Kb. másfél hónapja szaggat a beszéd a telefonomon. A telefonomon, ami több mint 5,5 éves, egykori csúcsmodell, mára azonban monokróm kijelzőjével igazi retró darab. A telefonvásárlás viszont egy kurvanagy púp a hátam közepére. Nem tudom könnyen eldönteni, hogy milyet vegyek, még azt se, hogy inkább a pehelysúly legyen fontos (6510-esem 82g), vagy hogy okos legyen pl. wifivel stb. És úgy különösebben - megvallom - nem is érdekel a téma.
Nem egy telefon vagyok.
Tudom jól, hogy egy x Ft-os telefon egy év múlva már csak x/10 Ft-ot fog érni, és tudom hogy minden telefonnak van valami súlyos hibája. A csúcsmodellnek. Lefagy. Elfogy a memória egy nap után, magától. Lötyög a háza. Naponta töltögetheted. Megcsömörlöttem ettől a témától, attól az eszméletlen lehúzástól, amit a telefongyártók művelnek, és attól az eszement tökéletesen értelmetlen költekezéstől, amit az akár nem feltétlen jómódú fogyasztók önként és dalolva véghezvisznek.