külföld - 91 megfelelő bejegyzés.

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
2017
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2016
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2013
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2012
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2010
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2004
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Haszprus

2017 évösszegzés

©   Haszprus   |   történelem amerika talán

Na, mik történtek idén.

  • Év elején sikerült eljutnom hatodmagammal Vietnámba jeah! 2016-ig nagy fájdalmam volt hogy nem voltam semerre európán kívül, 2016 végére összejött Amerika Bostonnal, és 17 elejére Ázsia Vietnámmal és Kambodzsával
  • Vettem egy lakást ami még épülőben van
  • Eljöttem a logmeinből és vállalkozásba kezdtünk..
  • ..Ami egész jól megy, pár hónaposak vagyunk és már 4-5-6-an toljuk az ipart, vannak stabil ügyfeleink, bevétel, stb, full power.
  • Csajok terén? Nem sok mozgás van. Tavaly kiütöttem magam Rékával és ez annyira lenyomott hogy utána hónapokig nem is akartam senkit, utána pedig már az volt a bajom hogy teljesen konkrétan érdektelen lettem a témában, tudtam fejjel hogy lépni kéne, de nem volt hozzá semmi motivációm. Elkezdtem azon dolgozni hogy a motiváció meglegyen, de annyira sűrű volt a melós téma hogy nem jutott rá energiám. Aztán amikor a váltás megvolt, jött gyorsan két csaj de egyikből se lett semmi komolyabb, azóta megemeltem a szintet hogy mit keresek és alapvetően nem találok semmit. Megjegyzem, élőben nem nagyon tudok hol ismerkedni, ez egy nagy rejtély egyelőre hogy honnan lesz csaj.
  • Most nagyon azon dolgozom hogy a lakásnak meglegyen az uccsó részlete is, ha az megvan akkor jövőre remélhetőleg kicsit lazábban tudok gondolkodni. Sokkal lazábban.
  • December elején elkezdtünk Csabával kondizni, egyelőre toljuk keményen, olyan heti 3 tájéka megvan, kíváncsi vagyok mire visszük. Ha nagyon belelendülök talán az egykori Alakváltozás bejegyzéshez is sikerül tennem egy-két új képet. Na jó az még messze van.
Haszprus

Boston 2016 dec

©   Haszprus   |   barátok biznisz buli fejlesztés fotózás külföld amerika boston első logmein meló mobilfotó s7

Első utam Amerikába.

A céggel mentünk ki öten, biznisz trip.

Azért elég jófejek voltak velünk, jól éreztük magunkat.

Kérdeztük mit érdemes megnézni a városban, de a leggyakoribb válaszok a pub, kocsma és söröző voltak.

Ennek megfelelően alakult a hetünk.

Milyen Boston? Nos kisebb a különbség, mint gondoltam. Az épített dolgok nagyok, nagyok az épületek, nagyok az ajtók, szélesek a terek, alapvetően minden oversized.

A szállodai szobáink nagyon szépek voltak, ez elsőre nem tűnt fel, alapvetően mindenre rá kellett éreznem kicsit. Ahogy a cég kinti irodáját is elsőre a semmi különös kategóriába tettem, majd ahogy jártuk végig a szinteket, tereket, úgy derült ki hogy vannak nagyon kellemes meglepetések, és így utólag ha visszanézem a képeket, azért eléggé rendben vannak a dolgok.

Én a magam részérl egy dimenziónyi különbségre készültem, de visszafogottabb dolgokat találtam. Bár azt mondják a tapasztaltak, hogy Boston nagyon európai, és Amerika jellege más helyeken jön elő igazán. Majd igyekszem még menni erre-arra, merítettem egy kis erőt ebből a tripből, 2017-ben igyekszem többfelé utazni.

A cég. Adnak a terekre, hogy megtaláld magadnak azt a helyet ahol szívesen vagy. Mivel úgyis laptopod van, ezért dolgozhatsz akárhonnan. Szerintem nagyon rendben van.

Haszprus

Külföldi utak

©   Haszprus   |   külföld boston logmein

Régen szerettem utazni. Persze manapság is szeretnék, de már vége a felhőtlen kornak amikor valaki más megszervezi és kifizeti az egészet. Persze még mindig vannak utazási irodák, de eszem ágában nem lenne már azokkal menni.

Node a lényeg hogy még sosem voltam Amerikában, legalábbis nemrég ez a kijelentés még igaz volt, szerencsére ma már nem. Kicsit cikinek is éreztem, tekintve hogy 32 vagyok, és az egész családom kb wc-re is Amerikába jár.

Úgy adódott, hogy a céggel elmehettem Bostonba egy hétre, erről majd írok egy bejegyzést, de ami ennél sokkal fontosabb, az ennek a folyománya: végre egy kicsit felszabadultam az anyagi mentális korlátoltság elől, azt hiszem újra fogok merni utazásra költeni. Azt még nem döntöttem el, hogy vajon kipróbálom-e a dolgot egyedül, de társsal biztosan. Persze ennek némiképp útjába áll, hogy most nincs párom. De ami késik, nem múlik.

Haszprus

Barcelona 2014 - első nap, strand, óváros, rambla

©   Haszprus   |   barátok külföld barcelona

A nagysikerű Európa-körút (aminek a fotóit még mindig fel kéne raknom) és Krakkó után újabb célt tűztünk ki Mf-fel, a legesélyesebb két hely Isztambul és Barcelona volt, végül utóbbi mellett döntöttünk, és szerintem milyen jól! Gimi óta akarok ide visszajutni, mert akkor voltam itt fél napot, és marhára bejött.

Egy csomó programlehetőségünk volt, viszont alapvetően chillezni mentünk meg relaxolni, úgyhogy nem kapkodtunk el semmit. A szállodát a város viszonylagos belsőbb részére igyekeztük választani, hogy gyalog lemehessünk a strandra, és metróval elérjünk lehetőség szerint a közelben mindent. Ez úgy lényegében sikerült is, valóban nem voltak roppant hosszúnak tűnő útjaink, bár azért el tudtam volna képzelni kevesebb utazást. A magam részéről lehet hogy legközelebb ha jövök még, akkor egy ennél is központibb vagy jobb helyre választanám a szállást.

Hat napot töltöttünk kint.

Első nap megnéztük a közeli strandot, és első étkezésnek a mekit választottuk, mert fostosak voltunk, ám ez elég kiábrándító kajalehetőségnek tűnt, úgyhogy estétől belecsaptunk a lecsóba - óváros, Rambla - és az elkövetkező egy hétben egy kész kis gasztro körútat tettünk meg. A szállodában az elég kétségbeesettnek hangzó “por favor no molestar” kiírás videó-értelmezését nem lehetett kihagyni.

Folyt köv, stay tuned.

Haszprus

Canon 350D vs 700D vs 70D vs M

©   Haszprus   |   barcelona 350d fotózás todo

na megtisztíttatom 350d-t, kémiai tisztítás lesz, mondták h tiszta dzsuva az egész éreztem is h fos mint atom
70d-t simán vennék, a váz nagyon tetszik
csak el kéne döntsem h veszek-e mellé vmit (kitként h olcsóbb legyen)
meg elég bonyolult a használata sztem
szóval érződik rajta h ehhez bizony rutin kell (ahogy a 350d-hez is kellett, és mivel nem használtam ANNYIT ezért sokáig kevésbé voltak jól komponáltak a képeim mint kompakttal)
az EOS M-re mondták a boltban h felejtsem el, kurva kényelmetlen nagyobb obikkal stb. ez reális is sztem hisz egy tégla és kész

Röviden összefoglalva, mielőtt kimegyünk Barcelonába, elgondolkodtam, hogy nem kéne-e venni valami fényképezőt. Az sem egyértelmű, hogy a 350D-t vigyem-e, hiszen nagy (egy egész táskányi, ugye), és már nem annyira szeretem, hisz 9 éves. Ez utóbbin segíthet egy vérfrissítés akár 700D-re. 70D felé pedig egyértelműen minőségibb dolgok készíthetőek. A keresőjével teljesen lenyűgözött, brutál, brutál. Az EOS M mellett pedig szólna ugye hogy kompakt, cserébe teljes obipark-csere, ami nem feltétlen akkora gond egyébként, hiszen a jelenlegi cuccokat meg el lehet adni. De azért tartok tőle. Nem tudom, nem tudom, és nincs sok időm gondolkodni, meg kéne szokni a gépet még Barcelona előtt, bármit is veszek. A 70D kezelését pl. kisebb kutatómunka kitanulni, amennyire éreztem. Legalábbis hogy rutinosan menjen minden. Bár most csak negyed órát volt a kezemben, az igaz. Gondolkodom rajta.

Haszprus: 2014 elején egy cég fizette az utamat Gibraltárra egy állásinterjú kapcsán, én magam rég voltam már külföldön, és rájöttem most, hogy tiszta hülye vagyok, kell menni ezerrel. Megkérdeztem hát Mf-et hogy van-e kedve valamerre, és gyorsan kitűztük Krakkót.

Miért pont Krakkó?

Lengyelországban még nem voltam, autóval elérhető, közel van viszonylag, úgy számoltuk hogy kb. 6 óra autóval megvan. Összeszokottak vagyunk vezetésben. (Mf: Dettó. Lengyelország totál kimaradt, Varsó messze van, Krakkóban van ismerősöm.)

Pénteken rám írt Mf most már nem nyugodtan, hogy fel bírtam-e rakni az iGO-t, de persze nem, mert nagy ívben.. ömm, ellustultam a készülést, péntek estére maradt még a holmijaim összepakolása is, iGO nem lett, 3 nap külföld az most már lepkefing, nem kell más csak egy póló. Szinte. (Mf: Én is megdöbbentem a cuccom minimálságán pakoláskor. Telefon, töltő, pár ruha, iratok, tisztálkodószerek, ennyi. Normál hátizsákban ide-oda lötyögött az egész, olyan kevés volt.)

Azért a legfontosabbak, mint a hajzselé, labello és fogkefe persze kötelezően kimaradtak, és az iGO-t se sikerült felszenvedni a telóra. Az Eurotrippen Mf-nek kb. megolvadt az ablakba tett telefonjában az akksija, de reméltem hogy ez most nem fog megismétlődni és elég lesz egy darab iGO. (Mf: Igazából két hete rágtam már Haszprus fülét, mióta egyáltalán terveztük az utat, hogy legyen backup navi, mert anélkül _meghalunk_. Aztán amikor éjjel a hegyi szerpentineken előre mutatta a kanyarokat, illetve a kicsit sem triviális, városban kanyargós úton, hogy merre kéne mégis, akkor ezt Haszprus kénytelen is volt elismerni. Ez volt az a szomorú helyzet, amikor két világvárost olyan tanyasi színvonalú út köt össze, hogy az vállalhatatlan.)

Na szóval péntek este találkoztunk és persze ahogy tőlem megszokott, hulla fáradtan indultam neki az útnak, konkrétan úgy nyilatkoztam hogy hamarosan elalszom. Ennek ellenére azért levezettem 5 órát különböző szerpentineken, mert Krakkóba a létező legkisebb falvakon meg városokon át vezet az út, van ahol már-már földút kategórián keresztül, és fizetős szakaszból mindössze 20 percnyi van az egész úton, szóval nem bajlódtunk a matricával. Fél háromra sikerült is odaérni a szállásra, ami egy Ibis hotel volt, teljesen korrekt, a már Bruges-ből megismert színvonal alatt egy kicsivel, cserébe két főre két éjszakáért 20e Ft abszolút díjnyertes. (Mf: Reggelivel meg méginkább.)

Az otthon felejtett hajzselét, fogkefét és labellót nyilván pótolni kellett, ezért kerestünk egy Rossmannt.

Kicsit hozzászoktam most a külföldi árakhoz, mert Gibraltár kapcsán 4x ültem repülőn, egy csomó mindent reptereken vettem, nem lep meg ha 2000 Ft-ot otthagyok egy fél literes üdítőért meg egy szelet csokiért.

A cuccok ára 5-20 EUR között váltakozott, amire kicsit húztam a számat, de mindegy, aztán amikor már minden a kosaramban volt, Mf felvilágosított hogy hé Haszprus, ezek itt amúgy nem euró árak hanem zlotyi Mondom ja bazz? Akkor mindenből jöhet a minőségibb (1 euró 300 Ft, 1 zlotyi 70 Ft) Lengyelország igazából kurvaolcsó ha az ember úgy érzi hogy külföldön van. Az árak egyáltalán nem nyugat-eu jellegűek, el se hittem hogy ilyen olcsón megkaptunk mindent.

A városnak főleg az óváros részét néztük meg, hatalmas parkok, várak, templomok, ilyesmi, és a lényeg, a harisnyák, brutális kurvás harisnyák minden mennyiségben. Láthatóan a csajok itt elég nagy figyelmet fordítanak a hosszú combok kihangsúlyozására, abszolút legnagyobb örömünkre. (Mf: Ellenben mániájuk még egy rendkívül visszataszító műbőr miniszoknya is, legalább 5-10 jött belőle szembe. Na, az nem baj, ha nem gyűrűzik be majd hozzánk. (Haszprus: na ebben egyetértek ) Mf: Ja, a harisnyákat, ha kell, gyalog importálom, csak hordják plz.) Haszprus: segítek, négykézláb, arcon pörögve. (Mf: A buliból is így jöttél haza (‹ Haszprus: no homo!!!), mégsem hoztál harisnyát. Meg vagyok sértve. ) Haszprus: (Mf: Yes, absolutely no homo.)

Hot or Not alkalmazásra felmenve egyszerűen nem bírtam a számat befogni az ájulástól, a magyar felhozatalt messzemenően meghaladó minőségű húspiac tárul elénk, nem tudom minek köszönhető, itthon ciki a hot or not, kint meg menő, vagy nem tudom mi lehet, de kurvajó csajok voltak, és az utcán is alapvetően ugyanez.

Találkoztunk Mf-ék egyik hölgyismerősével szombat este, aki bevitt minket a bulinegyed bugyraiba, ahol óriási pörgést tapasztaltunk, és sztem nagyon durva nyitottságot, szóval amennyire látom ide csaj úgy jön, hogy a bepasizás / ismerkedés egyértelmű és nem idióta módon szégyellnivaló cél. A magam részéről thumbs up, maximálisan tetszett a dolog.

Néhány helyi italspecialitás (almás vodka rox) (Mf: Żubrówka almalével a titkos recept, és Tatanka névre hallgat) után átmentünk egy zeneileg hozzám közelebb álló helyre, ahol konkrétan már minimal house-t nyomtak mire odaértünk, megkérdeztem a pultnál mellettünk ülő arcot hogy mi a cucc amit isznak, mondta hogy Sweet shot (ismeretlen recept), és mire észbe kaptam volna, már meg is voltunk hívva, fel is hörpintettem, remélve hogy nem valami party rape drugot iszok. A piák olcsóak amúgy, átszámoltuk, hogy 1400 a sweet shot, majd Mf közölte, hogy de Haszprus, 1400 Ft nem egy pohár hanem három adag volt. OMG. Vicc, megtaláltam magamnak az országot ahol úgy érzem magam mint amikor a német turisták idejönnek magyarországba kirúgni a hámból. (Mf: Később egyébként annyira tetőfokára hágott a pult mögött is a hangulat, hogy míg előzőleg 16-ért kaptunk három shotot, egy következő körben már 14-ért 4-et. Megkedveltek minket?) (Haszprus: ja, ez kurvanagy volt nagyon pozitív)

Igazából kurvajó volt a hangulat, az emberek közvetlenek, minden faja volt, de mire kellőképpen megalapoztam hogy ropjak egy csárdást, a DJ pont kijött a pultból, és beült bár részhez. Más se kellett, rögtön összepacsiztam vele hogy megtudjam hogy játszik-e még, de sajna már nem, úgyhogy ajánlott nekünk másik helyet, ahova a magam részéről ATM-ből kivettem egy kisebb vagyont hogy ha már külföldön vagyunk akkor csapjunk oda rendesen, de a helyen épp VIP buli volt és nem engedtek be minket (nem voltunk meghívott vendégek (Mf: de csak mert nem ért el hozzájuk elég gyorsan a hírünk)), úgyhogy javasoltattam magunknak más helyet, oda is átmásztunk, de Mf addigra már fáradt volt és hazapályázott inkább, én viszont bementem csapatni. Tekintve hogy kint is “népszerű” a műfaj, a közönség már megint kb. én voltam (meg még kb. 0 és 10 között változó létszámú további néhány csaj meg csávó), gondoltam, megkérdezem udvariasan hogy egy kis minimal house-hoz mit szólnának a tisztelt DJ urak de kb körbe lettem röhögve, hát semmi gond, ha nem kell közönség, hát nem kell.

Valahogy sikerült hazateleportálni, reggelre semmi hangom nem volt, ellenben happy vagyok hogy megvolt életem első külföldi bulija és aftere egyben, ráadásul részben minimal house stílusban, DJ-kkel is megismerkedtem, helyiekkel is, igazából kurvajól éreztem magam, great success, Mf-fel meg végigdumáltuk az utat, részemről ismételendő. A külföldi trippelés állat, a krakkói csajok brutálok, az idő remek volt, én meg egy csomót nyíltam az elmúlt években és egy vadidegen közegben sikerült remekül érezni magam Örülök. Nálam 10/10-es hétvégi trippke volt. (Mf: Nekem is tetszett, nyitott vagyok hasonlókra alkalomadtán.)

Haszprus

Gibraltár 2014 - első felvonás

©   Haszprus   |   külföld life történelem túra energiablog franciaország gibraltár haszpra olivér spanyolország haszprus

Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv

Haszprus

Cast Away

©   Haszprus   |   külföld life állásinterjú

Sikerült ma kb. 11 órát aludnom, ezzel együtt olyan hulla fáradt vagyok, hogy nem igaz. Elég nagy lelki nyomás amúgy ez a bizonytalanság a munkával kapcsolatban. Mit a munkával kapcsolatban, az életemmel kapcsolatban. Fogalmam sincs hogy az elkövetkezendő 2-3 évet a családom tervezésével fogom-e tölteni, vagy száműzetve Londonba vagy Berlinbe…

Nehezemre esik a légzés, olyan mintha egy ólommellény alatt próbálnék levegőt venni, és leginkább elaludnék bármikor, lefordulok a székről a súlytól. Dönthetnék persze úgy, hogy itthon maradok, ez egy teljesen reális alternatíva, állásajánlataim is vannak (pl. az Arkonhoz is már csak bólintanom kéne), de meglátjuk mi vár kint, nem tudok rábólintani egyelőre semmire, mert nincs olyan extrém jó ajánlat ami igazán fasza lenne, semelyik sem az.

Más kérdés, hogy itthon egyébként azon gondolkodom, hogy csináljak valami kis vállalkozást, és eddig elég pozitívak a visszajelzések, még a végén életképes is lenne. Erről beszélhetnék bővebben is. A lényeg, hogy valami fejlesztői cég alapításán gondolkodom. És ez momentán hosszútávon akár egész jól be is jöhetne, és talán korban is vagyok ott hogy nagyjából ideje is lenne meglépni, bár pár évem még biztosan van vele.

Haszprus

Brugges 2011

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld túra 350d eurotrip kocsi

Csak úgy eszembe jutott. Ilyen volt.

Európa körút 2011 w/ mainframe.

Sok publikus beszámoló nem volt asszem...

  • 2009-07-08 Prága, Csehország
  • 2009-07-07 Prága, Csehország
  • 2009-07-06 Frankfurt, Németország
  • 2009-07-05 Amszterdam, Hollandia
  • 2009-07-04 Amszterdam, Hollandia
  • 2009-07-03 Brüsszel, Belgium
  • 2009-07-02 Brugge, Belgium
  • 2009-07-01 Párizs, Franciaország
  • 2009-06-30 Párizs, Franciaország
  • 2009-06-29 La Defense, Franciaország
  • 2009-06-28 Milánó, Como, Olaszország, Zürich, Svájc
  • 2009-06-27 Velence, Olaszország
  • 2009-06-26 Plitvice, Horvátország

A régi szép idők:

szombat estétől vasárnap hajnalig buliztam
onnan alvás nélkül mentem plitvicébe
és éjfél körül tértünk nyugodni egy autópálya menti szálláson
most milánóban vagyunk
közben egy csaj hívott az előbb kétszer
akit *** (hazakísértem) egyszer morri után
nem vettem fel, kérdezem sms-ben mivan
aszondja ott van a házam előtt ez 23.30-kor...
Haszprus

Amerika 2013 (Master Plan)

©   Haszprus   |   külföld amerika todo túra

Voltam már jópár országban, de mindig csak Európán belül, és nem is igazán értem magamat, bár persze tudom miért alakult ez így, a lényeg, 2013-ban jó lenne kimenni Amerikába mondjuk két hétre (esetleg többre).

Mit csekkolnál le? Mennyiből oldanád meg? Hogyan? Mi a reális összeg két főre?

Haszprus

Európa #2, Velence

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld túra 350d eurotrip kocsi olaszország wx1

Haszprus says: Velencében a parkolóház úgy működik, hogy felparkolsz mondjuk a 10. emeletre, ahol közli a faszi, hogy a kocsit hagyd nyitva, és hagyd benne a kulcsot, mert hátha át kell vele állni. Nyitva hagyod, benne a kulccsal, két laptoppal, meg mittudoménmivel. Visszajövetelkor még ez a faszi se volt ott, senki semmit nem kérdezett vagy nézett, beültünk az autónkba és eljöttünk. utólag azt mondom h egy x6-ba kellett volna beülni.

Gyuri: neeeeee. ez ugye vicc? blog-on mar kint van?

Haszprus: nincs kint és ez komoly

Gyuri: szegyen b+

Az. Velencei utunkról további érdekességek Mainframe blogján: Aztán jöttek azok a hidak... - 2. nap

Haszprus

Európa #1, Horvátország

©   Haszprus   |   barátok külföld túra eurotrip horvátország kocsi

Mainframe írásba foglalta útunk első részét, ami a horvát Plitvicei-tavakig tart, és még egy kicsit tovább. Olvassátok, mert atomjó lett. Nem is tudom, spoiler lenne ellőni itt a főbb pontokat.

Minden úgy kezdődött, hogy kitaláltuk Haszprussal, hogy most éppen minden adott lenne egy nagyobbfajta utazáshoz, szóval miért ne. Ennek jegyében rajtoltunk el végül 2011 június 26-án, vasárnap, autóval.

Ez mondjuk nem volt annyira triviális, mint elsőre gondoltam, mert Haszprus egy végigbulizott este és két ébren töltött nap után, a vérében található jelentős alkoholmennyiség társaságában érkezett (for the record: nem sajátkezűleg vezetve, csak hogy ne keltsem rossz hírét) hajnali 6 órakor, az út első szakasza pedig egy laza Budapest-Plitvice táv volt, amit a valóságtól kissé elrugaszkodott Google Maps 5 órásra lőtt be.

Folytatás Mainframe-nél, képek pedig itt

Balage

USA: Grand Canyon

©   Balage   |   fotózás külföld life amerika

Ígértemhez híven folytatom az amerikai élménybeszámolómat, ezúttal a Grand Canyonról. Las Vegastól nincs túl messze ez a természeti csoda, így ha már ott jártunk eldöntöttük, hogy elmegyünk a kanyonhoz. Először kicsit hezitáltunk rajta, mert a legolcsóbb egynapos út is fejenként közel 100$ volt, de végül nem bántuk meg. Több napig kutattuk a netet, de végül nem találtunk a mi útunknál olcsóbb megoldást, így aki arra felé jár, tudom ajánlani azt, amin mi is részt vettünk.

Sokat nem kell elvárni ettől az úttól, de amit kaptunk az eléggé minőségi volt. Háztól házig vittek és még kaja is volt az árban, igaz az utóbbi lehetett volna kicsit több is. Mivel csomagban benne van, hogy oda jön a busz a szállodához, ezért a foglalás visszaigazolása után fel kellett hívni őket, hogy elmondják hány órára kell majd lemennünk a szállásunk busztermináljához. Nagyjából elsőként vettek fel bennünket, így elég korai időpontot kaptunk, reggel 6 órát. Amin viszont meglepődtem, hogy aznap hajnalban, amikor indultunk, a szállodai szobában reggel 5-kor csörgött a telefon és ébresztettek bennünket, hogy véletlenül se aludjunk el, pedig még a szobánk számát se adtuk meg. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk ráfaragni ezzel az úttal és vélhetően nem amatőrökhöz van dolgunk.

Pontban 6-kor ott is volt értünk a busz. Mint kiderült, szerencsére nem csak egy busz végezte az emberek összegyűjtését, így maximum 45-60 percet kacsáztunk Vegasban, majd elvittek bennünket a központba, ahol be kellett jelentkezni, illetve lehetett módosítani a csomagot, esetleg plusz extrákat kérni, mint például helikopteres repülést, vagy imax vetítést. Gyors és szegényes reggeli után megindultunk első megállónkhoz, a Hoover-gáthoz, ahol mindössze 15 percet töltöttünk, hogy lefotózzuk. Itt egy kicsit csalódott voltam, mert szerintem pont a rossz oldaláról fotózhattuk a gátat, meg egy kicsivel több időt is szerettem volna itt tölteni.

Ezt követően útunk következő állomása kb. 400 km-re fekvő Grand Canyon városához vezetett, ahol kaptunk Pizza Hutos pizzát és innivalót, majd akik kértek helikopteres repülést, azokat elvitték a közeli reptérre, a többiek addig meg a National Geographic imax mozijában néztek egy filmet a kanyonról. Itt már viszonylag közel voltunk a South Rimhez, mindössze 10-15 km-re, úgyhogy nem kellett már sokat utaznunk.

Amikor elértük az első kilátópontot a busszal az időjárás kicsit meglepett, mert melegre számítottam itt a sivatagban, aztán megértettem, miért fázunk, mert mint kiderült a kanyon pereme több mint 2000 méteres magasságban van, és ha meleget akarok, akkor le kell menni az aljára, ahol 40-50 fok van. Fent viszont csak alig volt 20-22 fok.
Amikor végre megpillanthattuk a kanyont az egyszerűen döbbenetes volt. Pont olyan volt, mint a filmekben, vagy a képeken, azzal a különbséggel, hogy olyan hatalmas és mély az egész, hogy egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy ez tényleg itt van előttem és nem pedig egy képeslapot nézegetek megint. Tényleg az egész olyan volt, mint egy festmény, egyszerűen döbbenetes volt. Először azt hittem nagy mázli kell ahhoz, hogy kondorkeselyűt lássunk, de tényleg ott repkedtek hatalmas szárnyaikkal, ami a buszvezető elmondása alapján akkorák, hogy ha széttárják szélesebb, mint maga a busz. Olyan érzésem volt, mint ha egy dokumentumfilmet néznék, egyszerűen csak széttárták a szárnyukat, nem is csapkodtak és úgy repültek, mint egy vitorlázó repülő keresve a légáramlatokat és közben nulla erőfeszítéssel szálltak egyre csak feljebb, miközben kőröztek. Visszatérve a kanyonra képtelenség felfogni a méreteket, de ha igazán akarok egy jó összehasonlítást, akkor a legjobb a Colorado folyóval összevetni. A kanyont ugye maga a folyó mosta ki ilyenre, ami mára már akkora lett, hogy az alján a folyót magát nem is látni, csak azt, hogy van egy kis zöld terület, ahol a víznek köszönhetően van némi élet is. Egyébként a folyó maga létezik, csak a nagy méreteknek és távolságoknak köszönhetően szinte semmit se látni belőle.

A következő megállónk kb. 10 km-re volt, ahol szintén hasonló látvány fogadott bennünket, amit nem is ragoznék. Itt már egy jobban kiépült infrastruktúra volt a turisták számára, volt vonatvégállomás, szálloda, sok-sok indián és egyéb szuvenír bolt, ja és persze rengeteg holló és mókus.

Azt hiszem egészen fél 6-ig voltunk itt, majd elindultunk vissza Las Vegasba. A busz egyébként meglehetősen kényelmes volt, pedig utálok busszal utazni, de ez esetben tűrhető volt. Valószínűleg közrejátszik ebben az a tény is, hogy az amerikai kresz nem tesz különbséget autó, busz és kamion között, így busszal is lehet döngetni egészen 65mph-ig, és nem 80-nal vánszorogni, mint Magyarországon. Másik érdekesség, hogy azt mondják az amerikaiak nem előítéletesek. A Hoover-gátra csak egy „alapos” ellenőrzés után lehet felhajtani, megállni rajta meg szigorúan tilos. Jön fel a katona a buszra, kb. senkire se nézett rá, csak rohan végig rohant, majd meglátta a mögöttünk ülő indiait, akinek persze hogy egyből belenézett a csomagjába is. A mellette ülő angol házaspár egyből mondta is, hogy a katona biztos rasszista volt.

Ennyi lett volna röviden összefoglalva az egynapos kirándulásunk, remélem a képek visszaadják valamennyire azt az élményt amiben részünk volt ott.

Balage

USA: Las Vegas

©   Balage   |   film fotózás külföld amerika

A nyári munkát követően jöhetett a jól megérdemelt nyaralás. Az első megállónk a keleti parton volt, Las Vegas. Itt négy éjszakát töltöttünk, ez alatt bejártuk a nagyjából az egész Stripet éjszaka és nappal is egyaránt. Voltunk a Mandalay Bayben Green Day koncerten, az utolsó előtti nap pedig elmentünk a Grand Canyon-hoz (erről majd egy másik bejegyzésben).

Nem fogom túl sokáig húzni a számat, mert szakdolgozatot írok egy ideje és már kezd elegem lenni az írásból, de azért írnék pár érdekességet, vagy hasznos tanácsot, ami jól jöhet másoknak is. Az egyik érdekesség, hogy a képek alapján mindenki azt gondolná, hogy Las Vegas drága hely, ami félig meddig helytálló, de valójában, ha nem bevásárló túrára érkeztünk és nem is kaszinózni akarunk, akkor a város az USA egyik legolcsóbb „üdülőhelye”. A szállodák hihetetlenül olcsón adják a szobáikat, mert az üzleti stratégia az, hogy minél többen jöjjenek, a vendégek majd úgyis jól elszórják a pénzüket a kaszinóban. Sajnos ez a mi esetünkben nem jött be, mivel csórók voltunk, veszteni meg nem igazán akartam. A Stripen hétköznap akár már 20$-tól is kapunk szobákat 3-4 csillagos hotelekben, az hogy hányan szeretnénk ott aludni nem számít, mert csak a szobát kell kifizetni. Sajnos hétvégén ezek az árak megkétszereződnek, de még akkor is nagyon jó árakon lehet hozzájutni egy penge szobához. Érdemes a Strip közepe felé szobát foglalni, mert ha nem így tesszük, akkor jó kis sétálás vár ránk. Hiába néz ki úgy, hogy közel van a többi szálloda, valójában csak a hatalmas méreteik miatt tűnnek úgy.

A másik dolog, ami érdekes volt: tudtam, hogy meleg lesz, de hogy ennyire, azt még elképzelni se tudtam. Első nap éjszaka, amikor megérkeztünk a repülővel még pulóver volt rajtam, amitől aztán gyorsan meg kellett szabadulnom, mert olyan meleg volt éjfél körül, hogy amikor kiszálltunk a gépből azt hittem megdöglök. Utólag kiderült, hogy aznap este 33-34 fok volt, a következő éjszaka pedig 38 fok. Soha ilyen meleget nem éreztem még éjszaka, sőt nagyon napközben sem, brutális volt. Ennél már csak az volt durvább, amikor még aznap napközben elmentünk a Strip egyik végéből a másikba, mindezt 42 fokban. S mivel Las Vegasban nem igazán van park, vagy hasonló, csak beton és aszfalt, ez még többnek érződött. A vásárolt jéghideg ásványvizünk 10 perc után ihatatlanul meleg lett…

A harmadik dolog, ami érdekes volt számomra azok a méretek és a giccsparádé. Soha életemben nem láttam még ekkora szállodákat, ilyen csillogást, rengeteg pénzt ölhettek ezekbe a tulajdonosok, ami úgy néz ki még így is sokszorosan megtérül. Fantasztikus milyen dolgokra képesek, a Venetian Hotelben pl. egy egész kis Velence van kialakítva, még gondolázni is lehet. A szálloda előtt pedig ott van a Szent Márk téren látható harangtorony méretarányos másolata.

Többet nem is írok, mert úgy se tudom visszaadni azt az élményt ami ott várja az embert, a képek sokkal beszédesebbek szerintem. Ha valaki Amerikában jár, minden képen ajánlom Las Vegast, egy feledhetetlen élményt nyújtott számunkra. Ilyen csillogást és igényesen kivitelezett giccset nem lát máshol az ember. Ráadásul a repülőjegy sem drága New Yorkból 100 és 200$ között van az ára egy irányba, ami majdnem egy 6 órás út és gondolom, nem kell mondanom, hogy nem olyan a szolgáltatás színvonala, mint az európai fapados repülőkön. Jetblue-n ennyiért jár az ingyen snack és pia, valamint a 40 csatornás műholdas tévé és még a lábam is elfért.

nov. 17. 12:58

Balage

USA: Niagara-vízesés

©   Balage   |   fotózás külföld life túra amerika

Hétfőn sikerült eljutni a Niagara-vízeséshez, szinte pontosan 1000mf (1600km) volt az út, de abszolút megérte. A tábor kisbuszával mentünk 12-en, így csak 13$ volt a benzinpénz (oda-vissza 250liter kellet), a szállás pedig 14$ volt fejenként, reggelivel, medencével. Mindez köszönhető Petra remek szervezői készségének és az én remek vezetési tudásomnak

adamo

India - Mysore

©   adamo   |   külföld india fotózás

Folytatom az ázsiai történetet, és most a kint tartózkodás hétvégéit veszem sorra.

Az első hétvégi célpontunk a Bangalore-tól 150km-re lévő Mysore városka, a maga 1.5 milliós lakosságával nem számít nagynak. A köztársaság kikiáltása előtt (melynek évfordulójának köszönhetően hétfőn se kellett dolgoznunk) 25 maharadzsa követte egymást a trónon. Hatalmas vagyonokat harácsolhattak össze, csak úgy sorakoztak a téli-nyári paloták. Közülük a híres Tippu Szultán történetét osztotta meg az idegenvezetőnk: négy csatában állt ellen a gaz brit gyarmatosítóknak. Biztos készült róla egész estés Bolywoodi film is róla, benne árulással, csillogó palotákkal és csodalámpával.

A nyári palota után felszállítattuk magunkat a Chamundi hegyen lévő templomhoz. Itt hatalmas sorban álló tömeg fogadott minket, így a templom belsejét kihagytuk. A körülötte lévő árusok, tehenek viszont lekötöttek rendesen volt háromszínű tehénke, banánzabáló és kókuszlopó majom. Egyik utcai árus kitartóan erősködött, így 500 pengő helyett, negyed órás közbeszerzési tárgyalás után vettem tőle kemény száz rúpiáért egy elefántfejű faszobrot (Ganesha), így megnyugodott. Nyomogatva a fényképezőgépet, pár helyi arc odatüsténkedett és felkértek egy közös képre, majd lelkesen mutogatták a társaiknak

Következő program a szultáni palota volt, buszról lelépve egészen a jegypénztárig megrohamoztak a szegény népek: kislányával karjában kéregető néni (kígyó nélkül), legyezőt/sakktáblát/napszemcsit/műholdat rádsózni próbáló geschäftsman. Egy kígyóbűvölőt oldalról megvakuztam - kollégák szerint majdnem utánamszalajsztotta a kobráját, mert fizetés nélkül távoztam. Palotába mesztilláb engedtek csak be, így kb. végigsúroltuk a teljes padlózatot. Ami a görögöknél a mészkő-ionoszlop az itt vasból volt, nem spóroltak az anyaggal, rákentek egy réteg aranyat, oszt jó napot. Hatalmas park dukált a palotához, körbejárásától eltekintettem, inkább letelepedtem a népet csodálni.

Az indiai köztársaság kikiáltásának szent ünnepén mosolygós nap virradt ránk. Ezt törte derékba a szállodánkkal szemközti galéria-látogatásunk: bent maharadzsa festmények lombozták a hangulatot, alig vártam, hogy továbbállhassam. Főleg úgy, hogy csónakázás volt a következő program, a mysore-i Karanji tónál béreltünk evezőst/vizibiciklit. A parton terjedelmes madárketrecbe pakoltak tisztes mennyiségű szárnyas jószágot: pávák, tukánok, galambok, kacsák ezrei várták a turistákat. Indulás előtt megismerkedtünk a cukornádsajtolás alaptechnológiájával: a nagyszüleimnél használt szüreti présgép mintájára facsarta ki az emberünk a nádrudakból az éltető nedűt. Isteni íze volt, úgyhogy végül rendeltünk egy második kört is, az otthoniak egészségére…

Folyt. köv: Delhi+Agra párossal

Fényképek közül csak felső három saját, többi kollégák gyűjtése
Balage

USA: Boston

©   Balage   |   fotózás külföld life amerika

Hétfőn tettünk egy kirándulást Bostonba, sajnos az idő nem volt éppen a legalkalmasabb fotózásra, ezért kénytelenek lesztek beérni ilyen minőségű képekkel Véleményem szerint nem volt olyan nagy cucc Boston, nem túl sok látnivaló volt, a Harvardon és a belvároson kívül, de ha valaki másképpen gondolja cáfoljon meg. Mindenesetre egy napot megért, többet nem hiszem.

Haszprus

Snowboardozás Ramsauban

©   Haszprus   |   fotózás külföld mátrix történelem túra 350d ausztria energiablog i love this company snowboard w170

Snowboardoztunk péntek reggeltől vasárnap estig Ramsauban Erikával, a céggel (thx ), meg egy saját sí- és snowboard-oktatóval, összesen 11-en. Kurvajó volt, péntek reggel indultunk Péterrel (ügyvez) és Balázzsal (haverja), délutánra megérkeztünk, kaja, pihi, másnap reggel indultunk a pályára, tanulórész, csakhamar bedurrantak az izmaim és elég keményen szívás is állandóan fel le csatolgatni a deszkára a bakancsot. Úgyhogy a napsütésnek köszönhetően kidőltünk a hóba egy kis pihire, a magam részéről úgy éreztem mintha tengerparton nyaralnánk, még a sülő bőr kellemes illata sem hiányzott. Mondjuk ez látszik is a képeken, elég keményen leégtem estére. Páran elmentünk még egy éjszakai szánkózásra, ahova ugyan alig találtunk oda, de végül a kb. félórás majdnem nonstop csúszás (értsd: iszonyat hosszú, kivilágított szerpentines szánkópálya a hegyoldalban, amin még versenyeztünk is) azt hiszem abszolút felejthetetlen élménnyel szolgált. Főleg a végén amikor belecsapódtunk egy hófalba. Erről sajnos nincsenek képek, amúgy videó kéne, mert iszonyat jó móka volt, meg sebességérzet néhol elég keményen, főleg ahol a pálya hullámai a levegőbe dobtak minket.

Vasárnapra már elég keményen fájt mindenünk a folyamatos esésektől, de azért pár jót is sikerült csúszni, főleg Erikának már elég jól ment. A magam részéről meg úgy gondolom, hogy ha még egy napot maradtunk volna, akkor én is egész jól belerázódtam volna. Talán legközelebb.

adamo

India - Bangalore

©   adamo   |   külföld india

Üdv on board!

A tél leghidegebb részét, az elmúlt öt hetet Indiában töltöttem, thx to Haszprus megosztom pár élményemet. Egy kedves indiai céget felvásárolta az Oracle nagy testvér és hozzájuk látogattunk tréningezni 15 fiatal kollégával. A messze-távoli, kontinensnyi országot Párizsi átszállással közel 12 órás utazás után értük el. Ezután előretekertük az óránkat 4,5 órával és kezdődhetett a csodálkozás.

Közlekedés
A szállásunk és a cég közt naponta ingáztunk kisbusszal, így beépülhettünk a közlekedésnek nevezett forgatagba. Hatféle közlekedési eszköz van jelen az indiai utcákon: bicikli, robogó, motor, riksa, autó és a tömött-busz. Pontosan úgy viselkednek, mint a folyadék: kitöltik a rendelkezésre álló helyet. Abban a pillanatban, hogy felszabadul egy talpalatnyi hely, a rendelkezésre álló résen gond nélkül befurakodnak eléd. Jellemzően minél nagyobb doboz van körülötted annál nagyobb tiszteletnek örvendesz. A sávok teljesen ki vannak töltve: nem ritka, hogy a buszunkkal úgy előzünk egy riksát jobbról, hogy az épp egy robogóst nyomott le oldalról . Közben persze átlógunk a szembe sávba, és a szemből jövők veszettül villognak/dudálnak. Persze, ahhoz, hogy mindez gyakorlatilag baleset mentes legyen (az elmúlt hetekben egyetlen egy karambolt, koccanást nem láttam) az átlagsebesség 20 km/h körül lehet. Az utak áteresztő képessége véges és rengetegen vannak, mérhetetlen sok riksa és robogó, autó alig-alig. A kétütemű robogók és riksák okádják a füstöt és a teljes útat a szmog lepi be, esténként a fényszórók hasítják is rendesen. Elvétve kendőt tekernek az arcukra a népek, de alapvetően nyelik monoxidot.

Közlekedési lámpa csak elvétve, ahol van is ott is fehér cowboy kalapos rendőrbácsi tereli a folyamot. A KRESZ guruk fejcsóválva vennék tudomásul a jeleket: semmi közük az ott tanultakhoz. Le vannak egyszerűsítve a legegyszerűbb mozdulatokra: vagy felédint, hogy jöhetsz, vagy csillapít, hogy nyughass a helyeden (néha egy-egy kisebb egység átszökik a még így is kialakuló réseken, ezeket sípszóval távregulázza a tag, következmény nélkül).

Kaja
Az itthoni elbeszélések és várakozások szerint a legnagyobb kihívás az étkezés terén volt várható, mindez idővel be is igazolódott. Az első hetekben én magam mértékkel ugyan válogatás nélkül fogyasztottam a dél-indiai konyha remekeit. Jellemzően fillérekért tudtunk vásárolni az utcán narancsot, körtét, szőlőt, fincsi déli gyümölcsöket. A fertőtlenítésük a csapvízbe vetett bizalom hiányában nagyrészt külön e célra rendszeresített tablettás víz segítségével történt, de a banánt, ananászt bontás után gond nélkül fogyasztottuk. Ebédidőben viszont a nagy választékban gyakran elvesztünk A grilles cuccokat igencsak kedvelik, a hal mellett csirkét vagy bárányt választhatunk a citromos vöröshagyma szeletek mellé. Ezekből általában a képeken látható alapmennyiség nyugodt szívvel el is fogyasztható egy félliteres lónyál coke segítségével. A repetát azonban egyetlen alkalommal se tolerálta a gyomorom, betelt a csípősséget tároló puffer és kész, nem ment tovább . Aztán 12/24/48 órás regenerálódás után újra hadra fogható voltam ez kb. a harmadik hétre jött elő és próbáltam felváltva Mc és indiai közt naponta cserélgetni. Végül ahogy közeledett a hazaút egyre inkább maradt a McChicken menü néha egy adag tésztás-csirke (chicken noodles) kínai módra.

Külön figyelmet érdemel a márkanév: Kingfisher. Sör, ásványvíz, légitársaság! alkotja a konzorciumot, az indiai nép alapvetően anti-alkesz így a sör ára borsodihoz képest horribisnak is tekinthető De a KF meg volt brandelve rendesen és a kihagyhatatlan egészségügyi pálinkázás (aka gyomorfertőtlenítés) előtt után gurítottuk a hordókat tucatszámra. Többé kevésbé európainak tűnő ebédek is előkerültek:

Folyt köv. a begyűjtött városnézésekkel: Mysore, Delhi, Agra, Goa.

Balage

Franciaország: Párizs, ami kimaradt

©   Balage   |   fotózás külföld franciaország
Haszprus

2008 évösszegzés - képekkel

©   Haszprus   |   barátok bme bringa buli fotózás kondi külföld life történelem túra hollandia katlan w170 350d tea kopaszi park instant rita első 12e sport

Megint egy elég sikeres évet tudhatok magam mögött, időnként úgy érzem hogy a csúcs felé közeledek.

  • Egy éve dolgozom a Mátrixban, hullámzó kedélyállapottal, most egy ideje újra eléggé elégedett vagyok vele. Rengeteg energiát merítek belőle és élvezem amit csinálok.
  • Linz/Hagenberg Software Parkban angolul továbbképzés, első nagyobb utam autóval, nulla rutinnal, külföldön, fizetős autópályán, tökismeretlen helyen, tökegyedül, határidővel és célpontokkal, sikeresen teljesítve.
  • A Projekt
  • Hollandia 7 nap nyaralás Juditéknál, ennek végülis jelentős részéről egyszerűen lusta voltam felpakolni a képeket
  • Barátokkal rengeteg kontakt (messze nincs minden a blogon, nemtom feltűnt-e bárkinek), mélyebbre szövődő kapcsolatok (Rita, Mainframe, GuNN, Balage, WiZARD, Anett, Gabi és a többiek.)
  • Jelentős önbizalomnövekedés, nyitás mások felé, spontaneitás növekedése, optimizmus megjelenése a gondolkodásomban, imidzsváltás, komplett személyiségcsere
  • Bea
  • Fejvadászok és egyéb állásajánlatok, két vezető fejlesztő pozíció, nem hagynak nyugodni (01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11)
  • BME tavaszi félévben 35 kredit (munka mellett)
  • Különlakás (erről nem írtam semmit, szóval most mondom: nagyjából külön vagyok)

Amúgy meg boldog új évet mindenkinek

dec. 28. 16:09 Képek! Egy csomó dologról nem készült kép (vagy nem publikus), de amiről igen, arról összedobtam egy tematikus kollekciót. Enjoy. (Lehet, hogy kéne vennem egy minél kisebb hiperkompakt fényképezőt, ami azért rendelkezik vakuval meg nem annyira gáz mint a teló, a 350D-hez meg egy külső vakut.)

dec. 29. 19:00 vettem sony w170-et, majd írok róla.

Balage

Franciaország: Párizs

©   Balage   |   fotózás külföld life franciaország kocsi

Haszprus után én is eljutottam Párizsba, igaz 4 év késéssel, de addig is jártam egy csomó más izgalmas helyen. Idén is a barátnőmmel vágtam neki a nagy utazásnak, szokásunkhoz híven egy nagy autóval és egy (később két) sátorral. Hogy miért döntöttünk az autó mellett, és miért nem mentünk repülővel? Erre nagyon egyszerű válaszolni. Egyrészt szeretünk utazgatni, nézelődni útközben, megállni, meg az egésznek van egy feelingje. Másrészt, ha nem is volt olcsóbb az út, de mindvégig oda mentünk autóval ahová csak akartunk, nem kellett bérelni. Harmadszor annyi cuccot vihettünk amennyi csak jól esik. S végül a negyedik érv, ami mellette szól, 1 hét után átmentünk az 500km-re fekvő Amszterdamba még egy hetet lazítani, és megnéztük azt amire tavaly nem jutott idő. Így összesen 3800km-ert utaztunk és 210 liter gázolajat égettünk el az út során, közben pedig láttuk fél Európát, abszolút megérte.

Ha valaki kedvet kapna az autós utazáshoz, itt van némi információ, amit jól jöhet: Párizs Budapesttől pontosan 1500km-re van, az út nagyjából 15 óra alatt megjárható teljesen kényelmes tempóban, sok pihenéssel. Autópályadíjat csak itthon, Ausztriában és Franciaországban kellett fizetni, igaz az utóbbiban majd 20 eurót (csak oda).

Párizs nagyszerű város, rengeteg látni való van, több mint bárhol máshol ahol eddig jártam. London és Róma kutyafüle volt ehhez képest. 5 nap minimum szükséges, hogy alaposan szemügyre vegyük, annyi látnivaló van. Párizs megismerésében a legnagyobb segítség, hogy hatalmas metróhálózata van, 14 különböző vonalon járnak a szerelvények és azok is sok helyen kettéválnak. Továbbá van még a 3 R.E.R. vonal, ami magyarul emeletes HÉV-et jelent, de nem olyanra kell gondolni ami itthon van, hanem egy kétszer hosszabb vonatra, ami hasonlóan, mint a metró átszeli Párizst a föld alatt, így ha kedvünk van, akár a Diadalívtől is eljuthatunk Disneylandbe átszállás nélkül. Mellesleg a jegyünk addig érvényes, amíg a föld alatt vagyunk, így egy jeggyel elmehetünk akárhová, sőt, ha feljöttünk a felszínre, akkor még további egy órát utazhatunk vele a buszon. Az utóbbi szolgáltatásait azonban egyszer sem vettük igénybe, mert tényleg mindenhová el lehet jutni a föld alatt. Gondolom ott nem 40 évig tart egy metró project, mint nálunk. S ha már kicsit eltereltem az irányt a tömegközlekedésre, szeretnék pár szót szólni az ellenőrökről. Nincs belőlük túl sok, viszont ha egyszer megjelennek valahol, akkor azt minimum 10-en teszik. A jegyellenőrzést nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy az alul iskolázott oda lép hozzád és elkezdeni mondani a szokásos mondandóját, végül vagy kineveted, vagy oda adod a jegyet. Nem-nem, itt halálosan komolyan kell venni őket, mert az alapfelszerelésük, most tessék figyelni: a kezeslábas, bakancs, bilincs, pisztoly, gumibot és kutya! Egy szóval tiszteletet parancsolóak és persze ők is megadják a tiszteletet az utasnak, nem úgy, mint itthon. Ha elkapnak nincs menekülési lehetőség , mert diszkréten körbe állják azt az 5-6 embert aki bliccelni mert, minden menekülési utat elzárva, közben pedig az egyik ott vár a kutyával.

Nem húzom tovább a számat, jöjjenek a képek és némi tudnivaló hozzájuk:

Champs-Élysées és a Concorde tér: Az előbbi a világ egyik legszebb és leghíresebb sugárútja, ahol minden valamirevaló márka képviselteti magát. Itt tartják a Tour de France befutóját, július 14-én itt tartják a katonai dísszemlét, és még sok minden mást is, amire a franciák büszkék. A Concorde tér pedig Párizs egyik legnagyobb tere, középen egy obeliszkkel, amit egyenesen Egyiptomból szállítottak ide.

Arc de Triomphe: I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle téren.


Eiffel-torony és környéke: A torny csúcsára két féle módon lehet feljutni. Az egyik lehetőség, hogy a földszintről a második emeletig lifttel visznek fel minket, ahol Párizs egyik legdrágább étterme is található. Vagy gyalog fel a második emeletre, igaz ez sokkal fárasztóbb, de így a jegy csak fele annyiba kerül. Onnan viszont csak lifttel lehet tovább menni a csúcsra. Sajnos sokszor kell sorba állni, így a látogatás kb. 3 órát vesz igénybe.

Invalidusok temploma: Itt található Napóleon sírja.

Luxembourg-kert
Moulin Rouge
Louvre: Egyszerűen hatalmas, sokkal nagyobb és szerintem több több dolog is van itt, mint a British Museumban. Mi csak 3-4 órát tölthettünk ott, rengeteg híres festményt és szobrot láttunk, de mikor kijöttünk azt hittem meghalok a sok sétától. Pedig alig a harmadát járhattuk be.

Notre Dame

Panthéon (nem nagy szám)

A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője. Többek között itt van eltemetve Jim Morrison, Moliere, Lafontaine, Chopin, Oscar Wilde és még sok-sok ismert ember.

Pompidou központ

Sacré-Coeur

Bastille: A híres börtön helyét mára már csak egy oszlop örzi, illetve a járdán jelölik az egykori várfal vonalát.

Szajna part
Végül a közlekedésről pár fotó

Remélem tetszett a beszámoló és sikerült kedvet csinálnom a város meglátogatásához. Majd a késöbbiekben lesz még pár fotó ömlesztve, mert nem fért bele minden.

Balage

Franciaország: Disneyland (EuroDisney)

©   Balage   |   film fotózás külföld franciaország

Az elmúlt néhány hetet Franciaországban illetve Hollandiában töltöttem. Mivel Párizsról Haszprus írt már régebben egy összefoglalót, Amszterdamról meg én tavaly ezért úgy döntöttem, hogy a beszámolókat (remélem lesz időm többre is) a Párizstól nem messze lévő Disneylanddel kezdem.

Az egész úgy kezdődött, hogy vegyes érzelmekkel indultam el EuroDisney-be, mert úgy hallottam, hogy ez a park inkább kisgyerekeknek szól, és ha jól akarok szórakozni felnőttként, akkor menjek inkább a nem túl távoli Asterix Parkba. Ezt az érzést tovább rontotta, amikor kifizettem a hév megállóban a 12 eurós oda-vissza jegyet, azaz kettőnkért 24 eurót. Nagyon ideges voltam, mert ennyi pénzből simán kimehettünk volna autóval és még a világ legdrágább parkolója se tehetett volna túl ezen az áron, nem beszélve arról, hogy ezerszer kényelmesebb, nem kell állva nyomorogni a héven s este 10-kor, amikor az ember hulla fáradt szívesebben visszaérne a szállásra 1,5 óra helyett 20 perc alatt.

A parkba belépve az érzéseim nem sokat változtak túl sok kis gyerek, béna Disney figurák,és sok várakozás a kisvonatra, ami körbe visz minket a parkban. Azonban amikor leszálltunk róla és elmentünk a Space Mountain nevű hullámvasúthoz teljesen megváltozott a véleményem. Először azt hittem ez is valami kis béna hullámvasút lesz, még gondoltam le is kamerázom az egész menetet, mert abban a tévhitben éltem, hogy gyorsul egyet az emelkedőn (kívülről ennyi látszódott) aztán vége is az egésznek. Igen ám az elképzelés első fele meg is valósult, csak azzal nem számoltam, hogy ebben a viszonylag kis épületben egy marha nagy hullámvasút van kiépítve, ami mindvégig a sötétben megy. Így nyakamban a fényképezőgéppel jobb kezemben a telefonnal száguldoztunk végig, sokat nem láttam csak néha éreztem, hogy a fejem nem fent van, hanem vagy fejjel lefele, vagy a talajjal párhuzamosan. Rettenetes volt, mert ugye kapaszkodni se tudtam a fejem rázkódott össze-vissza, ez meg közben ment, mint az állat és sehogy sem akart vége lenni. Az eredmény egy kisebb fajta hányinger, de ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt, és ha tehettem volna, még egy körre benevezek, de sajnos idő híján erre nem volt esély. Szóval ez utána a menet után teljesen másképpen gondolkodtam és alig vártam, hogy a következő hullámvasútra is felülhessek.
Sajnos egész Disneylandre az jellemző, hogy mindenhol marha nagy sorok vannak, minimum felet, de inkább egy órát kell várni a jobb játékokra. Ennek a hosszú sorban állásnak a kiküszöbölésére a park ilyen quick pass automatákat helyezett ki a népszerű játékokhoz. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy a mágnes csíkos belépődet belé dugva kapsz egy időpontot, hogy mikorra menjél vissza és így egy külön kapun el lehet kerülni a hosszú sorban állást. Általában az adott időponttól 1-1,5 órával későbbre adtak jegyet, azonban volt olyan játék is, amire már délután egykor is csak este 11-re volt szabad hely. Így nem volt más választásunk itt szépen ki kellett állni az 1 órás sort. Egyébként nagyon jó ötlet szintén a vezetőktől, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy kb. milyen hosszú a sor, így könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e most beállni vagy jöjjek vissza később. Amit kiírnak egyébként meglepően pontos, mert amikor beálltunk a Big Thunderhöz az volt kint, hogy a sor 50 perc hosszú és tényleg, 52 perc múlva már a hullámvasúton ültünk.
Most nem szeretnék abba bele menni, hogy melyik játék milyen, melyik a legjobb, mert akkor még holnap is itt ülnék és írnám a bejegyzést. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor a 49 eurós (1 parkos) belépőért valóban megkapom azt a szolgáltatást, amit az ember elvárhat. Látszik, hogy mindenre rengeteg pénzt költöttek, nem sajnálták semmire. Minden nagyon modern és látványos. Naponta kétszer van ilyen kisebb fajta parádé Disneylandben, ahol végig vonul ilyen kis kocsikon az összes mesebeli figura és élőlény, este pedig tűzijáték (ezt nem vártuk meg).

A park alapterülete egyébként hatalmas, az ember nem győzi sétával, mi a nap végére majdnem elaludtunk a héven olyan fáradtak voltunk, de úgy láttam mások is teljesen kikészültek. Hogy adjak egy sanszot, hogy kb. mekkora a park, van benne egy marha nagy tó, aminek a közepén van egy hullámvasút (oda a víz alatt száguld át) és ezt körbe lehet hajózni a part mentén egy rendes, nagy 3 szintes oldallapátos hajóval, ami szerintem a Balatonon is nagynak számítana. Ha valaki esetleg arra felé jár, ezt semmi esetre se hagyja ki, egyszerűen fantasztikus volt az út és közben jókat lehet romantikázni.

Röviden összefoglalva, ha valaki Párizs környékén jár és megengedheti magának, hogy ellátogasson ide, semmi esetre se hagyja ki a park meglátogatását. Egy teljes nap feltétlenül szükséges hozzá, ha Disneyland Studioba is el akarunk látogatni, akkor inkább vegyünk két napos jegyet, ami nem sokkal drágább, mert egy nap alatt a kettőt meglátogatni képtelenség, csak rohangálás és idegeskedés lenne a vége és akkor elveszik az egésznek a varázsa.

Haszprus

Hollandia - 'S-Hertogenbosch

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld történelem art hollandia 350d

Na, volt egy kis időm, hogy az első két nap fotóiból megmunkáljak néhány arra érdemeset.

Első nap, 'S-Hertogenbosch. (Rotterdam csak akkor jön, ha jól viselkedtek. )

Görbe házakhoz egy kis komment. Az előttük lévő tó full mesterséges, alatta pedig mélygarázs. Nice.

Haszprus

Chair rider

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld hollandia 350d

Majd lesz még kép amúgy. Gondolom. Csak lassan, mert mással foglalkozom, meg nem igazán vagyok elégedett velük.

Ja, a szék nagyon tuti, a tömeged helyezgetésével tudsz rajta forogni, a kontrafékes kéziféktelen (ergo első fék nélküli!) bringa pedig übergáz, abszolút nem ajánlom Megszenvedtem vele, és szerintem egy nyolcast is raktam bele

mainframe

Traktorblokád

©   mainframe   |   magyarország szánalmas life a külföld

És az megvan, hogy a Magosz blokáddal fenyegeti a nagyfelvásárlókat és a feldolgozókat, ha nem emelik a gyülölcsök felvásárlási árát? Erről csak nekem jut eszembe a védelmi pénz intézménye, vagy a közönséges zsarolás/terrorizmus (persze ez is csak amolyan suttyó lightweight nyugatbalkáni módon)? Meg amúgy alapjáraton is a belem fordul ki az ilyen primitív, erőből történő megoldásoktól. Ez nem a kőkor, hogy van nagy traktorom, akkor elállom az utat, és én vagyok a jani. Nem tartom szerencsésnek, hogy lassan 20 éves kapitalizmusunkban a gazdák még mindig úgy érzik, valami kiemelt rangjuk van, és nekik járnak olyan pénzek, jogok, juttatások, amik senki más ugyanolyan egységsugarú kereskedőnek nem. Ők kapnak kártérítést mindenféle környezeti tényező alapján, stb. Miért, ha egy cégvezető meglép a kasszával, és emiatt elveszítik az értéküket a tőzsdén lévő részvények, akkor a brókereket kárpótolják? (ha igen, akkor is hosszas pereskedés és huzavona után) Vagy a tűzijátékon kitört vihar áldozatául esett kézműveseket, akiknek odalett több havi munkájuk, kárpótolták?

Most éppen az a Magosz problémája, hogy szerintük a gyümölcsfelvásárlók kartell-gyanúsan tartják alacsonyan az árakat. Namost ezzel kapcsolatban két dolog: Ők meg nem pont kartell-gyanúsan (és akkor még számba sem vettük a blokádot) próbálják felverni az árakat? Akkor most ki dönti el hogy ki csinál rosszat? Óvónéni? Illetve: nem lehet, hogy azért csak ennyiért veszik meg a felvásárlók, mert más helyről kicsit drágábban, de ugyanúgy beszerezhetnék? (külföld, stb.) Ennek sem az a megoldása, hogy hőbörgünk meg elálljuk az utakat traktorral, hanem hogy felhozzuk a termelési színvonalat (támogatás, juttatás, stb., és azért nyilván valahogy majd el lesz adva az a gyümölcs, annak az árát is be lehet forgatni) európai szintre, hogy versenyképesek legyenek az itthoni árak, nem? Ha meg ez annyira lehetetlen, akkor sajnálom, de lehet hogy más után kéne nézni. Nem véletlen hogy Uganda kevés szilíciumchipet gyárt. Ha nálunk drágán megy a mezőgazdaság, akkor vagy megoldjuk hogy versenyképesek legyenek a termékeink (alacsony ár és/vagy jó minőség), vagy becsődölünk. Kapitalizmus, az van. Meg kéne vele barátkozni, mert mi akartuk.

(A téma előmoderált, kérjük mellőzzük a köcsöggyurcsányozást (értem ezalatt az összes már unásig csépelt aktuálpolitikai kirohanást), és kíséreljünk meg az adott problémával foglalkozni. Lehet benne Gyurcsány ha muszáj, de legyen értelme, plz.)

Úgy alakult, hogy külföldről be kellett szerezzünk valamit a fejlesztéseinkhez, és egybeköthettem ezt egy kis továbbképzéssel. Természetesen számomra utóbbi volt a lényeg.

Igazából nincs jelentős vezetési rutinom, ezer éve nem kommunikáltam angolul, külföldön sosem voltam egyedül, pláne nem autóval kombinálva. Úgyhogy kihívásnak ígérkezett a dolog, és megragadtam az alkalmat. Nagyon helyesen tettem.

23-kor érkezés a hotelbe, Linzben (Ausztria). Tervezetten 436 km, ennél valszeg kicsit többre sikerült, és egyéb problémák is akadtak. A hotel elég szép volt, közvetlen kilátás a Dunára, panoráma-függőfolyosó, HD TV (lekötött vagy 10 mp-re), kihasználatlan francia ágy. Elalvás paplanon, ruhában. Reggel tali a cég embereivel, akiket követtem Hagenbergbe, a Software Parkba, ami ugyanolyan mint az itthoni BME I épület és környékére ráhúzódó Infopark, azzal a különbséggel, hogy az embernek elég szegényes érzése támad a hagenbergi változatot látva. Nem is akarok többet írni erről, beszéljenek a képek magukért. (Mondjuk az tény, hogy az infopark üzleti épületeiben még nem voltam.)

IRCQuote fight! In the ring:

(privacy power)hogy vagy?
Haszprus
istenien
elégedetten
önelégülten
a világ tetején
és fáradtan
de átszellemülten
a gondok felett
egy álomvilágban

Update 14:38: Megcsináltam valamit, aminek eddig a közelében sem jártam.

Balage

5 nap Londonban

©   Balage   |   fotózás külföld life anglia

Az elmúlt héten volt szerencsém ellátogatni Londonba 5 napra, amelyről gondoltam írok most egy kis rövid beszámolót. Ez a poszt inkább a saját tapasztalataimra fog épülni, és nem arról fog szólni, hogy merre jártam, mit csináltam.

Először is az utazásról pár szót. Mielőtt valaki neki indulna repülővel Londonnak, és valamelyik fapados járatot választaná, netalántán Lutonra akarna érkezni, azt mindenképpen számolja bele, hogy Luton Londontól, nem túlzás, ha azt mondom, rohadt messze van. Busszal 1,5 óra a Viktória állomás. A transzfer elég drága, így mindenféleképpen érdemes neten foglalni, akár 3 nappal előtte is, mert akkor 6-8 fontra kijön, míg a helyszínen fizetve 12 font az GreenLine-nál, ami ugyanaz, mint az EasyBus.

London egy nagyon sokszínű város, amely mára már elérte a 7 millió főt. Legszembetűnőbb dolog azonban az, hogy az igazi őshonos angolok lassan kezdenek kisebbségbe kerülni. Egy metrós utazásom folytán elkezdtem számolgatni, hogy a velem szemben ülő sorban hány bevándorló lehet. 10 emberből legalább 4-5 valamilyen más nemzetiségű volt, fekete, indiai, kínai, vietnámi, turbános pakisztáni, stb. Nem tudom, hogy bírják szerencsétlen angolok ezt a sok bevándorlót, de az biztos, hogy ha Magyarországon ennyi kisebbségi lenne, akkor engem marhára idegesítenének.
Szerencsére mi ennek a veszélynek nem vagyunk ki téve, hisz ki akarna ide jönni?

Amellett, hogy ennyi embert kell eltartani, London eléggé kulturált város. Nincsen annyi eldobált cigarettacsikk, mint itthon, a falak nincsenek összefirkálva, szép rendezett minden és rend van mindenhol. Hajléktalant is csak egyet láttunk az öt nap során, illetve valószínűleg volt még egy, csak hát az a McDonalds-ban vacsorázott és nem volt olyan áporodott ótvaros, mint az itthoni csövik, de azért látszódott, hogy az volt. Mellesleg a meki ugyannyiba kerül, mint itthon, így nem számít luxusnak, sőt inkább ilyen gagyibb helyként tartják számon, mert 4,5 font egy menü, míg az utcán egy szendvicsért is elkérnek ennyit. A minimálbér meg több, mint négyszerese mint itthoni, azaz kb. olyan, mint ha Magyarországon egy menü 350 forintba kerülne. Szóval bárki megteheti, hogy ott eszik, ezért is láthattunk csövest a mekiben.

A közlekedés egyszerűen fergeteges. Metróval szó szerint mindenhová el lehet jutni. Alig van pár olyan megálló, ahol nem lehetne átszállni másik járatra. A felszíni közlekedés nem is nagyon ajánlott, mert a buszok rendszerint a dugókban araszolnak, míg a metró relatíve gyorsan eljut mindenhová. Sajnos mivel régen fúrták az alagutakat eléggé keskenyek, így sok helyen a metró kocsik is azok, és ha nem figyelünk rendesen, akkor könnyen oda zárhatja a fejünket az íves ajtó. Persze ez nem minden vonalra igaz, de a nagy része ilyen. A szerelvények kb. 2 percenként követik egymást és mindig tartják a menetrendet. Néhány tömött állomáson vannak olyan emberkék, mint a vasútnál, akik jelzik a vezetőnek, ha mindenki felfért és zárhatja az ajtókat. Közben pedig valaki mikrofonnal a kezében bemondják mire és hova lehet átszállni, illetve, hogy vigyázzanak, mert az ajtók záródni fognak. Nagyon jól van ez kivitelezve szerintem, és az utóbbi minden állomáson van. A metró a budapestivel ellentétben szép tiszta és kényelmes, sokszor karfa választja el az utazókat egymástól.

A másik jármű, ami nagyon tetszett nekem még Londonban, az a DLR volt, más néven az ottani HÉV. Persze ez se olyan szar, mint ami itthon van, nagyon gyakran jár, fent a város fölött, mint magas vasút, ja és majdnem kihagytam, nincs rajta vezető, az egészet számítógép vezérli. Így amikor elöl ültünk a barátnőmmel közvetlenül az ablak mögött olyan érzésünk volt, mint ha a vidámparkban valamelyik hullámvasúton ülnénk.

Másik dolog, ami még jó volt és most lehet, hogy ezért hülyének fogtok nézni, az a WC-k. Kérem szépen budi az mindenhol van. Nem egy, nem kettő, hanem sok. Most nyilván azt gondoljátok, hogy aha, biztos jó drágán, de nem. A WC-k mindenhol ingyenesek és viszonylag kulturáltak. Jó persze nem olyan, mint egy szállodában, de azért mégse olyanok, mint itthon, hogy amikor elkezded megközelíteni és megcsap a szag, hírtelen nem csak pisilned kell, hanem rögtön hánynod is. A kulturáltsághoz még hozzátartozik, hogy természetesen mindenhol van WC-papír, kézszárító, szappan, és ami a legdurvább, hogy még meleg víz is! Ha a sulimban nincs meleg víz a mosdóban, akkor ott, hogy lehetséges, hogy az utcán a föld alatt esetleg a park közepén a semmiben van? Egy van még hová fejlődnünk… Ja, Waterloo állomáson meg 20 penny-ért olyan klotyó van, hogy csillog-villog, a kézszárító meg ilyen hightech valami, amibe bele kell dugnom a kezem majd fel-le húzogatni és lefújja pár másodperc alatt a vizet, mint az autómosóban az autóról. Kelenföldön meg olyan a WC, hogy a nyanyának adok 100 forintot, aztán mehetek a pottyantósba és még kezet se tudok mosni, mert mondjuk 20 éve elzárták a vizet. Ehhheh.

Azt hiszem túl hosszúra sikerült a post, pedig még lenne pár dolog amiről tudnék írni, de erre már csak legközelebb fog sor kerülni, vagy nem. Ki tudja? Mindenesetre várom az észre vételeket komment formájában.
Most pedig jöjjenek a képek:

Balage

Benelux államok: Hága és Rotterdam

©   Balage   |   fotózás külföld life hollandia

Ma ismét egy úti beszámolót kaptok tőlem, habár az előzőt se fogadta olyan nagy érdeklődés, vagy csak nem tudattátok velem comment formájában. Tehát tessék hozzászólni valamit, hogy tudjam nem feleslegesen írtam e sorokat!

Szóval a mai napra két holland város bemutatását tervezem, mégpedig Hágát és Rotterdamot.

Hága Hollandia közigazgatási központja, itt lakik és dolgozik a királynő, itt található meg a parlament, az összes minisztérium, valamint a Nemzetközi Bíróság is. Azonban ez az oda látogatónak eszébe se jutna, ha valaki nem közölné velük, hogy „hékás, itt vagyunk a fővárosban!” A városka annyira kicsi és kihalt, mint Magyarországon egy átlagos vidéki kis város. Mondjuk nem is véletlen, hogy nincs túl nagy forgalom arrafele, mert a lakosság a fél milliót se éri el (~475 000 fő), emellett turista paradicsomnak se mondanám, mint pl. Amszterdamot, ahol egymást tapossák a külföldiek. Nincsenek hatalmas szórakozóhelyek, bárok, éttermek, amik magukba szippantanák a külföldieket, komolyan esküszöm olyan az egész, mint ha szombat délután Győr sétálóutcáján járkálnék. Autóforgalom is szinte nulla. Ami viszont mégis emlékeztet minket, hogy a fővárosban járunk, az a magas felhőkarcolók, a parlament, ami lényegében egy vár, a királynő rezidenciája, valamint a Nemzetközi Bíróság épülete. Van még továbbá szép tengerpart jó hideg vízzel, hangulatos utcácskák és 4-5 euró/órás parkolási díj.

Rotterdam viszont egészen más, mint Hága. Vélhetően ebben nagy szerepet játszott, hogy a második világháborúban az egész belvárost porig bombázták, amit mindössze néhány épület élt csak túl. Így a háború után az egész várost újra kellett építeni, úgyhogy lényegében csak újépítésű épületeket találunk.
A másik érdekesség, hogy itt található meg Európa legnagyobb kikötője az Europort. Sokáig a világ legnagyobb kikötőjeként is tartották számon, azonban mára Sanghaj és Szingapúr is beelőzte. Azonban nekem ebből nem sok tűnt fel. Vagy jól elrejtették, vagy csak nehéz oda találni. Messziről látszik néhány daru, meg pár nagyobb hajó, de mi valahogy nem botlottunk bele a kellős közepébe, sőt az útikönyvek se írtak arról semmit, hogy merre láthatunk olyasmit, amit pl. a Discovery-n szoktak mutogatni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, látogasson el ezekbe a városokba, feltétlen érdemes, egy napot megér!

Balage

Benelux államok: Brugge

©   Balage   |   film fotózás külföld life belgium

Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

Ha valakit megérintett a város és szeretné látni, ahogy Colin Farrel legyilkolássza a rosszfiúkat itt, tudom javasolni a februárban megjelenő In Bruges c. amerikai akció-vígjátékot, melynek mottója: „Először lőj, aztán jöhet a városnézés”.
Montana

Megint repültem

©   Montana   |   külföld

Ezúttal félúton le kellett szállni, mert egy utas rosszul lett. Sikerült bő két órás kését begyűjteni, imádtam. (Arról nem is beszélve, hogy reggel fél háromkor keltem, brrr.) Most már komolyan csak a gépeltérítés hiányzik. De megérkezve akkora csokor virág várt, hogy alig bírom el.

Adós vagyok még néhány képpel, ezeket kisebb adagokban fogom publikálni az új címkézési lehetőségnek köszönhetően. Szóval Norvégia, Bergen. Évente 300 esős nap.

Bergeni akvárium

Norvégia legnagyobb és legrégibb ilyen jellegű intézménye.

Balage

Benelux államok: Amszterdam és a szex

©   Balage   |   fotózás külföld amszterdam hollandia első túra

Nyílván már sokan hallottátok, hogy Amszterdam a tolerancia és a sokszínűség városa. Így számos olyan dolog megtalálható városban, amit máshol nem láthat az ember. Ebben a kis bejegyzésben a vöröslámpás negyedről és a szex múzeumról fogok írni egy rövid összefoglalót képekkel illusztrálva.

Kezdjük először is a vöröslámpás negyeddel. Sajnos legnagyobb bánatomra ehhez nem tudok képeket csatolni, hiszen szigorúan tiltott a fényképezés. Ezt nem csak úgy mondják, mint a múzeumba, hogy ne fotózz, mert baj lesz, hanem halál komolyan, mert ha esetleg fényképezni mersz, lehet hogy valamelyik strici jóvoltából a csatornában kötsz ki.

A lányok nem messze a főtértől, kb. 300-400 méterre lévő csatornának a két partján és a környező utcákban álldogálnak egy-egy üvegajtó mögött, ami vörös színű neonokkal van körberakva. Néhány helyen erős UV fénnyel világítják meg a fehér, sárga, illetve egyéb rikító fehérneműs prostikat, hogy még feltünőbbek legyenek. Általában nem sok minden csinálnak az ajtó mögött, leginkább csak állnak, olykor esetleg kikopognak azoknak, akik hosszabb pillantást vetettek rájuk, hogy jöjjenek vissza egy körre, de jellemző az is hogy egyszerűen csak széttett lábakkal várják a kuncsaftokat. Néha-néha előfordul az is, hogy kinyitják az ajtót és leszólítják a srácokat, hogy van-e kedvük szexelni egyet. Azonban ha az ajtó mögött el van húzva a vörös függöny, akkor ott nagy valószínűséggel éppen valami történik.

Balage

Benelux államok: Amszterdam

©   Balage   |   fotózás külföld túra amszterdam hollandia

Az elmúlt két hétben tettem a barátnőmmel egy kisebb-nagyobb nyaralást, aminek a tapasztalatait gondoltam megosztom veletek, ha már így belemerültünk a nyaralásos fotókba (képek itt!). Az úti cél gondolata már tavaly ilyenkor megfogalmazódott a fejünkben, így nem volt nehéz eldönteni, hogy hová is megyünk, mit nézünk meg. Mivel volt már tavalyi tapasztalatunk Olaszországból, hogy milyen is a sátras nyaralás, úgy gondoltuk idén se lehet gond, ez szerencsére be is jött. Sátorral nyaralni nagyszerű dolog, rengeteget meglehet spórolni a szálláson, emellett rendkívül mobil is marad az ember.

A nyaralás során megpróbáltuk a Benelux államok minden látványosságát megnézni, amit a pénztárcánknak megengedhetünk, és érdekesnek találtunk. A meglátogatott városok a következő képpen alakultak: Amszterdam, Hága, Rotterdam, Brüsszel, Brugge, Antwerpen, Oostend, valamint egy nap ellátogattunk egy nem túl messzi kisvárosba Hollandiában, hogy megnézzük a Delfináriumot, ami Európa legnagyobb ilyen komplexuma.

Kezdjük is egyből Amszterdammal. Régi vágyam volt már hogy megnézhessem élőben ezt a várost, hisz számos szempontból rendkívül vonzó. Az emberek teljesen mások, mint itt Magyarországon. Sokkal jobban tolerálnak mindent, így az első pár órában már igen érdekes alakokba futhat az ember. Nem, most nem a szétszívott agyú fekete rasztákra gondolok, hanem vicces külsejű, furcsa egyben bohókás viselkedésű emberekre. Amiből nem kevés volt, igaz lehet külföldiek voltak, mert a belvárosban inkább turistákat lehet látni, mint a helyieket. Számomra Hollandia közlekedése maga a mennyország volt. Jól ki van építve az autópálya rendszer, szinte mindenhova kettő-, de inkább háromsávos autópályák vezettek, autóút jóformán alig van. Az autópályán 120km/h-s sebességgel lehet haladni, amit az emberek nagy része szigorúan be is tart, de egyébként inkább a 100km/h-s sebességkorlátozás jellemző. Nem tudom miért, de lehet, hogy hobbyból rakják ki ezeket a táblákat mindenhova.

Az autópályán egyébként minden létező dolgot megpróbálnak átvezetni az ember feje fölött, gondolom a helytakarékosság okából kifolyólag. Az Amszterdami repülőtér gépei pl. egy sima felüljárón átgurulnak az autópálya felett, de volt olyan hogy volt egy kis süllyesztés az autópályán, mert építettek a két folyó közé egy vízi felüljárót, amin vitorlás hajók keltek át az út felett. Egyszerűen elképesztő volt azt látni, hogy van egy 10-20 méter széles kis felüljáró az úton, amin éppen egy hajó ment át a kocsik fölött.

A közlekedési csomópontok jelzőlámpái nagyrészt érzékelőkkel van ellátva, így nem igazán fordulhat elő az, mint itthon, hogy 2 percet állok a pirosban, s közben nem jön senki semmilyen irányból. Ha érzékeli a lámpa, hogy jövök és máshol nincsenek autók, akkor mire oda érek zöldre is vált. Számtalanszor előfordult az, hogy pont pirosra váltott a lámpa, de 2mp után megint zöldet jelzett, mert közeledtem. Természetesen azt is érzékelte, hogy mennyien állnak a pirosnál, így ha az egyik oldalon többen várakoztak sokkal tovább volt nekik zöld, mint ha csak egy árva autó állna a pirosnál. Úgy gondolom itthon se ártana beszerezni ilyeneket, hisz sokkal dinamikusabb lesz így a közlekedés.

Amszterdamban, kb. minden sarkon fellelhető egy-egy villamos vonal. Természetesen az se olyan mint itthon. A villamosra, csak az első és az utolsó előtti ajtónál lehet felszállni és minden esetben megnézik, hogy van-e érvényes bérleted vagy jegyed. Mivel a hollandok imádnak biciklizni természetesen a villamoson van kiépített kerékpár tároló, ahol rögzítheted a biciklit, ha jól emlékszem kettőt lehet szállítani. Nagyrészt Combino villamosok járnak, mint itthon, igen ám, csak nem 20-al meg 30-al totojáznak, mert különben kisiklanak, hanem a külvárosi részen úgy kenik neki, ahogy csak tudják. Egyszer előre mentem a vezetőfülkéhez meglesni, hogy most mégis mennyivel megyünk itt az alagútban, aztán látom 75-el, így kb. 8 perc alatt be is értünk a külvárosból a központi pályaudvarra. A menetrendet természetesen sikerült tartaniuk a külvárosban is, nem úgy van ám, hogy hébe-hóba jön a villamos egyszer csak, hanem szépen ki van írva a kijelzőre, hogy még 5 perc, aztán oda is ért, vagy időben, vagy maximum késett egy percet.

A városban is elég érdekesen közlekedik a villamos. Minden indulásnál kongat egyet, ami szerintem marha idegesítő, de hát kell, mert a gyalogosok és a bicajosok minden elképzelhető útvonalon teljesen szabálytalanul közlekednek. A villamosvezetők tapasztalataim alapján úgy gondolkodnak, hogy duda és majd elugrik a gyalogos, nem igazén szoktak lassítani. A legszűkebb utcába is bevezetik a villamost a jó tömegközlekedés megoldása végett. Ott ahol nem fér el két vágány, ott egymásra vezetik a két sínt, így úgymond 1-1 pár sín van egymás mellett közvetlenül, amikor pedig újra van hely akkor szétválnak. Egyébként az amszterdami villamost leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, mert ezerrel veszik be a 90 fokos kanyarokat, szinte úgy hogy az ember lerepül a székről.

Most pedig jöjjön pár kép, folyt. köv.

Stockholmról ez a második bejegyzés, az elsőt itt találod: Stockholm (1. rész)

Stockholm: Vasa múzeum, Storkyrkan templom

A Vasa múzeumnál egy éttermi asztalra raktam le az állványt és onnan exponáltam, a végén azt vettem észre hogy két éttermi hölgy vár engem a terítéssel. Reflexből mondtam hogy Sorry, csak második nekifutásra esett le, hogy ők nem demonstratíve nem kezdtek neki az asztal terítésének, hanem kedvesen megvárták, hogy végezzek a fotózással, a helyénvaló tehát a Thank you lett volna.

Ami a Vasa hajót illeti, 1626-tól 1628-ig építették a svéd király megrendelésére, aki jómaga is beleszólt a tervekbe, jobban mondva az eredeti tervező halála után tanítványának közreműködésével módosította azt. Mivel a tervek csak a mester fejében voltak meg, így azokat magával vitte. Eredményként az 1210 tonnás, 69 méter hosszú hadihajó végül első útján a kikötőben 1300 méter megtétele után szépen elsüllyedt Azonban a víz sajátosságainak köszönhetően elég jól konzerválódott, és 30 méteres mélységben töltötte az elkövetkezendő 333 évet. 1961-ben hosszú kutatás és előkészítő munka után megtalálták illetve kiemelték a hajót, és köréépítettek egy hét szintes múzeumot, ami 1990 óta látogatható. Ez volt ahol jártunk.

Stockholm este

Stockholm: Skanzen

A teljes foglalkoztatottság című #42-es képhez csak annyit fűzök, hogy a Skanzen tele van alkalmazottakkal, akiknek kb. az a dolguk, hogy korhű ruhában ott legyenek. És kész. Lefotózhatod őket, meg ilyenek. Mondjuk jópofa. Azért nem lehet egy nagy kaland

Maga a Skanzen egyébként gyönyörű, nem csoda hogy a stockholmiak egyik kedvenc kiránduló ill. kikapcsolódási helye.

Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)

Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.

Stockholm: a város

Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak

Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.


nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.

Hamarosan jön Stockholm második fele.

Montana

Hétlevelű lóhere

©   Montana   |   külföld hollandia

Ha egy probléma megoldhatatlannak tűnik, akkor is igyekezzünk kontrollálni. Hát ezért legális errefelé a fű, persze bizonyos keretek között.
Arra kijelölt helyen, vagyis coffeeshopban szabad árulni, fejenként naponta maxiumum 5 grammot. Ennyi a saját fogysztás. Ezt ott helyben elszívhatod, vagy hazaviheted, és otthon teszed, de egyéb helyen tilos.

A címke ismérvei a web 2.0-ban a következők:

  1. egy objektumot többel is felruházhatunk (szemben a kategóriákkal)
  2. a felhasználó egyszerűen hozhat létre újat

Ebből kisül, hogy a blogon eddig is félig-meddig címkézés volt, mert bár én kategória szót használok (mert szvsz az értelmesebb), a bejegyzések mégis tartozhatnak több kategória alá.

Na mostantól viszont az adminfelületen egyszerűen lehet új kategóriákat (ha úgy tetszik címkéket) is létrehozni, amivel vélhetően élni is fogunk. Azonban ezek nem lesznek egyenértékűek a régi alapkategóriákkal, melyekből nagyjából 20 van. Azokból kötelező lesz választani legalább egyet minden bejegyzéshez, az újakból nem. Az archívum is a régiek alapján fog listázódni továbbra is. Az új címkéket elsősorban arra kívánom használni hogy a nagyon egybetartozó bejegyzéseket valamilyen módon összefogjam. Ez megtörténik egyrészt a bejegyzés címe alatti kategórialinkeléssel, másrészt a menüben található intelligens bejegyzésajánlóval (ami tovább okosodott az új feature-nek megfelelően).

Jah és most már nem muszáj évre sem szűkíteni az archívumot.

Ebben a szellemben az első néhány címkénk (vagy minikategóriánk): tűzijáték, skandinávia, hollandia, apple. Utóbbi csak a trend kedvéért. Majd lesz több is, de okosan, nem pedig hülyén. Ezzel elértük a blog 2.8-at.

Haszprus

Skandinávia: Svédország

©   Haszprus   |   fotózás külföld történelem túra art skandinávia 350d

Malmö

Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.

A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.

Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben

Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.

Vadstena

Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.

Uppsala

Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.

A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.

Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.

Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.

Göteborg

Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.

Drezda

Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.

Komp: Rostock-Trelleborg

* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót.

A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.

Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…

A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.

Haszprus

Skandinávia felé: Prága

©   Haszprus   |   fotózás külföld történelem túra art skandinávia 350d

Prága

Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:

[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.

Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.

Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.

Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.

Montana

Amszterdam, első lecke

©   Montana   |   külföld hollandia amszterdam

Számok. 130 km^2, ebből 30 víz: Ij, Amstel, és a csatornák (Grachtok). 744 411 lakó, 173 nemzetiség. 600 000 bringa. 165 csatorna, 1.281 híd, ebből 8 fából készült és nyitható. 121 lakóhajó. (Lásd még: Észak velencéje)
1215 kocsma és bár.
Januári középhőmérséklet 2,2C, júliusi 17,4 C, több, mint 100 mm csapadék havonta.

Montana

Tömegközlekedés holland módra

©   Montana   |   külföld hollandia howto

Vidéken busz, nagyobb városban villamos, városok között vonat. Randstadban metró, meg elővárosi vasút.
A vonatközelekdést kettő dologgal jellemezném: a vasúttársaság honlapján két hétre előre órára pontosan kiírják, hol-merre-meddig lesz karbantartás, plusz éppen most hol van előre nem látott zavar. A másik: ha tudom, hogy nem kell átszállni, indulás előtt nem nézek menetrendet: Kimegyek az állomásra, és jön a vonat. :-) (Átszállós utaknál azért érdemes, mert bár jó csatlakozások szoktak lenni, sose lehet tudni.)

Haszprus

Nagy Skandináv körutazás

©   Haszprus   |   fejlesztés fotózás külföld skandinávia

Szóval ezen vettem részt, jó volt, készült 1600 kép, és egyelőre még nem tudom, hogy miként publikáljak belőlük.

Technikai részletek: van nekem például egy Haszprus Private Gallery nevű site-om, amit félig-meddig átírtam úgy, hogy publikusan is tudjon üzemelni. Ez tud javascriptes képcache-elést meg minden jóságot, elég advanced cucc, cserébe nincs integrálva a bloggal, de tervbe van véve. Ezt akár gyorsan le is fejleszthetném. A harmadik lehetőség, hogy a szokásos módon felpakolászom a képeimet szimplán a blogra.

Ugyanakkor azt is el kéne döntenem, hogy csoportosítom-e valamilyen módon a képeket, és ha igen akkor hogyan, valamint fűzök-e hozzájuk szöveget.

Nyilván csoportosítás nélkül például elég necces lenne 200 képet felrakni, pedig szvsz biztos van ennyi, ami érdekesnek nevezhető.

Csoportosíthatnám helyszínek szerint, illetve aszerint is, hogy mik az ismeretterjesztő/beszámoló/turistafotó jellegű képek, és mik azok, ahol valami apró érdekességet ragadtam meg, ami igazából nem jellemzi a látottakat, pusztán maga a kép jó.

No amíg ezekről döntök és feldolgozom a raw képeket (brutál munka), pár link, hogy ne unatkozzatok, csak előbb lőjétek be a monitort úgy, hogy az alábbi szürkeskála valamennyi árnyalatát meg tudjátok különböztetni A-tól Z-ig:

Haszprus

sca

©   Haszprus   |   külföld

Szeavsztko gecik¤ Pont nisc nalam a cf-em egz fotoval amit el akartam kuldeni, es kurvasyar ey a billentzuyet amugz minden ok. Haszprus, Oslo, 2||7. |7. 24. |7:22

Update 2008. máj. 17. 14:06: ez a bejegyzés eredetileg zártkörű volt.

Montana

Schiphol éjszaka

©   Montana   |   külföld life hollandia

Hat órás késés vajon mi? 20:30-ra volt kiírva a gépünk. Még szerencse, hogy jóval (~3 óra) előtte odaértünk a repülőtérre, mert Montana vásárolgatni akart. Nézem a kijelzőt, ki van írva, hogy késik, 0:15. Jó, hát negyed óra nem a világ, ez legyen a legnagyobb baj. Csomagfelvételnél kiderült, hogy a várható indulás időpontját írják ki, különben is, azóta frissítették, és 02:05. Áááááá!

Végigjártam a létező összes ruha- és csokiboltot; a ruhák nagy részéről azt se tudtam, melyik darabomra kéne felvenni, és chilis csokit se kaptam sehol. (Bocs, MF...) Később, már a tranzitban odajött egy talán koreai srác, hogy adjak neki aprópénzt, mert elaludta a csatlakozását, és felhívná a szüleit. Ez mekkora szívás, rögtön be is állítottam az összes telefont, hogy ébresszen fel, ha elaludnék. A meditation center nevű szobában elkezdtünk egy filmet, DaVinci-kód, egynek jó volt. Össze akartam haverkodni a takarító személyzettel, hátha felülhettem volna a kis akkus kocsijukra, de az ember nem engedte. Jó időben kimentünk a kapuhoz, ahonnan indultunk. Nem volt ott egy szál személyzet se, vicces dolog jönni-menni a csipogó kapun keresztül. (Amikor azt kell hallgatni, hogy mások csipogtatják, az már nem annyira.) Film második felénél jöttek, hogy azért csak meg kéne nézniük az útleveleinket meg a táskákat. Sorbanállás közben már egész nagy társaság nézte velünk együtt az utolsó negyed órát. Aztán meg azt, ahogy a mozgójárdán hülyültünk, belépőt kellett volna szedni, mert szerintem mindenki rajtunk röhögött. Kiderült, hogy hiába a jó oldalon vettem üdítőt, attól még nem vihetem fel a gépre. Mondjátok meg, van értelme ennek a marhaságnak, hogy nem vihetek fel folyadékot, zselét, krémet, kutyafülét, csak amit ők megengednek?!

Végül háromkor sikerült felszállnunk, szép volt Amszterdam kivilágítva, meg a napfelkelte a felhők fölött. Itthon vártak az elgyötört szülők: az enyémek még nem is annyira, de MrMontana családja igazán nagyon szívott. Felkeltek reggel négykor, munka, utána egyből indultak elénk. Mire utolértük őket telefonon, addigra már nem volt érdemes visszafordulniuk. Így autóban aludtak, és attól tartok, hazaérve megint egyből dolgozni mentek. :o

Schiphol még mindig baromi nagy, a kijelzőkre írják, hogy attól a táblától hány perc séta a kapu, ahonnan az adott gép indul. A miénk 25 percre volt, és ez nem a legnagyobb távolság.
Eddig még egyetlen utunk sem ment simán: otthonmaradt útlevél, összetört bőrönd, valami ilyesmi mindig van, de volt, hogy csak simán lekéstük a gépet. A csomag elvesztését még nem próbáltam, de nem is szeretném mostanában.

Most olvasom Tamást, lehet, hogy nekem is online kellett volna közvetítenem?

Haszprus

Júl 29

©   Haszprus   |   külföld

Hajnalban indulok, júl 29-én jövök, cső. (A bejegyzés-várólista legújabb módosítása szerint minden megjelenő bejegyzésnél frissül az utolsó ittjárásom is, ennek ne dőljetek be, ez csak álca.)

Adminoknak: legyetek szívesek engedélyezzétek, amiket engedélyezni kell, töröljétek amit törölni kell, stb Köszi.

Update 2008. máj. 17. 14:06: ez a bejegyzés eredetileg zártkörű volt.

Montana

Oranje

©   Montana   |   külföld hollandia

A holland uralkodóház, vagyis az Oranje - Nassau – ház színe a narancssárga. A királynőnek hatalmas személyi kultusza van, pozitív értelemben. Így adódik, hogy a piros-fehér-kék trikolór mellett a narancssárga is nemzeti szín. Építve az igen erős nemzeti öntudatra, ezekkel a színekkel gyakorlatilag bármit el lehet adni. Kezdve a mosóporreklámtól, ami otthon kiviszi a pörköltszaftot, itt viszont ugyanolyan narancsszínű marad tőle a szurkolópólód a következő focieseményre is. És még nemzetiszínű arcfestéket is adnak a mosószerhez, veszik is ám, ha kell, ha nem. Ha egy bolt akcióz valamit, narancssárga cédulán írja ki, narancssárga a +akárhány % felirat, narancssárga a pontgyűjtő matrica, meg egyáltalán, ami csak lehet, tartalmaz narancssárgát. Olyan szinten, hogy a gumicukor, a sütemény is kapható színezve, persze a vajas kenyérre való „egérkaki” is, de még ruhacsipeszt is lehet kapni piros-fehér-kék összeállításban. Van egy csomóféle üveges (húsra való) szósz, ebből a csípős, kapros, zöldfűszeres mellett van oranje ízű is. Érted, kaja, amit csak a színe miatt vesznek meg. (Mondjuk mi is használunk időnként paprikát csak azért, hogy jó színe legyen a krumplistésztának...)
Full narancssárga dizájnnal működik háztartási bolt, barkácsbolt, műszaki üzlet, de még bank is. (Aki időnként úgy akcióz, hogy a mittudoménmilyen lekötés mellé ajándék bicikli –lehet találgatni, milyen színű.)

Szóval, ha bármit el akarsz adni a hollandoknak –fesd narancssárgára! (Esetleg adhatsz hozzá ajándékba valami piros-fehér-kéket is. )

Montana

Biciklizés Hollandiában

©   Montana   |   külföld bringa hollandia

A legutóbbi biciklis témához írt kommentekből ollózok. (Az volt a kérdés, hogy itt hogy állnak az emberek a biciklizéshez illetve az időjáráshoz.)

Az égiek itt nem igazán kedveznek a fedetlen közlekedésnek, egyrészt a szél, másrészt a sok eső miatt. Most éppen 8 napja minden nap esik, és a következő hat napban sem lesz ez másképp. (Utána se, de azt még nem írja az időjárásjelentés.) Emellé 12-19 fokos nappalok vannak, pedig itt is június vége van. De azt kell mondjam, a rossz idő nem gátolja meg a hollandokat abban, hogy biciklizzenek ugyanúgy, mint normális időben.
Persze van mindenféle vízhatlan ruha: Legjobb a teljes testet fedő, oldalt patentos overall, az alatt tuti nem ázol meg. Második leghatékonyabb a leszarom tabletta: Szoknyában, zokni nélkül, esetleg a fejen valami nejlon fityulával járnak a legtöbben, kit érdekel, hogy esik-e. Esernyővel is szoktak próbálkozni, de azt könnyen kifordítja a szél.

De akkor vajon miért ennyire népszerű mégis a kerékpár?

Biztonságos, egyrészt mert van rendes bicikliút-hálózat, lehet tudni, hogy akárhová mész, nem kell kétsávosnál nagyobb utat lámpa nélkül kereztezned. Amint azt Balage említette,

Hollandiában kéremszépen 6000km kerékpárút van, a leghosszabb pedig 230km (Elfstedenroute).

Mindez 41.528 km² -en, aminek 18,41% -a víz. Másrészt mert az autós nem fog fellökni, ugyanis betartja a szabályokat. Egy átlag holland nem tudja elképzelni, hogy egy szabályt megszegjen, és felháborodik, ha más megteszi. Pl. Hiába ül a buszon a legelső ülésen, és hiába nem száll fel senki elöl, akkor is a hátsó ajtónál száll le, mert az van kiírva. És persze kiszámíthatóan közlekedik: nem parkol tilosban vagy kerékpárúton, nem megy át a piroson, nem megy gyorsabban a megengedettnél. (Viszont ha mégis megtenné, nem csak szégyenében süllyedne el, de rommá is büntetik.) Hozzájön még, hogy autós-biciklis baleset esetén 99%, hogy az autóst büntetik meg. Emiatt egyrészt autóval baromira kell vigyázni, másrészt sokan ész nélkül bicikliznek. Nem kell körülnézni, hisz elsőbbségem van.

Nagyon sok kiegészítő kapható, amitől könnyebb az élet két keréken. Vehetsz mindenféle táskát, amivel akár nagybevásárolni is lehet, és ha kinnhagyod a biciklin, nem viszik el. (A táskát. a biciklit de, ha nem zárod le. Nem nagyon lopnak errefelé semmit, de biciklit, azt nagyon.) Számtalan féle biztonságos gyerekülés van, így az se gond ha a kölyköket is viszed. Külön lámpa van mindenhol, ami a te sebességedre van beállítva, előremehetsz a piros lámpánál, és erre külön felfestés is van. A benzinkúton van külön bicikliszelepes kompresszor. Egyszóval egy csomó olyan körülményre fel vannak készülve, amiről otthon álmodni sem merünk.

Kényelmes, mert a legnagyobb emelkedők a gátak és a hidak, illetve itt nálunk az autópálya fölötti híd. Jellemző, hogy a faluból, ahol lakom, kétféleképp lehet bejutni a városba: biciklivel és autópályán. 10 km alatt nem nagyon ülnek autóba. Az emberek, főleg az idősebbek sokkal jobb kondiban vannak, mint egy hasonló korú magyar. (A fiatalok viszont kövérebbek! )

Miért jó még biciklizni? Nem kell buszra várni vagy parkolódíjat fizetni. (Meg buszjegyet venni és parkolót keresni se.) Útiköltség-térítést akkor is kaphatsz, ha biciklivel kvázi nincs útiköltséged. (Nyilván kell költeni egy kerékpárra is, de nem lehet megmondani, hogy egy oda-vissza út mennyibe kerül.) Sőt, van olyan cég, ahol x idő után jár céges bicikli. Egy jó láncvédő, és már öltönyben is tekerhetsz, szóval nyakkendős munkahelyre is simán járnak bringával. Nem az a presztízs, hogy milyen Audival jársz -mert az van minden jöttmentnek- hanem, hogy van-e 2500 euros biciklid. Kényelmes mert nincsenek nagy emelkedők, mert van hova lezárni, a munkahelyeden van lehetőség lemosakodni, ha úgy adódik. Amíg az asszony vásárol, lehet sörözni, ez fontos szempont. Itt vidéken nincs éjszaki tömegközlekedés, ezért bulizni is érdemes biciklivel menni. (Taxi jó drága.)

És hogy miért alakult így? Ha valahol, akkor itt muszáj volt alternatívát találni az autóra: kicsi ország, sok ember, vagyis kevés a hely az utakon és a parkolókban is. Az ország környezetvédelmi stratégiája pedig azon alapul, hogy legalább arra vigyázzunk, amit eddig nem sikerült tönkrevágni, emiatt is fontos hogy ne füstöljön boldog-boldogtalan. Plusz képzeld el Budapest levegőjét Amszterdam levegőjének páratartalmával. Kézenfekvő megoldás: 16 millió ember, 16 millió kerékpár.

Maradt még indok az autó mellett? Képzeld el, hogy elindulsz hétvégén kirándulni, és eszedbe sem jut megnézni előtte, van-e arra bicikliút. Mert biztos hogy van, és úgy ki van táblázva, hogy nincs szükség térképre. Vagy ha mégis, akkor az rajta van a táblán.

A németek a 2. világháborúban porig bombázták (többek között) Rotterdamot, lakónegyedestül-mindenestül. De a hollandok nem ezt sérelmezik máig, hanem hogy hadizsákmányként elvitték az összes biciklit, amit találtak. Állítólag tavaly a foci eb-n a holland szurkolók el-elkötöttek néhány német bringát, és a helyére tettek egy táblát: Visszaszereztük!

Upd: Youtube: lol
Arról van szó, hogy mekkora problémát okoz a rengeteg kerékpár nap mint nap, kezelhetetlen dugókat, meg minden. És micsoda borzasztó, hogy akinek nincs megszokott helye egy biciklitárolóban, annak már nem is jut, és kénytelen az utcán, tilosban parkoltatni a bringáját. Amit utána persze elszállítanak, ha nem sokáig nincs gazdája. És hogy nagyon kell vigyázni, mert ha csak úgy otthagyod valahol, akkor lehet, hogy ellopják előled. Az egyik komment vicces volt, kb: Most három zárral van ugyanaz, mint ötven éve zár nélkül.

Montana

Üdv! (Montana a fedélzeten)

©   Montana   |   fejlesztés life történelem hollandia

Sziasztok! Én lennék a legújabb társszerző. Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik bíztattak és támogattak , de főleg Haszprusnak, hogy ideenged. Egy pár szót magamról: BME műszaki infó, most éppen bizonytalan időre jegelve, Fernuni Hagen, infó félgőzzel. Fórum-, blog- és csokifüggő vagyok, szívesen főzőcskézek, szeretek kirándulni és utazni. Tőlem nem fogtok olyan szép fényképeket látni, mint a többiektől, legfeljebb szemléltetés céljából, ha nagyon muszáj. Nem fogtok szakmai témáról olvasni, hadd ne részletezzem, hogy miért. Filmekről se, hacsak nincs számottevő érdeklődés az Oroszlánkirály 5 vagy a Gagyi romantikus vígjáték 32 iránt. És hogy örüljetek, smink- és randitippek, horoszkóp és divat témákról se. Jó, de akkor miről?!

Mint az a kommentjeimből is kiderült, egy ideje Hollandiában élek, így adja magát, hogy az itteni dolgokról írjak időnként egy-egy posztot. Nem ígérem, hogy rendszeresen, azt se, hogy érdekesen, de azért igyekszem. Most jelzem, nem fogom minden alkalommal körülírni, hogy a legtöbb holland ilyen, persze akadnak kivételek, úgyhogy nem akarok általánosítani. De, általánosítok és kész, egyszerűen a hollandok. Szóval, mi jut eszedbe, ha Hollandiára gondolsz? Sajt, szélmalom, bicikli. (És persze fű ) Nagyjából ezek körül fognak forogni az írásaim.

Tamás

USA vízumkérő lap

©   Tamás   |   külföld

Kérdés az USA non-immigrant vízumkérő formanyomtatványon (DS-156):

Do you seek to enter the United States to engage in export control violations, subversive or terrorist activities, or any other unlawful purpose?

Alatta pár sorral:

[While] a YES answer does not automatically signify ineligibility for a visa...

Hát nem tudom, azért kíváncsi lennék a konzulátuson dolgozók arcára, ha valaki erre a kérdésre YES-t ír...

Úgy különösebben nincs ingerenciám évösszegzést készíteni, úgyhogy csak röviden kinézem a blog történelmi bejegyzéseiből, hogy mi volt 2006-ban…

  • Átjöttem állami finanszra a bme-n. Ez egyelőre nem tett jót a tanulmányaimnak, de jót tett minden másnak.
  • Változtattam az étrendemen (ami azóta lényegesen egészségtelenebb mint akkoriban, de még így is sokkal jobb mint korábban).
  • Eljártam úszni (amíg nem volt konkurenciája ).
  • Fogytam 13,6 kilót (75,5->61,9), majd pedig visszaszedtem egy kicsit, a végleges tömegem még nem alakult ki, de nagyjából ilyesmi szeretnék maradni (67).
  • Vettem egy bringát májusban, amit számomra is meghökkentő mértékben (és célokra - 1 2) kezdtem használni.
  • Kurvajól töltöttem a nyaramat.
  • Megismerkedtem új arcokkal, szerveztem pár eseményt, köztük pár rendhagyóbbat is (éjszakai gyalog- (1 2) és bringatúra) és megejtettem az első házi szervezésű külföldi utamat is. Na nem mintha túl messzire mentünk volna, de a külföld az külföld
  • Év vége felé elkezdtem (komolyabban) kondizni, amit legalább jövő májusig szándékozok folytatni. A későbbiekről nem gondolkodom.
  • Kaptam pár megbízást. Pl. felkértek bme-n számítógép labor 5-ből laborvezetőnek. Erről eddig nem írtam publikusan (meg a többiről sem), úgyhogy most megemlítem. Az nem biztos, hogy be tudom vállalni.

Ezek mellett még történtek dolgok amiket akár meg is említhetnék, mert nem csak ennyi volt idén, de nem teszem. Akit érdekel, egy részüket megtalálja az archívumban

Röviden és lényegretörően: ez egy kurvajó év volt.

Nektek pedig BÚÉK!

Haszprus

EU-túra

©   Haszprus   |   fotózás bringa túra külföld

Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.

Az út során felvetődő nehézségek:

  • Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
  • Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
  • Cuccok mosása, szárítása
  • Biciklilopás megelőzése
  • Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
  • Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.

Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.

Haszprus

Fertő-tó bringával

©   Haszprus   |   barátok bringa fotózás külföld történelem túra ausztria 350d

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

Tamás

World Wide Waiting

©   Tamás   |   fáradtság life külföld

London Luton reptéren ülsz a tranzitban. 25 órája ébren vagy. A géped 6 (!) órát késik. Már megetted az összes kajádat, megittál három sört, elolvastad az összes könyvet, amit a kézipoggyászodba tettél és végigtapiztad az összes notebook-ot, amit a Dixon's-ban árulnak, a laptopod pedig 20 perc múlva lemerül. Mit teszel?

Adjatok tippeket vagy szórakoztassatok el valamivel

Update 10:40: a Luton Airport honlapján már 14:50-et írnak indulásra. Előbb még 11:50 volt. Ez egyre aggasztóbb.

Update 11:09: építjük az országimázst. A gépen utazna egy komplett cigányzenekar is, ők most éppen live unplugged show-t adnak a váróteremben a környékbeliek nagy örömére. Nekem meg mindjárt lemerül a laptopomban az akkumulá

Update 12:53: bedugtam a laptopot stukiban egy fali konnektorba, úgyhogy megint online vagyok. Az unplugged koncertnek hálistennek vége. A 14:50-es indulás tényleg bejött, most már a kijelzőn is az van. Úgy látszik, eddig nem merték bevallani, szerintem titokban lázadástól tartanak. De én résen vagyok, innentől kezdve árgus szemekkel figyelem a neten lévő információkat, és ha megint eltolják három órával az indulást, megkérem a zenekart, hogy egy kicsit alakítsák át a reptér berendezését is.

Update 14:54: köcsög BT Openzone elvette az IP-címemet és nem adta vissza egészen mostanáig. Egyébként rájöttem, ez az egész a Starbucks, a Dixons, a Burger King meg a többi shop összeesküvése, így maximalizálják a bevételüket. Amióta itt vagyok, annyi pénzt vertem el várakozás közben, mint Londonban két nap alatt. Ebbe mondjuk bejátszik az, hogy reggel kaptunk 8 font értékben kajajegyet a W***Air-től, hogy ebből reggelizzünk meg, de azt nem mondták, hogy osszuk be lehetőleg estig... Egyik utastársunk már a magyar tévéket hívogatja, hogy melyikőjüket érdekli a sztori.

Update 15:02: elfogyott a sör a bárban. Duplaplusznemjó.

Update 2006. júl. 04. 08:35: miután kiittuk Lutont az összes sörből, nem voltam már olyan állapotban, hogy bejegyzést írjak, de a lényeg az, hogy hazaértem épségben, összesen 8 óra 10 perc késéssel. A késés oka egyébként állítólag az volt, hogy vasárnap az esti varsói gép lerohadt, és a mi reggeli pesti gépünkkel vitték el a reptéren rekedt lengyeleket Varsóba. (Nincs ezeknek tartalék gépük, vagy mi?). Mondjuk gyanakodhattam volna, amikor hajnali négykor a check-in pult felé tartva lépten-nyomon lengyelekbe ütköztem, akik"W***Air is shit" és Don't go with W***Air felkiáltásokkal próbáltak eltéríteni a szándékomtól az ősi lengyel-magyar barátság jegyében. Nyilván ők már tudták, mi lesz a reggeli budapesti járat sorsa. Nyilván a check-in pult mögötti leányzó tudta és ezért nem fizettetett a 12 kg túlsúlyért sem. Nyilván mindenki tudta, csak nekünk nem szóltak indulásig. Sebaj. Most már ezt is kipipálhatom életem todo-listáján.

Tamás

Időjárásjelentés Londonból

©   Tamás   |   külföld anglia

Csak a tévhitek eloszlatása végett: Angliában nem esik állandóan az eső. Sőt. Legnagyobb sajnálatomra szinte soha nem esik.

Január óta körülbelül két alkalommal esett az eső. Egyszer három napig, egyszer meg négy napig. A híres angol ködökből egy darabot sem láttam. Csalódott vagyok. Már egy hete tökig érő meleg van, a hétvégén lebarnultam a méltán világhíres angol beach-eken, miközben a méltán világhíres angol konyha remekeit élveztem a méltán világhíres angol temperamentumtól fűtött leányzók között (értsd: a beach kavicsos, méter magas hullámok vannak, a víz kb tíz fokos és épeszű ember nem merészkedik bele; az angol konyha remekének a fish & chips-et kell tartani (sült hal sült krumplival), az angol nőkről meg hát inkább egy szót se... :-/ ). A szárazság már olyan méreteket öltött, hogy aszályriadót rendeltek el, nem lehet kerti slagot használni, és ha mégis használsz, felkészülhetsz arra, hogy £1000 büntetés üti a markodat. A vízszolgáltatók külön hotline-okat (de szar szóvicc) állítottak fel, ahol ingyen és bérmentve feljelentheted a szomszédodat, ha azt látod, hogy slagot használ. És az angolok boldogan, kart karba öltve jelentgetik fel egymást.

Úgyhogy szerintem ennyit arról a sztereotípiáról, hogy Londonban mindig esik az eső.

Tamás

Budget travelling - hogyan menjünk külföldre minimálköltségvetéssel?

©   Tamás   |   buli howto külföld anglia

Ezernyi módja van annak, hogy majdnemhogy nulla pénzből eltöltsön az ember külföldön egy pár napot vagy hetet, de az a furcsa, hogy eddig akárkinek említettem a saját kis módszereimet, szinte senki nem ismerte őket - úgyhogy itt az ideje, hogy ily módon publikáljam, hátha valaki rajtam kívül is profitálni fog belőle. Szóval a feladat: menjünk külföldre minél hosszabb időre, minél kevesebb pénzből és minél kevesebb kényelmetlenség árán!

Laikus szemlélő számára is rögtön nyilvánvaló, hogy a fentebb említett három cél finoman szólva is egymásnak ellentmondó, úgyhogy azt találtam ki, hogy megpróbálom csokorba szedni az eddigi ilyen irányú tapasztalataimat és ötleteimet, aztán lehet belőle szemezgetni. Van, amelyiket most is aktívan űzöm, van, amelyikről már leszoktam, de pénzt spórolni mindegyikkel rengeteget lehetett. Szóval:

Ausztria, 2004. augusztus 11-18. A salzkammerguti tóvidéktől a Grossglocknerig II.

Ezt a galériát 19 panorámaképpel is megtűzdeltem, melyeket közepesen nagy (szélességben max 1000, magasságban max 700) és brutál (szélességben max 3072, magasságban max 2304 pixeles) méretben tölthettek le. Sajna nem minden panorámakép maga a tökély, tekintve hogy kézből fotóztam legtöbbjüket, és a fényképezőmön nincs panoráma funkció. Íllványt egy helyen használtam, Werfenwengben, ahol így egy 360 fokos panorámát is készítettem néhány kisebb mellett. A 360 fokosat feltétlen ajánlom megnézni brutál méretben is.


Traun-tó, Gmunden


Lichtenstein szurdok


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál



A Grossglockner (3798 méter), a róla elnevezett út, és környéke


Grossglockner út :: nagy :: brutál


Grossglockner út :: nagy :: brutál


A szállodából ezt láttuk



Königsee és környéke


Königsee :: nagy :: brutál


Salzburg


Salzburg :: nagy :: brutál


Salzburg :: nagy :: brutál


Salzburg :: nagy :: brutál


A Schaffbergre felmenő fogaskerekű vasút, melyhez összesen három próbálkozást tettünk, és csak a harmadiknál volt elfogadható az idő, igaz, fele időben akkor is teljes köd borult ránk. Erről képek lejjebb.


St. Wolfgang


St. Wolfgang :: nagy :: brutál


Bad Ischl, Kaiservilla



Halleini sóbánya. Tökjó volt, kaptunk védőruhát aztán a bányában lehetett csúszdázni, csoportokba fejlődve, hogy ne tartson túl sok ideig, valamint mentünk földalatti vasúttal is, ami alatt síneken vezetett fedetlen ülésrendszert kell érteni, lsd. első kép.


Herrenchiemsee kastélya a bajoroknál, 70 teremből csak 20 készült el anyagi okokból (államkassza kiürülése), a középső képen egy elkészületlen terem látható


Herrenchiemsee :: nagy :: brutál


Herrenchiemsee, park


Chimsee, hajókázás


Végre fel a Schaffbergre, fogaskerekűvel. Meglepő módon rázott (rángatott mint állat).



A Schaffberg. Egyik képen tériszonyom ellen kúrálom magam. (A kúrát az Eiffel-toronnyal kezdtem pár hete.)


A különleges időjárás egyik megnyilvánulása ez a roppant érdekes szivárvány ami a hegyoldalon keletkezett. A nap a felhők közt levő egészen apró lyukon sütött át, és én a napsütés útjában álltam, úgyhogy a szivárvány közepén az a sötétebb folt az én árnyékom!


Sweet sixties, here I come! - Austin Powers
A fenti képen egy ködös út látható, mely egy óriás jégbarlanghoz vezető felvonóhoz vitt bennünket…


A jégbarlang bejárata felé…



Kilátás a jégbarlang körül, tériszony-kúra egy fakorláton



A hegy gyomrában. Eisreisenwelt (honlap), a világ legnagyobb jégbarlangja. Elvileg nem szabad fotózni, de nagyon jóarc volt a csávó aki vezetett minket, mert folyton villogtak a vakuk, de nem volt kifogása


Werfen fellegvára


Werfen fellegvára :: nagy :: brutál



Gollingi vízesés, 38 méter magas szóval nem nagy cucc de baromi szép és jó kis erdő+patak kombináció is van körülötte, egyik legjobb hely ahol jártunk.


Gollingi vízesés :: nagy :: brutál


Gollingi vízesés :: nagy :: brutál


Ikarus rendszer gondoskodott a szállásunk (Werfenweng) tövénél induló hegyre való feljutásról


Werfenweng :: nagy :: brutál


Werfenweng :: nagy :: brutál


Werfenweng :: nagy :: brutál


Werfenweng :: nagy :: brutál
Ezt a képet érdemes megnézni brutál méretben (150 KB)


A lejutásról gyalog gondoskodtunk, így volt idő fotózni, csak vigyázni kellett (volna a tehénlepényekkel, sokfelé el volt aknásítva…


Az elkövetők nem érzékelték tetteik súlyát…


Drogok nélkül is lebeghettek


A szállásunk, madártávlatból


Hazaúton megálltunk a Gosau-tónál


Hallstatti spéci szöcske


Hallstatt, elragadó hely

Haszprus

La Défense 2004 július

©   Haszprus   |   fotózás külföld történelem túra art franciaország coolpix
La Défense negyed, mely Párizs körül található. Ez a galéria a párizsi galéria (2004 július 27 - augusztus 1) része is lehetne, de a nagy képszám miatt különszedtem. 2004 július 30-án estefelé, és 31-én, délelőtt jártunk itt, előbbi alkalommal fakultatívan a szabadidőnkben, utóbbi pedig szervezett túra volt, bár meg kell mondjam, hogy szomorkás vagyok, mert a negyedet azért kerestük fel mindössze, hogy az Auchanban (ejtsd: o/ósán) vásároljanak a népek kaját a visszaútra, meg szuvenírsajtot, meg ilyenek. Ofkorsz mi nem oda mentünk hanem pl. felmentünk a Grande Arche-ra ('nagy ív'), ami a Défense negyed nevezetessége, a modern diadalív, és remek kilátás nyílik róla Párizs bizonyos részeire, valamint persze magára a negyedre. A Grande Arche 110 méter magas, 300 ezer tonna súlyú, stbstb, és asszem 4 panorámalift visz fel beléje.

No, a képek ömlesztve:

Párizs, 2004 július 27 - augusztus 1. Ez elvileg 6 nap volna, de a busz odafelé elvitt tranzitszállással másfél napot (reggel 6-tól másnap 18-ig utaztunk Párizsba), hazafelé pedig péntek 16-tól szombat 13-ig hosszabb megállás nélkül. Ami maradt, az a csütörtök-péntek, valamint kedd este, és a szombat 16-ig. Viszont elég dús programunk volt, az idegenvezető hajtotta a csoportot ezerrel, ami szabadidőnk maradt, azt meg mi magunktól kihasználtuk. A szállásra általában éjfél körül érkeztünk meg.


Általános utcakép


Esti Eiffel-torony, New York-i Szabadság-szobor kicsiben, és egy üvegnegyed Párizs belsejében. Érdemes itt megjegyezni, hogy a párizsiak úgy döntöttek, hogy ne legyenek üvegmonstrumok a városban, ezért építették 83-tól a La Défense negyedet, ami egy irodanegyed Párizson kívül. Manapság 70 ezren dolgoznak ott, és teljesen modern, etc, szentelek is neki egy külön galériát nemsoká mert teljesen el vagyok tőle ragadtatva.


Notre Dame és környéke


Louve belső üvegpiramis a föld alatt. Ez a shopping center (centre?) rész.


Louvre-részletek. Ha emlékeim nem csalnak, a Louvre-ban 500 ezer kiállított mű található. Másfelől az idegenvezető azt mondta, hogy ha fél percet töltünk egy mű előtt, akkor napi 24 órában 2,5 hónap lenne bejárni a Louvre-ot. Az meg csak 200 ezerre jön ki. Konfúzálttá tesz ez a dolog.


Louvre shopping center rész, nagyon bejött kinézetre, ezért készítettem róla panorámát.


Louvre


Invalidusok temploma (Napóleon sírhelye) és a környék


Rodin Múzeum kertje


Panoráma az Eiffel-toronyból


Eiffel-torony panorámakép, 3 képből összerakva, mert ilyen közelről másképp nem tudtam lencsevégre kapni


Eiffel-torony aljánál kis parkocska


Eiffel torony, részlet. Ez az építmény őrületesen nagy. Ajánlom figyelmetekbe a kép alján látható emberek méretét a viszonyítás végett.


Eiffel torony aljánál


Esti panoráma a Diadalívről. A jobb képen a legjobban vöröslő út a Champs-Elysées


Lépcső a Diadalívben, ill. a Diadalív alulról, már amennyit befogott az objektív. Az építmény amúgy 50 méter magas.


Végül maga a Diadalív, és szerény személyem


Lakónegyed Párizs egyik külső kerületében, részlet. Érdekes megoldás.


Metró. 17 metrójuk van és pompásan el lehet jutni vele minden felkeresendő helyre. Amíg lent vagy a metróban, érvényes a metrójegyed, tehát ha úgy tetszik, lent utazgathatsz a föld alatt egész nap 1 jegy 1 euró, ha 10-es gyűjtőt veszel.


Trocadero, és a kilátás


Közkívánatra


Orsay Múzeum. Eszetlen méretek, high-tech, etc, elragadó. Egyébként az eszetlen méretek egész Párizst jellemzik.


Van gyalogos-hídjuk is, és nem úgy, hogy lezárják egy hétvégére az autósok elől az egyik hídjukat, mint egyes helyeken


Concorde tér, obeliszk, és a kilátás a Diadalív felé.



A Louvre parkja


Kis-diadalív


Louvre-piramis (übercool)


Metró újra

Elérkeztünk péntek estéhez, amikor is magánszorgalomból a Louvre-park mellett (után) felkerestük a La Défense negyedet is. Itt egy rakás fotót készítettem, és egyébként a negyed nem is igazán illik a párizsi képek közé, úgyhogy különféle megfontolásokból azt egy külön galériába teszem.


Sacré Coeur


Sikló a Sacré Coeur-nél


Kilátás a Sacre Coeur-től


Montmartre


Versailles (dögunalom)


Versailles-ban egy a jó, hogy a buszról lelépő turistákat tényleg megrohamozzák a marokkóiak mindenféle cuccost árulva, magyarul mondva hogy mit árulnak, stb. Tiszta röhej amint 15 fekete kettőhúsz magas csávó lerohanja a csoportot és megpróbálja ránk tukmálni a portékáját Némelyikekkel jól el lehet szórakozni, vannak köztük jóarcok


Reims

Franciaország, 2003. augusztus-szeptember. Nos, tettünk egy kirándulást Monacoba is, de annak megtekintéséről inkább egy külön galéria gondoskodik, tekintve hogy a kettőből együtt nem nagyon tudtam 92 alá vinni a kiválasztott képek számát. Viszont ennek közel a felét Monaco teszi ki. Gyönyörű szép az az ország [az építészete miatt], eszetlen gazdagság, stb.

Az eredetileg itt következő monacoi képek egy külön galériában találhatók, mivel arról az egy napról 40 képet válogattam be a franciaországi utamról szóló képgalériába.

Többek között akartam volna ma román lejt venni, de az egész váci utca környékén semmi. Pedig ha valahol, akkor ott sok pénzváltó működik A nyugatinál se volt.

A legtréfásabb dolog a román lejben, hogy egyes helyeken 0,45 Ft-ért vennének meg 100 román lejt, és ha lenne nekik, akkor 0,96-ért (!) adnák el. Persze nincs nekik se, csak álmodik a nyomor. Akárhogy is nézzük, a szokásosnál egy kicsit nagyobb az eltérés a két árfolyam között

Vettem viszont új compact flash kártyát, miután az eddigiek nagyrészétől megszabadultam egy fél éve. Visszaolvasva azt a bejegyzésemet, úgy tűnik, hogy anno úgy gondoltam, hogy majd most nyáron 512-t veszek, de azóta teljesen másként látom a szitut. Mert megfordult a fejemben, hogy nem is veszek kártyát, elmegyek Erdélybe 256-tal. Dehát azért mégiscsak 256 kevés mondjuk egy hosszabb túrára (nem ilyen 3-4 naposra, hanem a duplájára).

A kártya ára 8750 magyar királyi forint volt, bruttó. Anno 10700-ért adtam el egy ugyanilyen méretűt, és két nyár között semmiképpen se használnám, úgyhogy jó üzlet volt.

Jártam pénzintézetben is, és megérdeklődtem, mégis miféle tarifával súlytanak, ha odakünn egy bankautomata közelébe kerülök és felveszek némi mannát. Hát 4 euró + 0,1%. Hmmm, 4 euró… Hmmm… Fizetni kártyával, az ingyenes, csak éppen eléggé kérdéses hogy vajon találok-e egyáltalán olyan üzletet, ahol elfogadnak bankkártyát. Románia nem kifejezetten Nyugat.

Haszprus

Svájc 2002

©   Haszprus   |   fotózás külföld túra art coolpix
Svájc, 2002, 8 nap. Igazán remek időt fogtunk ki, csak az utolsó 2 napon esett, de akkorra már nem olyan tájakon jártunk, hogy zavaró lett volna. Köd se volt, csak kevés. Így készíthettem néhány pompás képet, amiből egy válogatást itten leblogolok minden különösebb kommentár nélkül.

Ennek a scriptnek köszönhetően most igen egyszerűen lehetőségem nyílik hogy egy rakás képet közzétegyek egy hozzászólásban. Annyit kell beírjak, hogy {p03-45}, valamint még egy csillagot bele (amit ide nem írhatok, mert akkor ez a kód is képekké alakulna), és máris terem egy linkekkel, képméretekkel megáldott html kód a 03-astól a 45-ös képig.

Haszprus

Nemsoká négy nap Erdély, most már tuti. A…

©   Haszprus   |   buli life túra külföld
Nemsoká négy nap Erdély, most már tuti. A vonat itthon 1500 huf diákkedvezménnyel, a határon kívülre pedig 4000, ráadásul 8 óra az út. A szállás elméletileg 1600 huf éjszakánként, kajával együtt. Bár van ismerősöm aki szerint a kajából nem ajánlott enni, hacsak nem akarunk hazafelé 10* megállni budinál, ami elvileg olyan állapotban lesz hogy inkább mögé fogunk menni

Hatan leszünk, vagy heten, ebből egyikünk már alapból kinn fog ránk várni. Remélem, a vonaton nem lesz gáz (tömegnyomor, stb). Kicsit félünk mindannyian, mert állítólag vannak problémák a hellyel, olyan értelemben, hogy tőlünk keletre van, és…