Haszprus überblog

Haszprus überblog

Sikerült deployolni egy elég combos refaktort, most pedig elmegyek moziba, mint aki jól végezte dolgát.

Mielőtt hozzászólást írsz, tudnod kell, hogy…

• Fikázások nem jelennek meg az oldalon.
• Ha filmhez írsz, többet írj, mint hogy tetszett vagy sem.
• Film- és zenekérések törlésre kerülnek.

Levi Gábor Gábor Adri Ági Bianka Eszter Endre Márk -> Élesztő -> 22-kor lelépek, nem iszok, tegnap is itt voltam -> kóla stari szilva (3,3%) (eddig terveztem a programot) -> Éjjel 1, menjetek nyugodtan a kuplungba én meg lépek haza -> Fél órával később a Kuplungban max 3 percre beugrok, nem az én stílusom -> Zsoldos Daniba véletlen belefutottam, hatalmas királyság, fél órát eldiskuráltunk -> dreher vodkaszóda jäger -> zár a hely, 5 óra, megnézzük telón van-e coronita -> naná hogy van -> taxi-> Rio Coronita sör (már nem tudjuk milyen) vodkaszóda jäger -> mcd mélyfilozofálás az élet nagy dolgairól -> reggel 10-re hazaérés

Hát röviden ennyi volt az este, btw kibaszott jó volt, köszi mindenkinek

Lájm, shit, sux, csalódás.

Thanks for reading my review.

Hát nem tudom nektek hogy tetszett a Visszatérő, de szerintem rettenet tré plusz hihetetlen volt egy csomó olyan kérdéssel hogy pl. a csávó mit keresett egyfolytában a jéghideg vízben (hogy nem fázott meg), miért evett folyton nyers húst amikor ott lobogott FOLYTON a tűz kb mindenhol, miért nem tudott megszólalni amikor épp megölni készültek és miért tudott beszélni a halott fiához. Why why why. Persze lehet hogy benézem ezeket a dolgokat és van rá logikus magyarázat. Nekem sajnos egy picit uncsi volt

Nah Gioval elmentünk megnézni a Förtelmes főnököket (nem sokat tudtam róla btw, inkább úgy mondanám h semmit... Jennifer Aniston rajongóknak viszont kötelező), Allee-ban Burgernél belebotlottunk egy régi gimis csajba (párral alánk járt), nem is tudom honnan ismerjük, talán voltunk közös buliban meg táborban.

Így kell becsajozni egy perces időkeretben. Na jó nem pont így, és

IRCQuote fight! In the ring:

_Haszprus

952928 pageload

vs

_Gio

641 pageload

	Szia!
Csaj	Szia!
	Szia!
Csaj	Hát ti, mizú?
	Éppen moziba megyünk, megnézzük a Förtelmes főnököket.
	Hát szerintem Gio akar valamit, de én meg arra gondoltam hogy jobban örülnék, ha lenne közöttünk középen egy csaj.
Csaj	uhh öö ahaaaa okéé... Na jó étvágyat, sziasztoook

Pár órával később:

	te figyelj Gio, nem megyünk el Sunday Coolingra most?
(ironikusan)	höhö menjünk
	Komolyan kérdeztem, én 100%-ig benne lennék...
	Hát én olyan 50%-ig, és max éjfélig... Na jó menjünk!

Úgyhogy megyünk, és újra lebontjuk a Coronitát

De várom már, hogy vége legyen ennek a hétvégének, és aludhassak egyet végre

Láttuk az Eredetet (tegnap este, Allee, 1-es terem). Nekem nagyon mátrix-replika volt.

A nyári munkát követően jöhetett a jól megérdemelt nyaralás. Az első megállónk a keleti parton volt, Las Vegas. Itt négy éjszakát töltöttünk, ez alatt bejártuk a nagyjából az egész Stripet éjszaka és nappal is egyaránt. Voltunk a Mandalay Bayben Green Day koncerten, az utolsó előtti nap pedig elmentünk a Grand Canyon-hoz (erről majd egy másik bejegyzésben).

Nem fogom túl sokáig húzni a számat, mert szakdolgozatot írok egy ideje és már kezd elegem lenni az írásból, de azért írnék pár érdekességet, vagy hasznos tanácsot, ami jól jöhet másoknak is. Az egyik érdekesség, hogy a képek alapján mindenki azt gondolná, hogy Las Vegas drága hely, ami félig meddig helytálló, de valójában, ha nem bevásárló túrára érkeztünk és nem is kaszinózni akarunk, akkor a város az USA egyik legolcsóbb „üdülőhelye”. A szállodák hihetetlenül olcsón adják a szobáikat, mert az üzleti stratégia az, hogy minél többen jöjjenek, a vendégek majd úgyis jól elszórják a pénzüket a kaszinóban. Sajnos ez a mi esetünkben nem jött be, mivel csórók voltunk, veszteni meg nem igazán akartam. A Stripen hétköznap akár már 20$-tól is kapunk szobákat 3-4 csillagos hotelekben, az hogy hányan szeretnénk ott aludni nem számít, mert csak a szobát kell kifizetni. Sajnos hétvégén ezek az árak megkétszereződnek, de még akkor is nagyon jó árakon lehet hozzájutni egy penge szobához. Érdemes a Strip közepe felé szobát foglalni, mert ha nem így tesszük, akkor jó kis sétálás vár ránk. Hiába néz ki úgy, hogy közel van a többi szálloda, valójában csak a hatalmas méreteik miatt tűnnek úgy.

A másik dolog, ami érdekes volt: tudtam, hogy meleg lesz, de hogy ennyire, azt még elképzelni se tudtam. Első nap éjszaka, amikor megérkeztünk a repülővel még pulóver volt rajtam, amitől aztán gyorsan meg kellett szabadulnom, mert olyan meleg volt éjfél körül, hogy amikor kiszálltunk a gépből azt hittem megdöglök. Utólag kiderült, hogy aznap este 33-34 fok volt, a következő éjszaka pedig 38 fok. Soha ilyen meleget nem éreztem még éjszaka, sőt nagyon napközben sem, brutális volt. Ennél már csak az volt durvább, amikor még aznap napközben elmentünk a Strip egyik végéből a másikba, mindezt 42 fokban. S mivel Las Vegasban nem igazán van park, vagy hasonló, csak beton és aszfalt, ez még többnek érződött. A vásárolt jéghideg ásványvizünk 10 perc után ihatatlanul meleg lett…

A harmadik dolog, ami érdekes volt számomra azok a méretek és a giccsparádé. Soha életemben nem láttam még ekkora szállodákat, ilyen csillogást, rengeteg pénzt ölhettek ezekbe a tulajdonosok, ami úgy néz ki még így is sokszorosan megtérül. Fantasztikus milyen dolgokra képesek, a Venetian Hotelben pl. egy egész kis Velence van kialakítva, még gondolázni is lehet. A szálloda előtt pedig ott van a Szent Márk téren látható harangtorony méretarányos másolata.

Többet nem is írok, mert úgy se tudom visszaadni azt az élményt ami ott várja az embert, a képek sokkal beszédesebbek szerintem. Ha valaki Amerikában jár, minden képen ajánlom Las Vegast, egy feledhetetlen élményt nyújtott számunkra. Ilyen csillogást és igényesen kivitelezett giccset nem lát máshol az ember. Ráadásul a repülőjegy sem drága New Yorkból 100 és 200$ között van az ára egy irányba, ami majdnem egy 6 órás út és gondolom, nem kell mondanom, hogy nem olyan a szolgáltatás színvonala, mint az európai fapados repülőkön. Jetblue-n ennyiért jár az ingyen snack és pia, valamint a 40 csatornás műholdas tévé és még a lábam is elfért.

_{Paris Las Vegas The Mirage The Venetian belülről The Venetian}

_{Szent Márk tér Treasure Island The Venetian kívülről}

_{Riviera Hotel Egyik legújabb szálloda, Wynn & Encore Caesar's Palace bevásárlóközpontja, csigalépcsős mozgólépcsővel}

_{Trevi-kút Caesar's Palace Caesar's Palacem, 5 épületből áll The Palms, Playboy hotel, a kinyúló részek medencék}

_{Monte Carlo Resort & Casino New York New York Hotel & Casino The Strip}

_{Welcome to Fabolous Las Vegas Mandalay Bay Luxor}

_{Paris Las Vegas Paris Las Vegas belülről, útba az Eiffel-toronyba Kilátás az Eiffel-toronyból}

_{Bellagio és az előtte lévő szökőkút}

_{Bellagio Ocean's 11}

_{Eiffel-torony Caesar's Palace hallja Caesar's Palace Casinojának egy része pénzesebb ügyfeleknek}

nov. 17. 12:58

The Hangover @ Westend, tegnap. Ennyire gyenge poénokhoz rég volt szerencsénk.

Megnéztük Westendben nephlimmel, jó volt, bár én a közepén konkrétan elaludtam, és ilyen velem még nem történt (a film mentségére, éjjel 1 órát aludtam összesen).

WiZARD-dal megnéztük a Hasonmást a MOM-ban (Surrogates, Bruce Willis). Szódával elmegy.

1. Apám születésnapja
2. Kísértetjárás Connecticutban @ WiZARD

Ez egy nagyon gyenge film volt, gyerekek. Semmi sztori, csak speciális effektek egymás után pakolva… Mondjuk a film közepe még viszonylag ijesztő volt, de amúgy néha inkább röhögtem volna rajta.

Voltunk Mf-fel kondiban, átjött, nézegettük a lakást, szakértettünk hogy mit lehetne változtatni rajta, aztán este elzúztunk WiZARD-dal meg GP-vel az Arénába moziba. Kajáltunk, dumáltunk, megnéztük a Hajsza a föld alattot (The Taking of Pelham 1 2 3), ami pontosan arról szól amit a címe ígér, annál se többről se kevesebbről. IMDB 6,8-at szerintem nem éri meg. District 9-ra viszont kiváncsi leszek… Trailer is meggyőző volt, meg imdb 8,6 & top#44.

Ennél messzemenően nagyobb dolgok is történnek, de a többi trustedben.

Anélkül hogy a Death Proofról bármit is mondanék, lehet hogy jó időpontban talált meg, de a Planet Terrornál kevés szórakoztatóbb, megfogóbb, lekötőbb és egyben romantikusabb zombifilmet láttam mostanság Highly recommended.

Grindhouse @ imdb

Angels&Demons (2009) - A Da Vinci Kód sem jött be, a könyv lehet hogy hűdejó volt, nem olvastam (bár látatlanban ilyen áltudományos ponyva kategóriába dobnám), a film egész egyszerű Nemzet Aranya-ripoff lett (na nem mintha az olyan közel állna a szívemhez), kifejezetten vontatott és béna megoldásokkal. Na, a folytatás sem lett jobb, sőt. Egy-két jobb jelenettől eltekintve végig csak azt kapjuk ahogy mindenki Tom Hanks-et szivatja, senki nem kooperál, senki nem segít, mindenkinek könyörögni kell (holott ugye pont ők kérették őt oda a Vatikánba hogy megmentse a várost a pusztulástól). Ezen kívül persze mindenhonnan mindenhova rohannak, semmire nincs idő. (Csak arra hogy a csajjal a levéltárban kedélyesen megvitassák Galilei élettörténetét, amit már egy ötödikes is kívülről tud, majd ezután az egyik többszázéves könyvből a csaj lazán kitépi a szükséges lapot, a szokásos Nincs időnk felkiáltással...) Aztán bebasszák magunkat a nagy fekete autóba, és felhörgetik a motort a kamulatin kórusra, mert ez adja a fílinget, ugye.

További idióta nonszensz is várható, én pl. nem vagyok meggyőződve hogy az antianyag robban, illetve hogy ejtőernyővel kiugorva a robbanás előtt megúszható-e egy olyan detonáció, amivel egész Vatikánt akarták a földdel egyenlővé tenni. (Igen, spoiler. Igen, leszarom.) Emellé jön még az, hogy szánnivalóan kiszámíthatóak a történések. (Figyeljétek meg hogy sosem az a gonosz aki végig geciskedik a főhőssel, hanem aki a legtöbbet segíti. Remélem egyszer Hollywood képes lesz túllépni ezen a klisén, de félek hogy én azt már nem érem meg.) Ennek okán a végkifejletet majdhogynem végigaludtam, és megváltásként üdvözöltem a stáblista elejét.

Összességében be kell látnom hogy félig a műfajtól való ódzkodásom okozza a negatív benyomásokat, tehát valószínűleg a film jó egy random szombat estére, de ki kell hozzá kapcsolni az agyat, és elvárásokat sem szabad támasztani. Nálam ér egy ötöst, imdb-nek hetest. Szenzációhajhász B-múvi, semmi több.

Ghost Town (2008) - Tragédia ez a film, abszolút szerethetetlen karakterekkel, pocsékul megvalósítva. Úgy az első harmadáig bírtam, aztán del. 1/10, nincs mentség. (Ja, imdb szerint 7,1. Reális?)

The Fall (2006) - Nem fogok sokat írni róla, pedig lehetne. David Fincher jegyzi (ám a rendezéséhez ezúttal nincs köze mint megtudtam), akinek a számláján olyan filmek vannak, mint a Hetedik, a Harcosok Klubja, vagy épp a botrányosan tragikus Zodiac. Úgy éreztem (a korábbi két kiemelkedő filmje ellenére is) ez utóbbival végleg elvágta magát nálam, de most visszanyerte a bizalmamat.

Ugyanis ez a film tömény zsenialitás és művészet. Minden sora költemény, és minden képe egy festmény. A története kicsit hasonlít a Faun Labirintusára, amennyiben itt is a fantáziavilág keveredik a valósággal. Döbbenetes sztori, látvány, egy percre sem veszed le a szemed a vászonról. De ennél többet tényleg nem mondok el, mindenki nézze meg. Ennyire nyugodtan nagyon rég nem dobtam rá egy filmre sem a 10/10-et, de ez abszolút megérdemli.

From Dusk Till Dawn (1996) - Rodriguezes, Tarantinos, szerintem. Bizonyára rengetegen látták már (én is ezerszer terveztem megnézni, de csak most sikerült), ezért nem nyújtom hosszúra a témát. Nézhető krimi-akció sztorinak indult, lendületesen, jól, ahogy kell. Aztán a film egy pontján olyan fordulat jött, hogy percekig ültem ledermedve, és utána csak tapsoltam a röhögés közben. Mivel még semmit nem hallottam a filmről előtte (ne nézzétek meg az imdb oldalát, ha ti sem akartok spoilert, anélkül sokkal jobb), annyira meglepett hogy még. Zseniális húzás, váratlan, szokatlan, szóval már önmagában ez is (dacára az innentől kicsit szerényebb sztorinak és megvalósításnak, igaz ennek már 13 éve, szóval...) alaposan felhúzta a róla alkotott véleményemet. Az alakítások kiválóak, de hát ilyen nevekkel mint George Clooney (itt kifejezetten jó), Harvey Keitel, Tarantino (aki itt kurvajó ), és Danny Trejo (a sztenderd ragyás gonoszmexikói, tuti hogy mindenki ismeri) nem is lehet rossz. Nálam megér egy 7-est, ha kicsit korábban nézem, és még nem haladta ennyire túl a technika, akkor 8-ast is.

Hansel & Gretel (2007) - Koreai Jancsi és Juliska-feldolgozás. Meredeken hangzik, mi? Röviden és kevés spoilerrel szeretném tálalni, ezért mindjárt azzal kezdem: meg kell nézni. Akinek bejött a Faun Labirintusa, az ezt is imádni fogja, leginkább ahhoz hasonlít a látványvilág és a hangulat.

Amit negatívumként tudnék felhozni, az a dialógusok gyengesége, de ez valamiért mindig ilyen a keleti filmekben. Nem tudom hogy ennyire elütnek a kommunikációs szokások az európaiaktól, vagy a fordítás ennyire szar, de nekem úgy tűnt hogy minden beszélgetés olyan mintha a felek legalábbis erősen be lennének füvezve (értsd: teljesen ad-hoc váltogatják a témákat, nem válaszolnak egymás kérdéseire, csak ötödik megszólításra reagálnak, stb.). De ezen simán túl lehet lépni, a film amúgy sem dialógusban erős, hanem látványban és atmoszférában leginkább. Csak nagyon kevés helyen operál a sztenderd hirtelenijesztgetéssel, inkább a hagulatával próbál hatni az idő nagyobb részében. Az elejétől fokozatosan süllyedünk bele az egyre keményebb történésekbe, ha nagyon allegóriát kéne mondanom, akkor pont mintha mi is egyre beljebb mennénk a sűrű sötét erdőbe. Több érdekes fordulat van, ez első azonnal sejthető, de nyugalom, lesznek még meglepetések.

Mint az elején mondtam, feltétlenül nézzétek meg, ritkán talál az ember ilyen kellemesen parás, nyomott hangulatú, zseniálisan kivitelezett filmet. A Faun óta én pl. egyet sem, de remélem lesznek még. Adok rá egy 8-ast, simán.

Bruiser (2000) - Romero neve miatt néztem meg, elvileg thrillerhorror, szerintem simán gáz. Az alapötlet (csávót elnyomják, lekezelik, uralkodnak rajta, ezért egy nap mikor megmagyarázhatatlan módon az arca egy sima fehér maszkká változik, elkezdi törleszteni a számlát) még jól is hangzott, de a megvalósítás csapnivaló. Olyan volt az egész mint egy közepesen rossz B kategóriás TV-film a jellemzően elalvós műsorsávban. A horror-vonalat az ölte meg, hogy a főhős a gyilkos, akiről tudjuk hogy alapvetően nem rossz ember, tehát azt a 2-3 jelenetet leszámítva amikor a szokásos (és vérgagyi) módon hirtelen ott terem az áldozat háta mögött, nem is nagyon emelkedik meg az adrenalinunk. Akció alig van, az alakítások bénák, logikátlan az egész ahogy van, olyan mint valami sebtében összedobált fércmunka. Valószínűleg az is. Romerotól többet vártam. Imdb-n 5.1, nálam csak 3, legjobb esetben is.

Sok jót hallottam a fenti sorozatról, ezért (és mivel most ingyenesen lehetett kikölcsönözni a tékából ) úgy döntöttem megnézem az első évadot. Engem sajnos nem tudott megnyerni a dolog. (spoileres lesz, vigyázni!)

Quantum of Solace (2008) - (spoileres!) Sosem komáltam túlzottan a James Bond filmeket, valahogy nem jött össze nekem hogy a realitás talaján akarnak előadni olyan flikk-flakkokat amiket egy ötéves sem vesz be. Ez most sem változott, és egyre erősebben wtf alakú fejjel néztem ahogy Bond legyorsulja a rosszfiúk hightech motorcsónakját a randomra elkötött dzsunkás ladikkal, aztán begyaláz egy vadászgépet egy hasonlóan dzsunkás bolíviai teherszállító géppel, majd a hősnővel kettesben, egy ejtőernyővel kiugorva, azt úgy 5 méterrel a föld fölött kinyitva lazán lehuppan a földre, épp csak a martinispohár nincs a kezében...

The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor (2008) - Szerintem már nagyon érett hogy elhagyjuk Egyiptomot, és ezt hál' Imhotepnek az alkotók is megérezték, így a főszereplőkön kívül minden változott (sőt, igazából Evey-t sem Rachel Weisz, hanem Maria Bello alakítja ebben a részben), ezúttal Kína van terítéken. (spoilerek alant, beware)

Az elmúlt néhány hetet Franciaországban illetve Hollandiában töltöttem. Mivel Párizsról Haszprus írt már régebben egy összefoglalót, Amszterdamról meg én tavaly ezért úgy döntöttem, hogy a beszámolókat (remélem lesz időm többre is) a Párizstól nem messze lévő Disneylanddel kezdem.

Az egész úgy kezdődött, hogy vegyes érzelmekkel indultam el EuroDisney-be, mert úgy hallottam, hogy ez a park inkább kisgyerekeknek szól, és ha jól akarok szórakozni felnőttként, akkor menjek inkább a nem túl távoli Asterix Parkba. Ezt az érzést tovább rontotta, amikor kifizettem a hév megállóban a 12 eurós oda-vissza jegyet, azaz kettőnkért 24 eurót. Nagyon ideges voltam, mert ennyi pénzből simán kimehettünk volna autóval és még a világ legdrágább parkolója se tehetett volna túl ezen az áron, nem beszélve arról, hogy ezerszer kényelmesebb, nem kell állva nyomorogni a héven s este 10-kor, amikor az ember hulla fáradt szívesebben visszaérne a szállásra 1,5 óra helyett 20 perc alatt.

A parkba belépve az érzéseim nem sokat változtak túl sok kis gyerek, béna Disney figurák,és sok várakozás a kisvonatra, ami körbe visz minket a parkban. Azonban amikor leszálltunk róla és elmentünk a Space Mountain nevű hullámvasúthoz teljesen megváltozott a véleményem. Először azt hittem ez is valami kis béna hullámvasút lesz, még gondoltam le is kamerázom az egész menetet, mert abban a tévhitben éltem, hogy gyorsul egyet az emelkedőn (kívülről ennyi látszódott) aztán vége is az egésznek. Igen ám az elképzelés első fele meg is valósult, csak azzal nem számoltam, hogy ebben a viszonylag kis épületben egy marha nagy hullámvasút van kiépítve, ami mindvégig a sötétben megy. Így nyakamban a fényképezőgéppel jobb kezemben a telefonnal száguldoztunk végig, sokat nem láttam csak néha éreztem, hogy a fejem nem fent van, hanem vagy fejjel lefele, vagy a talajjal párhuzamosan. Rettenetes volt, mert ugye kapaszkodni se tudtam a fejem rázkódott össze-vissza, ez meg közben ment, mint az állat és sehogy sem akart vége lenni. Az eredmény egy kisebb fajta hányinger, de ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt, és ha tehettem volna, még egy körre benevezek, de sajnos idő híján erre nem volt esély. Szóval ez utána a menet után teljesen másképpen gondolkodtam és alig vártam, hogy a következő hullámvasútra is felülhessek.
Sajnos egész Disneylandre az jellemző, hogy mindenhol marha nagy sorok vannak, minimum felet, de inkább egy órát kell várni a jobb játékokra. Ennek a hosszú sorban állásnak a kiküszöbölésére a park ilyen quick pass automatákat helyezett ki a népszerű játékokhoz. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy a mágnes csíkos belépődet belé dugva kapsz egy időpontot, hogy mikorra menjél vissza és így egy külön kapun el lehet kerülni a hosszú sorban állást. Általában az adott időponttól 1-1,5 órával későbbre adtak jegyet, azonban volt olyan játék is, amire már délután egykor is csak este 11-re volt szabad hely. Így nem volt más választásunk itt szépen ki kellett állni az 1 órás sort. Egyébként nagyon jó ötlet szintén a vezetőktől, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy kb. milyen hosszú a sor, így könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e most beállni vagy jöjjek vissza később. Amit kiírnak egyébként meglepően pontos, mert amikor beálltunk a Big Thunderhöz az volt kint, hogy a sor 50 perc hosszú és tényleg, 52 perc múlva már a hullámvasúton ültünk.
Most nem szeretnék abba bele menni, hogy melyik játék milyen, melyik a legjobb, mert akkor még holnap is itt ülnék és írnám a bejegyzést. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor a 49 eurós (1 parkos) belépőért valóban megkapom azt a szolgáltatást, amit az ember elvárhat. Látszik, hogy mindenre rengeteg pénzt költöttek, nem sajnálták semmire. Minden nagyon modern és látványos. Naponta kétszer van ilyen kisebb fajta parádé Disneylandben, ahol végig vonul ilyen kis kocsikon az összes mesebeli figura és élőlény, este pedig tűzijáték (ezt nem vártuk meg).

A park alapterülete egyébként hatalmas, az ember nem győzi sétával, mi a nap végére majdnem elaludtunk a héven olyan fáradtak voltunk, de úgy láttam mások is teljesen kikészültek. Hogy adjak egy sanszot, hogy kb. mekkora a park, van benne egy marha nagy tó, aminek a közepén van egy hullámvasút (oda a víz alatt száguld át) és ezt körbe lehet hajózni a part mentén egy rendes, nagy 3 szintes oldallapátos hajóval, ami szerintem a Balatonon is nagynak számítana. Ha valaki esetleg arra felé jár, ezt semmi esetre se hagyja ki, egyszerűen fantasztikus volt az út és közben jókat lehet romantikázni.

Röviden összefoglalva, ha valaki Párizs környékén jár és megengedheti magának, hogy ellátogasson ide, semmi esetre se hagyja ki a park meglátogatását. Egy teljes nap feltétlenül szükséges hozzá, ha Disneyland Studioba is el akarunk látogatni, akkor inkább vegyünk két napos jegyet, ami nem sokkal drágább, mert egy nap alatt a kettőt meglátogatni képtelenség, csak rohangálás és idegeskedés lenne a vége és akkor elveszik az egésznek a varázsa.

_{Bejárat Adventure Csiperózsika vára Karib-tenger kalózai}

_{Indania Jones hullámvasút Indiana Jones Alíz csodaországban Kilátás}

_{Big Thunder Tó Szellemkastély Szellemkastély belülről}

_{Szellemkastély belülről Mégegyszer Függőhíd Felvonulás}

_{A dzsungel könyve Hajókázunk Hajó este Éjszaka}

Batman: Gotham Knight (2008) - Nem, nem Dark Knight. Ez egy friss és szernitem remekül kivitelezett rövid rajzfilm-pakk, mint anno az Animatrix volt. Minden rész egy kis epizódot jár körbe, és ezek az epizódok lazán összefüggenek. Minden részt más és más technikával, ábrázolással készítettek el, így részről részre eltérően néz ki mindenki, ami nekem kifejezetten bejött. Sajnos kicsit betett az alapvetően darkos hangulatnak hogy Batman sosem öl, ő sem halhat meg ugyebár, tehát nehéz volt komolyan venni a szorult helyzeteket.

Az egész pont fogyasztható hosszúságú, látványos, ötletes. Imdb 7-et ad rá, én 8-at is, simán.

You Don't Mess with the Zohan (2008) - Két szó: Adam Sandler. Emiatt nálam máris -1 pont, bocsi. Valójában a végéig nem találták ki hogy akkor most abszolút idióta vígjátékba megyünk át (A báránysültek hallgatnak, Top Secret, Nagy durranás 1-2), vagy azért próbálunk mondani is valamit (fő téma ugyanis a palesztin-izraeli ellentét). Így kicsit kaptunk mindkettőből, kicsit egyikből sem. Ez szerintem nincs jól így.

Van egy-két szokásos Adam Sandler trédmark amit itt is végig kell kínlódnunk, a sorozatos péniszviccek, szex, ha kell ha nem (és kikkel, omg) stb. Ott van még a mellékszereplő csávó aki a 50 first dates-ben is volt, ő mondjuk pont elég jó. De ha ezeket próbáljuk nullra tenni, akkor egész élvezhető cuccot kapunk, amolyan Ali G/Borat-ripoff, kicsit aktualizálva. Ez alapvetően jó tulajdonság kéne hogy legyen, mégis magában hordozza a tényt, hogy a film jó 90%-a másolat, utánérzés. (A kecskét sem sikerült kihagyni, ofkorsz.)

Ami legalább 1-2 ponttal felvitte a végső értékelést, az nem más mint Emmanuelle Chriqui. Ő a fodrászcsaj. Ha csak őt kéne értékelni, akkor 11/10. A filmre 6-nál nem tudok jobbat adni (és már így is jobb volt a szívem az imdb-s 5,4-nél). Pár évvel ezelőtt sokkal jobban értékeltem volna ha Hollywoodban valakinek ilyen szinten elborul az agya, de ez ma már csak a sorba való beállás. Egyszer megnézhető akinek bejön a stílus, de én nem erőltetném.

Update: Legyen az inkább 8, mert ahogy többedszer is megnéztem (és ez önmagában is jelent valamit), egyre többet röhögök rajta. Szóval mégsem rossz, meggondoltam magam. Inkább jó.

The Chronicles of Narnia: Prince Caspian (2008) - Nyilvánvaló volt hogy lesz folytatás (meg most is nyilvánvaló hogy lesz). Szerintem sikerült megütniük az előző rész szintjét, nem romlott le a dolog. Mondjuk ez mindjárt annyiban hátrány is, hogy kb. ugyanazt kapjuk mint az előző részben. Kis értetlenkedés és ismerkedés a világgal, kis utazás, kis barátkozás, sok harc, és persze még mindig mese az egész, kardozó egerekkel és egyéb gyermetegségekkel (mondjuk van akinek ez jön be... ). Engem a főszereplő kölykök még mindig idegesítenek, de ez már szerintem egyéni problémám. A látvány megint elég minőségi, vannak feszült jelenetek, melyeknek egy részét azt hittem egy ilyen (gyerek)filmben nem merik meglépni (a kastély első megrohamozása). És még valami: tuti hogy Lewis és Tolkien együtt szívták a hobbit pipadohányt az erdőben (egyébként adalékinformáció: valóban barátok voltak, nem csak kortársak), mert itt is megkapjuk az enteket, meg a folyót megárasztó varázslatot, kísértetiesen ugyanúgy megvalósítva mint a Gyűrűk Urában. Egyszer már bejött, csináljuk ugyanúgy, nem?

Akinek bejött az 1, annak ez is be fog, akinek nem, annak ez sem. Tőlem megkapja a 7-et.

No Country for Old Men (2007) - Ha igazán át akarnák adni a film hangulatát, az lenne a címe, hogy Ain't no c'ntry f'r ou'd men, ugyanis ez töményen két óra a legautentikusabb (és szerintem rém idegesítő) cowboy-angolból, ami csak létezik. Lehet hogy ezért nem sikerült élvezni sem, de az a benyomásom, hogy roppant vontatott, tökéletesen összefüggéstelen jeleneteket tartalmazó, kevéssé érdekes filmről van szó.

The Forbidden Kingdom (2008) - Egy jópofa kung-fu mesefilm, teljesen korhatárbarát. Az ilyen jellegű filmek szokásos betegségeit ez is hozza (látványosan műanyag fegyverek, a drótos repülőtechnika túlerőltetése, stb.), de ettől elvonatkoztatva kifejezetten eltalált cucc. Főbb pozitívumként fel tudnám hozni a látványos, remekül felvett (nem csak videoklipes hadonászás, mint amcsiéknál), hosszas harci jeleneteket, és a fehér hajú gonosz csajt, aki szerintem bőven csinosabb mint a jókislány. Ja, és vééééégre Jet Li és Jackie Chan egy filmben. (És megint van drunken fist, igaz csak egy kicsit.)

Nem szabad elfelejteni egy percig sem, hogy mesefilm, és ehhez mérhető elvárásokkal kell eléülni, de úgy megérdemel egy 7-est. (imdb szerint is)

The Bucket List (2007) - Nem rossz, bár szerintem rövid. Egy dráma legyen 2+ óra. (Ez másfél, mondom, úgy néz ki ez most trend.) Az alapötlet ismert (to-do lista), de szerintem elég sablonosan lett megvalósítva, és nem is kellően részletesen lett ábrázolva. Van benne 1-2 filozofikus beszélgetés, ennél több kéne. De persze Morgan Freeman és Jack Nicholson már önmagában elviszi a filmet, szóval nem lehet nagyot hibázni azzal ha megnézzük. Imdb-n 7,6, tőlem is megkapja a 7-est. (utólag meggondolva inkább csak a 6-ost, mert pl. nem szívesen nézném újra)

Wanted (2008) - Másfél óra nettó faszság, pont ahogy gondoltam. Egyébként az első fél órát az Office Space-ből, az utolsó felet meg az Equilibriumból nyúlták, egy az egyben. Külön kiemelném az egyik utolsó mondatot, amit a főhős narrációként mond az egyszeri nézőnek:

Six weeks ago I was ordinary and pathetic, just like you.

Ez egy gyenge 3/10. Imdb-n képes volt 7,4-et kapni... Döntsétek el kire hallgattok.

Kung Fu Panda (2008) - Jópofa, sok grafikus poénnal és látványelemmel operáló mesefilm, sztárszikronokkal (angolul, persze). Ez is nagyon rövid, alig másfél óra. Ami nem jó, hogy nagyon a főhős körül forog, a mellékszereplők eléggé háttérbe szorulnak. Tanulság persze megint van, de hálisten nem erőltetik túl. A végét érzésem szerint sebtében kerekítették le, bár nem tudom, lehet hogy csak a rövidsége hagyott űrt maga után. Egyszeri megtekintésre feltétlenül alkalmas, többszörire... hát, fene tudja. Én 7-et adok rá, mert azért jó volt.

21 (2008) - Kellemes-átlagos film a lassan szokásossá váló áthúzós-rendszerátverős koncepció vonalán. Szerintem meglehetősen kiszámíthatóak a történések, átlátszóak a karakterek (sejthető ki kivel mit és mikor fog csinálni). Az egész nincs kellő részletességgel ábrázolva, az egészből annyit kapunk, hogy ülnek az asztaloknál, és (hűha!) nyernek. Szóval kicsit felületes, sablonos, és nem kellően fordulatos. Leszögezem: nézhető, nem úgy álltam fel előle, hogy kidobott idő volt, de nem ez lesz amit újranézek Kevin Spacey-vel, hanem bármi más. (Ide valami konkrétat akartam írni, de egyszerre ugrott be a K-Pax, a Usual Suspects, az American Beauty, és persze a Se7en.) Erre meg adok talán 5-6 körül valamit.

Vantage Point (2008) - Mindig is szerettem a valami módon térrel és/vagy idővel manipuláló filmeket, és ez ilyen. 8 ember szemszögéből követhetjük végig (sokszor) kb. 23 perc eseményeit, minden egyes újranézéssel újabb információhoz jutva. (Én valójában csak 6-ot számoltam, de mindegy is.) Ez is meglepően rövid film, újabban úgy tűnik ez lett a divat, hogy szűk 1,5 órára méreteznek.

Jól indult, tényleg sötétben tartanak és finoman adagolják a tudást, ezzel kitöltve kb az első órát. De utána szerintem túlságosan beindul a sztori, és átfordul a legsablonosabb, legidiótább akcióba, amit csak Hollywoodtól kaphatunk. A jófiúk látványosan életben maradnak minden körülmények között, van hatalmas autós üldözés, lövöldözések kifogyhatatlan tárral, minden ami kell. Meg még pár hülyeség (a fél várost felrobbantó és százakat megölő terroristák félrekapják a kormányt egy útra szaladó kislány miatt, nyilván...). A végét szerintem kegyetlenül elszúrták. Ezért lesz csak 6/10.

Wall-E (2008) - Több jó ötletet kombinál. Jól meg van csinálva a látványvilág, mégsem hagyatkoznak rá zavaró mértékben. Pont kellemesen rövid (nincs 1,5 óra sem), nincs üresjárat (néha azért lelassul kicsit). Lehet hogy kicsit túl nagy volt a hype előtte, mert szerintem egyáltalán nem lett korszakalkotó, vagy bármilyen tekintetben kiemelkedő. De ettől még egy nagyon aranyos és élvezhető (végre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt), eltalált animációs film. Nálam 8/10.

The Happening (2008) - M. Night Shyamalan újabb filmje (az előzőekről itt olvashatsz: a Falu, Lány a vízben). Kicsit (najó nagyon) félve kezdtem neki, mert egyrészt a legutóbbi 'Lány a vízben' hatalmas csalódás volt, másrészt erről a filmről kizárólag negatív kritikát hallottam eddig, még olyanoktól is, akik amúgy Shyamalan fanok.

Meg kell mondjam, kellemesen csalódtam. Még úgy is élvezhető volt, hogy pár poént már szóban lelőttek nekem előtte. Egyedi elképzelésű katasztrófa, durva jelenetek (pár helyen komolyan vártam hogy félrenéz a kamera, de nem), csak 1-2 helyen olyan szokásos székből-felugrós, de végig nyomasztó. Engem sikerült a hatása alá vonnia. Az egyedüli ami nem tetszett benne az az, hogy nagyon korán kitalálják hogy mi a katasztrófa oka, és akkor is teljesen banálisan. Egy 1.0-ás átlagember (totális mellékszereplő) bedobja mint ötletet, és onnantól tényként kezelik hogy úgy van.

Egyszeri megnézésre simán javaslom, úgy 7,5/10-et adnék neki. Csak azért nem 8, mert semmitől nem lesz különösen emlékezetes. Egy jó katasztrófafilm, és kész. (Cloverfield azért jobb volt. )

The Prestige (2006) - Bennem úgy élt hogy ez egy friss film, aztán látom hogy már két éves. Hiába no, nehéz lépést tartani.
Pozitívumok röviden: Christian Bale, Hugh Jackman, Michael Caine, Scarlett Johansson, David Bowie, Andy Serkis (őt többen ismerik Gollam néven... ), szóval eszetlen sztárparádé. Eredeti környezet (bűvészek világa, valamivel jobb ötlet mint egy n+1. titkosügynökös sztori), csavaros történet, kiváló látványvilág, izgalom, akció, mindez úgy, hogy közben többnyire megmaradunk a realitás talaján. Engem több helyen is leültetett, meglepett, tudott olyat mutatni amire nem számítottam. Mondanám mi tetszik még nagyon, de az már durva spoilerezés lenne. Majd kommentekben, ha valaki más is látta és tetszett neki.

Egyetlen negatívumként talán a végét említeném meg. Meg lehetett volna oldani elegánsabban is, így egy kicsit pofáncsapós. Én legalábbis rájöttem egy jó alternatívára...

Imdb-n 8.4/10 (114,452 szavazattal), nálam simán megkapja a 9-est, a 10-est is talán csak a vége miatt nem, de lehet hogy jobb kedvemben azt is megadnám. A film közelíti a perfektet, mindenképp ajánlanám megtekintésre.

10000 BC (2008) - Négy szó: mamutokkal építik a piramisokat. 2/10

(Kicsit hosszabban úgy tudnám kifejteni, hogy sok duma, kevés akció, eszméletlen földrajzi és korok közötti bakugrások, lapos sztori. Nem tudom javasolni.)

Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street (2007) - Már a plakát és az alapötlet megismerése után biztossá vált hogy megnézem, Johnny Deppet is bírom, Helena Bonham Carter isteni volt a Fight Club-ban, és akkor még ott van Alan Rickman (Piton von Harry Potter) és Timothy Spall (Pete Pettigrew ugyanott) (ez a figura újabban egyre több filmben játszik, és mindig ugyanazt a karaktert ), Tim Burton rendezte, szóval nagy mellényúlás nem lehet a dologból.

Stardust (2007) - Először az alapnovella írójának, Neil Gaimannak a neve fogott meg, és elhatároztam hogy ezt meg kell nézni. Ekkor még nem is tudtam a parádés szereposztásról (Michelle Pfeiffer, Robert De Niro, Claire Danes, Peter O'Toole, Ian McKellen (a narrátor), stb). Aztán amikor megnéztem, nem bántam meg. Kicsit aggódtam, mert azt mondták, ez egy olyan klasszikus fantasy, ami inkább kicsit mesébe hajlik. De ez végül egyáltalán nem jelentett gondot, teljesen élvezhető volt. A kisebb szerepek és történések tökéletes kiegészítői a főszálnak (kedvencem De Niro az égi kalóz, a csávó valami hihetetlen ), jól ülnek a megfelelően adagolt poénok, és nincs sok üresjárat, sem pedig cukormázas édelgés. 1-2 durvább mozzanattal (pl. a vége felé a boszorkány a fekete bábuval) megfelelően komoly szintre emelték az egészet, és elintézték, hogy ezt a filmet meg akarjam nézni még a jövőben, többször is. És hogy adjak rá egy jóféle 9-est. Mert megérdemli.

Eastern Promises - 2007. Ezt láttuk ma The GuNN-nal. Kb. átlagos téma (orosz maffia etc), kurvajó megvalósításban. Check.

Viggo Mortensen, Vincent Cassel, Naomi Watts. User Rating: 7.9/10 (36,566 votes)

Több kritika nincs, mert minek - nem az én műfajom.

Cloverfield - 2008. Ezt néztük ma The GuNN-nal, és amilyen szarul kezdődött (komolyan kellemetlenül éreztem magam amiért nyomattam ezt a filmet), olyan kurvajó részek voltak benne. Például amikor… De nyilván nem spoilerezek, annyit mondok, hogy rengeteg helyen vigyorogtam attól hogy mennyire jó már. Volt benne durvulás rendesen Nekem a trailer keltette fel az érdeklődésemet, és ahhoz képest mondjuk egész mást kaptam. A remegő kamerából belefért volna sokkal kevesebb, vagy legalább a képminőség lehetett volna jobb, láthattunk volna többet a történésekből, de épp ezzel az elvonással érték el hogy egy csomószor nyújtózkodtam a székemben, hogy hogy láthatnék még többet

A moziból végül úgy jöttem ki, hogy kúúrvajó volt. Bár az első negyed órát utólag se értem, hogy minek kellett (ha otthon nézitek, skip).

A 10-es skálán tökéletesen elhelyezhetetlen, gőzöm nincs

Suliból hazafele jövet a Budapest című brazil-portugál-magyar film forgatásába sikerült botlanom, melynek főszereplője Leonardo Medeiros és Hámori Gabriella. Az egész nem is lenne olyan érdekes, ha nem lenne a film kelléke egy hatalmas Lenin szobor, amelyet éppen ott jártamkor úsztattak le a Dunán, és persze hol máshol, mint a parlament előtt. Ha pedig már itt járunk, akkor megemlíteném, hogy a film operatőre Lula Carvalho aki előző munkájáért (Elit osztag - Tropa de Elite) kapta az idei berlini filmfesztivál Arany Medve díját.
Persze én se tudom kik ezek, de legalább elmondhatjuk, hogy megint van „híres emberes” post a blogon.

A 4. napon (csütörtök)

• BME
• Olasz
• Mátrix
• Rambo - The GuNN

Az 5. napon (péntek)

• BME - Tibi, Olthyer, Aston, Viktor, Andor, megalapítottuk az szmmfUnclubot (szoftverminőség és menedzsment labor négyfős csapat ), Takó, Gatza
• Mátrix
• Polárvétel
• Esti kurvajó bringa - most először éreztem jól magam nagyon hosszú idő óta bringázás közben (nem szeretem a telet és nem is vagyok kondiban)

A 6. napon (szombat)

• Bringa - kormánycsavaró szél, 0 fok, de a frizura mégis tart: elegendő volt az aláöltöző, két rövid mez, és a polár. Nomeg maszk persze, termogatya, térdmelegítő, és egy alsó aláöltöző (hétfőn újítva). A téli tekerés roppant megerőltető, el is aludtam utána

A 7. napon (vasárnap)

• Istállóskő - Norby, Gabi, Schloddi

A 8. napon (hétfő)

• BME - Aston, Takó, Andor; amőba 3:2 Takónak (Évek óta nem játszottam, de bejött )
• Mátrix

A 9. napon (kedd)

• BME
• Mátrix - megint letettem valamit az asztalra Kaptam feladatot, főnök kérdezte mikor lesz kész. Mondom 1 nap. Na jó max 2 nap. Kérdezi a főnök, hogy a héten biztosan készen lesz-e, mondom igen-igen. Elkezdtem csinálni, fél óra után azt hittem hogy pénteken kénytelenek leszünk visszaállítani a projekt keddi állapotát, mert annyira átláthatatlan és reménytelen lesz addigra az egész. Ehhez képest 3 óra alatt meglettem vele Örültem ám.

A 10. napon (szerda)

• Mátrix
• Tali Schloddival
• BME - Grafika: Anett, Montana, Tibi, Carl0s; önlabkonzi: kibiri kibaszott jó volt (vázoltuk hogy kb. mik a félévi irányelvek; kiderült hogy a konzulensem pont az egyik olyan céggel szeretne szorosabb kooperációt, akinek ismerem az alapítóját (öö igaz a másik cégnek is ismerem az alapítóját ) (a port.hu-ról és az index.hu-ról van szó btw, csak ugye utóbbiban Nyírő már nincs ott) ); utána még Orcával dumáltam egy fél órát
• Este kibiri kibaszott jó hírek fogadtak a mátrixból

A 11. napon (csütörtök)

• BME - első szabtech gyak, egész jó volt; Aston (symfony), Andor, ++
• Olasz - kibiri kibaszott jó volt, részletek
• Mátrix - azzal a hírrel fogadtak, hogy amit kedden újraírtam, és tutira lezsíroztuk hogy A módon kell, és nem B módon, azt most megint újra kéne írni B módon, mert a megrendelő mégis inkább B-t akar. Vahz! De tökjól oldottam meg korábban, úgyhogy kb. 20 perc alatt kész voltam az átírással is (Előzetesen elképzelt idő: minimum órák, illetve voltak kétségeim hogy vajon a hétfői bemutatóra fog-e egyáltalán rendesen működni )
• Tanulás - végre tanultam egy kicsit, konkrétan matlaboztam.
  _{Ezt is lehet ám szeretni}
• Cserébe éjfél lesz 2 perc múlva, ma is alszom vagy 5 órát

Rambo (2008) - Előzetesen azt hallottam róla, hogy beállt a Rambo-filmek sorába, és azok bizony sorozatosan romló tendenciát mutatnak. Én csak az 1-et láttam ezen kívül, szóval nem tudok ezügyben meggyőzően nyilatkozni. Annyi biztos, hogy teljesen más a két film (1 és 4) koncepciója, kivitelezése (na ja, eltelt közben 26 (!!!) év), és hangulata is.

És az ősz levente, e szavakat szólva,
Kiugrék a sírból, mintha ifju volna;
Háborús tenger lőn lelke, melynek habja
Tűzokádó hegytől fel vagyon forralva
S monda: „Vidd hírül az öreg cimboráknak,
Hogy a vén bajnokot sír fenekén láttad:
De a lelke ott lesz a viadaltéren,
Vérbosszúját állni az idegen véren.

Arany János: Toldi Estéje

Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

_{Sörbolt Városháza Belfort Óraszerkezet Kilátás a Belfortból 1. Kilátás a Belfortból 2. Onze Lieve Vrouwekerk Michelangelo: Madonna}

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz tőlem, mert egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek ezt a gyöngyszemet. A történet pedig úgy szól, hogy Jimmy Kimmelnek van egy beszélgetős műsora az egyik nagy amerikai csatornán és előszeretettel idegesíti Matt Damont azzal a dumával, hogy Apologies to Matt Damon, but we ran out of time... – Azaz bocsi Matt Damonnak, de kifutottunk az időből… Egyszer azonban végre bejutott a stúdióban, ahol szépen felkonferálták, meséltek róla ezt-azt, majd mielőtt megszólalt volna ugyanezzel a dumával zárta le a műsort, így Matt hoppon maradt. Azonban ez már sok volt neki is, így vörös fejjel hisztizve és káromkodva rohant ki a stúdióból.

Aliens vs. Predator Requiem (2007) - Minősíthetetlenül szar, időpocsékolás számba menő szenny. 95%-a teljes sötétségben egy-két körvonal, és kész. Akció alig, amikor van, akkor is gázak az effektek. A sztori lapos mint egy hónapos elütött béka (pont onnan folytatódik egyébként, ahol az 1 abbamaradt). És hogy mitől Requiem (gyanítom megint csak jól hangzott), azt sosem tudjuk meg. 1/10, nézd inkább a falat.

28 éves korában elhunyt Heath Ledger. Korai, gyengébb filmjeitől eltekintve egy jó színészt vesztettünk el. Heath, we will miss you.

_{Heath Ledger és Jake Gyllenhaal a Túl a barátságon c. filmben}

8mm 2 (2005) - No ez is érdekes menet volt, már a film nézése közben fogalmazódott bennem a kritika. Eléggé végig kellett szenvedni azt az X percet, és persze köze nincs a 8mm-hez (az első részhez), sem történetben, sem szereplőkben. Itt is van pornográfia mint téma, igaz elég érintőlegesen. Ellenben van Görög Zita, szívem egyik csücske, illetve sok magyar színész, és totál magyar környezet. Az egészet itthon vették fel ugyanis, és ez érdekessé teszi a dolgokat, ahogy az ember felismeri a helyeket (Gellért tér, Váci u., kisföldalatti, stb.).

Maga a történet elég vontatott, és kicsit talán kisstílű és logikátlan is. Abszolút a nem ajánlom kategóriába tettem volna, egészen amíg a befejezést nem láttam. Az kicsit felhúzta az egészet, sőt, nagyon. Egy sok szálon futó, kicsit kusza, zavaros történetet úgy lekerekítettek a végére, hogy még. Ötletesen, jól. Tetszett (a vége). Így mindent egybevéve talán egy 4/10-et ér. Egyszer meg lehet nézni, ha nincs jobb, vagy végigkattingatva, pörgetve megéri azt a fél-egy órát. Bár Görög Zita alig van benne. De akkor legalább meztelen.

Natural Born Killers (1994) - Egy jó régi film, ami alapműként van számontartva filmes körökben, így kénytelen voltam én is megnézni.

Igazából az első fele egy rendezői agymenés, Tarantino korai elmebaja (amiről később kiderült hogy igazából sokkal inkább köthető Oliver Stone nevéhez, ld. kommentek), amitől komolyan szédültem. Epilepsziára hajlamosaknak nem ajánlott. Durva effekt- és kép-orgia, de közben szép lassan bontakozik ki a cselekmény. Külön megjegyezném a hősnő családi hátterét boncolgató jelenetet, amit ilyen Rém Rendes Család stílusban csináltak meg, szerintem hatalmas ötlet.
A második félben pedig már egy letisztultabb cselekményt kapunk, sok akcióval, kevesebb drámával, filozófiai háttérrel, jól.

Aki kérdezné miért a rendezőit néztem és nem a simát: mert ez volt kéznél. Nekem bejött, nagyjából. Meg szerintem ennek most van itt az ideje. '94-ben ez még keményen megelőzte a korát. Ja, és így a Kill Bill után nézve pláne mókás, mert a csaj szinkronja ugyanaz mint Uma Thurman-é szokott lenni, és a sztoriban is vannak párhuzamok (már a cím önmagában sejtet egyet, ugye...). Adok rá 8/10-et, mert teljesen nézhető volt, pedig egy 14 éves film.

Oscar (1991) - Régi darab, de hihetetlenül meg van csinálva, minden olyan elemmel együtt is, amik esetleg negatívumok lehetnének (túljátszás, néha elcsépelt poénok). Jómagam legalább 10-szer láttam, de még mindig térdcsapkodós. Sylvester Stallone egyik legjobb alakítása, amivel megmutatta hogy nem csak az akcióhős skatulyába fér bele. 10/10-es kötelező cucc, fogyasztását magyar szinkronnal ajánljuk.

Because I said so (2007) - Itthon Férjhez mész mert azt mondtam címmel fut. 0:45 táján feladtam, szar volt. Ennyittokmondani, kéremkapcsojjaki.

I am Legend (2007) - Röviden: egyszer nézős. Hosszabban: Ez tipikusan egy olyan film, amit megcsináltak, de minek. A téma megint egy 1024-szer lerágott csont (gyilkos vírus, elpusztult emberiség, mutáns 'zombik', stb.), a történet pocsék és félbehagyott, a kivitelezés korrekt, de ez így önmagában már kevés. Sok a lírai rész Will Smith magányáról, kevés az akció és/vagy bármilyen egyéb történés. Amikor történik valami mozgalmas, az pedig olyan totális sötétségben történik, hogy meg kellett csekkolnom kap-e még jelet a monitorom (DVD formátumban néztem, még csak nem is szar rip-ben). A fejlemények logikátlanok és csak úgy elénk vannak tolva. (Nesze, itt egy csaj. Nesze, itt egy okos zombi. Nesze, itt egy működő vakcina. Stb.) Az egész rövid, és mondom: totálisan minden szál (Will Smith visszaemlékezései, a világ sorsa, a kolónia kérdése, minden) félbe van hagyva. 5/10, és jóindulatú voltam.

Enchanted (2007) - Jó, tudom, nem friss, már tavalyi. De hogy ne megint csak fikázás legyen (az eXistenZ kritikáról van szó), beszélek egy jó filmről is, az idei szilveszteri választásunkról kedvesemmel, ez pedig az Enchanted (magyarul Bűbáj címen fut).

A legklasszikusabb rajzfilmek világát ötvözi a könnyed romantikus filmekével (asszem ezzel nem lőttem le nagy poénokat), és az első hallásra bizalmatlanságot kiváltó keverék meglepően fogyaszthatónak bizonyult. Ugyanis a film a legkisebb mértékben sem veszi magát komolyan, talán pont ettől jó. A rajztechnika eleinte nosztalgiát, később a CGI részeknél (ilyen is lesz, igen) meglepetést okoz, mert nem hittem hogy egy alapvetően nem erre épülő filmben ezt ilyen igényesen meg tudják csinálni. Van pár poén, azok elég jól ülnek, a romantikus jeleneteket nem vitték túlzásba, nem émelyítően szirupos, a helyzetkomikum sem a maga ordenáré amerikai módján az. (Mint pl. az idegbeteg Férjhez mész mert azt mondtam c. alkotásban, melyről csak azért nem írok kritikát, mert 3/4 óra után kilőttem és lemondtam róla, annyit meg nem írthatok mégse, hogy 0:45-nél feladtam, szar volt. Bár végülis, miért ne?) Szóval jó, én akár még pasiknak is ajánlom megtekintésre, persze nem kanbulin, hanem csajjal. Ha van, akkor azért, ha még nincs, akkor azért. Van benne kiemelt smárolós jelenet, hajrá!

A film meg legyen 8/10, mert élveztem, és kész.

eXistenZ (1999) - A Mátrix egyik elődjének mondott film, ehhez mérten magas elvárásokkal indultam neki, itt bukhatott meg az egész. Érdektelen, szarul összerakott, szarul eljátszott, zagyva történet, ami nélkülöz minden filozofikus felhangot (amit nagyban vártam, de ez igazolódott be legkevésbé). Gondoltam a kora lehet mentség, de '99 annyira nem volt rég. 2/10, mert az utolsó 10-15 perc kirántotta valamelyest a mély érdektelenségből, de nem eléggé egy 3-ashoz.

Ha már filmnek szar, legalább itt egy érdekes adalék: a film címét nem véletlenül írják úgy, ahogy. Pár magyar munkatárs vette rá a fejeseket hogy így legyen, ezzel becsempészték az 'isten' szót a nagybetűk közé. (A film témája is kb. ekörül forog, hogy mi a valóság, meg lehet-e különböztetni a virtualitástól, szabad-e ilyet tervezni, vagy ezzel márt istent játszik az ember, stb. Tudom, így érdekesen hangzik. Na, a filmben nem.)

Az van, hogy itt figyel a gépemen a film és nem merem megnézni. Amíg nem nézem meg addig simán gondolhatom azt, hogy ez a _legjobb_ ilyen film a világon, viszont ha már megnéztem, akkor onnantól kezdve már csak 50% esélyem van rá, hogy kurvajó legyen. Vagy jó, vagy nem jó. Bazi nagy dilemma, úgy érzem kevés vagyok ehhez.

Beowulf (2007) - Vasárnap sikerült megtekintenem ezt a művet a Palace Westendben, 3D változatban. Ez a verzió egyébként kizárólag ebben a moziban megy, máshol ne keressétek. Persze ennek (mind a monopolhelyzetnek, mind a technikának) megvan az ára is, így nemkevés (1750) köztársasági váltót kell kipengetni egy jegyért. Kapunk egy csini 3D-s szemüveget (engem a régi SZTK-s időkre emlékeztetett, de hát erre jó így is), és mindössze 1 db reklám (és 0 db előzetes, pedig azt szeretem) megtekintése után már jött is a film.

Az animációs technika is elég újkeletű, lévén élő szereplőkkel vették fel, és utólag húzták rájuk a rajzolt textúrákat. Ilyet már 1-2 helyen azért láthattunk (pl. A Scanner Darkly, vagy a Polar Express), de még mindig nem számít megszokottnak. A legtöbb dolgot elég jól meg is csinálták, csak 1-2 helyen voltak gondjaim, pl. a királyné esetében nem tudom h a színésznő volt ennyire faarcú, vagy csak nem sikerült jól a modellezés, vagy a kitalált textúráknál, mint amilyen Grendel vagy a sárkány bőre, kicsit mintha kezdetlegesebbre sikerült volna a hatás. De ez igazából csak a csomó a kákán, mert egyébként teljesen jó és élvezhető a mozi.

Látszik hogy 3D-re van optimalizálva a dolog, sok jelenetben vannak olyan elemek amikről süt hogy azért tették oda/csinálták úgy, hogy a 3D hatással lehessen izmozni. De persze ez jó, mert hát ettől lesz egyedi az egész. 16-os korhatárt kapott a dolog, pedig szerintem hellyel-közzel beleférne ez a 12-esbe is, én legalábbis nem találtam túl durvának sem az ábrázolást, sem a nyelvezetet (mindkettő alól 1-2 kivétel akadt csak). A történet a Beowulf-mítoszból táplálkozik, meglepően hűen, egyébként. Csak 1-2 dolgot ad hozzá a történethez, de azokat is úgy, mintha az eredeti lenne a hivatalos verzió, az a pár részlet pedig a háttérben megbúvó titok, ami nem került bele a legendákba (tehát nem kell a 300-ban látható vad elrugaszkodásokra számítani). Van némi óangol is benne, ha jól éreztem, kissé lebutítva, hogy azért a nézőknek legyen egy kis sikerélményük.

Összességében szerintem totál megérte, még akár sima verzióban is sokkal jobban mutat vásznon, nagyban a dolog mint képernyőn (bár így még nem volt hozzá szerencsém, csak gondolom). Főként a vége felé vannak ütős effektek (a sárkány elleni harcban pl.), de szépen elszórták az egész film során a dolgokat, hogy minden percre jusson. Engem végig lekötött, és tetszett, kb. jól ültek a poénok, az akció, és jól vitték a történetet is. Ez egy 9/10, simán.

Nem, nem, és nem akarom elhinni, bazmeg, hogy az RTL Klubon részletes, 15-20 perces rallyhíreket kapok bazmeg a filmem KÖZBEN, a reklámszünetben (nyilván a kötelező 15 perc reklám után, pluszban...). Rendesen, kommentátorral, mindennel, ilyen összefoglaló. Mikor nézném a Ponyvaregényt, faszom. Hát hova bír még lejjebb süllyedni a magyar kereskedelmi televíziózás, faszom? Kurvamód fel vagyok baszva, ha nem lenne kivehető a szavaimból...

Zodiac (2007) - Az utóbbi idők egyik legnagyobb filmes csalódása. Ennyiben foglalnám össze röviden. Bakter, David Fincher, aki ilyeneket rendezett, mint a Se7en, vagy a Fight Club, hogy tudta ezt összehozni?

The Reaping (2007) - Mainframe horrort nézett, OMG. Ennek a filmnek az alapötlete tetszett, bírom a vallási témát. Ez persze csak érintőlegesen és hollywoodian az, de a végeredmény egész nézhető és kellemes (amennyire egy horror az tud lenni). Jók a szereplők, jók az effektek, a kiscsaj a legjobb már megint... Legjobb a sztori, amihez jó a felvezetés, jó a múlt, jó minden. Legjobb a végén a kötelező csavar, amit ezúttal még Mainframe sem tudott megsejteni. Egyetlen egy hatalmas logikai buktató van benne: Mégpedig: Ki gyújtotta fel a papot? Mert ugye épp telefonon, önhibáján kívül rossz nyomon vezette a főcsajt. Akkor a sátán miért gyújtotta volna rá a kérót, pont hogy neki kedvezett az öreg. Az isten meg lehetne olyan jó fej, hogy a saját hőseit nem máglyahalállal figyelmezteti arra hogy hülyeséget beszélnek. Jöhetett volna egy angyal, aki a glóriájával tarkóncsapja a papot h Rosszul gondolod, öreg... Ja, és egyvalami nem tetszett: Értem én hogy a falu csak elsőszülöttekből áll. De miért csak a felnőtteket látjuk elégni? Ne tessék finomkodni, ha már hangulat van, és vesszenek a gonosz szektások, akkor ne aprózzuk, látni szeretném az 5-10 éves korosztályt is elhamvadni a tisztítótűzben. Szóval a cucc ajánlott, egy 8/10-et adnék neki. Meg lehet tekinteni, biztonságos.

Jaj, és a csaj tudományos okfejtése az eredeti tízcsapásról keményen oszt, nekem nagyon bejött! Nem tudom mennyire korrekt mondjuk, de jól hangzott...

Hannibal Rising (2007) - Lecter doktor az egyik kedvenc filmes karakterem, amihez azért hozzátartozik hogy már önmagában Anthony Hopkins is a siker záloga lehetett, de bíztam benne hogy maga a karakter is tetszik, nem csak az őt megformáló színész. Ezért is volt érdekes megnézni az első Hannibal-filmet amiben nem Anthony Hopkins volt a főszereplő, hanem egy fiatalabb srác. Ebben a műben ugyanis valóban a gonosz születésének lehetünk tanúi (már a Vörös Sárkány is ezt a vonalat pedzegette, de abban Lecter csak egy fájdalmasan kicsi mellékszerepet kapott), Hannibal gyerek- és fiatalkora a téma. Bár kicsit koncentráltan. Túl rövid szakaszt túl részletesen fed le a film, szerintem.

Shooter - 2007. Emberünk (Mark Wahlberg, akit amúgy nem kedveltem) a világ legjobb mesterlövésze, visszavonultan él mióta elvesztette a társát egy küldetés során. Danny Glovertől (Halálos Fegyver, remek választás) azonban új feladatot kap - ennél több viszont már komoly spoiler lenne. Körmöt tövigrágós fotelbafeszülős két óra. Nem gyerekmese. 10/10, több mint kötelező. (Tényleg jó! Nézzétek meg!)

Nemrég én is megismerkedtem a népszerű sorozattal, és vegyesek az érzéseim. El is mondom miért.

Live Free or Die Hard - 2007. Röviden: Amerikát lenyomja egy gonosz kiberterrorista, de jön John Rambo McClane és visszanyomja őket. Persze egyedül nem menne neki, hiszen a technikához pont annyit ért, mint a saját nagymamája, ezért egy hacker van végig segítségére, aki szegénykém folyamatosan arra panaszkodik hogy szétrobban az agya, annyi mindent tud. Ami idegesítő volt, hogy rengeteg számítógépes jelenetet tettek be, és megvallom őszintén hogy egy Die Hard esetén nem azon akarok izgulni hogy vajon sikerül-e meghackelni a hackereket, illetve hogy párbeszédpanel Yes gombjára kattintás előtt szükséges-e legalább 20 karaktert gyorsan begépelni a semmibe. A film két órájában azért szerencsére jut bőven idő valódi akcióra is, volt egy 50 perces szakasz, amikor nem is néztem hogy hány percnél tartunk.

The Grudge 2 - 2006. Ha szeretsz borzongani, ez (és az első rész) a te filmed. Már a Columbia logó alatt libabőrös lesz az ember. Egyébként ez végigkíséri az egész filmet, mármint a libabőr. És sajnos az effekt is, mert tulajdonképpen arról van szó, hogy találtak valami félelmeteset és onnantól 2 percenként elsütik (igen, ha ránézel a plakátra, már látod is hogy mi az). Az érdekes az, hogy bármennyire is idegesítő maga a felismerés, a dolog mégis működik, még nappal is, de éjjel azért sokkal jobban, szóval mindenképpen éjjel, korom sötétben nézzétek Azt gondolom, a Grudge 1-2 az általam látott meglehetősen sok horror közül mindenképpen a legjobbak között van (egyértelműen a top5-ben). No persze a Grudge 1 az etalon, hiszen az még az újdonság varázsát is nyújtotta. Aki nem látta, igyekezzen pótolni. (A másik nagy dobás A barlang (The Descent), és persze annak idején jó volt még A kör.)

… baszki, valami kaparászik a redőnyön túlról!

Babel - 2006. Nem az első film ahol több, látszólag nem kapcsolódó történetet kísérhetünk végig, de azért az egymásbaszövések jól sikerültek, érdekesek. És akkor talán ennyi lenne a filmben a pozitívum, mert amúgy irgalmatlan unalmas szar az egész. Ennyi. Imdb 7,7, meg ezer díj és jelölés. Ja többek közt a filmzenéért. No komment, ha megnézitek akkor majd értitek hogy miért. De inkább hagyjátok ki, mert 140 percet dobtok ki vele az ablakon.

Saw III - 2006. Két órányi szenvedés a képernyőn, és immáron a fotelben is. Bizony a harmadik részre megfáradt már ez a sorozat: a szabályok ismertek, a történések és a szereplők döntései többé-kevésbé kiszámíthatók. Az atmoszféra nem új, a néző szeme a film helyett gyakran tapad a lejátszó órájára.

Van Wilder - 2002. Szokásos tinivígjáték (illetve ez fősulin zajlik de tulajdonképpen mindegy). Vannak benne jó poénok, meg jó csajok, egyszer fogyasztható iq lájt szórakozás.

Blood Diamond - 2006. Gyerekek, ez legalábbis közel 10/10. Irgalmatlan feszült akció 140 percen keresztül, igényesen kidolgozva, gyönyörűséges tájakon, drámával, nagyszerű színészi játékkal (igen, Leonardo DiCaprioval, Jennifer Connellyvel (Rekviem egy álomért), és Djimon Hounsouval, nem mintha utóbbit ismertem volna). Úgyhogy ez mindenkinek kötelező.

Véget ért a Sopranos. És hogy. Olyan sorozat volt, aminél felmerül az újranézés mint opció. Igazán kár érte, elnéztem volna még egy darabig…

Final Fantasy VII: Advent Children (2005) - Imdb szerint 7,6 ami igen jó. Én nem tudtam ennyire élvezni, bár le kell szögezni, roppant látványos, a computeranimáció legjavát mutatja be. Lévén ugyanúgy készült, mint a közismertebb, és hogy megmondjam, közkedveltebb Final Fantasy: The Spirits Within. Csak ez későbbi. Ámde, míg az előző film teljesen érthető, kerek, egész történet volt, itt nem szórakoztak a kívülállók (akik nem játszották szét az agyukat a valamilyen konzolra írt játéksorozattal) beavatásával, a nyakunkba van zúdítva a világ egy minimális kis ismertető után, ezer névvel és karakterrel, akik pont ugyanúgy nem mondanak semmit az egyszeri embernek, mint amennyire nincs semmi szerepük. A sztori is elég mélyrepülő üzemmódban van (3 rejtélyes valaki keres valamit, a jófiú meg harcol velük úton-útfélen, és közben megmenti a világot), a látványvilág meg kicsit átesett a ló másik oldalára, és annyira a legirreálisabb részeket ragadták ki mind a sci-fi, mind a fantasy részlegből, hogy negyed óra után szédülsz és fáj a fejed. Röpködve harcolnak akkora kardokkal amiket egy bika sem tudna elhúzni, böszme nagy motorokon hajtanak végre cirkuszi akrobatamutatványokat, és így tovább. Alapvetően ezt azért nem lenne szabad felróni, mert ez az egész FF alaphangulata, a játékok is ilyenek voltak, ezt a stílust a FF teremtette meg. Én azért rovom fel mégis, mert ez egy standalone film, amit nekem is értenem kéne, aki nem vagyok japán gamerállat. Mert így elég élvezhetetlen. Olyan volt, mint egy másfél órás techdemo, amilyeneket a benchmark programokban látni. Öröm a szemnek, fájdalom az agynak. Nálam 3/10, azt is a megvalósításra kapja.

Horvátországi fellépésre igyekezvén, és vissza (2x8-9 óra) a buszon filmek nézésével ütöttük el az időt. Többnyire a Bár ne tettük volna... gondolat fogalmazódott meg bennem, bár lehet hogy csak nyűgös voltam a hosszú út miatt. No, kaptok egy listát, képek nincsenek, elvitte a rézfaszú bagoly.

A Tűzben Edzett Férfi (2004) /Man on Fire/ - Denzel Washington és Dakota Fanning (aki tényleg félelmetesen jó színész kislány létére) neve fémjelzi a filmet, illetve egy állítólag igen vérmes, jó könyv, ami alapján íródott. A film kevésbé volt jó, (bár az imdb 7,5/10re taksálja, ami ott kifejezetten nagyonjó) nekem túl vontatott volt a sztori, és idegesítő a kamerakezelés és a látványvilág. Olyan Harcosok Klubja-módra berántják gyakran a képet, meg mindenféle grunge effekteket tesznek rá. Szerintem ez egy akció/krimibe nem illik. El is aludtam rajta. A vége beindul, de hamar lepörgetik, és az egész kicsengése is eléggé a céltalan vérengzés felé húz. A könyvben más a sztori vége állítólag, ott még kvázi-happy-end sincs. Nálam 5/10

A Nyakörv (2005) /Danny the Dog/ - Egy számomra eddig tökismeretlen Jet Li film, amiben egy unszimpatikus pénzbehajtó bácsi a kölyök Jet Li-ből harci kutyát nevel (szó szerint!), és őt használja az alvilág töbi tagjának megfélemlítésére. Verekedős, múltbanvájkálós. Van még benne Morgan Freeman, szóval nem rossz. (imdb 7,1/10, nálam 7/10)

300 (2006) - Másodszor nézve, elismerem, egész tűrhető, bár mivel csupa hasonszőrűvel néztem, pár jelenetnél volt nagy anyázás meg fogszívás. De ha megerőszakolom az agyamat, és elfelejtem hogy ez itt Leonidasz és a spártaiak, akkor egész jó. Mondjuk 7/10.

Csontdaráló (2005) /The Longest Yard/ - Haszprus már látta, most már én is. Adam Sandler nem jó. Amerikaifoci-játékosnak még hiteltelen is. Nem kifejezetten vígjáték, inkább ilyen kis könnyed film, különösebb veretek nélkül. Szódával elment, bár a börtön-scene is tök gáz benne, atomlazára van véve (Sandlert még jól megverik az őrök csak úgy zsigerből, később viszont 3 smasszer nem bír kiprovokálni egy verekedést a fekete könyvtárossal, így elkullognak...wtf?!). 5/10

A Sziget (2005) /The Island/ - Ezt is már másodszor, de még mindig jónak tartom. Jó látványvilág, jó sztori (kicsit bontogathatnák hosszabban, átmenetesebben, és lehetne kevesebb menekülés, de így se rossz). 8/10

Lady in the Water (2006) - M. Night Shyamalan újabb filmje, a viszonylag jó, mondjuk akár többször is nézhető Falu után. Az imdb szerint 6,2-es, szerintem nem ilyen jó. A sztorija (a főcsajt is Storynak hívják egyébként) a bevezető kiokosításból azonnal sejthető, így nincsenek meglepetések a filmben. Vagy ha vannak, akkor azok szánalmasan bugyuták. A vége felé a szerepek keresgélése és cserélgetése például nekem nagyon bénán hatott, míg az is, hogy egy nagy bérház majdnem összes lakójához odaállít egy ilyen történettel, hogy itt ez a vízitündér, segítsünk neki hazamenni és védjük meg a farkastól, ÉS MINDENKI SZÓ NÉLKÜL HISZ ÉS SEGÍT NEKI.

Ez a film nagyon-nagyon elrugaszkodott. Olyan, mint egy rögtönzött estimese, amit egy 8 éves kislány talál ki a 4 éves húgának. Az elnevezések is bénák, a valami csoda folytán mindent tudó, de semmit mondani nem akaró keleti asszony is, és az is, hogy a csúnya rossz kritikust jól megeszi a farkas (üzenet: kritikusok, ne merjétek szidni a filmet). De igazából minden szereplő valami hihetetlenül agyament ötletből született, ott van például a csávó, aki keresztrejtvények 1-2 szavából jósolja meg hogy mit kéne most tenni, vagy a gyógyítónak hitt nő, aki 70 éves létére ölelgeti a haldokló vízitündért, és komolyan hiszi hogy attól meggyógyul (realitás rulz), meg a rejtvényes csávó kisfia, aki meg müzlisdobozról olvassa le a titkokat (X-képesség a családban, yeah). . A történet túl gyorsan fejlődik ki, szinte semmi suspense-t nem kapunk, nincs miért izgulni. (Az ugye evidens, hogy csak happy end lehet a vége, szóval sok esélyt nem hagy a dolog a találgatásoknak.) Vártam a végén valami olyan szintű csavart, mint a Falu-ban, de nincs. Állunk hülye fejjel a medence szélén, a filmes élményt meg elvitte a nagy sas. 3/10

Bloodrayne (2005) - No, ezúttal röviden: atomszar, alig nézhető, hülyeségekkel teletömött fantasy vámpíros film szar effektekkel (holott ezeket az újkeletű, gyenge sztorijú hollywood-i vámpíros vackokat egyedül az viszi el, ha bármi). Külön kiemelném a míves acéllemezből kivágott kardokat, illetve hogy a vámpírok kutyaközönséges módokon képesek maghalni (pl elvágod a torkát, hasbaszúrod, stb...), ellenben ugye napfény, meg víz, meg kereszt... Szóval érezzük hogy csúcsragadozók. Alakítások nagy nullák, mindenki faarccal beszél, a főgonosz egy jelenetben kétszer is elsüti a mágikus So be it. mondatot... Soroljam még? 1/10, és örüljenek hogy végignéztem. Najó, 2, mert egy obligát kefélés van benne.

Rocky Balboa 9/10. Ezt fontosnak tartottam megjegyezni.

(A megelőző részek közül egyikből csak minimális részletet láttam, a többit pedig egyáltalán. Akárcsak a Rambo esetén, amit csak azért említek merthogy jön a John Rambo is. És így 2007-ben nem egyértelmű, hogy az előzményeket érdemes-e bepótolnom. Viszont pár hete megnéztem újra a Judge Dreddet, ami anno és most is eléggé tetszett, leszámítva persze az ócska cg-t meg Rob Schneider debil szinkronhangját.)

Haszprus már írt erről a filmről, de tegnap én is megnéztem, igaz nem vásznon (de ígérem megnézem ott is, és ha meggyőzően más, akkor update-elek), és teljesen eltérő véleményen vagyok, úgyhogy eldöntöttem: megírom én is a kritikámat. Aki még nem látta, ne olvassa el, mert lesz benne jónéhány spoiler, és nem akarom őket ki [spoiler]-ezni, mert úgy nézne ki a poszt mint egy ementáli.

300 - 2006. Szerintem jó. Van benne erő. Nem, nem a spártai oldalon. Az default, az számítható is volt. Ellenben Xerxész alakját néhány gázos mimikától eltekintve szerintem durvajól megcsinálták. Az a gőg/magabiztosság/hatalmasság, ami volt benne/körülvette. Pl. a cucc amin közlekedett (Igaz az hülyén vette ki magát, ahogy ott instabilan egyensúlyozgatott a tetején.) (Vagy ez netán korhű lenne? ) A másik ami tetszett, az a mesélő. Ez, és a sztori tempója (gyorsítás-kilassítás, ld. még: képregény kockái) valóban egy modern mese feelingjét adta. Még egy dolog, amit ugyan már sok helyen leírtak, de most én is hadd. A sztori felvezetése jó volt, de onnan kezdve hogy eljöttünk Spártából, többet szvsz nem kellett volna oda visszakapcsolni.

El Laberinto del Fauno (2006) - Mielőtt valaki erre a filmre eltévedne véletlenül gyerekkel, hadd szóljak: nagyon keményen 18+-os.

A sztori két szálon fut, amik persze számtalaszor keresztezik egymást: egy részről a kőkemény fasiszta spanyol valóságban, ahol a főszereplő kislány és anyja egy vidéki kastélyba költöznek, mert az anya újdonsült párja, a náci kapitány aki a helyőrséget irányítja, közel akarja tudni őket magához. Nem is csoda, mert az anya az ő gyerekét várja. Tovább spékeli a helyzetet, hogy a kastély körüli erdőbe bevették magukat az ellenállók. Nem kicsit feszült helyzet... A másik vonal a fantáziabirodalom, ahová csak a kislány nyer betekintést, és aminek (mint az kiderül) ő is fontos része. A kapcsolatot a két világ között a címben szereplő faun biztosítja, aki időről időre kapcsolatba lép a főhőssel.

Maga a faun is elég jól van ábrázolva, mint minden a fantáziavilágban, ahol semmi sem egyértelmű. Nyugtalanító, ámde szép a látványvilág, és az is bejön hogy nem valami dimenziók közti utazással intézik az ide-oda ugrást a valóság és a varázsvilág között, hanem fizikailag is közel esik egymáshoz a kettő (pl. a labirintus mindjárt a kastély mellett van). Az ért még egy nagy jópontot, hogy minden mellékszereplő ki van fejtve egy ésszerű szintig, nincsenek töltelékkarakterek. És minden színész elég hitelesen alakít, a legkisebb szerepekig. Pedig ők aztán tuti nem hollywood-i szupersztárok. Még.

Nehéz nem lelőni poénokat a filmből, ezért csak röviden lehet írni róla, de ami tuti: rengeteg vér, szenvedés és erőszak van a filmben, ez teszi korhatárossá. Ugye már az alaphelyzet feltételezi hogy itt nem baráti cívódás lesz a nácik és az ellenállók között, de néhol olyan szintű durvaságok fordultak elő, hogy én is meglepődtem (pedig általában bírom az ilyet).

Mindent egybevetve nagyon rendben van a film, bár nem való mindenkinek, még a felnőttek közül sem. De nálam simán kap egy 9/10-et, mert megfogott, és átadta amit át akart.

Nos, abban a szerencsében volt részem, hogy a gyakorlati óra keretében ellátogattunk Fótra, a filmgyárba. Egy hatalmas területen található a gyár, minden épületet hungarocell és gipsz vagy fa felhasználásával hoztak létre. Ez megmagyarázza a gyors állagromlást, viszont talán a fényképeken is látható, hogy eléggé élethűek az objektumok. Az építményeken kívül kellékraktár, pirotechnikai egység(ahol nem lehetett fényképezni...bazz) ruharaktár és egyéb tárolók találhatóak meg. Számomra rejtély, hogy mit tarthatnak a fundusz raktárban, de a neve nagyon tetszik. Jah, és a 3. kép nem gipszből és hungarocellből van, hanem húsból és vérből:-))

Orcával meg Szilvivel megnéztük a Kranked 6-ot a MOM-ban, a jegyekért ezúton is thx a dalmaMagnak. Azon kicsit meglepődtünk hogy valszeg dvd-ről ment, mert erős pixelesedést észleltünk. Hát. Úgy nagyjából ez a legmeghatározóbb véleményem, a film maga amúgy nem rossz, de a Roamhoz nem fogható. Sajnos a minőség nagyon zavaró volt, ezt így nem szabadna szvsz.

Bridge to Terabithia - 2007. Nos, abban a szerencsében részesültem, hogy elmehettem a sajtóvetítésre, és az azt követő fogadáson is részt vettem. A film egy megható történeten alapul, a műfaját nehéz meghatározni, mivel animációk is helyet kaptak és minden generáció felé van mondanivalója.

Számunkra azért is érdekes, mivel egy magyar származású ember a rendezője, Csupó Gábor, akinek a nevét rajzfilmek kapcsán már hallhattuk.

Gábor amúgy tök fain csávó, semmi nagyzási hóbort nem vehető észre rajta, és az is szimpatikus, hogy nem szidalmazza az országot, ahogyan azt sok kivándorolt hazafi teszi. Végre ismét egy magyar, akire büszkék lehetünk. A másik érdekesség, hogy a bemutatón (annak ellenére, hogy volt meghívóm) a kutya nem kérte belépőt, bárki bemehetett. Szerintem Kiszel Tünde is így keveredhetett oda, Donatellácskával egyetemben.

Thx Gábor

Ez a film már szinte legendának számít, még több mint tíz év távlatából is kellően szórakoztató tud lenni. Arról nem is beszélve, hogy a látványra sem lehet sok panasz, főleg az akkori technikai lehetőségekhez képest. A színészek alakítása csodálatos, Rick Morannis a kedvencem, de mindegyik karakter különleges. Ez a film igazán megérdemelné, hogy trilógiává érjen. Nem tudom Spilbergnek vannak-e efféle tervei.

Nem bíííírom! Nyarat akarok. Most. Jobban mondva nyári szünetet, 25 fokot, napsütést, ISO100-at. Intézkedjetek.

Apocalypto (2006) - Elsősorban leszögezem, hogy ez egy jó film, mielőtt bármi mást írnék róla. Akkor most jönnek a kontrák:

• Mást vártam tőle. Lehet hogy spoiler, de megmondom, nehogy valaki emiatt csalódjon a filmben: a conquistadorok csak egy egész pici mozzanatában szerepelnek a filmnek, egyébként nincs benne a filmben a Maya birodalom bukása. Én végig ezt vártam, hogy mikor lesz már, de egy idő után leesett hogy nem lesz. Kicsit csalódtam.
• Mértéktelenül előítéletes. Ez folyik most a csapból is, hogy Mel Gibson kicsit elrúgta a pirospöttyöst ezzel a filmmel, és tényleg. A mayák megalomán, romlott, elfajzott népnek vannak ábrázolva, ami megjegyzem lehetett akár így is, de sajnos nem tudjuk. Úgyhogy egy ilyen erős állásfoglalás mint ez a film, talán túlzás. Vannak az erdőben lakó civilizálatlan jóindiánok, és a városokat építő rosszindiánok, akiket majd méltóképpen leöldökölnek a spanyolok (mondom újra: NEM a film során), és hurrá. Hát én ebből a fílingből nem kérek.
• Majdnem minden eleme más filmből van átemelve. De tényleg. (Ilyen menekülős-levadászós film már volt ezer. Kb ugyanezekkel a trükkökkel...)
• Megint holtnyelven csinálunk filmet... ejj, ejj. Már a Passió is tele volt hibával, még szerencse hogy van a háznál latin/héber tanárnő aki erre rámutatott. (Tudom hogy arámi volt, úgy is tud.) Mayatanárnő nincs, de sejtem.
• A sztori választása kicsit kisstílű. Megint nem akarok lelőni semmit, de nekem olyan érzésem lett, mintha egy szkanderpartit néznék egy normandiai német bunkerben, pedig fél óra múlva partraszállás lesz, és azt már nem nézhetem.
• Irreális dolgok. John McLane-féle gyógyulás (amíg eksön van, nem fáj). A terhes nő is amiket művel, attól komoly szülészorvosok kapnak szívrohamot, lefogadom.

Talán ennyi. Akkor most a pro:

• A maya nyelv sokat ad a feelinghez. Jól hangzik, és olyan...jó, na.
• A kamerakezelés, a tájak, a fényképezés, az effektek (fej mellett elzúgó nyílvessző a legállatabb) mind-mind királyak. Profi munka a film, azt meg kell hagyni!
• A színészi játék is zseniális. Talán egyedül a fájdalmat nem sikerül kezelniük, olyan fa arccal fogadják a legtöbb sérülést, mintha a legzordabb Rambo-korszak tért volna vissza. De ettől eltekintve mindenki jó.
• A maya civilizáció bemutatása (a részrehajlástól eltekintve) király. Nemkicsit van megcsinálva ez egész. Látványos, színes, minden ami kell...
• Nincs üresjárat. Minden pillanatban történik valami, egy percre sem tudod levenni a szemed a vászonról. Ez ritka erény, sok pontot ér nálam!

Ha levesszük az idegesítő Hollywood-specifikus részeket, és a 'mondanivalót', akkor a film bizony nagyon ütős, keményen felteszi a lécet az elkövetkezendő egoztikus-kosztümös filmeknek. Az a legviccesebb, hogy engem ezek a belemagyarázások, meg jólmegmondások filmekben nagyon zavarni szoktak, de az Apocalypto elintézte hogy ne is figyeljek oda rá. A végkövetkeztetés: nagyon ász film, nézzétek meg! 9/10

Idiocracy (2006) - Haszprus már tett róla említést egyszer, erre én jól letöltöttem és megnéztem. Amúgy is azt mondta, megérne egy külön bejegyzést (bár azt a postot még nem publikálta, szóval 'vissza a jövőbe'-feeling rulz). Hát tessék! Az alapeset mégegyszer (de ezt a film elején szépen és reálisan illusztrálva el is magyarázzák): tekintve hogy az emberiségből már nem szelektálódnak ki a legjobbak, az értelmesek, életrevalók, a hülyék fokozatosan többségbe kerülek, mert jobban szaporodnak. 500 év alatt teljesen le is cserélődik az emberiség egy teljesen elbutult, leépült társadalomra. (Ez egyébként valami komoly, sötét jövőképpel operáló sci-fi-hez is jó alap lehetne.)

Hősünk a legátlagosabb ember minden tekintetben, de a 21.század elején. Egy katonai kísérletben hibernálják (egy prostituálttal egyetemben, aki a legátlagosabb nőnek bizonyult), majd a szokásos emberi tényezők miatt a kísérletet megszüntetik, és róluk elfeledkeznek. Így esik meg, hogy 1 év helyett 500 évig maradnak lefagyasztva, és amikor felébrednek... nos, erre mondaná azt egy művelt orosz, hogy It's a whole new world. Az ország szétbarmolva, senki nem alkalmas semmire, és mindenki tökhülye. Tovább nem mennék a sztorival, innentől poénokat lőnék le, és egyébként is: nézzétek meg.

Ez nem egy mainstream vígjáték, és egy idő után idegesítővé is kezd válni a világa, de szerintem ennek pont az a célja. Reméljük sok olyan is megnézi a művet, aki majd magára ismer a jövőbeli emberekben, és súlyos önvizsgálatot indít. Mert én sajnos azt látom, hogy ez a jövőkép félelmetesen reális, persze nem ebben a túldimenzionált formában, de tény, hogy a társadalom nagyrésze (a 'tömeg') folyamatosan butul. (Ld. még erről: ezt a videót.) És ez ellen nem lehet semmivel sem tenni, csak ha önmaga, a butuló ember látja be a szükségességét hogy változtasson. Ha más nem, ezért a tanulságért, és illusztrációképpen érdemes megnézni a filmet. Úgy amúgy egy 7-est adnék neki a 10-ből, mert eredeti az ötlet, és a két főhős színészi játéka is rendben volt. (A többieké is, csak azok a szerepek szörnyen idegesítőek voltak. )

Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan - 2006. Hát, nem lehet rossz ha ennyieknek tetszik (7,9-es átlag@38000 vote, ebből a fele 10-es). Nekem speciel nem jött be. Néhány esetben vicces volt a szóhasználata, vagy maga a sztori (a cigánykönny-vonulaton majdnem hangosan röhögtem), de jobbára fárasztó. Némelykor a poénkodás ostoba burleszkfilmes szintre megy, pl. amikor a régiségboltban szerencsétlenkedik. Az egész film egy hosszú buzivicc. Mondjuk a zsidós dolgok már poénosabbak voltak. Olyan szinten gáz dolgokat csinál a figura, ami már Kazahsztánban is kínosnak számít, ebben biztos vagyok. Szóval még hiteltelen is, imho. A kazahok joggal vannak kiakadva.

American Psycho (2000) - Tegnap láttam m1-en, reklám nélkül (kegyeleti okok? ). Ez egyrészt szerintem nyíltan Psycho tribute (főszereplők neve: Patrick Bateman <-> Norman Bates, meg persze a filmek címei), bár tök más sztorival és indítékkal, de kb. ugyanazt a jelenséget láthatjuk. Nem rossz a film, Christian Bale megint kitesz magáért. Egész máshogy őrültködik mint pl. a Gépészben, de ezt is tökéletesen nyújtja. Egyre feljebb kúszik a toplistámon ez az ember, komolyan. Nem boncolnám a sztorit, legyen elég annyi, hogy ez egy 'átlagos' horror-történet, de van benne minden ami kell, sőt, még csavar is! Vér és trancsír mérsékelten, félelem is inkább csak suspense-esen. Inkább thriller ez, mégis. A megvalósítás helyenként hagy kívánnivalókat maga után, pl. (najó, egy jelenet, de több tényleg nem) amikor a ház közös folyosóján meztelenül, véresen, járó láncfűrésszel a kezében kerget egy csajt, az nekem kicsit sok volt.

Készült ennek egy magyar utánérzése Nexxt címmel, azt még régebben láttam, és ezt nézve ötlött fel bennem hogy az ilyen remake-szerű volt, bár tök más szemszögből és rövidebb történettel mutatta be ugyanezt a témát. Sok tekintetben jobb volt, bár egy-két helyen le is maradt az eredeti műtől. A Nexxt inkább művészfilm, nem kifejezetten horror vagy thriller. Akinek bejött az AP nézze meg azt is, tetszeni fog.

Eragon (2006) - Hát, IMDB 4,9 pontra tartja, én még kevesebbre. Nagy része Gyűrűk Ura, vagy esetleg Legend of Earthsea koppintás (És itt nagyon durva értelemben értendő a koppintás. A város egy az egyben Minas Tirith például, hogy csak az első eszembe jutót mondjam.), és minden egyes jelenet klisé, klisé, klisé. A karakterek elég bénán vannak összerakva, a történések iszonytatóan kiszámíthatók (Pl. Brom már fél órája tanítja a srácot sárkányos dolgokra, és egy emelkedett jelenetben jön a nagy leleplezés, hogy tadaaaaam: ő is sárkánylovas volt. Hű, baz, tényleg?! ), a sztori meg a szokásos sablon. És az egészen nagyon látszik hogy a fiataloknak készült. Nézzetek valami jobbat a szabadidőtökben. Ez egy gyenge 3-as.
UI: A sárkány hangja tényleg jó volt. IMDBs kommentek is ezt emelik ki főleg...
UI2: Rá kellett jönnöm, hogy az IMDBs pontozás azért nem lehet reprezentatív, mert az emberek nagy része binárisan pontoz. Vagy jó volt (10) vagy nem (1), és rányomja. A userek töredéke ad más pontszámot mint 1 és 10. Objektívebbnek kéne lenni.
UI3: És itt elolvashatjátok a különbségeket a film és regény között. Spoileres.

• Kamera által homályosan (A scanner darkly). Nem jött be.
• Felvéve (Accepted). Nem jött be, fél óra után kinyomtam.
• A Karib-tenger kalózai 2. - Holtak kincse (The Pirates of the Caribbean: Dead Man's Chest). Voltak jó és rossz részei. A végén azért már eléggé szenvedtem, bár az első háromnegyed órában elég sok a poén. Asszem nem ártott volna kicsit jobban emlékeznem az első rész történéseire.
• Harcosok klubja. Még mindig jó.
• Kranked 6 - egy újabb bringás film, roamhoz némileg hasonló, szép erdei/hegyi részekkel, épített pályákkal, néhány eséssel. 40 perc, bringafanoknak simán ajánlható, de nálam a Roam az etalon, valszeg nehéz lesz felülmúlni Ebben a filmben pl. a Roamnál tökéletesen látható sebességet hiányoltam.

Saving Private Ryan - 1998. Egy lélegzetelállító, könnyfakasztó történet, amelyet mindenkinek látnia kell és elgondolkodnia rajta. Csak szuperlatívuszokat tudnék róla beszélni, mély érzelmeket hozott ki belőlem, látványban és színészi alakításban is páratlan a film.

Roam - na ennek nem találtam az imdb-s oldalát (ellenben a linkbáron szerepelt a teasere, itt meg a film honlapja - ahol jobb minőségű teaser is van). Ez egy bringás film, háromnegyed óra, van benne többek között dh (+ dirt, street, xc), gyönyörű tájakon, fantasztikus operatőri munkával, egyszerűen meseszép, királyság! Ajánlott mindenkinek, nemcsak bringásoknak. Anyámat és apámat is lenyűgözte, ami ritkaság, és külön kérték hogy ne csak az általam legjobbnak ítélt jeleneteket mutassam meg

Eredetileg ezt is hozzá akartam csapni a 2006 őszi filmösszefoglalóhoz, de ez a film megér egy külön bejegyzést Állat. Tényleg kötelező.

Thx 2 nrg.

Ezeket láttam a már dokumentáltakon kívül az elmúlt 2 hónapban, de nem írok róluk külön.

• Távkapcs (Click - 2006). Gáz. Szokásos Adam Sandler gagyiság. A vége jó.
• Nagy durranás 2 (Hot Shots! Part Deux - 1993). Régen jó volt, ma már nem.
• House of the Dead 2: Dead Aim - 2005. Nagy rakás szar, semmilyen körülmények között ne nézzétek meg.
• Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Master and Commander: The Far Side of the World - 2003). 6,5/10. Nemrossz, sőt elég jó.

The Departed - 2006. Egy középesen jónak mondható történet, kellemes alakítások, igényes képi világ, de a dramaturgia szerintem nagyon gyenge. Különös, meghökkentő fordulat nincs is a filmben, pedig lehetett volna még jobban fejére állítani a történetet. Viszont nem unatkoztam a cirka 140 perces játékidő alatt, ami az akció jeleneteknek köszönhető. Összességében az alkotás mondanivalója lehangoló, és nagy igazságok vannak benne.

The Scorpion King (2002) - Hát, srácok, ez kib@ gyenge eresztés. Képzeljetek el egy Xena-típusú világot, amit megpróbáltak annyira ókorira (5000 BC) csinálni, hogy az egész rendszer összeomlott, és láthatunk acélkardot, puskaport, katapultot, láncinget, alabárdot, miegymást. Gondoltam leírom tételesen mik a gondok a filmmel, de ez még az első tíz percben volt. Azóta rájöttem, hogy arról külön blogot nyithatnék. Ha ránéztek az imdb-n, ott fel lesz sorolva jónéhány, az tuti. De amúgy elmondható, hogy a film hozza amit ilyenkor vár az ember: olyan egyszerű sztorit mint egy képeskönyv, hasonlóan bonyolult karakterekkel (szokásos idegesítő sidekick, jónő, kissrác kombó megvan), és ráadásul olyan eredetiséget, hogy bármelyik pillanatban megállítva a filmet ki lehetne találni a következő 10-15 percet. Még a bucinagyember-beöltözik-háremhölgynek trükköt is eljátsszák benne, pedig az már a Looney Toonsban is bárgyú volt. Ja, meg az is tetszett, hogy a gonoszkatonák egy tetszőleges akcióval kivonhatóak a forgalomból. Ha az az akció a szökőkútba (5000 BC, teccikérteni) lökés, akkor az. A katona csöndben ottmarad a szökőkútban. Ja, és egy félkilós ilyen kis parázstartó háromlábat eldobva egyszerre 4-5 katona döthető le a lábáról. Ezt is most tanulhattam meg. Ejj, egy az egyben Xena...

Ilyen gyökeresen elbaszott, ostoba, bárgyú filmet keveset látni. Műértő társasággal sírvaröhögős, egyébként csendbenszánakozós. Kibiri-kibaszott nagy 1-es a 10-ből. Na jó, 2-es, mert a csaj tényleg jó benne, és izgi a ruhája.

UI: Jaj, egyvalami még, ki ne hagyjam már: Ti is úgy tudtátok, hogy I.e. 5000-re az akkádok már kihaltak?

Még tán Müller Péternél olvastam, hogy az embert egyedül az különbözteti meg az állattól, hogy az ember undorodik a saját testétől. De lehet, hogy nem nála, igazából lényegtelen. A lényeges az, hogy szentül meg voltam győződve róla, hogy ez az állítás ha mindenki másra igaz is, rám biztos nem. A Taxidermia megtekintése után viszont kénytelen voltam alapos revíziónak alávetni, hogy hogyan is viszonyulok én az emberi testhez.

Valamennyire sejtettem, hogy nem lesz egyszerű darab, olvastam egy-két novellát Parti-Nagy Lajostól (az ő novellái adták az alapot a filmhez), számítottam groteszk jelenetekre, polgárpukkasztásra, de mégis... Ritkán lát az ember ennyire kegyetlen filmet - kegyetlenség alatt nem azt értve, ami a szereplőkkel történik a vásznon, hanem azt, ami velem történik közben. Nem ültem még olyan filmen moziban, ahol a nézők kivétel nélkül végigülik a stáblistát - nem azért, mert olyan rohadt érdekes, hanem mert nem tudnak megmozdulni a döbbenettől, az utolsó néhány perctől. (Nem fogom leírni, még spoilerben sem, nekem pont azért ütött nagyot, mert nem tudtam, mi lesz a vége). Ami biztos: a film abból a szempontból tökéletesen van felépítve, hogy fokozatosan mutat egyre naturalistább, kendőzetlenebb és cenzúrázatlan képeket az emberi létnek arról az oldaláról, amit jobb szeretünk elhallgatni. Maszturbációról, vérről, testnedvekről, belsőségekről, olyan precizitással, hogy háromnegyed óra után azt vettem észre magamon, hogy szinte megkönnyebbültem, amikor csak azt kellett végignéznem, ahogy az éppen megszületett csecsemő disznófarkát egy késsel levágják.

A történetről igazából nincs mit írni, illetve lehetne, de ebben a filmben majdnemhogy deklaráltan nem a történet a lényeg. Tekinthetjük próbatételnek, durva szembeállításnak azzal, hogy mennyire nem bírjuk elviselni mindazon különféle nedvek látványát, amelyek amúgy bennünk vannak. Tekinthetjük egyfajta groteszk és túlhangsúlyozott válasznak arra a tendenciára, ahogy a filmeknek egyre többet és többet kell mutatniuk ahhoz, hogy a néző érdeklődését felkeltsék. Tekinthetjük kiáltványnak az ellen az álságosság ellen, ami engedélyezi, hogy embereket lőjenek halomra egy filmvásznon, miközben egyúttal egy szimpla f@sz látványából már egyenesen következik a tizennyolcas korhatárkarika és a közfelháborodás a szexualitás öncélú ábrázolása miatt. És mondhatjuk szimplán azt is, hogy Pálfi György egy elmebeteg és kár volt erre a filmre bármiféle állami támogatást adni, meg egyáltalán, hova jut ez a világ, ha ilyen csúnya dolgok a vászonra kerülhetnek. Meg hogy hülye művészfilmek. Lehet vitatkozni azon, hogy vannak-e olyan témák, amiket csak ilyen eszközökkel lehet bemutatni, lehet vitatkozni azon, hogy ez művészet-e vagy öncélú megbotránkoztatás. Rá van bízva mindenkire. De függetlenül attól, hogy a film kinek tetszett vagy kinek nem tetszett, az biztos, hogy senki nem felejti el egykönnyen. Én azóta se bírok ránézni a boltban egy Sport szeletre úgy, hogy ne jutna eszembe ez a másfél-két óra. Aki megnézi, érteni fogja, hogy miért

Superman Returns - 2006. A főcím mekkora atom már, a zenét és az animációt szerintem remekül eltalálták. Aztán ott van ez az sztk-keretes szemüveg, amit meghagytak, ki tudja miért, elég idiótán áll, de nem ez az egyetlen idióta dolog, hanem pl. az újságíró kolléga vmint Superman hétköznapi viselkedése - mi szükség van erre a debilitásra? Kevin Spacey nem rossz, már amennyit egy ilyen világuralomra törő nagyongonosz fehérgalléros bűnöző szerepből 2006-ban gyerekkompatibilisen ki lehet hozni. Összességében nekem bejött minden butaságával együtt (a fizika és a józan ész tökéletesen paranormális működése ellenére), csak kissé hosszúra nyúlt. Talán 7/10.

Szombat este belenéztem a két kereskedelmi tévéadó hasonlatos (táncos) műsoraiba. Azt már megszoktam, hogy amikor az egyik társaság elindít egy új műsorsorozatot, akkor a másik is előáll egy hasonló alternatívával. Ezzel még alapjában nem is lenne baj, hiszen kemény verseny folyik a nézők meghódításáért és a készítőket akár minőségi produkciókra is ösztönzhetné. De mint tudjuk, annyira alacsonyan van a színvonal, hogy a gagyi alapanyag szép becsomagolásával tömegeket lehet leültetni a képernyő elé.

Az RTL klub féle Szombat esti láz szereplői szambát táncoltak, ami egy tradicionális és értékes műfaj, de ebből keveset adtak át. Egyfelől a zenekar egyáltalán nem a klasszikus szamba műveiből játszott, hanem néhány kifutott slágert (pl. Ricky Martin vagy Shakira dalai) adtak elő, melyeknek véleményem szerint semmi köze a fent említett műfajhoz. Másfelől olyan igénytelen hangszerelésben szólaltak meg a számok, hogy egy átlagos vendéglátózó együttes is különbet produkál. Mindennek tetjében még ott van Stohl buci, akinek jelenlétét a médiában erőltetettnek és károsnak tartom.

A TV2 Megatánca jobban tetszik, lelkes fiatalok versengnek, van benne némi dárma, de összességében keveset lehet megtudni a táncról. A műsorszámok elején kiírják, hogy pl. bluest táncolnak, de még egy rövid ismertetés sem hangzik el az adott műfajról, annak jellegzetességeiről. Ha döntenem kellene a kettő között, akkor nálam a mérleg nyelve erősen a TV2 műsora felé hajlana, de egyiktől sem vagyok elragadtatva.

The Core - 2003. Ez ilyen katasztrófás film. Nemrég ment TVben, oszt' megnéztem. Akkor lássuk tételesen, dugig spoilerrel:

Kaján vigyor jelenik meg az arcomon mindig, ahányszor csak úgy kezdi valaki egy adaptációval kapcsolatban a post experience-t, hogy Nem ismertem az alapsztorit., még akkor is, ha ezt a Józsi mondja (írja). Hiszen ilyenkor jogosan merül fel a kérdés az olvasó individuumban; vajon akkor mégis mit vár a filmtől az adott esztéta? Mert én speciel az Odüsszeusz c. filmtől sem azt vártam anno, hogy Homéroszt (illetve barátját Odüsszeuszt) bevarázsolja 1997-be, hanem azt, hogy ami már megvan könyvben x ezer éve, azt most láthassam filmen is (miután ismertem az alapsztorit, teszem hozzá). Szóval az, aki csak azért mert 2006 van, megkérdezi Odüsszeusztól, hogy mit lámázik annyit azzal a kurva hajóval, az már bocsánat a szóért, de fogalom nélkül van.

Szerény meglátásom szerint egy _adaptáció_ pont azért az ami, hogy 2006–ban (or wheneva’) visszaadja nekem azt, ami nem 2006–ban lett megírva, elképzelve. Éééés igen, amikor beülök az 1898–as War of the Worlds _adaptációra_ akkor pontosan azt várom, hogy jöjjön a sok butuska de hatékony warmachine, pusztítson, gyújtson, taposson, az összes puhatestű meg szaladjon és sikoltson ahogy bír. Legyen káosz, legyen rombolás, aztán pedig egy pillanat alatt tűnjön el minden és lőn világosság. EZÉRT FIZETTEM, EZT VÁROM A WAR OF THE WORLDS-TŐL, és nem pedig azt, hogy mivel most már 2006-ot írunk, a film vége felé egyszer csak eszébe jusson valakinek, hogy mivel lehet kiírtani a gonosz erőt és megelőzni a fenyegető igát. Éppen ezért nem tudom elfogadni azt a teóriát sem, hogy Spielberget leírhatnánk egy impotens kóklernek, főleg nem egy olyan életmű után, mint az övé. Hiszen nem csinált mást az arc jelen esetben sem, mint fogott egy könyvet, ami tetszett neki (és még rengeteg más szerencsétlennek) és áttette az ő idejébe az ő elképzeléseivel, amibe nyilván nem fér már bele, hogy megváltoztassa azt, ami körül az egész matéria realizálódott. És guess what, ha Spielberg szobrász lenne, akkor egy életnagyságú tripod szobrot csinált volna 2006-ban, úgy, ahogy azt ő a könyvben olvasta. (gyk: ha elmegyek egy depeche mode koncertre akkor utána nem írom meg, hogy bazmeg, nem ákos énekelt)

Adaptáció a kulcsszó, amit kerestek drága feleim. Alapigazság ez, melyet nem szabad szem elől téveszteni hosszú útunkon ami ezen a koszos és görbe ösvényen vezet.

Függöny!

The Crow: City of Angels - 2006. A klasszikusként emlegetett Holló első részét sajnos még nem láttam, de az Angyalok Városában tetszik a borongós-, sötét hangulatot teremtő képi és a zenei kifejezőelemek. A színészek alakítása jó, de nálam a történet elégge gyenge, egyáltalán nem mondható fordulatokban gazdagnak. 5/10

Super Size Me - 2004. A filmet azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel az egészségtelen táplálkozás, a multinacionális cégek térhódítása és a termékek globalizálódása, valamint foglalkoztatja az, hogy milyen lehet egy átlagos amerikainak a táplálkozási szokásai.

Ez egy dokumentumfilm, de a szomorú valóságot néhol a humor eszközeivel mutatja be, ezért megdöbbentésnek és némi szórakoztatásnak is kitűnő.

Megismerhetünk például egy olyan fickót, aki egy évben több mint 700 BicMacet eszik meg, eddig összesen kb. 18.000-et fogyasztott el, és ráadásul még büszke is erre a rekordjára.

The Break-Up - 2006. A közös lakás eladásáig eltelő két hétben filmbeli párunk szereplői megpróbálják pokollá tenni egymás életét. Valamiért én azt hallottam erről, hogy jó. De megragadom az alkalmat, hogy ezt cáfoljam, poénból ugyanis van egynéhány, azonban eléggé szórványosan, és megvallom őszintén, hogy a poklot is egy kicsit durvább helynek képzelem el. A film 80%-ában nyafogás, siránkozás, viccesnek szánt kellemetlen pillanatok, az elején meg idegesítő üvöltözés. Vince Vaughntól az Ünneprontók ünnepe alapján többet vártam volna. 5/10.

Üdv! Hosszú csend után újabb újoncként jelentkezem a fedélzeten! Külön bejegyzést nem terveztem írni beköszönés címszóval. Nem az az ember vagyok aki feleslegesen szaporítja a szót vagy aki a posztolási ranglistán fog az élre törni ettől függetlenül azért igyekszem egyszer-egyszer valami érdekesebbnek ítélt témával hozzájárulni a blog életéhez mondjuk fotózás, life, film, hwsw témákban (meg bármiben ami éppen jön ) Hát, akkor jöjjön is az első bejegyzésem ezekről a fantasztikus háziállatokról!

Gondolkoztam, hogy miként mutassam be az állatkákat.. de még most sem tudom pontosan úgyhogy kezdjük az elejéről, képekkel illusztrálva...

2005. május végén került hozzám négy borsónyi kis állatka, mert gondoltam, ha ilyen baromi picik és sérülékenyek(nek kinézők) akkor lehet nem mind éli túl a költözést. Ez (sajnos *) nem így lett, mind a négy elkezdett iszonyat tempóban nőni, zabálni a salit, uborkát és a szépiát amiből a házukat építgetik (a fehér cucc a képeken).

* mert azóta is négyen esznek ki minden vagyonomból és szaporodnak mint a nyulak.. ehh még ha csak úgy szaporodnának a nyulak elbújhatnak mögöttük de erről még késöbb írok

Alig egy hónap alatt már pár centisre gyúrták fel magukat és szorgosan pusztítottak el minden zöldet vagy kevésbé zöldet amit eléjük raktam. Tehát jól megvoltak, éldegéltek mint a befőtt. Útközben a kezdeti kis műanyag doboz helyett kaptak egy nagyobb üveg tálat is pár centi földdel amibe boldogan ásták be magukat. Sajnos ezek után sötétebb idők következtek, kicsit el lettek hanyagolva, én beköltöztem Budapestre ők maradtak otthon. Ezt annyira zokon vették, hogy jól le is hibernálták magukat és kb szeptember közepétől 8 hónapnyi alvás következett egészen 2006. májusig...

... amikor is hazaköltöztem és újra kezelésbe vettem őket. Mint mindent, a felkelést is baromi gyorsan csinálták. Már kezdtem azt hinni fél óra ébresztgetés után, hogy ezek beleszáradtak a házukba és buktam a csigákat.. de nem! alig fél/háromnegyed órával a melegvízbe mártogatásuk után kilökték és megették az ideiglenesen épített ajtót, sőt sajnos még a házukat is visszarágták 1-2 centit azt hiszem kicsit mész hiányosok voltak, de nem vagyok csigológus tehát nem tudom pontosan. (Mint utólag kiderült amúgy is szeretnek pár hetes/hónapos téli álmot aludni, mert itt kicsit hideg van nekik, hiszen Afrikában őshonosak. Kellő fűtéssel ugyan megakadályozható a bealvásuk de sokan jónak tartják, ha hagyjuk pihenni kicsit az állatkákat.)

A lényeg, hogy nagy nehezen felkeltek és birtokba vették az új, szép nagy terráriumukat fahánccsal, fűtőlappal, páratartalom mérővel, vízspriccelővel, esztétikus kék műanyag tányérral és minden földi jóval együtt. Tehát újra kezdődhettek az éjszakai zöldséghabzsolások (mert éjszakai állatok amúgy), földtúrkálás, lobogó szemmel rohangálás meg minden amit egy csiga csinálhat. Pár új tevékenységet is elkezdtek, ilyen például az üvegen házcsúsztatás aminek éjszaka elég rémisztő hangja tud lenni főleg amíg nem jön rá az ember, hogy mi a fene az

A másik új hobbijuk a roppant erotikus nász tánc lejtés lett aminek az eredményét is megtapasztalhatja a boldog csiga tartó úgy 2 havonta/"fő". Ez esetemben azt jelenti, hogy átlag kéthetente kapom az első képen látható kis csomagokat a föld alá ásva, majd pár héttel ezután jön a CSIGA ÖZÖN.. Nem kicsit, nagyon! Volt már olyan, hogy elajándékoztam ~180 pici csigát, de másnap úgy nézett ki a teró mintha egyetlen egy sem hiányozna. Azt hiszem ezek alapján megalapozott az előző kijelentésem miszerint a nyulak sehol nincsenek ezekhez képest...

Mostanában is jól elvannak.. bár annyira nem örülnek az új talajnak amit alájuk raktam.. de majd megszokják

Ha ezek után bárkit érdekel pár kis csiga keressen meg nyugodtan (Mainframe-et már megfertőzték )

The Da Vinci Code - 2006. Nem sok filmen alszom el, de ennek a végére egy félidei kávészünet ellenére is sikerült. Maga az alaptéma megvallom nem izgat. Ezzel együtt azért annyira nem rossz, köszönhetően nem kis részben Ian McKellen és Paul Bettany alakításának. A magyarázatok szemléltetésére szolgáló animációk alatt jómagam is átélhettem Silas szenvedéseit, viszont a sok csavarnak köszönhetően volt némi izgalom is. Mindenki döntsön saját ízlése szerint, nálam 5/10.

Desperado - 1995. Action, crime, drama, thriller. Antonio Banderas a bosszúálló, Salma Hayek a szexi könyvtáros, Mexikó ahol nincs kereslet könyvekre, egy ideges helyi maffiafőnök, és a rosszfiúk, akik kicsit töketlenebbek a kelleténél. Az első fél óra alapján ez egy oltári nagy film, hatalmas poénokkal és szituációkkal, meg Quentin Tarantino vendégszereplésével Kötelező! A maradék pedig egy szokásosnál sokkal jobb akciófilm, immáron komikum nélkül. (9/10)

Astérix & Obélix: Mission Cléopatre - 2002. Nos, ez az a film, amit ha megemlítek, az emberek háromnegyede elfintorodik. Aztán megkérdezem: láttad? És erre kiderül, hogy nem, csak az első részt, és az után már meg sem nézték a másodikat. Oltári nagy hiba! Az első rész valóban gagyi volt, de én valami csoda folytán véletlenül fordított sorrendben néztem meg őket, ezért nem volt bennem előítélet.

Az első fontos dolog: szinkronnal nézzétek. Hihetetlen jóra sikerült a magyar szinkron, végig rímekben beszélnek, mint annak idején a Romhányi-féle művekben. Ez bárgyúnak hangozhat, és olyan Frédi & Béni-s fílinget kelthet sokakban, de megintcsak azt kell mondanom: nem, ez nem olyan! A poénok jól ülnek, a sztori is pörgős lett, a szereplők sem akárkik, itt már az amúgy is fajsúlyos Depardieu és Clavier páros mellé jött Monica Bellucci (aki egyébként is nagy kedvencem, annak dacára hogy filmes téren néha mellényúl), és a Caesart alakító Alain Chabat is jó, mint ahogy a két főgonosz, az egyiptomi főépítész és a légiós is. (meg mindenki más is, egészen az olyan kis szerepekig, mint a szakszervezetes nő és a bérgyilkos) Talán a kalózos vonalat kihagytam volna a filmből, egyrészt semmi relevanciája, másrészt kicsit gyerekszintre viszi a poénkodást, de ennyi belefér. A látványvilág képregényszerű, színes és irreális, de ez alapvetően ugye képregényadaptáció, ráadásul még vígjáték is.

Arra az esetre, ha valaki megnézné, a két kedvenc poénom az, amikor a légióscsávó meséli hogy mit álmodott, és amikor az ostromgépeknél ácsorgó légiósok az erőszak szükségességéről beszélgetnek. Az ilyen apró, mégis hatalmasat durranó poénok tették a szememben ezt a filmet a vígjáték skála tetejére. Már láttam vagy 10-szer, de még mindig nem untam meg. 10/10, és mint ilyen: Highly Recommended.

The Fast and the Furious: Tokyo Drift - 2006. Láttam az első és a második részt is. Hogy láttam az elsőt, arra azért emlékszem, mert egy videopartin láttam. Hogy láttam a másodikat, azt meg azért tudom, mert rákerestem a blogon Ennek megfelelőek voltak a várakozásaim a hárommal szemben is: sejtettem hogy az ég világon semmiről nem fog szólni, csak kapunk pár szép autót, amire különösebben nem izgultam rá mert nem vagyok rajongója a témának. Nos szerintem autókból még ehhez mérten is kevés volt, a főszereplő csávó idétlen fogsorvillantásaiból viszont annál több, gyakorlatilag nem volt párbeszéd, ami ne úgy végződött volna, hogy a faszi bevág egy colgate-vigyort, már csak a reklámszlogen hiányzott tényleg. Valami sztorit azért mégiscsak kanyarítottak, de aki ilyen jellegű izgalmak miatt ülne be a filmre, az nagyon el van tévedve. (3/10)

Intolerable Cruelty - 2003. Miként szerezhetjük meg életünk párja vagyonának lehetőleg minél nagyobb hányadát ügyvédek és egyéb trükkök segítségével - nagyjából ezen kérdés körül forog a sztori. Fel vagyok háborodva, ez a film egyszerűen olyan mértékben szar. Másfél óra George Clooney világítóra fehérített fogsorából, teljesen képtelen párbeszédekből, lehetetlen szituációkból, illogikus cselekvésekből, szegény szerencsétlen gazdagokból. Üres. Időpocsékolás. Majdnem félbeszakítottam, pedig ilyet igen riktán teszek. Utólag már tudom, hogy meg kellett volna lépnem. (1/10)

Shallow Hal - 2001. Hal a nőkben csak a külsőt figyeli, míg nem egy napon valami guruval beszorul a liftbe, aki egy varázslattal megváltoztatja Hal szemléletét - mostantól a belső szépséget látja. Ebből fakadnak aztán vicces szituációk, ugyanis Hal innentől külső szemlélő számára érthetetlenül úgy viselkedik, mint akibe eggyel több inverter került, kifejezetten a reménytelen esetekre kezd bukni, és erről még csak nem is tud. A filmet már évekkel ezelőtt láttam, de akkor még nem blogoltam. Másodjára is atomkirály volt, kötelező vígjáték (10/10)

Over the Hedge - 2006. Téli álomból felébredő állatok egy frissen felépült lakópark közepén meghagyott egyetlen talpalattnyi erdőrészben találják magukat, élelem nélkül, ám jön a mosómedve, aki - hátsó szándékoktól nem mentesen - megmutatja, miként lehet az emberektől kaját lopni, az apró közösség szellemi vezetőjévé avanzsálva. Több helyről ajánlották, hogy jó. Én régóta nem bírom a gyerekfilmeket, meséket, kevés kivételtől eltekintve (Shrek 1, Némó nyomában), úgyhogy fenntartásokkal ültem le ez elé is. Oké, hát ez is sajnos egy gyermeteg mozi, rendkívül egyszerű sztorival, de legalább van benne sok jó poén (meg sok idegesítően gyenge, többek között a Jégkorszak makkmentő patkányának szenvedéseihez hasonlók). A saját korosztályomnak épp ezért nem ajánlanám. 5/10.

Hotel Rwanda - 2004. A modern kor afrikai Schindler listája, mondják a szakírók. Ez a hasonlat igencsak helytálló, amiért azonban nem ér fel ahhoz a filmhez, az négy dolog.

1. Később készült. Been there, done that, sorry.
2. Rusesabagina személy szerint is veszélyben állt, a saját és családjának bőrét is mentette, nomeg a szomszédokét, míg Schindlernek gyakorlatilag semmiféle személyes érdeke nem fűződött az ügyhöz, amit tett, arra pusztán elvek, erkölcs és együttérzés motiválta.
3. Elmarad a filmvégi katarzis, ami pedig a Schindlerben igen emlékezetesre sikerült.
4. A Schindlerben egy szép ívű fejlődéstörténetet látunk, itt az emberünk viszont a film elejétől végéig lényegében változatlan módszerekkel operál.

Ettől ez bizony még egy atomjó film, Don Cheadle kiváló alakításával. Ajánlom mindenkinek. (8/10)

Trapped - 2002. Végletekig feszített váltságdíjas film, ahol bár az emberrablók vezére nagyon profinak érzi és képzeli magát, azonban ez a profizmus nincs olyan megfelelően alátámasztva, mint pl. a belső emberben. Ezért, és mert a tuszejtőinknek is vannak kedvelhető emberi vonásaik, a néző tövig rághatja a körmét, hogy ki meddig éli túl, ugyanis mindenki mindenkit bármikor letámadhat, az erőviszonyok könnyen átrendeződhetnek bármelyik pillanatban, ha a játszma valamely szereplője épp tökösebbnek érzi magát. A Csapdában egy erősen ajánlható film azoknak, akik szeretnének másfél órát fokozott stresszben eltölteni (6,5/10)

The Barber of Siberia - 1998. Egy igazán megható történet, amelyen keresztül ízelítőt kapunk a 19. század végi Oroszország kultúrájából és berendezkedéséből. Egyáltalán nem az a film, amelyhez komolyabb történelmi ismeretek kellenek az adott korról, nincsen teli zavaró évszámokkal és utalásokkal.

A film hemzseg a vicces, kedves jelenetektől, de ugyanakkor kemény érzelmek vannak előtérben, nagyon látványos, egyszerűen zseniális.

Annak ellenére, hogy a film 160 perces, nincs benne üresjárat, a történet végig a képernyő elé szegez.

Nálam a 10 pontból 10.

Régen, amikor még csak annyit írtam 1-1 filmről, hogy jó v. nemyo, idéztem mindig az imdb-ről adatokat, meg a plot outline-t, időnként a user commentet is, ha egyetértettem vele, vagy kellően tartalmasnak ítéltem.

Most, hogy a blogon egészen mások a filmajánlók, nevezetesen nem 1-2 szóra korlátozódnak hanem hosszú sorokat tesznek ki, szükség van-e még az imdb-ről copyzott angol összefoglalóra?

Az én privát véleményem az, hogy nincs, de nagyon érdekelne mások véleménye.

Leaving Las Vegas - 1995. Hát, srácok nem tudom mire kapta ez a film az Oscart. Nem érzem indokoltnak. Néztem. Nem voltam álmos. Próbáltam együttérezni vele. Nem ment. Pedig általában fogékony vagyok. Röviden annyi, mint az outline: Nicolas Cage egy alkoholista, aki beleszeret egy prostiba, holott az eredeti terve az volt, hogy halálra issza magát Vegasban. Történés nem nagyon van benne, és nem tudunk meg sokat a két főszereplő múltjáról sem, pedig sok utalás van rá. Zavarosan kezeli a film a sztorit is, ide-oda kapkod időben és térben, nehéz követni, de azért meg lehet oldani, de nem élvezetes semmiképp sem. Hogy ne mainstream romantikus film legyen, van benne egy-két erőszakos jelenet, de ennyi.(tisztázzuk: nem az erőszakot hiányolom a filmből, hanem a bárminemű történést) A film 85%-ában azt látjuk, ahogy Cage iszik, vagy épp ájultam fekszik (Persze fimes módra alkesz ám ő is, például csak egyszer hány az egész film alatt, soha nem nő meg túlzottan a borostája, illetve a ruhája is csak mértékkel koszos annak ellenére, hogy pl. épp az utcán aludt Vezetni meg pengén tud holtrészegen is.), vagy a csaj könnyes szemmel téblábol az utcán. Ez nekem kevés, sorry.

When a Stranger Calls - 2006. Egy tinédzser bébicsősznek gazdag szülők gyermekeire kell vigyáznia egy luxusvillában, aznap este ismeretlen hívásokat kap, amelyek szép lassacskán a tapasztalt felvigyázót is rettegésbe ejtik. A film utolsó harmadában megjelenik a gonosz, és elkezdődik az élet-halál harc. A filmnek vannak igazán félelmetes jelenetei, a hangulat végig feszült, amit részben a jó vágások, a zene és a hangeffektek okoznak. Összességében brutális jelenetet a film végefelé látunk, azt megelőző gyilkosságokra csak utalások vannak,a vér is minimális. A történetben kevés az unalmas jelenet, nagyjából végig fordulatokkal teli a cselekmény. Aki szereti a horrort az ne hagyja ki, mert félni is lehet, de mellette elgondolkodtató is!

Az IMDB-n jelenleg 4,4 pontja van, nem értem miért. Igazán ezt a műfajt annyira nem ismerem, meg különösen nem is kedvelem. Lehet, hogy a horror kategóriában eléggé gyenge alkotás?

the way of The GuNN - 2000. A magyar címnek semmi köze a filmhez. Egy béranyát tuszul ejt két piti bűnöző. A családról úgy mellesleg kiderül, hogy kemény maffiózók, és innentől egy nem épp hétköznapi váltságdíjas filmmel állunk szemben. A párbeszédek számomra itt-ott követhetetlenek voltak. A cselekmény és a képanyag atomdurva. Ajánlható, nem fogsz rajta unatkozni.

Mission: Impossible III - 2006. Tom Cruise szállítja az esti adrenalinadagot, ezúttal szó szerint, fecskendőben. Elég feszes kis akciófilm, de túl sok limonádéval. Tetszett, amikor az ipari kamera elé betéve a saját kis polaroid fényképezőjét lőtt egy képet a tájról, majd a gyorsan elkészült fotót beragasztotta a kamera elé. Aztán a fókusztávolsággal mi lesz, he? (gy.k.: szegény kamera nem fog látni semmit a képből…)

Az igazat megvallva feltehetően nem ez volt az egyetlen marhaság a filmben, de én ezen a területen értek szak

The Omen - 2006. Akárhogy is nézem, ez azért elég gyenge volt. A képi hatások jók, a hanghatások nagyon jók, de egyrészt kevés volt belőlük, másrészt inkább a szereplők hitelességével volt problémám, valahogy nem igazán vette be a gyomrom a történésekre adott reakcióikat. Pl. nem hiszem hogy négy ember - közűlük kettő ráadásul pap - győzködése elég lenne ahhoz, hogy a fiamat a sátán szülöttjének higgyem. Aztán ott volt az újságfotós, aki az irodájában több TFT monitor mellett 2006-ban analóg géppel lövöldöz. Persze. Ja és még egy. A gyerek. Azon meg tud bukni egy ilyen film. Egy kb. szelíden néző gyerek akárhogy vicsorog és kevernek alá hülye hangeffekteket, nem fog senkit megrémiszteni…

The Lake House - 2006. Hétfő este néztem meg a filmet és a következő napon is hatása alatt voltam. Műfaját tekintve romantika, misztikum és fantázia elegyéből áll. A fent említett kategóriájú filmeket kevésbé kedvelem, de ez az alkotás mégis más. Egy tóparti ház első tulajdonosa üzenetet kap, amelyből az derül ki, hogy már lakott valaki a kéróban. Tehát mielőtt a földhivatal hibájával vagy illegális házfoglalással magyaráznánk a helyzetet, el kell mondani, hogy az egyik szereplő 2006-ban a másik pedig 2004-ben él. A két különböző korban élő ember közti összekötőkapocs a ház postaládája, ahová üzeneteiket rakják, és kibontakozó szerelemük alapját ez a kapcsolattartás alapozza meg. A film hemzseg a rejtett és szimbolikus üzenetektől. Elgondolkodtató, tipikusan az a film, amit, ha többször nézel meg, akkor is találsz benne újdonságot és sokféleképpen értelmezhető. Egyetlen negatív kritikám az utolsó 8-10 percet illeti, amikor (spoiler) hirtelen minden megoldódik és a két szerelmes egymásra talál. Egy gondosan felépített történetet teljesen bezárnak, talán ezt nem kellett volna, de mint tudjuk az amerikai nézősereg az ilyet szereti...

Rég láttam már ilyen beteg filmet... (Tegyük hozzá, rég láttam már bármiféle filmet, de mivel most a Moziünnep miatt 350 Ft volt a mozijegy, úgy voltam vele, hogy ennyit még nekem is megér egy esetlegesen szar film is). Ez egy iszonyatosan morbid humorral megáldott, minimálköltségvetéses tragikomédia két belga fickóról, akik egymás halálos ellenségei egészen addig, amíg egy bizarr traktorbaleset miatt mindketten meg nem bénulnak deréktól lefelé, és egész hátralévő életüket tolókocsiban kell leélniük. A történet folytatásaként Finnország felé veszik az útjukat, hogy az Aaltra traktorgyártól valamiféle kártérítést kényszerítsenek ki a baleset miatt, de még Belgiumban ellopják az összes pénzüket, és így kénytelenek tolókocsival stoppolva Németországon át valahogy eljutni Finnországba... A többit nem lövöm le, filmrajongók valamiféle road movie-t képzeljenek el, csak a szokásos klisék helyett két, önmagában és együtt is unszimpatikus és végtelenül röhejes tolókocsis figurával (akiket azért a film végére persze egész megkedvel az ember, főleg a végső csattanó után, amit tényleg bűn lenne elárulni, mindenesetre fentebb említett filmrajongók itt ismerhetik fel az egyik szereplőben Aki Kaurismäki finn rendezőt - hiába, mondtam, hogy minimálköltségvetéses!), irodalmár lelkeknek meg azt mondhatnám, hogy a két főszereplőről leginkább Vladimir és Estragon ugrik be Beckett: Godot-ra várva című drámájából, mind a helyzetkomikumok finomságát, mind az egész történet látszólagos értelmetlenségét tekintve.

Mindenesetre annak ellenére, hogy két testi fogyatékosról szól a film, nem egy olyan alkotás, ami bármiféle együttérzésre akarna indítani vagy direkt könnyeket akarna csalni az ember szemébe; és nem is olyan, amitől az ember a combját csapkodva dőlne a röhögéstől, de az egész után mégis egy érdekes keserédes hangulat marad emlékül, ami miatt szerintem érdemes megnézni a filmet - kivéve ha valaki abszolút immunis a morbid helyzetekre és képtelen nevetni olyanon, amin egyébként normális esetben inkább sírni lehetne. A Művész moziban és a Cirkogejzírben biztos adják még egy ideig.

La Haine - 1995. IMDB-n 8,1/10, 8912 szavazattal. Igaz ugyan, hogy ez egy kiváló átlag, de az átlaghoz képest meglehetősen kevés a szavazó. Rétegfilmről lenne szó? Passz, nem vagyok szakértő, de szerintem igen. Én ajánlásra néztem meg, de csak bámultam ki a fejemből. A Visszafordíthatatlan jutott eszembe közben. Bár a kettőről nem ugyanaz a véleményem, de megvan az esély rá, hogy ajánlás nélkül ezt se néztem volna végig. Itt is minden mondat elismételve háromszor - ötször - tízszer, a párbeszédek fele káromkodás - ezektől jobban üt?

Dehogy akarlak meggyőzni arról, hogy ez egy rossz film (már csak az imdb miatt is nehéz lenne), de nekem nem jött be.

Failure to Launch - 2006. Csávókánk 35 évesen még otthon lakik, ezért szülei felbérelnek egy nőt aki azzal foglalkozik hogy az ilyen otthonrekedt eseteket kirobbantsa a szülői házból. Az utolsó negyed óra alig kibírható, de addig nagyon jó, sztem Van benne downhill is (Értelemszerűen az a film csúcspontja )

Bandidas - 2006. Megvolt augusztus 23-án. Al Bundy azt mondaná: dudák, és ehhez nem tennék hozzá most semmit.

Munich - 2005. Megvolt augusztus közepén, azóta se lett kedvem véleményt alkotni róla, viszont most már publikálni kell. Nemrossz amúgy.

Jeepers Creepers - 2001. Hogy ez mekkora egy szar. Az első fél órában rendesen félős, aztán kiderül, hogy miféle lény áll a dolgok mögött, amitől ez inkább scifi, mint horror. És a zenéje? Nemtom mit akartak ezzel elérni, de abszolút mellényúltak vele.

Edison - 2005. Sztori egy mondatban: amatőr újságírónk néhány segítővel lebuktatni szándékozik a korrupt zsarukat. Sokan szidták a filmet, mondván hogy Justin Timberlake alakítása nem hiteles. Kétségtelen, hogy azok a jelenetek, amikben Morgan Freeman, vagy különösen Kevin Spacey feltűnik, sokkal több energiát hordoznak, a különbség tisztán érezhető. Sajnos a film szerintem egy kicsit hihetetlen mértékben eltávolodik a realitástól több ízben, példának okául mikor a speciális kommandós alakulat feje egy beosztottat fejbelő az irodában egy nézeteltérés rendezése gyanánt, vagy mikor 2 menekülőre 20 profi kommandós lő gépfegyverből egy tűzharcban szüntelenül olyan 5 percen keresztül, és persze véletlenül se találják el őket… Egyszer nézhető.

Never Been Kissed - 1999. Drew Barrymore alapból sem az esetem, de itt a szerepéből fakadóan egy elég idegesítő/lúzer csajt játszik, amiből nem biztos hogy kiváncsi vagyok 107 percre. Egyszer nézhető. De gyenge. Ja és nemtom hány ugyanerre a sablonra épülő filmet láttam már, persze lehet hogy azok későbbiek (új béna csaj a suliban, befogadja a többi bénacsaj, de a csajnak pártfogója lesz a suli menőcsávója, mire a csaj is kikupálódik, befogadják a jócsajok, de a jócsajok felszínesek, végül mindenki bekaphatja, the end). Nézzétek inkább a Not Another Teen Movie-t, akár sokadjára, ha már megvolt párszor

Presumed Innocent - 1990. Régi, lassú, hosszú (127 perc! teljesen érthetetlen), de van benne egy meglepetés, ami sokat dob rajta

Find Me Guilty - 2006. What the fuck? - gondoltam magamban 125 percen keresztül. Iszonyat kegyetlen végtelennek tűnő szenvedés, 90%-ban egy tárgyalóteremben. Vin Diesel - 30 évre lesittelt maffiózó, és önmaga ügyvédje szerepében - mond harmatgyenge poénokat és az esküdtszék szakad a nevetéstől mindegyik után. A tanúktól teljesen irreleváns dolgokat kérdez. Nem is magát védi, hanem őket támadja. Mi köze ennek az ügyhöz? Végül felmentik a 20 tagú maffiabandát, hisz nekik is van családjuk és gyerekeik, az tökmindegy hogy mellette droggal kereskednek, embereket ölnek. Mi volt ennek a filmnek az értelme? Hogy ért el 7,0-t az imdb-n?

This movie was the worst junk I've ever seen. First of all, if a movie is 2 hours long it should be entertaining from time to time - which this movie REALLY is not. (imdb fórum)

Silent Hill - 2006. Nem tudtam, de film közben volt egy olyan érzésem, mintha kicsit videojátékosra vettek volna egy-két jelenetet. És utánaolvasva, valóban, a Silent Hill egy játék (volt valamikor). IMDB-n láttam, hogy mystery/horror (6,6-os átlag 18e szavazattal), amiből egész másra számítottam őszintén szólva, mint amit kaptam, de ez se rossz. Nem félős meg ilyesmi, ellenben roppant különleges, szokásostól eltérő sztori, hihetetlen látványvilággal és eszméletlen jó hanghatásokkal. Asszem ezt újra megnézem majd.

Update 2006. aug. 20. 16:00: na megnéztem újra, jobb minőségben. Asszem mostanában ha valaki látvány/hang tech demót akar (pl. kiváncsi, mire képes a mélyládája), akkor a Lord of the Rings után a Silent Hill a következő, amihez érdemes nyúlni… Ott a helye minden gyűjteményben, de semmiképp se dvdripként (messze áll a megfelelő minőségtől).

Welcome to Collinwood - 2002. Ez bizony óriási A filmben a plakát sugallatával ellenben George Clooneynak ugyan vajmi kevés szerep jut, de azt nagyon jól játssza, és a többiek is kitűnőek Remek sztori, remek poénok, pörög végig az egész, bátran ajánlom.

An American Haunting - 2005. Már az első percekben libabőrös tőle a karom. Így kell ezt, tökéletes munka. De vajon miként reagálja le az ember, ha sok horrort néz? Megszokja, emelkedik az ingerküszöbe? Ezt a kérdést szegezték nekem nemrég. A kérdés jó. Vajon azért nem rettegtem a film alatt, mert megszoktam már, vagy mert egyszerűen csak gyenge volt a film? Nem tudom. Objektíven szemlélve - ami persze nem igazán lehetséges - jónak tűnt pedig. Atmoszféra, környezet, színészi játék, hang és képi effektek, mind a helyükön voltak…

Shallow Grave - 1994. Gyenge darab. Ewan McGregor must die.

Sahara - 2005. Na nem tudtam milyen filmet fogok látni, eleinte valami háborús témának tűnt, aztán kincsvadászat mindenféle poénokkal, meg persze küzdelem a nemes ügyért, de egy idő után legalábbis számomra leült a dolog és olyan erőltetetten messzire rugaszkodott a valóság talajától, ahova nehezemre esett követni (az imdb fóruma alapján nem vagyok egyedül). Ezzel együtt nemrossz, egynek elmegy.

Proof - 2005. Tetszett a realizmusa.

City by the Sea - 2002. Rendőrapa elhagyott drogos gyermeke gyilkosságba keveredik. Jobbféle Robert de Nirós krimi/dráma.

I.Q. - 1994. Einstein szintén zseni unokahúgába beleszeret egy autószerelő, Albert és a haverok pedig kisegítik, hogy kicsit jobb fényben tűnjön fel a csaj előtt… Loller kis vígjáték, remek alakításokkal.

Kinky Boots - 2005. Nem egy szokásos sztori - a családi konzervatív minőségi cipőgyár legújabb örököse transzvesztitáknak szóló csizmák tervezésébe fog. Ebből akár egy térdcsapkodós vígjáték is lehetne, de ez egy szolídabb fajta, mindenesetre jó szórakozást nyújt, nézhető. Ha nincs más. Kiemelném még a zenéjét, amiben viszont tényleg van néhány fülbemászó szám

The Dark - 2005. A helyszín, a díszlet, az atmoszféra nagyon rendben van, de a másfél órás film utolsó harmada iszonyat szenvedés, végig sír és sikoltozik mindenki, áá, borzalmas, tényleg, kerüljétek el.

Sympathy for Mr. Vengeance - 2002. Vérben és brutalitásban nem szenved hiányt a film, van egy-két kezet ökölbeszorítós jelenet, mindazonáltal not my taste, nem tudom ajánlani semmilyen jóérzésű embernek.

Walk the Line - 2005. Különösebb benyomást nem tett rám, javasolnám inkább a Rayt, ami viszont igazi remekmű.

Lucky Number Slevin - 2006. Csavaros, csavaros, de nekem momentán nem az tetszett benne, hogy a végén hű, hanem egyszerűen jó volt a sztori, izgalmas, feszült, nem volt előre látható. Ajánlom.

Shaun of the Dead - 2004. Apám, ez mekkora! Hihetetlen, hogy mennyire feldobja és megújítja a zombis alapötletet, hogy egy percig sem próbál komoly lenni. Ez kőkeményen comedy, de abból nagyon jó. Igaz, a poénok nagy része fárasztó, de az újszerű környezetben mind jól ül. A karakterek sokszínűek és érdekesek. A miliő (angol kertváros) és lakói annyira tipikusak, hogy öröm nézni. Rengeteg helyzetkomikum származik ebből. És a sztori vége, az valami frenetikus. Érdemes megnézni, mert zombis filmnek sem utolsó. Spoiler: Én például olyat még nem láttam, hogy egy szereplőt vágás nélküli jelenetben kibeleznek a zombik. Remekül hozza a hangulatot annak dacára, hogy ezek bizony az oldschool zombik: vontatottan csoszognak, morognak, és lassan reagálnak. Igazi veszélyértékük csak akkor lesz, amikor már tömegekben tűnnek fel, és ezzel együtt nő a feszültség is, egyre nyomasztóbb a hangulat. Remek film, no. Én kiírom, gondolván a jövőre, és az valamit csak jelent már...

Scary Movie 4 - 2006. Rengeteg jó poén, bár elég sok beverem a fejem a plafonba/polcba típusú, de vannak hihetetlen ütős részek, én pl. a millió dolláros bébi paródiáján sírtam a röhögéstől… Ja és a felirat amit láttam nemtom mennyire hivatalos, de a (spoiler) do not vs don't-ot szerintem vs sztem-nek fordítani áá überlol volt, mármint tényleg nagyon jól eltalálták a magyar szövegkörnyezetbe tökéletesen illő és egyúttal poénos fordítást

The Yards - 2000. Betekintést nyújt a nagy tendereztetések mögött álló mocskos rivalizálásba egy srác drámáján keresztül. Kicsit szenvedős, lassú. Kihagyható.

She's the One - 1996. Egyszer elmegy.

The Mask of Zorro - 1998. Kicsit gyermeteg, de nem vészes, tűrhető. Igaz, miközben ment, ki-be mászkáltam, szal kb. a feléről lemaradtam, de azér jó vót Nah, nem kötött le különösebben. Talán a második résszel nagyobb szerencsém lesz.

Érdemes tudni, hogy én nem azon filmekről írok bejegyzést, amiket arra érdemesnek tartok, hanem az összes filmről, amit megnézek.

Top Secret! - 1984. Kicsit féltem, mert hogy régi meg minden, de végülis javarészt elég jó volt

My Cousin Vinny - 1992. Régi ám jó vígjáték, nem is írnék többet, pótolja akinek kimaradt.

Edward Scissorhands - 1990. Na most már ez is megvolt. Kicsit későn. Gyermeteg nagyon. Nem jött be.

The Ringer - 2005. Csávókának jó cél érdekében pénzre van szüksége, és ráveszik, hogy induljon a paralimpián (amit a magyar szinkronban valami okból kifolyólag végig paraolimpiának mondanak). És innentől kapunk egy jó bő órát a fogyatékosok rosszabbnál rosszabb vicceiből, amik hatására a főhőssel együtt én is csak néztem ki a fejemből, hogy mi va'? Szvsz borzalmas.

Ginger Snaps - 2000. Mi lehet kellemetlenebb egy szép lassan farkasemberré változó nővérnél? Ennek a filmnek az utolsó 10 perce mindenképpen. Bűn rossz. Alacsony költségvetésű filmekből könyörgöm hagyjuk ki a szörnyek megmutatását, inkább elhisszük hogy létezik, de 2006-ban nem akarok vicsorgó gumibábukat nézni percekig…

Final Destination 3 - 2006. Az első részt még egy videopartin láttam és marhára bejött mindannyiunknak. Egy low budget movie-ról volt szó sztárok nélkül, és mégis tarolt, nincs is erre jobb bizonyíték, mint az imdb-n elért 22 ezres szavazatszám. A második részt nagyon vártam, ám kicsit erőltetettre sikerült, és a harmadik résztől ebből fakadóan nem vártam sokat. Talán ez volt a szerencsém? Legnagyobb meglepetésemre igen kellemes kis thrillert kaptam, már ami az első órát illeti, mert a vége felé kezdett kicsit sok lenni. Ettől függetlenül simán ajánlom. Akik pedig az első részről lemaradtak volna, azok feltétlen pótolják.

Inside Man - 2006. A bankrablós filmek egyébként is gyakran érdekesek, és maga a rablás minél brilliánsabban van kitervelve, a film is annál jobb lesz. Ez egy remekmű, végig feszült, nem előre láthatók a történések, és a végére is jutott egy kis meglepetés. 100%-ig ajánlott, az elmúlt hónapok egyik legjobb, ha nem a legjobb filmje.

Harry Potter and the Prisoner of Azkaban - 2004. Nemtom, nagy vagyok én ehhez vagy passzolom hogy mi, három részletben voltam képes megnézni, mondjuk már az első Harry Potter - mármint a bölcsek köve - se jött be. Mindenesetre valamikor megnézem a negyediket.

Freddy vs. Jason - 2003. Nem tudom sírjak vagy nevessek, kaszabolásból és vérből van elég, csak valahogy hiányzik az izgalom, nincs a filmnek semmi felfutása. Nemtom ezzel a produkcióval kb. egyenértékű lett volna kiállítani sorba 30 embert és szépen szétkaszabolni őket 2 perc alatt, megspóroltunk volna másfél órát. Persze a Péntek 13-sorozat kedvelőinek nyilván be fog jönni ez is. Én abból egy darabot nem láttam, és asszem nem is fogok. Beteg dolog nagyon.

Az IMDB filmajánlója nem tudom pontosan, milyen elven működik (azt hiszem valami social alapon), de érdekes módon a LOTR 3-mat ajánlja ehhez a filmhez. LOL?

The Exorcism of Emily Rose - 2005. Pakolhattak volna bele kicsit több effektet. Mert az Emily Rose-t alakító Jennifer Carpenter a film alapján még úgy különösebben hajlékonynak sem mondható, pedig próbáltak rámenni mindenféle hülye pózra, mint a megszállás jelére. Emily kicsavarodik az ágyban, Emily kicsavarodik a padlón, kár hogy ha leállítjuk a filmet akkor láthatjuk hogy voltaképpen olyan nagyon nincs is kicsavarodva, csak megfelelő szögből vették a jelenetet. Kis lájtos horror, nem rossz amúgy.

A Man Apart - 2003. Egész tűrhető akciófilm Vin Diesellel. Egyebet nem tudok.

It's All Gone Pete Tong - 2004. A film nem Pete Tongról szól, ő csak egy pillanatra szerepel benne. A központi figura Frankie Wilde, a süket DJ. No persze nem volt ő mindig süket, egykor sztár volt ibizán, aztán egyre szarabbak lettek a setjei, nem is csoda, mivel lassacskán teljesen fogalom nélkül kezdte keverni a számokat. De hogy mászik ki ebből, meg a drog és alkoholfüggőségéből? Egy áldokumentumfilmmel van dolgunk egyébként, based on a true story, mondja a felirat a legelején, olyan sztárok nyilatkoznak mint Carl Cox, Paul Van Dyk, Tiesto, és még sokan mások. Valódi fejlődéstörténet, olyan, amilyennel már rég találkoztam.

Ajánlom a fenti előadók kedvelőinek. Amúgy vígjáték.

Death Tunnel - 2005. Morajló basszus, kórterem, véres szike, csípő, harapó, fúró eszközök, omladozó falak, hiányos festés, plafonról csöpögő nyálka, beázó épület, víziók, kulccsal lezárt maszk, kísértetjárta hely, hirtelen szobát rázó mély dobbanás, dobhártyaszaggató sikoly.

Akinek bejön az ilyesmi, annak A halál alagútja szállítja a másfél órás dózist.

Egy idézet a filmből:

- bazd meg haver
- bazd meg te
- bazd meg
- bazd meeeeg!!

A film ereje nem a dialógusokban rejlik, hanem a képi világban, az atmoszférában.

Valahogy elmulasztottam az imdb ratingre vetni a szemem, mielőtt megnéztem, a film közben pedig tortilla chipset toltam, aminek a ropogása azt hiszem elég sokat elvett a parás hangokból. Mindegy, szal szerintem az éjszaka rettegni vágyóknak simán fogyasztható, annak ellenére, hogy imdb-n 590 szavazattal 2,9. Amin rendkívül meg vagyok lepődve.

Firewall - 2006. Harrison Ford most épp bankinformatikai biztonságtechnikával foglalkozik. Mivel a színész 64 éves, így számomra alapból nem tűnt kifejezetten hihetőnek a dolog, hogy ennyi idősen kb. hackeri/linuxbuherátori/hardkór programozói képességekkel rendelkezzen, dehát ugorjunk. Ford családját foglyul ejti egy profi banda, a szabadulásukért a banktól kell egy kisebb összeget (100 millió dollárt) észrevétlenül leakasztani különféle informatikai eszközökkel. Apróbb sérülésektől eltekintve a film bátran nézhető egy unalmas éjszakán.

The Squid and the Whale - 2005. Két tesó, szüleik minden előjel nélkül egyszercsak szétköltöznek. Ez itt az alapprobléma, és ezt olyan szinten nem tudják feldolgozni hogy innentől a kis hülye öcsike mindenhova odaveri meg hasonlók. 40 percnél megelégeltem a dolgot, és mindenkit arra kérek hogy saját épsége érdekében kerülje ezt a filmet (is).

Sick people make me sick.

Dawn of the Dead - 2004. Itt valami klasszikus remake-jéről van szó, imdb-n 7,3-mat kapott 25e szavazattal, ami horror terén kiemelkedően jó teljesítmény. Kicsit félek is hozzányúlni emiatt a témához, de megteszem, mert valakinek meg kell mondania a frankót. Ez a film egyszerűen unalmas, sablonos. Ahogy az egyik karaktertől elhangzik: mondjanak valami olyat, amit még nem tudunk. Megint kihagyták azokat a szereplőket, akikért a néző aggódhatna. Mindekiben van valami hiba, ami miatt nem igazán drukkolhatunk az életben maradásáért. Egy csaj kivételével, de őt meg az egész filmben sehol nem fenyegeti veszély. Végül kapunk egy teljesen izgalommentes félórás lövöldözést zombikra, ami kb. annyira volt érdekes mint a Black Hawk Down.

(Huh, ezzel a bejegyzéssel két legyet ütöttem egy csapásra.)

Joy Ride - 2001. Állítólag ez is egy horrorfilm, a változatosság kedvéért. Kicsit rágyúrtam a témára. Két hülyegyerek cb rádión átejt egy fazont, ám később kiderül hogy nem jól tették - itt kezdődik az idegölő hajsza az országúton, kukoricásban, motelekben. A film felének köze sincs a horrorhoz, a maradék meg számomra ingerküszöb alatt maradt.

Egyszer elmegy.

Haute tension - 2003. Francia film, ezzel tulajdonképpen akár már be is fejezhetnénk az értékelést, de tovább megyek. A cím szerintem elhibázott, az ember nem szereti, ha másvalamit kap, mint amire számít. Eléggé edzett idegekkel rendelkezem horror terén, emiatt a rettegés hazavágásához számomra az is elég volt, hogy az őrült gyilkos szemszögéből is kaptunk pár percet a filmben, legfőképp a zenén keresztül. Egy horrorfilmbe ne tegyenek már mulatós/zúzós zenéket plz. Mondjuk nem tudom enélkül vajon félelmetes lett-e volna, vér meg húspép az van rendesen, de attól az ember legfeljebb undorodik. Én még azt se. A végén meg olyan meglepetést tolnak az arcunkba az alkotók, amit nyilván meghökkentő fordulatnak szántak, csak sajna nem igazán passzol az addigi sztorihoz, meg amúgy is már kismilliószor ellőtték.

Végítélet: szerintem gyenge, kihagyható, de a baltás/pszichó darabolós műfaj kedvelőinek bejöhet.

A film kapcsán zenei ajánlat:

• Muse - New Born

Red Eye - 2005. Csaj (Rachel McAdams) a repülőjáraton tudja meg, hogy a mellette ülő csávókának nem a mosolya kell, és addig nem ereszti az ő apukáját, amíg a kérését nem teljesíti. Hát nagyjából ebben merül ki a sztori, érezték ezt az alkotók is hogy kevés lesz, 85 percet hoztak ki végül a dologból, annak ellenére, hogy meglehetősen hosszas rávezetéssel jön a most már számotokra is ismert nagy csavar…

Pay It Forward - 2000. A belem kifordul a deviáns/alkoholista szülőktől/emberektől, úgyhogy legnagyobb sajnálatomra nem tudtam szorítani egy happy endért. Ja és a vége… Kicsit Hollywood.

Wallace & Gromit in The Curse of the Were-Rabbit - 2005. 22 évesen asszem már kinőttem ebből, de gyerekeknek atomállat szórakozás, jópofa figurákkal meg ilyesmi. Ötletes, igényes, teljesen eredeti, felnőtteknek pedig tartalmaz pár utalást olyan klasszikusokra mint pl. King Kong, Frankenstein.

Ice Age - The Meltdown - 2006. 25 percig bírtam, aztán véget vetettem a szenvedésnek. Mondjuk nekem már az első rész se jött be.

Shamalt kolléga felvetéséből származik az ötlet, hogy az ÜberBlog teamje üljön le együtt megnézni valamilyen filme(ke)t. Közben igény szerinti alkoholfogyasztással lehetne súlyosbítani a helyzetet. Vitassuk meg, mit nézünk, mit iszunk, mi a célunk az egésszel! (az első pár komment áthelyeződött a Robotok c. bejegyzésből)

Robots - 2005. Megnéztem, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat. Szerintem ez kisebbeknek készült, mert mind a karakterek, mind a sztori nagyon gyermeteg és egyszerű. Ezt az aminációs filmet is a szinkronnal akarták befuttatni, elég nagy sztárokat sikerült hozzá megszerezni, de rápacsáltak, mert én szinkronnal néztem, mint ahogy szerintem a nézők 90%-a szintén. (lévén kis gyerekek) A poénok is megmaradnak tízéves szinten (...gépséges hölgyem...), és van persze naaaaagy tanulság, hogy sosem szabad feladni az álmainkat. Lesz egyszer olyan mese, amiben nem lesz a szánkba tömködve valami veretes bölcsesség? Nálam ezért vezet magasan az anime, mert ott ha van is valami konzekvencia, levonhatod magad, nem mondja el helyetted a fél szereplőgárda egymás után. (Itt igen. Súlyozottan igen. Zavaróan igen.)

A látványvilág szép, nagyon meg van csinálva minden, de tök illogikus az egész. Egy robot világban miért előírásszerű, hogy MINDEN robot legyen? Ilyenekre gondolok, mint dob, vagy tűzcsap. Mert itt az ilyesmi is robotból van. A tömegközlekedési módszereket hosszasan és látványosan taglalják, de én már a harmadik flikk-flakknál és röpködésnél a fejemet fogtam. Legyen elég annyi, hogy ezeket a robotokat olyan mérnökök rakták össze, akik nem tanultak sem Matematikai Logikát, sem Mesterséges Intelligenciát. Szóval megkapjuk a szokásos karaktereket, a szokásos sztorival (a világuralomra törő gonosz gyáros droiddal), a szokásos vonalvezetéssel (pl. utazás, menekülés, belógás rendezvényre, népfelkelés...), szokásos poénokkal. Kezdem azt hinni, hogy a komputeranimációs filmek egy szoftverrel készülnek. Rákattintanak egy .exe-re, feljön egy varázsló, ott paraméterezik a dolgokat, majd ráhúznak egy skint (lássuk csak mi nem volt még: legyen a következő bútoros! Vagy várjunk, mégsem, a konkurrencia csinált egy méhecskéset, akkor mi meg csinálunk egy darazsasat.), majd a gép 2 óráig renderel, aztán kiköpi a filmet. Majd lekódolok egy ilyet, és ez lesz a diplomamunkám.

Nem akarom senkinek elvenni a kedvét (de. akarom.), de azt kell mondjam, nem tudom ajánlani a cuccot. Mondjuk fáradtam néztem, nem is az én korosztályomnak volt szánva, de akkor is kevésnek találtam. Gyenge 4-es a 10-ből.

Date Movie - 2006. Mindenfelé csak negatív kritikát lehet olvasni erről a filmről, úgyhogy itt megszakítanám a sort, mert szerintem elég jó. Momentán kapásból kétszer néztem meg, ami nem szokásom. A nyitány óriási, Kelis erőt és magabiztosságot sugárzó Milk Shake zenéjére (ami már önmagában is zsír) próbálja a nemkicsit túlsúlyos főszereplő csaj elcsábítani az utcán kószáló pasikat, csekély sikerrel, ellenben annál röhejesebben. Az a tánc, amit levág, valami eszméletlen Már önmagában ezért megéri megnézni.

Amit ezzel a filmmel kapcsolatban meg szoktak említeni, hogy kissé gusztustalan már itt-ott amiket poén címen leadnak. Ezt alátámaszthatom, de nem sok van ezekből. Idegesítően sok jutott viszont Sophie Monkból, aki bár nem néz ki rosszul, de a színészkedéshez nem sok köze van.

Dark Water - 2005. Remekül kidolgozott, sztorival (drámai vonallal) rendelkező horror iszonyat nyomasztó helyszínnel, de nem a székben ugrálós fajtából. It's all about atmosphere - és valóban, mestermű, nekem nagyon bejött.

The Man - 2005. Óriási, bazz, Samuel L. Jackson & Eugene Levy. A magányos utcai harcos FBI ügynök kénytelen bevonni az akcióba a balfék dumagép fogorvost, akinek persze nem igazán van ínyére a dolog. Nem szoktam filmeken hangosan röhögni de ezen simán

Rumor has it - 2005. Katasztrofális. IMDB rating alapján akár egy jó vígjáték is lehetne, a stáblistában több nagyobb színész is szerepel (kinek mi számít nagynak), gyakorlatban azonban nehezen bírtam hogy az utolsó háromnegyed órában mást se kaptam, csak kisírt szemeket, nagy egymásraborulásokat. A LOTR3 végét juttatta eszembe… Azt gondoltam, hogy ennek megfelelően majd nemek szerinti bontásban egészen eltérő rétingeket fogok látni az imdb-n, de legnagyobb meglepetésemre a hímek és a nőstények szavazatai átlag 0 pontos eltérést produkáltak. A lényeg, hogy szerintem nagy ívben kerüljétek.

16 Blocks - 2006. Nem túl izgalmas, nem túl hihető, nem túl eredeti, és Bruce Willis elég hülyén néz ki bajusszal. Ha Mos Def nem szövegelne egész végig, a film teljesen üres lenne.

The Hills Have Eyes - 2006. Oké, nem tudtam miről van szó, csak Balage ajánlotta hogy jó fosatós, meg imdb-n láttam hogy 6,4, 7000+ szavazattal, ami tekintve a horror/thriller műfajt, meglehetősen jónak számít. Namost ahogy az első képkockákból már látni lehetett, hogy itt valami gonosz torzszülöttek vérengzéséről lesz szó, nem sok jót reméltem. Miért kéne egy torzszülöttnek feltétlenül gonosznak is lennie? A texasi láncfűrészesben bevesszük, hogy gonosz, mert ugyan miért ne lehetne valaki egyszerre torz és gonosz. De hogy egy fél falunyi torzszülött egy kivétellel mind gonosz legyen… Szal itt bukik az alapsztori, innentől hiteltelen az egész, sajnálom, mert nagyon kiváncsi voltam rá pedig.

Pozitívumként megemlítem, hogy a film végére azért lesz egy főszereplőnk is aki bár eredetileg egy unalmas nulla, végül mégis sikerült elérnie hogy drukkolj neki

Osztán ajánlom-é? Nem igazán, de ha kedveled a gonosz torzszülötteket akkor tuti be fog jönni.

Hoppá hoppá mire bukkantam. Indiana Jones and the Temple of Doom - 1984, written by George Lucas. Ez az első Star Wars epizód után 7 évvel készült. A bárban a film legelső pár jelenete játszódik, majd miközben Dr. Jones menekül egy pillanatra villan be csak a neontábla Ben Obi-Wan Kenobi nevével, én is csak véletlenül vettem észre. Mindenesetre érdekes.

update: A Wikipedián is megemlítik, hogy a neve feltűnik a filmben

Kung Fu Hustle - 2004
Genre: Action / Comedy / Crime / Fantasy
Tagline: A new comedy unlike anything you have seen before
Plot Outline: In Shanghai, China in the 1940s, a wannabe gangster aspires to join the notorious Axe Gang while residents of a housing complex exhibit extraordinary powers in defending their turf.
User Comments: Freaking fantastic.
User Rating: 7.8/10 (17,852 votes)

No ezen is túlvagyunk, de őszintén szólva nem látom, miért is akkora jó cucc ez. Pedig nagyon hypeolták, valami díjat is nyert, és állítólag frankón formabontó.

Spoiler is van benne, ha meg akarod nézni, ne olvasd el!

Hitch - 2005. Az utolsó félórás szenvedést leszámítva végig pörgős és szórakoztató. Ajánlom.

The Waterboy - 1998. Jaj de nehézkesen fejlődő hőssztoriról van szó itten. Vígjáték? Ja, olyasmi, de nem a térdcsapkodós fajtából. Csak azt nem teljesen vágom, hogy mire föl a 20 ezer imdb-szavazat.

Miért van az, hogy Adam Sandler majdnem mindig gagyi filmekben játszik gagyi alakokat gagyi poénokkal? (Kivételek: Spanglish, 50 First Dates.)

Olyat tettem, mint amit már nagyon régóta nem. Leültem filmet nézni.

Tudni kell rólam, hogy szökőévente nézek filmeket, akkor is egyfajta alig leplezett kultúrsznobizmustól vezérelve szinte mindig olyat, aminek semmi köze Hollywoodhoz. A blogon elemzett filmek nagy többségéről még soha nem is hallottam (leszámítva a Donnie Darko-t meg a Dogville-t, most több nem jut eszembe), úgyhogy ebből kiindulva könnyen megeshet, hogy amiről most írni fogok, arról meg a Tisztelt Olvasóközönség nem hallott soha. A Mőbiusz című filmről van szó, legalábbis feltételezem, hogy ez a magyar címe, ugyanis angolul volt hozzá szerencsém. (Nem nyert a magyar címe az, hogy A Moebius-metró - Haszprus)

A Soundtracken felbuzdulva megnéztem a magyar filmipar fent említett termékét... Hát srácok, egy fontos tanulság lejön belőle:

Ha filmet forgatnak az unalomról, a sodródásról és az üresjáratról, akkor a film is unalmas, sodródós, és üres lesz. Ha létezik bloatware, akkor léteznie kell bloatfilmnek is, és ez az. Kemény fél-egy perceknek kell eltelnie, hogy valami történjen. És ez a dialógusokra is igaz. Komolyan, hosszú 5-10 másodpercek telnek el, mire válaszol a beszélgetőpartner. Tehát a film tele van buta hallgatással. Ha pedig történik valami, annak sincs semmi jelentősége, nagyrészt. Megnézzük, ahogy a csaj elmossa a poharat, ahogy a srácok egy sörösdobozzal fociznak, vagy hogy ülnek a mezőn. Hurrá. A film története is olyan (ezért bloat), hogy az más filmekben elmegy egy 20-30 perces epizódnak, aztán tovább. Erről a semmiről (mert arról szól a film) képesek 1,5 órán át értekezni. Minden apró kis rezzenésből konfliktust akar sejteni az ember agya, mindegy mit, csak történjen már valami! Ennek ellenére egyetlen feszült szituáció van, az utolsó 15 percben. De az is csak úgy van, a semmiben.

Ha a film neadjisten életérzést kívánt volna átadni, nos üzenem: nem sikerült. Egy-két helyen be van vágva a soundtrack, ami jó, de abból is a legérdektelenebb részeket tették be. Ha meg nem az megy, akkor naaaagy csönd, a rendes IRL háttérzajjal (csörömpölés, léptek hangja). A realisztikus set-up megvan. A karakterek annyira nem sikerültek, hogy pár emberről még a végén sem tudtam, hogy kicsoda, és mi is a köze a sztorihoz. Az érzelmi mondanivalóval rendelkező jelenetek kb. annyira jönnek át, mint egy cserebogár az IFA szélvédőjén. Mert gondolom a félperces egymásszemébenézések azok az érzelmi tartalmat voltak hivatottak átadni...

Igazából félidőtől, amikor elkezdtem sejteni, hogy ebből film már nem lesz, elkezdtem negatív rekordkísérletként kezelni a dolgot. De ez még annak is csőd, annyira unalmas és semmilyen. Így nálam a Legyőzhetetlen Aranycitrom marad az Apám Beájulna. De higgyétek el istenbizonyra, hogy a magyar filmipar eme sajnálatos szemete méltó egy különdíjra...

Donnie Darko - 2001. Izé, szóval asszem ez a második film életemben, amire aszondom hogy nem értettem. Az első a Mulholland Drive volt (by David Lynch), amit már menet közben se értettem. Itt menet közben még vágni véltem a dolgokat, aztán lehet hogy mégse. IMDB top#99-es filmről beszélünk egyébként. Spoilerek (kijelölöd, olvashatod): Volt ez a time travel téma, meg szörnynyúl, de végülis ki volt ez a nyúl és hogy a manóba került a sztoriba egy időutazás? Meg úgy általánosságban se vágom, nem az időutazik, aki benne ül a fémszerkezetben? De Donnie nem ült benne, mint ahogy az egész világ sem, szal I'm pretty confused. Ki volt Frank? Mi idézte elő, hogy az egész világ 28 napot visszazökkenjen az időben? Az időutazás után Donnie miért aludt otthon?

Aeon Flux - 2005. Már volt erről egy sorozat '95-ben, de azt nem láttam. Charlize Theron az én ikozaéder alakú szívem egyik csücske, ezért mindenképpen meg kellett tekintenem a filmet. De sajnos csalódás volt. A színészi játék, a látványvilág, minden! Pedig roppantmód optimistán szoktam hozzáállni az ilyesmihez, de itt nem tudok felhozni semmit. Sci-fi-ről van szó, ahol egy utópisztikus városállamban él minden megmaradt ember, és az abszolút hatalmat a Goodchild dinasztia birtokolja már évszázadok óta. És akkor vannak ugye a jófiúk, a Monican-ok, akik a titkos ellenállók. Aeon Flux pedig a legjobb bérgyilkosuk. Elmegy megölni Trevor Goodchildot. De persze a helyzet korántsem ilyen egyszerű, mint amilyennek látszik. Az egész sztori kitalálható 5-10 perc alatt, szóval ne várjon senki katarzist.

Ha már sci-fi, akkor kell ugye hihetetlen technika, meg implant, meg tudomisén. No, van. De nem fogjátok megköszönni. Az egyik ellenálló csajnak például a lába helyén is kéz van, mert így ügyesebb. Aeon spécije (többek között) a szeme, mert a rendes szeme mögött van egy fekete, második is, amivel ilyen hiperlátása lesz. Szerintem ez is elég gusztustalan lett. Ilyen és hasonló bio-borzalmakra gondoljatok, ha a technikára vagytok kíváncsiak. Meg persze mennek a már megszokott 50 ütés után felkelések, egymozdulatos nyakeltörések, tölténykiszedés a sebből kézzel, többszázméteres esések, irreális triplaszaltók és felesleges flikk-flakkok. Mindezt még megfűszerezik egy kis flashbackeléssel, hogy még élvezhető se legyen. A képi világ is amolyan összehányt, seilyen-seolyan. Folyamatosan koncentrálnom kellett, hogy most mi is történik. A szereplők feléről ordított, hogy kétmondatos kiegészítő vagyok!, olyan kidolgozatlanok voltak. A színészi játék nulla. De tényleg. Aeon faarccal néz, Trevor elnézően mosolyog, és selymes hangon magyaráz, Oren (Trevor öccse, az iggazzy gonosz) pedig elvetemülten néz. Amin kicsit mosolyogtam, az Freya, Trevor személyi mittoménkije (testőrnő? titkárnő?), akihez nem illik ez az akrobatikus szétrúgom-a-segged-te-fehér-liba-stílus. Lehet, hogy az alakja jó, de a kerek arca miatt nekem valahogy mégis végig olyan érzésem volt, hogy egy molett csaj ugrándozik le emeletekről, és rugdos fejmagasságban. Szerintem nem is nagyon tudta megcsinálni, mert a harcjelentet olyan szinten vágták meg, hogy egy videoklipp sebessége ahhoz képest döglött ló.

Summázva az egészet, nem tudom rekommendálni a dolog megtekintését. Még Charlize Theron-rajongóknak sem, mert itt ő is kiábrándító. Szép, szép, de nem csinál semmit. Inkább töltsetek le róla egy képet, és nézzétek 5 percig. Az élmény ugyanaz, de nem kerül 1,5 órába.

Transporter 2 - 2005. Irritál, ha a fizika legelemibb törvényeit figyelmen kívül hagyják. Plz ne ugráljunk már abban a repülőben fölfelé, ami éppen most csapódik be 1000 km/h-val a tengerbe… És még számos hasonlót említhetnék (Frank a levegőben lekapatja a bombát a kocsi aljáról, 40 emberrel 2 perc alatt egyesével végez, stb). A film látványos volt, de sajnos a jelenetek legtöbbjét a néző realitásérzéke egyszerűen nem veszi be. Ha filmet nézek, akkor nem egy tech demót akarok látni arról, hogy mire képes manapság a filmgyártás, hanem egy hihető sztoriba akarom beleélni magam, aggódni akarok a szereplőkért, de ugyan hogy aggódhatnék olyasvalakinek az épségéért, aki láthatóan a fizika törvényein is felülkerekedik, ha a szükség úgy hozza?

Derailed - 2005. Személyes érintettségem okán nem tudok objektív kritikát írni a filmről, de ilyennel eddig se próbálkoztam, úgyhogy elvileg nincs ebből gond. Jó családapa lúzercsávó a vonaton megismerkedik egy helyes hölgyikével, majd egyet ugorva a sztoriban (spoiler) leütik ill. megerőszakolják őket - az egészséges nézők elvárásainak megfelelően konkrétan Clive Owent ütik le, és Jennifer Anistont erőszakolják meg. Ennél többet elvből nem lövök le, csak annyit súgok meg, hogy a film 100%-os rekommendációmat élvezi. Pörgős, izgalmas, csavaros.

X-Men: The Last Stand - 2006. Szóval Jean Greynek azért kell meghalnia, hogy Főnix feltámadhasson . Azt javaslom, hogy csak az menjen el moziba és nézze meg a filmet, aki utána nem azzal kezdi, hogy mekkora hülyeség az egész. Igen, az egyik repülni tud, a másiknak kék a színe, a harmadik meg mozgatja a fémet. És akkor mi van? Ez képregény, annak pedig nagyon jó. Látványvilágban jobb, mint az előző kettő, és a sztori sem elcsépelt. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti a MARVEL-t, aki szereti az X-Ment és aki szereti az akciódús, de néha meseszerű képregenyeket (a francba is, a képregénynek az a dolga, hogy meseszerű legyen).

The Amityville Horror - 2005. Ez egy '79-es film remake-je, bár azt nem láttam. A 2005-ös verzió egy mai horrortól elvárható modern képi világgal rendelkezik. A feszültséget itt-ott megjelenő flashekkel és hanghatásokkal próbálja megteremteni, meglepetéseket ilyen téren nem nyújt, és szerintem azt sem képes elérni, hogy másfél órát rettegj a fotelben. Nem kifejezetten ajánlom, de egynek elmegy.

Underworld: Evolution - 2006. Láttam az első részt, őszintén szólva nem emléxem, hogy tetszett-e, de ez nem. Közben rájöttem hogy anno írtam róla: nem tetszett az sem Szóval másfél órába belezsúfolni ennyi célváltoztatást, visszaemlékezést, egyik percben még undorító lények, másikban szoft pornó, nemtom, azt gondolom, túltelített volt ez a film, ennek ellenére pont annyival előre kiszámítható, hogy az elimináljon minden izgalmat. Ja és hát az animációk, iszonyat lowcost. Ha nincs rá zseton, inkább tegyetek bele kevesebb effektet, de Pistike vérfarkasait senki se akarja nézni másfél órán keresztül.

Kötelező darab. Nem csak Clive Owen es Jennifer Anniston miatt, hanem a sztori miatt is. Tipikus példája annak, hogy hogyan kell viselkedni az életben. Vannak akik csendben hagyják, hogy keresztül menjenek rajtuk és vannak, akik bármi áron, de elégtételt vesznek. És persze vannak azok, akik tettetik, hogy balekok, aztán bármi áron elégtételt vesznek.

Minden igaz, amit mondtatok róla, de annál még több is. Igen, 2,5 évembe került eljutni oda, hogy megnézzem.

X2 - 2003. Látványos, mozgalmas, szórakoztató, remek szereplőgárdával*, és itt-ott néhány jó poénnal megspékelve. De hogy Jean Greynek miért kellett meghalnia, az teljesen rejtély. Várom a harmadik részt. Tulajdonképpen a másodikat is csak a harmadik miatt néztem meg

* nem mintha az első részben nem ugyanők lettek volna, de az valahogy mégse nyerte el tetszésemet. Talán mert tékából vettem ki egy szétnyűtt kazettán.

Betmen és társai, avagy mit nem tudnánk szuperhősök nélkül?

1. Minden tudós gonosz (még ha csak tudat alatt is), kivéve a galambősz nagypapa- és a bomba nő-típusúakat. Utóbbiak közül mindnek szuperhős a barátja, előbbiek az utóbbiak apái. A kevés kivétel, aki nem ilyen, de jó, az első félórában/10 oldalon meghal.
2. Az egyre fejlettebb, pöpecebb, high-tech szuperhős-kellékek csak úgy termelődnek vagy fejlesztik magukat a (negatív) hős szekrényében, mindenfajta emberi segítség nélkül. (Pókember is egy szál tűvel varrta a pókruhát. A Pingvin ujjak nélkül fabrikálta volna a trükkös esernyőit? Az egyetlen kivétel Batman, akinek saját tudóscsapata volt.)
3. A szuperhősnek szuper-járgány dukál, ami ha lehet, minél feltűnőbb, hogy a gonoszok egyből kiszúrják. (mondjuk fura lenne amint Batman kiszáll egy Chevy Novából…)
4. Miért akar egy szuperhős segítőt (sidekick), illetve miért akar bárki segítő lenni, ha annak az összes tevékenysége, hogy ki kell menteni a pácból, amibe a hősködés miatt került, vagy simán hülyét csinál magából, és a legvégén legtöbbször meghal? (Batman 3 Robint használt le képregényben)
5. Mindenki tökéletesen elfedheti kilétét egy kb. 2 cm széles, szemkörnyéket elfedő maszkkal. (Pl. a környék menőcsávója hirtelen eltűnik a partiról egy félreeső szobába, majd egy pillanat múlva megjelenik a helyi szuperhős, csont ugyanabban a cuccban, a _maszkkal_, és jön a „Hű, ki lehet eeez?” effektus. [Zorro és Batman a legjobb példa])
6. Minden testi torzulás, vagy baleset elmebajt és bűnöző hajlamot von maga után. Szélsőséges esetben egy kisebb csalódás is akár. Csak a főhősnél nem. (Kétarc, Poison Ivy, Rébusz, Madárijesztő, Pingvin… gyakorlatilag az összes Batman-gonosz)
7. A szuper-gonoszok első dolga egyedi ruhatár összeállítása. (Teljesen általános szabály!)
8. Mindenki, amikor szuper-gonosszá válik, félelmetes képességek birtokosa is lesz egyben. Lsd.: Harvey Dent „Kétarc” egyszerű ügyvédből félnehézsúlyú öklöző, és háborús veteránokat megszégyenítő géppuskás lesz egy csapásra, mert megmarta az arcát a sav. (Kiegészítés: Aki erős lesz, az egyből harcművész és akrobata is, nézd csak meg Pókembert és a Goblint)
9. Minden gonosz, akinek saját ruhatára és/vagy testi torzulása van, hirtelen egy kiterjedt, jól felszerelt, profi, és olajozottan működő bűnszövetkezet élére kerül, akik feltétel nélkül tisztelik őt. Arról nem is beszélve, hogy a gonosz ruhatára „hirtelen” a bandatagokra is érvényes lesz. („Kezicsókolom, 60 darab függőlegesen kettéosztott piros-fekete símaszkot szeretnék varratni…” „Varrjá’ nekik Jolikám, biztos valami hokicsapat vezérszurkolói…!” Példák: Kétarc, Joker, Pingvin…)
10. Minden gonosznak világrengető tervei vannak. Nem csalnak adót, nem hajtanak át a piroson (csak a magasabb cél érdekében), az snassz. A minimum a helyi város/ország teljes uralma, vagy egy kisebb háború, és persze egy halott szuperhős.
11. Minden (katonai) kísérlet instabil, és ennek ellenkezőjét az összes fejlesztő tudós úgy akarja bizonyítani, hogy saját magán próbálja ki. Ha nem, akkor spontán laborbaleset áldozata lesz. Nincs menekvés. Mindkettő eredménye közismert. (Megjegyzendő, hogy egyedül ezeknek a tudósoknak általában nem is lesz magán-hadseregük. Goblin, Mr.Freeze, Poison Ivy… sokáig lehetne sorolni)
12. Egy szuperhős (és a legtöbb szupergonosz) nem jár gyalog. Nagy távoldágokra ott a hiperjárgány, a szomszéd utcába azonban repülve/ugrálva/falon mászva/egyéb extrém módon megy. Nehogy már elvegyüljön a tömegben…
13. Egy gonosz (és/vagy serege) csak és kizárólag high-tech fegyverekkel/egyéb eszközökkel van felszerelve (ide tartoznak a különböző titkos képességek is!), VAGY teljesen old timer a küzdőstílusuk. A kornak megfelelő haditechnika számukra nem elképzelhető. (Dobtáras gépfegyver a ’90-es évek végén? Miért ne? Biztos könnyű töltényt venni hozzá… A neonfény meg szériatartozék, hogy jól lássa őket a hős!)

A History of Violence - 2005. Lassú kezdés, egy váratlan fordulat, néhány jó jelenet, feszültség, kétségek, egy darabig a néző sem tudja, mit gondoljon, megfelelő kiloccsanó agyvelő/perc ráta. Mindez másfél órában, amit nehezen értek, mert azért lehetett volna még ezt tovább csavarni. Az egyetlen bajom a filmmel, hogy rövid volt, a felmerült problémára nem adott kielégítő megoldást.

Update 13:16: ja igen, 100%-ig ajánlott.

Wedding Crashers - 2005. Az első óra térdcsapkodós, utána halálos csönd, amin Will Ferrell feltűnése segít egy kicsit, de… Végítélet: abszolút ajánlott, az első óra tényleg nagyon jó.