Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. mainframe

feat. mainframe

Zodiac (2007) - Az utóbbi idők egyik legnagyobb filmes csalódása. Ennyiben foglalnám össze röviden. Bakter, David Fincher, aki ilyeneket rendezett, mint a Se7en, vagy a Fight Club, hogy tudta ezt összehozni?

The Reaping (2007) - Mainframe horrort nézett, OMG. Ennek a filmnek az alapötlete tetszett, bírom a vallási témát. Ez persze csak érintőlegesen és hollywoodian az, de a végeredmény egész nézhető és kellemes (amennyire egy horror az tud lenni). Jók a szereplők, jók az effektek, a kiscsaj a legjobb már megint... Legjobb a sztori, amihez jó a felvezetés, jó a múlt, jó minden. Legjobb a végén a kötelező csavar, amit ezúttal még Mainframe sem tudott megsejteni. Egyetlen egy hatalmas logikai buktató van benne: Mégpedig: Ki gyújtotta fel a papot? Mert ugye épp telefonon, önhibáján kívül rossz nyomon vezette a főcsajt. Akkor a sátán miért gyújtotta volna rá a kérót, pont hogy neki kedvezett az öreg. Az isten meg lehetne olyan jó fej, hogy a saját hőseit nem máglyahalállal figyelmezteti arra hogy hülyeséget beszélnek. Jöhetett volna egy angyal, aki a glóriájával tarkóncsapja a papot h Rosszul gondolod, öreg... Ja, és egyvalami nem tetszett: Értem én hogy a falu csak elsőszülöttekből áll. De miért csak a felnőtteket látjuk elégni? Ne tessék finomkodni, ha már hangulat van, és vesszenek a gonosz szektások, akkor ne aprózzuk, látni szeretném az 5-10 éves korosztályt is elhamvadni a tisztítótűzben. Szóval a cucc ajánlott, egy 8/10-et adnék neki. Meg lehet tekinteni, biztonságos.

Jaj, és a csaj tudományos okfejtése az eredeti tízcsapásról keményen oszt, nekem nagyon bejött! Nem tudom mennyire korrekt mondjuk, de jól hangzott...

Mottó: Aki szerint baccpapuccsal ajtót letépni ősi román szokás, az sikeres ember nem lehet.

Kinek ismerős a fenti mondat, vagy valamely részlete? Aki Homárt olvas, annak biztosan. Ott egy időben be is szüntették a kommentelési lehetőséget a sok odagyűlő hülye miatt. A másik nagy divat amit én ott láttam először, de azóta egyre töb helyen vélek felfedezni, az az elsőzés. A festői szépségű Falvédő községből érkezettek kedvéért elmondom: ez annyit takar, hogy az a májercsávó aki egy bejegyzéshez az első kommentet írja, aminek tartalma ugyan nincs, csak talán annyi, hogy első, vagy ez, valami elménc humorbonbonnal ötvözve. (pl. első baccpapucs).

A kérdésem a következő: ilyen nyilvánvalóan idióta szubkulturális szokások hogy képesek létrejönni? Ezek nem csökkent mentális képességű 12 éves kölykök akiknek ez a menőség fokmérője. Ezek komoly felnőtt emberek, a társadalom széles skálájáról (merthogy a Homárt igen sokan és sokfélék olvassák).

Ez a post eredetileg sokkal hosszabbnak készült, de félbehagytam, és időközben elszállt az ihletem. Majd körbejáruk kommentben. Vagy nem.

Hannibal Rising (2007) - Lecter doktor az egyik kedvenc filmes karakterem, amihez azért hozzátartozik hogy már önmagában Anthony Hopkins is a siker záloga lehetett, de bíztam benne hogy maga a karakter is tetszik, nem csak az őt megformáló színész. Ezért is volt érdekes megnézni az első Hannibal-filmet amiben nem Anthony Hopkins volt a főszereplő, hanem egy fiatalabb srác. Ebben a műben ugyanis valóban a gonosz születésének lehetünk tanúi (már a Vörös Sárkány is ezt a vonalat pedzegette, de abban Lecter csak egy fájdalmasan kicsi mellékszerepet kapott), Hannibal gyerek- és fiatalkora a téma. Bár kicsit koncentráltan. Túl rövid szakaszt túl részletesen fed le a film, szerintem.

A King's X nevű zenekarral való megismerkedésem elég kalandosnak és sorsszerűnek mondható, ugyanis egy használt CD-ket (is) árusító boltban lettem figyelmes a tok nélküli, minden 100-as szekcióban árválkodó, amőgy vizuálisan baromi jól kinéző lemezre. Naranccssárga alapon vörös kelta fonat volt a látványterv a korongon (és emellett semmi felirat), ott helyben kicsit bele is hallgattam, de nem is figyeltem rá oda igazán, csak nem akartam hogy hülyének nézzenek amiért nem is érdekel mi van a CD-n amit megveszek. Én ugyanis látványelemnek szántam, valahová dekorációnak. Elő is készítettem mindenféle szerszámot otthon hogy akkor feldolgozzuk a nyersanyagot, de gondoltam egyet, és egy búcsúpörgést engedélyeztem a cuccnak, annyira csak nem lehet borzalmas ami rajta van. Életem egyik legjobb döntése volt. Rég hallottam ilyen dallamos, azonnal megragadó zenét. Akkor még nem tudtam, de a texasi King's X 1996-os, Ear Candy című albumát halásztam ki a zavarosból.

Ám ez még utána sokáig titok is maradt előttem, ugyanis mint azt fentebb említettem, semmi felirat nem volt a CD-n. Csak úgy hívtam: az én zeném. És csak évekkel (komolyan, több évvel) később kerestem rá pár dalszövegre ami alapján kiderült hogy mit is hallgatok. Miután kiderült, szereztem pár egyéb albumot is tőlük, és bár addigra már ezerszer meghallgattam, mégis ez maradt a kedvencem. Saját magukat Rock-zenekarként definiálják, de ez az a régebbi stílusú, ha úgy tetszik puhább rock. Ami nem is baj. Amit még ki tudok emelni, az a 2000-es Please come home... Mr. Bulbous album.

Ez a kettő nagyjából egyezik stílusában, a többi, amennyit sikerült belőlük hallgatnom, kicsit más, de azok is jók. Mindre jellemző az egyéni stílus, és a lendület. Néhány számnak kicsit szokni kell a dallamvilágát, de a kiemelt két album abszolút ajánlható mindennapi fogyasztásra is.

A beszerezhetőségéből azt kellett leszűrnöm, hogy azért annyira nem elterjedt a dolog, de érdemes utánajárni kicsit. Ha másért nem, akkor azért hogy velem megoszthassátok amit találtatok, ugyanis még sokminden hiányzik tőlük. Most hogy nézem kicsit a találatokat neten, látom ám hogy az E-klubban is felléptek '99-ben. Egy igen jó mondat róluk, innen: A három magas kvalitású zenész tehetségét senki nem vitatja, sőt, ódákat zengenek róluk, ám az igazi átütő siker sok-sok lemezzel a hátuk mögött sem érte el őket. Minőségi albumok sorával a hátuk mögött azt hiszem ma már azért elégedettek sorsukkal - és be kell valljam, szerintem nem is illene hozzájuk a megasztárság.