Haszprus überblog

Haszprus überblog

28 éves korában elhunyt Heath Ledger. Korai, gyengébb filmjeitől eltekintve egy jó színészt vesztettünk el. Heath, we will miss you.

_{Heath Ledger és Jake Gyllenhaal a Túl a barátságon c. filmben}

Amikor ezt írni kezdem vegyes érzéseim vannak. Joghallgatóként nehéz ilyen esetre észérvekkel és higgadtsággal reagálni. Ugyanis ilyen státuszomban mindig a szabályok embere kell legyek és ezen szabályokat elé kell helyeznem minden dühnek, indulatnak és vágynak. Néha azonban ez nem egyszerű.

Amikor a címadó filmet láttam megnyugtató volt arra gondolni, hogy a hetvenes évek Rio de Janeiroja messze van tőlünk és hogy ilyen ma Európában nem fordulhat elő. Akkor még nem tudtam, hogy Kiskocka Magyarországon van és hogy a XI. század Európájának bűnözője ő. A legborzasztóbb azonban mégsem ő maga. Nem az, hogy ő gátlás, félelem, kétség, lelkiismeret és bűntudat nélkül tesz meg bárkivel bármit, hanem az, hogy erre a felnőtt, képzett társadalom nem tud mit reagálni. Az emberek egyszerűen széttárják a kezüket és bevallják, hogy ehhez fogható borzalommal és agresszióval még sosem találkoztak és fogalmuk sincs mit kell vele csinálni. Egyszerűen annyira túl van ez már minden határon, hogy normális ember tehetetlen ezzel szemben. Így válik lehetségessé nyomban, hogy a zabolátlan gonoszság és erőszak gátak és fékek nélkül tombolhat szerte a városban. Megtörtént egyszer, megtörtént kétszer, megtörtént negyvenszer és semmi reakció. Azt hiszem van olyan elsöprő agresszió és romlottság, ami ellen egyszerűen a szélsőségektől többé-kevésbé mentes társadalom nem tud mivel védekezni. Nincsenek meg a megfelelő hatékonyságú és erejű eszközei. A kérdés itt az tehát, hogy kell-e, szabad-e a társadalomnak felvennie a kesztyűt és alkalmazkodni az új követelményekhez. Alkalmazkodni, mint megerősödni, könyörtelenné és hasonlóan kegyetlenné válni. Vagy nem és akkor marad a jog, az észérvek és a humánum amik nyilván szép és erényes dolgok de kérdéses, hogy tudják-e tartani az iramot az új idők bűnözőjével.

Nem kezdem el én is, hogy milyen fostalicska ez a MÁV, hogy ezt így össze tudta hozni. Persze nem csak a MÁV, hanem a BKV, a Volán és az összes többi. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy innen, kívülről nekem nagyonis úgy tűnik, hogy az ilyen - különböző hivatalokból jól ismert - igénytelen, büdös és olcsó öltözetű hölgyemények és hasonló külsejű férfi társaik, akik ott ülnek az ilyen állami cégek különböző szintjein és hozzák a döntéseket, tehát irányítják az egész purdét, szóval ők szerintem egyáltalán nem értenek ahhoz, amit csinálnak. ÉS ez még csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy ezt nemhogy nem ismerik be, de még úgy is tesznek, mintha értenének hozzá, és fel vannak háborodva, ha számon kérik őket. Nem tudom, milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie egy MÁV-os vagy mondjuk egy BKV-s főarcnak, de abban majdnem egészen biztos vagyok, hogy jobban tudnám csinálni azt, amit ők csinálnak.

Az legalábbis egészen biztosan nem jutna eszembe, hogy hipp-hopp, lelőjem az egész vasutat, mert holnap akár havazhat is. Nekem ne adjanak évi 10 milliós prémiumokat meg ne adjanak havi 1 milliós fizetést. Adjanak egy elfogadható bért, meg mondjuk valami sikerdíjat, miután felmutattam valamit, és természetesen korlátlan hatalmat a cégen belül. Komolyan mondom, még én lennék a legboldogabb, ha látnám, hogy sikeresen pucolom ki a szart, és működni kezd a dolog a sok vén geci és munkájuk után, akik ott teszik az eszüket napról napra azzal a kiöregedett orvosokra jellemző gőggel, hogy ők úgyis jobban tudják.

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

• Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
• Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
• Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
• Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

• Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
• Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
• Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
• Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...

Kaptam egy üzenetet wiwen, havi x (sok) Ft kereseti lehetőség, mindez azért mert szimpi vagyok, ha érdekel, találkozzunk, beszéljük meg. Elég gyanús volt a levél, de azért nem teljesen triviálisan… Megnéztem az illetővel közös ismerőseimet, találtam is egyet szerencsére. Nem voltam rest, fel is tettem neki a kérdések kérdését.

Szia *!
Nem tudod, ez a * * ismerősöd (wiwen) valami MLM-es arc?
Köszi

Szia Haszprus!
AZ, ForeverLiving termékeket árul, sztem hajtsd el a fenébe, én is ezt tettem.

MLM forever Kit lehet ebbe még 2008-ban beszervezni?