Haszprus überblog

Haszprus überblog

Schloddi: félek. komolyan. nem gondoltam volna hogy ennyire erős.
Schloddi: miért nem informatikusnak mentem?

Schumival lenyomtunk egy HHH-Solymár kört (kicsit kevesebb, mint 4 óra alatt, sok dumával, 18 fokban, részben napsütésben, kis széllel). Utoljára több hónapja voltam a hegyen, bringán is utoljára közel egy hónapja ültem (a Margit hídig meg vissza), úgyhogy teljesen kiütött a dolog. Jó volt egyébként, de most két Booster ellenére vegetatív állapotba kerültem, és fáj mindenem, izomlázam van. A holnapra nem is merek gondolni. Oda a hétvégi regenerációm

Hétfőn Katlan, defekt.

Szerdán Katlan, egyben tekertem fel mindkét nap.

Pénteken HHH teteje - Solymár. Megfixáltam a km-órámat, úgyhogy adataim is vannak: tekerési idő: 2:38, út 39,72 km, átlag 15,0 km/h, max 46,1 km/h (nemtomhol de van egy olyan gyanúm hogy nem aszfalton)

Szombaton Schumi-val (aki a blogom alapján kezdte járni a HHH-t ) tali a Gellért téren. Budafoki úton észrevettem hogy egy olyan foszlás indult a gatyámon hogy ha nem megyek haza cserélni akkor egy óra múlva már egy szál ****-ban tekertem volna… Schuminál meg nem volt telefon, úgyhogy adrenalin kicsit felszökött, hazatekertem. Lépcsőházunk ajtajában persze szokás szerint egy öreg mammer elállta az utam és addig nem eresztett be, amíg ki nem faggatott, hogy én vagyok-e a Csaba és hogy hova viszem a motort… Itthon meg naná, hogy egy olyan gatyát vettem fel ami éppen megmunkálás alatt volt, úgyhogy újabb csere, végül 7 perc késéssel sikerült odaérnem. Tibivel tali a Fenyőgyöngyénél, onnan raktuk a HHH tetejéig, ahonnan most nem a durva kavicsos részen szálltunk alá, hanem egy erdei kanyargós ösvényen, amit anno már nrg is megmutatott félig. Az út többi része a szokásos Solymár-kör volt. Tibi gépével lett egy-két fotó:

A Solymár-kör után pedig várt a gimnáziumi ötéves osztálytalálkozóm…

Hulla fáradt vagyok. Az új telóm megöl

1. Kedd este eltekertem a Kolosy-térig, meg vissza.
2. Szerda délben felmentem a Normafához, lejöttem Gazdagréthez a Katlanon keresztül.
3. Csütörtök este GuNN-nal és Lacival mentünk fel a HHH-re. Ők országútival nyomják és ráadásul edzésként fogják fel a dolgot, úgyhogy iszonyatosan paráztam hogy mi lesz, de eléggé tolerálták a sebességemet és így szép lassan felcsorogtunk Külön extremitás, hogy mindössze egyetlen helyen kellett megállnom, éspedig a Fenyőgyöngye buszvégállomásnál. Aztán most rájöttem hogy ez nem teljesen igaz, mert párszáz méterrel feljebb az első kútnál is megálltunk, és tanakodtunk hogy menjünk-e tovább egyáltalán. (GuNN-nál nem volt lámpa, világítás pedig nincs, és ez egy necces kombináció outival.) Végül csak felmentünk a tetőre, ahonnan elég zsír az éjszakai kilátás. Lehet, hogy nyomunk még ilyet.
4. Pénteken megint feltekertem a HHH-re és lejöttem a tetőről a durva kavicsos részen. A délelőtti eső miatt viszont tiszta sár volt minden, úgyhogy az egyik szárazon is csúszós lejtőre gondolva inkább visszafordultam a reptéren át Hűvösvölgy felé. A bringát előtte levő nap nyaltam tisztára, nem biztos hogy megérte
   
5. Szombat hajnalban pedig Tibivel indultunk egy Árpád-kilátó - HHH - Solymár túrára, amiből az első kettőt végülis kihagytuk mert iszonyat izomlázam volt már az aszfalton is, úgyhogy inkább a reptéren átnyergelve mentünk a Virágos-nyereghez, majd onnan Solymárra. Van útközben egy nagy kövekkel telerakott ösvény, ahol eddig mindig centizgettem a kerékkel hogy nehogy elessek, hiszen az előző telóm egy merevvilla volt gyakorlatilag. Most azt tök simán vettem, nem tudom vajon mennyivel mentem, de kellemes tempóban, amiben már nem egyszerű ügy megállni illetve a tereptárgyak közti navigációra sincs idő. Ez nagyon pozitív élmény volt

Szóval van a Hármashatár-hegy tetejénél kicsit lejjebb egy olyan durva kavicsos lejtő, ami hát elég para a kezdő bicajosnak, azaz nekem. Vízmosások futnak rajta át itt-ott, akár 40 centi mélyen, a kövek meg másznak ki a kerék alól, és persze elég rendesen lejt az egész, úgyhogy izomból kapaszkodni kell a fékbe, ami egy ilyen hosszú út esetén már önmagában is megterhelő a kéznek, pláne ha még a kormány is rángat. Na ez utóbbi problémán egész sokat segített a Rock Shox Revelation. (Nem titkolt SEO-zás zajlik.) Nem mondhatnám, hogy azon a lejtőn túl sokszor jöttem volna le, ha minden igaz, most negyedszer, viszont hosszúsága miatt a combom/kezem mindig totál kikészült rajta, csak sok apróbb szakaszban tudtam lemenni. Na ez szombaton leredukálódott 3 szakaszra, ebből a középső csak 3 méter volt, és a felső se volt hosszú. Lényegében mondhatjuk, hogy fent egy technikai problémától eltekintve egyben le tudtam ereszkedni, és az eddigiekhez képest egész jó tempóban. A technikai problémát egy vízmosás jelentette, aminek nem mentem át időben a bal oldalára, a jobb oldalán meg elfogyott a járható út. Oké, keresztezzük a vízmosást, csak majdnem bukfenc lett belőle a beakadó első kerék miatt, úgyhogy ott megálltam egy kicsit kipihenni az izgalmakat.

Mire leértem ezen a lejtőn, már annyira kész voltam, hogy úgy döntöttem inkább visszafordulok hűvösvölgy felé, úgyis el kellett hoznom a Probike-ból a régi teleszkópomat, ahhoz meg célszerű volt odaérni zárásig. Iszonyatosan lefáradtam mindenesetre.

_{A képek az 5,5 éves, teljesen elszaródott Nikon Coolpix 885-ömmel készültek, bocs a minőségért.}

Mivel még nem is ebédeltem, és igencsak 18 óra volt, itthon rendeltem egy Vesuvio pizzát a Pizzaboy pizzériától (bocs, SEO) (sonka gomba kukorica), 60 perc után jött is. Kinyitom a dobozt: bab, bacon. Telefon pizzaboynak, oké, hozzák soron kívül a pizzámat. Újabb 45 perc (!) múlva itt is volt. Sajnos a bab/baconöset elvitték viszont Vajon mit csinálhattak vele, valakinek kiszállítottak egy három órás már-már oszló félben levő pizzát? A Vesuviot a Cool Túrából okulva alapos szemrevételezés után jóízűen elfogyasztottam

Idén nyáron időnként fel szoktam tekerni a Hármashatár-hegyre éjjel, általában 0 és 3 óra között. Igaz nem teljesen, csak félig, a Fenyőgyöngye buszvégállomást szoktam valamennyire megközelíteni, de általában előbb elunom/feladom. Ma sem volt ez másképp, megyek, zötykölődök fölfelé éjfél után a hepehupás emelkedőn 9 km/h-val, lejjebb kutyaugatást hallottam fentről, amit nem tekintettem jó jelnek, de no para… egy ideje már vizslatom a bokrokat, alig látni be, akár homelessek is lakhatnának ott, vagy bármilyen állatok (amúgy talán laknak is, ki tudja, a hűvösvölgyi sorompó előtt egyik éjjel egy homeless ült a föld közepén törökülésben, inkább másfelé mentem), egyszercsak a bokorból hang alapján rohadt nagy vérszomjas sorozatgyilkos kutya veszetten félig teli szájjal rámhörög, talán éppen kiköpi előző emberáldozatának alkarját a gyorsabb vágta érdekében, és hatalmas ágrecsegések közepette rohan felém, friss hús reményében… sosem gondoltam volna hogy 30-cal is tudok fölfelé tekerni… az a szívdobogás bazz… fuh… egy fél perc után úgy véltem hogy ha még mindig üldözne akkor már elkapott volna, úgyhogy visszafordultam… lefelé eddig 55,6 volt a rekord, ezt talán a bekeményítve hagyott rugóknak köszönhetően most feljavítottam 58-ra

éjjel bontották a margit hidat. Update 18:59: így

Solymár jó hely, eljutni oda jóság*. Tegnap Gabival tettünk egy körutat a Hármashatár-hegy csúcsán keresztül. Tudtátok hogy a HHH-en illetve Budapest külső részein működik egy csomó kút? Az ember kicsit megmoshatja a kezét, arcát, újratöltheti a kulacsát, meg ilyenek, ami elég jól tud jönni 30 fokban napsütésben (a napon lévő hőmérőnk az ablakban 45 fokot mutatott reggel 8-kor). Vérmadár (héja) ezúttal nem volt. Az út sokkal lájtosabbnak tűnt, mint csütörtökön, igaz, rövidebb is volt egy picit, de jobban bírtam a strapát, nem remegett a lábam (annyira), valszeg visszatért belém az erő, és a vízmosások ill. kövek miatt is kevesebb problémám akadt. Mondjuk így is 6,5 órát elszórakoztunk, de ebben benne volt egy sajtos-tejfölös lángos is

* Az egyetlen probléma, hogy az Alsó-jegenye-völgyben irdatlan méretű civilizálás indult meg, mindenféle építkezés formájában. A patakon átvezető hidakkal még nincs gond, mert az kell. De támfalak, korlátok, elterelő kerítések és hasonlók garmadáját építik most arrafelé, ami szerintem jelentősen lecsökkenti a hely élvezeti értékét. Hamarosan gondolom az ösvényre aszfaltot öntenek és felfestik a sávokat is… Miért kell azt a maradék kevés természeti értékünket is eltűntetni?

Tegnap nyomtunk Tibivel meg Orcával egy túrát, négy alternatívából végülis a második legnehezebbet választottuk, így jártunk Hűvösvölgyben, az Árpád-kilátónál, a Hármashatár-hegy oldalában, a Virágos-nyeregnél, végül Solymáron az Alsó-jegenye-völgyben (majd pedig vissza). A km órám időnként kihagy (fogalmam sincs miért, tegnap cseréltem benne elemet), úgyhogy ezek nem teljesen pontos adatok, hanem egy alsó becslés: 3:02 tekerési idő, 45,52 km, 14,9 km/h-s átlag, 44,8 km/h max. Elég rendesen lefárasztott, főleg hogy már nagyon rég tettem hosszabb utat.

<sub>Határ-nyereg Árpád-kilátó Úgy volt, hogy szétázunk
Quasimodo (nagylátó effekt) Vérmadár, nagylátóval (egerészölyv)
BETÁMADT!! (még mindig nagylátó! be is kakiltam.) Nem hagyta abba a szirénázást, mint egy autóriasztó Háttérben a reptér Eddigre már remegtek a lábaim

Alsó-jegenye-völgy, ott jöttünk le a háttérből irdatlan lejtőn* Kint is van a halálfejes tábla</sub>

* not!

Voltunk Orcával a Hármashatár-hegyen (idén először), mellesleg el is tévedtünk, de mindegy, voltak atomjó csapatós részek. A hátsó kerekemről az egyik prizma az első lejtőzés után elveszett, a másik pedig kettétört, úgyhogy a maradványtól magam szabadítottam meg a gépet. Hang alapján azt hittem ott fog szétesni alattam a bringa 50km/h-nál (valójában csak 48,3), de szerencsére azt nem olyan fából faragták.

Előtte vettem egy hosszúujjú mezt, kicsit megkésve, de jön még ősz/tél/hűvösebb napok. Maszat pedig ma többször megkísérelte megenni a fülhallgatómat (!).

39,35 km, 2 óra 54 perc tekerés, összesen pedig kb. 4-5 óra. Hulla fáradt vagyok.

nagyban / óriásban

nrg-vel - aki 3-4 éve űzi az ipart - nyomtunk egy - nemlájtos - Hármashatár-hegyet. Persze az ő állítása szerint nyilván lájtos volt, de ne higgyetek neki A térképen a halálfejnél felnyaltam a földet - kicsit kifejtve, ez volt a 8. vagy 9. esésem, egyben az eddigi legdurvább (de még mindig semmi komoly), de szerencsére itt is negyed óra alatt megszűntek a fájdalmaim. Egy nyomvályúban mentem, vagy abba tévedtem, vagy valami ilyesmi, az oldalfalán kibillentem az egyensúlyból, bringa kormánya be a földbe, két tenyerem, a jobb vállam és az állam szintén. A sisakomról is el kellett távolítanom néhány levelet. Komolyabb baj nem történt, relatíve puha talajra érkeztem, és a kesztyűm szilikonpárnái is jó munkát végeztek. (Szilikon rulez!) A lámpám viszont leesett, és részben eltört a gyorscsatlakozója Mégiscsak jó döntés volt, hogy a km-órám a stucnin van, nem pedig a kormányon.

Kéne egy fullface. Meg sokminden, de ez egy kemény világ (főleg mert nem találok egy normális választékkal rendelkező bringaboltot).

Dankoival lenyomtuk a Hármashatár-hegyet. Lefelé vezető erdőből most is juthatott volna több, különösen a felfelé vezető szakasz hosszát tekintve, de ez egy kemény világ Mindenesetre én részemről lefelé sok helyen marhajól szórakoztam (34-es átlag egy adott részen), és a felfelé vezető szakasz is csak azért fájt, mert átéreztem dankoi helyzetét Meg kell mondjam, sokkal lazább útra emlékeztem, mint amilyen valójában. Egyébként nagyjából a múltkori túraútvonalat követtük. Viszont jó lenne most már rájönni, hogy fentről merre kell elindulni, hogy ide lyukadjon ki az ember… Bár szerintem ez az út lefelé is túl meredek, a padlófékes témában a nyílt törésekhez hasonlóan nincs semmi poén.

Végre-végre-végre, Hármashatár-hegy, jeah, ez is megvót.

A jobb oldalon látható térképet a túrámnak végülis majdnem a legvégén találtam, és fel sincs rajta tűntetve, amerről indultam (hűvösvölgyi erdő bejárata), de mindegy, a Határ-nyeregtől megvan az út. A térképre baloldalon lépünk be, és jobbra lent hagyjuk el, irdatlan sebességgel. Azért pingáltam erre a fotózott cuccra az útvonalat, mert fel van tűntetve rajta a Nelli-pihenő, meg még csomó minden, ami megkönnyítette a tájékozódásomat, és amin tegnap fél órát szenvedtem mindenféle szar térképpel, az ezen pillanat alatt megerősödött, hogy jól gondoltam. A térképen középtájt található egy sárga csíkkal jelzett kerékpáros turistaút, nos én azt se nagyon javaslom felfelé, vagy legalábbis elindultam rajta, de néhány tízméter után meggondoltam magam, mert sziklás, rázós, nagyon emelkedős. A körbetúra (kékkel jelzett útvonalam) pedig rendkívül kellemes erdőrészeken visz, szépen kiegyengetett úton. Ma futókkal is találkoztam ott.

Ami a szúnyogokat illeti, a helyzet minden eddiginél katasztrofálisabb volt Hűvösvölgyben, nemtom mi lenne a megoldás, valszeg az hogy szénné (szénebbé) kell gyúrnom a lábamat és gyorsan átérni azon a részen

Jöjjönenek hát a képek, amik a szokásosnál kissé exhibicionistábbra sikerültek, mert fáradt voltam és a saját cuccaimat volt legegyszerűbb fotózni, azok ugyanis mindig körülöttem voltak Az első kép kivételével egyébként valamennyi ugyanott készült, nevezetesen a Hármashatár-hegy legmagasabb pontján (495m).

További képek az útvonalról a Hűvösvölgy - Mátyás-hegy túránál találhatók, az ugyanis jelentős részben egyezett a maival.

Történt hogy Budapesten meleg-rekord közelében jártunk, én meg itt voltam meglőve, mert hajnalban nem bírtam felkelni, de tekerni necesszáris, úgyhogy gondoltam bepróbálok direkt késődélután egy Hármashatár-hegyet. Namost itt hibáztam el, mert egyrészt k. meleg volt, másrészt későn indultam, harmadrészt a mindennapi tekeréstől konstans izomláz gyötör egyelőre. Mint tudjuk, az erdőben nemkicsit sötétebb van, mint a szabadban, úgyhogy a sötétedés gyorsabban lecsap. Aki nem járt még erdőben, annak a fénykülönbséget szemlélteti az első fotó.