Haszprus überblog

Haszprus überblog

Voltunk Gabival meg Orcával a Normafánál. Először elvittem őket a Katlanhoz, ahol legnagyobb meglepetésemre az ugratós részek után valami borzalom sár volt, ott egyszer meg is csúsztam, Orca meg majdnem rám, de szerencsére nem, viszont ő ekkor térdig sáros lett. Úgy döntöttünk visszafordulunk és lejövünk egy másik útvonalon is. Szóval mentünk felfelé, a békés erdei kutyával kirándulós népeknek az édibédi kutyulija pedig megharapta Orcát. Persze rá lett szólva édes hangon a tulaj által: [Bélaaa], nem szabaaad! (Ahol Béla a kutya neve.) Semmi elnézést vagy ilyesmi. Fölfelé egyébként pörgött ki a sárban a kerekünk rendesen.

(A térképen csak a második szakasz látszik, a Katlan nem. Képek & gps by Orca.)

A tetőn betoltunk némi rétest (ami egyébként elég jó volt), közben szétfagytunk (szél volt, meg q hideg), úgyhogy forró csokival / forralt borral enyhítettük fájdalmainkat.

Lefelé pár helyen egész jó tempót jöttem, most is fejlődtem egy kicsit. Mondjuk tegnapelőtt gyorsabb voltam sok helyen de mindegy, a mai az ugye bevárós társas nap volt.

Lefárasztott a túra rendesen.

BTW tavaly évvége felé rendesen rá voltam gerjedve a telócsere témájára amolyan ábrándozás szinten. Elsősorban jobb mozgást akartam, és akkoriban úgy véltem hogy ez a nagyobb telóúton keresztül valósítható meg. Nos nem. A jó mozgáshoz nem feltétlen kell nagy telóút, tulajdonképpen semmi köze hozzá. A teló témáról rég lejöttem már, de végülis a hidegben való működésképtelensége miatt tényleg lehet hogy érdemes lenne már idén telót cserélnem. Nem tudom. Egyrészt kezd kicsit elszabadulni a bringás költekezés, másrészt ilyen időben túl sokat úgyse megyek hegyre. Gondoltam egykor. Dehát ha egész évben ilyen 10 fokok vannak akkor azért mégis, viszont ebben még mindig full merev a teló. Tképpen októbertől kb. áprilisig, azaz az év felében. Szerencsére a munkás felében (azaz nem a nyári szünetben). Na mindegy nem ragozom tovább, a lényeg hogy jó lenne egy mozgó teló, de egyelőre nem akarok erre áldozni. (Update feb. 19. 00:53: tképpen nyáron is szarul mozog szóval…)

Kéne amúgy új fékbetét (a mostanimat tképpen már októberben cserélni javasolták, csak úgy voltam vele hogy egyrészt előbb utánanézek h milyenek vannak, másrészt ilyen esti szintentartó tekerésekhez télre nem kell komolyabb fékhatás), hidraulikus tárcsafék, meg egy jobb hátsó rugóstag is. A hidraulikus tárcsafék értelme az lenne hogy nem kéne a fékbe kapaszkodni ezerrel ha lassítani akarok. Hosszú lejtőn és/vagy erősen rázós terepen igen jól jönne. Ugyanis így nem kéne a parásabb részeken lassan menni, mert meg tudnék állni akkor és ott ahol akarok, mindegy milyen sebességgel megyek.

Amikor megvettem a bringát májusban, naívan azt gondoltam hogy ez most így kész, és 10 évre lerendeztem a bringakérdést

Na ez volt az álmodozó szekció. Bringát egy darabig nem fejlesztek.

Két dolog van. Az első, hogy holnap talán tekerni megyünk páran (aszfalthoz szokott társaság), a második, hogy eléggé zavart az a tempó amiben hétfőn bátorkodtam haladni a hegyen. Meg zavar még pár dolog amik azzal vannak összefüggésben, hogy mennyire skillesen bringázok. Nem vagyok elégedett. Szóval az első ok miatt, meg mert a napokban elég sok csapadék hullt alá, felnéztem a hegyre hogy mégis mire lehet számítani holnap, vajon elsüllyedünk-e a mocsárban. A jó hír, hogy nem fogunk.

A második zavart pedig elkezdtem elhárítani egy kis gyakorlással. Eddig nem lépcsőztem, mert paráztam tőle. De itt volt az ideje ezen tovább lépni. A fogas tetejénél van egy két lépcsőfokból álló lépcső, az nyilván megvolt, aztán egy négyes, aztán egy ötös. A négyes valami hihetetlen egyszerű volt, így utólag nem is értem hogy ezt eddig miért nem, pedig tél van és a telóm alig mozog. Aztán lejöttem a János-hegy tetején lévő lépcsőkön is párszor, azok nagyobbak. Következett a hegyoldalban egy lépcső melletti sáv, ahol eddig szép lassan ereszkedtem alá, ott most kicsit tempósabban, illetve megpróbálkoztam magával a lépcsővel is. Elsőre sikerült is, bár éreztem hogy csak hajszálon múlott hogy le bírtam jönni, aztán a második próba közben a lépcsők felénél kénytelen voltam oldalt szökdellve megállni mert nem tudtam stabilan tartani magam. Többet nem erőltettem ezt mára.

Gyerekkoromban minden további nélkül le tudtam szállni a bringáról az egyik oldalra. Tehát hogy még menetközben kerülök a bringa egyik oldalára, és mindkét lábbal arra az oldalra érkezek. Ezt az utóbbi 10+ évben először tegnap játszottam el. Megy, bár egyszer szökdécselnem kellett itt is, és nem túl elegánsan. Majd lesz jobb.

Voltak szakaszok ahol ma se mertem lejönni, és volt még egy-két dolog ahol viszont sikerült fejlődnöm, ezekbe már nem megyek bele.

Szóval ez a nap egy nagy előrelépés volt, itthon hulla fáradtan bealudtam, és most meg fáj mindenem szimplán a szokatlan igénybevétel miatt. (Télen ugyanis nem erdőzök, mindössze kétszer voltam a Normafa classic 7 perces útvonalon + most Orcával hétfőn egy hosszabbon.)

Update 23:20: ja és további előrelépésként könyvelem el hogy a durvadh egyre kevésbé tűnik durvának, egyszer le fogok jönni azon a dupla letörésen talán még idén. vagy ha nem, who cares. ma sokáig álldogáltam a tetejénél de végül inkább nem vállaltam be. talán majd nyáron, amikor ráérek kórházban lenni

Pénteken egy kissé öreg, sokat látott valamikori angol úrnővel randiztam. A hölgy barátja (tulajdonosa) megkért, hogy foglaljak helyet az angol felsőházban.

Kissé furcsa volt számomra a jobb, hiszen alapvetően baloldali beállítottságú vagyok. De érdekes volt (meg)vezetni a hölgyet, az első váltásoknál az ajtókárpiton kerestem a váltókart, meg elég furcsa a kanyarodás és az út közepének a megtalálása. A vezetést némi baráti összejövetel követte, ahol kevés alkohol és virslinek nevezett undormány is előkerült.

Állat volt, egyébként is (sok yóarc) meg azért is, mert voltunk utána Orcával a János-hegyen, ahova szolidaritásból én is tolva vittem fel a bicót Aztán dumáltunk egy kurvanagyot, hazafelé meg legalább hárman kértek tőlem bocsánatot midőn a retek utcától (~moszkva tér) irdatlan sebességgel lezúztam a Dunapartig. Ugyanakkor nem vezettem agresszíven, dehát arról nem tehetek hogy a bmw-s fickó ráparkol fullosan a bringasávra, egy nő bevág elém a bringasávra gyalog, egy csávó meg velem szemben jön aztán a sötét miatt csak pár méterre derül ki hogy nagyjából a cipőjét nézte séta közben (eredmény: rémülten dobott egy legalább 6-lépéses szteptáncot egyhelyben, már csak a kalap meg a bot hiányzott). Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

4,5 óra hosszat yepp (21 - 1.30). Feneketlen-tó + éjszakai körút rlz. (Az események társelkövetője: VDavid)

Reggel meg labveztali és ezt - a háromnapos infót - csak most tudtam meg mert nem működött az email címem yepp.

Továbbá újra gyúrok yepp.

IRCQuote fight! In the ring:

_Haszprus

951092 pageload

vs

_nrg

4602 pageload

	na nyomtam egy magányos éjszakai erdőzést igaz csak überlájtosat hűvösvölgyben egy 1-2 km-es szakaszon, tök közel a forgalomhoz, van egy turistaút
	jah vágom arra felé kergetett meg egy vaddisznó minket kétéve éjjel
	jó tudni

Amúgy halál parára számítottam, de nem volt az. Egyrészt a teliholdnak köszönhetően, másrészt mert - mint most éjszaka kihegyezett hallással rájöttem - tényleg közel van ez a rész a forgalomhoz. Sose volt még a villamoscsörömpölés ilyen nyugtató hatással rám

Kell térd-/lábmelegítő.