Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. mainframe

feat. mainframe

Shamalt kolléga felvetéséből származik az ötlet, hogy az ÜberBlog teamje üljön le együtt megnézni valamilyen filme(ke)t. Közben igény szerinti alkoholfogyasztással lehetne súlyosbítani a helyzetet. Vitassuk meg, mit nézünk, mit iszunk, mi a célunk az egésszel! (az első pár komment áthelyeződött a Robotok c. bejegyzésből)

Robots - 2005. Megnéztem, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat. Szerintem ez kisebbeknek készült, mert mind a karakterek, mind a sztori nagyon gyermeteg és egyszerű. Ezt az aminációs filmet is a szinkronnal akarták befuttatni, elég nagy sztárokat sikerült hozzá megszerezni, de rápacsáltak, mert én szinkronnal néztem, mint ahogy szerintem a nézők 90%-a szintén. (lévén kis gyerekek) A poénok is megmaradnak tízéves szinten (...gépséges hölgyem...), és van persze naaaaagy tanulság, hogy sosem szabad feladni az álmainkat. Lesz egyszer olyan mese, amiben nem lesz a szánkba tömködve valami veretes bölcsesség? Nálam ezért vezet magasan az anime, mert ott ha van is valami konzekvencia, levonhatod magad, nem mondja el helyetted a fél szereplőgárda egymás után. (Itt igen. Súlyozottan igen. Zavaróan igen.)

A látványvilág szép, nagyon meg van csinálva minden, de tök illogikus az egész. Egy robot világban miért előírásszerű, hogy MINDEN robot legyen? Ilyenekre gondolok, mint dob, vagy tűzcsap. Mert itt az ilyesmi is robotból van. A tömegközlekedési módszereket hosszasan és látványosan taglalják, de én már a harmadik flikk-flakknál és röpködésnél a fejemet fogtam. Legyen elég annyi, hogy ezeket a robotokat olyan mérnökök rakták össze, akik nem tanultak sem Matematikai Logikát, sem Mesterséges Intelligenciát. Szóval megkapjuk a szokásos karaktereket, a szokásos sztorival (a világuralomra törő gonosz gyáros droiddal), a szokásos vonalvezetéssel (pl. utazás, menekülés, belógás rendezvényre, népfelkelés...), szokásos poénokkal. Kezdem azt hinni, hogy a komputeranimációs filmek egy szoftverrel készülnek. Rákattintanak egy .exe-re, feljön egy varázsló, ott paraméterezik a dolgokat, majd ráhúznak egy skint (lássuk csak mi nem volt még: legyen a következő bútoros! Vagy várjunk, mégsem, a konkurrencia csinált egy méhecskéset, akkor mi meg csinálunk egy darazsasat.), majd a gép 2 óráig renderel, aztán kiköpi a filmet. Majd lekódolok egy ilyet, és ez lesz a diplomamunkám.

Nem akarom senkinek elvenni a kedvét (de. akarom.), de azt kell mondjam, nem tudom ajánlani a cuccot. Mondjuk fáradtam néztem, nem is az én korosztályomnak volt szánva, de akkor is kevésnek találtam. Gyenge 4-es a 10-ből.

Nos, feleim, mint azt tudjátok, utolsó kis műblogger vagyok, és nincs is rendes blogom. A Hotdog.hu című, fiataloknak szánt, színes szagos interaktív portálon próbálok valami blognak látszót elkövetni, eleddig inkább kevesebb mint több sikerrel. Na de ma gondoltam merészet és nagyot, és megnéztem, kik is ott az ászok a blogscene-ben. Már csak azért is, mert az én blogomat a siralmas 600valahányadik helyre osztályozták. Nos, íme két kép. Ez a bloglista . Ha csökkenő sorrendben kérdeziktek le az eredményt, akkor jön a frankó, ami mindent elmond.

A legdurvább dolog, hogy 16 blogger 30 felett van a Top20-ban!! (2006.06.26. 2:14-es információ) Ha megnézitek a Hotdog imidzsét, és úgy alapvetően a tálalását (itt láttam viszont először az Apám Beájulna című remekmű szlengnek nevezett műszavait), ordít róla hogy 25 év felett ez már nem neked való. Komolyan. Ha 25 fölött még mindig a Hotdogon fogok browse-olni, lőjetek agyon. Elképzelem, milyenek ezek az emberek. Az a típus lehet, aki 40 évesen is az e-klubban nyomul, meg beleszuszakolja magát egy kivágott, feszülős rózsaszín topba, mert ha ilyen van rajta, majd biztos 20-nak nézik. Peeeersze. Nem akarom túlragozni a dolgot, szerintem értitek azt a benyomást, aminek nyomán ez a bejegyzés született...

És itt az első helyezett blog. A dizájn, és a tartalom is külön-külön büntet. Mondjuk az előbbi bocsánatos bűn, a Hotdog elég nehezen formázható. Most már sejtitek, honnan az én nagy meg-nem-értettség érzésem? Ha összehasonlítási alap kell (a Mire föl nagy a pofád?-kezdetű kérdéseket megelőzve, bár ez nem olyan platform... ) itt az én blogom

(A világ legügyetlenebb, bújtatott önreklámját olvashattátok...) Persze ez nem komoly. Tényleg ki vagyok akadva, és csak másodsorban fogjátok megnézni emiatt a blogomat.

Kung Fu Hustle - 2004
Genre: Action / Comedy / Crime / Fantasy
Tagline: A new comedy unlike anything you have seen before
Plot Outline: In Shanghai, China in the 1940s, a wannabe gangster aspires to join the notorious Axe Gang while residents of a housing complex exhibit extraordinary powers in defending their turf.
User Comments: Freaking fantastic.
User Rating: 7.8/10 (17,852 votes)

No ezen is túlvagyunk, de őszintén szólva nem látom, miért is akkora jó cucc ez. Pedig nagyon hypeolták, valami díjat is nyert, és állítólag frankón formabontó.

Spoiler is van benne, ha meg akarod nézni, ne olvasd el!

A Soundtracken felbuzdulva megnéztem a magyar filmipar fent említett termékét... Hát srácok, egy fontos tanulság lejön belőle:

Ha filmet forgatnak az unalomról, a sodródásról és az üresjáratról, akkor a film is unalmas, sodródós, és üres lesz. Ha létezik bloatware, akkor léteznie kell bloatfilmnek is, és ez az. Kemény fél-egy perceknek kell eltelnie, hogy valami történjen. És ez a dialógusokra is igaz. Komolyan, hosszú 5-10 másodpercek telnek el, mire válaszol a beszélgetőpartner. Tehát a film tele van buta hallgatással. Ha pedig történik valami, annak sincs semmi jelentősége, nagyrészt. Megnézzük, ahogy a csaj elmossa a poharat, ahogy a srácok egy sörösdobozzal fociznak, vagy hogy ülnek a mezőn. Hurrá. A film története is olyan (ezért bloat), hogy az más filmekben elmegy egy 20-30 perces epizódnak, aztán tovább. Erről a semmiről (mert arról szól a film) képesek 1,5 órán át értekezni. Minden apró kis rezzenésből konfliktust akar sejteni az ember agya, mindegy mit, csak történjen már valami! Ennek ellenére egyetlen feszült szituáció van, az utolsó 15 percben. De az is csak úgy van, a semmiben.

Ha a film neadjisten életérzést kívánt volna átadni, nos üzenem: nem sikerült. Egy-két helyen be van vágva a soundtrack, ami jó, de abból is a legérdektelenebb részeket tették be. Ha meg nem az megy, akkor naaaagy csönd, a rendes IRL háttérzajjal (csörömpölés, léptek hangja). A realisztikus set-up megvan. A karakterek annyira nem sikerültek, hogy pár emberről még a végén sem tudtam, hogy kicsoda, és mi is a köze a sztorihoz. Az érzelmi mondanivalóval rendelkező jelenetek kb. annyira jönnek át, mint egy cserebogár az IFA szélvédőjén. Mert gondolom a félperces egymásszemébenézések azok az érzelmi tartalmat voltak hivatottak átadni...

Igazából félidőtől, amikor elkezdtem sejteni, hogy ebből film már nem lesz, elkezdtem negatív rekordkísérletként kezelni a dolgot. De ez még annak is csőd, annyira unalmas és semmilyen. Így nálam a Legyőzhetetlen Aranycitrom marad az Apám Beájulna. De higgyétek el istenbizonyra, hogy a magyar filmipar eme sajnálatos szemete méltó egy különdíjra...

No, az előző rész sikerén felbuzdulva gondoltam megosztom Veletek egy régebbi agyrémemet, ami nem olyan komplikált, mint a múltkori, egyszerűen csak ennyi: élettárs.

Szóval az a helyzet, hogy itt egy kifejezés, sokan használják, és kifejezetten utálom. El is fogom mondani, miért utálom, és Ti jól reagáltok, hogy hülye vagyok-e. Ez egy ilyen kísérlet, értitek... Ha bejön, a jövőben is járulok elétek hasonló dolgokkal. Ha nem, akkor nem.

Szóval az első kifejezés, amit utálok, az a megtanul, mint ige, így, egy szóban, nem igekötővel. Példamondat: Na, megtanultál már kisfiam? Nem valamit, egy konkrét dolgot (pl. vizisízni), csak így. Nos, ezt már elég sok helyen hallottam, hálisten szüleim keveset használják, talán mert minden alkalommal elmondom, mennyire utálom. Hogy miért? Ímhol:
Három dolgot sugall (szerintem, és innentől végig szerintem, nem fogom irogatni) a kifejezés:

1. A kérdező nem tudja pontosan, miről is van szó. A dolog lehet szorzótábla, vers, de akár még fogalmazás _írása_ is. Sőt, továbbmenve: nem is érdekli. Ha érdekelné, akkor odamenne, és megnézné miről van szó, hogy nevesítve kérdezhesse, tárgyas igével (úgy emlékszem így hívják). Pl: Megtanultad a szorzótáblát? Ebből azt szűrném le, hogy a kérdező tisztában van a feladattal, és érdekli is az eredmény. Maga az eredmény, nem a folyamat lezáródása. Mert ugye hogy is ellenőrizhetné az eredményt egy ilyen kérdés után: Megtanultál? Ha erre Igen. válasz érkezik, akkor mi a diskurzus folytatása? Akkor mondd fel! ? Ez nem szerencsés mateklecke estében például...

2. Mélyebbre nyúlva könnyen kiderülhet: a kérdező nem is érti a megtanulandó dolgot, ezért nem nevesíti. Ez mondjuk kevésbé van így szorzótáblánál (reméljük), de amint a 17.sz-i Franciaország belpolitikája a kérdés, sokkal nyilvánvalóbbá válik a helyzet. Ilyenkor megint a fenti probléma áll elő: hogy értékel egy olyan dolgot, amiben inkompetens? Ha meg nem tudja értékelni, miért kérdezi? Ha beéri egy sima igennel válasz gyanánt, akkor nincs értelme kérdésnek. Legalábbis ilyennek biztos nem. A baj az a Megtanultál? kérdéssel, hogy céltalan. Egy esetleges tanulási folyamatot ilyen kérdéssel megszakítani legalábbis idegesítő. Persze ez sarkított példa, de ismeritek az érzést, amikor kódoltok/áramkört raktok össze/beadandót írtok/stb., és fölétek hajol egy árnyék, hogy Készvanmáááár...? Ugyanaz a téma.

3. A kérdés feltételezi, hogy a tanulási folyamat véges. Én legutóbb általános iskola alsó tagozatban találkoztam véges tanulási folyamattal. Azóta mindent egy bizonyos mélységig sajátítok el, és minden területen _sokkal_ mélyebbre lehetne még leásni, ha akarnék. Ergo egy ilyen kérdés önmagában hibás, és ennélfogva irritál. 1000 oldalas Mesterséges Intelligencia könyv az öledben, és jön a Megtanultál?. Igen, én lettem az MI-isten, már nincs mit tanulnom, nekem nem lehet újat mondani. Valami ilyesféle válasz lenne logikus egy ilyen kérdésre. Nem?

Egyszóval véleményem szerint ez a kérdés legalábbis felesleges. Vagy nem ilyen formában kéne feltenni, vagy egyáltalán fel sem kéne tenni. Miért kell ezzel zargatni szegény tanuló kölyköket? Nem elég baj nekik, hogy tanulnak, még rendszeres jelentést is tegyenek? Ha meg a szülő valóban kíváncsi az eredményre, akkor kérdezze ki, segítsen neki. De ehhez semmi szükség a Megtanultál? kifejezésre...

Ha egyetértetek a véleményemmel, tegyétek feketelistára a kifejezést, és igyekezzetek visszaszorítani a használatát. Én dolgozom rajta. Egy szebb, értelmesebb magyar nyelvért. Mert hiszem, hogy a bazmeg-en túl is van élet.

Aeon Flux - 2005. Már volt erről egy sorozat '95-ben, de azt nem láttam. Charlize Theron az én ikozaéder alakú szívem egyik csücske, ezért mindenképpen meg kellett tekintenem a filmet. De sajnos csalódás volt. A színészi játék, a látványvilág, minden! Pedig roppantmód optimistán szoktam hozzáállni az ilyesmihez, de itt nem tudok felhozni semmit. Sci-fi-ről van szó, ahol egy utópisztikus városállamban él minden megmaradt ember, és az abszolút hatalmat a Goodchild dinasztia birtokolja már évszázadok óta. És akkor vannak ugye a jófiúk, a Monican-ok, akik a titkos ellenállók. Aeon Flux pedig a legjobb bérgyilkosuk. Elmegy megölni Trevor Goodchildot. De persze a helyzet korántsem ilyen egyszerű, mint amilyennek látszik. Az egész sztori kitalálható 5-10 perc alatt, szóval ne várjon senki katarzist.

Ha már sci-fi, akkor kell ugye hihetetlen technika, meg implant, meg tudomisén. No, van. De nem fogjátok megköszönni. Az egyik ellenálló csajnak például a lába helyén is kéz van, mert így ügyesebb. Aeon spécije (többek között) a szeme, mert a rendes szeme mögött van egy fekete, második is, amivel ilyen hiperlátása lesz. Szerintem ez is elég gusztustalan lett. Ilyen és hasonló bio-borzalmakra gondoljatok, ha a technikára vagytok kíváncsiak. Meg persze mennek a már megszokott 50 ütés után felkelések, egymozdulatos nyakeltörések, tölténykiszedés a sebből kézzel, többszázméteres esések, irreális triplaszaltók és felesleges flikk-flakkok. Mindezt még megfűszerezik egy kis flashbackeléssel, hogy még élvezhető se legyen. A képi világ is amolyan összehányt, seilyen-seolyan. Folyamatosan koncentrálnom kellett, hogy most mi is történik. A szereplők feléről ordított, hogy kétmondatos kiegészítő vagyok!, olyan kidolgozatlanok voltak. A színészi játék nulla. De tényleg. Aeon faarccal néz, Trevor elnézően mosolyog, és selymes hangon magyaráz, Oren (Trevor öccse, az iggazzy gonosz) pedig elvetemülten néz. Amin kicsit mosolyogtam, az Freya, Trevor személyi mittoménkije (testőrnő? titkárnő?), akihez nem illik ez az akrobatikus szétrúgom-a-segged-te-fehér-liba-stílus. Lehet, hogy az alakja jó, de a kerek arca miatt nekem valahogy mégis végig olyan érzésem volt, hogy egy molett csaj ugrándozik le emeletekről, és rugdos fejmagasságban. Szerintem nem is nagyon tudta megcsinálni, mert a harcjelentet olyan szinten vágták meg, hogy egy videoklipp sebessége ahhoz képest döglött ló.

Summázva az egészet, nem tudom rekommendálni a dolog megtekintését. Még Charlize Theron-rajongóknak sem, mert itt ő is kiábrándító. Szép, szép, de nem csinál semmit. Inkább töltsetek le róla egy képet, és nézzétek 5 percig. Az élmény ugyanaz, de nem kerül 1,5 órába.