Haszprus überblog

Haszprus überblog

feat. mainframe

feat. mainframe

Hétfőn az alábbi történést sikerült lefotóznom Jelek előadáson:

Ezek ötletek, nem kell velük egyetérteni, vagy azonolsulni, a teljesség igénye nélkül íródtak, és hiszem hogy ezek bevezetésével egy jobb világot tudhatnánk magunk körül. De legalábbis egy jobb országot. Folyamatosan updatelődni fog, ahogy jutnak eszembe új dolgok, vagy megtapasztalok új élethelyzeteket amik ihletnek egy-egy új szabálykezdeményt.

Kíváncsi vagyok, miért nem készül törvény a minősítetten idegesítő, már-már káros reklámok ellen. Illetve még arra is, hogy egyes weboldalak miért tesznek ki ilyesmit a saját felületükre? Én anno (többek között) azért szoktam le a freemailről, mert rendszeresen megjelentek olyan reklámablakok, amik szándékosan eltakartak gombokat, és nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett őket bezárni. Vagy ott van a DeviantART-on megjelenő, valami mobilos csengőhang-letöltő oldalt reklámozó (van még ember aki pénzért tölt le csengőhangot? ) banner ami ha fölé kerül a kurzor (akár csak miközben áthúzod fölötte), elkezd nyomatni az épp aktuális slágerekből 2-3 s-t. (Ájdonvannahííír, ájdonvannanóóóó...)

Az ilyen kinek jó? A fogyasztónak tuti nem. A cégnek sem hiszem hogy túlzottan nyereséges, mert többen pártolnak el emiatt a cégtől mint ahány (elmeháborodott?) vevő odamegy. Az oldalak is tuti buknak rajta forgalmat, mint azt fentebb már illusztráltam. Van valami reklámtörvény, de az egyelőre kimerül olyasmikben, hogy nem lehet nemiszerv a reklámban. Hurrá, meg vagyunk mentve...
No, de most komolyan: szerintem az ezt szabályzó testületet vastagon pénzelik a multik hogy lehessen ilyet is, a webmesterek meg elég hülyék hozzá hogy ilyet kirakjanak. Vagy átverik őket. (El tudom képzelni hogy a szerződésben egy x*y-os felületről van szó, ám arról semmi, hogy az zenélni kezd ha odamutatunk.). Vagy ők is meg vannak véve kilóra. Szar az egész.

Csak szerintem gáz, hogy a boxolóink nagyrésze Exclusive Change feliratot visel a hátán?! Ha megnézitek, egyik ellenfélen sincs ilyesmi. Azt már úgy megszoktuk a szemünkkel, hogy mindenhol arénaszerte reklám reklám hátán, de ez azért már a legvadabb kapitalista szemének is sok. Várom mikor jönnek majd a logós kontaktlencsék, a pénzért viselt céges tetkók, a hajba nyírt emblémák, és ilyesmik. A szar multiknak adjuk a testünket (is)? És miért kell nekünk élenjárni mindig az ilyen hülyeségekben?

Update: A legutóbbi boxgálán pont nem volt ez a feature. De csak azért hogy ne tudjak ujjal mutogatni.

Srácok, nem tudom hogy ez csak az újdonság varázsa-e, de szerintem ez az egyik legjobb Ghymes album. Tudom hogy már nem forró aktualitását tekintve, de én kb. egy hónapja jutottam hozzá.

13 számról van szó, amik talán a régebbi, ütősebb Ghymes-hangot hozzák többnyire. A múltkori Héjavarázs kicsit leülős album volt, de persze a maga nemében jó. Ez visszatalál a Rege világához, egyből az indító Regölés c. számmal indul a hangulat, és szerintem talán ez a legjobb szám is az albumon. Annak ellenére hogy 5 és fél perc körüli, a ciklikus szöveg miatt elég hosszúnak tűnik (ami ebben az esetben jó ). Azt szeretem a Ghymesben, hogy többarcú. Akár egy albumon belül is tudnak mutatni legalább 3-4 féle hangulatot. Így a pörgős Regölés mellé felzrkózik a Hú, hú c. lendületes darab, a Csengőcsángó, és a Teremlakó is a maga szigorú ritmusával. Emellett ott vannak azonban a lassabb, szomorú (?) dalok is, mint a Holnapután (ami engem rettentően emlékeztet a Héjavarázsról a Január-ra), a Nyugtató, az Álom Elé, és a címadó Messzerepülő. Van egy-két költőibb, vagy tradicionálisabb hagvételűbb darab is, az Életvíz, és Szép Jel, és a Kördal konkrétan. És van még két szám, a Szimkópé, ami szerintem inkább a Ghymes zenei agymenései közé sorolható, mert dallamilag és szövegileg annyira nem zászlóvivő. A végére hagytam a Csillagreggae-t, ami az Üvegtigris 2 egyik emlékezetes jelenetének aláfestő zenéje volt, és ezzel kiegészülve mindig mosolyra húzza a számat ha hallgatom.

Összességében talán azért jön be nagyon az album, mert a Héjavarázsból hiányzó dobok itt nagyon határozottan tértek vissza a pörgős számokban. Kezdtem azt hinni, hogy a Ghymes inkább költői, lírai, melankólikusabb vonalak felé fog tendálni, meg megijesztett Szarka Tamás szólóalbuma (Minden feloszlás így kezdődik...), de a Messzerepülővel visszaegyensúlyoztak az eredeti, általam megkedvelt stílushoz, és egyúttal megmutatták, hogy még mindig tudnak újat mondani, játszani. Csillagos ötös!