégis, viszont ebben még mindig full merev a teló. Tképpen októbertől kb. áprilisig, azaz az év felében. Szerencsére a munkás felében (azaz nem a nyári szünetben). Na mindegy nem ragozom tovább, a lényeg hogy jó lenne egy mozgó teló, de egyelőre nem akarok erre áldozni. (Update feb. 19. 00:53: tképpen nyáron is szarul mozog szóval…)

Kéne amúgy új fékbetét (a mostanimat tképpen már októberben cserélni javasolták, csak úgy voltam vele hogy egyrészt előbb utánanézek h milyenek vannak, másrészt ilyen esti szintentartó tekerésekhez télre nem kell komolyabb fékhatás), hidraulikus tárcsafék, meg egy jobb hátsó rugóstag is. A hidraulikus tárcsafék értelme az lenne hogy nem kéne a fékbe kapaszkodni ezerrel ha lassítani akarok. Hosszú lejtőn és/vagy erősen rázós terepen igen jól jönne. Ugyanis így nem kéne a parásabb részeken lassan menni, mert meg tudnék állni akkor és ott ahol akarok, mindegy milyen sebességgel megyek.

Amikor megvettem a bringát májusban, naívan azt gondoltam hogy ez most így kész, és 10 évre lerendeztem a bringakérdést

Na ez volt az álmodozó szekció. Bringát egy darabig nem fejlesztek.

Két dolog van. Az első, hogy holnap talán tekerni megyünk páran (aszfalthoz szokott társaság), a második, hogy eléggé zavart az a tempó amiben hétfőn bátorkodtam haladni a hegyen. Meg zavar még pár dolog amik azzal vannak összefüggésben, hogy mennyire skillesen bringázok. Nem vagyok elégedett. Szóval az első ok miatt, meg mert a napokban elég sok csapadék hullt alá, felnéztem a hegyre hogy mégis mire lehet számítani holnap, vajon elsüllyedünk-e a mocsárban. A jó hír, hogy nem fogunk.

A második zavart pedig elkezdtem elhárítani egy kis gyakorlással. Eddig nem lépcsőztem, mert paráztam tőle. De itt volt az ideje ezen tovább lépni. A fogas tetejénél van egy két lépcsőfokból álló lépcső, az nyilván megvolt, aztán egy négyes, aztán egy ötös. A négyes valami hihetetlen egyszerű volt, így utólag nem is értem hogy ezt eddig miért nem, pedig tél van és a telóm alig mozog. Aztán lejöttem a János-hegy tetején lévő lépcsőkön is párszor, azok nagyobbak. Következett a hegyoldalban egy lépcső melletti sáv, ahol eddig szép lassan ereszkedtem alá, ott most kicsit tempósabban, illetve megpróbálkoztam magával a lépcsővel is. Elsőre sikerült is, bár éreztem hogy csak hajszálon múlott hogy le bírtam jönni, aztán a második próba közben a lépcsők felénél kénytelen voltam oldalt szökdellve megállni mert nem tudtam stabilan tartani magam. Többet nem erőltettem ezt mára.

Gyerekkoromban minden további nélkül le tudtam szállni a bringáról az egyik oldalra. Tehát hogy még menetközben kerülök a bringa egyik oldalára, és mindkét lábbal arra az oldalra érkezek. Ezt az utóbbi 10+ évben először tegnap játszottam el. Megy, bár egyszer szökdécselnem kellett itt is, és nem túl elegánsan. Majd lesz jobb.

Voltak szakaszok ahol ma se mertem lejönni, és volt még egy-két dolog ahol viszont sikerült fejlődnöm, ezekbe már nem megyek bele.

Szóval ez a nap egy nagy előrelépés volt, itthon hulla fáradtan bealudtam, és most meg fáj mindenem szimplán a szokatlan igénybevétel miatt. (Télen ugyanis nem erdőzök, mindössze kétszer voltam a Normafa classic 7 perces útvonalon + most Orcával hétfőn egy hosszabbon.)

Update 23:20: ja és további előrelépésként könyvelem el hogy a durvadh egyre kevésbé tűnik durvának, egyszer le fogok jönni azon a dupla letörésen talán még idén. vagy ha nem, who cares. ma sokáig álldogáltam a tetejénél de végül inkább nem vállaltam be. talán majd nyáron, amikor ráérek kórházban lenni

Pénteken egy kissé öreg, sokat látott valamikori angol úrnővel randiztam. A hölgy barátja (tulajdonosa) megkért, hogy foglaljak helyet az angol felsőházban.

Kissé furcsa volt számomra a jobb, hiszen alapvetően baloldali beállítottságú vagyok. De érdekes volt (meg)vezetni a hölgyet, az első váltásoknál az ajtókárpiton kerestem a váltókart, meg elég furcsa a kanyarodás és az út közepének a megtalálása. A vezetést némi baráti összejövetel követte, ahol kevés alkohol és virslinek nevezett undormány is előkerült.

Állat volt, egyébként is (sok yóarc) meg azért is, mert voltunk utána Orcával a János-hegyen, ahova szolidaritásból én is tolva vittem fel a bicót Aztán dumáltunk egy kurvanagyot, hazafelé meg legalább hárman kértek tőlem bocsánatot midőn a retek utcától (~moszkva tér) irdatlan sebességgel lezúztam a Dunapartig. Ugyanakkor nem vezettem agresszíven, dehát arról nem tehetek hogy a bmw-s fickó ráparkol fullosan a bringasávra, egy nő bevág elém a bringasávra gyalog, egy csávó meg velem szemben jön aztán a sötét miatt csak pár méterre derül ki hogy nagyjából a cipőjét nézte séta közben (eredmény: rémülten dobott egy legalább 6-lépéses szteptáncot egyhelyben, már csak a kalap meg a bot hiányzott). Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

4,5 óra hosszat yepp (21 - 1.30). Feneketlen-tó + éjszakai körút rlz. (Az események társelkövetője: VDavid)

Reggel meg labveztali és ezt - a háromnapos infót - csak most tudtam meg mert nem működött az email címem yepp.

Továbbá újra gyúrok yepp.

IRCQuote fight! In the ring:

	na nyomtam egy magányos éjszakai erdőzést igaz csak überlájtosat hűvösvölgyben egy 1-2 km-es szakaszon, tök közel a forgalomhoz, van egy turistaút
	jah vágom arra felé kergetett meg egy vaddisznó minket kétéve éjjel
	jó tudni

Amúgy halál parára számítottam, de nem volt az. Egyrészt a teliholdnak köszönhetően, másrészt mert - mint most éjszaka kihegyezett hallással rájöttem - tényleg közel van ez a rész a forgalomhoz. Sose volt még a villamoscsörömpölés ilyen nyugtató hatással rám

Kell térd-/lábmelegítő.

Nem bíííírom! Nyarat akarok. Most. Jobban mondva nyári szünetet, 25 fokot, napsütést, ISO100-at. Intézkedjetek.

Éjjel 3-kor Budapest legfényesebb pontja a Schönherz oldalán lévő 10 emelet magas reklámplakát.

Been there, done that.

Elmondom milyen az, amikor az ember a kihalt utcán 22-kor bringázás közben a kedvenc zenéit hallgatja: jó.

tekerési idő	0:43
megtett út	16,61 km
átlagsebesség	22,8 km/h
max sebesség	35,3 km/h
2006.09.01. óta	680 km

December 8-án vettem elő újra a bringát hosszas téli szünet után, így december 8 és 29 között 13x tekertem (nagyrészt a Margit-szigetre), 195 km-t. A térdre viszont egyértelműen rossz hatással van a dolog, úgyhogy kicsit visszavettem a dologból.

Minden tiszteletem a sárban dh-zóké. A legszimplább ösvényen sem egyszerű ilyenkor legurulni, a kövek és a gyökerek csúsznak tőle mint állat.

Egyik nap voltam kint a parkolóban gyakorolni egy kicsit a manuált meg a bunnyt (bringás trükkök, még abszolút nem mennek, de ha próbálgatom akkor előbb-utóbb csak sikerül, remélem).

Vettem fullface-t, aztán abban ellátogattam a Normafához, a durva dh részhez, és végre lejöttem zsírul azon a kétszer félméteres dupla letörésen ami a kép középpontjában (nem)látható! Zsíííírkirály! Kár hogy ezt a bekezdést csak álmodtam.

1. jan. 02.: dankoi @ Vida, Pullover kézi súllyal: 18->19; Triceps lenyomás csigán: 40->50; Triceps előrenyomás csigán: 20->25
2. jan. 03.: dankoi @ Vida, Guggolás: 40->45; Lábhajlítás ülve: 70->75.
3. jan. 04.: dankoi @ Vida. A vállfeszítés L-karos gépen kissé korrigálva lett, így a 65 kilós rekord most 20-tól indul új útra (Eddig nem jártam be a teljes lehetséges utat.)
4. feb. 08.: dankoi @ Vida. Hát. Jól leépültem jan 4 óta, de ez nem lepett meg.
5. feb. 24.: dankoi @ Vida. Váll, trapéz, bicepsz. Már rosszabbul teljesítek mint ameddig novemberben eljutottam Marhajó volt amúgy.
6. feb. 26.: dankoi @ Vida. Mell, tricepsz. Durva visszafejlődés van, dehát ugye január 1-3 között voltam mellezni utoljára… Borzalmasan fárasztó volt.
7. már. 03.: dankoi @ Vida. Váll, trapéz, bicepsz. Fáj jobb csuklóm és az ujjaim.

• Kondilog 2006