Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.
71 nap terméke: 75,5 kg -> 70,0 kg. Közreműködött:
Nemrég eldöntöttem, hogy mivel ilyen jól haladok, megyek még lejjebb is. 67 kg-ot tűztem ki új célul.
(Egyébként 177 cm a magasságom.)
Na, zúztam megin Hűvösvölgyben, kurvajó az a hely, komolyan mondom, ISTEN. Most egy hosszabb úton mentem, lehet tekerni mint állat, bár azért óvatosságból a féket is használom olykor. Első menet után legnagyobb meglepetésemre ott kötöttem ki, ahol tegnap. Sajna nem tudtam minden utat feltérképezni, a második kísérletem ott mondott csődöt hogy x%-os emelkedőn sárban feladtam a felfele tekerést egy idő után (úgyse tudtam volna zúzni lefele, elővigyázatossági okokból), a harmadik kísérletem ott mondott kudarcot, hogy elzúgtam egy 20 centis fellazult mocsaras humuszban. Ekkor a következő gondolatok futottak át az agyamon:
De végülis ez nem zavart abban, hogy zúzzak még egy kört az erdőben 
Komolyan mondom, nem evilági móka ez. Hazafele debil módon végigvigyorogtam az utat. Kurrrrrrvayó!
Hűvösvölgy. Valami fantasztikus az a hely. Nem mintha durva lenne a terep (vagy más bringával az?), de tényleg lehet menni ezerrel. Sajna mire oda elértem, már eléggé készen voltam, úgyhogy csak 2x mentem egy erdei ösvényen oda-vissza (értsd: 4x). De kell még ilyen, mert atomkirály volt, testen kívüli élmény, meg amit akartok. Most fáj mindenem és hulla vagyok, asszem a mai tanulás - is - elmarad 
Valami retardált kis pöcs egyébként megpróbált ellökni a bringaúton, egyszerűen hihetetlen mik vannak.
Ja, és amíg egy zebránál vártam a zöldre, egy kocsiból meg kiüvöltöttek nekem három nyomdafestékkel inkompatibilis szót, minden ok nélkül, de már nem emléxem rájuk. Asszem nem minden autós szereti a bringásokat, vagy ez a vagiság új mércéje, egy autóból beszólni a járókelőknek
.
Ja, és még egy vén faszi is beszólt amikor jött ki a lépcsőházból, amiért nem nyitottam ki neki az ajtót. Kintről kulccsal nyílik, bentről egy gombbal. Kint ott volt nálam egy húszkilós bringa, nála nem volt semmi. Grat.
A maffiózók előző részében láttam egy olyat, hogy egy autó szélvédőjét betörték amerikai focis sisakkal. Kiváncsi vagyok, ezt egy bringás bukóval is meg lehet-e tenni.
A sisak adott, autótulajdonosok jelentkezését várom.
Vettem ma sisakot, hogy ha már elütnek és mondjuk lebénulok nyaktól lefele, legalább az agyam maradjon ép, hogy kellőképpen felfogjam az 50 évnyi szenvedést amit ágyhoz kötve fogok eltölteni.
Egyébként sisakban bringázni jó dolog, egyrészt azért, mert a sisak alatt tojást lehet sütni, másrészt tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Tényleg az.
Szombaton megvettem ugye a bringát és késő délután rögtön mentem is vele egy olyan kb. 20 km-t Lágymányos-Kelenföld-Szentlélek tér viszonylatban és vissza. Aztán hétfőn letekertem Biatorbágyra, ami talán 30 km-t jelenthet.
A lényeg, hogy mindkettő után egy félórás elég durva mély tüdőből jövő köhögőroham jött rám. Miért? Ennyire koszos volna a levegő? - kérdezhetnénk. És valóban. Az előtte teljesen tiszta bringámhoz nem is szívesen nyúltam volna hozzá, olyan poros volt.
Szóval aki azt mondja, hogy a bringázás nem egyértelműen egészséges, annak sajnos igaza van. Lehet, hogy az izomzatodat és állóképességedet erősíti, de hogy a tüdődet/torkodat elég negatívan terheli, az tuti. Kérdés, hogy vajon ez a kosz távozik-e a tüdőből, mekkora része maradandó, mint a dohányzásnál.
Ne feledjük, a dohányos is hozzászokik, de ettől még nem lesz kevésbé káros rá a tevékenysége.
Letoltam ma a bringámat Biatorbágyig, elég fárasztó volt, az út 50%-ában kemény szembeszél, négy éve nem bringáztam, jadda jadda.
Onnan kocsival kényszerültem hazatérni, máshogy aligha ment volna.
McDrive-ban biztos hülyének néztek, amikor egy Ice Tea-t kértem és semmi mást, de ez van, ha megoldható hogy ne menjek be boltba akkor inkább ráfizetek egy kis többletet, hogy ne kelljen kint hagynom a bringát. (A hátamon cipelt egy liter víz+tea kevésnek bizonyult.) Vittem a fényképezőt, úgyhogy lőttem pár képet is. A színek nem feltétlen a valóság szüleményei.
Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.
Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek 
Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.
Voltunk The GuNN kollégával megvizsgálni ma egy bringát. (A buszon egy ad-hoc überblog-találkozó szerveződött, mert beleakadtunk Orcába is ) Szóval milyen bringát néztünk. Egy megfelelő darabot. Nem volt hiba benne. Azaz hogy egy probléma mégis akad. A bringa jobb mint én. Kétségtelenül. De hisz hogy is ne lenne az, pillanatnyilag egy Tesco Bájk™ is többre képes, mint amit én ki tudnék használni ennyi év kihagyás után. Azonban célom felfejlődni. De ez a bringa még így is többre képes, mint amit egyáltalán el óhajtok érni.
Úgy esett 2002-ben, hogy alapos tájékozódás után kinéztem egy fényképezőgépet, és megvettem abban a szellemben, hogy majd fotózgatok mindenféle jelentéktelen marhaságot. De mihelyt kezemben volt a gép, kinyílt a szemem, olyan dolgokat láttam meg az utcán, amik mellett addig elmentem. Mindenhova vittem magammal a gépet, és gyakran nyomtam le a kerek ezüst gombot. Megtanultam kezelni, kihasználtam tengernyi manuális beállítását, hamar eljutottam arra a pontra, ahol már kevés volt az eszköztára. Éveken keresztül új gép után sóvároghattam.
Nem vagyok – még – nagy bringás. Egykor az voltam. Régen. De most úgy gondolom, nem fogok rajta évekig fejleszteni semmit. Egy olyan gép kell, amiben bízhatok, hogy nem az fogja számomra a limitet jelenteni, csak saját magam.
A végső döntés még hátra van, és egyáltalán nem könnyű.
